Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-09 / 265. szám

Mimtmi 4 1989. NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK NEMZETISÉGI KÖNYVKIADÁS Kiadástól a terjesztésig ^ A magyarországi nemzetiségi könyvtárak ellátása 1 nem kielégítő, szükség lenne önálló nemzetiségi kiadó ^ létrehozására, s növelni kellene a határon túl élő ma- $ gyarságnak szánt müvek számát. Egyebek között ezt ^ állapították meg a Minisztertanács Nemzetiségi és Et- ^ nikai Kisebbségi Kollégiuma hazai albizottságának tag- $ jai hét elején a nemzetiségi könyvkiadás és könyvellá- S tás helyzetét áttekintve. Monica Vitti A pacifista egyik jelenetében EURÓPAI FILMDÍJ Lesz magyar résztvevő Húsz ország televíziója ad november 25-én este helyszíni közvetítést Párizsból, az euró­pai filmdíj kiosztásáról, köz­tük a magyar televízió is. Az ünnepség, amelyet ezúttal má­sodízben rendeznek meg — ta­valy Nyugat-Berlinben volt az első —, látványos televíziós műsor is lesz, amely az euró­pai filmművészet történetét idézi fel. A díjkiosztónak mindenkép­pen lesz magyar résztvevője, hiszen már bejelentették, hogy a legjobb európai doku­mentumfilm ezúttal első ízben odaítélt díjat Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia al­kotása, a Recsk nyerte el, s a játékfilmek kategóriájában, ahol a zsűri még nem döntött, Bereményi Géza Eldorádo cí­mű filmje hat kategóriában is a jelöltek között van — bele­értve az évad legjobb európai filmalkotásának címéért folyó versenyt is. A műsort az Antenna—2 francia állami televíziós adó rendezi, vezetője az egyik leg­ismertebb francia filmes-tévés személyiség, Frederic Mitter­rand lesz. A másfél órára ter­vezett program első része az európai némafilm történeté­nek állít emléket vetítésekkel, az egykori filmek jeleneteinek felelevenítésével: a nyitókép például Eizenstein világhírű filmje, a Patyomkin páncélos híres odesszai vérengzésjelene­tét hozza a színpadra. A máso­dik rész a két világháború kö­zötti időszak filmjeiből idéz, a záró jelenetsor pedig Federico Fellini Nyolc és fél című, film- történeti jelentőségű alkotásá­nak keretébe ágyazva adózik tisztelettel a nagy olasz rende­ző, az idei életműdíj kitünte­tettje előtt. Mitterrand keddi sajtókonferenciáján elmondot­ta: célja az volt, hogy a mű­sorban ötvözze a három társ­művészet, a színpad, a film és a televízió legjobb, a művészet erejével az érzelmekre s az ér­telemre egyaránt ható elemeit. Unkari — Vác, Budapest... A Zeneakadémia egyik gya­korlótermében beszélgettünk a szép nyár végéről. Honti Rita, az akadémia végzős növendéke váci. Ott született, ott él. Diplomahangversenye 1990. májusában lesz. Siikainen orgonája % Lehotka Gábor ta­nár úr növendéke vagyok. Ami pedig az újságcikkeket illeti, nyáron öt tanulságos hetet töl­töttem Finnországban, meg­hívott orgonistaként Siikai- nenben. A térképen az ország dél-nyugati partjainál lelhető ez a település. Kedves falucs­ka két tó között, kis patak szeli ketté. Hogyan jutottam oda? Ügy, hogy mellém sze­gődött a szerencse. Tanul­mányút volt, állandó gyakor­lással, szerepléssel, koncertek­kel egybekötve. Finnországi orgonák tanulmányozására nyílt lehetőségem. A falu cso­dálatosan szép fatemplomának négyesztendős az orgonája, tulajdonképpen egy svédorszá­gi, az 1700-as esztendőkben épített orgona pontos mása. Ez a hasonmás két manuálos mechanikus hangszer, mére­teiben, hangolásában, még a regiszterhúzók formájában is kópia. Maga a fatemplom úgy százesztendős lehet. Itt gya­korolhattam, koncertem is itt volt. A szerencse tulajdonképpen nem most társult Ritához, A Tankönyvkiadó gondozá­sában az elmúlt 12 évben 48 délszláv, 44 német, 54 szlo­vák és 28 román nyelvű könyv jelent meg. A tárca in­dokoltnak tartja, hogy a nemzetiségi művek kiadását továbbra is támogassa a kor­mány, s az elkülönített pénz­ügyi keret összegét — amely az elmúlt évben elérte a 6,2 millió forintot — emeljék fel. A nemzetiségi könyvek ter­jesztésének hiányosságai közé sorolták: nincs olyan bolt az országban, amelynek kizáró­lagos feladata lenne a nem­zetiségi könyvterjesztés. A helyzeten javítana, ha a nem­zetiségi szövetségek buda­pesti székházában is működne saját fenntartású könyvesbolt. Az országban működő 17 nem­zetiségi „báziskönyvtár” 420 település könyvellátásáról gondoskodik. Ez utóbbival kapcsolatban többen is szük­ségesnek tartották, hogy vala­mennyi központi könyvtárban legalább egy függetlenített nemzetiségi könyvtáros is dol­gozzon. A Minisztertanács nemzeti és etnikai kisebbségi titkársá­ga szerint a regionális és az URH-sávú műsorok hatóköre, illetve az alkalmas vevőkészü­lékek száma nem kielégítő. A kisebbségek számára rendkí­vül fontos anyanyelvű televí­ziózás helyzetét áttekintve megállapítható: a szerkesztő­ségek méltatlan anyagi kö­rülmények között dolgoznak. A televízió költségvetésének általános csökkentése a nem­zetiségi szerkesztőségeknél is éreztette hatását. A kollégium titkársága javasolja a Magyar Televíziónak, hogy kezdje meg a cigány nyelvű adáso­kat. hanem apró gyermek korában. Vácott a Hámán Kató iskolá­ban épp akkor indult az első zenei tagozatú osztály, amikor iskolába kezdett járni. Felvé­teli vizsgája sikerült, szor­galmasan tanult. Első válasz­tott hangszere a zongora volt. 4 Érdekes módon nem zenei pályára készültem. Ha nem épül meg épp akkortájt — a szintén Vácott élő zene- akadémiai tanárom akaratá­val — a város zeneiskolájának Jehmlich-orgonája, ha nem indul az orgonaoktatás Zász- kaliczky Tamás vezetésével, talán mást tűztem volna élet­célul. Ám itt állt az orgona, mint lehetőség. A felvételim sikerült. Így hát gimnazista koromban orgona szakra jár­tam és a zongoratanulást sem hagytam abba. Ekkor for­dult komolyra a dolog, meg­határozódott életcélom. Rita Debrecenben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko­la tanárképző intézetében ze­neelmélet-szolfézs szakon végzett, jeles diplomával. Or­gonán játszani ott is alkalma nyílt. Ezt követően a buda­pesti Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakiskola orgona sza­kos hallgatója volt két éven át. A Zeneakadémia orgona szakára másodévesként 1986- ban vették fel, s azóta Lehot­ka Gábor orgonaművész tanít­ványa. 9 Ha nem lennék aka- démista, már évek óta taníta­nék. De a vágyam, hogy or­A tv képviselője szólt arról, hogy a nemzetiségeknek szóló hír- és magazinműsorokat a jövő évtől a kora esti órák­ban sugározzák, lesz szlovén nyelvű adás is, s a hétvégi délelőttökön az óvodásoknak, illetve a kisiskolásoknak is lesz miért a képernyő elé ül­niük. Elmondta, hogy a jövő év­től tervezik a cigányoknak szó­ló magazinműsor megindttá­Hideg a novemberi este, ka­bátomat, sálamat szorosabbra húzom. A pilisborosjenői mű­velődési ház kapujában állok, a nemzetiségi dalkör tagjait várom. Hetet üt a toronyóra, amikor megérkezik Gergely György, az egyik vezetőjük. — Mikor hívták életre a nemzetiségi énekkart? — Pontosítanom kell. Ez nemzetiségi klub, amely 1982- ben alakult az itt maradt svá­bokból — mondja Gergely György. — Negyven tagja kö­zül harminc énekel aktívan. Szeretnénk, ha a régi dalaink nem merülnének feledésbe. A gyűjtőmunka elsősorban a Gröschl (Gergely) és a Szon- tágh család érdeme. Magnóra vettük a dalokat, a szövegü­ket leírtuk. Nemcsak a boros- jenői eredetűeket, hanem azo­kat is összegyűjtöttük, ame­lyeket 250 éve az őseink hoz­tak ide. Buda visszafoglalásának 300. évfordulóján 1986-ban a Ker­tészeti Egyetemen a Budapest gonista legyek, itt marasztott. Otthon gyakorló orgonám a barátok templomának pom­pás hangszere, melynek szak­értője szintén Lehotka Gábor. Csodálatos dolog, hogy ennek a ferences templomnak és az orgonának szinte „kulcsos gyereke” lehetek. A nyelvtanu­lás számomra ugyancsak fon­tos. Angolból középfokú nyelvvizsgát tettem, most franciául tanulok és persze finnül, nagy igyekezettel. Előttünk térkép, képes le­velezőlapok. „Visszatérünk” kicsit a nyárba, vissza Finn­országba. Az élmények nem veszítették el színeiket. # Ügy fogadtak, mint rokont, mint családtagot. Ott­honom egy garzonlakás volt, természetesen szanuával. Ott­létem idején előfizették szá­momra az újságokat, meghív­tak baráti találkozóikra, csa­ládi ünnepeikre, egymást ér­ték a kellemes eszmecserék. Siikainen orgonistája Markku Lahti nagyon sokat segített. Betekintést nyerhettem a finn orgonairodalomba, kot­tákat kaptam, elvittek a kör­nyező településekre, megis­merkedhettem az ottani hang­szerekkel, láthattam, kipró­bálhattam, milyen állapotban vannak. Karbantartó hangszergyár A hangszergyár ott rendsze­resen gondozza, hangolja, javítja az általa készített or­gonákat. Általában negyed­évenként kivonulnak karban­tartani, ellenőrizi. Emellett a finn orgonisták is értenek hangszerük hangolásához, ami nálunk nem jellemző, nem tantárgy. Hangszerközeiben sát. A gondok közé sorolta, hogy kevés a nemzetiségi nyelvet beszélő riporter, ezért elképzelhetőnek tartot­ta, hogy a jövőben a magyar lakta területeken élők közül hívnak „vendégmunkásokat”. A vitában elhangzott: in­dokolt lenne a nemzetiségi te­levíziók szakmai és költség- vetési önállósítása. Szorgal­mazták, a tv garantálja a nemzetiségieknek szóló havi 30 perces adásidőt, s a su­gárzási időpont állandóságát. Volt, aki annak a véleményé­nek adott hangot, hogy a mű­sorok túlpolitizáltak, s az adások nem igazodnak a nem­zetiségi szokásokhoz, a falusi élet rendjéhez. E témakörről részleteiben decemberi ülé­sén tárgyal a bizottság. környéki falvak nemzetiségi énekkaraival léptek színpad­ra. Négy alkalommal az NSZK- ban vendégszerepeitek, ott vol­tak a Balatoncsicsón megren­dezett nemzetiségi találkozón, s 1987-ben Pilisszentléleken, a pálos kolostor fennállásának 400. évfordulóján celebrált mi­sén. Belföldi útjaikat a Ma­gyarországi Németek Demok­ratikus Szövetsége anyagilag támogatja, a vendégeiket vi­szont saját költségükön fogad­ják. Jó a kapcsolatunk az NSZK-beli Steinheim és Bu­chen dalköreivel, a mogyorós­bányai szlovákokkal és a ba­konyi sváb falvak énekegyüt­teseivel. Sajnos a fiatalok lemorzso­lódtak; bevonultak katoná­nak, máshová if^rerrfw^Ft- ték férjüket. A tinik a^cUpkó- hoz vonzódnák, ti fan pótlás nincs. Ezért olyan fontos, hogy legalább kazettákon megőriz­zék az egykori dalokat. vannak kis kottatáraik, s mi­vel az orgona egy bizonyos páraigényes környezetben kell hogy legyen, hát párologtat­nak, védik becses hangsze­rüket. Elevenen ék Rita emlékei­ben a finnek zeneigénye, ze- neszeretete. Említette: angol nyelvtudásával jól boldogult, mert a legtöbb finn öt-tíz éven át az iskolában tanulja ezt a nyelvet. Az is magától értetődő, hogy az ember, aki napközben műhelyben dol­gozik. erdőben munkálkodik, földet művel, az asszony, aki a három-négy gyermekét gon­dozza, kertészkedik, jószágot tart, a családot ellátja, a mesz- sziről jött idegennel angol nyelven tud kommunikálni, este pedig ünneplőbe öltözik és ott van a hangversenyen. Merikarviai koncert • Megesett, hogy pon­tozták, melyik előadott mű tetszett nekik a legjobban. Bach muzsikáját mindenki ismeri, emellett magyar szer­zeményt, Kodály Zoltán és Gárdonyi Zsolt kortárs ze­neművét játszottam. Találkoz­tam olyannal, aki esztendők óta hozzánk utazik a Buda­pesti Tavaszi Fesztiválra, mert számára csodálatos élményt jelent. Ha itt jár, felkeresi Szentendrét is. Voltak, akik az ének- és zeneoktatás Ko- dály-módszeréröl érdeklődtek. Néhányan nyelvtanfolyamon ismerkednek nyelvünkkel. Emlékeiből Honti Rita még egyet említ: a merikarviai templomi koncertjét. Jóté­konysági célt szolgált az est bevétele, s ehhez ő is hozzá­járult. A gyülekezet egy több- gyermekes merikarviai szár­mazású misszionárius csalá­dot segítettett vele. # Ügy búcsúztunk, hogy koncertezni szívesen látnak a jövőben is. De, most minde­nekelőtt a diplomakoncer­temre kell készülnöm. Eszes Katalin Lehet, hogy a jelen bizo­nyos esemenyei teszik ismét aktuálissá az 1968-as diák­megmozdulások visszfényét is tükröző régi filmeket? Lehet, hogy ami ma Prágában a Vencel téren, Kelet-tíerlinben az Alexander-platzon vagy a Schönhauser Allén, Lipcseoen a régi városháza körüli téren történik, valamiképp vissza­rímel 1968 Párizsára, Ameri­ka egyetemeire, vagy éppen Prága tavaszára? A kérdés tekinthető szóno­kinak is. Mert az eléggé nyil­vánvaló, hogyha megnyilvá­nulási formáiban és eszméi­ben más volt is 68, néhány alapvető kérdésben 89 meg­mozdulásai feltűnő hasonlósá­got mutatnak. Például abban, hogy az egyik alapvető köve­telés ma is az egyén szabad­ságjogainak biztosítása. Vagy annak a hangoztatása, hogy erőszaktól és manipulációktól mentes hatalomra van szük­ség, demokráciára és szólás- szabadságra. No persze, ezek a követelések jószerivel az athéni demokrácia óta idősze­rűek;^tíe • e ft ők‘még mit sem csökken a jelen idejű érvé­nyességük. S ha ma nézzük ezeket a filmeket, elsősorban talán e néhány alapkérdés fel­vetése miatt találjuk őket még mindig érdekesnek, elgondol- koztatónak. A konkrét körül­mények természetesen mások ma, mint huszonegy évvel ez­előtt voltak. A megmozdulá­sok súlypontjai is áttolódtak a mi égtájunkra. De, hogy ma is több demokráciára, több szabadságra és több humaniz­musra van szükség, azt senki nem vitathatja. (Kivéve a megcsontosodott parancsural­mi rendszerek hatalmon levő vezetőit — de az elmúlt más­fél év épp elég példát szolgál­tatott rá, hogy ezeknek a ve­zetőknek sem örök az ural­muk.) Nemrég Antonioni filmje, a Z abriskie Point emlékezte­tett a ’68 körüli időkre. Most Jancsó Miklós egy régi filmje teszi ezt. A pacifista Jancsó úgyneve­zett olasz filmjei közül való. Munkásságának egyik perió­dusa Olaszországhoz kötődik, de a hétköznapi (átlagos), mo­ziba járó magyar közönség előtt ezek a filmek ismeretle­nek. A korábbi magyar kul­túrpolitika úgy latta jónak, hogy „megkímélje” a magyar nézőt ezektől a filmektől. Pe­dig épp az olasz filmekben megy végbe valami érdekes stiláris fejlődés vagy tovább­fejlődés Jancsónál: a forma­nyelv bizonyos fokú letisztulá­sa, a filmek cselekményének követhetőbb felépítése, s egyes filmek esetében a témák mar­kánsabb „átpolitizálódása”. Egy hajdanán botrányos könyv, Choderlos de Laclos 1782-ben megjelent Veszedel­mes viszonyok című levélre- génye adja az alapját a hét másik filmújdonságának. Lac- Ibs egy álszent, kifelé mély erkölcsösséget mutató, valójá­ban pedig a rafinált erkölcs­telenség és erotika fénykorát jelentő társadalom leleplező rajzát adja. Sajnálatos módon mára a regény — főként a be­lőle készített népszerű, s ná­lunk is (a Pesti Színházban) játszott színpadi változat ré­vén — csak erotikus cselek­A legjobb példa mindezek­re A pacifista. A sztori igen röviden elmesélhető. Egy té­vériporternő (Monica Vitti) fia­talok utcai tüntetéséről készít beszámolót. Közéjük kevere­dik. Fenyegető magatartásuk félelemmel tölti el. Felgyújt­ják a kocsiját, ismeretlen és ijesztő helyszínekre viszik. Tanúja a tüntetésben részt vett fiatalok rendőrségi ki­hallgatásának és a rendőrség cinikus magatartásának. S amikor a fiatalok egy csoport­ja fegyveres akcióba bonyo­lódik, a riporternő, aki addig békésen, mintegy kívülálló­ként vett részt az események­ben, lelő egy fiatalt. Mért ép­pen azt a fiatalt, s miért éppen ő, a pacifista, a béke barátja? Éppen ez a kérdés. De a rend­őrség nem tesz fel árnyalt kérdéseket. Elmebetegnek te­kintik a riporternőt, és őt vi­szik el, nem a lázongó fiatalo­kat. Talán ennyiből is kiviláglik: Jancsót ebben a filmben az izgatja, milyen legyen egy kí­vülálló, de nem'szembén álló ember viszonya a radikális megmozdulásokhoz? És mivel az emberek többsége kívülál­ló, a kérdés meglehetősen ál­talános. A filmből az derül ki: Jancsó nem híve a pacifiz­musnak, a mindenáron békés megoldásra törekvésben ve­szélyeket lát. De nem híve igazán a tartalmatlan, fenye­gető höbörgésnek sem. A fil­men látható fiatalok, Jancsó ismert filmkoreográfiája sze­rint kavarogva, körözve, ro- hangászva és táncolva, vala­miképp hiteltelenek. Mintha szerepet játszanának, mintha ez a lázadás csak jó balhé volna. Csakhogy a szerepját­szó lázadás is felkavarja a társadalom tunya állóvizét, és az áldozat végül nem a sze­repjátszó lázadó lesz, hanem az, aki nem tehet semmiről, aki jót akar, aki csak beleke­veredett valamibe. Másfelől viszont az is igaz, hogy Jancsó a kívülállást sem szereti. A szituációkat nem lehet meg­úszni, átvészelni. Valamerre el kell indulni, valahová oda kell állni. Az álbaloldali lá­zongás, a játék a tűzzel nem megoldás. De nem megoldás a pacifizmus sem. Hogy mi a megoldás? Jancsó nem tekinti feladatának, hogy egyedül üd­vözítő megoldást hirdessen. Nem véli, hogy nála van egyes-egyedül a bölcsek köve. Töpreng maga is. És A paci­fista pontosan ennek a töp­rengésnek a fiimi megfogal­mazása. A film sajátos aktua­litását pedig az adja, hogy amiről Jancsó töpreng, az ma is kérdés, ma is konfliktuso­kat szülő „helyzet”. ményvonala miatt érdekes az olvasók vagy a nézők előtt. Pedig Laclos formai újításai, irodalmi erényei legalább ennyire értékelendők volná­nak. A most látható amerikai film is a Hampton-féle drama- tizálást veszi alapul. Stephen Frears amerikai rendező (nemrég láttuk Az én kis mo­sodám című filmjét) jól idézi fel a pikáns és erotikus intri­káktól túlfűtött világot, de a regény elemző jellemrajzai helyett beéri a csábítás trükk- jeinek felsorakoztatásával. Takács István T. M. Finnországtól .Vác csak egy ugrás Rokonként fogadták Érdekes újságokat forgattam az imént, messzi Északról köszöntek rám a latin betűk. Ismerősnek tűnt a szavak dal­lama, sőt néhány szó is. Figyeljék csak: „Siikaisten kanttorin sijaisuutta hoitava unkarilaisurkuri Rita Honti pitää suomalai- sia ja maatamme niin mukavina,” ... „ Rita opettajana musii- kikorkkealkoulussa professori Gábor Lehotka.” Utánpótlás nélkül Két család dalgyűjteménye Veszedelmes viszonyok A pacifista

Next

/
Thumbnails
Contents