Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-18 / 273. szám

4 1989. NOVEMBER 18.. SZOMBAT A jezsuita misszió gyűjtötte Értékes történeti térképek HaSzÍNHÁZr LEVÉLI Stukkerológia Szcrednyei Béla, Ilorcsnyi László cs Lőte Attila a darab egyik jeleneiében Nem csak kérnek, adnak is Diákszínjátszók Táborok, fesztiválok, to­vábbképzések megtartását ter­vezi a közelmúltban megala­kult Országos Diákszínjátszó Egyesület. Mindezek ugyanis olyan fórumokat teremtenek számukra, amelyek sok tanul­sággal szolgálhatnak. Emiatt szeretnék segíteni olyan kü­lönböző kiadványok megjelen­tetését is, amelyek a diákszín­játszáshoz kapcsolódnak. Az egyesület választmányá­nak elnöke Kaposi László nép­művelő, a gödöllői művelődé­si központ vezetője lett. Tag­jai lehetnek szereplők, rende­zők, szervezők és nézők is. Szerény éves tagdíjból akar­nak anyagi alapot teremteni tevékenységükhöz. Nemcsak kérnek, adnak is: tagjaik szá­mára egy-egy rendezvényen kedvezményes részvételi lehe­tőséget biztosítanak. Pólya Miklósáé, a csemői óvoda vezetője kilenc esz­tendeig működött megyei ál­talános óvodai felügyelőként; az anyanyelvi nevelést kísér­te figyelemmel. Ez idő alatt természetesen továbbképzésen is részt vett. Ekkor döbbent rá, milyen kevés helyen al­kalmazzák tudatosan az óvo­dai nevelőmunkában az anya­nyelvi játékokat. Ráadásul eh­hez még egységes módszerta­ni útmutató sem készült. Huszonkét tagú munkacso­portjával komoly gyűjtőmun­kába kezdtek, s megtoldottéit újabb esztendővel az együt­tes tevékenységet. Az anyag­nak több mint felét Pólya Miktósné szedegette össze, s az elméleti részbe minden ed­digi tapasztalatát beleszőtte. Így készült el a kiadvány: Anyanyelvi játékok gyűjte­ménye óvodásoknak címmel, s a Pest Megyei Pedagógiai Intézet gondozásában látott napvilágot. — Ezer példányban jelent meg — tájékoztat Pop Já­nos, a PMPI kiadványszer­kesztőségének csoportvezető­je. — Szétküldtük a megyé­ben, s az Országos Széchényi Könyvtárhoz is eljuttattuk a köteles példányokat. Alig telt el egy hét, máris levelet kap­tunk tőlük, hogy szívesen megvásárolnának 50 kötetet ebből, mert a nemzetközi cse­reszolgálatba szeretnék továb­bítani. A megyéből is tízesé­vel rendelnek meg újabb pél­dányokat, és fizetnének is ér­tük. A múlt héten Fejér me­gyéből érkezett levél, ott ugyancsak igényt tartanának Pólya Miklósné könyvére. □ Mennyi idő szükséges az újrakiadáshoz? — Fél év elegendő lenne, Az Egyetemi Könyvtár első alapjait Oláh Miklós esztergo­mi érsek vetette meg 1561- ben, amikor a jezsuita rend­nek otthont adott Magyaror­szágon. A rend néhány évti­zednyi küzdelem után 1536-tól a felvidéki Znióváralján, 1598- tól Vágsellyén, végül 1615-től Nagyszombaton tartotta kollé­giumát és mellette könyvtá­rát. Az 1632-ben készült első katalógus 1489 tételről ad szá­mot. Az állományt azonban a reformációval folytatott csatá­rozások mellett tűzvész is pusztította, ezért a XVI. szá­jad vége előtt beszerzett kö­tetek közül alig néhány tu­cat maradt a jelenkorra. A kollégium 1635-ben egyetem­azonban szeretnénk szebb ki­vitelben elkészíttetni. Erede­tileg kétezer példányra gon­doltunk, de egy nyomda öt­ezer alatt nemigen áll velünk szóba. A pedagógiai intézet­nek csupán szerény házinyom­dája van. S ha már fizetnek a kötetért, törekedjünk tisz­tességesebb külsőre. □ Rendelkeznek-e megfele­lő fedezettel? — Sajnos nem. Pedig úgy tűnik, hogy a kiadás révén bevételhez jutnánk, Remél­jük azonban, hogy számítha­tunk a Pest Megyei Tanács­ra, támogatnak majd bennün­ket. Bizonyított tény, hogy a könyv iránt nagy az érdek­lődés ... V. A. Dante Társaság alakult Dante Társaság alakult a Janus Pannonius Tudomány- egyetem kezdeményezésére Pécsett. Magyarországon ez az első Dante Társaság, s első a kö­zép- és kelet-európai térség­ben is. Pécs az utóbbi időben az italianisztika egyik hazai központjává vált, ezt erősíti az a körülmény, hogy létrehozták az olasz nyelvoktatás teljes struktúráját az általános isko­lától az egyetemig. Az olasz kultúra barátai által megala­pított társaság tovább kí­vánja fejleszteni azokat a ha­gyományos kulturális és tör­ténelmi kapcsolatokat, ame­lyek évszázadok óta összekö­tik Dél-Magyarországot és Eszak-Olaszországot. mé vált, és az Egyetemi Könyvtár ez évtől viseli ne­vét. 1773-ban államosították. 1777-ben Budára költözött, majd 1876-ban Pestre, abba az épületbe, amelyikben ma is működik. Az időközben bekövetkezett egyházpolitikai változások je­lentős mértékben gazdagítot­ták az állományt. Mária Teré­zia, majd fi. József a jezsuita renddel együtt jó néhány más szerzetesrendet is feloszlatott, számos kolostort megszünte­tett, és ezek komoly biblioté­kái az Egyetemi Könyvtárba kerültek. Mivel nem egyedileg beszerzett kötetekről volt szó, hanem egységes, az előző év­századok folyamán szervesen fejlődött tekintélyes gyűjte­ményekről, mind a mai napig a teljesség adja az állomány meghatározó sajátosságát.'Ide- került többek között a magyar­országi pálos, karthauzi, kamal- duli, trinitárius, bencés, feren­ces, minorita, kapucinus, kla- rissza, Ágoston-, szervita, premontrei, domonkos, cisz­tercita, karmelita, piarista rend megszűnt klastromainak kincse, s itt ma is páratlan lehetőségeket kínál a magyar művelődés múltjának kutatá­sához. A jelenlegi állomány mint­egy 1,5 millió kötet, közte nagy Hívnálak jó barát... Nyáron a mendei képzőmű­vészeti alkotótábornak kedves vendége volt Dorka, a néhány évvel ezelőtt elhunyt kiváló táncdalénekes és zeneszerző Máté Péter leánya. A kis kera­mikusok csoportjába kerü't, láthatóan élvezte, amit csinált. Azelőtt édesapja is járt Men­őén, igaz ő a Petőfi Sándor Művelődési Ház színpadán sze­repelt forró sikerrel. Mosonyi Ferencet, a Mendoi Általános Iskola tanárát bará­ti szálak fűzték Máté Péter­hez. Ö maga így vall erről a kapcsolatról: — „Pétert egy 1981-es Pul­zusban ismertem meg a tévé­ben. Rendkívül közvetlen, von­zó egyénisége és nyílt szíve nagy hatással volt rám. A fel­vételek szünetében beszélget­tünk, és úgy váltunk el, hogy bármikor szívesen lát, keres­sem meg, ha arra járok. És én ezek után gyakran megfordul­tam a Krisztina körúti lakás­ban. Boldog voltam, hogy ba­rátjának tekintett. Hallatlan emberszeretete és -tisztelete, embersége, ha ön­magáról Volt szó és odaadása másokkal szemben mély nyo­mokat hagyott bennem. Két­szer szerepelt Mendén, óriási sikerrel. Harminchét éves volt, ami­kor elragadta őt a kegyetlen, értelmetlen halál. Nagyon meg­döbbentett távozása. S arra sem emlékszem szívesen, ami­számban középkori kódexek ősnyomtatványok, régi magyar könyvek, metszetek. És ter­mészetesen térképek is, jólle­het a könyvtár ezek gyűjtésé­re kifejezetten sohasem töre­kedett. Javuk a jezsuiták misz- sziós tevékenységének elő­mozdítására keletkezett, illet­ve került a gyűjteménybe. A magyar jezsuiták ugyanis élénken részt vettek a térítés­ben. (Orosz László például a paraguayi rendtartomány fő­nöke volt. és meg is írta a vi­dék történetét.) A( jezsuiták kezdeményező szerepet játszot­tak a XVIII. században neki­lendülő történeti forráskutatás hazai meghonosításában is, melynek gyümölcsei közül több mint száz kötet, Pray György, Hevenesi Gábor, Kap- rinay István jórészt máig ki­adatlan kollekciója az Egyete­mi Könyvtárba került. Ez az anyagrész felbecsülhetetlen ér­tékű hazai térképészeti mun­kákat foglal magában. Az Ér­tékes történeti térképek című, az Egyetemi Könyvtár anya­gából rendezett kiállításon be­mutatott dokumentumok je­lentős része mindeddig nem kapott szélesebb körű nyilvá­nosságot, és nem egy darabbal a szakemberek is most talál­koznak először. kor a „szakma” nagyjai 1981- ben beharangozták, hogy jóté­konysági koncertet rendeznek emlékére. A koncert — rész­vétlenség miatt — elmaradt. Akkorra már én csendesen el­sirattam és írtam egy emlék­dalt: „Hívnálak jó barát” cím­mel. A történetbe itt lép be Sza­koly László, aki a hajdani Kék csillag együttes vezetője volt. ö hangszerelte a dalt, s ezt mutatták be a Pulzusban. Laci meghívta a felvételre Kocsák Tibort (zongora), Daranszky Lászlót (elektromos gitár) és Szabó Ferencet (dob). Az ő kí­séretükkel adtam elő a dalt. Négy éve fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy kel­lene egy egész estés emlékmű- sort készíteni. Szakály (Jege­nye) most is segített. Meghívta barátait a felvételekre. így Ko- csákot, Gyenes Bélát (szaxo­fon), XJrsu Gábort (elektromos és akusztikus gitár). Az ősbemutató ma este hét órakor lesz a mendei művelő­dési házban. A teljes bevételt munkahelyem, a mendei iskola javára ajánlottuk fel.” A fentiekhez mit is lehet hozzátenni? Csak annyit, hogy Mosonyi Ferenc és társai iga­zán kiváló emberbaráti tettei hajtottak végre. A szombati mendei ősbemutató — az elő­zetes hírek szerint — telt ház előtt fog lezajlani. Gór József A zsargonszóból és a klasz- szikus görög szótőből kreált szóöszvér magyarul így hangozhatna: forgópisztoly­tan. Ilyen tudomány nem léte­zik — bár iegyvertörténeti tudományok persze igen. De most nem erről van szó. Az a sajátos forgópisztolytan ugyanis, melyet Görgey Gábor a Komámasszony, hol a stuk- ker? című komédiájában elő­ad, sokkal inkább pszicholó­giai, semmint fegyvertani is­me. A fura, groteszk játék épp huszonegy esztendeje került először színre a Thália Stú­dióban. Görgey akkor a negy­venen innen lévő, inkább köl­tőként, társíróként, s főleg — a Magyar Nemzetben akkor már sok éve írott rádiókriti­kái révén — szinte a műfajt megteremtő rádiókritikusként ismert irodalmi személyiség volt. Pedig hát ez a daralj már a harmadik színpadi mű­ve volt.'Az elsőt csak az Ödry Színpadon játszották, főisko­lai vizsgaelőadáson, A dél­utáni tea címmel. A második viszont már országos sikert aratott. Egy országos dráma­pályázat díjnyertese volt a Rokokó háború 1966-ban. A kaposvári színház be is mu­tatta, és az 1967-es — akkor még létező — vidéki színházi fesztiválon több díjat is nyert. Ez a groteszk hangvételű da­rab tulajdonképpen háború­ellenes szatíra volt, azaz arról szólt, mi történik a há­borúk után, hogyan osztják fel a győzetesek az elnyert területeket, és mi történik a visszatért hősökkel (akik nem is voltak hősök). Görgey lá­tásmódja, dramaturgiai épít­kezése, figurakezelése elég szokatlan volt akkortájt. Min­den bizonnyal ez a szokat­lan, ez a más is segítette a darab sikerét. És segítette a szerzrt is, hogy tovább men­jen a megkezdett úton. Így írta meg a nagyobb léptékű Rokokó háború után a Ko­mámasszony, hol a stukker?-1, ezt az ötszereplős kamarada­rabot, és így mutatta be (nem kevés ellenállást leküzdve) az akkor épp a fénykorát élő Thália Színház. (A Rozsdate­mető, a Mocorgó, a Mario és a varázsló, a Godotra várva korszaka volt ez a színház­ban.) A stúdióelőadást öt re­mek színész játszotta: Ínke László, Kovács Károly, György László, Kautzky József, Tán- dor Lajos. Gosztonyi János rendezte. A játék roppant egyszerű alapképletre épült. Ez az öt ember — egy nehézfiú, Cuki úr, egy valahai Méltóságos úr, egy riadt kispolgár, K. Müller, egy sápatag értelmi­ségi, Kiss úr, s egy idegen- forgalmi prospektusokból ki­lépett műparaszt, Márton gaz­da — egy zárt helyiségben tartózkodik, ahonnan négyen mindig ki szeretnének jutni, de az ötödik, akinél éppen az ominózus stukker (azaz egy rozoga forgópisztoly) van, ezt nem engedi. Ám a stuk­ker körbejár, Cuki úrtól a Méltóságoshoz, a Méltóságos- tól Mártonhoz, Mártontól Kiss úrhoz kerül. És aki meg­kaparintja, az elkezdi ugrál­tatni, riogatni, megfélemlíte­ni és megszégyeníteni a töb­bieket. Akinél a stukker, an­nál a hatalom. És akinél a hatalom, az a maga igényei, elképzelései szerint él is ve­le. E tekintetben mindegy, hogy négy emberrel, vagy negyvenmillióval szemben te­szi ezt. Ismerős dramaturgiai szituá­ció tehát ez: a bezárt tér drámaírói technikáját so­kan és régóta alkalmazták Görgey előtt is. Ami nem fel­tétlenül jelentett ténylegesen bezárt teret — szobát, börtönt, cellát, pincét —, hanem je­lenthetett úgynevezett bezárt szituációkat, azaz olyan hely­zeteket, amelyek bezárták, foglyul ejtették, megkötötték a dráma alakjait. Bezárt tér­ben mozgott már Oidiposz ki­rály is, a maga szándéktala- nul elkövetett tragikus vét­ségébe zárva, bezárt térben küzdött Hamlet, dán királyfi, hajlam és feladat, gyilkos ha­talom és tiszta humánum te­rébe zárva. Görgey hősei nem ily fennkölt kategóriákba zár­tak. Az öt alapfigura öt alap- magatartást is megtestesít, öt alaplehetőséget mutat be egy kiélezett helyzetben. Mind­egyikük másképp viseli a fe­nyegetettséget, s mindegyikük másképp cselekszik, amikor erre módja van. De egy cte-- logban mégis azonosak: a stukker mint hatalmi eszköz, mint az elnyomás, az akara­tunkat másokra rákényszerí- tés eszköze mindegyiküknél habozás nélkül azonos funk­ciót tölt be. Csak az motivál­ja másképp a stukker szere­pét, hogy Cuki úr és a Mél­tóságos persze nincsen azo­nos értelmi, társadalmi, tuda­ti, civilizációs szinten. A lé­nyeg azonban: ez a nagyon mulatságos, nagyon szórakoz­tató, nagyon szellemes játék egyáltalán nem komédia, vagy legalábbis nem felhőtlen ko- médiázás, hanem eléggé riasz­tó látletet terrorisztikus, zsar­noki hajlamainkról, erősza­kosságunk, brutalitásunk rej­tett dimenzióiról. Arról, hogy­ha módunk van rá, bizony élünk a lehetőséggel, amit a stukker (és nemcsak egy va­lódi hatlövetű, hanem általá­nosabban értve mondjuk a szellemi, ideológiai, politikai, sib. stukkerek) birtoklása je­lent. Közelebbi múltunk elég példát szolgáltat rá, mennyi­re igaza van Görgeynek eb­ben a kérdésben. A Komámasszony, hol a stukker? bemutatója óta je­len van a magyar színpado­kon. Alig volt évad, hogy legalább egy felújítására sor ne került volna. Most két színház is — az egri és a Madách Kamara — játssza. Az egri előadás nagyon mu­latságos, de korántsem fel­hőtlen; különösen a befejezé­se (a zárt helyiségből nem is lehet kimenni, tehát minden kezdődik elölről, vagy ha úgy tetszik, eleve minden hajcihő reménytelen) elgon­dolkoztató. A Madách Kama­rában lluszti Péter rendezé­se eltolja a játékot a fergete­ges komédiázás felé. Az öt szereplő (Horesnyi László — Cuki, Löte Attila — Méltósá­gos, Koncz Gábor — Már­ton, Szerednyei Béla — K. Müllef, Puskás Tamás — Kiss) jobbnál jobb komikus szeccseket ad elő. V égignevetjük az előadást — de szinte egyetlen pillanatig sem érezzük, hogy az a stukker a fenyegetés, az erőszak, a másokon uralkodás jelképe is. Stukkerológia nincs — csak egy kézről kézre já­ró rozzant forgópisztoly van. Takács István Hungarológiai központ Hungarológiai központot avattak a Szovjetunió területén — Ungváron. Ez a világon az ötödik, a szocialista országokban pedig az első ilyen intézmény. A központ az egykori Bródy- kastélyban kapott helyet, miután az épületet Szabolcs-Szat- «nár Megyei Építőipari Vállalat korszerűsítene Számítanak a megyei tanácsra Hirtelen támadt kereslet Kulcsár Péter Livónia orosz kormányzóság térképének rajzmclléklete (év­szám nélkül) Szombaton ősbemutató Mendén

Next

/
Thumbnails
Contents