Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-30 / 283. szám

1989. NOVEMBER 30., CSÜTÖRTÖK 3 Decemberben a Parlamenthez vonulnak a csőlakók A HAJLÉKTALAN VERVE JÓ? Gazdasági érdekképviselet Megalakult a Magyar Agrárkamara (Folytatás az í. oldalról.) datfoszlányok jutnak hozzám: — Ha felmegyünk az aluljáró­ból, megvernek bennünket a rendőrök... — Hatszáz forin­tot adtam ezeknek a fiatalok­nak, többet én nem tehetek ... — Orvoshoz sem mehetünk, mert nincs bejelentett laká­sunk ... — A pályaudvarokról is kitiltanak bennünket... A Déli pályaudvar meleg várótermében, a lépcsőkön, szinte minden zugban csöve­sek húzták meg magukat. Nem számolom, de több százan le­hetnek. Kifacsart pózokban alszanak a szerencsétlenek; akik tudnak. Mások maguk elé merednek, nem szólnak, nem tiltakoznak a fényképezés ellen. Ifigy pillantást csak azok felé vetnek, akik kezé­ben olcsó zöldszilvánis üveg van. Mások ezek az emberek, mint az aluljáróbeli fiatalok. Nem lázonganak, nem köve­telnek. Szinte félve tűrik a vasutasok „játszadozását”. Egyikük nyomozónak adta ki magát, azzal riogatta az idős alkoholista csöveseket. Másir kuk úgy döntött; megneveli az apja korabeli embereket; nyomdafestéket nem tűrő szó­virágai között szinte fel sem tűnik, hogy tegezi őket. A vasutasok szóba elegyed­nek velem, panaszkodnak, borzalmas a helyzet: „anyáz­nak” és a ■ szegény takarító­nőket ajánlatokkal zaklatják. Ezért jöttek ide ők öten. Lovagiasságuk odáig nem terjed,, hogy kivegyék a néni kezéből a söprűt. Figyelik a munkáját és megjegyzéseket tesznek a hajléktalanokra. — Lehet kimenni a Vérme­zőre — mondja valamelyik. — Rosszabbak, mint a rendőrök — morogja maga elé a lépcsőn ücsörgő csöves. Talán az intő szózatokat nem tartották elég hatásos­nak, mert a fiatalabbik vas­utas ököllel hatalmasat csap egy hajléktalan arcába. — így kell ezekkel bánni — mondja a „hőstett” után büsz­kén és nevetve elszéled a többiekkel. Az otthontalanok nem mozdulnak, nincs kedvük kiállni a társukért, jól meg­tanulták, a „hatalommal” szemben nincs esélyük. Eicsöndesedik a váróterem A többség alszik. Ülve, a szé­kekre dőlve, vagy a földön fekve. A váróterem pálmafái alatt valaki groteszkül ható varon. Krasz János vagyok. Egy éve nincs lakásom, a gye­rekeim eladták a fejem fölül a tetőt. — Hová megy, ha kizárják a pályaudvarról? — Sehová, meg fogok fagy­ni. Egy ember a rendeletével tömeges halált okoz. — Meg fogok fagyni! — is­mételgeti, s már nem figyel ránk. Mintha most döbbent volna szavai értelmére. Vrbán Lajos, a MÁV elnök vezérigazgatója a Népszabad­ságban megjelent tegnapi in­terjújában közölte: engedve a közvélemény nyomásának, visszavonja rendelkezését, mégsem zárja be elsejétől a pályaudvarok várótermeit. Maradhatnak a csövesek, de marad a kosz, a hányás- és alapossággal „ágyazott meg” magának. A csizmás öregember mint betanult leckét fújja, mikor felé közeledünk: — Az előbb érkeztem a székesfehérvári vonattal, pihe­nek egy kicsit. — Nem rendőrök vagyunk, riportot készítünk — világo­sítjuk fel. — Ja, akkor elmondhatom. Három hete alszom a pályaud­vizeletszag is. Nem volt jó döntés, sem ez, sem a koráb­bi, de a hajléktalanság prob­lémáját nem lehet a MÁV vezérigazgatói székéből meg­oldani. Mátrai Tibor Fotó: Kancsóvszki János Állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek, élelmiszer-ipari üzemek vezetői és egyéni gaz­dálkodók gyülekeztek tegnap a Magyar Tudományos Aka­démia kongresszusi termében,, ahol alakuló ülését tartotta a Magyar Agrárkamara. A ka­mara célja, hogy a magyar élelmiszer-, mező- és fagaz­daság gazdasági érdekképvi­seletét ellássa, és a tagok ér­dekeivel egyező kormányzati munkát támogassa. Érdekfel­táró, érdekegyeztető és érdek- érvényesítő munkával előse­gítse az agrárgazdaságban a piacgazdaság kiépítését, a nemzetközi gazdasági kapcso­latok bővítését. Dósa Sándor, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Mező- gazdasági Kamara elnöke elő­adói beszédében hangsúlyoz­ta, hogy a kamarának annak az agrárgazdaságnak kell a segítségére lennie, amely ta­lán soha annyira nem szorult rá erre, mint éppen napjaink­ban. Az ágazat jövedelemter­melő képessége rohamosan csökken, több száz gazdálkodó vergődik a lét és nemlét hatá­rán. Sokan aggódnak, hogy a három-négy százalékos jöve­delmezőséget felmutató mező- gazdasági termelés vajon mi­lyen szabadversenyben állná meg a helyét. A mezőgazdá­szok úgy gondolják, végképp „hátba támadták” az ágazatot, ha a támogatások megszűnné­nek, ugyanakkor ezt a fo­gyasztói árakban nem érvé­nyesíthetnék. Az agrárterme­lők és a lakosság könnyen szembekerülhetnek egymással, ezért a termelőknek és a fo­gyasztóknak konszenzusra kell jutniuk csakúgy, mint a többi európai országban. Az előadó hangsúlyozta, hogy az Agrárkamara tagjai­nak meg kell tanulniuk valós érdekeik felismerését, az eze- TTé'n' alapuló öfiszerveződést és elképzeléseik . egyeztetését. Képviselni kívánják a kama­rai tagokat az árvitáikban, a szerződéses feltételek kimun­kálásában. Üj tervezési rendet szeretnének kialakítani, amelyben maguk a termelők határoznák meg, hogy mit, mennyit és mikor termelnek. Céljuk a külkereskedelmi te­vékenység valódi liberalizálá­sa, az intervenciós és önsegé­lyező alapok agrárkamarai működtetése. Mindez teljesen újszerű partneri kapcsolatot feltételez a szakminisztérium és az Agrárkamara között. Olyan speciálisan egyenrangú viszonyt, amelyben az Agrár­kamara rangját és befolyását az élelmiszer-gazdaság sikeres önigazgatása adja. A megindult önszerveződés eredményeképpen 11 megyei, illetve térségi Agrárkamara alakult meg. E kamarákban szektorsemlegesen vesz részt több mint 300 termelőszövet­kezet, állami vállalat, kister­melőket magában foglaló szö­vetség és egyéb agrárintéz­mény. A megalakult kamarák túlnyomó többségében szövet­kezeti elnökök látják el az el­nöki tisztet. A Pest és Nógrád Megyei Mezőgazdasági Kama­ra elnöke Dobrovitz József, a vecsési Ferihegy Mgtsz elnöke. A mezőgazdászok úgy vé­lik, hogy az élelmiszerüzletben manapság nagy lehetőségek rejlenek. Magyarország jó adottságokkal — gazdag ter­mőföldekkel, szellemi tőkével — rendelkezik. Közös összefo­gással ezeket kiaknázhatnák a termelők és fogyasztók megelégedésére. H. É. Környezetvédelmi segítség Magyarországnak Tiszta levegőt! Megkezdték a következő öt­tíz évre szóló, külföldi segít­séggel megvalósítandó környe­zetvédelmi projektek részletei­nek kidolgozását a Környezet- védelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban. Előzetesen 32 projektet jelölt meg a ma­gyar fái az Európai Közösség szakbizottságának. Olyan fej­lesztési területeket, amelyek­nél hathatósan segíthetne a „huszonnégy ek”, a legfejlet­tebb tőkés országok 24-es cso­portja. Ezek az államok az Európai Közösséget kérték fél a Magyarországnak nyújtandó környezetvédelmi segítség koordinálására. Még decemberben kiválaszt­ják a 32 projekt közül azt a néhányat, amely bekerülhet a támogatott fejlesztések közé. Nagy esélye lehet a támoga­tásra a balatoni környezetvé­delmi, valamint a gépjármű- forgalom és az erőművek szennyezőanyag-kibocsátását csökkentő fejlesztéseknek. A gépjárműpark, illetve az erőművek számottevő korsze­rűsítése szükséges ahhoz, hogy Magyarország eleget tegyen az aláírt, a légszennyezés csök­kentését célzó nemzetközi szerződéseknek. Fehér, fekete, szürke nyárfák Tudományos ismeretterjesztő filmek és kiadványok sora fog­lalkozik azzal, hogy milyen nagy szükség volna a haté* fia-------­W iBágk&nki hifeBhél Tubust fúj az automata Vállalkozó szellemű embe­rek a monori Kossuth Mgtsz vezetői: a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek közül — amelyek ipari háttérrel is ren­delkeznek — elsőként vettek fel világbanki hitelt. A húsz­millió forintos kölcsön vissza­fizetését öt év alatt vállalják. A Monorra látogató idegen aligha gondol arra, hogy a vá­ros szélén, közel az erdőhöz, a Biri-tanyán levő telepen mi­lyen nagy értékű gép dolgozik. Olyan masina, amely a saját „műfajában” már a csúcs- technológiát képviseli. Ahogy Lévai Katalin üzemvezető el­mondja, ez a nyugatnémet fröccsfúvó automata, amely festőberendezéssel együtt mű­ködik, egyenletes falvastagsá­gú, sorjamentes, üreges testek — például tubusok, palackok — gyártására képes 5 és 500 milliliteres térfogat között. A gép megvásárlásának öt­letét a Világbank magyaror­szági irodájától kapták. Ezek után kemény munka követke­zett, a szövetkezet műszaki és közgazdasági szakembereinek egy százoldalas pályázatot kel­lett készíteniük, amelyben megindokolták, hogy miért ezt a technológiát szeretnék meg­valósítani, s azt is, hogy a ter­mékeik várhatóan mennyire lesznek keresettek a piacon. Ismertetni kellett — tíz évre visszamenőleg — a szövetke­zet gazdálkodását, a gép mű­ködési feltételeit is. Mikor elfogadták a pályáza­tot, az iroda hirdetést tett közzé a gyártásra. Tizenhét cég jelentkezett. Képviselőik úgy gondolták, hogy a vázolt műszaki követelményeknek eleget tudnak tenni. A nyugat­európai és a távol-keleti je­lentkezők közül a monoriak az NSZK-beli Osberger cég aján­latát tartották a legoptimáli- sabbnak. Miután feladták a megrendelést, a nyugatnéme­tek egyedi gyártmányként el­készítették a „csodamasinát”. A pályázat elkészítésének megkezdésétől a gép megérke­zéséig mindössze másfél év telt el, s a szövetkezetnél ezt rekordidőnek könyvelik el. Időközben nem kevés problé­mával voltak kénytelenek megküzdeni. Már akkor kel­lett vevőt keresniük, amikor a gép még meg sem érkezett Magyarországra. Nem kell kü­lön hangsúlyozni, hogy honi vi­szonyaink között egy nem lé­tező berendezés nem létező termékére milyen nehéz vevőt találni. Meg kellett találniuk a megfelelő magyar alapanya­got is, amellyel megkezdhet­ték a termelést. S itt a hang­súly a magyar jelzőn van. Nem akarták olyan import­alapanyagokra alapozni a gyártást, amelynek a beszer­zése később nehézkes lenne. Szívós munkával végül is időben sikerült megrendelőt találni. Lévai Katalin elmond­ta, hogy nem a kozmetika­ipart célozták meg, mert az ottani gyártóknak már meg­vannak a régi partnereik. Er­re a piacra csak úgy tudtak volna betörni, ha az áraikból engednek. Mivel ismerik ter­mékeik minőségét, úgy dön­töttek, hogy nem mennek bele filléres alkukba. Más lehető­séget kerestek, s így találtak rá a gyógyszeriparra, amely komoly göngyölegproblémák kai küszködik. Az üzemveze­tő úgy fogalmazott, a Chi noinban korrekt üzleti part­nerre találtak. Az együttmű­ködésük több évre szólhat. Az idén mindenesetre már fél­millió tubust rendeltek. A különleges gép különleges bánásmódot is igényel. Folya­matosan három műszakban járatják, mivel a leállítása ko moly veszteséget okozna. A beállító műszerészek jól kép­zett szakemberek. A kezelő­asszonyok kiszolgálják a gé­pet, figyelik a minőséget, cso­magolják a tubusokat. Bár helyben kevés a munkalehe­tőség, mégsem volt könnyű megfelelő embereket találni Olyanokat kerestek, akik megbízhatóak, s a vezetők úgy találták, rájuk lehet bíz­ni egy húszmilliós masinát. Itt mindent a minőségnek rendelnek alá — hangsúlyozta az üzemvezető —, csak így tudják megszerezni, illetve megtartani a vevőket. Lévai Katalin úgy véli, nem kis bátorság kellett ah­hoz, hogy ebbe az üzletbe be­levágjanak. ők is hallottak arról, hogy sok vállalat nem merte igénybe venni a világ­banki hitelt, féltek a kocká­zattól. Az üzemvezető szerint őket szintén meg lehet érteni Mégis örül annak, hogy a tsz vezetői ennyire eiőrelátóak, s mertek vállalkozni. Meggyő­ződése, csak a korszerű tech­nológiával készült termékek lehetnek „nyerők” a piacon. Hargitai Éva kony, a szervezett környezet­védelemre, s ezen belül is az erdők megóvására. A föld tüdejének nevezett ázsiai, afri­kai és dél-amerikai őserÁ&k vandál pusztítása kihat tdz egész földkerekség levegőjére. Ehhez társul az ipari s a ve­gyi gyárak által kibocsátott sa­vas eredetű melléktermékek romboló hatása. A magyarországi környezet- védők, a természettel sorskö­zösséget vallók, s az erdészek, a biológusok is mind többet hallatják hangjukat. Termé­szetesen hiába a legnagyobb jóindulat, a legszervezettebb­nek hitt erdővédelmi eljárások népszerűsítése, ha azok meg­valósítását anyagi okok, a pénzínség akadályozza. Pest megyében 154 ezer hek­tárnyi erdő található. Javarészt sekély termőtalajon. Bágyi Já­nos, a Pest Megyei Tanács er­dészeti felügyelője szerint a kedvezőtlen klíma, s a honos fafajták rontják az életképes­ségüket. Erdőtelepítések szin­te kizárólag az alföldi részeken folynak. Nagyjából a szürke, a fehér és a fekete nyárfa az, amelyik képes a gyors fejlő­désre. Az erdészeti felügyelő szerint az említett fafajták 12- 15 év alatt elérik a kitermel- hetőség szintjét, s a helyük­re nyugodtan telepíthetnek is­mét nyárfákat. Az erdők, az ültetvények ki­termelésének módját a felü­gyelőség évente szigorúan el­lenőrzi. Idén Pest megyében, s kimondottan az alföldi terüle­teken, 600 hektárnyi erdőt te­lepítettek. Csak ennyire futot­ta a pénzből, mondta kissé le- hangoltan Bágyi János. A csemetekertekben lévő fa­fajták és azok mennyisége is követi a piaci igényeket. Szá­mos gazdaság, szövetkezet fog­lalkozik a faiskolákkal, ahon­nan egyéves koruk után kerül­nek ki a csemeték a beülteten­dő területekre. Az egyre erő­södő vállalkozási kedvet jelzik, hogy mind több kistermelő kí­ván foglalkozni csemetekertek létesítésével, Gy. L.

Next

/
Thumbnails
Contents