Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-30 / 283. szám
4 %?ßirlan 1989. NOVEMBER 30., CSÜTÖRTÖK 0 mondta Rosszcsont Évtizedeken át egyike volt a fékezhetetlen rosszcsontoknak. A váltakozó kultúrpolitikai okosok arca elkomorult, ha csak a nevét hallották. Sándor György. A humoralista. Akit száműzték a perifériára, ítéltek szileneiumra, akinek műsorait hői adásprogramba vette a televízió, a rádió, hol gyorsan törölte onnét. Lenne tehát oka a humoralistá- nak panaszra. Nem panaszkodik, szemben azokkal a Kossuth-díjas, kiváló meg érdemes művészekkel, akik öklömnyi könnyek közepette panaszolják, mit tett velük a hatalom ...! S, Gy. viszont, nem tagadva meg rosszcsont voltát — azazhogy mindig, minden helyzetben a saját véleményét mondja —, ilyeneket közöl: „... nem kívánok azok közé beállni, akik most előveszik icipici, vélt vagy valódi hősiességüket, és — visszamenőleg — kemény hőssé sminkelik magukat.” Nem azért, mert lapunk annak idején, amikor „csend" volt S. Gy. körül, több ízben is fellépésre hívta különböző rendezvényeire, hanem mert általában szimpatizálunk a következetes magatartással, nagy érdeklődéssel olvastuk az interjú további részét is a Könyvvilágban (89/11.). Rá kellett jönnünk: a rosszcsont javíthatatlan. Reménytelen eset. Maryipság ilyeneket mondani! Például, hogy „...a mostani állapotok hiszteroid jellegét és manirjait tapasztalom. No meg a köpönyegforgatást, az önigazolósdit, a pecse- nyesütögetést vagy egyszerűen: az ön- és közcsalást.” Kedves S. Gy.! Aki mindig is rajta tartotta a kezét a valóság vénáin és artériáin, miként tévedhet ekkorát? Hát nem érzékeli, mi most a menő?! Miért rosszcsontoskodik most is, amikor a hatalom tenyerén hordott emberek döngetik a mellüket: az ő mártíromsá- guknál lehet-e nagyobb?! £ipm fél attól, hogy az ilyen beszédért megint rosszcsont lesz? A másik oldalon. Avagy ahogyari eddig az egyik, most ez a másik oldal sem érdekli?! Csak mondja, mondja a magáét. Nem menthetetlen ön?! KLIENS Hagyják meg a táborokat a gyerekeknek! Kongatják a vészharangot A társadalmi nyomásra megszületett a parlamenti döntés, miszerint az MSZMP számoljon el vagyonával, megerősítette az elmúlt hétvégi népszavazás is. A tételes leltár az ifjúsági mozgalom, azaz a KISZ és az Ű ttör ószövetség 1,8-2 milliárd forintnyi bruttó, épületben, járműben és gépben mesgtestesülő értékét is érinti, közöttük természetesen az úttörőházakat és táborokat is. Pest megyében a két legnagyobb tábor — a zamár- di 4,8 és a sződligeti 82 millió forintot képvisel — a Demisz vagyona. Ugyancsak a Demisz tulajdonában van az 1,7 milliós verőcemarosi vándortábor is. Más kérdés, hogy megmaradhat-e egyáltalán a Demisz tulajdonában például a zamár- di tábor. Mert tény, ennek vannak ellenzői; bizonyítja ezt az- a tiltakozó levél, amelyben a tábort létesítők akár polgári peres úton is hajlandók az intézményt visszajuttatni a megyei úttörőszövetséghez, mondván: az kisiparosok, pedagógusok és szülők társadalmi munkájával, sok ezer téglajegy eladásával létesült. Felvetődött az a gondolat, hogy az ifjúsági szervezet vagyonát egy úgynevezett nemzeti ifjúsági alapítványban kellene összefogni, amelyet kuratórium gondozna. Ez nem érintené természetesen a tanácsi táborokat, amelyek változatlanul a helyi önkormányzatok tulajdonában ma- radnának, de az állami költségvetés normatív alapon biztosítana céltámogatás formájában működésükre fedezetet. Mert mi is a helyzet ma? Az, hogy a kisebb, mintegy 30 megyei úttörőtábor 1975 óta állami tulajdonban, a helyi taná- osok kezelésében van. Elsősorban ez az oka, pontosabban a tanácsok sovány pénztárcája annak, hogy — tisztelet a kivételnek — az intézmények igen leromlott műszaki' állapotúak, a szobi malomvölgyi tábor például az idén már nem is működött, de sajnos a többire is kiakaszthatnák a „nem üzemel” táblát. Mint azt Nemoda Istvántól, a Pest Megyei Tanács ifjúságpolitikai titkárától megtudtuk, a körülbelül százezres 6-14 éves megyei diákság körében 90-92 százalékos a szervezettség, s a félszázezer úttörő közül csak a 18-20 százalék jut el évente a táborokba. Nem állunk tehát fényesen, sem az üdültetésben (mert valljuk Bé; a táboroknak elsősorban szabadidős, rekreációs szerepük van), s nem büszkélkedhetünk azok nívójával sem. hiszen például a gödöllői felújításához több tízmillió forintra lenne szükség. S ha mindehhez azt is hozzátesszük, hogy például a Szigetszentmártoni Tanács már a kezelésében lévő tábor eredeti rendeltetésétől eltérő hasznosításán töri a fejét, jogos az a félelem, hogy mintegy kényszerűségből, ezen intézményektől előbb-utóbb megfosztják a gyerekeket. Nem véletlenül fogalmazódott meg markánsan ez az ügy az úttörővezetők hétvégén tartott X. országos konferenciáján is, miszerint az Űttörőszö- vetség tulajdonában, használatában lévő eszközök a jövőben szervezeti hovatartozástól függetlenül, minden gyermeket szolgáljanak. Sőt, a Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma az úttörőházak, táborok és gyermekcentrumak Művelődési ház Ráchevén Új épület — régi köntösben Hamarosan átadják Ráckevén az újjáépített művelődési házat (Erdősi Ágnes felvétele) Idestova két éve annak, hogy a tető és a födém rendkívül rossz állapota miatt be kellett zárni Ráckevén az életveszélyessé vált művelődési házat. A felújítás előkészületei során aztán az is kiderült, hogy a régi falak nem bírnák el az új tetőszerkezetet. Következett tehát a megbeszélés az Országos Műemléki Felügyelőség szakembereivel a helyre- állítás mikéntjéről, hiszen a Kossuth Lajos utcai ház műHíres ma templom ggar ^ : .............................................. „Az építészeti műfajok közül a templomépítészet hagyományai a leggazdagabbak az európai és a magyar művészet történetében. A templom sokkal több, mint pusztán a vallási rítusok lebonyolításának a színtere. A középkorban és a barokk évszázadaiban is az egyik, ha nem éppen a legfontosabb hordozója a kor szellemiségének. Általában a legigényesebb épület, ahol az építészeti technikai vívmányok először jelentkeznek” — írja bevezetőjében Sisa József Híres magyar templomok című könyvében, amelyet lányának és fiának — Julinak és Lacinak — ajánlott. Nem véletlenül, hiszen a Móra Könyvkiadó gyermekeknek szánt sorozatában, a közkedvelt Kolibri könyvek közt jelent meg. Hiánypótló mű, hiszen a kamaszok szívesebben forgatnak kifejezetten nekik íródott ismeretterjesztő köteteket, mint a felnőtteknek szánt hasonló kiadványokat — már a könnyebb megértés miatt is. Mindenesetre nem lehetett könnyű ilyen kis terjedelemben ennyi hasznos információt közölni. A könyvecske bevallottan szerény és önkényes válogatást nyújt, hiszen hazánkban számos gyönyörű templom található. Olyanok, arrielyek nemcsak építészeti szempontból lenyűgözőek, de meseszép szobrokat, domborműveket, freskókat, oltárképeket, díszesen faragott oltárokat, padokat, ötvösremekeket is találhatunk bennük. Az ácsai templomról, amely a 13. század első harmadában épült, három színes fotót is közread a kötet — mintegy illusztrálandó a magyarázatot. Hasonló módon foglalkozik a váci székesegyházzal is, amely elkészülésének idején, az 1700-as évek második felében már a klasszicizmus építészetét előlegezte meg. Ugyancsak három szép képpel támasztja alá mondandóját a szerző a fóti plébániatemplom esetében. A 19. század közepén épült templom Yb! Miklósnak, az Operaház alA kor szellemiségének hordozója kotójának ifjúkori remeke, amely a gótikus kated- rálisokat idézi. A kötetben helyet kapott a zebegényi plébániatemplom is, amelyet újító kedvű fiatal építészek, a „Fiatalok” terveztek századunk elején, Kós Károly vezényletével. Terveik alapján a falu lakói építettek föl saját két kezükkel templomukat, amely a magyar hagyományokból kiindulva, az európai rangú, modern és nemzeti építészet megvalósulása. Az igényes, szép kivitelű könyvhöz ifj. Entz Géza készítette a színes felvételeket. emlék jellegű épület. Pontosabban csak volt, ugyanis az OMF végül beleegyezett abba, hogy lebontsák a régi házat, Azt viszont kikötötte, hogy az új épületnek teljesen olyannak Kell lennie, mint az előzőnek, ugyanolyan vastag falakkal, ugyanolyan formájú és méretű ablakokkal. Egyetlen eltérést engedélyeztek: a tetőtér kialakítását. A régi köntösbe öltöztetett új ház már csaknem kész — legalábbis ami az épület Kos suth Lajos utcai szárnyát illeti. A tervek szerint december 10-én megtartják a műszaki átadást. A városi tanács 6,5 millió forintot költött beruházásra. Egyelőre a földszinti három helyiséget tudták kialakítani, a tetőtér beépítése és a másik épületszárny — a színházterem — felújítása anyagiak híján későbbre marad. Ugyancsak a későbbiekben kerülhet sor a szomszédos műemlék épület, a szintén életveszélyessé vált könyvtár renoválására. A műszaki átadás után még némi időt igénybe vesz a helyiségek berendezése és a tavaly télen szétfagyott vizesblokk újjáalakítása. A ráckeveiek előreláthatóan két-há- rom hónap múlva, jövő év elején birtokukba vehetik majd az új házat. K. Á. Minden magyar írónak Drámapályázat Eredeti magyar dráma megírására hirdet pályázatot a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Népszava Lap- és Könyvkiadó Vállalat. A pályázaton minden határainkon belül és kívül élő, magyarul író személy részt vehet, bármely drámai műfajjal, amennyiben a pályázatra szánt mű nyomtatásban még nem jelent meg, illetve azt színpadon sem mutatták be. A pályázati műveket szakemberekből álló független testület bírálja el, s dönt a 60 ezer forintos első díj, illetve a további díjak odaítéléséről A legsikeresebb pályamunka színpadra állításához segítséget kívánnak nyújtani, s az arra érdemes műveket nyomtatásban is megjelentetik. A jeligés pályázat határideje 1990. április 30.: Cím: SZOT művelődési osztály, 1415 Budapest, Dózsa György út 84/B. Heti filmtegyzet Az én XX. századom A filmvacakok propagálására mostanság már' mi is tetemes pénzt, erőt, energiát, ötletet fordítunk. Hogy ez is a nemzetközi filmvilághoz való felzárkózásunk jele és követelménye volna, az lehetséges; én a magam részéről csak egy forgalmazási szisztéma és taktika részének vélem. Az értékek népszerűsítése sokkal kevesebb figyelmet kap. Egy blőd Schwarzeneg- ger-film képei és jelszavai még a vécébe is utánunk jönnek, ugyanakkor egy Wajda- vagy Menzel-film köny- nyedén eltűnhet a heti filmkínálat dömpingjében. Kevés vigasz, hogy ez nemcsak a film területén van így, a harsány bóvli és az agresszív silányság a könyvkiadást éppígy elönti. Nem is beszélve az újság- és folyóirat-áradat mértani haladvány szerinti rohamos romlásáról. A töprengés érték és értéktelenség viszonyáról e héten különösen időszerű. Két olyan film is a mozikba kerül, amelyről vitán felül megállapítható: filmművészeti értékek. És alighanem az is vitán felül megjósolható, hogy nem lesz igazán közönségsikerük. Az egyik filmet egy igen rangos díj is ajánlja. A világ számtalan filmfesztiválja közül még ma is a Cannes-ban rendezett tekinthető a legrangosabbnak. Ha ott egy film befut, akár úgy, hogy díjat is nyer, akár úgy, hogy a nemzetközi filmes sajtó felfigyel rá, akkor annak nyert ügye van. Az nem feltétlenül biztos, hogy a leginkább díjazásra méltó alkotások kapnak díjakat, de azért többnyire egyet lehet érteni a zsűrik ítéletével. Cannes-ban még a gyöngének ítélhető filmek ^s képviselnek bizonyos színvonalat. Idén volt magyar díjazott is Cannes-ban: az elsőfilmesek díját kapta £nyedi Ildikó Az én XX. századom című filmjéért. Azt nem mondhatom, hogy elhallgattuk volna a sikert, de azt sem állíthatom, hogy egy ilyen jelentős díjat kellően kiaknáztunk volna, akár úgy, hogy nyomatékos propagandát kap a film és alkotója, akár úgy, hogy nyomban vetíteni kezdjük egy sor moziban. (Ép ésszel ugyanis ez lenne az eljárásmód; a még forró sikert ki kellene aknázni, amint azt más országok filmkészítői és forgal• • mazói hasonló — és még sokkal jelentéktelenebb — díjak esetében teszik.) Nos, mi gondosan hagytuk kihűlni a díj hír- és sikerértékét, és csak most, vagy egy fél évvel Cannes után visszük a mozikba a filmet. Pedig hát ez valóban figyelmet érdemlő film. Elsősorban azért is, mert a gyakorlatilag ismeretlen rendezőnő mindjárt az első munkájával valami sajátos látásmódú, érdekesen egyéni művet prezentál a nézőnek. Nem a történet teszi ezt, bár az sem utolsó ötlet, hogy a film egy ikerpár, Lili és Dóra históriáját meséli el, s amint az a kissé gúnyosan kezelt filmsémák szerint, kötelező, a két lány merőben ellentétes utat jár be. (Lili anarchista lesz, Dóra kokott.) Ám ez az ikerpár szinte <& mi kettős énünket is jelképezi, a mi XX. századi létünk szöges ellentétes vonásait, tulajdonságait. Azt, hogy egyfelől lázadunk a fennálló, megcsontosodott rend ellen, másfelől tudomást sem veszünk róla és éljük a magunk könnyed, élveteg életét. S az sem utolsó ötlet, hogy az ikerpár akkor lép be az életbe, amikor Edison bemutatja a villanykörtét, mint az eljövő század nagy találmányát —, ám ez a század később egyáltalán nem bizonyul a fény századának. Ez a XX. század inkább olyan, mint a tükörlabirintus, amelybe Lili, Dóra, és a mindkettőjükkel kapcsolatba kerülő titokzatos férfi, Z. sodródik. Nem tudjuk, ki jön velünk szembe: mi magunk-e vagy a tükörképünk, s hogy a sok tükörkép közül végül is melyik az igazi, vagy igazi-e bármelyik is. Amitől a film azonban iga- Záij érdekes, az a szinte folyamatosan áradó képi ötletek garmadája. Pályakezdő filmesnél igen ritka, hogy érihyi — és ennyire egynemű, azonos tőről fakadó, egy gondolati kört tükröző — ötletet Valósítson meg egyetlen filmben Enyedi Ildikónak egyéni hu mora, kissé szarkasztikus Iá tásmódja van, asszociációi olykor (gyakran) meghökken- tőek, de mindig találóak, át kötéseiben, vágásaiban pedig egy mozgékony szellem villódzásai figyelhetők meg. Az. hogy a film fekete-fehc: anyagra készült, nem véle' len; ez a kissé régies modorhoz (ami szintén tudatos fogás) nagyon jól illik. Ördögök A hét másik értékes újdonságát Andrzej Wajda rendezte. A modern filmművészet e nagy alakja, akinek a sorsa olyan, mintha valamelyik Wajda-film hőséé lenne, nem először nyúl Dosztojevszkij 1872-ben befejezett regényéhez. 1971-es krakkói dramati- zálása és rendezése színház- történeti értékű volt; később még háromszor készített színpadi változatot különböző színházakban (és országokban). Már ezekben a variációkban is saját „olvasatát" adta a regénynek, ami elsősorban úgy értendő, hogy nála a központban nem Sztavrogin, a gátlástalan és erkölcstelen lázadó áll, nem is Pjotr, a vad, ördögien kegyetlen és ravasz anarchista, hanem az áldozattá váló Satov, aki azért pusztul el, mert nem tudja megtagadni sem az emberséget, sem az emberi szabadság humanista értelmű eszméit. Tehál Wajda az áldozat szemszögéből ítéli meg az 1860-as évek orosz anarchistáinak ideológiáját és gyakorlatát, de ez a megítélés a mához szól, hiszen vad, szélsőséges, antihu- manista erők, véres anarchista csoportok, terrorizmus és megfélemlítés ma is vannak, léteznek, fenyegetnek bennünket. A most látható filmváltozat (mely francia "égisz alatt készült) ezt a rendezői gondolatot nagy erővel s kiváló színészi alakítások segítségével közvetíti. Takács István Máté Gábor és Dorotha Segda Az én XX. századom egyik jelenetében hasznosításának érdekében felhívással fordult az érintett tanácsokhoz, amelyben azt javasolják; a jövő évi költségvetésükben biztosítsák a gyermek- táborok működtetésének anyagi feltételeit, törődjenek az elkerülhetetlen felújításokkal. Megoldás lehet például a cseretáboroztatás országos hálózatának kiépítése, hiszen ennek létjogosultságát bizonyítja a szigetszentmártoni példa, ahol is a dömsödiek, lacháziak nem vállalták az egykori járási tábor felújításának költségeit, mondván: Duna-partjuk nekik is van, minek adják forintjaikat, ha általuk gyermekeik nem jutnak új élményhez. Talán nem lenne elvetélt ötlet, az intézményeket nyelvi táborokká átalakítani, illetve a megyeszerte formálódó testvérkapcsolatokat Iáhasználva akár külföldi csereüdültetést is megvalósítani. Mert a cél csak egy lehet: a táborok maradjanak a gyerekekéi! F. E.
