Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-07 / 263. szám
1989. NOVEMBER 7., KEDD 3 O ÍRTA Vákuumban Annyi érdekeset olvashat az ember! Itt van például az a terjedelmes eszmefuttatás, amelyet Bozóki And rás publikált a Világ (89/24.) lapjain. A hatalmi vákuumról. Arról a légüres térről, amely a már nem, még nem átmeneti állapotában alakulhat ki. S amelynek „rémképét eredetileg MSZMP-politikusok idézték fel.” Annyi mindent tettek ezek az „MSZMP-politikusok” — de vajon közelebbit miért nem tudhatunk meg, mikor is szabadult ránk és kik által ez a „rémkép”? —, pont ezt mulasztották volna el?! Ahhoz képest, hogy itt egy (MSZMP-s) rémképről van szó, B. A. derekasan küzd a csak a tudatban létezhető látomás ellen. Ebben a hadakozásban megkapja mindenki a magáét, még a nemzet is. Az utóbbi azért, mert nem képes legalább egy. egyetlenegy hiteles személyiséget felmutatni. „ .. .a hiteles személyiségek vagy meghaltak, vagy az ország előtt ismeretlenek maradtak.” S bár nem tudjuk, ha ismeretlenek maradtak, akkor ki-mi hitelesítette őket, ám nem ez a fő gondolati vákuum. Azt■ írta ugyanis B. A., ,Aki hiteles, azt az emberek nem ismerhetik. Ha Ismernék, már nem lenne hiteles.” Aha! Értenénk, de még mennyire értenénk mi ezt, ha érthetnénk, ha érthető volna. Ha ugyanis a hitelességnek ismérve az ismeretlenül maradás, s az ismertté válásnak a hitel- vesztés, akkor ... Nos, akkor le sem merjük írni, ki mindenki vesztette el hitelét a legutóbbi hetekben és hónapokban a.z új pártok, politikai szervezetek prominenseként ... S ha B. A. logikája nyomán így sokasodnak a hitelüket vesztettek, ki marad? Kikre hagyatkozhat a nemzet? S hagyatkozhat-e olyanokra, akik hitelüket vesztik, hiszen ismertté válnak, mert csak így tudunk reájuk hagyatkozni ... A vákuumba tévedt gondolatmenet vajon mi célt szolgál? Azt is irta B. A., hogy „ .. .a félelmek gerjesztése helyett a félelmek oldására lenne inkább szükség ...” Bizony, nagy szükség lenne rá. KLIENS Levél a miniszterelnöknek! Két szék közül a földön A visegrádiak egyik szeme sír, a másik meg nevet. Sír, mert nem folytatódik a vízlépcső építése, s nevet, mert végül is az az ideális, ha a nyomai is eltűnnek a beavatkozásnak. No, de ezt meg kell magyarázni! A nagyközségben a beruházás ügyei évtizedekkel ezelőtt kezdődtek. Már az 50-es években elrendelték a térségben az építési tilalmat. Amikor mások jó pénzért adták el az üdülésre alkalmas telkeket, Mátyás egykori tulajdonának lakói kénytelenek voltak eltűrni az olcsó állami kisajátítást. Magánemberek, vállalatok hosszú ideig bizonytalanságban éltek: útban lesznek-e vagy sem? Nem fejlesztették a közműveket, nem korszerűsítették a 11-es főútvonalat. Mindezek után természetes, hogy a lakosság eleinte egybehangzóan ellenezte a Duna „operációját”. Később aztán nyilvánvalóvá lett, hogy a beruházást csak Zeusz cikázó villámai tudnák megállítani. Aztán mindazok, akiknek érdekükben volt az erőmű létrehozása, gyúrták a lakosságot. Elmondták nekik, A római limes egyik közepes nagyságú erődítménye a sebtében történt feltárás után. hogy az erőmű „hordalékaként” y:enny víztisztítót, vízhálózatot, . csatornát, csónakázótavat, hidat, csodálatosan rendezett partszakaszt kapnak. Akitor legyen hát, mondták az atyafiak, s hatszázan szavaztak 140 ellenében az építés mellett. Eleinte minden fényesen sikerült. A település megtelt a pénzüket költő, osztrák munkásokkal, virágzott a cserekereskedelem, gyarapodtak a szállásadók. Aztán beütött a így néz most ki a hajdani, füzes, tölgyes, füves szelíd Duna- part Visegrád alatt (Kovács István felvételei) NEM LESZNEK „EJTŐERNYŐSÖK’’ Jelen lenni az utcán összapparátusi értekezletet tartottak tegnap a Pest megyei pártbizottságon, ahol a pártszervezés kérdéseiről és a tisztségviselők létszámának csökkentéséről tárgyaltak. Az MSZP Pest megyei szervezetéről még nem tudtunk meg új adatokat, hiszen a leépítés a munkajogi kérdések, az egzisztenciális problémák miatt hosszadalmas procedúra lesz. Csobai László ügyvezető titkár annyit tudott elmondani, hogy a pártalkalmazottak létszámát drasztikusan csökkentik, ts szándékaik szerint nem „ejtőernyősöket” gyártanak. A körültekintő elhelyezés pedig időt cs szakértelmet vesz igénybe — erről konzultáltak az értekezleten a szakemberekkel. A párt szervezése hasonlóan kemény dió. Stílusváltásra törekszenek a megyében is, ami a tagtoborzásra, az alapszervezetek létrehozására és a propagandára egyaránt kiterjed. A szervezésben az a vezérelv, hogy a mozgalmi jellegét erősítsék az MSZP-nek. Ez többek között azt jelenti — mondta Csobai László —, hogy a párt nem csak a taggyűléseken agitál, hanem kifelé, a lakosság felé fordul, s aprólékos, meggyőző munkával próbál tagokat toborozni. Természetesen nem mondanak le a régi tagokról sem — meggyőzésükre is hangsúlyt fektetnek. Ennek eredménye, hogy jelenleg 1700-an írták alá az új párt programnyilatkozatát, közülük 14 most lépett be a pártba. Egyébként még nincs tagkönyvük az MSZP híveinek, a belépők ideiglenes barna lapocskát kapnak, melyen nyilvántartják a korábbi párttagságot, annak, aki kéri, „beszámítják" az MSZMP-ben eltöltött időt, a szocialista mozgalomban eltöltött évek című rubrikában. Az ügyvezető titkár szerint a belépni szándékozók között nem válogatnak — a belépő maga teszi ezt meg azzal, hogy az MSZMP-ben végzett munkája után tud-e azonosulni az utódpárt célkitűzéseivel. A párt újjászervezése érinti az alapszervezeteket is. Eddig 75 alapszervezet alakult a megyében, de az 1700 belépett még nem mindegyike tagja valamelyiknek. A szervezők azt várják, hogy kis létszámú, 5—10 fős alapszervezetek jönnek majd létre. Természetesen ezek már a lakóterületeken szerveződnek és dolgoznak a meglevő párthelyiségekben. A propagandában is váltani akarnak, amit a szervezés, egyik fontos momentumának tartanak. Az irányelv szerint harsány, közvetlen, egyöntetű kiállásra lenne szükség ahhoz, hogy a tagtoborzás és a választási célkitűzések megvalósuljanak. „Jelen lenni az utcán” — mondta Csobai László; plakátokkal, közérthető programokkal, hatásos szimbólumokkal, s jelen lenni az emberek között társadalmi aktivistákkal. Az állampárti struktúra átszervezése mozgalmi párttá kettős feladatot jelent a szervezők számára. Erősíteni és kiépíteni a társadalmi aktivisták hálózatát, közben, ezzel egy időben a hivatali apparátusokat le kell építeni, a főhivatású politikusok nagy részétől el kell köszönni. Ennek a kettősségnek a megoldása vár most az MSZP tagjaira gjaira. . A. | krach, leállították a munkát. Most sem a régi romantikus Duna, sem a modern Visegrád. A partot kilométernyi hosszan f eltol tötték, a növényzetet elseperték, az öblöt, a csónakházat, a futballpályát eltüntették. A hegyekből a Dunába futó patakok torkolatát szétrombolták, az Apátkúti patak állóvizei máris mocsarasak, büdösek. A községbeliek a régi csobogó part helyett, a magas kavicsos-földes töltésben gyönyörködhetnek, teljesen elvágták őket a folyamtól. A település és a víz között kilométereken át drótkerítés húzódik. A 11-es út nyomvonalát megváltoztatták, messze vezették a Dunától, az ideiglenes szakasz nagy kanyarja, hírhedten balesetveszélyes. Egyenesíteni kellene, de útban van a kórház 14 épülete. Alz újnak a földmunkálatai készek ugyan, igaz Dömös alatt néhány száz méteren hiányzik a tükör. Mintha száj nyílott volna rajta, amely a hegyek és a folyam között széttúrt táj tragédiáján vigyorogna. Oda legalább 200 munkahely! A szociális foglalkoztatót Csobánkára, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság erdészetét Esztergomba telepítették. Csak a helyét lelni az oly népszerű lovasiskolának, rohammunkában feltárták az egyedülálló, 45X45 méteres római őrtornyot, mondván, engedik a v|:et! A tanácsot i 200 munkahely eltűnésével érzékeny veszteség érte, hiszen az emberek jövőre neki fizetnék a személyi jövedelemadójukat. De ki építi fel a futballpályát, a csónakkikötőt, ki teszi rendbe a partot, mi lesz a közművekkel, az összes csábító ígérettel? Ezért sírnak és nevetnek egy időben a visegrádiak. A tanácstestület már kialakította az álláspontját: Ha nem lesz erőmű, akkor állítsák vissza az eredeti állapo tot. Aki bejárja e holdbéli tájat, beleborzong a követelés^ be. Hogyan lehet a gátat, a sok millió köbméter parti töltést eltávolítani, a Dunát visz- ázaterelni az eredeti medré be? De a visegrádiak hajthatatlanok! Szakértőkkel kiszámíttatták, hogy egymilliárd 186 millió forintra lenne szüksé gük, hogy eltűnjenek a megalomániás és haszontalan kísér let riasztó nyomai. Már levelet írtak a miniszterelnöknek is, várják a kormány döntését. Közben merész és okos terveket szőnek. Azt mondják — a nagymarosiakkal együtt —, hogy vétek lenne most a száraz, eredeti Duna-mederbe csak úgy egyszerűen visszaengedni a vizet. Előbb készítsenek egy betonhéjat, aztán rakják vissza a folyam alját, s akkor folyhat fölötte a víz! A második lépésben a mesterséges meder kiszáradása után folytassák az alagútépítést. Évszázadokra megteremtődne az összeköttetés a Szob kör nyéki országrésszel. Meggyőződésünk, hogy ilyen olcsón, szárazon még nem építettek alagutat a világon. Aztán a 20 millióért emelt — igazán ízléses — kilátóban vendéglátó egységet rendeznének be. Az eredeti funkciójának (onnan nézzék a turisták az erőmű építését és működését) úgysem kell eleget tennie. A község lépéseket tesz a kilátó megvételére. Fieszl Béla tanácselnök azért nem veti el a sulykot. Tudja, hogy a tervek messze vannak a megvalósulástól! — De a település nem maradhat így. Ha a kormány nem veszi figyelembe a jogos kéréseinket, bírósághoz fordulunk. ★ Németh Miklós miniszterelnök az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán, mintha a visegrádiak levelére válaszolt volna: „A nagymarosi műhöz közvetlenül nem kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések a lakosság terhei arányának növelése nélkül maradéktalanul valósuljanak meg!” Vicsotka Mihály Útalapot ellenőrző bizottság Áremeléssel milliárdos extraprofit? Az érintett társadalmi, szakmai és tudományos szervezetek képviselőiből hétfőn megalakult az útalapot ellenőrző társadalmi bizottság. Az alakuló ülésen — amelyet az MO-s autópálya-építés csepeli főmérnökségen rendeztek — Kálnoki Kis Sándor közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhelyettes tájékoztatta a 16 tagú bizottságot az útalap forrásául szolgáló pénzalapokról. Mint ismeretes, az útalap több forrásból tevődik össze: költségvetési támogatásból, amelynek idei összege 5,2 milliárd forint, az eladott benzin árából visszatérített literenkénti 2 forintokból, ez az idén várhatóan 2,1 milliárd forint lesz, továbbá a túlsúlyos járművek után fizetendő úthasználati díjból (150 millió forint); összesen tehát 7.4.5 milliárd forint az idei útalap. A miniszterhelyettes megjegyezte, hogy legalább évi 11 milliárd forintra lenne szükség az úthálózat további romlásának megakadályozására, s közölte: o becslések szerint 100 milliárd forintot igényelne a magyar úthálózat fejlesztése, fenntartási elmaradásainak pótlása, a mai forgalomnak megfelelő állapot kialakítása. Tűrhetetlennek tartotta a bizottság, hogy amíg a költségvetés évente mintegy 50 milliárd forintnyi tiszta jövedelemhez jut a közúti közlekedés révén, addig csupán morzsákat juttat vissza az utak állapotának javítására, az úthálózat fejlesztésére. A javaslat szerint az lenne az indokolt és a méltányos, ha — legalább 1991-től — az útalap forrása a benzineladásból származó bevételnek mintegy az egynegyede lenne. Így például 1991-ben — 60 milliárd forintnyi benzinárbevétellel számolva — az útalap körülbelül 15 milliárd forintot tenne ki. A vitában szót kért a Pénzügyminisztérium képviselője is, aki arról számolt be, hogy amennyiben emelkedik a benzin ára — nem hivatalos információk szerint literenként 3 forinttal —, úgy a Pénzügyminisztérium hajlandó további 1 milliárd forinttal megtoldani az útalapra szolgaló költségvetési támogatást. Ezt a bejelentést nagy felzúdulás fogadta. A közlekedési tárca képviselői határozott tiltakozásukat fejezték ki az eljárás ellen, mondván: a költségvetés mintegy 7 milliárd forintos extraprofithoz jutna az áremelés révén, ám a közvélemény felháborodását a közlekedésnek kellene elviselnie, ráadásul az útalap sem a kívánt mértékben bővülne. Maximálni kell a vezelöi prémiumot Gyanakvó Az igazgatók körülbelül két százalékának bruttó keresete a múlt évben meghaladta a 2 millió forintot. A vezetői keresetek szélsőségeit kísérő társadalmi feszültségek gyanakvó légkört teremtenek a vezetői réteg egésze körül — állapították meg az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, valamint a Gazdasági Vezetők Érdek- képviseleti Szervezetének képviselői a napokban megtartott, immár második tárgyalásukon. A kormánynak és a vezetői érdekvédelmi szervezetnek egyaránt érdeke, hogy tisztázódjon ez a helyzet. Az ÁBMH és a GÉSZ intézőbizottsága azt ajánlja a vezető állású dolgozók munkáltatóinak, hogy a vezetői prémiumok kifizethető felső határát maximálják az alapbér kétszeresében. A vállalati igazgatók és a szövetkezeti elnökök a múlt év alapján átlagosan 680 ezer forint bruttó keresethez jutottak úgy, hogy átlagosan 23 ezer forintos havi alapbérükhöz 120-130 százalék körüli- prémiumot vehettek fel. Éves összkeresetük, az adót levonva, 314 ezer forint volt, 2-3légkörben szorosa az átlagos ipari szák- munkáskereseteknek. A társadalmi feszültséget nem ezek a keresetek, hanem az átlagon felüli, már említett jelentős eltérések okozzák. E kedvezőtlen jelenségek viszont nem szolgálhatnak .alapul a korábbi bürokratikus, központi mutatókra épülő vezetői érdekeltség visszaállítására. Bizalmat szavazva a munkáltatói jogot gyakorló választott testületeknek, a vezetői prémiumfeladat és a prémium mértékének meghatározását továbbra is a vállalati tanácsok, közgyűlések, küldöttgyűlések hatáskörében kell hagyni, mégpedig érvényt szerezve a vezetői prémium nagysága és a teljesítmény közötti kapcsolatnak. Mindez elsősorban azt jelenti, hogy a veszteséges vagy elegendő fedezettel nem rendelkező vállalat igazgatója akkor sem kaphat prémiumot, ha kitűzött feladatát teljesítette. A vezetői keresetek továbbá nem szakadhatnak el a vállalati kollektívák keresetének növekedésétől — állapították meg a tárgyaláson. Magágy vár a búzára Ezekben a napokban a szántóföldeken már sok helyütt vetik a búzát, illetve készítik elő a talajt, a magágyat. A szigetszent- miklósi Szigetfő Mgtsz-ben búzavetés előtt folyékony műtrágyát juttatnak a talajba.
