Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-14 / 295. szám

1989. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK ^£Man 3 6 írta Malaclopó Költőhöz illő szép sza­vakkal ír a Hitelben (89/24.) Csengey Dénes ar­ról, mi az, amivel a nem­zet jövőjeként nem tudna azonosulni. Mi az, ami bel­ső emigrációra késztetné, ami miatt kioldalogna, ami miatt viszolyogna, amit megvetne, amit sajnálna. A szó nemes és igaz értelmé­ben közérzetet fogalma- zott meg: sokak, tömegek közérzetét. Mert ahogyan benne, úgy tíz- és százez­rekben gyökeret ereszthet a félelem: „Itt most már tehát ismét van mit elhi­bázni.’’ Tapasztaljuk: mintha so­kasodnának a jelei az elhibázásnak. Gyarapodik azoknak az apostoloknak a száma, akik számlákat lo­bogtatnak a kezükben: ez a megváltás ára. ök azok, akik miatt — ahogyan Cs. D. írta — „Csak szökevé­nye, néma belső emigránsa lehetnék egy olyan nem­zetnek, amely szabadsága első pillanataiban átadná magát a megtorlás szenve­délyének, igazoló bizottsá­gok elé citálna százezreket, újmódi B-listákkal indíta­na rohamot a tudás és a tehetség, a szakmák és a mesterségek ellen, amely szabadságában félelmetessé és szertelenné serdülne." S mennyi még a buktató, lehetséges tévút! Mert megtörténhet, a tömegeket ... elragadják a felelősség nélkül, gátlástalanul jósol­gató pártszónokok, a lehe­tetlen és a képtelen telje­sülését, holnapi beköszön­tél szemrebbenés nélkül becsületszóra megígérő szélfútta szerencselovagok/’ Ha ez történne, aligha tel­jesülhetne az n szép álom, hogy ez a nemzet Európá­ba akar eljutni, hazatalál­ni — ahogyan Cs. D. írta — „De épségben. És mind­annyian!" Tart tőle a költő: gondo­latmenetét esetleg malac- lopónak tekintik némelyek, amelynek takarásában... Nem kért tőlünk vigaszt, nem is annak szánjuk. Puszta tényként állapítjuk meg: manapság már nem bíbelődnek a malaclopóval azok, akik elhatározták, itt az ideje, hogy a „malac” az övék legyen. Akár olyan áron is, hogy az anya bele­pusztul .., MOTTÖ MÉG TITKOS A FELSZÁMOLANDÓ CÉGEK NÉVSORA „Nem buldózerrel esünk a gyáraknak” Hírül adták az újságok Németh Miklós miniszterel­nök drámai bejelentését, mely szerint országunk nem képes nyárig talpon maradni, ha a kormány nem tesz kemény lépéseket. Ezúttal azonban olyanokat, melyek nemcsak a lakosságot, de a vállalatokat is érintik. A rubelelszámolású export kényszerű visszafogása nyo­mán elérheti a százezret is a munkanélküliek száma, s hallani lehetett negyvenhárom ráfizetéssel dolgozó, túl­nyomórészt nagyvállalat szanálásáról is. Mivel megyénkben jó né­hány nagyvállalat működik, ,s provinciánk számtalan lakója keresi nap mint nap budapes­ti nagyüzemekben a kenyerét, a hír nyomába szegődtünk. El­sőként Nyers Rezsőt, a Ma­gyar Nemzeti Bank közgazda- sági főosztályának vezetőjét kérdeztük. ■ A közleményben az áll, hogy a kormány a kereskedel­mi bankoktól várja a deficites cégekkel szembeni keményebb fellépést. Tudtak-e a bankok egyáltalán erről vagy önöket is meglepetésként érte a hír? — Nem, egyáltalán nem ért minket váratlanul — mondja Nyers Rezső. — Sőt, ezt az akciót nagymértékben a Ma­gyar Nemezti Bank — több más pénzintézettel egyetem­ben — kezdeményezte, foglal­ta össze és terjesztette elő. ■ Ez igen meglepőnek hang- zik, hiszen eddig a bankokat vádolták azzal, hogy pénzüket menteni akarva tartják életben a nemzeti vagyont faló válla­latokat. — Eddig valóban ellenérde­keltség érvényesült a ráfize­téses gazdálkodók felszámolá­sában. Mára azonban a ban­kok is felismerték, hogy érde­keiknél vannak magasabb szempontok, országos érdekek is. S ezt kell .szem előtt tártát, nunk! Beláttuk: az eddigi gya­korlat nem tartható egy per­cig sem, haladéktalanul meg kell indítani a felszámolást. Igaz, a kormányzat kissé meg­édesítette ezt a keserű piru­lát. Engedélyezte ugyanis a bankoknak, hogy a felszámo­lások kezdetekor hozzáférhes­senek lekötött kockázati alap­jukhoz, valamint az új kor­mányzati magatartás nyomán sokkal gyorsabban és rugal­masabban járhatunk el. ■ Van-e lista ama bizonyos ötven vállalatról? — Igen, van konkrét lista, ezt a bankok vezetik ügyfe­leikről. Nevük azonban a szi­gorú banktitkok közé tarto­zik. Mi ezen cégek közös ne­vezője? Tartósan fizetésképte­lenek, nincs piaci stratégiájuk. Ezután az Ipari Minisztériu­mot kerestük fel, ahol Wort- mann György, a közgazdasági főosztály vezetője válaszolt kérdéseinkre. ■ Sokan attól tartanak hogy közel ötven nagyvállalat bezá­rása a magyar gazdaság össze­omlását jelenti. —' Mi abból indultunk ki, hogy a belföldi piacon emiatt nem keletkezhet áruhiány. Ezt azzal tudjuk elérni, hogy növeljük az importliberalizá­lást. Eredetileg a külföldről behozott termékek hatvan szá­zaléka részesülhetett volna a liberalizálás előnyeiből. A vál­tozás annyi, hogy a termékek­nek nem hatvan, hanem het­ven százaléka, az 1991-re üte­mezett mennyiség esik jövőre importfelszabadítás alá. Meg határozott árukat tőkés beho zatalból lehet pótolni. Hogy melyek legyenek ezek, azt egy tárcaközi bizottság már rég előkészítette. ■ Van, aki pedig attól félti az országot, hogy a nagyválla­latok felszámolása nemzeti va­gyonúnkat csökkenti. — Meg kell érteni valamit: mi nem buldózerrel megyünk a gyáraknak. Az fizikai fel­számolás volna, holott csak pénzügyi felszámolást alkal­mazunk. Vagyis lehetővé tesz- szük a vállalatoknak, hogy talpra álljanak, és a világpia­con kelendő, országunknak nyereséget hozó termékeket állíthassanak elő. Megszületett hát a kormányzati döntés, mely sokkal történelmibb, mintsem azt a kis hírekből olvashattuk. Amióta léteznek hazánkban reformgondolatok, azóta kí­sért ezeknek következménye is: a sokszor politikai meg­gondolásból konstruált, a munkásosztály fellegváraként kikiáltott gyármonstrumokkal valamit kezdeni kell! In­dokolt esetben szükséges azokat bezárni! Ezek a törek­vések azonban mind ez ideig — még az egészen közeli múltban is — megakadtak a nagyüzemi vezetők lobbi­jának, az érdekvédelmi szervezetek látszólag a munká­sok érdekében pufogtatott demagógiájának hálóján. A vállalatóriások pedig nap mint nap forintok millióit, ha nem milliárdjait füstölték el kéményeikben, valameny- nyiünket szegényítve ezzel. Sokak számára még ma sem érthető, hogyan lehet gazdaságosabb külföldről vásá­rolni, mint itthon kínnal-keservvel előállítani valamit. Vagy drágább energiát, nyersanyagot biztosítani egy — egyébként önhibáján kívül — ráfizetéses terméket gyár­tó munkásnak, mint átmeneti munkanélküli-segélyt, átképzési lehetőséget biztosítani. Persze, akinek a jövő­ben — remélem, ezúttal valóban — bekövetkező szerke- zetátalakitás eddigi munkahelyének megszűnését jelen­ti, nem tud örülni ennek. Hiszen munkanélkülivé válik. Reméljük, ezek a tízezrek mihamarabb korszerű ter­méket előállító munkások lehetnek, ellenkező esetben hazánk nem százezer, hanem tízmillió lakosa lesz mun­kanélküli — a világ munkamegosztásának munkanélkü­lije. Tóth Béla Endre Vizsgáztatás az utakon A kisszék nem pótülés (Folytatás az 1. oldalrólj a Csehszlovák—magyar barát­ság útján és Isaszeg központ­jában a hármas kereszteződés­ben alig akadt olyan gépkocsi, amelyik hibátlan volt. Dupla terhet cipelő, roska­dozó ARO-k, felszerelt, le nem vizsgáztatott vonóhorgok, tö­rött visszapillantó tükrök, fék nélküli, utánfutót húzó Zsu- kok. Világítás nélkül vagy fék­lámpa nélkül közlekedő kü­lönböző márkájú és korú gép­kocsik futkosnak útjainkon, a szakértők szerint nem kis ve­széllyel fenyegetve mindegyi­künk testi épségét. A leállítottak többsége elis­merte a hibákat és a figyel­meztetést megköszönve távo­zott, ígérve, kijavítja. A válla­lati gépkocsik, teherautók so­főrjei gyakran hivatkoztak ar­ra, ők jelezték munkáltatójuk­nak a hibát, de nem csinálják meg. Ilyen esetekben az igaz­ságügyi szakértő bélyegzője a hivatalos iratra került, felszó­lítva a munkáltatót. Akadtak, akik molesztálás- nak vették a leállítást és bár viszonylag gyorsan ment a vizsgálat, mégis zsörtölődtek. A rafináltabbak azt mondták, azért nincs bura az utánfutón vagy fék, mert az éppen szállí­tott disznó lelökte vagy elrág­ta a vezetéket. A vontató Zsuknak jóformán csak a bó­déja volt, fék, kuplung, kézi­fék, világítások — semmi. S ráadásul a megengedettnél na­gyobb terhet húzott maga után. Érdekes, a szakemberek ar­cára is mosolyt csalogató volt az a kisbusz, amelynek for­galmi engedélyében az állt: la­kóautóvá alakították. A vizs­gálatkor már újra busz volt és pótüléskónt kisszéket helyez­tek bele. — Hol itt a fixálás? — kérdezték viccesen a sofőrt, aki egyébként alkalmazottként vezette az át nem íratott és engedély nélkül átalakított járművet. A rendszámától meg kellett válnia, döntött az autófelügyelet és a rendőrség közösen. A vizsgálat az egész megye területén mostantól folyama­tos lesz mind a 13 kapitánysá­gon — mondta el dr. Újhelyi Gyula megyei instruktor. A vizsgált területekre visszatér­nek. Minden eseményt video­filmre rögzítenek. A rendőr pedig ezeken az úton vizsgáztatásokon segítsé­get nyújt, és jobbára csak fi­gyelmeztet. Kirívó esetekben szab ki bírságot. Az átírások körüli gondok elharapództak, minden hetedik autó nincs át­írva, s ez szabálysértés. A biz­tonsági övét pedig gyakorlati­lag senki nem használja. Árvái Magdolna A munkanélküliek számíthatnak a segítségre Jövőre az.ÁBMH még nem tart százezres munkanélküli-; ségtől. A munka nélkül ma­radók Viszont mindenképpen számíthatnak segítségre — mondotta Munkácsy Ferenc, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal foglalkoztatáspolitikai és területi főosztályának ve­Kék, lila, halványsárga Ha csönget az adóellenőr... szerint a klinikai halálba ju­tottaknak a visszatérésre? — Természetesen akkor le­het a legnagyobb a beteg esé­lye, ha a tragédia az intenzív osztályon vagy a műtőben kö­vetkezik be, ahol minden pá­ciens szívműködését monitor jelzi a személyzetnek. Lemér­tük egyébként, hogy a Rókus­bán akármelyik osztályra, a legtávolabbi kórterembe is egy perc alatt oda tudunk érni. Ez a munka egyébként nemcsak nagy szaktudást, de remek kondíciót követel az intenzív osztály csapatától, hiszen egy terjedelmes és en­nek megfelelően súlyos kof­ferrel sprintéinek. Persze a beteg esélyeit más is befolyá­solja, s ez a klinikai halál beáll­tának előzményei. Hogy el­sősorban a szív károsodik-e vagy a baj a szívmegállás más létfontosságú szervekre is ki­terjedő betegség velejárója. Ha az utóbbiről van szó, na­gyon kicsik az esélyek. — Az orvos a gyógyításra, az élet megmentésére tett es­küt. De egyre több szó esik arról, hogy hol a határ ebben. Meddig tart az életmentés és honnan egy kínokat hozó, em­berhez nem méltó, mestersé­gesen fenntartott élet nyújtá­sa? — Hosszabb időt töltöttem az Egyesült Államokban, ahol szaklapokban vita zajlott ar­ról, hogy milyen sikerrel foly­tak az újraélesztések, s hogy melyik beteget mikor kell, vagy esetleg nem kell újra­éleszteni. Az adatokból kitűnt, hogy míg a fiatalabb korosztá­lyokban a klinikai halálba ke­rültek 20—30 százalékát sike­rült visszahozni, addig a het­ven év körülieknél ez az arány alig érte el a két százalékot. Az amerikai kollégák úgy foglaltak állást, hogy talán előre közölni kellene a beteg­gel, hogy mi várhat rá egy esetleges élesztésnél. Kezdve onnan: eltörhet a bordája, esetleg nem tér vissza a tuda­ta, vagy csak lélegeztetőgép segítségével tudják majd életben tartani. Nem lebeszél­ni kell ezzel a beteget, félre ne értse! Hanem őszintén feltár­ni az esélyeket. Jó lenne egy köszönöm — A közvélemény egy része elutasítja a gyógyíthatatlan betegek becsapását, ámítását. Ok azok, akik azt állítják, hogy a tisztességesebb szemlé­let, az állapot őszinte feltárá­sának gátja éppen az orvos- társadalom, amely a hálapén­zét félti. — No, igen, van némi igaz­ság ebben. Addig, amíg az or­vosok megélhetésének egy jó része a betegek hálájától függ, addig aligha lehetne keresztül­verekedni valamiféle tisztes­ségesebb, a beteget nem gye­rekként kezelő kapcsolatot. Aki az aneszteziológus szak­az érintett adófelügyelőségek­hez, és postázásukat hamaro­san megkezdik. Akik január 15-ig nem kapják meg az egy ségcsomagot, jelentkezzenek az Adófelügyelőségeknél. Sütő Dezső, az APEH elnö­ke elmondta: a jövő évben az ellenőrzések szigorúbbak és gyakoribbak lesznek. Az idei ellenőrzések ugyanis azt mu tatták, hogy különösen az egyéni vállalkozók, a kiske­reskedők körében nem javult az adózási morál. Ez a vállal­kozói réteg 1988-ra feleannyi forgalmat vallott be, mint amennyit a Központi Statiszti­kai Hivatal becslései tartal­maznak. Az APEH elnöke hangsú­lyozta: a jelenlegi adózási rendszer sem alkalmas arra, hogy hatékonyan feltárja a láthatatlan jövedelmeket. Ez addig nem is lehetséges, amíg a magyar gazdaságban hiány- gazdálkodás van, és a mono­polhelyzetek nem oldódnak föl. A magyar társadalom egyébként is igen ellentmon­dásosan viszonyul az adóbe­vallásokhoz. Számos fórumon hangoztatják a szigorúbb adó- ellenőrzés szükségességét, ez­zel szemben, ha ebben a vo­natkozásban előrelépés törté­nik, az adóhatóságot érik a bírálatok. A jelenlegi körül­mények között az APEH-nek egyébként sincsenek meg sem a tárgyi, sem a személyi fel­tételei a láthatatlan jövedel­mek hatékonyabb kimutatásá­ra. Az egyedüli lehetséges út a sűrűbb ellenőrzés. Az APEH vezetői elmond­ták még, hogy a következő hó­napokban a tömegtájékoztatá­si eszközök és a sajtó útján részletes útmutatást adnak az adóívek kitöltésére. millióan tettek bevallást, ebből 3,5 milliónak kellett ténylege­sen adót befizetnie, összesen 75,4 milliárd forint személyi jövedelemadót fizettek be az elmúlt évi adóbevallások alap­ján. Az igazolások és a befizeté­sek rendje alapvetően a jövő évben sem változik: az adófi­zetőknek 1990. január 31-ig kell megkapniuk az adóbeval­láshoz szükséges igazolást. Az egyéni vállalkozóknak sze­mélyi jövedelemadó-bevallá­sukat február 28-ig kell meg­tenniük. 1990. március 20-a lesz az adóbevallások benyúj­tásának és az adótartozások befizetésének végső határide­je. Az igazolásokat, bizonyla­tokat 1994. december 31-ig kell megőrizni. Az Adó- és Pénzügyi Ellen- őizési Hivatal területileg ille­tékes adófUügyelőségei a kö­vetkező hetekben küldik ki az új adóíveket azoknak a sze­méi eknek, akik a jelenlegi nyilvántartások szerint 1988- ra adóbevallás alapján fizet­tek személyi jövedelemadót, vállalkozási nyereségadót, il­letve kötelesek voltak általá­nos forgalmi adót befizetni. Az APEH az adóíveket in­gyen. postán küldi ki. Azok a személyek, akiknek 1988-ra nem kellett külön adóbeval­lást tenniük, de 1989. évi jö­vedelmük alapján már kötele­sek rá, telefonon jelentkezhet­nek az adóívekért, akinek nincs telefonja, személyesen fordulhat az illetékes adófel­ügyelőséghez. Az új személyi jövedelemadó-ívek. kék szí­nűek, a vállalkozási nyereség­adó ívei lilák, az általános forgalmi adót nyilvántartó ívek pedig halványsárgák. Az adóívek a napokban kerülnek zetője •t - azzal’ kapcsolatban, hogy-sNémeth Miklós minisz­terelnök a közelmúltban beje­lentette: a rubelelszámlású export erőteljes csökkentése miatt néhány hónapon belül a munkanélküliek száma elér­heti a százezret. A nagyarányú munkanélküliség irányába hat az is, hogy gyorsították a veszteséges vállalatok felszá­molásának ütemét. Az ÁBMH a segélyezésen kívül támogatja az átképzést, a munkanélküliek igénybe ve­hetik a megemelt,- 400-ezer fo­rintos újrakezdési, pályakez- dö-kölcsönt. Hozzájárulnak a munkahelyteremtő fejleszté­sekhez is. Bizonyos kritikus körzetekben több más támo­gatási forma is rendelkezésre áll. Az Országos Érdekegyez­tető Tanács akkor minősíthet egy vagy több gazdálkodóegy­séget kritikus körzetnek, ha az adott helyen legalább ezer munkahely szűnik meg, s e dolgozók 25 százaléka nem tud elhelyezkedni. Ilyen kör­zetté minősíthetik azt a terü­letet is, ahol a segélyezett munkanélküliek száma az ak­tív keresőkhöz képest eléri az 5 százalékot. Az ilyen kritikus körzetekben a dolgozók igény­be vehetik a maximálisan 24 havi átlagkeresetet jelentő ál­lami végkielégítést, az 500 ezer forintos áttelepülési kölcsönt. A végkielégítést kiegészíthetik a már említett 400 ezer forin­tos vállalkozói hitellel. A kri­tikus körzetekben igényélhető a 200 ezer forintos, műhely­ben vagy technikai eszközök­ben megnyilvánuló juttatás is. Ezeken a területeken a fog­lalkoztatási alapból a szoká­sosnál erőteljesebben támogat­ják a korengedményes nyug­díjaztatást, s átvállalja az alap a társadalombiztosítási járulék fizetését azoktól a munkálta­tóktól. ahol a megszűnő üze­mekből vesznek át dolgozókat. Munkácsy Ferenc szólt még arról is, hogy milyen összeg­ből gazdálkodhatnak. Értesü­léseik szerint a foglalkoztatási alapot az 1990-es költségvetés­ben az 1989-es 2,4 milliárdról 8 milliárd forintra növelik. Éz látszólag igen nagy különbség, viszont a foglalkoztatási alap­ból — az előzetes becslések szerint — csak körülbelül 4,5 milliárd használható majd a korábbi célokra. A fennmara­dó részből a megváltozott munkaképességűek foglalkoz­tatását kell majd támogatni. A magánszemélyek új adó­zási rendjéről tájékoztatták az újságírókat az Adó- és Pénz­ügyi Ellenőrzési Hivatal veze­tői. Mint elmondották, az 1988. évi adóbevallások tapasztala­tai alapvetően kedvezőek: 4,8 mát választja, tudja, a beteg nem azért megy kórházba, hogy elaltassák, hanem, hogy meggyógyítsák. De néha egy- egy köszönöm jólesne. Különleges légkör, hangulat uralkodik az intenzív osztá­lyokon, minden kórházban. Itt a személyzet, orvosok, ápolók, asszisztensek olyan szoros harmóniában kell hogy dolgozzanak, mint talán sehol másutt. S minden páciens egyenként a szívükhöz nő. Hi­szen, amikor valakit éleszte­nek, az egyik orvos helyette­síti a beteg szívét, a másik a tüdeje helyett dolgozik. Megint más a vérnyomására ügyel. S olyan tökéletes har­móniában kell lenniük egy­mással, amilyet csak egy em­beri szervezet képes produkál­ni. S ezt a harmóniát percek alatt kell megvalósítaniuk. Eggyé lesznek erre az időre a beteggel, eggyé a tulajdonkép­pen már halott emberrel, s rajta keresztül egymással. Ha sikerül, s a beteg újra él, tu­lajdonképpen minden körü­lötte sürgölődő életéből ka­pott egy darabot. Ám ezzel ők, orvosok, ápo­lók, asszisztensek nem lettek kevesebbek. A hiány kínzó ér­zését akkor élik át, ha a so­kadik szívmasszázsra, sokko­lásra és gyógyszeradagolásra sem mozdul a pupilla, nem pirul a hamuszürke arc. Ami­kor a halál az erősebb. Máza Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents