Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-25 / 279. szám

1989. NOVEMBER 25., SZOMBAT Csökkent a jövedelemadó ® Nincs döntés a világ­kiállításról ® A pénzügyminiszter nem engedett Megalakul a Nemzeti Megmentés Tanácsa Az Országgyűlés novemberi ülésszaka pénteken reggel folytatta munkáját. A napirendi pontok felcserélése, el­halasztása, majd újbóli elővétele jellemezte a parlament tegnapját, szinte valamennyi döntésüket végül is az ülés utolsó perceiben, gyors egymásutánban hozták meg. Megszavazták a magánimport során behozott személy- gépkocsikra kivetendő forgalmi adót, elfogadták a vál­lalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni ré­szesedésről, valamint a munka törvénykönyve módosí­tásáról szóló törvényjavaslatot, a világkiállítás előkészí­téséről szóló tájékoztatót. A képviselők ugyancsak jóvá­hagyták az Országgyűlés válaszát a Magyar Néppárt azon javaslatára, hogy hozzák létre a Nemzeti Megmen­tés Tancsát. A Békési László által teg­napelőtt bejelentett, a személy­gépkocsi-magánimportra azon­nal kivetendő általános for­galmiadé tervezete körül bon­takozott ki a legnagyobb vita. A hét hozzászóló képviselő közül öten nyilvánítottak vé­leményt ez ügyben. Antal Imre Pest megyei képviselő szerint akkor lenne helytálló a pénzügyminiszter javaslata, ha a hazai piacon elegendő gépkocsi lenne szo­cialista importból, illetve ha­Van olaj! Az ebéd előtti szünetben ke­resett meg Kovács László százhalombattai honatya, s ar­ról érdeklődött, hallottam-e arról, hogy valamelyik kollé­gám úgy tudja: a Szovjetunió beszüntette a kőolajszállítást, s ezért a Dunai Kőolajipari Vállalatnál hamarosan leáll a munka. A képviselő azt sze­rette volna megtudni, ki és honnan kapta az információt, merthogy . . . — . . . merthogy egy szó sem Igaz! Amikor hírét vettem a dolognak, azonnal telefonál­tam a vállalathoz, ahol el­mondták, szó sincs ilyen lé­pésről. A szovjet partner fo­lyamatosan és a szerződésnek megfelelően szállít, sőt egy kevés előretartással is rendel­kezünk. S ha mégis valami baj történne, jelentős tartalék van a DKV-ban. zai gyártásból. A vitában el­hangzott, hogy a magánim­portnak köszönhetően fiata­labb, korszerűbb, kevésbé környezetszennyező autók frissítik fel a járműparkot, s a behozatal nehezítésétől azt sem várhatjuk, hogy megszűn­jön a deviza kiáramlása. Dr. Börcsök Dezső még vámmen­tességet is követelt az ólom­mentes benzinnel működő autók behozói számára. Békési László pénzügymi­niszter — mint elhangzott: „puccsszerű” — tervezetét mindössze Hellner Károly tá­mogatta, aki a Merkur vezér- igazgatója. A vállalkozási nyereségadó törvényjavaslat részletes vi­tájának lezárása után a hon­atyák az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényja­vaslatot kezdték tárgyalni. Ezután Somogyi László, az 1995-re tervezett Budapest— Bécs világkiállítás előkészíté­sének kormánybiztosa számolt be. Elhangzott az indítvány: So­mogyi László lépjen vissza kormánybiztosi megbízatásá­tól, s a Parlament mindaddig ne foglaljon állást a világkiál­lítás ügyében, amíg a képvi­selők nem ismerik meg a tárgykörben készült vala­mennyi elemzést. A törvényhozás időzavar miatt megszakította e napi­rendi pont tárgyalását. Délután az Országgyűlés megbízott elnöke bejelentette, a Magyar Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazda- párt, az SZDSZ és a FIDESZ nyílt levélben fordult hozzá. Az aláírók az állampolgári kezdeményezésre kitűzött nép­szavazásról szóló országgyűlé­si határozatot törvénysértőnek minősítették. Vádjaikra a képviselők nyi­latkozatban rögzítették: „Az Országgyűlés a törvény ren­delkezéseit figyelembe véve tűzte ki a népszavazást”. Ezután Király Zoltán kérte a Parlament megbízott elnö­két, hasson oda, hogy az Or­szággyűlés épülete ne váljon pártcsatározások színterévé. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke a munka tör­vénykönyve módosításáról szóló törvényjavaslatot ter­jesztette a T. Ház elé. Ennek lényege: politikai vagy vallá­si nézetei miatt tilos bárki­vel szemben hátrányos meg­különböztetést alkalmazni a munkaviszony létesítése és teljesítése során. Szavazás nem történt, a Parlament rá­tért az egyes törvényeknek az alkotmány módosításával ösz- szefüggésben szükséges módo­sításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Dr. Borics Gyula igazságügyi minisztériumi ál­lamtitkár szóbeli kiegészítő­EZ TÖRTÉNT Az Országgyűlés pénteken az általános forgalmi adóról szó­ló törvényjavaslat feletti vitával folytatta munkáját. A tör­vénytervezet vitájához heten szóltak hozzá; az Országgyűlés J.61 igenlő, 40 ellenszavazattal és 4il tartózkodás mellett elfogadta az általános forgalmi adóról szóló törvényt. A törvényhozás ezután a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról folytatott általános és részletes vitát, melyben heten szólaltak fel. A parlament elfogadta a vállalkozási nyereségadóról, va­lamint az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényja­vaslatokat. Ennek megfelelően a vállalkozási nyereségadó mér­téke 40 százalék. A határozathozatalt követően az 1995-re tervezett Budapest— Bécs világkiállítás előkészítéséről tartott beszámolót Somogyi László, a kiállítás előkészítésének kormánybiztosa. Tizenhár­mán nyilvánítottak véleményt. Az Országgyűlés megbízott elnöke bejelentette, hogy az MSZDP, az FKP, az SZDSZ és a Fidesz nyílt levélben for­dult az Országgyűlés elnökéhez, amelyben az Országgyűlésnek a népszavazásról szóló határozatát törvénysértőnek minősítet­ték, s emiatt elmarasztalták az Országgyűlést. A vádakra nyi­latkozatban válaszolt az Országgyűlés, amelyet 23« képviselő három tartózkodás és három ellenszavazat mellett elfogadott. Ezután Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnöke terjesztette be a munka törvénykönyve módosításáról szóló törvényjavaslatot. A képviselők ezt is el­fogadták. A képviselők ugyancsak jóváhagyták az Országgyűlés vála­szát a Magyar Néppárt azon javaslatára, hogy hozzák létre a Nemzeti Megmentés Tanácsát. Hetven módosító indítvány sorsáról döntve péntek este elfo­gadta az Országgyűlés a személyi jövedelemadóról szóló tör­vényt is. Százhatvanegy képviselő szavazott igennel, 32 nem­mel, 31-en pedig tartózkodtak a döntéshozataltól. Az elfoga­dott törvénybe végül az eredeti javaslattól eltérő, a reformbi­zottság által kidolgozott adótáblázat került, e szerint az elfo­gadott változat 14,5 százalékos adószintet jelent. Az MSZP parlamenti frakciója kezdeményezte, hogy az Or­szággyűlés kérje fel a Minisztertanácsot, végezze el a nép­szavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII-es törvény vizsgálatát. Az indítványról a következő, decem­ber 18-i ülésszakon dönt az Országgyűlés. sével a törvényjavaslatot a képviselők 275 egyetértő, egy ellenző és egy tartózkodó sza­vazattal elfogadták. Ugyan­csak jóváhagyták a képviselők a Nemzeti Megmentés Taná­csa létrehozását. Ezután Békési László vála­szolt az elhangzott észrevéte­lekre. Szerinte az 1988-as adó­reform nem volt rossz döntés, s lázálomnak nevezte a kép­viselők azon ötletét, hogy a progresszív adóztatást lineáris adóztatással kell felváltani. Fenntartotta eredeti javasla­tát: valósuljon meg a kedve­A középpontban a pénzügyi kormányzat és annak vezetője, Békési László (Hancsovszki János felvétele) zőtlen adottságú termelőszö­vetkezetek támogatásának fo­kozatos leépítése. Az Országgyűlés tudomásul vette, hogy a pártok 1989. évi támogatására a költségvetés a következő összegeket folyósítot­ta, illetve utalja ki: Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt IS millió, Magyar Demokrata Fórum 15 millió. Magyarországi Szociálde­mokrata Párt 15 millió, Magyar Néppárt 10 millió, Magyar Po­litikai Foglyok Szövetsége 8 millió, Münnieh Ferenc Társaság 8 millió. Szabad Demokraták Szövetsége 7 millió. Független Magyar Demokrata Párt 6 millió. Fiatal Demokraták Szövet­sége 4 millió, Kereszténydemokrata Néppárt 4 millió, Magyar Függetlenségi Párt 4 millió, Magyar Liberális Néppárt 2 mil­lió, Magyarországi Zöld Párt 2 millió forint. Amennyiben az új pártok részéről is igény merül fel támo­gatás iránt, akkor azt a kormány az általuk leadott taglétszám alapján biztosítja. BRhA HÉT HÍREIBH IDEGEINK © Győr fogadta a szakmunkásképzést elemző két­napos országos konferencia résztvevőit. © Fórumot rendeztek Miskolcon, a magyar-^szovjet tudományos együttműködés helyzetéről. © Szakemberek kétnapos ankétja zajlott le a fővárosban Kereskedelem ’90 cím­mel. © Az ózdi gyártörténeti múzeumban díszönt­vény-kiállítás nyílt meg. © A hét híre az is, hogy Bu­dapest volt a helyszíne a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága nemzetközi kongresszusának. Nyers szavak. A köznyelv gazdag. Gazdag, mert hiszen lehet valaki bolond, esztelen, féleszű, eszelős, gyengeelméjű, lehet hibbant, őrült, félnótás, dilis, lökött... Holott nem más, mint: beteg! Beteg, aki­nek „baj van a fejével”, aki „agyalágyult”, akikről mások azt tartják, hogy „hangyás” ... Amióta társadalommá szerve­ződtek az emberi közösségek, azóta nem tüdnak igazán mit kezdeni az ésszerűtlenül visel- kedőkkel. S mert nem tudnak, gyakran a kiközösítést Vagy éppen a teljes elzárást (az „őrültekházát”, a „bolondok­házát”) vélik megoldásnak. Meghökkentő a megállapí­tás. A szakemberek szerint ugyanis tíz ember közül egy az, akinek semmiféle baja, panasza nincsen akkor, ami­kor idegrendszerét vizsgálják. Az ún. civilizációs ártalmak — egyetlen utalás: a zaj — egy­re nagyobb vámot szednek Lipcsik úr szereti a nyilvánosságot Szomorúak ilyenkor, fél ki­lenc táján az utcák. A buszok lomposan, nyögve húznak to­va, a villamos bántóan csen­get. Legjobb lenne ágyban maradni tárgyalás helyett, jut az ember eszébe. De menni kell. Fázósan, kialvatlanul to­pogunk hát a Buda környéki bíróságon, várjuk a kezdést. Vagyunk vagy öten, érdeklő­dők, újságírók összesen. Igaz, Lipcsik Márton 38 meghívót postázott. Nyolc óra húsz perc. Meg­érkezik Lipcsik úr. Frissen borotvált, határozott, öt évet fog ezért kapni a Színi, mondja rögtön, hogy félreér­tés ne essék, öt évet hamis vádért, a fene a pofájába. Ki­csit feldúlt, de ennyit mutat­ni kell, Nehogy azt higgye valaki, ő piskótából van. Meg tudja védeni magát egy ta­nácselnökkel szemben. Nem­hiába tartják róla, hogy nehéz ember. Talán tudja ezt dr. Barnaföldi János is, a bíró, mert aznapra nem tervezett több tárgyalást. Neki elég ez az egy. Nekünk úgyszintén. Végre zümmögni kezde­nek odabenn a neoncsövek, majd reccsen egyet az ajtó fölötti Tesla hangszóró. Beme­hetünk. Kezdődik a bál iziben. Dr. Barnaföldi megkérdezi, miért nem húzott zakót a vádlott., Rosszul lesz a melegtől, véde­kezik Lipcsik Márton, aztán kéri a bíróságot, hadd vegye le a mellényét. Akár a nad­rágját is, ha akarja, kontráz a bíró. Ezzel vége. Mindenki megnyugszik egy kicsit. Szép lassan folydogálni kezd a tár­gyalás. A vád sorban olvassa fel a plakátokat, melyekben szerintük Lipcsik Márton megsértette a Szentendrei Ta­nácsot. Márciusi, áprilisi, má­jusi szövegeket idéznek. Olya­nok állnak a papírokon, hogy meddig ér és meddig fojto­gathat a hatalom szőrös keze, meg, hogy a városi tanács maffia és a Pest Megyei Ta­nács a keresztapa. Mindez azonban nem tréfa, a hatóság megsértésének nagy nyilvá­nosság előtt, folyamatosan el­követett vétségét tárgyalják a teremben. Lipcsik Márton kis­sé félrebillent fejjel, feszül­ten figyel. Bűnösnek érzi ma­gát, kérdi tőle a bíró. Nem. Nem érzi, hogy az ilyen kije­lentések'Sértőek lehetnek? Az igazság soha nem sértő. Most ellabdáznak egy darabig ez­zel, hogy objektíve, meg hogy embere válogatja. Végül dr. Barnaföldi megunja, és a múltjáról kérdezi a vádlottat. Erre már érdemes figyelni. Tudjuk mind, akik itt ülünk, Lipcsik úr hajdan rendőr volt, aztán vesztegetésért harminc hónapra ítélték. Mondja is, pénzt fogadott el és ezért még ’73-ban lecsukták. Előtte azonban motorkerékpárral ka­rambolozott. Aztán később az országos ideg-elmén kezelték. Dr. Barnaföldi is csak ezt sze­retné hallani. Megkérdi, hogy történt a baleset. Jobb csuk­lója szilánkokra tört, a lába szétnyílt, mondja Lipcsik. Fejsérülés? Fejsérülés nem volt. Akkor mióta áll kezelés alatt. Hát ’82-óta, amikor a szomszéddal vitatkozott. Az idő tájt szédült meg először. A bíró ideges, így nem men­nek semmire. A lényegre szo­rítkozzon. Lipcsik kikel, ő nem orvos. Nagy nehezen el­jutnak a hárs-hegyi kezelésig. Aztán az ideg-elméig. Gyó­gyíthatatlan ez a betegség? Lipcsik újra kitér. Dr. Barna­földi már tényleg ingerültnek látszik. Megpróbálja máshogy feltenni a kérdést. Hogy érzi, kigyógyulhat ebből? Mert, ha nem, akkor kegyelem alá esik. Nem kell folytatni a tár­gyalást. Hát kérem, kezdi Lip­csik, minden beteg tagadja a betegségét. Patt. Belőle töb­bet nem lehet kihúzni. A bíró az asztalra csap. Idős, jóvá­gású öregúr, amolyan jó bácsi arccal. De most az asztalt ve­ri. Erre Lipcsik kijelenti, ő mindenképp kéri a további tárgyalást. Megkönnyebbülés fut végig rajtunk. Közben dr. Barnaföl­di magyarázza, miért nem le­het valóságbizonyítást elren­delni. Ugyanis az csak a pla­kátokban foglaltakra vonat­kozhat. Márpedig hogy bizo­nyítható az az állítás, hogy valaki sztálinista. Hisz Sztá­lint ismerjük, ő volt az, aki sok-sok ezer embert... A mondatot nyitva hagyja, csu­pán a kezével söpör végig maga előtt. Lipcsik Márton elcsendesedik egy kicsit. Dr. Hegedűs András egye­lőre nem áll kaptákban. Igaz, nincs is a legfőbb ügyész előtt. Pedig Lipcsik Márton megjósolta, fog még a Buda környéki ügyészség vezetője felelni ezért a vádért. Felelet helyett azonban in­kább magyaráz dr. Hegedűs András. Hogy a jogállamiság nem azt jelenti, mindenki te­het azt, amit akar. Gondoljunk csak a Nagy Bandára, aki megverte a Kacsa főszerkesz­tőjét, Társadalmilag elfogad­hatatlan az ilyen. Emberileg persze érthető, és érthető Lip­csik Márton is. Sőt, lehet, hogy igaza van a férfinak, ha a bürokráciát állítja, pellen­gérre. Ám rosszul kezdett neki. Ezt mondja a bíró is néhány perccel később. Most szinte atyás, segíteni próbál. Már a tanút, dr. Szini Istvánt is mintegy mellékesen hívja be. Rögtön kiderül, bár őt támad­ta Lipcsik Márton leginkább, a Szentendrei Tanács volt el­nöke fel sem akarta jelenteni a plakátok készítőjét. Csupán belerántották az egészbe. Mert a tanácson senki nem volt hajlandó aláírni a feljelen­tést. Lipcsik Márton csende­sen feláll erre. Neki lenne egy kérdése. Látszik, régóta vár a pillanatra. Ügy néz, mintha ászpóker lenne a kezében, de csak két párra licitálna. Szó­val, melyik szöveg sértette Szini Istvánt? Tudniillik, feb­ruár 7-én készült a feljelen­tés, a korábbi plakátokért leg­feljebb csak a megyei tanács perelhetne. Ilyenről viszont nem tud. Megáll egy pillanatra a le­vegő. Baj van. Az előbb még úgy nézett ki, pár perc és vé­ge az egésznek. A bíró kiszab valami pénzbüntetést, aztán mehetünk a dolgunkra. Hisz egy ideje már szinte familiá­ris lett a hangulat. Dr. Bar­naföldi még a sértőnek tartott újságcikkekről is hajlandó be­szélgetni Lipcsik Mártonnal. És most tessék. Az ügyész rögtön bejelenti, kiterjeszti a vádat a januári plakátokra is. Azonban késő. Üjabb szünet következik, az utolsó. Mire visszamegyünk, már kész a végzés: a tárgyalást elnapol­ják, míg meg nem szerzik a Pest Megyei Tanács feljelen­tését, vagy a szentendreiét. Lipcsik Márton úgy néz ki, mint aki megnyerte a csatát. Illetve, mint aki nem vesztet­te el. Neki ez is elég. A sajtó kint volt, ő pedig szereti a nyilvánosságot. Falusy Zsigmond agyunk, idegeink sejtjeiből. Ä megyében lebonyolított iskola­egészségügyi vizsgálatok pél­dául azt igazolják, hogy már az általános iskola első osztá­lyába kerülő gyerekek között is fellelhetők azok, akik az idegrendszer elváltozásainak valamelyik formájával küsz­ködnek. Az időben felismert bajoknak a jelentős része gyó­gyítható. Csak éppen meghök­kentő módon gyakran a szülők azok, akik hallani sem akar­nak orvosról, gyógykezelésről. A tiltakozásra sokféle „érv” kínálja fel magát, attól kezd­ve, hogy „az én gyermekem nem bolond”, egészen odáig, hogy „nekem is van idegem...” Elszomorító, mondják a gya­korló orvosok, hogy az egyéb­ként értelmes, művelt embe­rek között is mennyiféle tév­hit tartja magát az idegbeteg­ségekkel kapcsolatban. S még elszomorítóbb, ha a tapintat, a kímélet, a gyógyulást segítő — vagy legalább az állapotrom­lást kerülő, lassító — magatar­tás helyett lenézés, megvetés, gúny jut ki azoknak, akiknek éppen elég nagy baj a bajuk... ízetlen tréfáknak éppúgy cél­táblái, áldozatai lehetnek, mint — mert sajnos, ilyen Is megtörténik — súlyos vissza­élések tehetetlen elszenvedői. Közmondások, szólások hal­maza kínálja fel magát, ki-kl azt szálalja ki belőle, ami ne­ki éppen tetszik. Állhat vala­ki úgy; mint bolond a búcsú­ban, lehet valaki kötöznivaló bolond, rájöhet a bolondja, járhatja a bolondját... s per­sze, az is igaz, hogy a bolondot nem Vetik, mégis terem, azért boldog a bolond, mert esze nincsen, s ha nincsen, csoda-e, ha bolond lyukból bolond szél fúj? Óvakodjunk azonban a szólások, a közmondások má­sokra aggatható könnyed böl­csességeitől, hiszen eleink arra is tanítanak, hogy bolondabb, ki neveti a bolondot, s azért van annyi bolond, mert ki-ki okosnak hiszi magát. Ma a megyében tizenöt pszichiátriai gondozóintézet tevékenykedik, kétszer annyi, mint egy évtizeddel korábban. Ami jelzi az ellátottsági szín­vonal javulását, ám egyben arra a sajnálatos tényre is fi­gyelmeztet, hogy kényszerítő a szükség...! S valóban kény­szerítő, mert ezeknek az inté­zeteknek a betegforgalma egy évtized alatt a korábbinak a háromszorosára nőtt! A me­gyében levő kórházak elme- gyógyászati osztályain több mint kilencezer beteget ápol­tak tavaly úgy, hogy elbocsát­hatták őket, mert sajnos, van­nak, akiknek már nincsen visszaút.. S bizony, azt mu­tatják a tapasztalatok, az ilye­nek többségéről a hozzátarto­zók, a család tagjai egyszeri­ben igyekeznek „megfeled­kezni”. Sorsukra hagyják őket, szégyellik azt, ami történt, holott éppen a kapcsolatoknak a megmaradása az elengedhe­tetlen és legfontosabb feltéte­le a halvány reménynek: hát­ha van mód az állapot javítá­sára, szinten tartására. Kérdések seregére kellene választ adni ahhoz, hogy meg­fejtsük az okokat, miért két­szereződött meg a megyében egy évtized alatt a nyilvántar­tott idegbetegeknek a száma. A megye lakosságának a hat százaléka szorul pszichiátriai gondozásra, s a szakemberek azt mondják, ez az arány, saj­nálatos, de folyamatosan emel­kedik a továbbiakban is. Gyö­törjük magunkat és gyötrünk másokat: az okok nem lehet­nek másban, csakis az ember teremtette világban, az ember teremtette környezetben, az emberi magatartásban. Eleink ezt úgy mondták: ki magának bolond, másnak sem okos .... Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents