Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-28 / 281. szám
4 1989. NOVEMBER 38., KEDD EGYSZERRE TANÍT ÉS SZÓRAKOZTAT Az álompuszi előtt * < . Z&tUiHi ■: & J £• Ahka* ♦*.*««. JÍ& ] ÍW $W»¥ 8wW, p*í*oiv»! T í1k:J Az olaszok köztudottan szép mesekönyveket csinálnak. Ebbe talán az is belejátszik, hogy gyermekszeretetük legendás. Jó ötlet a Móra Könyvkiadótól, hogy megjelentette a 366 és egy tucat mese című Gianni Padoan-földolgozást, Sandra Smith rajzaival. Rákos Szilvia fordításában. A még a felnőttek számára is vonzó, színes illusztrációkkal teli könyv az év tizenkét hónapjára közöl egy-egy igen ismert hosszabb mesét — mint például a Hófehérke és a hét törpe, a Hamupipőke vagy éppen Az ólomkatona — és a hónap valamennyi napjára egy- egy rövidebb történetet. Olyat, amelynek az álompuszi előtti fölolvasása még egy igen elfoglalt szülő idejébe is bőségesen belefér. Az utóbbi mesék sem akármilyenek, hanem vagy népmesék vagy klasszikus szerzők történeteinek rövidített változatai. A források között olyan írók vannak, mint Grimm, Andersen, Dickens, La Fontaine, Aiszopusz, Boccaccio. Bőségesen szerepelnek a válogatásban az ókori mondagyűjtemények is. A kiadó négy éven felülieknek ajánlja a könyvet. Véleményem szerint bármelyik általános iskolás polcán a díszhelyre kerülne — vagy legalábbis a szoba olyan részére, ahöl könnyen elérhető, mert ezt a kötetet kicsinek és nagynak egyaránt öröm kézbe venni, forgatni. Lassan ismét vége egy újabb esztendőnek. Ennek első jele immár évek óta — december első hetében — a gyermekkönyvhét. Szép, gazdag és hasznos kötetekkel készült az ünnepi eseményre a Móra Könyvkiadó. A kínálatban minden korosztály számára található olyan, ami egyszerre tanít és szórakoztat, s ugyanakkor még a könyvespolc dísze is lehet. Válogatásunkkor már a karácsonyra gondoltunk. A könyvek között ugyanis vannak olyan szép kivitelű, tartalmilag értékes munkák, amelyek bizonyosan örömet szerezhetnek, ha a fenyőfa alá kerülnek. Az sem megvetendő szempont, hogy a mai árakat figyelve, most ismét a könyv bizonyul a legolcsóbb, de mégis nagyon kedves ajándéknak. Talán visszakapják az értékes művek régi rangjukat... Ugye, lesz folytatása ? Kukucs címmel új, munkafüzet jellegű sorozatot indított a Móra Könyvkiadó az ELTE Társadalom- és Neveléspszichológiai Tanszékével közösen. Páli Judit és Forgách Tamás munkájának első két kötete jelent meg eddig. Az egyik a négy-öt esztendősöknek készült, a másik pedig az öt-hét éves korosztálynak. A szép kivitelű kiadványok számos olyan játékos munka- feladatot tartalmaznak, amelyek a forma- és színlátást, a térirányok fölismerését, a figyelem, az emlékezet, a problémamegoldás, a fogalmi gondolkodás működő elemeinek megfigyelhetőségét, fejlesztésének irányait tartalmazzák, illetve segítik. A játékok az értelmi fejlettséget és a szociális érettséget, pontosabban annak funkcióit, működéseit érintik. A szerzők támpontokat kívánnak nyújtani az óvodások, kisiskolások vizuális, figyelmi és logikai képességeinek megítéléséhez, a hiányok pontos felismeréséhez. Nagy hiányt pótol ez a kiadvány. Főként a szülőknek jelent sokat, hogy játékosan és mégis szakszerűen tudnak foglalkozni a kicsinyekkel — akik egyébként föltűnően szívesen rajzolgatnak, bíbelődnek az effajta feladatokkal. Egyetlen félelem y$p, mindössze. Mégpedig az, hpgy nehogy úgy járjunk ezzel is, mint sok más, hasonlóan jól induló, folytatást kívánó könyvvel. Elindult ugyanis a sorozat, de az a korosztály, amelyik már megkedvelte, nem élvezhette a megjelent műre épülő következő köteteket, mert mire az a boltokba került, már régen kamaszoknak vagy felnőtteknek szóló regényeket olvasott. Remélem, most másként lesz, hiszen a kiadó is tisztában van ezzel a nem újkeletű problémával, amit még az is súlyosbít, hogy mire a folytatás elkészül, már régen kap- hatatlan az előzménye, tehát Nem vagyok MACKÓ? A Zenit könyvek című sorozatban jelent meg a Nem vagyok mackó! című puha fedelű kiadvány, sok-sok;; képpel,- kevés szöveggel — tehát vélhetően elsősorban a kisiskolásoknak szánva. A színes fotók, a szép kivitel meglehetősen drágává teszi a vékony könyvecskét, ami a kisebbik baj. Inkább kerülne mondjuk húsz forinttal többe, és akkor nem tennék olyan hamar tönkre a hat-nyolcéves gyerekek. Kár érte! Denis Burt, az író, ugyanis kedvesen, szeretetre méltóan mutatja be Ausztrália nemzeti szimbólumát — mert nemcsak a kenguru az! —, a koala mackót. Káprázatos mesevilág „... Esténként egy homályos kis kamrácskában gyűltek össze, ő meg a húgocskái, s ebben a rejtelmes környezetben, a múlt időket felidéző romos városháza közelében mesélte el azokat a csodálatos történeteket, melyeket napközben az iskolapadban kigondolt ...” — tudósítanak a feljegyzések Wilhelm Hauff gyermekéveiről. A nagy mese mondó felnőttként is — mint házitanitó — maga köré gyűjtötte a diákjait és fantáziájában megelevenedett mindaz, amit gyermekkorában átélt. Kimeríthetetlen képzelete nem érte be a romantikus történetek előadásával; sokszor káprázatos világba, a mesés Keletre helyezte hőseit. A mostani válogatásban a kiadó Hauff legszebb meséit adja körze, kiegészítve két, régóta nem publikált — ezért újdonságnak számító — történettel, A steenfolli barlang titkával és a címadó mondával, A szarvastállér legendájával. Ezek mellett megtalálható a könyvben a mai szülők gyermekkorában filmen is játszott, rendkívül népszerű A kis Mukk története című mese, valamint az Orvos, a törpe és a Szaid kalandjai című történetét. A kötet meséit Boldizsár II- 'dikó Vátögsttá:.nCölőfT örültem Rusz Lívia szép és kedves rajzainak. Annál is inkább, mert amikor a ma már kamasz fiamnak olyan tíz esztendeje vásároltam egy akkor frissen megjelent Hauff-mesegyűjteményt, hiába voltak a csodás történetek, nem szerette a gyerek a könyvét, mert az illusztrációk hihetetlenül riasztóak voltak. Ez a veszély most szerencsére nem áll fenn, mert a kiadvány valóban vonzó és szép kivitelű. Némi piszokkal jár, de... Méltán népszerű a tizenévesek körében a Hobbisorozat, hiszen, az eddig megjelent kötetekből megtanulhatták például a varrás, a kötés és horgolás alapjait, ötleteket kaptak, mit és hogyan készíthet-Képnézőben a kis kobakokkal Világéletemben szerettem a gyermekeknek szóló könyveket, sőt a meséket olyannyira, hogy kikapcsolódásként ma is rendszeresen olvasom őket. A Volt egyszer egy Leonardo da Vinci... című kötet nem mesekönyv, pedig a nyolcesztendős korosztálynak ajánlják. Ritkán kerül az ember kezébe ilyen vonzó szép kötet. Eredetileg a Musée en Herbe Casterman sorozatban jelent meg Belgiumban. A kiadás és az illusztrációk közlésének jogát a casterman s.a., Tournai, Belgiumtól vette át a Móra Könyvkiadó. A kiváló és valóban igényes mű szerkesztői: Sylvie Laferrére, Claire Mer- leau — Ponty és Anne Tardy. A rajzokat Serge Ceccarelli készítette, magát a könyvet Luce Pénot és Dominique Doan tervezte. Magyarra Réz Pál fordította. Az albumban szereplő Leonardo-festmények és rajzok fényképeit neves európai múzeumoktól kapta a kiadó. A könyvnek az a célja, hogy a kis olvasó fölfedezze magának a világ egyik legkiválóbb alkotóját, Leonardo da Vincit, a festőt, a feltalálót. A kötetben minden kettős oldal arra készteti a lapokat forgatót, hogy maga is megtegye az alkotó művész, Leonardo da Vinci útját. így az első 17 oldalból megértheti a gyerek, hogy miként ihlette meg da Vincit a természet, amikor rajzolt, festett, gépeket talált föl. A következő 12 oldal abban segít, hogy fölfedezhesse, hogyan figyelte meg a művészóriás az embert a maga sokoldalú tevékenysége közepette, s ennek alapján hogyan alkotta meg festményeit, rajzait, gépeit. Végül néhány általános tudnivaló következik Leonardo da Vinciről, majd befejezésül a könyv aktív része, ahol 7 oldalon keresztül olyan játékok szerepelnek, amelyek mind az ő festményeiből és gépeiből indulnak ki. Ezeken a lapokon meg lehet fejteni Leonardo hires titkosírását, az ügyesebbek szerkeszthetnek anemométert, amely a szél erejének mérésére hivatott, van mód képvadászatra és egy kis totóra is, a már megszerzett ismeretekből. , Minden bizonnyal ez a kötet hasonlóan nagy sikert arat majd a gyerekek körében, mint a sorozat már eddig nálunk megjelent darabjai — a Sárkányos könyv, az Utazás egy kép körül és a Repülő kövek. Ismét föltűnnek a mókás „kis kobakok”, akikről megtudjuk, hogy szenvedélyes múzeumlátogatók. Ök kíváncsiak a híres festményre, a Mona Lisára, és a képen keresztül alkotójára a polihisztor Leonardo da Vincire. nek filcből, fából, megismerkedhettek az agyagművesség- gel, a vasút- és hajómodellezéssel, külön könyv foglalkozott a-főzéssel és a mikroszkópos kísérletekkel. A Karddi Ilona szerkesztette sorozat legújabb darabja Kékes Tóbiás Papírjátékok című munkája. Ismerteti kis olvasóival a papír játékok történetet, a japán origamit és azt is, hogyan készül a papír. Nem mondom, némi piszkot csinál a gyerek, ha a könyv alapján maga is nekilát a papírkészítésnek, de minden bizonnyal nagy élmény, ha sí kerül. Papírral játszani, papírból madarat, darut, pingvint, ludat, békát, halat, galambot, fenyőfát, virágot, szamurájkalapot, sisakot, katonasapkát, kutya- és sárkány- és madárfejet, labdát, pukkantót, pörgőt, repülőt, csónakot, dobozt és különféle kivágásokat, maszkokat, füzéreket csinálni igen jó és szórakoztató dolog. Különösen így karácsony előtt hasznos ajándék ez könyv, mert túl az örömön, amit szerzünk vele, egyúttal olyan feladatot adhatunk gyereknek, amit szívesen elvégez; készülhet az ünnepre, csinálhat szebbnél szebb karácsonyfadíszeket. Egyetlen dologra kell azonban nagyon vigyáznunk: ha szépre sikerülnek a díszek, ha nem, mindenképpen föl kell tenni a fára, különben olyan hibát követünk el, olyan lelki sérülést okozunk, amelyet aztán igen nehéz lesz helyrehoznunk. ■Tv-figyelőm MISS WORLD ’89. Bizonyára sokan voltak kíváncsiak a hongkongi világszépe-választásra, no meg arra, hogyan minősítik a mi legszebbünket, Gerlóczy Magdolnát, akinek személyével kapcsolatban annak idején megoszlottak a vélemények. Sokan úgy tartották, volt a versengők között szebb is. mások pedig azt hangoztatták: azért esett rá a választás. mert hasonlít tragikusan elhunyt elődjéhez. Nos, a miért gyakorlatilag teljesen mindegy, ami pedig a küllemet illeti, a nemzetközi választékban, pestiesen szólva, volt rosszabb is, nem kellett tehát szégyenkeznünk. Illetve... Azért mégis. Ha jól emlékszem, Gerlóczy Magdolnán kívül még egy versenyző volt, aki nem tudott eleget tenni a versenykiírásnak: nem beszélt angolul. Lám, megint a szokásos: a nyelvtudás hiánya. Ezt azonban még sikerült meg is tetézni. A tizennyolc esztendős kislány tolmácsa férfi volt, és így — a szabályok értelmében — nem érintkezhetett a magyar szépségkirálynővel. Mint hallhattuk, egyszer találkoztak személyesen, egyébként pedig telefonon tarthatták a kapcsolatot. Mit mondjak, zseniális, a szervezés csúcsa! Ezért igazán kár volt a tolmácsnak egészen Hongkongig utazni — bár, ha a hazai telefonhelyzetet nézzük, egyszerűbbnek mindenképpen egyszerűbb volt, ha olcsóbb nem is. De félretéve a tréfát, bizony nem ártott volna tisztában lenniük az illetékeseknek a versenyszabályokkal. Így sem Gerlóczy Magdolnát, sem önmagunkat nem hoztuk volna kellemetlen helyzetbe. HOOVER ÉS A KENNE- DYEK. Nagyon érdekes volta dokumentumokon alapuló kétrészes amerikai film. Szinte hihetetlen, több mint negyed- százada annak, hogy meggyilkolták John F. Kennedyt, az USA elnökét. Hogy kik álltak a példátlan merénylet mögött, azt — hacsak meg nem, változtatják a most érvényben levő döntést, amely szerint a gyilkosság perdöntő bizonyítékait 99 évre zárolták —, mi már nemigen fogjuk megtudni. Ám a film sugallta verzió, miszerint Hoover, az FBI nagyhatalmú főnöke egyáltalán nem tartozik ebben az ügyben a patyolattiszták közé, meglehetősen elfogadhatónak tűnik. Hiszen napjainkban kis hazánkban valamennyien tapasztalhatjuk, hogy azok, akik az elmúlt évtizedekben valamiféle nagyobb hatalomhoz jutottak, foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá, s közülük nem egy mindent elkövet, hogy megtarthassa azt a bizonyos bársonyszéket. Mondjuk, odáig még nem jutottak el a hatalom megtartása érdekében, mint Hoover, de hát Amerika a maga méreteivel más eszközöket vesz igénybe, mint mi. Nem szeretnék vészmadárként föltűnni, de a magunk keretei között, a többpártrendszerrel járó harcok közepette, gyilkosságra nem, de tisztességes és tisztességtelen lépésekre — hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében — mindenképpen fel kell készülnünk. Körmendi Zsuzsa Kísérleti iskola Gödöllőn A tevékenység a nevelés eszköze ; — Azt mondják ránk: gyoS gyóba járunk — panaszkodik S Pistike az irodalomórán. S — Ez általános iskola, nem S gyogyó — tette helyre a gye- 8 veket az igazgatónő. 5 — De a kukára az van írI va: kisegíts iskola — repli- S kázik a nebuló. ^ — Majd átfestjük — érkezik § az elhárítás. 5; — Mégis gyogyi ez, tessék § csak megnézni az irodalom- S könyvünket! S — Ide az van írva: iroda- S lomkönyv, az általános isko- í iák 7. osztálya számára — | zárta le a vitát az igazgatónő. S — Tessék csak tovább lapoz- S ni! Mi áll a szerző neve alatt, § na mi? — bizonygatja igazát ^ Pistike, aki dyslexiás, azaz ol- vasási nehézségekkel küszkö- % dik. Valóban. A szerző a Gyógypedagógiai Főiskola tanára. A párbeszédből kitűnik, hogy ezeknek a gyerekeknek fontos a minősítés. Másságukat kínos élményként élik meg ők is, szüleik is. Persze a gyerek éppen szüleitől tudja, ki is a tankönyv szerzője. Az intézmény a Kísérleti Általános Iskola nevet viseli, az ide járó gyerekek általános iskolások, és általános iskolai bizonyítványt kapnak — mondta Novák Lászlóné, a gödöllői iskola igazgatója. Mi 1986-tól a Zsolnai József oktatáskutató és munkatársai által kidolgozott értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia és program szerint dolgozunk. Követő iskolának jelentkeztünk. Tanácselnökünk kötött a Művelődési Minisztériummal megállapodást, amelynek értelmében tavaly január elsejével iskolánk kísérleti státust kapott. A Törökbálinton működő modell ebben az iskolában — sajátosságainál fogva — csak adaptációval követhető. A módszer szerint a lényeg nem a tananyag átadásán, hanem a képességek fejlesztésén van. A tantárgyak, a szabadidős, és választható tevékenységek a hagyományos iskolák választékánál szélesebb és teljesebb kultúrát közvetítenek. Tantárgy például a bábozás, mivel az serkenti a nyelvi, a mozgásos és a kommunikációs képességeket. A sakk ugyancsak, mert segít a szabálytudat, és a térirányok érzékelésének kialakulásában. A néptáncnak a ritmusérzék, a térérzék, a mozgásos és szociális képességek elsajátíttatása köszönhető, a népi kismesterségek pedig a manuális tehetséget hívják elő. A magyar népművészet kultúrájához való kötődés és a magyarságidentitás kialakítása Zsolnaiaknál igen fontos. A hivatalos gyógypedagógiai tanterv ugyan az általános iskolák tantervének egyszerűsített változata, de még ebben is túlsúlyban van az értelmi fejlesztés. Mi azonban a tevékenységeken keresztül nevelünk — állítja az igazgatónő. ’ Célunk az, hogy a kikerülő gyerekek munkaereje eladható legyen a manapság egyre szűkülő munkaerőpiacon, és hogy felkészítsük őket a társadalom velük szembeni intoleranciájára. — Az elhelyezkedési lehetőségek egyre rosszabbak — folytatja Novák Lászlóné. Növendékeink kisiparosoknál és vállalatoknál gyakorolnak. Nem biztos, hogy itt a tanulóidő letelte után is vállalni fogják őket, és ha igen, akkor nem sörhordásra, hanem a betanult, értelmes munkára. A nyolc osztály előtt van egy előkészítő is, utána pedig két év szakiskola, ahol kőműves, szobafestő, ács, varrónő, kertész, lótenyésztő, szövő szakmákra oktatják őket. Idén indítottunk még egy évet a szakiskola után is, azok részére, akik munkahelyükön olyan jó eredményt érnek el, hogy megpróbálhatnak rendes szakmunkás-bizonyítványt szerezni. Tavaly szerveztünk egy fórumot, ahová cégeket, vállalatokat hívtunk meg, hogy szélesítsük gyermekeink elhelyezkedési lehetőségeit. Mint megtudtuk, a SZEM pályázatán elnyert pénzt egy független családgondozói állás megalkotására, a családgondozó bérére szeretnék fordítani. Az új munkatárs feladata nemcsak a családok segítése lesz, hanem a társadalomba kikerülő fiatalok utógondozása is. Szegő Krisztina ilyen szempontból már érdektelenné válik az éppen aktuális korosztály szempontjából is. Kár érte!
