Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-14 / 269. szám
4 1989. NOVEMBER 14., KEDD Margó Tallóztunk Hasznos, tájékoztatást segítő, befolyásoló hetilap a Tallózó. Az olvasó számára már-már követhetetlenül gazdag napi- és hetilapkínálatot tallózzák végig a munkatársak, természetesen a legizgalmasabbat, a legérdekesebbet keresve, átemelve, újraközölve. Igaz, arról, hogy mi a legérdekesebb, a legizgalmasabb, megoszlanak a vélemények mind a szerkesztőségben, mind az olvasók — a rádióhallgatók, a tévénézők — körében, de ez így természetes. Ízlésen nem szabad vitatkozni. Még a politikai ízlésen sem, sőt, azon a legkevésbé. Ettől még a kérdés kérdés marad: vajon a tallózás szolgálhat-e bizonyos politikai ízléseket, avagy objektívnek kell maradnia? Magunk ugyan azok közé tartozunk, akik a ma annyira divatos követelést, a „független”, az „objektív” tájékoztatást mindig is fából vaskarikának tartották — és a jövőt tekintve is annak ítélik —, mások azonban kardoskodnak mellette. Tiszteletben tartjuk a véleményüket, ahogyan remélhetően ők is ezt teszik a mienkkel. Nem akadunk fenn tehát azon, ha a Tallózó úgy tallóz, ahogyan... A tájékoztatáspolitika ma — sajnálatos ugyan, de tény — az elvek sarokkövét nélkülöző gyakorlatát éli; így valósul meg. Sarokkövek nélkül persze nehéz közlekedni: eltévedhet az ember. S ezeknek a tévesztéseknek, tévedéseknek gyakran lehetünk tanúi, amint annak is, akadnak, akik szándékkal tolják félre a még esetleg meglevő útjelzőket, egy valamire koncentrálva: az üzleti haszonra. A bevételre. Korántsem erről és ezért jut eszünkbe, hanem mert lapoztuk a Tallózó legutóbbi, 22. (nov. 10.) számát, hogy a legérdekesebb napilap hazánkban jelenleg a Dátum című orgánum. Ez a, lapfeje szerint „szabadelvű politikai napilap’ a Dátum Rt. magánkiadásában jelenik meg, szerkesztősége és kiadóhivatala Szekszárdon található. Hon- nét vesszük, hogy ez a legérdekesebb a napilapok közül? Természetesen a Tallózót tallózva. Az említett számban harminckilenc napi- és hetilap átvételre érdemesített anyagának jutott hely. Közöttük — nehogy valaki úgy vélje, savanyú a szőlő —, mint hetek óta mindig, a Pest Megyei Hírlapból származónak is. Harminckilenc lapból kilencvenkét anyag: információ, interjú, riport, publicisztika, jegyzet, glossza ... Csábító kínálat, vonzó ajánlat. Értik a szerkesztők a dolgukat a Tallózónál! Csupán a puszta kíváncsiság vezetett bennünket, amikor számolgatni kezdtük, vajon melyik a befutó: a legtöbbet idézett napilap? Kétség nem fér hozzá: a Dátum. Az említett 92 közleményből ugyanis nem kevesebb, mint kilenc, azaz tíz százalék jut erre az egyetlen napilapra. Ami már meghatározó arány, nem lehet mellette úgy elmenni, hogy megtakarítsa az elismerő főhajtást az ember. Akkor, amikor az országban harminc felett van a napilapoknak a száma, nem csekélység befutónak lenni. Tagadhatatlan, tettek, tesznek érte a hírlapírók, a szerkesztők! Csupán a címek kínálta kóstolóból: „Vasfüggöny a pártszékházon": „A Kommunista Párt fölemeli a fejét’*; „MSZMP = népárulás”; „Pártszakadás?”; „Kongresszusi átszámozás". S akkor a szövegek bájos közlendőit még nem idéztük, holott az sem lenne érdektelen, mert hiszen a legérdekesebb napilapról van s?ó. Ebben a napilapban olvastuk — igaz, még nem a Tallózó közvetítésével, hanem csak úgy, direktben —, a november 11-i szám 7. oldalán a jogos aggodalmat: „A hangosan, csapongva csácsogók már most kezdik kiszorítani a lelkiismeretes közéleti megnyilatkozások és valódi tenni akarás biblikus szelídségű szószólóit.. Mészáros Ottó Pózok és gesztusok nélkül Az emberi hang a legcsodálatosabb hangszer Amikor a ceglédi bemutatkozó hangversenye előtti próbán felkerestem Palatínus Ibolyát, hogy beszélgessünk kicsit, kedvesen, de határozottan hárította el a kérést — mondván; szerinte korai lenne még. Az előadásról írjak inkább — kérte. Azon az estén a művelődési ház pótszékekkel megrakott kamaratermében a legcsodálatosabb hangszer szólalt meg a pódiumon, az emberi hang. Egy mezzoszoprán. S hogyan csengett. A lírikus hangvételű Pergo- lesi-altáriát követte egy ritkán játszott mű, az Éliás oratórium részlete, majd Bach jellegzetes, ritmikus lüktetésű dallamainak egyikét hallgattuk a Magnificatból. Ezt egy igazi mezzoszoprán ária követte Verdi Requiemjéből. A rossz feleség című Kodály- mű nehéz, kettős szerepét érző emberábrázolóként adta elő. A szép Brahms-dalban egy fiú erőteljesen — és egy. lány gyengéden szerelmes szavait tolmácsolta. Mind a két esetben játszott, szerepet formált hangjával az előadó. A rövid szünetet követően az operairodalom talán egyik legdrámaibb melódiája, Didó búcsúja az élettől, hangzott el torokszorítóan megrázó előadásban. Ezután Cherubinként hallhattuk Palatínus ■ Ibolyát, aki szinte láttatta is velünk ezt a szeleburdian szerelmes ifjút. Pillanatok múlva egy lobbanékony, „hisztis” nőszemélyt mutatott be, Dorabellát, majd röviddel ezután egy másik emberi tulajdonságot, a féltékenységet varázsolta hangjával a színpadra Santuzza meg- személyesítőjeként. Egy cigánylány, Preziosilla, zeneileg ábrázolható szenvedélyességét megsokszorozta apró karakterisztikus mozdulataival. A műsor befejezéseként Eboli áriája hangzott el. Az önmagát vádoló szerelmes nő fájdalmas kétségbeesését Palatínus Ibolya szépen iskolázott hangjának belső fényeivel tette emlékezetessé. Olyan szívből jövő szuggesztivitás- sal énekelt, hogy még a zongorakísérő Hacheleva Ludmilla tanárnő szemébe is kőny- nyeket csalt. Gyarapodó iskolamúzeum Értékeink, múltunk megismerését segíti A Nagykörösön megnyíló Iskolatörténeti Múzeumról többször adtunk már hírt lapunkban. A több mint száz- esztendős iskolaépületet társadalmi összefogással újította fel a megye. Annak idején felhívásban kérték a hajdani diákokat, pedagógusokat, hogy küldjenek értékes dokumentumokat. Sok szép anyag gyűlt össze a múzeum berendezéséhez. Ügy tűnik azonban, hogy még mindig lenne hely régi tan- és szemléltető eszközök, berendezési' tárgyak, iskolabútorok számára. Éppen ezért a Magyar Pedagógiai Társaság Pest megyei tagozatának vezetősége továbbra is várja a leendő múzeumi tárgyak küldését, a vezetőség egyik tagjának címére: Platthy Ivánná tanító, 2000. Szentendre, Lenin úti általános iskola. Telefon: 06-26-12-071. Amennyiben szükség van rá, segítenek az elszállításban. Végtére is ez a kis múzeum múltunk megismerését és az értékek megbecsülését segíti. A TALPON MARADÁS TITKA' Doktor Bubó új receptjei Alig egy esztendeje, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyar Televízió, hazai animációs filmgyártásunk legnagyobb megrendelője, drasztikusan csökkenteni fogja igényeit, a Pannónia Filmvállalat felett sokan megkongatták a lélekharangot. Ráadásul a hazai kereslet ilyen jelentős csökkenésével párhuzamosan megjelent a konkurencia: gomba módra szaporodtak a kis stúdiók, különféle vállalkozások, amelyek — honnan is vehették volna máshonnan? — a Pannónia Filmvállalattó! csábították el a képzett munkaerőt, érzékeny veszteséget okozván ezáltal a méltán jó hírű stúdiónak. Bár a televízió valóban jelentős mértékben csökkentette megrendeléseit — a szokásos évi négyszáz perc helyett mindössze száz percnyi műsort kért, s ennek is jelentős részét régebben elindított és megrendelt sorozatok befejező darabjai adják —, a vállalat nem roppant össze. A kisvállalkozások további térnyerése — hovatovább már csaknem félszáz cég foglalkozik animációval — sem rendítette meg helyzetét; a Pannónia a borúlátó jóslatok ellenére él és virágzik. A talpon maradás titkáról érdeklődtünk dr. Matolcsy Györgytől, a vállalat igazgatójától. — Valóban lényegesen csökkent, de nem szűnt meg a televíziónak végzett munka — mondja a direktor. — Ez nem csak azért lényeges, mert kapacitásunk egy részét leköti; ennyi munka, önmagában édeskevés lenne a fejlődéshez, sőt, a megélhetéshez... De a televízió számára készülő sorozatok referenciát jelentenek, s megrendelőket hozhatnak. Például a Megatrend Group nevű, svájci székhelyű pénzügyi csoport, illetve az általuk létrehozott magyarországi vegyes vállalat éppen a magyar televízió számára készített Vázák meséi című sorozat első darabjainak ismeretében rendelte meg a folytatást, amelyre a televíziónak már valóban nem lett volna pénze. A velük való együttműködésnek külön jelentőséget ad, hogy az esetek többségében ez már valódi kooperáció. A Megatrend Group mellett jelentkeztek más, új külföldi partnerek is? — Számos érdeklődővel, komoly partnerre.l tárgyalunk; érdekességként említeném meg, hogy a Hercegnő és kohold című film például japán, walesi és magyar együttműködés nyomán valósul majd meg. Ezek szerint már válogathatnak a/ ajánlatok közül? — A vállalat fejlődni akar, ezért inkább csak olyan értelemben válogatunk, hogy az irreális vagy erőnket meghaladó elképzeléseket eleve elhárítjuk. A kapcsolatok kiszélesedéséhez egyébként az is hozzájárult, hogy a közelmúltban, élve alanyi jogunkkal, önálló külkereskedelmi tevékenységbe kezdtünk. 0 Es milyenek az első ta- pasztalatok? — Rendkívül kedvezők. Ez a lehetőség nemcsak meggyorsítja a tárgyalásokat, hanem közvetlen kapcsolatot teremtvén a megrendelővel, sok meddő munkát, üresjáratot kiiktat. • Még e/gy kérdés. E műveket nem elég megalkotni; ahhoz, hogy a világ tudomást szerezzen róluk, meg kell mutatni, fesztiválokon kell szerepeltetni őket, ez pedig, tudjuk, szintén nem olcsó mulatság . .. — Értem, mire gondol. Nos', valahogy ezt a pénzt is elő tudjuk, elő .fogjuk teremteni. Szerencsére a legtöbb helyen a fesztiváldíj pénzjutalommal is jár, s az alkotók közül többen, többször is felajánlották a díj felét, hogy azt filmjeik további fesztiválszerepléseinek finanszírozására tudjuk fordítani. 0 Tehát a fesztiválszereplés, némi túlzással, ,,önfenntartó ágazatnak” minősíthető? — Ez valóban túlzás, de sok igazság van benne ... Csík István A közönség nem is érte be a hivatalos műsorral, ráadást követelt — és kapott. Egy, a gyerekeknek szóló könnyed hangzású dalt követte a legismertebb mezzoszoprán ária, a Carmen Habanérája. Palatínus Ibolya utolsó éves zeneakadémiai növendék. Szemében választott hivatásának rajongása ég, fiatal kora ellenére már most mély „emberlátással” rendelkezik. Ez is szükséges az énekesi pályához, mint ahogy az szintúgy hogy mindenféle pózok és gesztusok nélkül, csak a hang jával sugározza a közönségnek a zeneszerzők dallamba búr költ gondolatait. Remélhetőleg tavasszal diplomahangverse nyét is bemutatja majd Cegléden. Borsos Hedvig Elhunyt Lakatos Gabriella Lakatos Gabriella, a Magyar Állami Operaház Kos- suth-díjas, kiváló balettművésze vasárnap este elhunyt. Temetéséről később intézkednek. Lakatos Gabriella 1927. október 18-án született. A budapesti Operaház balettiskolájában Nádasi Ferenc növendéke volt. 1943-tól tagja az Operaháznak, 1948-ban lett a dalszínház címzetes magántáncosa, 1950-től nyugdíjazásáig pedig magántáncosa, az Operaház prímabalerinája. Makay Margit temetése — A Nemzeti Színház Igazgatósága közli, hogy Makay Margit kiváló művésznek, a Nemzeti Színház örökös tagjának a temetése november 14-én, kedden délután 3 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Tv-FIGYELO „VIGYÁZAT! TÖRÉKENY!” Miközben mi, felnőttek, elmé- lyülten játszadozunk a politikával, s a játék hevében egyre inkább önös érdekeinket szem előtt tartva, csak a győzelem az érdekes, s az egyre kevésbé, hogy kin és miként gázolunk át, a gyerekeink látszólag csak játszadoznak, s valójában politizálnak. Politizálnak — és nem is rosszul —, a nemzetközi levelezési akció keretében. Tavaly már láttunk erre egy jó példát. Akkor holland és magyar iskolásokról volt szó, akik csomagokat küldtek egymásnak, hogy ezen keresztül megismerhessék a partner szokásait, kultúráját. Aztán személyesen is találkoztak egymással és őszinte barátságok szövődtek. A bemutatott filmek után ma már közel háromszáz oktatási intézmény vesz .részt ebben az akcióban. Most egy londoni és a budapesti Városmajor úti iskola hatodik osztályosainak kapcsolatával ismerkedhetünk meg. Megható ötletességgel mutatta be mindkét osztály saját iskoláját, városát. A maguk készítette ajándékok — miközben őszinte örömet okoztak azoknak, akik kapták — észrevétlenül új és új tudásanyaggal gyarapították mindkét közösség tagjainak személyiségét. S közben a mieink nyelvismerete is bővült. Ügy hiszem, az effajta kapcsolatok haszna jóval nagyobb, mint az első pillantásra látszik. Hiszen a gyermekkor élményei maradandó nyomot hagynak az emberben, és döntően befolyásolják felnőtt életét, gondolkodásmódját. Ezek a fiúk és lányok egyszer majd átveszik az ország irányítását, s a régi emlékek segíthetik őket az előítéletektől mentes, megfelelő politikai kapcsolatrendszer építésében. ELTŰNTNEK NYILVÁNÍTVA. Bizonyára kevesen látták a nyári szabadságolások idején, a késő esti órákban bemutatott riport-dokumentumfilmet, így ismétlése indokolt volt. Megint egy műsor, amely kényelmetlen érzéseket támaszt bennünk, amely ha tetszik, ha nem, önvizsgálatra késztet. Tavaly 7159 ember tűnt el ebben a kis országban. Többségük egy hónapon belül meg-' került, ám 1263 esetben tehetetlen volt a rendőrség is. Egyszerűen nyoma veszett ennyi magyar állampolgárnak. Csurgay Judit szerkesztő-riporter számos példát vonultatott föl. A tízéves kisfiútól kezdve — aki egyest kapott és világgá ment —, a kamaszlányon keresztül —, akinek eltűnését édesanyja csak napokkal később jelezte, mert szégyenkezett —, egészen a tartozásaiból ilyenformán szabadulni kívánó hörcsögvadász férfiig és azokig, akiknek csak a holtteste — vagy még az sem — került elő. S hogy miért említem az önvizsgálatot, a felelősségérzetet? Mert mind kevésbé törődünk egymással. A sok munka, a pénz hajszolása elveszi az időt tulajdon gyermekeinktől. Nem figyelünk rájuk eléggé, s ők ezt úgy élik meg, hogy nem szeretjük őket. A lazuló érzelmi kötődések egy érzékeny kamaszt szinte megmagyarázhatatlan cselekedetre késztetik. S ezek közül a jobbik, ha csak elszökik hazulról. Ahogy a családdal, régebben egymással is többet foglalkozunk, Volt valamiféle összetartás az egy környéken lakók között, ma viszont azt sem tudjuk, ki lakik a szomszédban, s föl sem tűnik, ha hetekig nem látjuk. A társadalom a napi gondok fokozódásával mind embertelenebbé válik. S ez ellen csak mi magunk tehetünk valamit. Többet kell törődnünk a családdal s többet egymással, a környezetünkkel. Hiszen mindannyian emberként kívánunk élni, s ez csak akkor sikerülhet, ha nemcsak önmagunkat látjuk, hanem a másikat is. GAUDIOPOLISZ. Az ín memóriám Sztehlo Gábor alcímet viselő, dokumentumok alapján készített játékfilm éppen azt mutatta be, hogy milyen sokat jelenthet az ember életében az időben nyújtott segítő kéz. Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1945-ben összegyűjtötte az árván maradt, otthontalan gyerekeket. Harcolt értük, gondoskodott róluk. nevelte őket — s közben tiszteletben tartotta alakuló egyéniségüket. Gyerekköztársaságot alapított, kormánnyal, miniszterekkel, s a különböző korú, más-más környezetből származó fiúk és lányok vele és általa tanulgatták, mi is az a demokrácia. A kis gyermekparadicsom — amely ugyan átélte az akkori idők valamennyi fájdalmát és gondját —, olyan hely volt, ahol a kicsik önmagukra és egy segítő közösségre találtak. S Gábor bácsi háttérből irányító személye volt közöttük az igazi összekötő kapocs. Egy olyan férfi, akit fenntartás nélkül elfogadtak, aki képes volt valamennyinek apja helyett apja lenni. Aztán jött az államosítás, és Sztehlo Gábort eltávolították a maga teremtette kis társadalomból. Próbálkozott még ezzel-azzal, majd 1956-ban külföldre távozott. Ott is halt meg 1972-ben. Ám az egykori kis árvák emlékeznek rá. Emlékeznek rá, mint olyan valakire, aki a szó nemes és igaz értelmében volt pap, volt ember. A társadalom hálátlannak bizonyult. A film az utókor háláját fejezte ki — ha megkésve is. S csak a remény marad, hogy amit tett, nem volt hiábavaló, hogy példája elgondolkodtat, embersége, önfeláldozása követésre késztet. Körmendi Zsuzsa
