Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-17 / 272. szám
4 1989. NOVEMBER 17., PÉNTEK EGYÜTT AZ UTAKON „Nem is tudom, hogy kezdjem...' A telefonnál a munkatársunk, Kántor Miklós A BOSSZÚÁLLÓ ÉLETTÁRS — Na ezt megírhatná — kezdi telefonbeszélgetésünket egy fiatal hölgy. — Egy Pest környéki városból beszélek, s hadd ne mondjam meg a nevemet. Mesélhetek? ■ Hallgatom. Élettársammal már régóta rosszban voltunk. Többször elküldtem, de valamilyen ürüggyel mindig visszajött. Borzasztóan untam ezt az egész hajcihőt, S mikor épp nem volt nálam, minden cuccát kipakoltam a lépcsőházba. ■ És kitört a botrány ... — Meglepetésemre nem. Rövidesen megjött ugyan, verte is egy darabig az ajtót, de a szomszédok erélyesen rászól.. tak. s csendben eltakarodott. ' Azt hittem végé, nagyot sóhajtottam. Később éppen füröd- tem, mikör valaki eszméletlenül csengetni kezdett. Magamra kaptam valamit, és ösztönösen mentem ajtót nyitni. Egy vadidegen, borgőzös férfi , állt ott, mindenképpen be akart nyomulni a lakásba. Kezében egy ötvenest lobogtatott és egyre erőszakosabban lehelte arcomba a kívánságait. Először megijedtem, aztán határozottan eltanácsoltam. Lerogyva egy karosszékbe csak szusszantam egyet, mikor megint rádőlt valaki a csengőre. Már óvatosabb voltam, kiszóltam: — Kit keres? Ismeretlen férfihang mondta a nevemet, a címemet, hát résnyire nyitottam az ajtót. Ismét alkoholbűz, és a korábbihoz teljesen hasonló jelenet következett. És ez így ment hajnal kettőig. Vad csengetés, ajánlatok-kívánságok, ötvenes. B Nem borult ki? — Szerencsére semmi inzultus nem történt. Hol bőgtem, hol toporzékoltam. Aztán elgondolkoztam, s felismertem a volt élettársam stílusát. Összefüggések is adódtak. Az volt a legszörnyűbb, hogy ismerték minden jellemzőmet. Mindent, érti, mindent! Másnap végigjártam a közeli kocsmákat. Az egyikben a WC ajtaján láttam kiragasztva a fényképemet, alatta felsorolva minden adatomat, és hogy ötven forintért mikre vagyok hajlandó. Rohantam haza fényképezőgépért, de mire visszatértem, a kocsmáros vigyorgó arca és a vendégsereg „ollé-ollé”. biztatása fogadott. A képet eltüntették. ■ Mihez kezdett? — Mentem ügyvédhez, aki nem feltűnően, de észrevehetően csak röhögött az egészen. Azt javasolta, hogy kezdeményezzek pert; becsületsértés, rágalmazás vagy mit tudom én milyen jogcímen. ■ És? — Hagytam a fenébe az egészet. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy nyilvános röhej tárgya legyek. Szerencsére ez nem ismétlődött meg, ma már olyan, mint egy nyomasztó álom. Csak azt szeretném ezúton üzenni nőtársaimnak, hogy inkább az egyedüllét, mint egy rossz kapcsolat. Azt meg különösen fontolják meg, hogy kit engednek a lakásukba! PISZTOLLYAL ZAVARTAK EL Erőteljes férfhang jelentkezett egy Szentendre környéki településről. Nevét, címét megmondta, de kérte, ne közöljük.. — Öt éve váltam el — tért a lényegre. — A kisfiámat persze elvitték, de eleinte legalább látogathattam. Most már azt sem. Az idén februárban ugyanis a használt gépkocsimat a volt feleségem garázsába állítottam be. Képzelje, eladták. Mégpedig állítólag úgy, hogy az exfeleségem előző házasságából származó kiskorú fia aláhamisította a nevemet. Elmentem hát a rendőrségre. □ Ezért a harag? — Igen. Azóta bújtatják előT-' lem a gyermekemet. Egyszer mégis elszökött hozzám, s bár időben visszakísértem, kitör«;á balhé: a fiút súlyosan megfő» A pszichológus válaszol Baj, hogy szeretem a krimit? Néha feltesszük a fenti kérdést önmagunknak vagy bizalmas barátunknak, olykor a pszichológusnak is. Szégyenkezve, pironkodva, hiszen a krimi — film vagy könyv — nem komoly műfaj, az irodalom nagy „könyvszekrényében” az egyik legalsó polcon kap helyet. Meg azért is, mert ezzel netán akaratlanul is agresszív ösztöneinkről árulkodunk. HA REJTVÉNY Kétségtelenül a krimi köny- nyű műfaj, nem vetekedhet komolyságban és hasznosságban a kátartikus érzelmi reagálás lehetőségét és választékos esztétikai élményt nyújtó irodalom- és filmművészettel. De nem is akar. Más a célja: szórakoztatni, izgalmakat nyújtani, fejtörőt játszani, esetleg egy picit nevelni (a jóra a rossz ellen). Néha, persze, igazán kikapcsolódhatunk! Az agresszió kényesebb kérdés. tNem is arról van szó, hogy agresszív ember az, aki gyönyörködni tud az üldözési vagy verekedés! jelenetekben — bár sokan azért nézik, ezt élvezik a krimiben, nem a jeladott „rejtvényt”, nem a nyomozás logikai szálait és lélektani magyarázatait. Nagyobb baj az hogy a krimi felkorbácsolhatja az emberben bujkáló agresszív indulatokat, illetve agresszív megoldásmódokra tanít Az ember élményvilágát mindenképpen a külső hatások (valóságos események, információk és persze könyves filmélmények is) színezik és töltik fel energiával, és ezek belső feldolgozása, kívülre történő lecsapódása, vagy egyéb elintézési módja is környezeti minták szerint történik. (Ezeket a mintákat a társas viselkedésen túl szintén jórészt a tömegkommunikációból és a művészi élményeiből nyerheti az ember.) Ha az alacsony toleranciára, önzésre, gyűlölködésre sok — és vonzó! — példát lát, eltanulja. Ha az agresszív indulatok gátlástalan kifuttatását sokszor mutoják be elölte „eredményesen”. esetleg felmagasztalva, akkor mélyen belevésődhet. Miközben sok ötletet kap mások kihasználására és bántalmazására, szerencsére talán az is elgondolkodtat.ia, hogy a bűnözőnek nem éri meg, úgyis lelepleződik. Ha ilyen a krimi végkicsengése — és többségük erre a sémára épül fel —, akkor talán kiegyenlíti a lelki kárt. a lelki haszon. AZ ELŐNYE Van egy nagy előnye a kriminek a „komoly” irodalommal szemben. A gyorsan pergő, fordulatos cselekmény .és az izgalmak szinte hipnotizálják az iolvasót vagy a nézőt, így egy-egy óra hosszáig mintegy kiléphet a jelenből, elfeledkezhet a maga valóságos gondjairól. Jobban kikap- csalódhat igy, mint alvás közben, amikor szorongásai, sérelmei, fájdalmai, reménytelenségérzései a behunyt szem mögött sem pihennek, megfekszik a gyomrot, marko- lásszák az ereket, és sötétre festik az álomképeket. A, krimibe belefeledkezve pihen a gond, átmosódik az agy. Feltéve persze, hogy nem vesszük komolyan. A mese, regény, film követésekor úgynevezett „kettős tudat” uralja az ítélkezést: egyfelől tisztában van vele az ember, hogy ez „csak játék”, másfelől nagyon is átéli, valóságos érzelmekkel kíséri. NE AZ EGYETLEN Fölötte mindenképpen ott lebeg: „ez nem az én problémám, ez valami más”. (Persze, akit éppen zsarolnak vagy zsarolhatnának, mert .rossz fát tett a tűzre, az nem így látja a zsarolásos történeteket.) Szóval, bármilyen szörnyűségek történnek a krimiben, az egész kicsit mégis távoli marad tőlünk. Ily módon néha jobb, mint a valóság, amely ugyan kevésbé szörnyű, viszont eleven, itt van, velünk történik, és nem kapcsolhatjuk ki egy nyomógombbal. És még valami: a krimiben a végén minden rendeződik. Der- rickben, az öregben, Hooker- ban és az Igazságban nem csalódunk, rájuk mindig lehet számítani. Nem az a baj ha szeretjük a krimit, hanem az, ha — mint mostanában — ez jelenti az egyetlen kikapcsolódást a valósághoz képest. Dr. Ignácz Piroska nyeget'.ék és megtiltották, hogy találkozzon velem. Pedig rajongok érte. □ Hogyan tudják megakadályozni a találkozást? — Az új élettárs a környezet elbeszélése szerint tiszt volt a BM-ben. Már többször megfenyegetett. Amikor a fiam névnapjára ajándékot vittem, a gyerek szeme előtt pisztoly- lyal hadonászva zavart ki az udvarról. S egy falubéli, cigány származású férfi azt is elmesélte, hogy 15 ezer forintot kapna, ha jól elverne engem. Szerencsére nem vállalta. □ Fizet gyermektartást? — Igen. Havonta 200 forinttal kiegészítve rendszeresen elküldőm. Már a községi gyámhatósághoz is fordultam — eredménytelenül. Mentem felsőbb hivatalhoz is — hiába. Nem tudnak vagy nem akarnak segíteni. □ Valószínűbb, hogy nem tudnak. — Az könnyen meglehet, de ettől még' nem oldódik meg a gondom. Előbb-utóbb nem tudok majd uralkodni magamon. Vagy az új élettárs lő le engem, vagy én fojtom bele a szót örökre. □ Egy újabb tragédia senkinek se hiányzik. — Ez igaz", de tud jobbat? □ Sajnos nem. De ha eszeinbe Jut valami, akkor értesítem. — Köszönöm — hangzott a nem igazán meggyőző és. nem •igazán Reménykedő válasz. JAJ, Ml LESZ A FIAMBÓL Pironkodó fiatalasszony érkezett a szerkesztőségbe. Helyet foglalt, pityergett egy kicsit, aztán felsóhajtott: — Nem is tudom, hogy kezdjem! Tudja, olyan nehéz egy szülőnek ilyenről beszélni... Szóval furcsa a fiam ... — Ezt hogy érti? — Hát..., hogy a magafajtát szereti. — Miből gondolja? —. Régóta gyanús a dolog, ezért . titokban elkezdtem figyelni. Valahogy sosem érdekelték öt a lányok, csak fiúkkal barátkozott. Ez bár furcsa, önmagában nem lenne baj. Újabban azonban fiatal gyerekék is feljárnak hozzá..'. S az egyik ilyen alkalommal rájuk nyitottam az ajtót. Annyira\ megijedtem a látványtól, hogy , kiszaladtam. — Miért? Mit látott? — Azt, hogy a fiam kezdeményez. — Mit csinált? — Hát... fogta a micsodáját. Jaj istenem, hogy történhetett az én fiammal ilyen?! Mit csináljak most? — Próbált beszélni erről a fiúval? — Nem lehet azzal mostanában semmiről se beszélni! Most ilyen korban van — IS éves. — És az apjával? — Isten ments, hogy az megtudja! Még megölné! — A fiatal vendégekkel? — Azokkal sem. — Kedves asszonyom! Bármennyire is megértem az aggódását, mást nem ajánlhatok. Próbáljon meg beszélni a fiával. Hiszen most már a gyerek is tudja, hogy ismeri a titkát. És a legfontosabb; mielőbb keressenek fel egy szakembert, egy pszichológust! Ám ha bebizonyosodik, hogy a fia homoszexuális. akkor így kell elfogadniuk őt. A férjének is! Különben elveszíthetik, és sokkal nagyobb bajba sodorhatja a fiút a szenvedélye, ha magára marad. AZ ÚTINFCRM JELENTI Kovács Zsuzsa jelenti: — A hidegre fordult időjárás jelentősen megváltoztatta a közlekedés feltételeit országszerte. Északkeleten iriár lehullott az első hődara, így akik a hét végén a Mátra vagy a Bükk környékére kirándulnak, csúszós útszakaszokra is számíthatnak. Sajnos ezekben a napokban gyakori a hajnali ködképződés és a párásság, a sűrű ködben jelentősen lecsökken a belátható útszakaszok hosz- sza, néhol alig S0 méterre lehet csak ellátni. Ilyen területre érve ajánlatos nagyobb követési távolságot tartani, elkerülhetik ily módon a ráfutásos ütközés lehetőségét. Már szinte elcsépeltnek tűnik a figyelmeztetés, hogy kapcsolják be a tompított fényszórókat, mert így biztonságosabban haladhatnak. Az M3-as autópályán a GG-os kilométernél lévő híd szerkezetének festése miatt kell sáviezárásra számítani. Az útszűkülethez érve 80 kilométerre kell csökkenteni a tempót, akár Gyöngyös, akár pedig Gödöllő irányába utazóknak. ELŐZZÜNK? NE ELŐZZÜNK? Szóbeli KRESZ-vizsgákon segítési szándékkal hangzik el az előzés feltételeinek megkérdezése. Vajon miért gondolja a vizsgabiztos, hogy aki a vizsgán „átmegy'’, annak legalább erre a kérdésre kell tudni válaszolni? Feltehetően azért, mert aki enélkül az „ismeret” nélkül közlekedne, az önmagát, de másokat is, veszélybe sodorna. A megkérdezették 90— 95%-a a kérdésre válaszolva már mondja is, hogy az előzésnek öt feltétele van. Azután nehezen, kisebb-nagyobb hibával el is mondja azokat. Ha a vizsgáztató nemcsak a kimondott szóra — a szabály ismeretére — lenne (lehetne) kiváncsi, már akkor és ott kiderülne a vizsgázó hiányos tudása. Pl.: „az előzés céljából igénybe venni kívánt forgalmi sáv olyan távolságban szabad, hogy az előzés a szembejövő forgalmat nem zavarja”. Vajon hány gépkocsivezető tudja, hogy ha az előtte 70 km/h sebességgel haladó tehergépkocsit a szabályok betartásával kívánja megelőzni, ahhoz „az igénybe venni kívánt forgalmi sávnak” közel 500 méteren beláthatónak és „üresnek” kell lenni (80 km/h megengedett sebesség esetén). Mikorra, mennyi gyakorlás után juthat a kezdő gépjárművezető olyan ismeretek — felmérési készség — birtokába, hogy különbséget tudjon tenni a gyorsan haladó járművéből is, hogy a belátható szabad; forgalmi sáv 400 vagy. 500 méter hosszú. Mert ha a 400 méterre gondolja, hogy 500 méter, akkor csak a közlekedő partnerek helyzetfelismerésén és gyors cselekvésén múlik a baleset elkerülése. Az előbb leirt „előzési” manőver tűnhet „elméleti példabeszédnek”, mert a forgalomban a 70 km/h sebességgel haladó járművet nem 80 km/h, hanem 90-100 km h sebességgel előzik meg .mindazok, akik autója erre a teljesítményre képes. Ez a „gyakorlat” mindaddig helyesnek tűnhet, amíg a velünk szembe haladó jármű vezetője — amit egy bukkanó eltakar — nem úgy gondolkodik, tehát 100 km/h sebességgel előz. A láthatóvá válása után — még ha,azonnal fékez is — lerövidül az idő, illetve a két szemben haladó jármű közötti távolság és a baleset csak nehézen kerülhető el. A? előbbi példából belátható, hogy a éebességha.tái;Qk pzeirjflti • közlekedés azért szükséges, hogy‘ az a forgalomban részt vevők részéről „kiszámítható” legyen. KOCKÁZATOS MANŐVEREK A magas vérnyomásban szenvedő gépjárművezetők számára * kockázatos forgalmi manőverek fokozott veszélyt jelentenek, amely túlzott feszültség! állapottal, erős szívdobogással, koncentrációs zavarokkal, szédülési rohamokkal, akár ájulással járhat. A gyógyszeres kezelés mellett ajánlatos az életmód átalakítása és a vezetési mód megváltoztatása (a kockázatos manőverek tudatos kerülése, a higgadt, nyugodt, hosszabb utazási időket bekalkuláló vezetési stílus kialakítása). A NŐK T0VÁ33 VÁMNAK ESV, fővárosi egyirányú forgalmi út kereszteződésében végzett méréssorozat szerint a kijelölt gyalogos-áthelőhelynel a gyalogosok 23 százaléka megállás nélkül kezdte meg az átkelést. Az átkelés előtti várakozási idő kb. 7-10 mp. Éjszaka, szürkületi időben csakúgy, mint télen a várakozási idő hosz- szabb. A nők többet várakoznak, mint a férfiak. Legkevesebbet a 11 éven aluli gyerekek és a 14—20 év közötti fiatalok, legtöbbet a felnőttek és az idősek várnak átkelés előtt. A zebra előtt, az autósok 24 százaléka állt meg, 15 százalékuk délutáni csúcsban 36 százalékuk blokkoló fékezéssel. Néhány gyorsított. CSAK im KEZELIK Szívinfarktuson átesett gépjárművezetők vizsgálata kimutatta, hogy csak célirányos gyógyszeres /kezelés esetén alkalmasak a járművezetésre. A mentális terhelés ugyanis növeli a keringési rendszer igénybevételét, mindenekelőtt a már károsodott szívet. Az ezáltal hirtelen fellépő keringési zavarokat, amelyek a pulzusszám és a vérnyomás ugrásszerű növekedésével járnak, a vezető sok esetben nem, vagy csak későn észleli, pedig ezek közvetlenül befolyásolják a vezetésre való alkalmasságot. ÜJABB DACIÁK r. ,. I; «aSsaMr® ■ - ' A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet járműosztályának szakemberei már vizsgálják az új 1320-as, öísebességes, 85 lóerős Daciákat. Az autókat 30 ezer kilométeres jjróbának vetik alá, majd szakvéleményt adnak a gyártónak, illetve a kereskedelemnek. Balesetmentes közlekedést, jó utal kíván: M. Nagy Féle» KIBESZÉLŐ HASÁBOK
