Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-13 / 242. szám

1989. OKTOBER 13., PÉNTEK 3 Megelőzte visszahívását Lemondott az ácsai tanácselnök A szerdai tanácsülést köve­tően futótűzként terjedt el a hír, hogy Farkas János, Ócsa tanácselnöke lemondott tiszt­ségéről. A tanácselnök meg­erősítette a szóbeszédet. Véle­ménye szerint egyes tanácsta­gok inkorrekt módon jártak el, amikor a háta mögött vissza­hívását kezdeményezték, s ezért aláírást gyűjtöttek. Az elnök szerdán délután 4 óra­kor értesült hivatalosan a kez­deményezésről. Korábban csak folyosói pletykákat hallott, mi­szerint a 35 tagú tanácstestü­let húsz-harminc tagja aláírta volna a bizalmatlansági in­dítványt. Amikor megtudta, hogy a híresztelések igazak, úgy döntött, inkább önként le­mond tisztségéről. Azóta azt beszélik öcsán, hogy a visszahívást Vágó Ba­lázs társadalmi elnökhelyettes és Dönti Károly tanácstag kez­deményezte, aki elmondta: a testület 30 tagja írta alá az indítványt. A bizalmatlanság már mintegy másfél éve tart, a testület több alkalommal is figyelmeztette az elnököt, aki nem vette figyelembe a végre­hajtó bizottság, illetve a tes­tület határozatait. A visszahívási indítvány az ügyrendi bizottság elnökének asztalán volt, megtárgyalását a testület megszavazta. De még mielőtt felolvasták volna, Far­kas János önként lemondott tisztségéről. Az elnök döntésé­nek helyt adott a testület, majd Vágó Balázs társadalmi elnök- helyettest bízta meg a válasz­tásokig a tanácselnöki teen­dők ellátásával. A. L. A. MÉG NEM TUDNI, KI HOL TORZÍTOTT A fele sem „A frakciók harca a kong­resszuson majdnem szakadás­hoz vezetett” — állítólag ezt mondta Kása Ferenc, az MSZP elnökségi tagja a Jo- miuri Simbun című japán lap­nak adott interjújában. Az is­mert filmrendező tegnap dél­után az MSZP Széchenyi rak­parti székházában tartott saj­tótájékoztatón cáfolta többek között ezt a neki tulajdonított állítást is. Elmondta, hogy ok­tóber 10-én mintegy négyórás beszélgetést folytatott a lap riporterével. A legnagyobb megdöbbenéssel értesült az­tán arról, hogy tegnap reggel a Magyar Rádió idézte a ja­pán újságot, s ebben olyan ál­lítások hangzottak' el, melyek az általa elmondottak teljes el­torzítását jelentik. Ennek alap­ján az ő optimista, bizakodó hangulatú nyilatkozata egy pesszimista, feszültségeket tük­röző beszélgetésnek tűnik. A platformvitákból a japán lap­ban frakcióharc lett, a „Ma­gyarországnak reformkormá­nya van” állítás helyett „a kormányt a reformcsoport tartja kézben" kijelentést tu­lajdonították neki. Míg ő Nyers Rezső és Pozsgay Im­re együttműködési készségéről beszéit, a japán lap alapján a magyar sajtóorgánumok ép­pen ellenkezőleg arról tudósí­tottak, hogy a két politikus a személyi kérdéseken vitázva csúnyán összeveszett. Tegnap délután 17 órakor — a sajtótájékoztató időpont­jában — Kása Ferenc még nem tudta, hogy vajon a leg­nagyobb példányszámú japán lap, az MTI vagy a Magyar Rádió munkatársa volt-e az, aki túlontúl „szabadon” ér­telmezte az ő nyilatkozatát. Épp a sajtótájékoztató előtti percekben kapta meg a Jomiu- ri Simbun cikkének fordítását, amelyet össze fog hasonlítani az MTI tokiói tudósítójának összefoglalójával, hiszen a Magyar Rádió az MTI alap­ján tette közhírré a hiteltelen állításokat. A sajtótájékoztató második felében Fábry Béla, az MSZP elnökségi tagja a Magyar Szo­cialista Párt háromoldalú po­litikai egyeztető tárgyalások­kal kapcsolatos állásfoglalá­sát ismertette. Az új párt a korábbi megállapodást magá­ra nézve teljes egészében kö­telezőnek ismeri el, a tár­gyalások eredménye tükrözi az MSZP álláspontját. Az el­nökség első ülésén elhang­zottak alapján a Magyar Szo­cialista Párt folytatja a meg­kezdett háromoldalú tárgya­lásokat. Ezzel kapcsolatban Fábry Béla elmondta, hogy a párt álláspontja szerint az SZDSZ és a Fidesz az alap­megállapodást szegte meg, amikor szeptember 18-án nem . írta alá a dokumentumot. Nem tartják korrektnek a Szabad Demokraták Szövetsé­gének jelenlegi aláírásgyűjtési kampányát sem. Az MSZMP- hez hasonlóan a Magyar Szo­cialista Párt véleménye is az, hogy ez * év novemberében meg kell választani a köztár­sasági elnököt, s e funkció be­töltésére Pozsgay Imrét tart­ják a legalkalmasabbnak. K. Mi lesz az emlékművei 23-án ? Egyszer már meggyalázták Az ország egyik legszebb barokk terének középpont­jában, Vácott, a Konstatin téren, a dóm előtt egy obe- liszk áll. Csúcsán vörös csillag. A második világháború­ban itt elesett szovjet katonák emlékére emelték. Nem síremlék, hiszen már régen elvitték innen az utolsó fel­szabadító földi maradványait is. A városi temetőben pihennek, ahol szinten van egy emlékmű. Az indulatok Vácott, a Kons­tantin téri emlékmű körül, nem csupán az ellenzéki szerveze­tek megjelenése óta erősödtek fel. Évtizedek óta szeretné el­költöztetni a tanács is a cso­dálatos műemléki környezetből az oda nem illő csúnya obe- liszket. Ennek bizonyítéka az is, hogy a (városi tanács meg­bízást adott Blaskó János szob­rászművésznek egy új emlék­mű tervezésére, igaz, ugyanar­ra a helyre. Nyílt levél a miniszterelnöknek Kötbér helyett megoldást a nagymarosiaknak is Az Országgyűlés október vé­gén tárgyal a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer további sor­sáról. A kormány, a szakértő- csoportok láthatólag intenzí­ven dolgoznak az ülésszak elő­készítésén. A kérdés erőtelje­sen foglalkoztatja Nagymaros és Visegrád környékének la­kosságát is. Kívána.tos, hogy az állampolgárok gondjai, ér­dekei hangsúlyozottan jelen­jenek meg a hivatalos szervek döntés-elölcészitő munkájában is, és találjunk közösen meg­oldást azokra. A májusi plenáris ülésen, majd azóta nyílt levélben, bi­zottsági üléseken, különféle tárgyalásokon vetettük fel a nagymarosi vízlépcsőhöz csat­lakozó infrastrukturális beru­házások kérdését. A lakosság mindennapi életének, a telepü­lések fejlődésének alapfelté­teleiről van szó’, ezt a vízlép­csővel összekötni nem lehet. Határozott álláspontunk, hogy ezeket — mivel az erőmű ter­vezett építése miatt évtizedek alatt elhalasztott, de feltétle­nül szükséges fejlesztésekről van szó — a vízlépcső további sorsától függetlenül is meg kell valósítani. Minden tárgyaláson egyet­értésre jutottunk ebben a kér­désben, de a kormány nyíltan és egyértelműen még mindig nem kötelezte el magát. Tegye Befőzés Az ősz beálltával megkezdődött a nagyüzem a Dunakeszi Kon­zervgyárban. A karbantartáson átesett, műszakilag felújított gépek teljes intenzitással termelnek ezt meg ön, Miniszterelnök Űr, mint legilletékesebb a napi­rend parlamenti tárgyalása so­rán! Nyújtson biztosítékot a lakosságnak, hogy a szavak és a tettek meg fognak felelni egymásnak! Amennyiben a parlament úgy dönt, hogy a nagymaro­si vízlépcsőt nem építjük meg, igényeljük megvizsgálni egy Duna-híd esélyeit ugyanazon a helyen. Ha most csak az ala­pozást végeznénk el, az is elő­nyösebbnek látszik, mint csak visszaállítani a korábbi álla­potokat. Az eddig elvégzett munka, az odatelepített kapa­citás részben hasznosulna. A híd összekötné Észak-Dunán- túlt Észak-Magyarországgal, segítené egy kiemelt üdülő­övezet további fejlődését és valamelyest tehermentesítené a főváros útjait, hídjait is. Kötbér helyett keressük a hasznos megoldást. Kérem, Miniszterelnök Ür, a még hátralévő időben szíves­kedjék ezt a kérdést is meg­vizsgáltatni, a kormány állás­pontjának kialakításánál fi­gyelembe venni. Balogh László országgyűlési képviselő, Pest megyei 29. vk. ízléstelen felirat Néhány napja, október nyol­cadikén nagy felhajtás köze­pette a huszonnyolc tagot számláló váci Fidesz aktivis­tái jelentek meg a téren, lét­rával, csomagolópapírral. Gon­dosan bebugyolálták az em­lékművet és a papírra öles be­tűkkel felírták: Éljen a szov­jet—magyar barátság, csak ne itt! — Vállalom, én vettem le a papírt az oszlopról — mondja Bocsa Tamás, a volt MSZMP váci bizottságának titkára. — Azért tettem, mert vélemé­nyem szerint kegycletsértő és ízléstelen volt a felirat. De egyetértek, sőt szorgalmazom, hogy a tér kapja vissza régi képét, s kerüljön el onnan az emlékmű. Az emlékműcsomagolási ak­ció ezzel együtt nem került volna a városi tanács végre­hajtó bizottságának napirend­jére. Ám szeptember 26-án bontási kérelmet nyújtott be a tanács műszaki osztályán a „Váci Városvédő és Városszé­pítő Egyesület. Kérve, engedé­lyezze nekik az elsőfokú épí­tési hatóság a Konstantin téri emlékmű lebontását. Beadvá­nyukhoz csatolták a múzeum illetékesének nyilatkozatát, amely szerint ők hajlandóak elhelyezni és méltóképpen megőrizni az emlékműről le­kerülő táblákat. — Ha ragaszkodunk a ható­sági előírásokhoz — mondja dr. Kovács Tibor vb-titkár —, .akkor a kérelmet el kellett volna utasítanunk, hiszen ilyet csak az építmény tulajdonosa adhat be. Jelen esetben a ta­nács. Ám, úgy éreztük, hogy ezt a kérdést nem építésható­sági, hanem politikai ügyként kell kezelnünk, s ezért az ok­tóber 10-i tanács vb-ülés elé vittük. Hogy mit mondott ponto­san Moys Csaba, a váci MDF meghívott képviselője, hogy lehet-e ott elhangzott kijelen­tését ultimátumnak tekinteni, azt kideríteni szinte lehetetlen, hiszen hangfelvétel nem ké­szült. Ez is bizonyítja, hogy a rossz helyen álló emlékmű ügye heves érzelmeket kavar. Mindenesetre elterjedt a vá­rosban, hogy az MDF követe­li az emlékmű lebontását, s ha ez most október 23-ig nem tör­ténik meg, az ellenzéki szer­vezetek nem tudják garantálni az építmény biztonságát és nem is vállalnak felelősséget azért, ami történhet. — Vissza tudna emlékezni, hogyan fogalmazott a végre­képviselője egyaránt bizonyí­totta, hogy már korábban fog­lalkoztak a bontás kérdésével. Ezért is vélték úgy, ha évti­zedekig vártak a váciak erre az eseménye^, legyenek türe­lemmel, amíg minden jóváha­gyást megszereznek és kultu­ráltan, kegyeletsértés nélkül végezhetik el ezt ß munkát. Remélhetőleg még az idén. Am itt az újabb kérdés, hogy ki bontson. Tipikus provokáció A vita végére mindenesetre dokumentum készült, amely­ben az aláírók kijelentik, hogy. méltó kegyelettel el kell bon­tani a Konstantin téri szovjet hősi emlékművet, s felkérik a tanácsot, hogy járjon el ebben az ügyben illetékes helyen. Idén október 23-án o Ma­gyar Demokrata Fórum őrzi majd a szovjet hősi emlékmű­vet. Hiszen, kedvező döntés esetén erről biztosította a ta­nács vb-tagjait Moys Csaba. Mégis, több órás vita alatt nem szűnt meg bennem a hiányér­zet. Úgy tűnt, mintha senki sem akarna igazából színt val­lani, mintha mindenki arról igyekezett volna meggyőzni, . hogy az emlékmű eltávolításá­nak nem lenne politikai jelen­tősége. Aligha gondolhatták komolyan'. Mert kitől is kell megvéde­ni a szovjet hősi emlékművet? Kommunistáktól, szocialisták­tól? Az ellenzéktől? A válasz a jelenlevők szerint korántsem volt egyértelmű. Példaként egy közelmúltban történt esetet említettek.’ A püspöki palota falára valaki hatalmas betűk­kel felfestette: Éljen a Fidesz! A fiatal demokraták szerint ez tipikus provokáció. „Vala­kik” le akarják járatni szerve­zetüket. Mások viszont épp az ellenkezőjét állítják. Szerintük .azt akadják elhitetni, - hogy az MSZMP tagjai éltek tisztes­ségtelen politikai eszközökkel. Provokátorok itt is, ott is le­hetnek. A mesterségesen felszított indulatok veszélyesek. Csak azoknak kedvezhetnek, akik nem akarnak nyugalmat, köz­megegyezést, békét és demok­ráciát. Móza Katalin hajtó bizottsági ülésen? — kér­dezem Moys Csabát. — Ügy fogalmaztam, hogy vállaljuk és garantáljuk a tisz­tességes, kegyeletsértéstől men­tes bontást, a márványtábla és a szovjet címer méltó elhe­lyezését a múzeumban. Ag­gaszt, mi lesz az emlékművel október 23-án. Hiszen egyszer már meggyalázták. Ettől elha­tárolta magát minden ellenzé­ki szervezet. — Ügy gondolom, hogy a váciak döntő többségét nem politikai, hanem városképi szempontból zavarja az emlék­mű. Szerintem, azok az embe­rek, akik másképpen gondol­kodnak és politikai érdeklő­dést is mutatnak, már vala­melyik új párt vagy szervezet köré csoportosulnak. Ki veszé­lyeztetné hát a szovjet hősi emlékművet? — Felkorbácsolódtak az in­dulatok ebben az ügyben. Pél­da erre, hogy egyszer már meggyalázták az emlékművet. Egyetlen ellenzéki szervezet sem tenne ilyet. A Fidesz is ezért csomagolta be, s erre a papírra írta a véleményét. De vannak más erők is ebben a városban... — válaszolja so­kat sejtető tekintettel a mon­dandó yégén Moys Csaba. Legyenek türelemmel Az egyeztető megbeszélésen, annak ellenére, hogy gyakor­latilag minden politikai párt és szervezet képviselője egyetér­tett a szovjet hősi emlékmű le­bontásával, több órás vita ala­kult ki. A váci városvédők ugyan jártak a szovjet nagy- követségen, és elmondások sze­rint bírják a beleegyezésüket az emlékmű lebontásához, de ezt az áldást írásban is meg kellene szerezni. Mint, ahogy el kellene dönteni, hogy mi legyen az emlékmű alatt ta­lálható omszki rög sorsa, hogy hova kerüljenek a bontásra ítélt jelképek. A tanács és a volt MSZMP A menedzserképzéshez Holland ö A Holland Királyság kor­mánya azon szándékától vezé­relve, hogy segítséget nyújtson Magyarországnak menedzserek képzéséhez, az alábbi ösztön­díj-lehetőségeket ajánlja fel: az egészségügyi ellátás, a nem nyereségorientált szerve­zetek, valamint az üzleti szfé­ra menedzselésének témájá­ban, egyenként 9 hónapos idő­tartamú ösztöndíjakat. A szer­vezéstudományok és informa­tika témájában (hálózatok, rendszerek, adatbankok hasz­nálata) egyenként 3 hónapos 'időtartamú ösztöndíjakat. A képzés nyelve az angol, tehát csak olyan, egyetemet végzett fiatal közgazdászok jelentkezését várják, akik jól beszélik az angol nyelvet. Az ösztöndíjak havi összege 1050 holland forint. Pályázni október 24-éig le­het az Országos Ösztöndíj Ta­nács titkárságán (Bp. V., Sza- lay u. 10—14., VI/650.) a főha­tóságon beszerezhető nyomtat­vánnyal (adatlappal), s az ah­hoz mellékelt, részletes szak­mai életrajzzal. A képzés még az idén megkezdődik. SZEGÉNY SZEGÉNYEK Harisnyaredőkben botorkáló, vékonyszatyrú nénike, köztéri pádon kucorgó borostakupac, szutykoslábú, csik­ket guberáló gyerek, hideg ételmaradékra ácsingózó bé­kebeli ballonkabátos, tanácsi segélyért kilincselő, csám- pás papucsú asszonyság, kocsmanyitáshoz sorbaálló, snúrozó tolókocsis. A szegények cím illeti őket. És meg­illeti őket a kilakoltatási végzés, óvodai befizetéskor a kedvezményes térítés, az ügyeleti, ingyenes foghúzás, a kukák mellé jótékonyan elhelyezett lyukas cipő — és vé­gül a társadalmi temetés. Viszont nem jár hozzájuk adóellenőr, nem állnak sorba a benzinkútnál, nem reszketnek a vámos előtt, nem kapnak bőrrákot az Adrián, nem romlik el a sze­mük a videótól, nem lesz bütykös a kezük telkük kapá­lása közben, s nem pazarolják idejüket halomszámra megjelenő újságok olvasására. Mert nincs pazarolni való idejük. Életfogytig tartó küzdelmet folytatnak napról napra azért, hogy jöjjenek a napra napok. Ha a híd alatt kell is lakni, ha a gyerek udvari szobájába nem is süt a nap soha, ha a szemétbe dobott kenyeret kell is enni — élni muszáj. Akárhogyan. Nekik az akárhogyan, a mindenképpen formájú élet ju­tott. És ezért nem érnek arra rá, hogy gazdagok legye­nek. Vagy legalább kicsit gazdagabbak. Csak annyira, hogy egy liter tejre, egy napilapra fussa reggelente. Hogy leg­alább megtudják, nekik miért jutott ez az élet, hogy kik és mi okból juttatták ide őket, s főképpen, miként ka­paszkodhatnának ki belőle. Egyáltalán, ki lehet-e mászni innen, egyáltalán: akarjuk-e, hogy ők kikecmeregjenek a kunyeráló mindennapokból. Mert ebből a helyzetből, a periféria perifériáján nem lehet átlátni a helyzeten. Sőt, azt sem lehet nagyon tud­ni, hogy egyáltalán van-e helyzet. S az éppen milyen. Kedvezö-e nekik, akár csöppet is, vagy készülniük kel­lene a még rosszabbra? És van még ettől rosszabb? Lehet még mélyebbre, még kijjebb kerülni onnan, ahol az em­beri méltóság végződik, ahol csak kiskanállal mérik a napsugarat? Ahol a szegények a legszegényebbek már most is? Nincs pénzük, lakásuk, nincsenek információik sem. Nem tudják a válaszokat a kérdésekre. Talán még a kérdéseket sem ismerik. Nincs hírük önmagukról, arról,. hogy bejuthatnak-e valaha is közénk. Akarjuk-e been­gedni őket, akarunk-e közölni velük valamit arról, hogy most mi merre megyünk, s hogy nekik hová kellene lép­niük, hogy velünk jöhessenek. Vagy megint csak egy­szeri, rendkívüli segélyekkel adakozunk hallgatag nyo­moruknak? Kétmillió hallgatag ember éldegél közöttünk. Jakubovits Anna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents