Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-18 / 273. szám
8 1989. NOVEMBER 18., SZOMBAT Erre a múltra képtelenség jövőt építeni TOLTÁK MAGUK ELŐTT AZ ÉRTELMISÉGIEKET A volt MSZMP októberi kongresszusa óta a küldöttek beszámoló- kőrútja egyik-másik helyen olykor jelért egy vesszőfutással. Mert nem minden alapszervezet ért egyet a Magyar Szocialista Part életrelüvása- val. Mondván: „erre nem adtunk jogosítványt — csak a partszakadás megakadályozására.” Az eseteket hallva, Madách szavai jutnak eszembe Az ember tragédiájából: „ha így nézem gömbölyű, ha úgy nézem homorú." Hiszen nem csupán a külső, hanem a belülről feszítő problémák is arra késztették, kényszerítették a küldötteket az áramlatok és a platformok harcában, hogy a legésszerűbb, s legcélravezetőbb megoldásra voksoljanak. Volt valaki, aki előre látta, mikor, melyik áramlat arat' átmeneti győzelmet, melyik platform képes a sokféle nézetet kompromisszumok, viták árán egyesíteni? A hajdan volt, oly nagyra becsült váteszek, azaz látnokok tudománya is kevés lett volna hozzá. Ami viszont tény: akkor pártszakadás nem történt. Ma szervezik a Magyar Szocialista Pártot, s az sem dőlt el, hogy a legkisebb, ellenzékbe szoruló tömörülés lesz-e? Ez a jövő zenéje. Ami ennél lényegesen érdekesebb kérdés, az az: ez az értelmiség által életre- hívott párt-e vagy a munkássággal együtt osztozik az alapításban, a működésben, a politizálásban? Az csak természetes, hogy erre a húsba, létbe vágó kérdésre Kovács Illéstől, az MSZP-n belül működő Munkástagozatok Országos Ideiglenes Koordinációs Bizottságának Pest megyei tagjától kértem választ. — Nagyon könnyű ezt a kérdést eldönteni. Ha a kongresszusi küldötteket megszavaztatunk volna, kiderül: döntő többségüket a munkások juttatták el a kongresszusig. Ügy fogalmaztam akkor, s ma is: a munkások szinte tolták maguk előtt az értelmiségieket, megértve azt, hogy csak velük együtt oldhatjuk meg a soron következő előttünk álló feladatokat. A magamhoz hasonló szakmunkások, termelésirányítók szót kértek s kaptak is a kongresz- szuson, de nyilvánosságot nem. Tehát az ő felszólalásukat nem közvetítette a tévé. Így fogalmazódhatott meg az, hogy „nem éreztük, hogy ti is ott voltatok ...” □ önnek viszont jó sajtója volt. Hiszen a Népszabadságban, a kongresszusi, helyben készült újságszámokban is előfordult a neve. Mint a munkásérdekek hangsúlyozójáé. — Volt bátorságom egyre többször hangsúlyozni a munkásérdekek képviseletének fontosságát. Nem demagógiából! Ráirányítva a figyelmet arra: ha az új párt és vezetői a munkásérdekek képviseletét nem vállalják, akkor tíz- és százezrek fordulnak el tőlük. De ahogy ennek fontosságát nem takargattam, úgy azt sem: a visszarendeződést elutasítom, ám a kemény reformerekkel sem tartok együtt. Mindkét szélsőséges irányzattól elhatároltam magam. Hanem amikor a népi demokratikus platform szerveződött, akkor dőlt el, hol a helyem! Szélsőségektől mentes álláspontot képviseltek, a kerítésszaggató reformerektől éppúgy elhatárolták magukat, mint a balosoktól. □ Igaz, hogy még árulónak is bélyegezték, mert az MSZP mellett döntött? — Nem tagadom, küldött-társammal, Pajor Imrével együtt ezt is megkaptuk. Elfeledkeztek az ítélkezők még arról is, hogy az MSZP legitimitása nem kérdöjelezhetö meg. A platformok szövetsége hívta életre, s jelen van benne a baloldal is. Csak nem a legszélsőségesebb! Q Mi van akkor, ha újra létrehozzák az MSZMP-t? — Meg kell keresni azokat a pontokat, ahol az elvek feladása nélkül együttműködhetünk. De nem marakodva, egymást felmorzsolva, hogy a küszöbön álló, nevető harmadik ölébe hulljon minden. Ám azért Be- recz János cikkéből egy gondolatra felhívnám a figyelmet (Népszabadság, október 25.). Mert mond valamit azoknak, akik a múlthoz ragaszkodnak: „Nosztalgiára, régi bolsevik lelkesedésre, demokratikus centralizmusra és reformellenességre jövőt építeni ebben az országban már nem lehet. S aki félrevezeti a lelkes, az ügyhöz rágaszkodó embereket, az politikai kárt okoz." Ezt nem én mondom, de a gondolattal egyetértek. Nem véletlen hát, hogy a platformok az MSZMP-ért önmagát oszlatta fel a kongresszuson ... □ A közelmúltban megalakult az MSZP városi intézőbizottsága. ön is tagja. S egyúttal a munkástagozatok élet- rehivásából szintén ki kívánja venni a részét? — Az ország legnagyobb megyéje a mienk. Szerintem Érden a munkástagozatok szervezését vállalhatom, de az egész megyében nem. Ehhez a többi kongresszusi küldötteknek kell segítséget adniuk. Persze nem feltétlenül szükséges az MSZP munkástagozatába belépni. Pártoló tag is lehet bárki. Abban a közegben, amely nem munkásdemagógiát szolgál, hanem érdekeket karol fel, azokat politikai síkon továbbviszi. Nem a munkásság nevében, hanem a munkásságért. Elérni, hogy a jól dolgozókat megfizessék, a létbiztonság ne csak szólam, írott malaszt legyen. A tulajdonosi jogkör részjegyek formájában elérhetővé váljon a munkások számára is, ha már nincs befektetni való szellemi-anyagi tőkéjük. Mert ha a tőkésnek megéri, hogy a munkást megfizesse, részjegyvásárlásra lehetőséget adjon, hogy úgy dotálja, hogy munkaerejét fusizások nélkül képes legyen reprodukálni, akkor mi ne keressünk új utakat, fordítsuk le saját helyzetünkre a bevált, jól prosperáló gyakorlatot. □ Egyetért azzal, hogy a pártoknak ki kellett vonulniuk a munkahelyekről? — A pártállam régi gyakorlatával ideje volt szakítani. Aki politizálni akar, az tegye munkaidő után. Csak az a baj, hogy a többségnek nincs hol. A gyári nagytermeket bezárták, kihasználatlanok. S az ingázók előtt sem nyílhatnak meg — mondjuk politizálásra — munkaidőn túl. Viszont úgy tűnik, állampolgári jogaik érvényesítésére — éppen az ingázás miatt — egyszerűen nem lesz módjuk. Sem a lakóhelyen, sem a munkahelyen nem szólhatnak bele semmibe. Az egyik esetben azért, mert késő este már fáradtak hozzá, a másik esetben pedig azért, mert nem szabad. Ezt a gondöt a munkástagozatnak kell a lehetséges, a célszerű, a törvényekbe nem ütköző módon feloldania. S még ezernyi egy dolog kerülhet, s kerül is majd a munkástagozat asztalára. Olyanok, amelyek megoldása nem tűr halasztást. Varga Edit A lantok írják a jegyzeteket Mmbékon A VÉGZETT HALLGATOK NEM LEHETNEK FÁZISKÉSÉSBEN Szinte bombaként robbant a hét elején Glatz Ferenc művelődési miniszternek az Országgyűlés kulturális bizottsága előtt tett bejelentése: Fokozatosan vissza kellene térni az elkövetkezendő évtizedben a négyosztályos elemi és a nyolcosztályos gimnáziumi oktatásra. Ezeken túlmenően ismét be kellene vezetni a tandíjfizetést. Mintha gát szakadt volna lel, úgy özönlenek most nap mint nap az oktatáspolitika régóta vajúdó gondjai. Érvek és ellenérvek csapnak össze tantestületekben s különböző ‘fórumokon- egyaránt. A java azonban még csak ezután jön! Remélhetőleg mindennek olyan végeredménye lesz, hogy szabadabbá s emberközpontúvá válik á tanítás. Azt azonban senki ne kérdezze: mindez mikor következik be. Meglehet, hogy csupán emberöltő múltán. Hiszen nem lehet mindent egyszerre megvalósítani. Annak ellenére sem, hogy az elmúlt esztendők során történtek már óvatos lépések az átformálásban. A Zsámbéki Tanítóképző Főiskola régóta ezen az úton jár, s egyre több jó példával szolgál. Bevezették például a honismereti szakkollégiumot, a pályaalkalmassági vizsgát; az idén pedig felvételi nélkül fogadták a jeles és a kitűnő tanulókat. A száztizenhárom diák közül ötven került ily módon a főiskolára. Mindezekből jól érzékelhető, hogy a társadalomban végbemenő változások hatnak e nyitott szellemű oktatási intézményre. Dr. Tóth Albert főigazgatóval és dr. Bordi Károlyival, a történelem, filozófia és társadalomelméleti tanszék megbízott vezetőjével arról beszélgetünk, hogy miként tükröződik ez a demokratizálódási folyamat a főiskola belső életében. — Igen sok pedagógus, aki eddig visszahúzódott, most nagyon határozottan tesz kritikai észrevételeket — kezdi Tóth Albert. — S ez jó! Azonban még mindig nem mondja el mindenki a véleményét. Ügy látom, ez a másfél esztendő nem volt elegendő ahhoz, hogy az emberek túltegyék magukat a beidegződéseken. Nehezen hisznek. a Mégis, hogyan hasznosítja a véleményeket? — Ezek többnyire különféle kezdeményezések, amelyeket sosem tulajdonítok el, s a tantestülettel eg3'ütt valósítjuk meg. Nem az én fejemben született meg, de felkaroltam például Kovács Józseféit tervét a honismereti és dr. Komlósi Piroska elgondolását a családvédelmi szakkollégiumokról. Kádár Gyula pedig a felvételi vizsgák módosítását koordinálta, tartotta kézben. Szintén Kovács József nevéhez fűződik, hogy megalakult az Irodalomtörténeti Társaság Pest megyei szervezete, amelyet ugyancsak szívesen támogattam, hiszen mindezek hozzájárulnak ahhoz, amit rendkívül lényegesnek tartok, hogy a főiskola hírnevét, nyitottságát erősítsük. Ezzel megalapozhatjuk ugyanis az intézmény hosszú távú működését. H Elhangzottak-e személyét érintő bírálatok? — Az életem során rendszerint azt tapasztaltam, hogy az emberek — főleg feletteseiknek — nem mernek bíráló megjegyzéseket tenni, mert következményektől tartanak. Ez itt, Zsámbékon nem ütközött ki olyan élesen, mint másutt. Nagyon sokszor kértem véleményt munkámról — nem szeretem ezt a szót — a beosz- tottaimtól, s ezt én igen komolyan gondoltam. Azonban legtöbbször azt a választ kaptam, hogy minden rendben van. Pedig ilyen nem létezhet! Jóindulatú kritikával csak javíthatjuk tevékenységünket. — A főiskolán az eltelt néhány évben nem volt jellemző a tiltás — veszi át a szót Bordi Károly. — Mégis, amióta megszűnt a munkahelyi pártszervezet, már nem téma idebent, hogy ki tag, hogy mit csinál a párt. Sőt, nem szerepel emberi konfliktusteremtő tényezőként. Akadt példa erre is! Van személyes tapasztalatom, mert a pártalapszer- vezet vezetőségi tagja voltam. Nyugodtan ki merem jelenteni azt is, hogy ez idő óta a főiskola vezetése iránt nagyobb bizalmat érzek az emberekben. H Befolyásolja-e mindez az oktatás tartalmát? — Nehéz lenne ezt így megfogalmazni — válaszolja Bordi Károly. — Tény azonban, hogy mind az előadók. mind a diákok önmagukat adtatják. Egyfajta felszabadultság érezhető a hallgatókon is: nyitottab- bak lettek, bátrabban elmondják, ha valamivel nem értenek egyet, ha valamit másként gondolnak, másként szeretnének. 0 Hogyan tükröződik a napi politika az előadások hangulatában? — Különböző felfogásúak vagyunk — jelenti ki Tóth Albert —, lehetünk szubjektivek. Ám a hallgatónak szintén lehet véleménye még a vizsgán is — mindenfajta következmény nélkül. Magam segítem ezt. Ugyanis amióta itt vagyok, pszichoanalitikát tanítok az elméletek kritikájával együtt. Így szerezhettem saját tapasztalatokat. E Jó néhány témát már másként lehet s kell tanítani. Honnan veszik hozzá az anyagot? — Főleg a tudományos szocializmus okoz gondot, hiszen például ilyen mondatok szerepelnek a tankönyvben, hogy az értelmiség élet- színvonala magasabb, mint a munkásoké. Ez a megállapítás messze elrugaszkodik a valóságtól, ilyet nem taníthatunk! Egyébként már évekkel ezelőtt érzékeltük, hogy jóval kevesebben akarnak társadalomelméleti tárgyakat tanulni. Emiatt 1987-ben csökkentettük a marxista ismeretek óraszámát. Legnépszerűbb az általános szociológia. Erre épül a szakszociológia, a nevelésszociológia. Nagy az érdeklődés az esztétika s Magyarország XIX. századi történelme iránt. A XX. századi már kevésbé vonzó a diákok számára. Sokan hallgatják viszont a XX. századi egyetemes történelem stúdiumait. A tízféle választható tárgy közül a közgazdaságtannal alig húszán foglalkoznak. — Gyakorlatilag az oktatás helyettesíti az elavult, régi tankönyveket — magyarázza Bordi Károly. — Az anyagot a pedagógus állítja össze, s azt sokszorosítjuk. Ha erre nincs mód, kézzel írt jegyeztekből készülnek fel a hallgatók. A mi tennivalónk igen megszaporodott ezáltal! Bármilyen jó könyvtárunk van, kevés az itt lévő irodalom! Sok esetben csak az Országos Széchényi Könyvtárban találunk elegendőt s megfelelőt. A pedagógia címmel Magyar- országon oktatott tárgy nem eléggé európai, ugyancsak kiegészítésre szorul, mert csupán kelet-európai szerzők szerepelnek benne! — Ez kimondottan a sztálini modell lecsapódása — veti közbe Tóth Albert. — Jegyzetet készíteni igen nagy felelősség, mégis az oktatók túlnyomó többsége örül annak, hogy korszerű anyagot taníthat. B Nem tartanak a felettes szervek felelősségre vonásától? — Nem — jelentik ki egyszerre. — A Művelődési Minisztérium direkt irányítása megszűnik a jövőben — feleli Bordi Károly. — A felsőoktatási intézmények tevékenységét azonban menedzseléssel segíthetnék a minisztériumok. S ez már a Pénzügyminisztériumra is vonatkozik! Szabad kezet kaptunk ugyanis az oktatás tartalmúban, de a gazdálkodásban — nem. — Holott ez elengedhetetlen a működési feltételek megteremtéséhez — állapítja meg Tóth Albert. — A legfrissebb tájékoztatás szerint a jegyzeteket az oktatóknak kell majd megírni. Eddig rendben is van, de miből fedezzük a kiadást?! 13 Mindezek után hogyan látják a felsőoktatás jövőjét? — Bizakodóak vagyunk — vallja Tóth Albert —, bár reálisan megítélve, évtizedes folyamatnak nézünk elébe. — Azzal, hogy mi tiszteletben tartjuk a különböző nézeteket és egyenrangúnak tekintjük ezeket, lépést tartunk a társadalommal — fogalmaz Bordi Károly. — Én ebben látom a legnagyobb értékét annak, hogy a főiskola reformokba kezdett. Pontosan egy időben a társadalommal, ily módon szinkronba kerültünk. Ez a legtöbb, amit tehetünk, mert amikor a hallgató kikerül innen egy tantestületbe — nem lesz fáziskésésben! Vennes Aranka VIMOLA KAROLY: NOSZTALGIA II. VIMOLA KÁROLY: NOSZTALGIA I.
