Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-17 / 272. szám
1989. NOVEMBER 17., PÉNTEK Szociális férkép Dunakeszin Ingyen tüzelőt kaptak Dunakeszin már-már hagyománnyá válik, hogy a kispénzű nyugdíjasokat a helyi Vöröskereszt különböző akciókkal segíti. Ez lehetővé teszi, hogy szerény jövedelmüket kiegészítve beszerezhessék legfontosabb szükségleteiket. A helyi és környező települések vállalataival együttműködve gyakran rendeznek olcsó vásárokat, ahol a vevők termelői áron vásárolhatnak. A Vöröskereszt legutóbb sikeres akciót bonyolított le a szokolyai erdőgazdasággal. A rászoruló nyugdíjas csalá- doknok 70 mázsa tüzelőíát szállítottak ingyenesen. A brigádok a tüzelőt még be is rakták az idős emberek tárolójába. A dunakeszi Vöröskereszt most az úgynevezett szociális térkép elkészítésével kívánja megoldani a nyugdíjasok szervezett segítését. Kétezernél több kérdőívet osztottak ki. A válaszok alapján adatbankot készítenek a nyugdíjasokról, hogy a rászorulók ezentúl minden előzetes kérelem nélkül megfelelő rendszeres támogatásban részesülhessenek. Terveinket az élet módosítja Nincs M2-es, üres a pénztárca A városok, nagyobb települések tanácsai általános rendezési terveket hagytak jóvá az elmúlt években. Ezek a mérnökök által elkészített szakmunkák olyan építési alkotmány szerepét töltik be, melyek alapokmánynak tekinthetők minden beruházás megkezdésekor, egyéni kérelmek elbírálásakor. Az alkotók elképzelik a jövő városképét, s ha ezt a kollektív bölcsesség is jónak tartja, e szerint alakítják azt néhány évtizedig. Dunakeszi város általános rendezési tervét a helyi tanács 1986. februári ülésén hagyták jóvá. Felülvizsgálatára az idén. november kilencedikén kerített Sort a végrehajtó bizottság. Mint most megállapították, a tervezés 1982—84 között« zajlott, s mire a testület elé került, néhány pontja már akkor is túlhaladott volt. Már akkor el kellett például tekinteni a rajzon még szereplő M2-es autópálya nyomvonalától, ami azóta sem épült ki, s belátható időn belül nem is kerül rá sói’. Abban az időben még számítottak a 2-es számú főút elkerülő szakaszára, amely Budapesttől Vácig haladva a város mellett húzódott volna. Egyelőre azonban erről nincs szó sem szakmai, sem köz- igazgatási berkekben. A terveket az élet módosítja. Az a valóság, amely napjainkban sovány családi, s ugyanilyen sovány állami pénztárcákat mutat fel. Elmaradt műszaki programok, beruházások tették lehetővé, hogy a település számos pontján és utcájában megszüntessék az építési tilalmakat, engedélyezzék lakóházak, melléképületek emelését. A horgászok örömére a Dunakeszi és Budapest között elterülő tőzegtavak mellett fennmaradhatott négyszáz horgászház, bár kompromisz- szumok is köttettek a jogszabályokkal, meg a tulajdonosok • óhajaival kapcsolatban, méltányolva itt is az anyagi körülményeket. A tó képe most olyan, hogy azt látva a városfejlesztők elégedettek, ha nem is nagyon, csak vala- menyire. Jövőre még folytatni kell annak a tervnek a készítését, amelyet a Dunakanyarra vonatkozóan kapott megbízásként az ÉVM szakcsoportja. Dunakeszin ez a gödi Duna Menti Termelőszövetkezet bányatavait érinti, amelyekre külön beruházási program készült, s mint arról már korábban is írtunk, szabadidő- és vízisportközpontot alakítanak itt ki. A végrehajtó bizottság általában helyesnek tartotta a terv végrehajtásának és alkalmazásának gyakorlatát. Egyben azt is tudomásul vette: a Duna-parti lakótelep építése közben lelassult, beépítési terve közben módosult. Mert a világban nincsenek konstans állapotok. K. T. I. Mentsük, ami még menthető! Sikátorpuszta feltámad ^ Sikátorpusztát sok éve halálra ítélték, de a végre- $ hajtást mindig húzták, halasztották, inig végül tavaly ^ kegyelmet kapott. Kiderült ugyanis, hogy semmi remény ^ nincs rá, hogy az ott élő 190 ember — ez körülbelül 70 v család — részére lakást biztosítanak. Sajnos azonban, ^ mire ezt belátták, a terület veszedelmesen ellianyagoló- ^ dott. Hiszen soha nem fejlesztették, „minek ide invesz- ^ tálni, ha úgyis fel fogják az egészet számolni.” Ezért hát ^ ütött a huszonnegyedik óra, ha meg lehet még menteni, ^ most kell hozzáfogni. Főt és Budapest között fekszik. közigazgatásilag Fóthoz tartozik. Igen régi település, a területén nyilvántartott temp- iomrom a műemlékvédelem szerint egy, az 1300-as években épült apátság maradványa. A felszabadulás előtt a Károlyi család tanyaközpontja volt, rajta sorház típusú vályog cselédlakásokkal. A jelenlegi lakóházak ezek bővítményei. Rendezettsége, tisztasága mindig is példás volt, de a hatvanas évek óta — a terület ekkor cserélt gazdát — egyre jobban elhanyagolódott, mára igen elkeserítő képet mutat. Rendelő az irodában Fokozza a rendezetlenségét, hogy sok fiatal lakrészeket toldott a házakhoz, hiszen a mai igényeknek már nem felel meg, hogy 10-12-en éljenek egy lakásban. A lakók száma régóta változatlan, 190 körül mozog. A település jelenleg a fóti Vörösmarty Tsz tulajdona. Kevés lakásban van vezetékes víz, fürdőszoba. A házak körüli területeket mezőgazda- sági célokra, kertészkedésre használják. Ezeket — mivel hivatalos kimérés sohasem volt — a használathoz, a szokásjoghoz igazodva, egymás közt megegyezve kerítették el. Az egész terület egyetlen helyrajzi számon van. Munkalehetőség egyáltalán nincs, megközelíteni egyféleképp lehet: a fóti országúiról egy majd másfél kilométer hosszú bekötőúton, gyalog. A döntést, miszerint nem számolják fel Sikátorpusztát, az ott élők nagy örömmel fogadták. Erősen ragaszkodnak ugyanis lakóhelyükhöz; egyrészt érzelmi, közösségi okokból, másrészt előnyös fekvése miatt. Csendes, nyugodt, erdőkkel övezett környék. Eddig két előrelépést könyvelhetnek el. Az egyik, hogy az egyetlen vegyesüzlet raktárát és ezzel az áruválasztékot kibővítették — bár pékárut még így is csak hétfőn, szerdán és pénteken szállítanak. A másik az egészségügyi ellátás megoldása: minden szerdán 10-tőJ 12-ig itt rendel a fóti körzeti orvos, a tsz telepvezetői irodájában. Nem a legmegfelelőbb, az engedély pedig a helyiség mindenkori bérlőjétől és annak jóindulatától függ. Ugyanez a helyzet a tsz ebédlőjével, amelyet jelölőgyűlések és más közös összejövetelek tartására vesznek igénybe. Gond, gond hátán Fehér Sándor tanácstag október végén lakógyűlést tartott, ahol megszavaztatta a legsürgősebb teendők sorrendjét. A legfontosabb az elektA japánok a tőkét sem sajnálják Magyarország felkeltette a japán turisták érdeklődését — hangoztatták a távolkeleti ország utazási szakemberei azon a balatonfüredi eszmecserén, amelyen Rosta Sándor, a Balatoni Intéző Bizottság főtitkára fogadta tíz japán utazási iroda 17 képviselőjét. Elmondották, hogy például az Ohshu Express Limited cég — londoni irodája közvetítésével — évente százezer turistát utaztat Európába. Céljuk, mint hangoztatták, hogy a Tokió és Bécs közötti légijáratot felhasználva, az eddiginél jobban bekapcsolják Magyarországot, főleg Budapestet, Sopront és a Balatont a japán turizmus érdeklődési körébe. Hogy szándékoznak-e tőkét befektetni a magyar idegen- forgalmi hálózat fejlesztésére, több japán iroda képviselője is ilyen szándékot kifejező nyilatkozatot tett. romos hálózat felújítása, mivel a jelenlegi életveszélyes. Még 1956-ban épült, nem szabványos, és zavaros a tulajdonviszonya is. A közös trafóig az Elektromos Műveké, de a belső hálózat már a, tsz-é. Az egyre gyakoribb meghibásodások esetén a két vállalat szerelői egymásra mutogatnak. Emberi körülményeket A másik égető probléma a vízellátás. Egykor három gémes- és két kerekeskút biztosította a vizet, amelynek minőségével mindig gond volt. Azóta használhatatlanná vál tak, a lakóknak most a tsz jóindulatára kell számítaniuk, illetve, aki anyagilag bírta, saját kutat fúratott. A harmadik teendő a közlekedés megoldása. A felnőt lakosság és az iskolába járó gyerekek naponta végiggyalogolják a buszmegállóhoz veze tő hosszú utat. amely a Volán szerint túl keskeny ahhoz, hogy busz járhasson rajta Ezért csak annyit lehet egyelőre tenni, hogy a megálló közelében kerékpár- és gyermek kocsi-tárolót létesítenek. A területen a fejlesztések csak akkor kezdhetők meg, hr a tulajdonjogot rendezik mert a Fóti Tanács idegen területen nem ruházhat be. A lakók még annak a földdarabnak sem tulajdonosai, ahol r lakásuk áll. Megoldásként tanács felkéri a tsz-t, hogy a földet ingyen és bérmentve adja át, úgysem tudja használni, hiszen beépített, lakott terület. Ezután a telkeket a lakók kedvezményes áron megvásárolhatnák a tanácstól, mezőgazdasági területeket pedig bérelhetnék. A befolyt pénzből meg lehetne, építeni a új elektromos hálózatot. A Vörösmarty Mgtsz évekig nerr törődött ezzel' a résszé?, sokáig tárgyalni sem akart róla. Mos' azonban szerencsére kedvezi változás állt be, hajlandók e rendezésről beszélni. A lakók az anyagi hozzájá rulás mellett társadalmi munkát is vállalnának azért, hogj a 20. századhoz illő, ember: körülmények közt élhessenek Ha lakásaikat is korszerűsíteni akarják, akkor kölcsönöké' kell felvenniük, de enne' megint az lesz a feltétele, hog' a terület használóiból végre tulajdonosaivá válhassanak. Szegő Krisztina Ki lesz a tanácselnök? PATTHELYZET alakult ki a helyi politikában, és ez a választásokig már aligha változik. Tipikus átmeneti állapot uralkodik: a régi politikai-irányító mechanizmus már felbomlóban van, de az új, demokratikus rendszer még csak most indul el a szerveződés útján. Szétesőben az irányító állampárt, az erőszakszervezetek, a tervgazdálkodás, megszűnőben a felülről irányított képviselet egyeduralma. De még korántsem jöttek létre a piacgazdálkodás feltételei, a modern demokratikus politikai rendszer fontos elemei. az alulról szerveződő civil társadalom. Lényegében még csak kezdetén járunk az új típusú plurális hatalom formálódásának. A kisebb települések népe is tapasztalja környezetében a változásokat' a helyi MSZMP- szervezetek már megszűntek, az új MSZP döcögősen bár. de alakul mindenhol — de az új párttal mintha senki sem lenne elégedett. A .,reformosok” belépését az akadályozza, hogy az új szervezetben olyanok is vannak, akik ellen eddig harcoltak. Az ellenzéki csoportok ugyancsak megindultak a polarizálódás útján. A helyi MDF-szervezetek, amelyek összefogták kezdetben a politizáló ellenzékieket, ma már nem mutatnak homogén képet. Az országos tanácskozáson megnyilvánuló egyetértés és egység a vidéki szervezetekre már nem jellemző. A háromoldalú egyeztető tárgyalások aláírása után az MDF-ből néhányan távoztak az újonnan alakult SZDSZ és Fidesz-cso- portokba. Mások a kisgazdák körében találják meg politikai elvárásaikat, a vallásos érzel- műek pedig a jövő nagy pártjához, a Kereszténydemokrata Párthoz közelítenek. Vidéken csak a szociáldemokratáknak nem terem babér. ök a múltban sem voltak jelentős tényezők a falun és valószínűleg a jövőben sem lesznek. Ilyen közegben a politikai sokszínűség már nemcsak a fővárosra, hanem a nagyobb vidéki településekre is jellemző. Ez azonban megosztottságot is jelent. Felmerül a kérdés: 3-5 hónap múlva ki fogja képviselni a megyei települések lakóit a helyi irányító szervezetekben? A fiatal pártok erejéből — ideértve az MSZP-t is — legfeljebb a parlamenti képviselő jelölésére telik. A helyi képviseleti és irányító szervezetekbe és apparátusokba elegendő, rátermett jelöltet aligha tud állítani minden csoport. A tanácsok szerepe és önállósága a későbbiéit során tovább növekszik, s a tanácselnök-polgármester ténylegesen is első embere lesz a településnek. A mostani tanácsi vezetők közül sokan levonták a megfelelő következtetéseket, s ha településük lakóinak megelégedettségét és bizalmát nem élvezik, visszalépnek. Nem mondható el azonban ez minden község és város vezetőjéről. Némelyeket majd eredménytelen szereplésük a választásokon fogja rádöbbenteni, hogy sokszor maguk felé hajlott a kezük és a településük érdekeit nem képviselték eléggé rátermetten. A politikai megbízhatóság jelentőségének időszakát felváltja a szakmai tudás és az emberi hozzáállás fontosságának kora. Mindnyájan eljutottunk odáig, hogy elvessük a múlt negatívumait, bizalmunkat megvonjuk az elvtelen kiszolgálóktól, támadjuk a sokfajta visszaélést, de hiányoznak mindazok, akik a jövőben képesek majd átvállalni a képviselet és az irányítás terheit. Az apolitikus magatartást a nehezedő létfeltételek között nehéz megváltoztatni. A rátermett, mindenki számára elfogadható emberek közül — tartozzanak bármely párthoz — kevesen vállalnak társadalmi vagy állami pozíciót. A pártok új arcokat, hiteles személyeket keresnek politikájuk megvalósításához. Ám éppen ez a réteg nevezhető apoliti- kusnak, hiszen riasztja a feltételek hiánya, viszolyog a bürokratáktól, s előállhat az a helyzet, hogy a senki által nem kívánt kontraszelekció ismét működésbe lép. Megint a zavarosban halászó, kalandor karrieristák kerülnek néhol vezető pozícióba. VIDÉKI településeken egyik párt sem lesz' képes minden tanácstagi vagy tanácselnökipolgármesteri helyre jelöltet állítani, illetve minden körzetben győzni. Lakóhelyük érdekében rákényszerülnek a különböző politikai szervezetek az együttműködésre. Olyan hiteles személyt vagy személyeket kell indítaniuk a helyi választásokon ugyanis, akit vagy akiket az az elsődleges szemlélet vezérel, hogy települését mindenki megelégedésére képviselje és irányítsa. Albert Béla Dabas Várják az új tagokat MSZP Budaörsön 1989. november 14-én megalakult Budaörsön a városi MSZP-szervezet A 130 fős ösz- szevont taggyűlés megválasztotta a városi koordinációs tanácsot és annak elnökét. A koordinációs tanács minden héten kedden 17 órától tartja megbeszéléseit a városi tanács III. emeletén. E fórumok nyilvánosak a város lakói részére. A tagságukat még megerősíteni kívánó volt MSZMP- tagokat is ekkor várjuk és tehetik meg nyilatkozatukat. Szemerei Károly Távműködtetésű tolózár A víz- és gázszolgáltatás területén elengedhetetlen a központilag vezérelhető tolózár. A vecsési Ferromechanikai Szövetkezet műhelyeiben gyártják és a Migért forgalmazza a képen is látható, szervomo- torral vezérelt ipari csapokat. (Vimola Károly felvétele) Pillanatkép Estmis érzelmek L'gy férfi kijött a kocs- ■*-' mából. Apró gyerek kapaszkodott a kezébe. A férfin kockás sapka volt, kopott, szakadt dzseki. A gyereken fakó, piros, agyonmosott overall, ami új korában tán vízlepergető lehetett. Tettek néhány lépést az utcán a szakadó esőben, s az overall már nagy, vizes foltokban tapadt a gyerek testére, vékonyka pulóverére. A férfi a szemébe húzta a kockás sapkát, védte az arcát az esőtől. A gyerek arcát viszont — közelebb érve láttam — könnyek áztatták. Hangosan sírni nem mert. csak néha szakadt fel belőle valami vinnyogáshoz hasonló hang. Az arca azonban árulkodott: ha tehetné, hangosan, kétségbeesetten zokogna. A férfi az apró gyereköklöt a tenyerébe szorította. Ügy. hogy kifehéredlek tőle az uijai így vonszolta maga mellett a fiát. tócsákon. sáron, csatornákból csörgő esöpatakokon át. A gyerek iszonyú félelme. végtelen kiszolgáltatottságából fakadó lehetetlensége. szinte megder- mesztette a levegőt Ez a gyerek olyan kicsi volt hogy apjának a derekáig sem ért. Semmit nem tehetett. És én sem tehetek érte semmit, gondoltam iszonyodva. És akkor történt valami. Talán pezsdült egyet a férfi idegrendszerében az alkohol, megérintett valami más húrt, hagyta lecsengeni a durva erőszakot. — Na.. — lazított a szorításán. — Na, jól van gyerek. Nem bánt téged a te apád. És a gyerek, mint egy kis állat, amelyik a korbács után kockacukrot kapott, átkarolta az apja combját, belefúrta a fejét a nadrág szövetébe, mintha a húsába akart volna beleolvadni, belepré- selödni, és végre hangosan zokogni kezdett, s most már ő markolta elfe- héredö ujjakkal az apja kezét. Az apjáét, akinek hatalma van rajta, aki bármit tehet vele, de hát most mégis, mégis jónak bizonyult ... Ez a kitörés a férfit is meglepett magatartásra késztette, furcsa zavart láttam az arcán, amíg ott állt zokogó, vizes fiával. aki folyondárként tapadt rá ... Mi a fene? — kérdezhette magában. és nem értette az egészet, miközben szürkén ömlött körülöttük az eső. — ez i.
