Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-14 / 269. szám

4 1989. NOVEMBER 14., KEDD Margó Tallóztunk Hasznos, tájékoztatást se­gítő, befolyásoló hetilap a Tallózó. Az olvasó számára már-már követhetetlenül gazdag napi- és hetilapkíná­latot tallózzák végig a mun­katársak, természetesen a legizgalmasabbat, a legérde­kesebbet keresve, átemelve, újraközölve. Igaz, arról, hogy mi a legérdekesebb, a legiz­galmasabb, megoszlanak a vélemények mind a szerkesz­tőségben, mind az olvasók — a rádióhallgatók, a tévénézők — körében, de ez így termé­szetes. Ízlésen nem szabad vitat­kozni. Még a politikai ízlésen sem, sőt, azon a leg­kevésbé. Ettől még a kérdés kérdés marad: vajon a tallózás szol­gálhat-e bizonyos politikai ízléseket, avagy objektívnek kell maradnia? Magunk ugyan azok közé tartozunk, akik a ma annyira divatos követelést, a „független”, az „objektív” tájékoztatást min­dig is fából vaskarikának tartották — és a jövőt tekint­ve is annak ítélik —, mások azonban kardoskodnak mel­lette. Tiszteletben tartjuk a véleményüket, ahogyan re­mélhetően ők is ezt teszik a mienkkel. Nem akadunk fenn tehát azon, ha a Tallózó úgy tal­lóz, ahogyan... A tájékozta­táspolitika ma — sajnálatos ugyan, de tény — az elvek sarokkövét nélkülöző gyakor­latát éli; így valósul meg. Sa­rokkövek nélkül persze nehéz közlekedni: eltévedhet az ember. S ezeknek a téveszté­seknek, tévedéseknek gyak­ran lehetünk tanúi, amint annak is, akadnak, akik szán­dékkal tolják félre a még esetleg meglevő útjelzőket, egy valamire koncentrálva: az üzleti haszonra. A bevé­telre. Korántsem erről és ezért jut eszünkbe, hanem mert lapoztuk a Tallózó legutób­bi, 22. (nov. 10.) számát, hogy a legérdekesebb napilap ha­zánkban jelenleg a Dátum című orgánum. Ez a, lapfeje szerint „szabadelvű politikai napilap’ a Dátum Rt. magán­kiadásában jelenik meg, szer­kesztősége és kiadóhivatala Szekszárdon található. Hon- nét vesszük, hogy ez a leg­érdekesebb a napilapok kö­zül? Természetesen a Tallózót tallózva. Az említett szám­ban harminckilenc napi- és hetilap átvételre érdemesített anyagának jutott hely. Kö­zöttük — nehogy valaki úgy vélje, savanyú a szőlő —, mint hetek óta mindig, a Pest Megyei Hírlapból származó­nak is. Harminckilenc lapból kilencvenkét anyag: informá­ció, interjú, riport, publicisz­tika, jegyzet, glossza ... Csá­bító kínálat, vonzó ajánlat. Értik a szerkesztők a dolgu­kat a Tallózónál! Csupán a puszta kíváncsi­ság vezetett bennünket, ami­kor számolgatni kezdtük, va­jon melyik a befutó: a leg­többet idézett napilap? Kétség nem fér hozzá: a Dátum. Az említett 92 közle­ményből ugyanis nem keve­sebb, mint kilenc, azaz tíz százalék jut erre az egyetlen napilapra. Ami már megha­tározó arány, nem lehet mel­lette úgy elmenni, hogy meg­takarítsa az elismerő főhaj­tást az ember. Akkor, amikor az országban harminc felett van a napilapoknak a száma, nem csekélység befutónak lenni. Tagadhatatlan, tettek, tesznek érte a hírlapírók, a szerkesztők! Csupán a címek kínálta kóstolóból: „Vasfüg­göny a pártszékházon": „A Kommunista Párt fölemeli a fejét’*; „MSZMP = népáru­lás”; „Pártszakadás?”; „Kongresszusi átszámozás". S akkor a szövegek bájos közlendőit még nem idéztük, holott az sem lenne érdekte­len, mert hiszen a legérdeke­sebb napilapról van s?ó. Ebben a napilapban olvas­tuk — igaz, még nem a Tal­lózó közvetítésével, hanem csak úgy, direktben —, a no­vember 11-i szám 7. oldalán a jogos aggodalmat: „A hango­san, csapongva csácsogók már most kezdik kiszorítani a lelkiismeretes közéleti meg­nyilatkozások és valódi ten­ni akarás biblikus szelídségű szószólóit.. Mészáros Ottó Pózok és gesztusok nélkül Az emberi hang a legcsodálatosabb hangszer Amikor a ceglédi bemutat­kozó hangversenye előtti pró­bán felkerestem Palatínus Ibolyát, hogy beszélgessünk kicsit, kedvesen, de határo­zottan hárította el a kérést — mondván; szerinte korai len­ne még. Az előadásról írjak inkább — kérte. Azon az estén a művelődé­si ház pótszékekkel megra­kott kamaratermében a legcso­dálatosabb hangszer szólalt meg a pódiumon, az emberi hang. Egy mezzoszoprán. S ho­gyan csengett. A lírikus hangvételű Pergo- lesi-altáriát követte egy ritkán játszott mű, az Éliás orató­rium részlete, majd Bach jel­legzetes, ritmikus lüktetésű dal­lamainak egyikét hallgattuk a Magnificatból. Ezt egy igazi mezzoszoprán ária követte Verdi Requiemjéből. A rossz feleség című Kodály- mű nehéz, kettős szerepét érző emberábrázolóként adta elő. A szép Brahms-dalban egy fiú erőteljesen — és egy. lány gyengéden szerelmes szavait tolmácsolta. Mind a két eset­ben játszott, szerepet formált hangjával az előadó. A rövid szünetet követően az operairodalom talán egyik legdrámaibb melódiája, Didó búcsúja az élettől, hangzott el torokszorítóan megrázó elő­adásban. Ezután Cherubinként hallhattuk Palatínus ■ Ibolyát, aki szinte láttatta is velünk ezt a szeleburdian szerelmes ifjút. Pillanatok múlva egy lob­banékony, „hisztis” nőszemélyt mutatott be, Dorabellát, majd röviddel ezután egy másik emberi tulajdonságot, a félté­kenységet varázsolta hangjá­val a színpadra Santuzza meg- személyesítőjeként. Egy ci­gánylány, Preziosilla, zeneileg ábrázolható szenvedélyességét megsokszorozta apró karakte­risztikus mozdulataival. A műsor befejezéseként Eboli áriája hangzott el. Az önmagát vádoló szerelmes nő fájdalmas kétségbeesését Pa­latínus Ibolya szépen iskolá­zott hangjának belső fényei­vel tette emlékezetessé. Olyan szívből jövő szuggesztivitás- sal énekelt, hogy még a zon­gorakísérő Hacheleva Ludmil­la tanárnő szemébe is kőny- nyeket csalt. Gyarapodó iskolamúzeum Értékeink, múltunk megismerését segíti A Nagykörösön megnyíló Iskolatörténeti Múzeumról többször adtunk már hírt la­punkban. A több mint száz- esztendős iskolaépületet tár­sadalmi összefogással újította fel a megye. Annak idején felhívásban kérték a hajdani diákokat, pedagógusokat, hogy küldjenek értékes dokumentu­mokat. Sok szép anyag gyűlt össze a múzeum berendezéséhez. Ügy tűnik azonban, hogy még mindig lenne hely régi tan- és szemléltető eszközök, be­rendezési' tárgyak, iskolabúto­rok számára. Éppen ezért a Magyar Pedagógiai Társaság Pest megyei tagozatának ve­zetősége továbbra is várja a leendő múzeumi tárgyak kül­dését, a vezetőség egyik tag­jának címére: Platthy Ivánná tanító, 2000. Szentendre, Le­nin úti általános iskola. Tele­fon: 06-26-12-071. Amennyiben szükség van rá, segítenek az elszállításban. Végtére is ez a kis múzeum múltunk megis­merését és az értékek megbe­csülését segíti. A TALPON MARADÁS TITKA' Doktor Bubó új receptjei Alig egy esztendeje, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyar Televízió, hazai animációs filmgyártá­sunk legnagyobb megrendelője, drasztikusan csökkenteni fogja igényeit, a Pannónia Filmvállalat felett sokan meg­kongatták a lélekharangot. Ráadásul a hazai kereslet ilyen jelentős csökkenésével párhuzamosan megjelent a konkurencia: gomba módra szaporodtak a kis stúdiók, különféle vállalkozások, amelyek — honnan is vehették volna máshonnan? — a Pannónia Filmvállalattó! csábí­tották el a képzett munkaerőt, érzékeny veszteséget okoz­ván ezáltal a méltán jó hírű stúdiónak. Bár a televízió valóban je­lentős mértékben csökkentet­te megrendeléseit — a szoká­sos évi négyszáz perc helyett mindössze száz percnyi mű­sort kért, s ennek is jelentős részét régebben elindított és megrendelt sorozatok befeje­ző darabjai adják —, a válla­lat nem roppant össze. A kis­vállalkozások további térnye­rése — hovatovább már csak­nem félszáz cég foglalkozik animációval — sem rendítette meg helyzetét; a Pannónia a borúlátó jóslatok ellenére él és virágzik. A talpon mara­dás titkáról érdeklődtünk dr. Matolcsy Györgytől, a válla­lat igazgatójától. — Valóban lényegesen csök­kent, de nem szűnt meg a televíziónak végzett munka — mondja a direktor. — Ez nem csak azért lényeges, mert ka­pacitásunk egy részét leköti; ennyi munka, önmagában édeskevés lenne a fejlődéshez, sőt, a megélhetéshez... De a televízió számára készülő so­rozatok referenciát jelente­nek, s megrendelőket hozhat­nak. Például a Megatrend Group nevű, svájci székhelyű pénzügyi csoport, illetve az ál­taluk létrehozott magyaror­szági vegyes vállalat éppen a magyar televízió számára ké­szített Vázák meséi című so­rozat első darabjainak isme­retében rendelte meg a foly­tatást, amelyre a televíziónak már valóban nem lett volna pénze. A velük való együtt­működésnek külön jelentősé­get ad, hogy az esetek több­ségében ez már valódi koope­ráció. A Megatrend Group mel­lett jelentkeztek más, új kül­földi partnerek is? — Számos érdeklődővel, ko­moly partnerre.l tárgyalunk; érdekességként említeném meg, hogy a Hercegnő és ko­hold című film például japán, walesi és magyar együttmű­ködés nyomán valósul majd meg. Ezek szerint már válo­gathatnak a/ ajánlatok közül? — A vállalat fejlődni akar, ezért inkább csak olyan ér­telemben válogatunk, hogy az irreális vagy erőnket megha­ladó elképzeléseket eleve el­hárítjuk. A kapcsolatok kiszé­lesedéséhez egyébként az is hozzájárult, hogy a közelmúlt­ban, élve alanyi jogunkkal, önálló külkereskedelmi tevé­kenységbe kezdtünk. 0 Es milyenek az első ta- pasztalatok? — Rendkívül kedvezők. Ez a lehetőség nemcsak meggyor­sítja a tárgyalásokat, hanem közvetlen kapcsolatot teremt­vén a megrendelővel, sok meddő munkát, üresjáratot kiiktat. • Még e/gy kérdés. E mű­veket nem elég megalkotni; ahhoz, hogy a világ tudomást szerezzen róluk, meg kell mu­tatni, fesztiválokon kell sze­repeltetni őket, ez pedig, tud­juk, szintén nem olcsó mu­latság . .. — Értem, mire gondol. Nos', valahogy ezt a pénzt is elő tudjuk, elő .fogjuk teremteni. Szerencsére a legtöbb helyen a fesztiváldíj pénzjutalommal is jár, s az alkotók közül töb­ben, többször is felajánlották a díj felét, hogy azt filmjeik további fesztiválszereplései­nek finanszírozására tudjuk fordítani. 0 Tehát a fesztiválszereplés, némi túlzással, ,,önfenntartó ágazatnak” minősíthető? — Ez valóban túlzás, de sok igazság van benne ... Csík István A közönség nem is érte be a hivatalos műsorral, ráadást követelt — és kapott. Egy, a gyerekeknek szóló könnyed hangzású dalt követte a legis­mertebb mezzoszoprán ária, a Carmen Habanérája. Palatínus Ibolya utolsó éves zeneakadémiai növendék. Sze­mében választott hivatásának rajongása ég, fiatal kora elle­nére már most mély „ember­látással” rendelkezik. Ez is szükséges az énekesi pályá­hoz, mint ahogy az szintúgy hogy mindenféle pózok és gesztusok nélkül, csak a hang jával sugározza a közönségnek a zeneszerzők dallamba búr költ gondolatait. Remélhetőleg tavasszal diplomahangverse nyét is bemutatja majd Ceg­léden. Borsos Hedvig Elhunyt Lakatos Gabriella Lakatos Gabriella, a Ma­gyar Állami Operaház Kos- suth-díjas, kiváló balettművé­sze vasárnap este elhunyt. Te­metéséről később intézkednek. Lakatos Gabriella 1927. ok­tóber 18-án született. A buda­pesti Operaház balettiskolájá­ban Nádasi Ferenc növendéke volt. 1943-tól tagja az Opera­háznak, 1948-ban lett a dal­színház címzetes magántánco­sa, 1950-től nyugdíjazásáig pe­dig magántáncosa, az Opera­ház prímabalerinája. Makay Margit temetése — A Nemzeti Színház Igaz­gatósága közli, hogy Makay Margit kiváló művésznek, a Nemzeti Színház örökös tag­jának a temetése november 14-én, kedden délután 3 óra­kor lesz a Farkasréti temető­ben. Tv-FIGYELO „VIGYÁZAT! TÖRÉKENY!” Miközben mi, felnőttek, elmé- lyülten játszadozunk a politi­kával, s a játék hevében egy­re inkább önös érdekeinket szem előtt tartva, csak a győ­zelem az érdekes, s az egyre kevésbé, hogy kin és miként gázolunk át, a gyerekeink lát­szólag csak játszadoznak, s valójában politizálnak. Politizálnak — és nem is rosszul —, a nemzetközi leve­lezési akció keretében. Tavaly már láttunk erre egy jó pél­dát. Akkor holland és magyar iskolásokról volt szó, akik csomagokat küldtek egymás­nak, hogy ezen keresztül meg­ismerhessék a partner szoká­sait, kultúráját. Aztán szemé­lyesen is találkoztak egy­mással és őszinte barátságok szövődtek. A bemutatott fil­mek után ma már közel há­romszáz oktatási intézmény vesz .részt ebben az akcióban. Most egy londoni és a buda­pesti Városmajor úti iskola hatodik osztályosainak kap­csolatával ismerkedhetünk meg. Megható ötletességgel mutatta be mindkét osztály saját iskoláját, városát. A maguk készítette ajándékok — miközben őszinte örömet okoztak azoknak, akik kapták — észrevétlenül új és új tu­dásanyaggal gyarapították mindkét közösség tagjainak személyiségét. S közben a mieink nyelvismerete is bő­vült. Ügy hiszem, az effajta kap­csolatok haszna jóval na­gyobb, mint az első pillantás­ra látszik. Hiszen a gyermek­kor élményei maradandó nyo­mot hagynak az emberben, és döntően befolyásolják fel­nőtt életét, gondolkodásmód­ját. Ezek a fiúk és lányok egyszer majd átveszik az or­szág irányítását, s a régi em­lékek segíthetik őket az elő­ítéletektől mentes, megfelelő politikai kapcsolatrendszer építésében. ELTŰNTNEK NYILVÁNÍT­VA. Bizonyára kevesen látták a nyári szabadságolások idején, a késő esti órákban bemutatott riport-dokumentumfilmet, így ismétlése indokolt volt. Megint egy műsor, amely kényelmet­len érzéseket támaszt ben­nünk, amely ha tetszik, ha nem, önvizsgálatra késztet. Tavaly 7159 ember tűnt el eb­ben a kis országban. Többsé­gük egy hónapon belül meg-' került, ám 1263 esetben tehe­tetlen volt a rendőrség is. Egyszerűen nyoma veszett ennyi magyar állampolgár­nak. Csurgay Judit szerkesztő-ri­porter számos példát vonulta­tott föl. A tízéves kisfiútól kezdve — aki egyest kapott és világgá ment —, a kamasz­lányon keresztül —, akinek eltűnését édesanyja csak na­pokkal később jelezte, mert szégyenkezett —, egészen a tartozásaiból ilyenformán sza­badulni kívánó hörcsögvadász férfiig és azokig, akiknek csak a holtteste — vagy még az sem — került elő. S hogy miért említem az önvizsgálatot, a felelősségér­zetet? Mert mind kevésbé tö­rődünk egymással. A sok munka, a pénz hajszolása el­veszi az időt tulajdon gyerme­keinktől. Nem figyelünk rájuk eléggé, s ők ezt úgy élik meg, hogy nem szeretjük őket. A lazuló érzelmi kötődések egy érzékeny kamaszt szinte meg­magyarázhatatlan cselekedet­re késztetik. S ezek közül a jobbik, ha csak elszökik ha­zulról. Ahogy a családdal, régeb­ben egymással is többet fog­lalkozunk, Volt valamiféle összetartás az egy környéken lakók között, ma viszont azt sem tudjuk, ki lakik a szom­szédban, s föl sem tűnik, ha hetekig nem látjuk. A társa­dalom a napi gondok fokozó­dásával mind embertelenebbé válik. S ez ellen csak mi ma­gunk tehetünk valamit. Töb­bet kell törődnünk a család­dal s többet egymással, a kör­nyezetünkkel. Hiszen mind­annyian emberként kívánunk élni, s ez csak akkor sikerül­het, ha nemcsak önmagunkat látjuk, hanem a másikat is. GAUDIOPOLISZ. Az ín me­móriám Sztehlo Gábor alcímet viselő, dokumentumok alap­ján készített játékfilm éppen azt mutatta be, hogy milyen sokat jelenthet az ember éle­tében az időben nyújtott segí­tő kéz. Sztehlo Gábor evangé­likus lelkész 1945-ben össze­gyűjtötte az árván maradt, otthontalan gyerekeket. Har­colt értük, gondoskodott ró­luk. nevelte őket — s közben tiszteletben tartotta alakuló egyéniségüket. Gyerekköztár­saságot alapított, kormánnyal, miniszterekkel, s a különböző korú, más-más környezetből származó fiúk és lányok vele és általa tanulgatták, mi is az a demokrácia. A kis gyermekparadicsom — amely ugyan átélte az ak­kori idők valamennyi fájdal­mát és gondját —, olyan hely volt, ahol a kicsik önmagukra és egy segítő közösségre talál­tak. S Gábor bácsi háttérből irányító személye volt közöt­tük az igazi összekötő kapocs. Egy olyan férfi, akit fenntar­tás nélkül elfogadtak, aki ké­pes volt valamennyinek apja helyett apja lenni. Aztán jött az államosítás, és Sztehlo Gábort eltávolítot­ták a maga teremtette kis tár­sadalomból. Próbálkozott még ezzel-azzal, majd 1956-ban külföldre távozott. Ott is halt meg 1972-ben. Ám az egykori kis árvák emlékeznek rá. Em­lékeznek rá, mint olyan va­lakire, aki a szó nemes és igaz értelmében volt pap, volt em­ber. A társadalom hálátlan­nak bizonyult. A film az utó­kor háláját fejezte ki — ha megkésve is. S csak a remény marad, hogy amit tett, nem volt hiábavaló, hogy példája elgondolkodtat, embersége, önfeláldozása követésre kész­tet. Körmendi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents