Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-15 / 296. szám
1989. DECEMBER 15., PÉNTEK 5 A TANÁCSELNÖK LEVELÉT EL SEM OLVASTÁK Miért tétnek a hátai kerületben ? Mintha hajótöröttek palackba zárt üzenete volna, olyan kétségbeeséssel kérték a nyilvánosság közbelépését a Monori Állami Gazdaság kátai kerületéből, Szentmár- tonkátáról. A levél így kezdődik: ...Végső elkeseredésünkben már nem tudjuk, hová forduljunk, ugyanis kerületünket a vezérigazgató üzemegységgé kívánja leépíteni ... A továbbiakból megtudtuk, hogy december 7-én a kátai kerület dolgozói megfogalmaztak egy levelet — amelyet szinte valamennyien aláírtak —, kérve a gazdaság vezér- igazgatóját, hogy elhatározását változtassa meg. A kerület szakszervezeti főbizalmija és egy munkás vitte a központba, Monorra, a Szentmártonkátai Tanács elnökének hasonló tartalmú levelével. A vezérigazgató — olvasóink szerint — nem vette át a levelet, így azt a főbizalmi kénytelen volt felolvasni. A tanácselnök levelének tartalmát pedig ismertetni sem engedte a vezérigazgató. Olvasóink azért sürgetik a nyilvánosság közbelépését, mert, mint írják, a december 15-én, ma összeülő vállalati tanács dönt az átszervezés azonnali végrehajtásáról. A Monori Állami Gazdaság kátai kerületének igazgatójától, Árokszállási Istvántól és Rácz Zoltán kerületi szakszervezeti bizalmitól érdeklődtünk az előzményekről. Hatvankét aláírás került, s egy olyan területen valósították meg, ahol (a kerületi igazgató szerint) nincs víz, állandó a munkaerőhiány, a gépeket csak a többi kerület embereinek segítségével tudják két műszakban üzemeltetni, miközben a szolgálati lakások a kapcsolódó infrastruktúrával Szentmárton- kátán vannak (!). A kerületi igazgató szerint Pándon is megszüntettek egy jól működő. kis egységet, az istállókat széthordták, a műhely üresen áll, tehát elveszett áz egykori 23 millió forintos beruházás értelme! Felemás megoldás Rácz Zoltán elismerte, hogy a vezérigazgató valóban nem vette át a kátai kerület' 62 dof- gozója által aláírt levelet — mert nem volt nála a szemüvege —, ezért olvasta fel neki. A szentmártonkátai tanácselnök levelére pedig egyáltalán nem volt kíváncsi, így azt visszavitték magukkal. A kerületi bizalmi azt is elmondta, hogy a testület nemrég véleményezte többek között a tervezett új működési és szervezeti szabályzatot, illetve a január 1-jétől bevezetni tervezett változtatás tartalmát, miszerint a kátai kerületet a gombaihoz csatolják üzemegységként. Á Szentmártonkátán dolgozó hatvanhárom ember nagy bizonytalanságban él, mert 1-2 hónapja tudnak a tervezett átszervezésről, de eddig konkrét információt nem kaptak jövőjükről. Ugyanis abban nem hisznek, hogy tisztán mező- gazdasági munkából talpon tudnának maradni, mint a gombai kerületnek alárendelt üzemegység. Egyelőre .csak a vezérigazgató szóbeli ígéretét bírják, miszerint mindenkire szükség lesz a gazdaságon belül, kire-kire szakképzettségének és képességének megfelelően. Árokszállási István azonban hangot adott hitetlenkedésének. Elmondta, hogy sokéves tapasztalatai szerint ezúttal is gigantomániát lát a dolgok mögött, aminek egyenes következménye lesz (több más kerület után) a kátai elsorvasztása, a gombai óriáscentrum javára — miközben a szakemberek a kisebb, önállóan dolgqzó egységekben látják ma már a gazdaságos termelés egyetlen biztos útját! A kerületi igazgató szerint súlyos hibát követett el az akkori vezetés, mikor 1970-ben egyesítettek három állami gazdaságot. Az új központ fejlesztése érdekében elsőként a sülyi részleget „tették tönkre”, amikor kivágták a szőlőt, s Mo- nori-erdőre hordták az embereket. Az akkori hetvenhárom dolgozóból mára csak ketten maradtak, mert a pendlizést és a munkakörülményeket nem tudták elviselni. Amikor Gombán kialakították az ezer állatot befogadó tehenészetet, a meglévő tele pékét megszüntették Dán- szentmiklóson és Szentmártonkátán. Ez a, gombai fejlesztés több mint 30 millió forintba Ezek után talán érthető, hogy a két vezető meglehetősen indulatosan kérdezte: miért akarják a kátai kerületet üzemegységgé degradálni, amikor ők évi 1-1,5 millió forintos "eredményt hoznak, míg a gombai kerület 4-8 milliós veszteséggel zár minden esztendőt?! Igaz, szó volt arról is — mondta Árokszállási István —, hogy kft.-t alakíthatnak, csakhogy Pánd nélkül, mert azt az egységet Gombához csatolnák. Ez megint egy rossz húzás lenne — érvelt a kerületi igazgató —, mert tavaly 8 millió forintért építettek szárítót Szentmártonkátán, s a kerület két és fél ezer hektárjáról nem tudnak akkora termést betakarítani (még jó eredményeik mellett sem), amekkora a berendezés teljes kapacitását leköthetné. Hiába hagynák meg Pándot — a vezérigazgató ígérete szerint jövő év szeptember 1-jéig — a kátai kerületben alakítandó kft.-nek, azután is bukásra volna ítélve a vállalkozás. Végül a szentmártonkátai gépjavító műhely dolgozóit is megkérdeztük: miért nem szimpatizálnak az új szerv zeti felépítéssel? Kiderült, hogy bár ők már hozzászoktak az utazgatáshoz — mert kampánymunkában korábban szintén átjártak gépeikkel együtt Gombára, Pusz- tavacsra, Ántóniamajorba, Pé- celre, Dánszentmiklósra —, a jászfelsőszenjtgyörgyi, szentlő- rinckátai, tóalmási és nagyká- tai lakosok aligha vállalják Gombára a rendszeres ingázást. A magánélet rovására Legkevesebb napi három órával többet lennének úton. Márpedig ez az időveszteség részben az otthoni gazdaság, részben a magánélet és a főállású munka rovására menne. Az olvasói levélre tehát ezt a választ kaptuk az illetékes vézetőktőirAfh a ténlát, hä akarnánk sem tudnánk lezárni, mert meghívót kaptunk december 15-re a Monori Állami Gazdaság vállalati tanácsának ülésére .:. Aszódi László Antal UJ SZABÁLYOK Cégnyilvántartás A bírósági cégnyilvántartás rendszere a jövő évtől megváltozik. A cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló törvényerejű rendelet 1990. január 1-jén / lép életbe. A jogszabály a cégek törvényességi felügyeletéről átfogóan rendelkezik, és a korábbinál világosabb szerkezetben, egyértelműbben határozza meg az alapvető cégjogi fogalmakat, a cégbíróság feladatát, jogait és kötelezettségeit. Ismerkedés az új hazával Erdélyi fiatalok Miklóson Harminc megilletődött, kicsit zavarban lévő fiatal ült tegnap délelőtt Szigetszent- miklóson a Csepel Autógyár művelődési házának ifjúsági szobájában. Megilletődöttsé- gük oka talán az volt, hogy még bizonytalanabbul mozognak ebben a világban, mint a nagy többség. Sok dolog ismeretlen számukra, s ezekkel mind-mind meg kell barátkozni: az új várossal vagy faluval, az új iskolával, az új Vigadó-börze Vállalkozó tanácsiak Közép-Kelet-Európában elsőként a Duna-parti Vigadóban rendeztek nemzetközi befektetési börzét december 4. és 6. között. Ezen a fórumon magyar és külföldi szakemberekkel, magánvállalkozókkal találkozhattak, tárgyalhattak, szerződhettek, akik üzletet akartak kötni, tőkét akartak befektetni. Pest megyéből is több cég küldte el képviselőjét a Vigadóba. Nem kis meglepetést keltett, hogy a tsz-ek, vállalatok, állami gazdaságok mellett a Szentendrei Tanács is képviseltette magát. Mint azt Kraj- csovics Istvánná tanácselnök elmondta, Szentendrén a közeljövőben két helyen is szeretnének szállodát építeni. A telkek rendelkezésre állnak, s már a tervek is elkészültek. A kivitelezéshez szeretnének partnereket találni. A világkiállítás még vonzóbb idegen- forgalmi célponttá teheti a műemlékekben gazdag Duna- parti várost. A tanácselnök úgy értékeli, hogy feltétlenül hasznos volt, hogy ellátogattak a börzére. Bár konkrét üzletkötésről még nem számolhat be, de azt örömmel mesélte, hogy nagyon sok külföldi partner — Svédországból, Olaszországból, ag NSZK-ból — érdeklődött S szentendrei lehetőségek iránt. A tárgyalópartnerekkel úgy egyeztek meg, hogy a jövő év elején, január-februárban még visszatérnek az ügyre. A külföldi vállalkozó cégek egyelőre meglehetősen óvatosak, kíváncsiak az Országgyűlés decemberi ülésszakának határozataira. A Szentendrei Tanácsnál úgy gondolják, ha megrendezik, a következő börzén is részt vesznek. A százhalombattai DKV-nál úgy fogalmaztak, hogy elsősorban tájékozódás és tapasztalatszerzés miatt vettek részt a börzén. Fontolgatják, hogy bekapcsolódnának a tőzsdei életbe, s úgy gondolták, ehhez a Vigadó-beli „fellépés” jó tanulmánynak számíthat. A tőzsdei klímát is szokni kell — gondolják Százhalombattán. Konkrét üzletkötésről még nem adhattak számot, lehetőségeik adódtak, de egyelőre azok még csak tervek:—-A DKV-nál semmit sem akarnak elkapkodni, úgy vélik, az üzletkötésnél sem árt a kellő óvatosság. H. É. Ezt nem növik ki A kicsiDömsödnagy háza A különleges formájú, kívülről már csaknem teljesen kész épület kimondottan nagy. Még egy városban is feltűnne egy ekkora arányú építkezés, nemhogy a hatezres lélekszámú Dömsödön. Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: szükség van-e egy ekkora községben egy ilyen hatalmas művelődési házra? — A Bem téren nem kultúr- ház, hanem oktatási és művelődési központ épül — szögezi le dr. Sitnikiewicz László tanácselnök. — A kétszintes ház felső szintjén nyolc tantermet alakítunk ki, természetesen a hozzájuk szükséges kisegítő helyiségekkel, tanári szobával, zsibongóval, vizesblokkokkal. Itt kapnak majd helyet a község alsó tagozatos tanulói, akik jelenleg szétszórtan, egy-két szobás, igen rossz állapotban lévő régi parasztházakban tanulnak. Az alsó szinten helyezzük el a kulturális létesítményeket. amelyekre szintén szüksége van a községnek. A régi művelődési házunk hét évvel ezelőtt összedőlt, a könyvtárunk egy régi. erre a célra alkalmatlan épületben működik. A kulturális központ a helyiek jogos igényeit elégíti ki. 01 Mekkora tulajdonképpen ez az épület? — A felső szint, a leendő iskola úgy 3000 négyzetméteres, az alsó pedig körülbelül 3500. Alul készül az ötszáz ember befogadására alkalmas nagyterem, ami színházterem is lesz egyben, a hozzá tartozó öltözőkkel és mosdókkal. A kamaratermet házasságkötő teremnek használjuk majd. Szintén ide költözik át a 30 ezer kötetes könyvtárunk, de kialakítunk ruhatárat, büfét, jegypénztárt és információt. Azt tervezzük, hogy ebben az épületben egy körzeti nyelvstúdiót is létrehozunk majd. Nagy az érdeklődés a nyugati nyelvek iránt, és a környéken nincs megfelelő, jól felszerelt nyelvi laboratórium, ahol tanfolyamokat lehetne szervezni. ■ Mikor valósulnak meg ezek az álmok? — Magyar viszonyok között például gyorsan halad az építkezés. A terveket a budapesti Középülettervező Vállalat munkatársai készítették, Horváth Lajos Ybl-díjas vezető tervező irányításával. Az esztétikus és rendkívül praktikusan megtervezett épület kivitelezője egy kecskeméti cég, a Bácsépszer. Tavaly novemberben indult a munka, idén március 14-én már letettük az alapkövet, és 1990. március 15-ére 90 százalékban elkészül a ház. Az alsó szintet át is adjuk, de a felsőt pénzhiány miatt tavaszra nem tudjuk befejezni. ■ Túl nagy fába vágta a fejszéjét a tanács? — Annak semmi értelme nem lett volna, hogy olyan épületre költsüwk, amelyet egy-két év alatt „kinő” a közösség. Az építkezéshez 80 millió forintot össze tudtunk szedni. Ebből 50 milliót a tanács, 10 milliót a helybéli Dózsa Termelőszövetkezet biztosított, 20 millió forintot pedig középlejáratú hitelként vettünk fel. Ezt az összeget öt év alatt, 1990-től kezdve kell majd visszafizetnünk, természetesen a kamatokkal együtt. Egyébként a 80 millió forint teljes egészében elég lenne, ha a 25 százalékos áfát, azaz 20 millió forintot visszaigényelhetnénk! Teljesen érthetetlen, de az oktatási és a kulturális beruházások áfakötelesek. ■ Van-e remény a felső szint közeli befejezésére? — Megpróbálunk felkutatni minden lehetőséget. Az alsó szintet egy ünnepségsorozat keretében átadjuk 1990. március 15-én. A helybéli kisiparosok, kereskedők, vállalkozók felajánlották, hogy segítenek berendezni az épületet, a Ráckeve és Vidéke Áfésztől pedig már kaptunk is 400 széket, amelyekkel a nagytermet bútorozzuk majd be. Nagyon szeretnénk, ha a felső szinten szeptemberben elkezdődhetne a tanítás, de sajnos erre egyelőre nincs biztosíték. K. Á. Kívülről már csaknem kész az oktatási és művelődési központ Dömsödön (Erdősi Ágnes felvétele) környezettel, ök harmincán Erdély valamelyik településéről indultak el hazánkba, egész pontosan Pest megyébe. Hivatalos okmánnyal érkeztek, vagy turistaútra jöttek, vagy éppen szöktek az éj leple alatt a zöld határon át. Lányok, fiúk, akik megyénk valamelyik középiskolájába járnak. Vácra, Nagykőrösre, Dunaharasztiba gimnáziumba, Gyálra, Halásztelekre vagy Szigetszentmiklósra szakmunkásképzőbe. Akad olyan oktatási intézmény, ahová egyetlen Romániából érkezett diák jár. Mivel a közös sors, a közös körülmények adta közös téma hiányzik, így az újonnan jöttek néha nehezen tudnak bekapcsolódni a magyar- országi hétköznapokba. Sokkal könnyebb lenne a helyzetük, ha az egymás közelében élő erdélyiek ismernék egymást. Ezen kívántak segíteni a szervezők, a Pest Megyei Tanács művelődési és sportosztályának dolgozói, mikor ösz- szehívták a találkozót, amelyre a megye középiskoláiba járó fiatalokat is meginvitálták. Igaz, a hetvenből csak harmincán jöttek el, de ez nem kisebbítette a szervezők jó szándékát. Bojtor Jánosné, a művelődési és sportosztály helyettes vezetője nem titkolta, hogy volt még egy céljuk a találkozóval. Szerették volna szű- kebb környezetüket, Pest megyét is megismertetni a gyerekekkel. Hogy tudják egyáltalán, hogy milyen az a vidék, ahol új otthonra leltek. Ezért rövid tájékoztatót adott Bojtor Jánosné megyénkről, s ezen belül kicsit részletesebben ismertette a középfokú oktatás rendszerét is. Hol, milyen“ gimnáziumok, iskolák, szakmunkásképzők vannak. Ez még egy dolog miatt fontos: soha nem lehet tudni, hogy mikor érkezik egy ismerős Er- , délyből, akinek szüksége lehet azokra az információkra, amelyeket a találkozón elmondott az osztályvezető-helyettes. A diákok ezután három csoportban felkeresték a dunaha- raszti gimnázium és vízügyi szakközépiskolát, a halásztelki mezőgazdasági szakközép- iskolát és szakmunkásképzőt, valamint a szigetszentmiklósi 208-as szakmunkásképző iskolát. Itt vendégelték fneg őket egy ebéddel. Ünnepélyes hangulatot kölcsönzött a találkozónak a ráckevei gimnazisták műsora. A diákok zenével, zongora- és fúvósmuzsikával, népdalokkal, versekkel kedveskedtek a vendégeknek. Ötéves a Forrás együttes Jubileumi gála Szinte hihetetlen, hogy már ötéves a százhalombattai Forrás néptáncegyüttes. Hiszen úgy tűnik, mintha csak pár hónap telt el volna azóta, hogy elkezdték toborozni a város különböző pontjain kifüggesztett plakátok a fiatal táncolni vágyókat. Igaz, bizonyos szempontból azonban olyan ez az öt év, mijitha legalábbis tíz lett volna. Hiszen annyi fellépés, annyi siker van az együttes mögött. Az amatőr táncosok ma már úgy forognak a színpadon, mint a profi művészek. Ilyenkor bezzeg csodálkozva mondja az ember: még csak öt esztendeje kezdtek együtt dolgozni. Jubileumára emlékezve mutatja be ma este 6 órától a Barátság Művelődési Központban legújabb műsorát Édesanyám sok szép szava ... címmel az együttes. Az esten kalocsai, szatmári, somogyi, dél-alföldi, zempléni, szerb táncokat láthatnak az érdeklődők, s hallhatják a Já- nosi-zenekar szellemes, gyönyörű muzsikáját is.
