Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-14 / 295. szám

2 MST <, megyei] 1989. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Horn Gyula fölszólalt az ülésen A „24-ek” tanácskozása Brüsszelben Jacques Delors, az Európai Közösségek Bizottságának el­nöke nyitotta meg szerdán délelőtt a lengyel és magyar reformok támogatásában részt vevő 24 OECD-ország külügy­miniszteri értekezletét, ame­lyen jelen voltak a nemzetközi pénzügyi intézmények vezetői is, köztük Michel Camdessus, a Nemzetközi Valuta Alap ve­zérigazgatója és Lucien Paye, az OECD főtitkára. Delors rámutatott: nagy po­litikai jelentősége van annak, hogy a külügyminiszterek el­fogadták a tanácskozásra szóló meghívást, nemcsak Lengyel- ország és Magyarország, ha­nem az egész átalakulóban lévő Kelet-Európa vonatkozá­sában. A „24-ek” segítségét a közösség hangolja össze. Eb­ben el kell kerülni mind a A KGST átalakítását szor­galmazta Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő szerdán a népi küldöttek második kong­resszusán. A kormány ötéves gazdasági programját ismer­tetve a miniszterelnök a szov­jet gazdaság rendbehozásának fontos külső feltételeként em­lítette a KGST megújulását. A szovjet kormány gazdasá­gi programja szorgalmazza a világpiaci árak érvényesítését és a konvertibilis valutákban történő elszámolás alkalma­zását a tagországok gazdasá­gi, kereskedelmi kapcsolatai­ban. Minderre már 1991-től tor kerülhetne. A kormányfő beszélt a je­lenlegi súlyos gazdasági- vál­ságról, s főleg fekete, színnel ecsetelte a jelen állapotokat. A válság okait nem a pan­gás korának örökségében, ha­nem a peresztrojka időszaká­nak hibáiban kereste. Arról beszélt, hogy rosszul mérték fel a gazdasági átalakítással járó várható nehézségeket, és átgondolatlan, elhamarkodott intézkedéseket hoztak. Együttműködés minden szinten Európa Parlament Az Európa Parlament ha­marosan létrehoz egy inter­parlamentáris csoportot a Közös Piac és a szocialista országok közötti együttműkö­dés elősegítésére. Az ezt beje­lentő, szerdán közzétett nyi­latkozat szerint a csoport el­nökévé Alain Pompidou fran­cia konzervatív képviselőt vá­lasztották. A „minden szinten való együttműködés" elősegítése ér­dekében az intercsoport első­rendű feladata az lesz, hogy tanácskozást szervezzen a tu­domány és a technológia fej­lődésének támogatására. túlzott központosítást, mind az erőfeszítések szétforgácsolódá- sát. — A miniszteri tanácsko­zásnak — mondotta — meg kell adnia a szükséges politi­kai impulzust a segítségnyúj­tás sikeréhez. A „24-ek” a meghívottak kö­zül először Krzysztof Sku- biszewski lengyel külügymi­nisztert hallgatták meg, aki beszédében körvonalazta a lengyel politikai és gazdasági átalakulást, a lengyel törekvé­seket, problémákat és igénye­ket. A minisztert beszéde után elsősorban arról kérdezték, hogy milyen szociális problé­mákkal kell megküzdenie Lengyelországban, mennyire egységes a kormány a megol­dási módszereket illetően, mi­lyen parlamenti fogadtatásra számíthat az IMF-fel egyezte­A stabilizációs időszak leg­fontosabb feladatai között említette Rizskov a kereslet és a kínálat egyensúlyának megteremtését. A másik legfontosabb fel­adatul a kormányprogram a fogyasztási piac ínséges hely­zetének javítását tűzi ki. Eb­ből a célból a nemzeti jöve­delemből kirívóan magas há­nyadot — 89-90 százalékot — kíván fordítani a stabilizá­ciós időszakban fogyasztásra, lakásépítésre és szociális in­tézmények építésére. Később ezt a hányadot fokozatosan csökkentené, hogy ne veszé­lyeztesse vele a termelés alap­jait. A BKP rendkívüli kong­resszusát március 19-re hívják össze, egy héttel korábban a Petar Mladenov KB-főtitkár által eredetileg javasolt idő­pontnál. Ez volt a Bolgár Kommunista Párt szerdán be­fejeződött teljes ülésének egyik kulcshatározata. A KB másik fontos határo­zata az, hogy a Bolgár Kom­munista Párt lemondott a tár­sadalom és az állam vezetőjé­nek szerepéről. A szerdán be­fejeződött ülésen ugyanis megbízták a BKP parlamenti csoportját, hogy a Nemzetgyű­lés csütörtökön kezdődő ülés­szakán kezdeményezzék az alkotmány 1. fejezetéhez tar­tozó, erről szóló 2. és 3. pa­ragrafus törlését. A Központi Bizottság Todor Zsivkovot, Milko Balevet és Vladimir Zsivkovot kizárta a pártból. A döntést ezzel indo­kolja: mindhárman súlyosan megsértették a párt és az er­kölcs elveit, súlyos torzuláso­kat idéztek elő a pártban és a társadalomban, durva hibákat követtek el az ország társa­tett gazdasági intézkedések terve, milyen intézkedések várhatók a külföldi beruházá­sok védelmére? Ezután került sor Horn Gyula felszólalására. Miután nyilatkozatának szövegét már előzőleg írásban kiosztották, a magyar külügyminiszter an­nak leglényegesebb politikai elemeit emelte ki. A magyar felszólalásnak jó fogadtatása volt a résztvevők körében. Több kérdés hangzott el olyan témákról, mint hogy az árak liberalizálása mellett miként szándékozik a kormány meg­gátolni az inflációt, milyen részesedésre számíthat a ma­gántulajdon a vegyes vállalko­zásokban, milyen középtávú gazdasági elképzelések létez­nek? A magyar küldöttség távo­zása után Frans Andriessen, a közösség bizottságának a külkapcsolatokért felelős tag­ja, majd Michel Camdessus, a Nemzetközi Valuta Alap ve­zérigazgatója kapott szót. Horn Gyula szerdán délután a magyar küldöttség többi tagjaival együtt hazaérkezett Budapestre. A Michel Camdessus-vel, a Nemzetközi Valuta Alap ve­zérigazgatójával még kedd es­te folytatott megbeszélésen ér­tékelték a Nemzetközi Valuta Alap és a Magyarország kö­zött eddig folyt megbeszélése­ket. A James Baker amerikai külügyminiszterrel lezajlott szerda reggeli megbeszélésen — mondotta a magyar külügy­miniszter — elsősorban a két­oldalú kapcsolatokról, azon belül a magas technológiájú árucikkek exportjára vonat­kozó tilalmakat tartalmazó COCOM-lista jelentős enyhíté­sének lehetőségéről volt szó. dalmi-gazdasági fejlesztésé­ben — mindez együttvéve po­litikai és gazdasági válsághoz vezetett. A KB elfogadta a több feje­zetből álló, mintegy húsz ol­dalas határozatát az ország szociális és gazdasági problé­máiról, a politikai rendszer állapotáról és gyökeres átala­kításának legsürgősebb felada­tairól, a pártról és a társadal­mi fejlődés jelenlegi szakaszá­ban betöltött szerepéről. ★ Az Andrej Lukanov vezette párt- és állami bizottság már megkezdte Todor Zsivkov és családja, valamint környezete jövedelmének és kiadásainak, a korrupciós meggazdagodá­soknak, az ugyancsak Zsiv- kovhoz kötődő Ljudmila Zsiv- kova Nemzetközi Alapítvány­nak, a Bulgária 1300 éve ala­pítványnak és a Béke Zászla­ja Alapítványnak vizsgálatát. Már az első megállapításai elegendőnek bizonyultak ah­hoz, hogy az „illetékes szerve­ket’’ is bevonják a további vizsgálatokba. Ezt maga Lu­kanov jelentette be a BKP KB szerda délelőtti ülésén. Aligha férhet hozzá kétség, hogy az eredetileg a leányá­nak épült bojánai villában je­lenleg házi őrizetben levő To­dor Zsivkov ügye eljut a bí­rósági felelősségrevonásig. Nem valószínű, hogy a vád csupán a „túlköltekezés” len­ne: a vizsgálat kiterjed az 1956 után a pártból kizárt, el­ítélt vagy ítélet nélkül, de tisztázatlan körülmények kö­zött meghalt személyek ügyei­re is, külön hangsúllyal Traj- cso Kosztovra. Vélhetően so­kuk meghurcoltatása, egyes esetekben a halála szárad Zsivkov lelkén — szinte ki­zárólag olyan emberekről van ugyanis szó, akik — mielőtt eltűntek volna a politikából vagy az életből — valamiben ellentmondtak Zsivkovnak Kosztov a sztálini idők első számú bulgáriai áldozatának tekinthető. 1 f! '"ffy ' ■ i! ■ ' ......I Mi.—.i. A lengyel kormány szóvivője meglepetésének adott hangot szerdán Lech Walesa keddi javaslata fölött, amely rendkívüli hatáskört követel a kormánynak, hogy az a parlament jóvá­hagyása nélkül rendelet formájában vezethesse be azokat a törvényjavaslatokat amelyek a jövő évtől a lengyel gazdaság radikális reformjához, talpra állításához szükségesek. A Nyi­latkozatban ítélte el kedden a csehszlovák parlament az öt VSZ-tagállam 1968-as csehszlovákiai beavatkozását. A no­vember 17-i rendőrakció kivizsgálásával kapcsolatban az az­zal megbízott parlamenti bizottság megállapította Milos Jakes és Miroslav Stepan politikai felelősségét, és mindkettőjük visz- szahívását javasolta a törvényhozásból. A Remiz Alia albán államfő határozottan kizárta azt a lehetőséget, hogy a Kelet- Európában zajló jelenlegi változások bármilyen módon ha­tást gyakoroljanak Albániára. A Dieter Keller keletnémet kulturális miniszter — az AFP francia hírügynökség megíté­lése szerint — kedvezően nyilatkozott annak a régóta han­goztatott óhajnak a teljesítéséről, hogy az NDK is fizessen háborús jóvátételt a náci Németország zsidó áldozataiért. A öt napig tartó fogság után szerda délután visszanyerte sza­badságát Rubija Szajed, az indiai szövetség belügyminiszter leánya, akit egy szélsőséges szeparatista szervezet tagjai ra­boltak el Szrinagárban. Külföldi események egy mondatban Rizskov az ötéves gazdasági programról Feltétel a KGST megújulása Bírósági feielösségrevonás várható Zsivkovot kizárták a pártból Kongresszusi fari az MSZMP Lyukak a nyilvántartásban — Mennyi? — Hatvan. — Mi hatvan? — Mi mennyi? Ez a szakállas vicc jutott az eszembe, amikor tegnap dél­előtt az MSZMP XIV. kong­resszusát megelőző nemzetkö­zi sajtótájékoztatót hallgattam. Egynapos munkakongresszust tartanak 17-én, vasárnap a Magyar Szocialista Munkás­párt tagjai. Ezen a tanácsko­záson a mai politikai viszo- szonynak megfelelő, korszerű marxista párt újjászervezésé­nek, létrehozásának kinyilvá­nítása, a vezető testületek megválasztása, a párt jellegét megfogalmazó politikai nyi­latkozat elfogadása lesz a fel­adat. S hogy miért jutott eszem­be az alapvicc? Mert egy per­cen belül két szájból három különböző szám is elhangzott, amikor a szerveződő MSZMP taglétszáma került szóba. Szűcs Ervin tanszékvezető egyetemi tanár szerint — ő elnököl a vasárnapi kongresz- szuson — negyvenezer tag­jukról van név szerinti nyil­vántartásuk. Púja Frigyes nyugalmazott miniszter hoz­zátette, mintegy százhúszezer tagról szólt néhány hete a hi­vatalos bejelentés. Ez úgy le­hetséges, hogy ennyien nyilat­koztak szóban arról, hogy a régi pártban akarnak marad­ni. Ám az MSZMP szervezői azonmód hozzákezdtek az írá­sos regisztráláshoz, s ezzel jelenleg nyolcvanötezernél tartanak. Nem lehet csodál­kozni a bizonytalanságon, állí­tották mindketten. Az MSZMP-t ugyanis szétverték, s a szervezést, pontosabban az adminisztrálást megnehezí­ti, hogy nincsenek megyei központok. Ennek ellenére a főváros minden kerületében és szinte valamennyi nagyobb városban, községben létrejöt­tek tágszervezetek, ügyihtéző bizottságok. A szervezés tapasztalataiból kitűnt, hangoztatta Virág Fe­renc, az MSZMP szóvivője, hogy az októberi kongresszus óta — ő ezt az eseményt, lé­vén XIV.-nek hívták, akár­csak a vasárnapra összehívot- tat, következetesen kongresz- szus ’89-nek nevezte — „na­gyon sok MSZMP-tag” a poli­tizálás lehetőségét, saját párt­ját az MSZMP-ben találta meg. A vasárnapi tanácskozáson a vidéket ötszáz, a fővárost kétszáz küldött képviseli, s ha a küldöttek egyetértenek vele. jelen lesznek a régi MSZMP KB és a KEB azon tagjai, akik ebben a pártban kíván­tak maradni. Az MSZMP nem válogat — hangzott el a sajtótájékozta­tón — de felállítanak egy eti­kai bizottságot, azzal a céllal, hogy a későbbiekben távol­tartsák mindazokat, akik kompromittálták a régi pártot. Név azonban csak egy hang­zott el, Antoniewicz Rolandé, ám ez nem igazán jellemző, hiszen ő nem volt tagja a régi MSZMP-nek. Az újjászerveződő pártnak komoly anyagi gondjai van­nak, bár erről nem beszéltek. De ezt támasztja alá az, hogy csupán egynapos lesz a kong­resszus, hiszen a küldöttek szállásköltségének fedezésére nem futja. Az MSZP-vel kap­csolatban Szűcs Ervin hang­súlyozta, hogy elhárítanak minden kísérletet, amely a ré­gi és az új párt szembeállítá­sára irányul. Az MSZMP-nek van elintéznivalója az MSZP- vel, s el is fogják intézni, de „összeugraniuk” nem szabad. A baloldal ma szélesebb, mint az MSZP, mondta Szűcs Ervin, s ide sorolta az MSZP-n és az MSZDP-n kívül az MDF bal­szárnyát is. M. K. A parlament a decemberi ülésszakán döntsön arról, hogy lerövidíti megbízatásának ide­jét, mandátuma lejártának időpontját viszont március egyik napjában határozza meg — ez az országgyűlési állandó bizottságok vezetői­nek javaslata. Ez immár a harmadik változat a parla­ment feloszlásának kérdésé­ben. Az elmúlt időszakban az Országgyűlés feloszlatásáról zajló vitában két markáns ál­láspont vált ismertté. Az egyik, hogy a plénum még a decemberi ülésszakon mond­ja ki feloszlását, és az ideig­lenes köztársasági elnök már­cius második felére tűzze ki a választásokat. A másik állás­pont képviselői azt szorgal­mazzák;'hogy a Jfelenlégi Or­szággyűlés mandátumának le­jártáig, június 8-ig működjék tovább, s csak ezt követően, a kora nyárra, esetleg ősz ele­jére tűzzék ki a képviselővá­lasztásokat. Mindkét megol­dásban választ kell azonban adni a parlament további mű­ködésének mikéntjére. Soltész István, a Ház főtit­kára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában rámu­tatott, hogy a kérdés az; a mandátum lejártának és a választások kiírásának idő­pontja összefügg-e egymás­sal? E kérdésre a válasz az — mutatott rá Soltész István —, hogy ha az Országgyűlés nem rövidíti le megbízatása idejét, akkor június 8-a előtti idő­pontra nem lehet kiírni a választásokat. Ha ezt a köz- társasági elnök a parlament akarata nélkül mégis megten­né, akkor megsértené az Or­szággyűlés szuverenitását. Az Országgyűlés tehát szu­verén módon határozhatja meg mandátuma lejártának időpontját. Egyetlen jogsza­bály sem korlátozza abban, hogy a plénum a decemberi ülésszakon kimondja feloszlá­sának tényét, és meghatároz­za: ez a döntés mikor lép ér­vénybe. Soltész István annak a véleményének adott hangot: lehetővé kell tenni, hogy a választásokat egy politikai megállapodásokon nyugvó időpontban tartsák meg. Ha pedig ez az időpont esetleg március 18-a, akkor a parla­mentnek ezt legalább vala­melyest megelőző napot , kell megjelölnie megbízatása le­jártának dátumaként, . . Ha viszont ez a kormány bármilyen okból lemondana, az a törvény szerint a"kt je­lentené, hogy 40 napon belül, még a jelenlegi Országgyűlés­nek kellene új kormányt vá­lasztania. Ugyanez lehet a következménye annak is, ha a kormány bizalmi kérdés­ként kezeli például a költség- vetés elfogadását. Ez eset­ben ugyanis a költségvetés elvetése azt eredményezné, hogy a parlament felmentené hivatalából a kormányt. ★ Tegnap megtárgyalta a par­lament ügyrendi, tudománypo­litikai és műszaki, település- fejlesztési, valamint a társa­dalombiztosítási bizottsága az Országgyűlés jövő heti ülésén szereplő napirendi kérdéseket. Étet titán, halál előtt (6.) Egy pillanat a túlvilágon Kislánykoromban ha este nem tudtam elaludni és szo­rongva forgolódtam az ágyban a sötéttől félve, a halálra gon­doltam. Pontosabban arra, mi történik azzal aki meghal, s mi van a halál után. össze­szedtem kevéske, ezzel kap­csolatos tudásomat, s gyermeki vaslogikával végigkövettem gondolatban az utat. Milyen, ha meghalok, s már nem érzek semmit? De mi az a semmi, amit nem érzek? De ha a semmi az a semmi, akkor azt sem tudom kimondani, hogy semmi. És mi van a semmi után? Természetesen kérdéseimre sohasem találtam meg a vá­laszt. De a monoton gondola­toktól mindig elaludtam. Ha megáll a szív Ezek az álom előtti gondo­latok jutottak eszembe, ami­kor leültem beszélgetni dr. Incze Ferenccel, a Rókus Kórház intenzív osztályának főorvosával. S felötlött ben­nem mindaz, amit olvastam a klinikai halálból visszatért emberek érzéseiről. Magam is beszélgettem néhányukkal. Olyanokkal, akik altatás köz­ben „haltak meg”, s olyanok­kal, akiknek infarktus idején állt meg néhány percre a szí­vük. Azon túl, hogy nem szí­vesen vállalták volna nevü­ket — hiszen környezetük, né­ha még orvosaik is gyanakod­va néztek rájuk, amikor elő­adták a klinikai halál idején tapasztaltakat, iszonyatos mély álmukat — magukban az ál­mokban is sok közös vonás fe­dezhető fel. Többen állították, hogy hallották, amint az orvos azt mondja: meghalt vagy azt, hogy megállt a szíve. S látták magukat az asztalon, miköz­ben saját holttestük mellett álltak, de nem éreztek fájdal­mat vagy félelmet. Néhányan, akiknek szívét elektromos árammal próbálták újra mű­ködésbe hozni, ugyanazt a nagy fényességet látták, ame­lyet volt, aki az örök világos­ságnak, a túlvilági fénynek hitt. S abban ii összecsengenek ezek az élmények, hogy ők — akik, ha csak percekre is, de jártak odaát — nem félnek annyira a haláltól. A mély zu­hanás, a testetlen lebegés, a fájdalomnélküliség teszi? Vagy az, hogy nekik már nem az ismeretlenbe kell indul­niuk, ha valóban . itt lesz az idő? Ki tudja? — Az intenzív osztályon szinte naponta előfordul, hogy embereket hozunk vissza a halálból — mondja dr. Incze Ferenc. — De „élményeikről” ritkán beszélünk velük. Nem közönyből vagy érdektelenség­ből, hangm mert nem szíve­sen emlékeztetjük a beteget arra, hogy mi történt vele. Sokan, mintha maguk sem akarnák igazán felfogni. A beteg esélyei — Freuet szerint alapjában véve senki sem hisz a saját halálában. Am azoknak, akik megjárták az odavezető ös­vényt, ez már valóság. Milyen esélyeik vannak a statisztikák Üléseztek az országgyűlési bizottságok Újabb változat a parlament feloszlására

Next

/
Thumbnails
Contents