Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-18 / 273. szám
1989. NOVEMBER 18., SZOMBAT 9T.ST • .m.fai/;/] 9 Dunakeszitől a Sarkkörig VÍZ ALATT A TAXISOFŐR Nem hiszem, hogy őrült volna a tengeralattjárót építő' inkább csak megszállott. Megszállottja egy ötletnek, ami nem is a sajátja. Dunai uszadékot nézett a fia periszkópnak, s a gyermeki fantázia könnyen kiegészítette azt tengeralattjáróvá. A jó apa pedig semmit nem tud megtagadni gyermekétői, épített tehát egyet. Persze, ha ez így menne, akkor nemcsak a Forintos Gyuláék kertjében állna ilyesféle alkalmatosság. Más portákon űrrepülő, helikopter, mozdony épülne ... Nrno Nnuíilusii Mindenesetre Fqrintos Gyula makacs ember, s erre legfőbb bizonyság maga a tengeralattjáró, amely mindeddig a szomszédok elöl is rejtve, a sufniban épült. Néhány napja von- tották csalc ki a dunakeszi házikó kertjébe. A flotilla műszaki szakemberei segítették a furcsa szörnyet napvilágra, s megígérték, márciusban, a vízre tételnél is számíthat rájuk a tervező, a leendő kapitány, az utas és a matróz — tehát egysze- mélyben Forintos Gyula. A taxisofőr nem végzett műszaki iskolát, a szerkezet megépítésében olvasmányai segítették. Leginkább az a tervrajz, amely az U7-nek. a II. világháborús német tengeralattjárónak a felépítését szemléltette. Ez volt az alap. az orr-részre erősített jégtörőt viszont a Nemo kapitány Nautilusáról másolta. A felesége nem tudott szívből örülni. hogy amikor elcserélték panellakásukat a piciny kertes házra, s eladták a kocsijukat, a megmaradt pénzt nem a ház bővítésére fordították. Mégis — az asszonyoknál ritka megértéssel — elviselte férje hobbiját. Nem lázongott, hogy soha nem jutnak el színházba, moziba, s hogy a gyermeknevelés is szinte teljes egészében rá marad. A hatéves Ger-' gö büszke az apukájára, a hét hónapos Nikolett viszont .még nem értékeli a családi „járművet”, A fiatalember minden szabadidejét a tengeralattjáró építésére fordította. Megtörtént, hogy abban aludt. Az anyagokat a MÉH-telepekről bú- várkodta össze, de jó beszerzőhelynek bizonyult a „KGST-piac” is. A belső világítótesteket — ereket egyébként a helikopterekben használják — fillérekért vette. A család valutakeretét szintén elnyelte a szörny-tengeralattjáró. Gondolom, a bécsi boltban még mindig azon ta- no.kodnak, mire kellett egy magyar családnak a mélységmérő szonda. Ami a munkához szükséges szerszámokat illeti, azok — állítólag — majdnem minden háztartásban meglelhető egyszerű barliács szer számok. A két legkomolvnbh műszer az ívhegesztő és a fúrógép. Műholdak pásztázzák Földi jármű, a 200-as dízel Mercedes motorja forgatja majd a hajócsavart, arrúg az ötezer literes üzemanyagtartály ki nem fogy. A biztonság okából néhány villanymotor is került a víz alatti hajóra. Baj esetén ezek segíthetik a felszínre. A kicsiny fülke levegőkészlete 10-12 óráig elég, ha kell, nátronmész patronok nyelhetik el a kilélegzett mérgező széndioxidot. Lesz még búvárpalack is a fülkében, a tető pedig kirobbantható. Mindez együtt Forintos Gyula szerint nyolcvanszázalékos biztonságot ad. Es a fennmaradó húsz százalék? Kapott rá tanácsot: vigyen magával egy bibliát! Ha mar van jármű, azzal utazni is kell. Forintos Gyula nem akarja megismételni a két magyar vitorlázó bravúrját, beéri a fél-vüágkörüli úttal. Nehezítésül viszont ellátogat az Északi-sarkkörig. A Duna—Rajna—Majna csatornán hajókázna le, Rotterdam—a Brit-szigetek—Izland —Eszaki-sakkör—G rönland—Kanada—New York—a Bermuda-három- szög—Azori-szigetek—a La Manche- csatorna—Rotterdam—Budapest lenne az útvonal. Számítása szerint mintegy háromezerötszáz kilométert hajókázna, hol a víz alatt, hol a felszínen. Az „utazómélység” 20-25 méter volna, de állítólag a hajó leme- rülhet hatvanöt méter mélyre is. Az út legnehezebb szakasza Grönland. Az úszó jégtáblák ellenére itt nem árt majd a sietség, mivel ez a rész mindössze egy hónapig hajózható, s nem volna kellemes a jégbe fagyva telelni. Az egész út — az előzetes számítások szerint — fél év alatt tehető meg. Előfordulhat, hogy hosszabbra nyúlik, ugyanis a speciális térkép tanúbizonysága szerint ez az útvonal sűrűn tűzdelt NATO-ten- geralatt járó-figyelő állomásokkal, műholdak is pásztázzák, eltarthat egy darabig a kimagyarázkodás. vábbi nélkül engedélyezte a dunai próbautat. A Vám- és Pénzügyőrség tv-böl ismert vezetője pedig méltányosságból vámmentességet engedélyezett a külföldről beszerzendő tengerészeti felszerelésekre. Mindössze ahhoz ragaszkodik, hogy azokat az építő ne adja el. Nem is akarja, a tengeralattjárót is- megtartja a sikeres út után. Az ország vízhálózatának felderítésénél venné hasznát. Vagy például balatoni és dunai víz- minőségméréseknél, a meder feltérképezésénél. A~ utat videóval és fényképezőgéppel örökítené meg. A viz alatti felvételek váltakozhatnának a hajótörött szemszögből” készültekkel, Kevesen dicsekedhetnek kerti tengeralattjáróval Ilona szíve Forintos Gyulát sem ezzel, sem a várható papírmunkával nem lehet elriasztani. Abban reménykedik, hogy könnyebb dolga lesz a magyar vitorlázókénál, akiknek az indulás előtti napokon még nem volt meg az útlevelük. Már most is érződik a reform szele. A Közlekedési Főfelügyelet — a házilag épített járművek szigorú zsűrije — minden toA tengeralattjáró kormányállása fülülrűl A cél Grönland, New York ugyanis a hajó alig emelkedik a víz felszíne fölé. A tapasztalatait, élményeit könyvbe foglalná össze a tengeralattjáró sofőrje. A cápaszájúra festett alkalmatosság a Helen’s Heart nevet kapta, magyarul: Ilona szive. Könnyű megfejteni, mit jelenthet. Forintos Gyula feleségét hívják Ilonának, s bizonyára az utóbbi két és fél évben sűrűn kapkodott a szívéhez... Mátrai Tibor Nem harap, de úszik-e? Teller Ede élete és IRÁNY AZ CJVILÁG A „bomba” atyjáról, Teller Edéről sokat beszélnek — de nagyon keveset tudunk róla. A Trefort utcától a hidrogénbombáig címmel a Magyar Világ Kiadó gondozásában rövidesen megjelenik az amerikai S. Blumberg és G. Owen bestsellere, amelyet Egri György, Kanadában élő magyar újságíró dolgozott át. Az érdekes könyvből közlünk részleteket. Ezt a két embert nemcsak a matematika és a közös származás, hanem széles körű kulturális érdeklődésük is összekapcsolta. Neumann- nak nyolcéves kislánya volt Washingtonban, így aztán sűrű Los Ala- mos-i látogatásai idején a kis Pault tekintette gyermekének. A matematika e géniusza órák hosszat képes volt a földre kuporodva építőkockákkal játszani, s a két „játszótárs” között harsány „veszekedések” folytak, ha a gyerek ki akarta sajátítani az építőkockákat. ★ 1945 késő tavasza nagy megköny- nyebbülést hozott az Amerikában dolgozó tudósoknak. Hitler szörnybirodalma összeomlott anélkül, hogy tudósainak sikerült volna pusztító atombombát előállítani. Az általános vélemény ez időben az volt, hogy a németek nem rendelkeztek a szükséges nyersanyaggal, és nem volt már elegendő anyagi tartalékuk a 235 atomsúlyú uránium vagy plutónium előállításához szükséges komplikált ipari eljáráshoz. Teller szerint szabotázs történt, és aki szabotált, az nem volt más, mint az ő egykori nagyra becsült és szeretett tanára, Werner Heisenberg. Ö ugyanis tudományos meggyőződése ellenére figyelmen kívül hagyta azt a tanácsot, hogy a 94. számú elem, melyet az amerikaiak plutóniumnak neveztek, alkalmas a láncreakció elindítására. Ezzel Heisenberg, a német atomkutató intézet igazgatója kétségkívül bizonyságot tett arról, hogy valójában nem akarta megelőzni az angol—amerikai tudóscsoportot. 1945. július 16-án robbantották fel az első kísérleti atombombát az új- mexikói Alamogordo sivatagban, egy 30 méter magas acéltorony tetején. Ez a hely körülbelül 330 kilométerre fekszik Los Alamostól A kísérlet megfigyelésénél nemcsak az ottani tudósok, de a Manhattan Program egész személyzete is részt vett. Erről a pillanatról több száz szakszerű feljegyzés maradt az utókorra. Ezúttal Teller visszaemlékezéseiből közlünk néhány mondatot: „Körülbelül 30 kilométerre voltam a robbantás színhelyétől. Még így is szigorú elővigyázatossági rendszabályokat alkalmaztam. Kesztyűt húztam, és arcbőrömet vastagon napolajjal kentem* be. Rádión hallgattam a visszaszámlálást. Amikor mínusz öt másodpercnél tartottak, az ellenőrző központ rádióadója megszakította adását. Mintha órák telnének, oly hosszúnak tűnt a szünet, már-már azt gondoltam, valami műszaki hiba történt. S ekkor egy nagyon halvány világító pontot láttam, amely fokozatosan nyúlni kezdett. Csalódottságot éreztem, ennyi hát az egész? És akkor hirtelen megértettem: nemcsak a távolság tompít, de a többszörös sötét üvegsor is, ami elválaszt a robbanás színhelyétől. Hegesztőálarcomat óvatosan nagyon kicsit elmozdítottam és kikukucskáltam. Ügy tűnt, mintha egy teljesen sötét szobában elhúznám a függönyt, és a napsugár fényesen bevágna az ablakon. Néhány másodperccel a robbanás után érzékeltem ezt, és töbo mint 30 kilométernyi távolságra tőle. Aztán halványodni kezdett, olyannyira, hogy már le is vettem a napszemüveget. Megláttam a gombatölcsért, a szél pedig fújni kezdte a robbanás felhőit. Mikor beültem az autóbuszba, még visszanéztem az immáron hosszan elnyúló aranyló felhőre. Mintha a szeszélyes szél óriási kérdőjellé formálta volna!” A háború befejeződött. Most végre alkalom nyílt arra, hogy a Teller házaspár felvegye a kapcsolatot a Magyarországon rekedt rokonokkal. Az az 1933-as döntésük, hogy a nácik elől való menekülésük iránya nem Magyarország — megmentette az életüket. De nem minden rokonuk járt ilyen szerencsével. A háború idején alig-alig tudtak valamit meg róluk, Teller most felhasználta magas kormányzati összeköttetéseit arra, hogy minél előbb híreket kapjon szeretteiről. Nővére, Emmi 1934-ben férjhez ment egy sikeres ügyvédhez, Kirz Andráshoz. 1937-ben megszületett egyetlen fiuk, de a boldog családi élet csupán 1944-ig tartott. 1944 tavaszán Kirz András munkaszolgálatra vonult be, és bár október elején egyszer még hazaengedték szabadságra, ezután többé már nem adott életjelt magáról. Jóval később jelentkeztek tanúk, akik elmondták, hogy Mauthausenbe került, és ott végeztek vele. Emmi kisfiával visz- szaköltözött a szülői házba. Az öreg Teller és felesége szerencsésen átvészelték a náci szörnyűségeket. A náci üldözés áldozata lett Micl bátyja, Teller Ede legszorosabb gyermekkori barátja, Harsányi „Su- ki” is. Az élet nagyon lassan/ kezdett visszatérni a rendes kerékvágásba. Magyarország szovjet katonai megszállás alá került, de a másik három győztes nagyhatalom is katonai missziót tartott fenn, és mert Emmi anyanyelvi fokon beszélt németül és angolul, hamarosan fordító tolmácsként állást kapott az amerikai katonai missziónál. Már önmagában ez is nyújtott bizonyos anyagi bázist, és aztán hamarosan kiderült, hogy a megváltozott viszonyok ellenére Teller Miksa is folytathatja ügyvédi gyakorlatát. A család egyesítése Amerikában nem valósulhatott meg, noha Teller Ede állása és anyagi helyzete ezt lehetővé tette volna. Valami, akkor még megmagyarázhatatlan közbelépés következtében a dolog sehogy sem „jött össze”. A szülők túl öregek voltak ahhoz, hogy illegálisan vágjanak neki a határnak, a kivándorlásra jogosító útlevél pedig sehogy sem akart megérkezni. Az elkövetkező nagy bajt Emmi állása okozta. Az amerikai katonai missziótól átkerült a „CARE” nevű élelmezési segélyakcióhoz, majd 1948-tól 1950-ig az amerikai követség alkalmazottja lett, mígnem a köv: tség létszámát szovjet nyomásra számottevően csökkentették. Részben Emmi tartós kapcsolata a Magyarországon szolgálatot teljesítő amerikai misszióval, esetleg az Is, hogy Ismertté vált Teller Ede szerepe az atombomba létrehozásában, vezettek oda, hogy a Teller család rákerült a kitelepítendők listájára. 1951 júniusának egyik hajnalán három órakor rendőrök dörömböltek a lakás ajtaján. A 24 órás határidő élteiével a családot elszállították Andornaktályára. A legtöbb, amit ebben a kínos szituációban ki tudtak harcolni maguknak, hogy a közeli nagyvárosban engedélyezték a kis János részére az év végi vizsgák letételét. Csak Sztálin 1953. márciusában bekövetkezett halála után térhettek vissza a kitelepítésből Budapestre, de régi otthonukat nem kapták vissza. A Rákosl-korszak hatóságai még azt is kémgyanúsnak találták, aki netán Amerikában élő fűszerkereskedő unokatestvérével levelezett. Miként mertek volna közvetlen kapcsolatot tartani a világ egyik legismertebb atomtudósával? Az ösz- szeköttetést közöttük Hess Magda, a gyermekek egykori nevelőnője tartotta fenn, aki még a háború előtt visszaköltözött Chicagóba, és ekkor már asszonynevére: Mrs. Jacob Schutznak lehetett küldeni Budapestről hébe-hóba a leveleket. A család lépésről lépésre történő egyesítése csak később kezdődött meg. 1956 őszére Kirz János már másodéves egyetemi hallgató volt, az 1956-os felkelés egyik aktív résztvevője. Sok választása nem lehetett! A többi kétszázezerrel együtt elhagyta az országot. Anvja és nagyanyja abban reménykedtek, hogy őket, mint sokra már nem használható Idősebb asszonyokat talán előbb-utóbb majd csak kiengedik az országból, de a katonaköteles korban lévő, elektromérnökhallgató Jánosnak egyenes útja van az Újvilág felé. Bécsbe érkezése után Chicagóba telefonált Schutzné Hess Magdához, és a volt nevelőnő rögtön értesítette a berkeleyi új otthonban Micit. Azonnal intézkedtek. Elhárították a bürokratikus akadályokat, és az új családtag 1957. január 15-én megérkezett Kaliforniába. Éppen évfordulóra érkezett: Edward 49. születésnapjára. Két héttel később már a kaliforniai egyetem hallgatója volt. Ilona mama és Emmi legális kivándorlása azonban nem sikerült, bár amerikai oldalról mindent megtettek ennek érdekében. Edward Teller egyre dühösebb lett. Korábbi rossz emlékeit, keserű tapasztalatait most megtetézte az a tudat, hogy megakadályozzák az anyjával és nővérével való találkozást. (Folytatása következik)
