Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-09 / 265. szám
19*9. NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK 6 Irta Kifüstölés Edzettek vagyunk már, ami a szólás- és sajtószabadságot illeti. Tudjuk, bár józan ésszel el nem fogadhatjuk, hogy mai viszonyaink között a bárki bármit mondhat, írhat testesíti meg a szólás- és a sajtószabadságot. Állítólag ez „a" demokrácia. Aki kicsit is tájékozott a demokráciák háza táján, az pontosan tudja, nem így fest a dolog. A leírt, a kimondott szónak súlya, következménye, azaz felelőssége van: így helyes. így lenne nálunk is helyes. Reméljük, így lesz. Egyre sürgetőbbnek érezzük az igényt rá. Mert például azt olvastuk a Kapu (89 ÍO.) hasábjain, hogy 1958. „okt. 30-án nem történt mis a Köztársaság téren, mint egy valóban ellenforradalmi patkányfészek kifüstölése ...” Azért ez a patkányfészek, még manapság is „kissé" erősnek hat, nemde?! Merthogy „ellenforradalmi", merthogy „nem történt más", az hagyján. Aki írta, így látta, így ítéli meg. Aki írta, az nem más, mint Pongrácz Gergely, igen „a Corvin közi szabadságharcosok megválasztott főparancsnoka", mint írja magáról. Ha valaki nem tudná. De persze tudják. Bizonyára azok is tudják, akik gyermeküket, férjüket, testvérüket vesztették el azokban a sorállományú katonákban, akiket azon a téren és akkor legyilkoltak ... Mit szólnak vajon ezek a hozzátartozók P. G. bájos és demokráciával átitatott szóképéhez, a patkányfészek kifüstöléséhez? S ha patkányfészek, akkor „természetesen” ott patkányok vannak... akikért — íme, a logika diadala! — nem kár. Sőt! Egy patkány fészeknek a kifüs- tötése kimondottan hasznos. S innét már csak egy lépés — a logika újabb diadala! — annak az állapotnak a kialakulása, amikor egy-egy megválasztott főparancsnok eldönti, hol vannak a patkány fészkek és kik a patkányok . .. Készséggel elhisszük P. G-nek, „ki kell hangsúlyoznom, hogy nem vagyok politikus, hanem szabadságharcos vagyok." Kétségünk csupán annyi, vajon milyen szabadság teremthető patkányfészkek kifüstölésével ...?! KLIENS Hogy kerül a csizma az asztalra ? Kiutalásra vár a tanács Budakeszi főutcáján van egy takaros ház, amelynek tulajdonosa az akkori szóhasználat szerint családostól disszidált. A portát az asszony szülei vásárolták a fiatal házasoknak. Amikor megüresedett az ingatlan, az itthon maradt öregek kénytelen-kelletlen tudomásul vették, hogy az állam a tulajdonos. A tanács annak rend- je-módja szerint megkapta a kezelői jogot. Tataroztat- tak, s beköltöztették a falu egyik gyermekorvosát. Nem telt el hosszú idő, Budakeszit érte a megtiszteltetés, a Pest Megyei Múzeumi Igazgatóság a településen kíván munkásmozgalmi múzeumot létesíteni. S mert a Tanácsköztársaság direktóriuma a fent említett házban székelt, úgy döntöttek: költözzön az orvos, ott lesz a múzeum. A tanács ismét a zsebébe nyúlt: egy másik, akkor már nyugdíjas körzeti orvost hozzásegítette egy ház megvásárlásához, s az így felszabaduló szolgálati lakásban elhelyezték a gyermekorvost. Az egykori direktóriumi épületbe újra felvonultak az építők. Felszedték a parkettát, áthelyezték az ajtókat, festettek, mázoltak, majd a múzeum hozta a vitrineket, bele a megsárgult plakátokat, felhívásokat és a különféle tárgyakat. Tíz esztendeje még látogató is gyakrabban érkezett. Jöttek az általános iskolások, a gimnazisták, a szocialista brigádok, vállalatok, intézmények képviselői és az arra kirándulók. Az utóbbi időben azonban mind kevesebben térnek be, s talán változó politikai életünknek köszönhetően a múzeum egy esztendeje szép csendesen átrendezte a szobákat. Az addig a külön házrészben bemutatott munkás- mozgalmi anyag beljebb, a legutolsó-teiehlbe került. Eí-j vitték az egykor Budakeszin élt és ott meghalt Súklai Sándornak, a Hadtörténeti Intézet parancsnokának katonaruháját, s mindössze néhány fényképkópia, térkép, piakát és apróbb használati tárgy maradt a falakon, merthogy a vitrinek egy részét is elszállították. A megüresedett különteremben egy Örkényi parasztszobát állítottak ki, a tárlókból abonyi leányok mosolyognak ránk a cselédkönyvük fényképéről. A középső helyiségben néhány kockakő, kalapács, véső emlékeztet a múltra, mintha ilyet másutt nem is láthatna a ma embere. Ha valaki figyelmesen akarná áttanulmányozni az anyagot, ahhoz bizony órák kellenének, annyi a kiállított olvasmány... Forgatom az új vendégkönyvet. Egy év alatt mindössze hatoldalnyi a bejegyzés, az aláírók iskolások, kirándulók, szocialista brigádok. Aztán egy figyelemre méltó levélen akad meg a szemem, amelyben arról értesítik a múzeum őreit, hogy a csoportos pártdelegáció számára a múzeum megtekintése ingyenes. Hm .. .' összedobhatták volna azt a néhány forintot. A múzeum hétfő kivételével mindennap nyitva, ám a pontos kimutatás arról tanúskodik, hogy havonta legfeljebb, ha százan .térnek be. Egyszerre két nyugdíjas néni őrzi az épületet. Havi juttatásuk 4000 forint körüli összeg személyenként. Ezért a pénzért még a kertet is rendben tartják. Futja idejükből... Az épület fenntartása, üzemeltetése becslésem szerint havi 20 ezer forintjába kerül a Pest Megyei Múzeumi Igazgatóságnak. Budakeszi köztudomásúan nemzetiségi település, az ottani svábok lassanként az NSZK-ba juttatták egykori viseleteiket, használati tárgyaikat. Az összegyűlt anyagot nemrégiben magam is láttam Neckarsulmban. Abban a városban, ahol nagyon sok kitelepített sváb él. Budakeszin a hagyományőrző kör a huszonnegyedik órában ala--, RUTHáTőtrfheg," 'STfiióst már arra is futja erejükből, hogy összegyű.jtsék a még fellelhető tárgyakat. Igen ám, de pillanatnyilag nincs hely, ahol mindezt kiállíthatnák, bemutathatnák. Nincs, mert a múzeumban Örkényi parasztszobát láthat a nagybecsű. Mintha nem volna saját. Ez az az eset, amikor csizma került az asztalra. A tanács egyszer már bőkezű volt: a település első iskoláját, a Bagolyvárat átadta a helyi szépítő egyesületnek azzal, hogy az épület renoválás után alkalmas lenne a helytörténeti gyűjtemény bemutatására, s otthönt'lelhet- ne benne az egyesület is. Igen ám, de a tatarozáshoz szükséges forintok nehezen jönnek össze, hiába rendeztek már két Ízben is e célra bált, annak teljes bevételét az ügynek szentelve. Tény, hogy a helytörténeti gyűjtemény * sorsát mielőbb rendezni kell, lakossági kezdeményezésre ezért is kérte vissza levélben a minap a tanács a Pest Megyei Múzeumi Igazgatóságtól a munkásmozgalmi múzeum kezelési jogát. Más kérdés, hogy ennek a gyűjteménynek véglegesen valóban abban a múzeumban van-e a helye? Mi kerül ak kor a Bagolyvárba? Érdemes tehát elgondolkodni azon hogyha a tanács esetleg visz- szakapja a kezelői jogot, ott — megőrizve á múzeum kulturális- jellegét —kialakítható lenne egy közösségi, vagy ifjúsági, netán egy alkotóház is. A településen ugyanis any- nyi művész él, hogy műveikből rendszeresen kiállításokat lehetne tartani, s azt feltehetőleg nagyobb érdeklődés kísérné, mint. a munkásmozgalom relikviáit. Fazekas Eszter mit tenni akar, akkor minden eszközzel... Ez is egyfajta fenyegetés. ■ — Mikor érezte azé, hogy szorul a hurok? — Ez tévedés. Nem szorult a hurok. Egyszerűen úgy éreztem, hogy most már tényleg valamilyen lépésre kéne kényszeríteni az ellenfeleim. Ezért október 12-én felhívtam a Belügyminisztérium főügyeletét. Közöltem velük, hogy az előző éjszaka két osztrák állampolgár ült be az autómba. Valóm! szerkezet volt náluk, ami belezavart a rádiómba, aminek következtében elindult a robbantási program, amit 24 órán belül csak Németh Miklós tévébén elhangzó mondata állíthatna meg. Segítsenek, mert baj van! Budapest veszélyben. Egyáltalán nem az a célunk, hógy felrobbantsuk a várost. ■ — Segítettek? — Egy ember kérdezősködött. Mi van? Ki és mi vagyok? Nézze, éppen úgy csinál, mintha nem tudna arról, hogy mi februárban eljuttattuk önökhöz az ultimátumot, a 12. pontját ismerik. Ameny- nyiben velem történik valami... Értetlenkedett. Ha gondolják, rögtön bemegyek személyesen. Elmondok mindent. Ne jöjjön be hozzánk. Majd mi megkeressük magát. ■ — Persze, betartották az ígéretet. — Másnap az NSZK-ból vártunk vendégeket. Az anyósom sütni akart egy kis finomságot, ám elfogyott az étolaj. Fél kettő lehetett. Felültem a bringára, szatyor, pénz, tűzés az üzletbe. Megvettem az Olajat, még beszéltem a boltossal. Éppen indultam kifelé, amikor két nagy darab, fekete bőrdzsekis ember jött be. Az egyik cigarettát vásárolt. Elindultam, ötszáz métert mehettem, s látom, hogy jön a piros Zsiguli. Elhaladtak mellettem, áthajtottak a kis patak hídján. Megálltak. Kiszállt három férfi. Körbefogtak. Feltettem a kezem. Ne bántsanak, nem csináltam semmit. Nincs nálam fegyver. Az egyik megkérdezte: Ki maga? Szöllősy Imre. Van magánál igazolvány? Nincs, mert csak ide a boltba szaladtam el. Hol lakik? Üljön be! A faluban leálltak egy mellékutcában. Ketten kiszálltak, URH-n mondták: Jó barát! Jó barát! Itt vagyunk. Gyere, várunk. ■ — És a jó barát megérkezett ... — Igen. Kiszállt a kocsiból öt fekete bőrdzsekis, kemény fiú. ■ — Milyen volt a kihallgatás? — Nagyon korrektül viselkedtek. Figyelmeztettek a jogaimra. Nem kényszerítettek semmire. ■ — Annyi ellenzéki szervezet van, mint a pelyva, önök nem bíznak abban, hogy ezek végigcsinálják, amit kell? Miért az illegalitás? — Mert az oszd meg és uralkodj elv alapján megy minden. A kommunisták látják azt, hogy nem sok esély van a további vezetésre. Engedték, hogy létrejöjjenek olyan szervezetek, amelyek soraiba átigazoltak, akik kiléptek a volt MSZMP-ből. H — A kormány közelmúltban tett néhány radikális döntése nem elég garancia ...? — Nézze, kutyából nem lesz szalonna. ■ — A finn nagykövetségen menedékjogot kért a családjának. Miért? — Mivel aggódtam a feleségem és gyermekeim biztonságáért. Ezért október 19-én elmentünk a finn nagykövetségre. A kitöltött okmányokat elküldik Helsinkibe. Majd a finn kormány dönt. Én nem kérek politikai menedékjogot. Szervezetemnek még dolga van az országban. ■ — Szabadlábon van. Mire számít? — Ha a belügyi szervek megpróbálják ezt az egészet a közönséges bűntény szintjére lesüllyeszteni, akkor lehet, hogy börtönbe csuknak. Amennyiben az én politikai állásfoglalásomat bűncselekménynek veszik, az ellentmond annak, hogy bátran lehet bírálni. Ebből az aspektusból nézve, nem hiszem, hogy keményebb következmény lenne. Egyedül az ominózus 12. pontba köthetnek bele. Fehér Ferenc Nem felel meg Érdekegyeztetést Befejezte a munkáját a dolgozók, a munkáltatók és az állam érdekegyeztetési lehetőségeiről rendezett háromnapos tanácskozás a Magyar Gazdasági Kamarában. A konferencián világossá vált, hogy a hazai érdekegyeztetés intézményrendszere nem felel meg az igényeknek. Az Or-' szágos. Érdekegyéztető Tanács, lényegében csak a bérrel kapcsolatos részkérdésekkel foglalkozik. Az érdekegyeztetésből teljes mértékben hiányzik az ágazati, a szakmai és a területi szint. Jövőre nem lesz bérstop Munka helyett végkielégítés Tegnap délelőtt az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal 1990-rc vonatkozó elképzeléseiről tájékoztatta az újságírókat dr. Halmos Csaba államtitkár. A tájékoztatóra annál is inkább szükség volt, mivel egyre több mendemonda kering a közéletben, hogy az idén bevezetett viszonylag liberális bérszabályozást szigorúbb, központi kormányzás váltja fel. F,gycsck bérstopról is beszelnek már. Dr. Halmos Csaba cáfolta ezeket a híreszteléseket, s hangsúlyozta, hogy az 1990-es esztendőben az idén bevezetett bérmechanizmus lesz a meghatározó, vagyis a munkáltató és a munkavállaló között dől cl a bér kérdése. Ebben jelentős szerepe van a szakszervezetnek, mint a munkavállalók érdekképviseleti. szervezetének. Olyannyira, hogy a szak- szervezet az eddigi érdekegyeztető tárgyalásokon a teljes bérliberalizáció mellett foglalt állást. A munkaügyi politika karakterét a jövőben is a kormányzati törekvések határozzák meg. Ide sorolható a pártállam leépítésére, a piacépítésre, a szabályozás csökkentésére, a szolgáltatási szféra erősítésére, a gazdaság élénkítésére váló törekvés. Ezzel kedvező ideológiai hátszél segíti a valós érdekek érvényesülését. Igaz, ez bizonyos kihívást is jelent, hiszen egyre nő azok száma, akik munkanélküli-segélyre szorulnak, vagy csak valamilyen támogatással tudnak kilábalni a munkahelyek megszűnéséből adódó helyzetből. Egyre nagyobb szerep jut az újrakezdési kölcsönnek s az áttelepülési támogatásnak. Az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani új munkahelyek megteremtésére, az átképzések, vállalkozások támogatására. Mint dr. Halmos Csaba elmondta, a teljes foglalkoztatás megszűnésével o gazdasági változások károsultjait megkülönböztetett figyelemben részesítik. Különösen nagy gondot jelent a demográfiai robbanás felnőtt- korúvá váló fiataljainak munkába állítása, a nők elhelyezése, de jószerivel ide sorolhatók a börtönből szabadultak, vagy az alkoholisták is, akiknek foglalkoztatása szintén komoly probléma lesz. Az államtitkár — a közvéleménnyel ellentétben — pozitívan értékeli az 1989-es esztendőt, annak ellenére, hogy a tervezett 10 százalékkal szemben várhatóan 16-18 százalékos lesz a bérkiáramlás. A jövő évi elképzelésekkel kapcsolatban dr. Halmos Csaba elmondta, hogy bevezetik az úgynevezett kritikus körzet fogalmát, amit olyan területre alkalmaznak, ahol legalább ezer munkahely szűnik meg, s a munka nélkül maradók egynegyede nem tud elhelyezkedni; a munkanélküliségi ráta pedig öt százalék fölött van. Ilyen területeken a munkahelyüket elvesztő dolgozók speciális támogatásban részesülnek. A rászorulók végkielégítést kaphatnak, ami maximum huszonnégy havi átlagkeresetnek felel meg. s azoknak adható, akik legalább tíz esztendőt töltöttek egy munkahelyen, s nem tudnak elhelyezkedni. A tízéves megkötés nem vonatkozik az egészségre ártalmas helyen dolgozókra. Ez a végkielégítés . személyijövedelem- adó-köteles, kivéve akkor, ha vállalkozásba fekteti a dolgozó. de nem kell utána nyugdíjjárulékot fizetni. Igényelhetnek a rászorulók további ötszázezer forintig úgynevezett áttelepülési támogatást is. Jövőre az ÁBMH javaslata alapján a kormány 5,5 milliárd forintot költené munkahelyek létesítésére, munkanélküli-segélyre,' támogatásokra a foglalkoztatási alapból. Egymillió dollárt pedig a nemzetközi együttműködések keretében az Amerikai Egyesült Államok adna technikai támogatásként az országnak. F. A. M. Szövetséggé alakult a megyei Tesz öv Reformokat szorgalmazva Az idei őszön egymást érik hazánkban a párt- és szak- szervezeti kongresszusok, fórumok és tanácskozások. A társadalmi méretű reformfolyamatok kedvező hátteret és egyben ösztönzést adnak a magyar szövetkezeti mozgalom megújulásának. A jelen változó társadalmi és politikai viszonyai közepette, nem csökkenő gazdasági nehézségek mellett készült fel a megújulásra a Pest Megyei Teszöv, amely tegnap tartotta meg küldöttközgyűlését a Hotel Agro Budapestben. Az eseményen dr. Kovács Árpád elnök és dr. Gyovai Pál, a megyei Teszöv titkára fűzött rövid szóbeli kiegészítést ahhoz az anyaghoz, amely summázta az 198C—89 közötti időszak munkáját. A szónokok egyöntetűen hangoztatták, hogy a kolhoz típusú szövetkezetek időszaka végképpen lejárt, s az új színezetű agrárforradalmat, annak törekvéseit már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Szín Béla, a területi szövetség ellenőrző bizottságának elnöke hozzászólásában azt sérelmezte, hogy a megye termelőszövetkezeteiben még nem mindenütt alakultak meg a helyi agrár-reformszervezetek. Keményen, a realitások talaján állva fogalmazott Printz József, a vecsési Ferihegy Termelőszövetkezet elnöke, amikor arról szólt, hogy a föld védelmét minden civilizált országban a törvény szigora szabályozza. A hazánkban, az utóbbi két-három évtizedben alkotott jogszabályok ma már idejüket múlták, de egy új földtörvény alkotásához alapos előkészületek kellenének. Olyanok, amelyekből egyértelműen kiviláglik, hogy a törvény valóban a földet művelő emberért van, s annak érdekeit védi. A mezőgazdasági nagyüzem, éppen a kolhozi modell másolása folytán béressé, cseléddé tette a tagokat. A küldöttgyűlésen elhangzott, hogy a közelmúltban hetven kistermelő csatlakozott a területi Teszövhöz. 1989. október 27-én a megyében megalakult az Egyéni Gazdálkodók Szövetsége, amely saját választmánnyal rendelkezik, s így csatlakozott a területi szövetséghez. Miként az várható volt, a Pest Megyei Teszöv is új programmal és megváltozott névvel veszi ki részét az eredményesebb jövőt szolgáló munkából. Az alapszabály elfogadásával és a program meghatározásával kapcsolatos vitát követően megalakult a Pest Megyei Mezőgazdasági Termelők Szövetsége. Alapfeladatának tekinti, hogy az érdekkörébe tartozó gazdasági szervezetek és egyenek helyzete javuljon, s ezért a mezőgazda- sági termelők érdekeit kifejező társadalmi folyamatok élére kíván állni. S ami cseppet sem lényegtelen: támogatja az Országos Agrár Reformkor munkáját, annak párttá alakulását. ★ A küldöttközgyűlés szünetében lehetőség nyílt arra, hogy dr. Kovács Árpáddal, a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet elnökével, a jogelőd megyei Teszöv lemondott elnökével és utódjával. Szabó Jánossal, a tápiószentmártoni Aranyszarvas Tsz vezetőjével arról beszélgessünk: vajon kényszerpályán mozog-e a szövetkezeti mozgalom? — Eltévelyedésről, kényszerpályáról szó sincs, hiszen • szövetkezeti mogalom saját talajáról fejlődik tovább. Azzal viszont tisztában kell lenni, hogy közel négy évtized elhibázott gazdaságpolitikai döntéseit sokasodó és hatékonynak kikiáltott programokkal nem lehet máról holnapra orvosolni — mondta dr. Kovács Árpád. — A cél továbbra Is az, hogy a tagok a tsz-ben maradjanak. Arra kell törekedni, hogy mind a közösben, mind pedig a farmergazdaságokban a földet művelő, annak kezeléséhez értő parasztember akarata, tehetsége érvényesüljön. Szabó János szerint: — Hathatós érdekvédelmi munkára kell törekedni, s mindinkább meggyőződésem, hogy az agrárreform, a termelőszövetkezeti mozgalom kellő irányítottság mellett formálja önmagát. ★ A megyei termelők szövetsége hét tsz-szel és hét vegyes vállalattal lett szegényebb, mivel ezek az újjáalakult Teszövhöz nem kívántak csatlakozni. Arra a kédésre, hogy ezt nem tekintik-e rossz előjelnek, határozott nemmel feleltek. Mert ma már nem kell tartani attól, hogy a megyei vagy a területileg illetékes pártbizottságok mondják ki a hovatartozásban a végső szót. Ez mindenkinek a szuverén ügye! A Pest Megyei Mezőgazda- sági Termelők Szövetségének elnökévé Szabó Jánost, a tápiószentmártoni Aranyszarvas Tsz elnökét választották meg, titkára dr. Gyovai Pál lett. Minimális módosítással fogadták el a megyei termelők szövetségének alapszabályát és programját. Gyócsi László
