Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-18 / 273. szám

1989. NOVEMBER 18., SZOMBAT 3 ismét lesz középiskola Ahányban Új tantermek épülnek A Pest Megyei Tanács illeté­keseinek elöntése értelmében 1990. szeptember elsejétől új­ra lesz középiskolája Abony- nak. A helyi általános iskolák nemrégen megtartott első pá­lyaválasztó szülői értekezle­tein részt vett a majdani gim­názium leendő igazgatója is, és erről, valamint a település új oktatási intézményének működéséről részletes tájékoz­tatót tartott a jelenlévőknek. Kategóriáját tekintve álta­lános középiskola lesz, s első­sorban az abonyiaké. Egyelőre négy fakultációt terveznek, számítástechnikát, idegen nyelvek tanítását, lányoknak gyors- és gépírást, s mivel a nagyközségnek jól működő ze­neiskolája van, zenei fakultá­ció is lesz. Mint Tarkó Sándor tanácselnöktől megtudtuk, vál­tozatlanul működik majd a gyors- és gépíróiskola, s a két intézményt egy igazgatóság irányítja. A középiskola mű­ködésének megkezdése idő­pontjáig fontos feladatnak lát­szik, hogy kellően képzett pe­dagógusokat sikerüljön szerez­ni, tehát várják a jelentkező­ket. A jelenleg is működő gyors- és gépíróiskolában há­rom olyan pedagógus tanít, aki alkalmas a leendő gimná­ziumi oktatásra, de természe­tesen még újabbak is kellenek. Lakást mindenkinek tudnak adni, ami várhatóan az érdek­lődök számára vonzó lehet. Mivel elsősorban a helybéli gyerekek továbbtanulási gond­jait szeretnék megoldani, kol­légium működtetését egyelőre nem tervezik. Ám ha mégis igény merülne fel, a bentlakó diákok elhelyezése nem a Tószegi úton található bölcső­de helyén történik — ugyanis korábban volt erről szó. Az említett gyermekintézmény megszűnése csak akkor várha­jú, ha elnéptelenedik, nem ^lesz annyi piciny gyermekla- kója, hogy működésre érde­mes legyen. A bölcsőde tehát marad. Ha azonban a körül­mény úgy kívánja, hogy kol­légiumi elhelyezésre igény merül fel, a helyi nevelőott­honban 30-40 gimnazistát is el tudnak helyezni. Érről már tárgyalás folyt az említett in­tézmény vezetőségével és a megyei tanács egészségügyi osztályával. Kézenfekvőnek látszik a kérdés: A majdani gimnázium a közvetlen környékből nem jógád úgynevezett bejáró ta­nulókat? A tanácselnök sze­rint ennek semmi akadálya, főleg Űjszilvás, Jászkarajenő települések majdani gimnazis­táival számolnak. A jövő esztendőben meg­lesznek a középiskola működ­tetésének anyagi feltételei, és abban szintén bíznak, hogy a kilencvenes évek elején bőví­tésre is sor kerülhet. Ennek tanulmányi terve már elkészült, a jelenlegi számítások szerint a költségek 105 millió­ra rúgnak. Miután ez elég te­temes összeg — s a tanácsok várható, az önkormányzattal összefüggő gazdálkodási rend­szere még csak körvonalaiban sem ismert —, a bővítés sza­kaszosan oldható meg. Ennek ellenére a kiviteli tervet 1990- ben szeretnék elkészíttetni. A majdani középiskolás diákok elhelyezése megoldott, hiszen a jelenlegi — korábban ugyancsak gimnáziumi — épü­letben 8 tanterem áll rendel­kezésre és kettő a zeneiskola előtti épületben is van. így összesen tíz tanteremmel és a sportkör tulajdonát képező tornaszobával számolhatnak. Amennyiben két-két párhuza­mos gimnáziumi osztály lenne, a gyors- és gépírást egy osz­tállyal csökkentenék, s így ugyancsak elegendő tantermük lenne. Teljes telítettség csak 1993-ban várható. A bővítést ennek ellenére végrehajtják, megépülne tizenegy tanterem, 200 adagos menza és egy tor­nacsarnok. A bővítéshez szük­séges terület immár adott. Gy. F. Kapálnak és krumplit szednek a veszélyeztetett terhesek Ha szól a vészharang Ócsán Élni veszélyes! — tartja egy nagyon régi közmon­dás. Ám, hogy annyira veszélyes, mint Ócsán, azt azok sem gondolták, akiknek otthonába bekopogtatott a ha­lál! Márpedig az elmúlt nyolc évben sűrűn aratott a ka­szás, sajnos, éppen a legfiatalabbak, a legvédtelenebbek között! Amíg 1987-ben a csecsemőhalandóság országosan 17,3 ezrelék volt, addig ebben a nagyközségben több mint a duplája. Tavaly 15,3 ezrelékre csökkent az or­szágban a csecsemőhalálozási arány, ugyanakkor Ócsán nem változott a helyzet. Érthető hát. hogy e súlyos prob­léma okaival, a megelőzés lehetőségeivel nem először foglalkozott a tanács. A testület egyik ülésén tud­tuk meg, hogy a Vizsgált el­múlt nyolc évben a csecsemő- halandóság csak 1982-ben és 1984-ben esett az országos át­lag alá. Ezt azt jelenti, hogy minden évben aratott a halál a legkisebbek között! Ugyan­akkor a szomszédos, fele akko­ra népességű Alsónémediben A változást nekik is akarni kell Olcsó telket kapnak A Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága mellett mű­ködő cigánytanács november 17.-én kihelyezett ülést tartott a Piliscsabai Tanácson. A hely­beli tanácsi vezetőkkel, tanács­tagokkal, az általános iskola és a népfront képviselőivel be­szélgettek a nagyközségben éiő cigányság helyzetéről, s arról, hogyan lehetne segíteni a rossz szociális körülmények közólt élőkön. Piliscsabán 131 cigánycsalád él, többségük megtalálta a he­lyét a nagyközségben. Jó részük helyben vagy a környező köz­ségekben talált munkát, mások Budapestre járnak dolgozni. Az elmúlt tíz év alatt életfel­tételeik is jelentősen javultak, közel hatvan család épített családi házat. A tanács olcsó telkek árusításával, kamat­mentes hitel adásával segítette a fészekrakást. Gáspár Ferenc tanácselnök úgy fogalmazott, hogy náluk az anyagárak emelkedése után sem lanyhult az építési kedv. Még tíz család él a nagyközségben, akiknek a lakáskörülményein változtat ni kellene. Ez csak akkor lehet­séges, ha ök is belátják, hogy sorsuk jobbra fordítását nekik is akarni kell. Arra nem szá­míthatnak, hogy ingyen kap­nak lakást az államtól. De ha takarékoskodnak, kedvezmé­nyes áron vásárolhatnak hely­ben telket, a tanács pedig ka­matmentes hitelt ad. A helyi általános iskolában 105 cigánygyerek tanul. Az is­kolaigazgató szerint sajnála­tos, hogy édesapjukkal, édes­anyjukkal nem, sikerült jó kap­csolatot kialakítania a pedagó- gusokpjt, A szülők jó része munkája vagy egyéb elfoglalt­sága miatt keveset törődik gye­reke iskolai tanulmányaivá'.. Ezért a cigánydiákok tíz szá­zaléka bukdácsol: van akikép­telen elvégezni a nyolc . osz­tályt. A tanulók közül évente akad egy-két tehetséges gye­rek. aki gimnáziumban vagy szakközépiskolában tanul to­vább. A többiek — akiknek sikerült végbizonyítványt sze­rezniük — megpróbálkoznak a szakmunkásképzőkkel. Sajnos, közülük sokan már az elején feladják a küzdelmet, s nem szereznek szakmát. A nagyközségben most is ri 15-20 olyan fiatal, akik nem szereztek semmiféle szakképe­sítést, s ezért nem találnak maguknak munkahelyet. A helybeli tsz-ben, állami gazda­ságban, de a környező ipari üzemekben — a Pemü-ben, Pevdi-ben — már nem ke­resnek segédmunkásokat, a kvalifikálatlan munkaerő iránt nincs igény. A nagyközségben próbálkoztak a közhasznú munka bevezetésével, de ennek nem volt sikere; rövid időn belül elhalt a kezdeményezés. Felvetődött, hogy ezeknek h fiataloknak helyben kellene szervezni valamiféle szakmá­sító tanfolyamot, de Gáspár Ferenc elmondta, hogy ennek megszervezésére és lebonyolí­tására nem tud vállalkozni. H. É. Szirtes válást akart l. A mai Tiborc monológja Szirtes^Ádám ezen a nyáron távozott az élok soraooi. Az egykori tápiósápi parasztgye- rekböl lett színművész hosz- szú, rögös utat tett meg, amíg eljutott a világmegváltó desz­kákig, a színpadig. A honi színesztársadalom és a közön­ség őszintén csodálta termé­szetességét, őstehetségét, ame­lyet a szegény faluszéli pa­rasztházból hozott magával, s amely végig meghatározója volt színészi pályafutásának. Első filmszerepében, a Tal­palatnyi földben Mészáros Ági volt a partnere, akihez alig mert hozzászólni az első for­gatási ..apón — tudtuk meg a Mestersége színész című té- vériportműsorból, amelyet másfél héttel ezelőtt mutattak be. Szegvári Katalin faggatta Szirtest, aki kissé csapongva ugyan, de teljes keresztmet­szetét adta színészi pályafutá­sának. Megrendítő s egyben felemelő volt az az egy és ne­gyed óra a tévénézők számá­ra. Az egykori Tápiósáp vele egykorú lakóinak bizonyára könnycseppek csillantak a szemükben ... Szirtest lehetett szeretni és nem szeretni. Egyet nem le­hetett elvitatni tőle, a mély­ből kiindulva nagyon magasra jutott Thália szekerén. Halá­la előtti utolsó hónapjaiban sokat megfordult Sülvrio sáni falurészében. Szívesen beszél­getett a helybeliekkel, élete nagy vágva volt egy új isko­la alapjainak lérakása, Tápió­sáp elszakítása Tápiósülytől. Íme a levél, amelyet Glatz Ferenc művelődési miniszter­nek írt ez év nyarának dere­kán: „Tisztelt Glatz Ferenc úr, művelődési miniszter! Modern Tiborcként panasz­kodom önnek, és kérek is, bár bős—nagymarosi világ van nálunk. Szülőfalum, Tápiósáp, férjhez ment Tápiósülyhöz a nagy faluházasodások idején. Most Sülysápként élnek együtt: Süly mindent magára költ, Sápra alig költ. Sáp az esküvő óta kapott vízvezeté­ket, betonízű vízzel és négy hidat a keskeny Alsó-Tápió fölé. Csak a lakók fúrta ku­tak vize élvezetes. Sülyben épült tanácsháza, művelődési ház, kétszintes rendőrségi épü­let, ABC-áruház, műszaki bolt, hentesüzlet, zöldségesüzlet, építkezési anyagok telepe, tü­zelőanyagok telepe és beton- utak, olyanok, hogy a tojás- rántottát is meg lehetett, ró­la enni. Nálunk a négy hí­don és a vízvezetéken kívül semmi sem épült. Sőt! Ezért íródik diribdarabos iskolaügyeinkben önhöz e le­vél. Falunk Sülytől menekül­ve nyújtózkodik az Alsó-Tá­pió két oldalán. Isaszeg felé, mint egy létra, felvéget és al­véget képezve. Már 1932-ben én is jártam a felvégi felsőbe és az alvégi alsóba. A fel­ső romos lett mára és életve­szélyes. Egymillióba került vo’ne a rendbehozatala Süly inkább eladta egymillióért, egy Budapestről kihelyezett v.r.emágnak, amelyet az rak­tárnak használ. Ez összeget is Süly magára költötte. Az alsó elemi iskola még áll és funk­cionál, két tanteremmel. Szin­tén 1945 előtt a római katoli­kus egyház rezidenciája volt egy kastély (1700 körül épült), melyben papok és kedves nő­vérek laktak, éltek, szolgálták Istent és a tápiósápi bárányai­kat. E kastély hideg, romos és életveszélyes. 1945 után óvoda, napjainkban iskolaként műkö­dik. Ha a tízperces szünetben néhány tanuló kimerészkedik a keskeny udvarra mozogni, a kastély ajtajában tanító vi­gyázza, nehogy valamelyik gyerek a falakhoz közelítsen, mert a hulló cserép és tégla tragédiát okozhat. Ez épület­tel szemben van egy másik kastély, a Hevesi-kastély. 1945-ben a MADISZ-tagok az egyik szobát klubbá alakí­tották. Kivertük három szobá­jának közfalait, színpadot és nézőteret kialakítva színhá­zat építettünk, benne darabo­kat betanulva előadásokat tar­tottunk. Ebből az iskola a kö­zelmúltban kialakított egy tan­termet. A nézőtérből pedig egy bordásfalú tornatermet. Eme iskolaügyek is közrejátszottak abban, hogy Tápiósáp volt há­romezer-háromszáz lakosából ma már csak kétezer-három­százat számolhatunk. Fog­tuk magunkat tápiósápiak, né- gyen-öten, s bementünk a ta­nácselnökhöz, hogy az életve­szélyes rezidenciát hozassa rendbe, az életveszélyt szün­tesse meg, hogy a tanítók-ta- nulók élete biztonságban le­gyen. Mi Tápiósáp népe pedig a Sülyi Tanácstól kérünk vég­re egy új iskolát. Miből?! Hogy nekik erre pénzük nincs! Ezek után elhatároztuk, nem várunk Sülyre, nem tud­juk hogyan, de építünk ma­gunk magunknak egy új is­kolát. Mikor összeházasodott a két falu, elköltözött Sülybe a tápiósápi termelőszövetkezet is, itthagyva a Hevesi-kastély másik szárnyát, romos gazda­sági épületeit a nagy telekkel együtt. Hallottuk, hogy az azóta a Tápióvölgye Termelő- szövetkezetté nőtt, emelkedett. Volt tápiósápi tsz-ünk, el akar­ja adni egy embernek az ál­tala már nem használt bútoro­kat. Elmentünk Virág István­hoz, a Tápióvölgye elnökéhez, hogy ne adják el, hanem aján­dékozzák nekünk, összeült a tagság, szavaztak és úgy dön­töttek, hogy ha tényleg új is­kolát építünk oda, akkor ne­künk ajándékozzák. Azóta hi­vatalos szerződés van a peda­gógusok kezében. Jelképes kezdő összeget is kapnak az első lépéshez. Találtunk egy épülettervező mérnök művészt, aki olcsón megtervezi a múlt században épült kastélyhoz illő műemlék jellegű iskolaépületet pedagó­guslakással. De a falunk mű­veltségét szolgáló faluházat is hozzátervezi, hozzáálmodja. És akkor megszületik szülőfa­lum, Tápiósáp csodája. Ennek a csodának a létrejöttéhez ké­rem miniszter úr erkölcsi, de főleg jelentős anyagi támoga­tását. MU tápiósápi emberek a tár­sadalmi munkát e csodáért már elkezdtük. Táv'ósáp népe nevében tisztelettel: A gvv'o.i nyári vár­játékok idején, 1989. július 10- én Szirtes Ádám” (Folytatjuk) országosan kiemelkedő ered­ményeket tudnak felmutatni a csecsemővédelemben: az el­múlt nyolc esztendőben négy olyan év volt, amikor egyet­len újszülöttet sem veszítettek el az orvosok, a másik négy évben pedig az országos átlag alatt maradt a halálozási arány. Szép eredménye ez Al- sónémedi egészségügyi dolgo­zóinak, akár az országos, akár az ócsai statisztikát nézzük! A közelmúltban megkeres­tük a tanácsülésen vészharan­got kongató körzeti ügyvezető jizemi főorvost, dr. Baranyai Imrét, megtudni tőle, mik az okai az ócsai csecsemőhalálo­zási ^rány romlásának, illetve a két településen a csecsemő- védelmi munka eredményei­ben megmutatkozó különbség­nek. — Nem hiszem, hogy az ócsai orvosok, védőnők annyi­val rosszabbul dolgoznának, mint azt Alsónémediben a kol­légák eredményei mutatják. Mondhatnám azt, hogy az elté­rés okait nem tudom — kezdte a főorvos. Agyonhajszolt anyák Csakhogy ismerem Alsóné- medit, az ottani emberek élet­formáját. Abban a községben még a hagyományos, kiegyen­súlyozott életvitel jellemző, az emberekre. Némediben sokkal jobbak a lakáskörülmények: a munkaképes lakosság többsége nem ingázik, hanem helyben dolgozik; az asszonyok általá­ban nem vállalnak férfiaknak való gyári munkát, inkább be­dolgoznak vagy a háztájiban, szabad levegőn termelik meg a család ellátásához szükséges kiegészítő jövedelmüket. — Ezek szerint az ócsai pol­gárok sokkal rosszabb körül­mények között élnek, mint a némediek? — Sajnos, így igaz! Ócsán a lakosság munkaképes részé­nek jelentős hányada alacsony jövedelmű. Ezért az asszonyok többsége dolgozik; jobbára az otthon és a fővárosi munka­hely között ingáznak. A het­venes években Ocsát is elérte az ipartelepítési hullám. Ak­kor mi, egészségügyiek örül­tünk ennek, mert azt hittük, ha kevesebb lesz az ingázó, kevesebb fáradt, agyonhajszolt embert kell majd talpra állí­tanunk. Azóta kiderült: téved­tünk, mert az ócsai üzemekben a nők túlnyomó többsége szin­te csak férfiaknak való mun­kát végez, s nemritkán két műszakban. Utána pedig várja őket odahaza a harmadik mű­szak. Ezek a kis keresetű embe­rek csak saját erőből tudnak maguknak otthont teremteni, mégpedig úgy, ha maguk áll­nak oda a kőműves mellé mal­tert, betont keverni, téglát hordani. Ebből a munkából bi­zony az asszonyok keményen kivették s kiveszik a részüket ma is. Az építési kölcsönöket csak mellékfoglalkozások jö­vedelmét ugyancsak beszámít­va tudják törleszteni, ha nem akarnak a szó legszorosabb ér­telmében nyomorogni. Azon­ban a többletmunka ellenére rossz a családok anyagi hely­zete. Ez megmutatkozik az egyoldalú táplálkozásban is, mert az állati fehérjéket tar­talmazó sajtotj túrót, a magas árak miatt csak kevesen vásá­rolhatják még. A magzat is éhezik Holott a magzat testének felépítéséhez nélkülözhetetle­nek ezek az állati fehérjék. Születendő gyermekük egész­sége érdekében az édesanyák­nak változatosan kellene táp­lálkozniuk. Ez azonban az egy­re növekvő árak, az alig vál­tozó bérek mellett egyszerűen lehetetlen — sorolta szomorú tapasztalatait a főorvos. Majd felhívta a figyelmet a környe­zeti ártalmakra, a dohányzás, az alkoholfogyasztás súlyos következményeire. A koraszü­lések, a kis súllyal világra jö­vő babák számának növekedé­sében a kismamák dohányzása játszik vezető szerepet. Ám sajnos, az sem ritka, hogy veszélyeztetett terhes nő, anyagi helyzetének javítása miatt nehéz fizikai munkát vállal. A főorvos és egyik kol­légája praxisában az elmúlt három évben kétszer is elő­fordult csecsemőhalál, mert veszélyeztetett terhessége el­lenére az egyik leendő édes­anya krumplit, a másik pedig borsót ment szedni a határ­ba (!). Tehát mindez az érem egyik oldala. A másik az, hogy az ócsai csecsemő- és anyavéde­lem finoman szólva nem elég­gé hatékony — a védőnők erő­feszítése ellenére sem az ... — Sajnos, csak elvileg van négy védőnőnk. Valójában csak egyetlen teljes állású dol­gozik, aki csecsemő- és anya­védelmi feladatokat is ellát­hat, kolléganőjének pedig csak csecsemővédői képesítése van. Ezért a főállású 3—3 kör­zetben látja el mindkét fel­adatát, míg a helyettes egy körzetben a csecsemővédel­met. Rossz arra gondolni, hogy mi lesz, ha valamelyikük sza­badságra megy, vagy betegál­lományba kerül. Mindebből következik: ilyen leterhelés mellett a két védőnő képtelen ellátni a száztizenöt kismama — köztük a hét veszélyeztetett terhes asszony — ellenőrzését. Mi lehet ezek után a megol­dás? Mind a négy védőnői stá­tus betöltése. Csakhogy ahhoz szolgálati lakások kellenének. Igaz, a tanács megszavazta egy szolgálati lakás létesítését, ám a megvalósítás késik a pénz hiánya miatt. Díjazott terhesség A másik lehetőség — amely meghaladja az Ócsai Tanács hatáskörét — a közelmúltban egy tatabányai szakmai konfe­rencián vetődött föl, ahol dr. Baranyai Imre szintén jelen volt. Eszerint a fogamzás pil­lanatától a szülésig tartó idő alatt mentesítenék a kismamá­kat a kenyérkereső munkavég­zés alól. Ez az elképzelés per­sze, csak akkor valósulhatna meg, ha a terhességet úgy­mond, „díjaznák”. Vagyis a terhes anyák a kilenc hónap alatt egy átlagos havi fizetés­nél biztos, hogy kevesebbet, de a gyednél több pénz kapná­nak. Az elgondolásnak reális alapja van, mert az országban évente száztízezer terhes anyát gondoz az egészségügy, akik­nek többségét egyébként is táppénzen tartják az orvosok. Tehát az újfajta anya- és csecsemővédelmi intézkedés nem kerülne igazán sokba. Az más kérdés, hogy az ilyen dí­jazásban részesülő kismamá­kat is ellenőrizni kellene; nem vállalnak-e valahol ter­hességük ellenére munkát? Ócsán — úgy tűnik — ez a módszer sem segítene, az asz- szonyok a háztájiban és pél­dául az építkezéskor is túl so­kat vállalnak. Az elmúlt évek­ben az egészségügy is felnevelt hat gyermeket. Ennyien men­tek .gyesre, illetve gyedre, s a gyermekorvosnő másodszor néz az anyai örömök elé. Ez természetes. Mármint az, hogy az egészségügyi dolgozók is családot alapítanak. Az már kevésbé természetes, ami ma az ócsai anya- és csecsemő­védelem gondjait jellemzi. Pe­dig az orvosok, nővérek, vé­dőnők szinte erőn felül küz­denek minden egyes csecsemő megtartásáért! Védőnői után­pótlás nincs. A jól működő al­koholellenes klub három év­vel ezelőtt érdektelenség (?!) miatt megszűnt. Márpedig az emberek nem változtatják meg életformájukat orvosi utasítás­ra. Lehet, hogy minden hiába? Aszódi László Antal i t ____l

Next

/
Thumbnails
Contents