Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-09 / 265. szám

1989. NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK 5 Sétálgatva, emlékezve Képeslap Eyálról Akkor nem volt zárva a ház. Tágra nyílt zsalugáterek engedték be a napfényt a kis szobába, a verandán macs­kák nyújtózkodtak az álmos délutánban, a konyhából frissen főzött kávéillat tekergeti, az elökertben muskátlik és rózsák tobzódtak a friss falusi levegőn, a szaletliban férfiak és nők vitatták a politikai helyzetet, a gondozott szőlőlugasban békésen cukrosodon a bornakvaló. Most nem jutunk be a házba. A zöld zsalugáterek szo­rosra zárva, a szaletli beüvegezve, a kertben elszáradt őszi kórók, néhány tő szólő dülöngél karója mellett, macs­kának, élőlénynek semmi nyoma, csöndes, kihalt a gyáli nyaraló. Ami persze már nem nyaraló, hiszen laktak ben­ne. Az idegen autó láttán előkerülnek a szomszédok. Meg­halt a Pista bácsi, mondják, már egy hónapja. Egyedül megfért a kis házban, meg nem is volt nagyigényű. In­kább csak a szaletliban feküdt, ott szeretett aludni. De hideg volt már, meg is fázhatott. Meg hát öreg is volt, túl a nyolcvanon. Most magányos a ház. Két idős asz- szony tartja szemmel, jönnek is már a kert végéből. Fur­csán méregetnek bennünket, látszik, nem hiszik a me­sénket. Pedig csak annyit mondunk nekik, hogy régen csalá­dunké volt ez a rózsaszín, tornyos kis ház. Kételkedve néznek ránk, nem is engednek betolakodni, nem akar­ják eladni, mondják, s otthagynak minket a kerítés előtt. Nézd csak, mondja anyám, a kapu is megvan még, zöld vaskapu, nagyanyám sógorának „névjegye”. A kispesti házon, ahol laktunk, ott is ugyanilyen volt. Józsi bácsi, nagyanyám sógora, mindenhová ilyet rakott. Minden ház­hoz, amit ő épített. Elkullogunk a háztól, a mese ránk marad. Sétálunk a vasárnapi utcákon, élvezzük a késői napsütést, s keres­sük anyám emlékeit. Merre csatangolt anyám, akkor még copfos, vékony kislány a biciklijével a békebeli nyarakon, hol van az a poros utca, ahol lovas kocsival hozták a men­teni szánt edényeket, kabátokat, ágyneműket, hol van az erdő, ahonnan a tankok a város felé indultak, hol van az a sarokház, a család másik nyaralója, amelyiknek ud­varára nagyapám bunkert épített, hogy védje a család­ját? Valahol itt lehetett. Homályosak a gyerekkori emlékek, eltévednek a vakolatlan, többszintes, garázsos épületek között. Nem találjuk nagyapám házát, talán ezen az üres telken volt, bunkert sem latunk sehol, csak betonkeverő­ket. a napfényes délutánban. Persze, hiába is találnánk meg, dédanyámat és egyik lányát, a szegény süketnéma Etust már réges-rég elvitte nagyapám lovas kocsija a kis­pesti temetőbe. A bunker megvédte őket a golyóktól, csak az éhhaláltól nem tudta. Keverednek az emlékek anyám meséjében. A. szaletU-,r bán elköltött családi ebédek, a biciklivel bejárt nyári ut­cák, a fazekaktól csörömpölő menekülésekkel, a nyitott ablakból bámult Katyusa-tűzijátékokkal. Nem is őrizték az emléket, eladták nagyapámék is, a sógorék is a gyáli nyaralókat. A régi vevők örökösei pedig bizalmatlanul figyelik, hogy elvisszük-e már kocsinkat a rózsaszín ház elől. Betolakodók vagyunk: személyes emlékekkel idege­nek utcájában, rég volt nyarak képeivel az épülő házak közé. Zsuzsimat sem érdekli ez a mese. Kaviccsal nyuszit rajzol a porba, hatalmas füleket kerekít neki, s a dereká­ra három lábat. Ez kevés neki, mondom, miért, kérdi, nekünk még ennyi sincs. Amikor a szomszédok megnyug­vására végre elhajtunk a gyáli nyaraló elől, füstöt, port és sok-sok porba rajzolt nyuszit hagyunk magunk után az úton. Jakubovlts Anna Ráckevei szavazókörzetek Választásra készülve Alig három hét múlva, no­vember 26-án dönt az ország arról, hogy akarja-e még a választások előtt népszavazás­sal kijelölni hazánk köztársa­sági elnökét vagy sem. Az or­szágos népszavazás megszer­vezésére nem sok idő maradt, így mindenhol lázasan foly­nak az előkészületek. A ráckevei tanácstestület is kialakította a 12 szavazókör­zetet, egyben megkezdték a szavazatszámláló bizottságok létrehozását. Egy-egy bizott­ságnak minimum öt tagból kell állnia, ezért a tanácstestület minden csoportba három ta­got és két póttagot választott. A póttagok akkor lépnek funk­cióba, ha a város MSZP-, MDF- és HNF-szervezetei va­lamelyik bizottságba nem de­legálják képviselőjüket. A na­pokban létrejövő végleges bi­zottságok titkárt és elnököt választanak maguk közül, s ezek után leteszik majd az es­küt. HA VISSZAKÉRTE A FÖLDJÉT Mégis mitől fél Béla gazda? Béla gazda jó gazda. Másként — mint mondják az embe­rek Nagykáta környékén — nem is maradna talpon. Márpedig Béla gazda a legkiválóbbak közé tartozhat, ha volt bátorsága visszakérni a téesztől az egykori két hold földjét, holott túl van már a hatvanon. Jóindulatú mosoly, s türelemre intés volt a tsz válasza — mondván, még nem érkezett el a második földosztás ideje! Éppen ebédidőben toppantam be az idős házaspárhoz. Béla gazda abbahagyta a leves kanalazását. Meg sem fogják a kapát Ha tonnaszám termelik fó­lia alatt a paprikát, paradi­csomot, van kertje, háztáji szőlője, minek az a két hold föld? — kérdeztem. — Egy nyugdíjból élünk ketten az asszonnyal. Márpe­dig, ha nem akarunk rosszabb körülmények közé kerülni, mint eddig, akkor sokkal töb­bet kell dolgoznunk, másként nem tudunk lépést tartani az elszabadult árakkal. Különben is addig kell hajtani, amíg még bírja erővel, egészséggel az Szerződéskötés előtt Suzukik az Ikarusból? Személygépkocsi-összeszere­lő üzem létesítéséről Magyar- országon tárgyal keddtől a ja­pán Suzuki autógyár elnöke. Több tucat, az együttműködés­ben szóba jöhető iparvállalatot felkeres, ezt követően dönt arról, hogy a több lehetséges külföldi partner közül a Suzu­ki a magyar felet választja-e a kooperációhoz. Az Ikarusnál — amely az összeszerelésben leginkább ér­dekelt — elmondották: a ma­gyarországi gyártás a Suzuki Swift 1, illetve 1,3-as változa­tára vonatkozik; évi 50 ezret szerelnének össze belőlük amelyből 30 ezer a magyar piacra kerülne, 20 ezret pedig Nyugat-Európában értékesíte­nének. A tervek szerint a so rozatgyártás 1992-ben meg kezdődik. Melyiket válasszam a sok roncs közüli? Egy tétova vásárló Solymáron, a magánvállalkozó telepén (Pék Veronika felvétele) Egy ház a mellékutcában Tápiógyörgyén Feloldozás a magány alól Tápiógyörgye egyik félreeső, kanyargós mellékutcájában, a Jókai utcában álló tágas csa­ládi ház tornácán két idős embernek köszönünk jó napot. Akik éppen ezt, az őszutó szép ajándékát élvezték, ültükben nekitárva madárcsontú testü­ket a melengető fényözönnek. Ritka pillanatok, látogató ér­kezett. Nem is kérdezték, kik vagyunk, úgy indult a beszél­getés. A 70-esnek nézett néni mellé telepedtem. Marcsa néniből kibuggyant a panasz: — Nyolcvanhét éves vagyok, szürkehályog vakít. Alig látom magát is, kedves — indult el keze tapogatódzva az enyém felé. — Minek él már az ilyen árva ... — Ki él most a házában, Marcsa néni? — kérdeztem. — Hát az onokám, kedves. Az — bólogatott elégedetten, hogy még adhatott ő, a már „sem- mirevaló”, aki „minek is él már”. Csöndes vitánkat kettévágta az arréb telepedett — már csak nem ül asszonynép mellé! — Józsi bácsi replikája: — Maga árva? Nekem senkim nincs... (A lelket égető mon­dat fájóbb, amikor később, bentebb a házban Mikus Jó­zsefné és Fehér Anna gondo­zónőtől megtudtuk, él egy fia az idős embernek nyugati ha­társzélünk egyik városában.) Biztató, derűs szavainkra Marcsa nénit elkapta az öre­gek sajátos dicsekvőkedve: — Borzasztó, hogy nem lá­tok. Mondták, menjek orvos­hoz. De minek az már nekem, egy ilyen öregnek ... Egy boldog falu — ez jut eszembe minduntalan, ha Tá- piógyörgyére gondolok. Min­den gondjával-bajával együtt is az. Hiszen adhat-e nagyobb boldogságot más, mint az örömszerzés. És éppen társa­dalmunk leggyengébbjeinek, legkiszolgáltatottabbjainak, az öregeknek és a gyerekeknek. Ez az alig 3500 lelkes falukö­zösség évekig harcolt, dolgo­zót az új iskoláért és a gondo­zási központért, amíg megte­remtette. Az iskolát tavaly, előtte, 1987-ben a második, a Jókai utcai házat is átadták a rendeltetésének. Űjabb 20 idős emoernek adtak otthont, ki­szakítva őket lélekölő magá­nyukból. Ki tudja, miért, diszkréten klubháznak neve­zik azt a két épületet, amely húsz bentlakónak és harminc bejárónak otthonos kényelmet, teljes ellátást nyújt, s a sors­közösségben feloldozást a „mi­nek él az ilyen” érzés alól. A féltés hozott vissza Tá- piógyörgyére. Ahol elértek va­lamit sok szívvel, munkával és felelősségérzettel. De ami na­gyon sokba is kerül. Lesz-e rá erő ezután, hogy megtartsák? Szív és akarat megvan hozzá, erről nem hagyott kétséget Józsa László tanácselnökkel folytatott csöndes töprengé­sünk. — Ez a falu az ötvenes, hat­vanas években veszítette el munkaerő-megtartó képessé­gét. Magyarán, elmentek a fia­talok. Napjainkra a 60 éven felüliek aránya 30 százalék, s ez még a környékünkben is elég magasnak számít. Ráadá­sul a nyugdíjas korúak jöve­delme rendkívül alacsony, hi­szen tsz-tagsági jogon kapják a nyugellátást. S hogy maguk­ra maradtak, nem nézhettük tétlenül... A nyugellátások elégtelensé­ge miatt, a rászorulók sze­mérmessége ellenére az elmúlt három évben a házi gondozot­tak száma 28-ról 50-re, a szo­ciális étkeztetésben részt ve­vőké 13-ról 44-re nőtt. (A gondozottak ellátása három fő­állású és tfz-egynéhány tisz­teletdíjas gondozóra hárul. A szociális étkeztetésben részt vevők egy részének házhoz vi­szik az ebédet.) A jelzett idő alatt a gondozási központ klubjai újabb tíz bejáró és tíz teljes panziót (bentlakást) biztosító hellyel bővült. Maxi­mális a helykihasználtság. S mindezekért ki-ki anyagi ere­jéhez képest fizet térítést. Aki nem képes rá, ahelyett a köz­ségi tanács fizet. De számoljunk konrétan. Az éves pénzügyi tervben a köz­ség egészségügyi ellátásának részeként szerepel a szociális gondozásra fordítható összeg. Az évi 40 milliós költségvetés közel egynegyedét, 9 millió fo­rintot egészségügyi célokra költik. Ennek nagyobb hánya­dát, 5,5 millió forintot — az infláció miatt is — felemészti a szociális ellátás költsége. Mindeddig futotta. De mi lesz ezután? Ez olyan kérdés, amire pil­lanatnyilag a tanácselnök, Jó­zsa László sem tudott választ adni. Helyi ismeretei és anyagi lehetőségei teljes áttekintésé­nek birtokában sem. Tavaly és még az idén is kaptak pótke­retet szociális célokra a Pest Megyei Tanácstól. Korábban is onnan érkezett anyagi se­gítség a második otthon épü­letének megvásárlásához. De hogy jövőre mi lesz? Amikor a megyének sem lesz jobb az anyagi helyzete a helyi taná­csokéinál. Kádár Edit ember. Egyébként az apámnak is volt tizenvaiahány hold földje, nekem csali kettő — válaszolta Béla gazda, majd elképedésemet látva gyorsan hozzátette; nem kéne nekik mind a tizenvaiahány csak az ő két holdja. Aztán másról beszélgettünk. A szövetkezetben ledolgozott csaknem három évtizedről; a 16 forintos paradicsomról, amit a felvásárló hatvanért adott tovább; a szőlőről, amiért ki­lónként 10 forintot kaptak, pe­dig a napszámosok óránként hatvan forintnál kevesebbért meg sem fogták a kapát, a metszőollót, a permetezőt. Az asszony kissé riadtan hallgatta beszélgetésünkét. Egy idő múlva nem tudta megállni, hogy meg ne kérdez­ze: honnan jöttem. — ó, ugyan hagyd már! Csak informálódik! — intette le feleségét a férj, majd fel­kelt az asztaltól, hogy meg­mutassa kertészetét. Mert ugye Béla gazda nem olyan ember, aki csak beszél, s nem tudja bizonyítani, mire képes. Hátha onnan jött az úr A fóliasátrak felé haladva előre tessékeltek. Akaratlanul is meghallottam, amint az asz- szony óvatosságra intette fér­jét — mondván —, hátha on­nan a rendőrségtől jött az úr, merthogy manapság veszélyes dolog beszélgetni a földről, a második földosztásról. Már ép­pen igazolványomért nyúltam, Béla gazda azonban megelő­zött. — Nem foglalkozok én most a földemmel. Majd ha meg­változik a rendszer. Akkor meglátjuk, mi lesz — mondta ki a végszót. Hazafelé volt min gondol­koznom: vajon hány nyugta­lan éjszakája lesz a két idős embernek? Eszembe jutott egy nyári beszélgetés és annak következményei. A nyolcvan- egynéhány éves bácsi nagy­gazda is, intéző is volt egy uradalom mintagazdaságában. Valójában másról kérdeztem, de azt is elmondta: hol, mi­kor, miért ment tönkre a há­ború utáni magyar mezőgaz­daság. Fejszével ment neki Másnap valaki arra próbált rábírni, hogy ne írjam meg amit a bácsi mondott. Nehe­zen sikerült lecsendesítenem a telefonáló hölgyet, a férfi húgát. Akkor végre elmondta, hogy miért borult ki annyira. Amikor este meglátogatta az öregeket, a néni az ágyon zo­kogott, egész testében reszke­tett a félelemtől. Az idős em­ber pedig — ahogy rájuk nyi­tott — azonnal megadta ma­gát: mindkét kezét föltette a levegőbe! A hetvenes évek végéig az idős házaspárnál szinte min­dennapos látogatók voltak a fináncok, rendőrök, a névtelen feljelentések miatt. A környe­zet egyszerűen képtelen volt elfogadni a tényt, hogy szo­cialista viszonyok között is életképes lehet a mintagazda­ság. Pedig semmi trükk, tör­vénytelenség nem kellett hoz­zá, csak a szakértelem. Aztán az utolsó névtelen fel­jelentést, illetve adómegállapí­tást követően, a bácsi fejszé­vel ment a szőlőnek, kiirtotta a sok ezer nemes tőkét. Szét­verte a hordókat is, a kétszáz hektó bor kifolyt a pincébe. Akkor ezért a tettéért állító­lag elvitték a rendőrök. Amikor náluk jártam, azt hitték én Is rendőr vagyok, s annyi év után sem felejtettem el a „nép ellenségét” — aki ma, egy nyugdíjból, s fél hold földből tengeti életét másod­magában ... Aszódi László Antal Az idén telepített, jő hírű rical fajtáról van szó, amely legalább két évig biztonság­gal terem. A kialakított par­cellák minimális nagysága 500 négyzetméter, s amelynek bér­leti díja két évre tizenötezer forint. Az ezer négyzetméter területűé pedig 30 ezer. És ami a lényeg, egy 500 négyzetmé­teres területről évente 30-35 ezer forintot lehet kasszírozni. Gyűröttek és megviseltek Biztatás kistermelőknek Akar több pénzt keresni? A kistermelők naponta pa­naszkodnak, hogy a kertészke­dés és az állattartás ráfizetéses ágazattá vált. A fóti Vörös­marty Termelőszövetkezet gyümölcstermesztési főágazata egyfajta lehetőséget kínál a kezdő és gyakorló vállalkozók­nak. Művelésbe adja egy hek­tár, öntözhető szamócaültetvé­nyét a rákospalotai táblán. Budaörs, Szabadság: November 10-én 6: Az utolsó császár I—II. (szí. mb. ír.—ol. tört. lilm), 11— 12-én 6: Nem látni és megszeret­ni (szí. mb. am. víg).), 13—14-én 6: Csupasz pisztoly (szí. mb. am. vigj.). Dabas, Kossuth: November 9— 10- én 6: Ikrek (szí. mb. am. vígj.), 11— 12-én 6: Bűnvadászok (szí. b. ol. vígj.), 12-én 4: A dzsungel könyve (szí. mb. am. rajzf.), 13- án 6: Egy kisebb Isten gyerme­kei (szí. mb. am.). Dunaharaszti, Béke: November 9-én 6, 8: Mamba (Tisztességes já­ték, szí. am. krimi), 11—12-én 6: Rendőrakadémia III. (Újra tré­ningben, szín. mb. am. vígj). 12- én 4: Oz, a csodák csodája (szi. mb. am. meseíilm), 13-án, 6: Moonwalker (szí. zen. am.), 15-én 6, 8: Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (szí mb. am. ka- landf.). Dunakeszi, Vörös Csillag: No­vember 9—10-én 3/4 6, 8: Esőem­ber (szí. mb. am.), 10—12-én 3/4 6, 8: Végzetes vonzerő . (szí. mb. am.), 13—15-én 3/4 6, 8: Indiana Jones és áz utolsó kereszteslovag (szí. mb. am. kalandf.). Erd, művelődési ház: Novem­ber 9-én 1/2 6: Jó reggelt, Viet­nam! (szí. mb. am.), 12-én 1/2 4: BMX-banditák (szí. mb. ausztr. ka­landf.), 12-én 1/2 6, 1/2 8: Csupasz pisztoly (szí. mb. am. víg).), 13— 14-én 1/2 6: Az utolsó császár I— II. (szí. mb. fr.—ol. tört. kai.). Gyál, Dózsa: November 10-én 1/2 6: Rendőrakadémia III. (Üjra tréningben, szí. mb. am. vígj.). 11 —12-én 12 6: ökölharcos (szí. mb. am. akciófilm), 13-án 1/2 6: A hecc (szí. magyar). Nagykáta, Rákóczi: November 9- 10-én 6: Robotzsaru (szí. mb. am. sci-fi), 11—12-én 6, 8: Ököl­harcos (szí. mb. am. akciófilm), 13- án 6, 8: Iskolakerülők (szí. ma­gyar). Pomáz, Szabadság: November 10- én 6: Aki legyőzte A1 Caponét (szí. mb. am. gengszt.), 11-én: Gyilkos optika (szí. mb. am. film), 12-én 6: Vértestvérek (szí. mb. NDK if), kalandfilm), 13-án 6: Nem látni és megszeretni (Szí. mb. am. vigj.). Ráckeve, Szabadság: November 11- én 6, 8: A sötétség fejedelme (szí. mb. am. horror), 12-én 6: A sötétség fejedelme, 12-én 4: Gon­dos bocsok (szí. mb. am. rajzf.). Százhalombatta, művelődési köz­pont: November ll-én 6: Mamba (Tisztességes játék, szí. am. kri­mi), 12-én 4: A hecc (szí. magyar), 12- én 6: Az utolsó császár I—II. (szí. mb. ol. tört. kalandf.), 13-án 6: Pink Floyd — A Fal (szí. mb. ol. tört. kalandf.), 14-én 6: Gyil­kos optika (szí. mb. am. krimi), 14- én 8: Az amerikai birodalom hanyatlása (szí. kanadai). Szentendre, Dunakorzó: No­vember 9—10-én 5, , 7: Csupasz pisztoly (szí. mb. am. vígj.), 11— 12-én 3, 5. 7: Szuperhekusok (szí. mb. ol. vígj.), 13-án 5. 1/2 S: Hú- hogók I—II. (szí. fr. tört. kaland­film) . Szigetszentmiklós, Kossuth: No­vember 10-én 6. 1/2 9: Huhogok I— II. (szí. mb. fr. tört. kalandf.), II- én 6, 8: Kincseském (szí. ang.), 12-én 6: Moonwalker (szí. zen. am.), 13-án 6: Chatran kalandjai (szí. mb. jap. természetfilm), 13- án 8: Ikrek (szí. mb. am. vígj.), 14-én 6: Ikrek.

Next

/
Thumbnails
Contents