Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-18 / 273. szám

1989. NOVEMBER 18., SZOMBAT *&£wdcm 3 SZÁJTÁTVA Bér hint a Sokasodnak ismét a találga­tások, mint minden esztendő végén, vajon jövőre mi lesz a bérekkel, a bérszabályozással, bekövetkezik-e az áhított pilla­nat, amikor — bár a reálisab­ban gondolkodó munkahelyi vezetők nagyon is tartanak et­től a helyzettől — nem csak az árakról hull le minden kö­telék, hanem a bérekről úgy­szintén ... s akkor...! Mi lesz akkor? Téves és veszedelmes utat járunk hosszú ideje: a nomi­nális (névleges) bérek gyors növelésének az útja ez. S még­is, az a több pénz nem ér töb­bet, sőt! Az infláció, a folya­matos áremelkedések hígítják a forintokat, le-lecsípnek az értékükből. Mégis, ma is szin­te mindenki arról beszél, lö­vőre a béreknek így kell, meg úgy kell emelkedniük, máskü­lönben a dolgozók sztrájkot kezdenek .., Divat? Vakság? Is-is? A megye néhány vegyipari cégénél megkérdezve, mekkora is a termelési költségeken be­lül a bérhányad, a választ szájtátva hallgattam. Igen, szájtátva, mert nem akartam hinni a fülemnek. Azt a vá­laszt kaptam ugyanis a szak­emberektől, hogy két, két és fél százalék. Persze, akadnak olyan termékek, termelési fo­lyamatok, amelyeknél ez a há- nyad jóval magasabb, az átlag azonban az említett, s mert az, leleplező. Leleplező, hiszen ez az arány minden másnál többet mond azoknak a hadakozásoknak az értékéről, amelyek évtizedeken át dúltak a bér, a bérpolitika miatt. S miközben kardok vil­logtak, lándzsák törtek, zavar­talanul növekedtek a termelési költségek, csak éppen a bérhá­nyad maradt jelentéktelen . . . S ennek a jelentéktelennek ju­tott annyi figyelem! Kevés eredménnyel. Ha a sok hadfi és hadjárat egy része célba vette volna az anyagköltsége­ket —- és azon belül is az ener­giaköltségek meredeken növek­vő részesedését —, akkor bizo­nyos: nem itt tartanánk. Len­ne pénz bőven bérre. S az a pénz többet érne. De még min­dig benne ülünk a bérhintá­ban. Még nem eléggé szédü­lünk?! MOTTÖ Bizottságok tanácskozása a parlamenti ülésszak előtt A helyi kiskirályok autonó­miája helyett a lakosság aka­ratának önálló érvényesítésé­hez kell megteremtenünk a jo­gi biztosítékokat és a gazdasá­gi feltételeket — hangoztatta Verebélyi Imre belügyminisz­ter-helyettes az Országgyűlés településfejlesztési és környe­zetvédelmi bizottságának pén­teken, a Somogy megyei Szen­na községben tartott ülésén. A tanácskozás napirendjén a te­rületi önkormányzatokról szó­ló törvény szabályozási kon­cepciója szerepelt. Bár a törvény megalkotásá­ra a jelenlegi parlament man­dátumának lejárta előtt már nem kerülhet sor, a bizottság tagjai egyetértettek abban, hogy a kormányzati folyama­tosság és a képviselői felelős­ség egyaránt indokolja, hogy a lehetséges mértékig előkészí­tett koncepciót hagyjanak a következő Országgyűlésre. Verebélyi Imre rámutatott arra is, hogy a bizottság elé került tervezetben az indokolt­nál nagyobb teret kapott a me­gyék jövőbeni helyzete és sze­repe. Nyilvánvalóan ezt is ala­posan meg kell fontolni, de az alapvető kérdés nem ez, hanem a községek és a városok auto­nómiájának kialakítása, az önkormányzati hatáskörbe tartozó ügyek pontos körülha­tárolása, továbbá az ezekhez tartozó gazdasági alapok és jö­vedelemforrások megteremté­se. Az adótörvény visszavonását javasolják Az Országgyűlés jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­sága — folytatva csütörtökig megkezdett ülését — pénteken úgy határozott: javasolja a kormánynak, hogy vonja visz- sza a személyi jövedelemadó­ról, a vállalkozási nyereség­adóról, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvény- javaslatokat. A bizottság- ja­vaslatához a terv- és költség- vetési bizottság támogatását is kéri. A jogi bizottság egyebek között nyilatkozattervezetet fogalmazott meg a népszava­zás kiírásával kapcsolatban, válaszolva az Országgyűlést ért vádakra. Ismeretes, hogy a Magyarországi Szociálde­A szakszervezetek középen keresnek szövetségest Üdvözlik a munkástanácsokat {Folytatás az 1. oldalról.) bérek és a foglalkoztatási hely­zet alakulásának kérdéseihez. A társadalmi béke megőrzésé­nek, a válságos gazdasági-szo­ciális helyzetből való kilába­lásnak a szakszervezetek sze­rint vannak olyan minimális feltételei, amelyekből a moz­galom nem engedhet. Ezeket sorolva a főtitkár kiemelte, hogy a kormány, az egyes pár­tok, a Gazdasági Kamara, a szövetkezetek és a szakszerve­zetek részvételével egy olyan válságkezelő bizottságot kell létrehozni, amely a gazdasági átalakulás valamennyi fontos kérdésével foglalkozna az or­szágos és a helyi konfliktusok megelőzése érdekében, illetve ha azok már kialakultak, meg­oldásukról az érintettek bevo­násával konzultációkat folytat­na. A szakszervezetek elfogad­ják a struktúraváltás szüksé­gességét, és támogatják azt még akkor is. ha tudják, hogy elkerülhetetlenül foglalkozta­tási feszültségekkel jár. Ez­zel kapcsolatban azonban le­szögezte: az átalakítás, a mo­dernizáció árát nem fizettethe­tik meg kizárólag az érintett munkavállalói, szakmai cso­portokkal. A szakszervezetek azt ajánl­ják, hogy a kormány az adó­rendszer módosítása során olyan javaslatot terjesszen a parlament elé, amely a vállal­kozások nyereségét terhelő adók mérséklésével egyidejű­leg kötelezővé tenné a nyere­ség meghatározott százaléká­nak befizetését egy központi foglalkoztatási és intervenciós alapba. A szakszervezetek ál­tal követelt minimális feltéte­lek között említette még: a kormány tekintse elsődleges feladatának az infláció letöré­sét. Továbbá követelmény a reálbérek csökkentésének megállítása, s már a jövő év­től a bérmechanizmus minden kötöttségének megszüntetése. A szakszervezetek szót emel­nek az adóterhek csökkenté­séért, az adórendszer teljesít­mény-visszatartó hatásának mérsékléséért. Nagy Sándor ugyancsak az átalakulás felté­telei közé sorolta az állami és nemzeti vagyon esztelen ki­árusításának megakadályozá­sát, működőképes elgondolá­sok kidolgozását a tulajdonre­form keretében a közösségi tu­lajdonformákra, valamint azt, hogy a kormány terjesszen elő javaslatot a parlamentnek a társadalombiztosítás önkor­mányzatára. Véleménye sze­rint szükség van továbbá az érdekegyeztetés új, hatékony intézményrendszerének ki­építésére és működtetésére. Külön is szólt a munkásta­nácsok kérdéséről, amelyek léte szerinte a jövőben nem­hogy gyengítené a munkavál­lalói érdekek képviseletét, ha­nem sokkal inkább erősítené, ha a vállalati ügyekbe való beleszólás jogát e tanácsok gyakorolnák, a szakszervezetek pedig munkájukat elsősorban a klasszikus szakszervezeti jo­gokra összpontosítanák, a kol­lektív szerződések megkötésé­től kezdve az egyéni érdekvé­delemig. A főtitkár végezetül annak lehetőségeit vázolta, hogy a szakszervezetek milyen magatartása lenne a legcélra­vezetőbb a közelgő parlamenti és helyhatósági választásokon. A tagságnak kell eldöntenie, hogy a szakszervezetek állít­sanak-e önálló jelöltet, netán még úgy is, hogy választási pártot hoznak létre, vagy pe­dig más pártok színeiben in­dítsanak jelölteket. mokrata Párt, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Szabad De­mokraták Szövetsége és Fiatal Demokraták Szövetsége nyílt levélben fordult az Or­szággyűlés elnökéhez, amely­ben a Parlamentnek az állam- polgári kezdeményezésre kitű zött népszavazásról szóló ha­tározatát törvénysértőnek mi­nősítette, s felszólította a Ház elnökét, a köztársaság ideig­lenes elnökét és a Miniszter­tanács elnökét, hogy intézked­jenek a jogrend helyreállítá­sáról. A jogi bizottság dokumen­tumtervezete egyértelműen visszautasítja a törvénysértés vádját, leszögezve, hogy a törvények értelmezésére egye dűl az jogosult, aki megalkot­ta, azaz az Országgyűlés. Ki­emeli, hogy az Országgyűlés határozata annak a rendelke zésnek tett eleget, amely sze rint az állampolgárok számá ra egyértelművé kell tenni: milyen kérdésekben nyilván! tanak véleményt, s annak melyek a jogkövetkezményei. Mégis megindult a fellendülés? A Parlamentben pénteken együttes ülést tartott az Ország- gyűlés terv- és költségvetési, valamint reformügyi bizott­sága. A képviselők elsőként Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elpöke előadását hallgatták meg a gazdaságpo­litikai helyzet alakulásáról. Kemenes Ernő szerint a kor­mány ösztönző intézkedései­nek hatására megindult a kí­nálatélénkítő, illetve termelést stimuláló folyamat a gazda­ságban. Folytatódott a kon­vertibilis export növekedése, az idén várhatóan 500-550 millió dolláros kereskedelmi aktívumra számíthatunk. Az exportlehetőségekhez igazo­dóan erőteljes differenciáló­dás indult meg a magyar iparban. Kedvező tapaszta­lat, hogy az ipari termelés sok ágazatában a vállalatok javí­tani tudták piaci pozíciójukat. Kedvezőtlen jelenségek fi­gyelhetők meg viszont a ru­belelszámolású forgalomban. Tetemes mennyiségű kereske­delmi aktívum képződött, en­nek összege csaknem 500 mil­lió rubelre tehető. Ilyenfajta tartós erőforrás-kihelyezést az ország nem engedhet meg ma­gának. A következőkben Békési László pénzügyminiszter költségvetési koncepcióról tar­tott tájékoztatót. Elmondta, hogy a koncepcióban sok a bizonytalansági elem, ma még nem lehet pontosan tudni, si- kerül-e 300 millió rubelre csökkenteni a rubelaktívu­mot, s az sem biztos, hogy más tervek is teljes egészében valóra válnak. Tartalék szin­te alig van a koncepcióban, ezért minden bevételt csök­kentő, illetve kiadást növelő intézkedést alaposan meg kell fontolni. Bizalmatlansági indítvány MaróthyLászló Király Zoltán a jövő heti parlamenti ülésszakon bizal­matlansági indítványt kezde­ményez Maróthy László kör­nyezetvédelmi és vízgazdál­kodási miniszter ellen. Ezt az ellenzéki képviselő­csoport ülésén jelentette be a Csongrád megyei képviselő, hozzátéve: o nagy horderejű, de hibás döntéseknek sze­mélyi következményekkel kell járniuk, s itt az ideje, hogy ezt ne csak hangoztassák, ha­nem valóban történjenek is ez irányú lépések. Az ellenzéki képviselőcso­port ülésén az adótörvény módosításáról szóló előterjesz­tést, valamint a .lövő évi költ­ségvetés irányelveit vitatták meg Lengyel László közgaz­dász és Kupa Mihály adóügyi szakértő bevezetőjét köve­tően. A vitában kifejthet­ték véleményüket több ellen zéki párt — így a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt, a Kereszténydemok­rata Néppárt — gazdasági szakértői is. Tájékozódni szeretnének Választási szakemberek Egyesült államokbeli ven­dégek érkeztek péntek délelőtt Vácra, az ügyvédi munkakö­zösség épületébe. Dr. Kenéz Tibor, a Pest Megyei Területi Választási Bizottság titkára fo- godta Ceci Cole Mclnturff asszonyt és Peter W. Schramm urat, akik azért jöttek ha­zánkba, hogy megismerkedje­nek a választási előkészületeic- kel. Mindketten szakembernek számítanak e téren, hiszeh 'Mjinturff asszony választási tanácsadóként részt vett Ge­orge Bush választási kampá­nyában, Schramm úr pedig — a névkártyájának szövege sze­rint — az Ohio-beli Ashland egyetem politikai tudományok­kal foglalkozó professzora. Magyarországi tartózkodásuk alatt eddig már több, az ittho­ni választásokban szerephez jutó szakemberrel, valamint állami vezetőkkel találkoz­tak. Váci vendéglátójuk, dr Ke­néz Tibor november 13-án tett esküt társaival együtt a me­gyeházán. Hárman rendes, ketten póttagjai a bizottságnak Szerepük már a népszavazás­kor kezdődik, de megbízatásuk nem ad hoc jellegű, a válasz­tási ciklus egész szakaszára, négy évre szól. ■iA HÉT HÍREUSHHH RICSAJ LÁDA 9 Balatonfüred volt a színhelye a KGST szén- és energiaipari tanácskozásának. 0 Megtartották a Ven­déglátó- és Idegenforgalmi Szakszervezet alakuló kongresszusát. ® Győr fogadta az országos célgép- szeminárium résztvevőit. $ Megalakult a Társada­lombiztosítási Bizottság. @ Kétnapos tudományos ülést tartott Gyulán az Országos Tüdőgyógyász Társa­ság. Cr* A hét híre az is, hogy Székesfehérvárott kiállí­tás nyílt Régi rádiók címmel. Veitek, akik hideglelős féle­lemmel hallgatták a dobozból megszólaló hangot, mások vi­szont — a korabeli hírlapi híradás szóhasználatával élve — „a kultúra és a technika nagy találkozóját” ünnepelték. A naptárlapon 1923 állt. A cse­peli kezdetleges adóállomás egyben stúdióként is szolgált. A hírek mellett — aminek sugár­zását természetes kötelezett­ségként vették át Puskás Tiva­dar szép emlékezetű telefon- hírmondójától — ekkor adtak először szórakoztató műsort. A következő évben, 1924-ben már nyilvános rádióhangversenyt sugároztak — nehéz megfejte­ni az indokot, de a helyszín az Állatkert volt —, s amikor 1925-ben megkezdődtek a Pos­ta Kísérleti Állomásról a rendszeres műsoradások, a megyében az előfizetőknek a száma túlhaladta a félezret...! Az országban 16,9 ezren voltak összesen az úttörők, az „éter hullámainak szerelmesei”, ahogyan azt szintén korabeli hírlapi beszámolókban olvas­hatjuk. Ma közönséges dolog a rá­diózás. A varázslat, a dobozból „kiéneklő” hang csodája meg­szűnt. Átadta helyét a közna- piságnak, a műsorgyártásnak és a futószalagszerű műsor­hallgatásnak. A megyében ta­valy 30 ezer különböző rádiót — a hordozható tenyérnyitől a szupertechnikájú HIFI-toro- nyig, van ebben sokféle — adott el a kereskedelem. Amint a szakemberek mond­ják, ezeknek a vásárlásoknak szinte kizárólagos indoka a csere. A tönkrement készülé­kek helyett újnak a vásárlá­sa, illetve technikailag maga­sabb színvonalat képviselőnek a beszerzése. Gyakorlatilag új vásárló, olyan, akinek eddig nem volt rádiókészüléke, nem létezik. Napjainkban ugyanis a száz háztartásra jutó rádió- készülékeknek a száma (azaz a műsorvevőknek, ahogyan azt hivatalosan jelölik) meghalad­ja a száznegyvenet, azaz csak szabályt erősítő kivételként létezhet olyan háztartás, ahol nem szól a rádió. S valóban szól, szól. Ha­zánkban jelenleg a műsorszó­ró adóállomásoknak a száma meghaladja a hatvanat — holott még el sem kezdődött a gmk-s, pjt-s, magánszemé­lyes műsorszórások korszaka —, s tavaly heti átlagban 431 órányi műsort hallgathatott volna meg az, aki képes lenne ilyen csodára. A heti átla­gos műsoridő az évtized elejé­hez mérten húsz százalékkal növekedett, most azonban a szakemberek — a kereskedel­mi stb. magán-, illetve társa­sági műsorsugárzások meg­kezdésével — annak megkét­szereződésére számítanak. Talán nem árt emlékeze­tünkbe idézni: tizenöt eszten­deje az ország területének a fe­lén nem tudták7'venni a „har­madikat”, azaz a Bartók adót, s a Petőfit is nélkülözték ha­zánk húszszázaléknyi részén. Meglehetősen nagy késéssel vágott neki a rádiózás minő­ségi fejlesztésének hazánk, ami mind a sugárzásra, mind a vételi lehetőségekre- s a ve­vőkészülékek műszaki színvo­nalára nézve igaz. Lényegében a hetvenes évek második és a nyolcvanas évek első felében nyílott tere annak, hogy a csa­ládok (többségük) megenged­hessék maguknak a jobb ké­szülékeket. azokat tehát, ame­lyek már nem kizárólag — aho­gyan a népnyelv kedves köz­vetlenséggel jelölte, jelöli ma is — a ricsajláda szerepét töltik be. A kereskedők megfigyelése szerint kettős irányzat van ma. Egyrészt növekszik az olcsó (az ún. eldobható) zseb- és táskarádiók iránt a keres­let, másrészt gyarapodik a HIFI-technika rajongóinak a tábora. S miközben itthon még sok helyen a sztereojeleket mono vevőkészülékek nyelik el, a világban hódító útjára indult a digitális műsorszórási technika. Csinos összegeket fizetnek ma már egy-egy régi, ötven-, hatvanesztendős, elektroncsö­ves, „varázsszemes” világvevő készülékért. Annak idején nagy újdonság volt a készü­lékbe beleépített hangszóró, napjainkban a különálló hang­falak, a leválasztható hangsu­gárzók számítanak valami­nek ... Ami nem ilyen, az ri­csajláda. A hazai rádiógyártás nem éppen fénykorát éli, a ki­bocsátott darabszám a koráb­binak — az 1980. évinek — a felére csökkent. Igaz viszont, hogy az importkészülékek fo­lyama hatalmasra nőtt: tavaly 626 ezer darab talált vevőre. Vajon ezek is különlegességek lesznek ötven-hatvan év múl­va?! Mészáros Ottó Elsőként, de ideiglenesen Földhasznosító bizottság Falugyűlést hívott össze teg­nap kora estére a kerepes- tarcsai ellenzéki kör a helyi egészségügyi szakközépisko­lában, elsősorban azzal a szán­dékkal, hogy az Országos Gaz­daszövetség kezdeményezésé­hez csatlakozva megalakítsák az országban az első ideigle­nes földhasznosító bizottsá­got. A több mint tizenötezer lákóból kevesebb mint százan jöttek össze. Ott volt Vassné Nyéki Ilona kerepestarcsai ta­nácselnök, a terület ország- gyűlési képviselője is, aki ma­ga szintén híve a földkérdés igazságos rendezésének. A lehetőséget kihasználva a fő napirend előtt előbb a he­lyi ellenzéki kör tevékenysé­géről, majd a népszavazásról esett szó. Ezt követően kisebb vita alakult arról, hogy vajon a jelenlevőknek van-e joguk a több ezer lakó nevében dön­teni, ám aki ezt felvetette, kénytelen volt tudomásul ven­ni: egyedül van kétségeivel. A falugyűlés résztvevői meg­választották az ideiglenes föld­hasznosító bizottságot, amely­ről dr. Hajagos Antal, az Or­szágos Gazdaszövetség elnöke lapunk kérdésére elmondta, hogy most a legfontosabb cél az 1945—49 közötti tulajdoni helyzethez való visszanyúlás, az akkori állapotok felméré­se. Szó sincs azonban bármi­féle újabb földosztásról, tisz­teletben tartják a nagyüzemek létét. A parasztság rehabilitálását előkészítő bizottság nevében Körömi Teréz elnök ismertet­te eddigi erőfeszítéseiket. Fel­olvasott egy levelet, amelyet Németh Miklós miniszterel­nök írt nekik, s amelyben a kormány elnöke egyetért az­zal, hogy a megbélyegző ku- lák nevet, amely sok tízezer embert sért, a jövőben sem­milyen jogszabály ne hasz­nálhassa. A falugyűlés lapzártakor még tartott Kerepestarcsán. F. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents