Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-11 / 267. szám
1989. NOVEMBER 11., SZOMBAT Vendégségben Kárpátalján NE CSAK VERSEK SZÜLESSENEK Nem kevés hiedelem, annál több fcíinformieió tapad a magyarság mai határon tál elő népességéhez. Kárpátaljáról sokáig nem is igen beszélhettünk, akkor is csak Zakarpatszkaja Oblasztynak nevezve a történelmi Magyarország valamikori darabját. Ma mintegy kétszázezer magyar lakik c vidéken, s ezáltal nem a többségi népcsoportot alkotják. Ez meg is látszik, hiszen például Ungváron, nincsenek kétnyelvű táblák, s a boltok többségében is inkább az orosszal, mint a magyarral lehet boldogulni vásárlás közben. egy-egy utazóra öt és lél ezer forint jutott. A petőfisek 'szervezte akció után a toldisok Kárpátalját vették célba. Ehhez külön segítséget jelentett, hogy az iskola saját autóbuszával elérhető, így a tervezett ezer kilométeres utazás ennyivel máris olcsóbb. A Lunatours helyi irodájára az a feladat hárult, hogy a szervezőit által megálmodott programokat, a szállást, idegenvezetőt .lekössék. Végül minden sikerrel végződött, s az útra összeállt csapat egy péntek hajnalban útnak indulhatott. Az MSZBT támogatásával egy-egy. résztvevőre ötszáz forintnyi költség jutott csupán: ennyi pénzért egyszerűen nem éri meg otthon maradni. De hát, aki utazni kíván, miért is maradna otthon...? Ilkó Valéria — a némettanárból lett idegenvezető — a tapasztaltabb utazók szerint a Szovjetunió legképzettebb szakembere. Ugyanúgy otthon van szülőföldjén, Kárpátalján, mint Leningrádban, Lembergben vagy Harkovban, vagy éppen Moszkvában A terület kulturális élete fejlett, amit a sűrűn megjelenő antológiák, verseskönyvek, novellák bizonyítanak. A Kárpáti Igaz Szó Üj Hajtás című irodalmi és kulturális mellékletének október 2%i számában fior- váíh Sándor ír dolgamluxiL „—Mökt rrtúr 'lätöfh, ttógy nem érdemes félni. dók gyalogszerrel kelnek át, r.z anya hátán meg derekán is egy-egy odakötözött, néhány hetes csecsemővel. Égy-egy család vagy tizenöt-húsz emberből áll, s ez nem véletlen. Minden ember ugyanis 30 rubelt válthat be. s emiatt errefelé így szereznek pénzt. (Áprilisig nyugatra hasonló okok miatt utaztak a nagymamák, nagypapák. ..) Itt még az a veszély nincs, hogy az átkelő ráfizet; beszerzi a forintból a kurrens cikket — akár azt a hiánycikket, eredeti szovjet áruból, amit otthon hiába.keres, itt meg garmadával van' a lengyel piacon — majd C—9 forintért rubelt vesz, és így megy haza. Ez igen jó megélhetési forrás, más kérdés, mit — Mi lesz, ha mégis fordul a kocka? —' Akkorát semmiképp sem fordulhat. De ha mégis fordul, akkor minden mindegy. Én optimista vagyok ... — Maga nem optimista, hanem naiv. Óvatosnak leéli lenni. — Lehet, de ha ezt én mondom, ni3ga rám fogja, hogy gyáva vagyok. — Érdekes, talán igaza van. — Mondja, nincs valami jó középút? — Nem tudom. Azt sem tudom, van-e egyáltalán ennek az útnak közepe. — Ahogy elnézem, most mindenki az út valamelyik szélén gyalogol. — Tudja, talán nem is olyan nagy baj ez. Feltéve, hogy mindenki ugyanabba az irányba megy.” Akárha rólunk szólnának e sorok ... Aki akárcsak egyszer Is részt vett autóbuszos kiránduláson, annak nem kell ecsetelni, micsoda gondot jelent a csomagok megfelelő elhelyezése, rnei't ugyebár ügyelni kell arra, se túl korán, ss túl későn ne érkezzünk a buszhoz. Előző azzal a kellemetlenséggel jár, hogy a mi csomagunk kerül alulra, utóbbi meg azzal, hogy nem lesz neki hely ... Miután az ehhez hasonló problémákkal megbirkózott az utazó, már esek alkelmas helvet kell, hogy válasszon magának. S végül, ezt követően, tényleg nincs más hátra, mint figyelni az utat, £ várni a vámkezelésre, meg a határt átlépés kínálta élményre. Záhony ostromlott ■káros benyomását kelti. Kilométeres kocsisorok a ljatár mindkét oldalán, s az átkelők túlnyomó többsége lengyel. Az egyik kocsiban borotválkoznak, a másikban teát főznek, a harmadikban kávét töltenek termoszból a poharakba. Látszólag idilli a kép, de csak látszólag. Időnként egy-egy avatatlan, vagy éppen túlságosan is dörzsölt autós megpróbál előrébb menni, így lerövidítendő az pda-visz- sza várakozás 13—26 óráját; Kony- nyen lehet, nem lesz szerencséje; mint annak az autósnak, akit a meg- dühödött lengyelek egyszerűen beleborítottak az árokba, amúgy mindenestől. A vasúti hídon a cigánycsaláAz ungvári skanzen talán legszebb darabja a templom, amely az ősi építészet minden jellemző jegyét megmutatja. Az egyre jobban bővülő telepen a vidék jellegzetes építészeti módjait, a nemzetiségek szokásait mutatják be szólnak hozzá a záhonyiak. Az megint egy más kérdés, elegendő-e egyetlen határátkelőhely' keléti szomszédunk felé. Szerencsére azonban csoportunkat, amelynek buszán ott díszelgett az MSZBT emblémája is, minden különösebb procedúra nél- ,küi átengedték, -»iád.«.dßsaotim, mind jövetben ... , . • . , t Még szerencse, hogy olyan országba megyünk, ahol ne-ni kell a boltokat bújni — jegyeztem meg óvatosan feleségemnek, alti egyébiránt a Toldi MSZBT-tagcsoport titkára, s ebbéli minőségében. Gyóni Ilonával, a petőfisek hasonló titulu- sú pedagógusával, az út egyik szervezőjének számított. — Igen. Ez valóban szerencse, bólintott, majd rámutatott az egyik boltban látható kalapra: — Ezt ugye megnézzük? Hát persze, válaszoltam bátran. S valóban szerencse, hogy Ungváron alig lehet vásárolni, mert kisváriátSokak szerint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság az ország egyetlen kormánypárti szervezete. így van-e vagy sem, azt nem kell- most eldönteni. Az ezzel szemben eldönthető, hogy a barátság elmélyítésére, kia’a- kítására az idén egy kiváló módszert, alkalmaztak. A működő MSZBT-tagcsoportokhoz eljuttatták felhívásukat, amelyben arra kérték a vezetőket, próbáljanak öntevékenyen, saját érdeklődésüknek megfelelő utakat szervezni a Szovjetunióba. A választást megkönnyítendő, az utak fedezetéből nagy részt magukra vállaltak. Az már a szervezők ügyességén, felkészültségén meg bátorságán múlott, milyen utat választanak. Nagykőrösön sajátos összefogás valósult meg e munkában. A Petőfi Sándor általános, illetve a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközép- iskolákban működő MSZBT-tagcso- portok úgy gondolták, ha megosztják a szervezésből eredő terheket, nyernek, mert mindkét iskolából kétfelé is mehetnek a diákok meg a tanárok. Előbb egy turnust Lvovba meg Leni ugródba indítottak, s a részvevők igencsak élvezték a szűk hetes programot. Igazán nem lehet panaszkodni a számlára sem, hiszen vá a csoport összes hölgytagja kalapot próbált. Kérem szépen, azt látni "kellett volna! Szürke, világoszöld, ’mályvaszín, fekete és tűzpiros, széles meg keskeny karimájú, feltúrt és Jkíltűretlen, aszimmetrikus és szabá- ‘lyös, kisebb és nagyobb méretekben illessek a tiükifölt telőtt 'darabonként 12—15 rubeles árakon. így aztán va- ■M'tMÚ "nkfftl ‘ sáershcsének számított, hogy Munkácsán sem leket igazán , vásárolni, mert a csoport hoppon maradt hölgytagjai csak ott úidták kiegészíteni ruhatárukat e nélkülözhetetlen ruhaneművel. Azt már nem 'is említettem volna szerencsének, ; hogy az Ukrajna-áruház kalapvá- ■ lasztékára való tekintettel a hölgyek még a Vereckei-szoros megtekintéséből is elhagyhatónak ítéltek néhány percet, azzal is megtoldva az ott eltöltendő időt. Kérem, kalapos hölgyek tértek vissza Nagykőrösre! A Zakarpatszkaja Hotel, amolyan huszadik századi vendégfogadó, vjzemszerű, intimitást nélkülöző, nagybani ellátással. Baj ez vagy sem, nem lényeges, mert mégis lehet találni olyan zugot — gyanítom egyébiránt, hogy a világon mindenütt így van — ahol némi pénzmag leszurkolása után lehet táncolni, ismerkedni, s a beugróért még különlegességek is járnak. Mert egyébként ki gondolná, hogy tánc után jóleshet egy jégbe hűtött tejeskávé? Csak meg kell próbálni... A zeneszámokat hallgatva, azokban a legjobb magyar diszkós sem találhatott volna kivetnivalót. Az európai slágerlista vezető dalai szóltak a megszokott hangerővel és hangszínnel: miközben a videón a klippek követték egymást. Egészen addig vitt kíváncsiságom, hogy megtekintettem a lemezhajtó szentélyét. S ott csoportunk egyik tagja. Marjai Péter, a Toldi végzős növendéke keverte a hangokat, az otthonról hozott alapanyagból... S hogy milyenek a kárpátaljaiak? Olyanok, mint bárhol másutt a világon. Zaklatottak, rohanók, a szép nőkre rácsodálkozók, az utcán napraforgóhéjat köpködők, s padokon ráérősen ücsörgők. Jól és kevésbé jó! öltözöttek, üzletelők és elzárkó- zók, s némelyikük beszél magyarul, némelyikük meg nem. Különösséget nem lehet tapasztalni, csak valami érezhető és kitapintható feszültséget, vibrálást. Itt az ideje, mondták sokan, hogy a peresztrojkáról ne versek szülessenek, mint annak előtte a szocializmusról meg a kommunizmusról, hanem a gyakorlatban történjenek reformok, változások. Ballal Olló Szovjetuniá-szerte állandósult állapotnak tekinthető a megvalósult szocializmus átka, a hiány. Ha lehet kapni szappant, akkor nincs fogkrém, ha cipöszállitmány érkezett, abban csak 41-cs méretig van féríicipő, a vasalót ki sem teszik a pultra, s a piacon valamivel jobb ugyan az ellátás, de ott meg nem a havi 240 rubeles átlagkeresethez szabják az árakat. Ha valaki egy szóval szeretne jellemezni az így kialakult állapotokat, alighanem nem jutna jobb eszébe a hiány mellett, mint a sorállás. Kérem, ez egy életforma .része: ma én állok sort, holnap te, holnapután mindannyian. A sorállásnak szabályai is vannak, s már egy kitűnő kisregény is született a témáról. A képen látható embertömeg most éppen halra vár, halra sorolt be a sorba Nagyvároshoz korszerű szemétszállítás tartozik. A teleszkópos kordé a leleményesség mintaképe is lehetne — ha a teleszkópnak lenne értelme
