Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-12 / 241. szám
4 tártam 1989. OKTÓBER 12., CSÜTÖRTÖK Egy középkori lovagvdr helyén Átváltozások sziráki módra A vendégeket barátsággal fogadták és borral kínálták. Kicsinyke település húzódik meg a Cserhát lábánál: Szirák. Története régi korokig vezethető vissza. Első írásos emléke a XIII. századtól maradt fönn. Ezen dokumentum szerint 1219-től a jeruzsálemi Szent János lovagrend rendháza közel két évszázadon át állt itt. Akkor került a falu az esztergomi János lovagok birtokába. Adományként kapta meg Mohovi Vidfi János 1453-ban, az azt követő évtizedekben többször gazdát cserélt, mígnem 1562-től a törökök kezére jutott... A hódoltság után semmit nem tudni sorsáról 1692-ig, amikor is Királyfalvi Róth János kétezer tallérért megvette — több települései együtt. Hogy mikor épült ide ez a gyönyörű kastély — arról nem sikerült pontos adatokat szerezni. Azt beszélik, hogy egy középkori lovagvár helyén alapították. Néhány építészeti részlet igazolja ezt az állítást. Például rendkívül vastagok a falak, kiterjedt a pincerendszere. S bizonyos alaprajzi sa-* játosságokból arra lehet következtetni, hogy korábban is létezett itt egy épület. Hogy mai formájában miért ismerjük Teleki-Dégenfeld kastélyként, annak szövevényes családi históriája van. Építéstörténetéről nem maradtak fenn hiteles adatok, de tény, hogy 1748-ban ismét újjáalakították a XVIII. századi ízlésnek megfelelően. Az udvari homlokzat mögött helyezkedik el a díszterem, kétoldalt szobák nyílnak. Alatta fogadótermet alakítottak ki.' Barokk jelleget öltött a kastély. Ám a XIX. század végén újabb átváltozás várt rá ... Aligha sejthették akkori gazdái, hogy ez még nem az utolsó és nem az igazi arculata lesz. A háború után a sérült és gazdátlanná vált kastély állaga fokozatosan leromlott. A Sziráki Állami Gazdaság raktárai és irodái kaptak helyet benne 1949-től. Mígnem harminc esztendő múltán az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt átvette és elkezdte felújítását — a műemlékvédelmi előírások szerint. Hasznosítására azonban mégsem vállalkozott, s pályázatot írt ki, amelyet a százhalombattai Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet megnyert, övék lett a kezelői jog. Az SZKFI ezt komolyan is vette, s jobbnál jobb ötletekkel állt elő. Tari Gyula, Szirák akkori tanácselnöke kitűnő partnernek bizonyult a legkülönfélébb kulturális, tudományos és sport- programok megvalósításához. Gyakorta hallunk napjainkban Szirákról. Hol kiállítások nyílnak, hol konferenciát tartanak a kastélyban. S itt rendezték meg 1985-ben a nemzetközi sakk-nagymester versenyt. A kastélyból szálló is lett, ötven-hatvan vendég fogadására alkalmas étterem, borozó működik benne. Kis és nagy tanácskozó termek, télikert, szauna, teniszpálya varja a hazaiakat és a külföl dieket. Könyvtára hatalmas, s a hozzá tartozó dolgozószobák alkotómunkára alkalmasak. Bizony, csak lelkesedni le hét, amikor az oktatási-művelődési központtá vált kas télyt szemléljük. Gazdái ugyancsak így érezhetnek, amit bizonyít, hogy nemrégi ben megünnepelték e műem lék legutóbbi újjászületésének ötödik évfordulóját. V. A. Az újjászületés-napl ünnepségen népi táncosok Is műsort adnak A Duna-part festője Az egyedül üdvözítő dolog A kétemeletes, impozáns homlokzatú épületet kétoldalt sa- roktornyocskák díszítik (Pék Veronika felvételei) A dalai láma palotája málik A kínai központi kormány elhatározta, hogy 35 millió jüanos költséggel tataroztatja a Ihászai Potala-palotát, a dalai lámák hagyományos rezidenciáját. Az 1300 éves Potala-palota a helyszínre küldött szakértők szerint sürgős tatarozásra szorul, mert a hatalmas épület több szárnya veszélyes mértékben megrongálódott. A tatarozás becslések szerint öthat évet vesz majd igénybe. A tibeti lámakolostorok szerzetesei és papjai tömeges áldozati szertartásokat rendeztek a Potala-palota előtt és imádkoztak a tatarozás sikeréért. Béki Márton olajképei és egyik faragása „társaságában” (Vimola Károly felvétele) — Korábban csak olajjal dolgoztam, s én is, mint minden amatőr, s azt hittem, ez az egyedüli üdvözítő dolog. Őszintén szólva, lenéztem az akvarellt. No! Akkor jött ez az ominózus építkezés, s köztudott, hogy egy ilyen akció óriási felfordulással jár. Az ember nem találja a dolgait, s persze arra igazán nincs módja, hogy olajjal fessen. Ugyanis ez rendkívül körülményes, időigényes dolog. A festéket ki kell nyomni a palettára, munka után kimosni az ecsetet hígítóban. Nem, erre aztán végképp nem volt időm. Igen ám! De a nap ugyanúgy felkelt hajnalban, s ugyanazt a megkapó látványt nyújtotta a község, a hömpölygő folyó, a fák, mint máskor. Izgattak az árnyak és a fények, mint kőnek és festenek. Mindig érdekelte ez a dolog, a katonaságnál dekoratőr volt, aztán komolyan kezdett dolgozni. Olyannyira, hogy ma már Franciaországba és az NSZK-ba is eljutottak képei. S talán nem is gondolja az a Loire menti francia polgár, hogy a férfi, akinek keze nyomán ilyenné formálódott a Duna vagy a Börzsöny, az valójában amatőr, s a Vas- és Műszeripari Szövetkezet gépésztechnikusa. S hogy Béki Márton az elmúlt évek során teljesen átitatódott a formák, az ívek, vonalak csodálatával, mi sem bizonyítja jobban, mint egy másik, de a festészethez szorosan kapcsolódó szenvedély. — Van egy huszonöt-harminc darabból álló kavics fejgyűjteményem. Húsz esztenS Nézem a Duna sziirkéskék- S jét, a házfalakra vetődő kora S délelőtti árnyékot, a kereszten S megcsillanó hajnali napsugara- I kát, s egyre azon töröm a fe- s jem, hogy milyen összefüggés ^ lehet az építkezés és az ak- § varellfestés között. Mert érez- ^ tem, hogy nem a ház készül- tével egyiidőbeli terminusra S utalt a Duna-part festője, ha- S nem valami másra. S mig S morfondírozok, s gondolataim § messze kalandoznak a szürkés- | kéken hömpölygő folyó csen- | des hullámain, Béki Márton N felfedi a titkot. — Tulajdonképpen akkor kezdtem el akvarelleket festeni, amikor a házamat építettük — mondja Béki Márton nagymarosi festő. rábban. Tehát meg kellett ezeket is festeni. Kényszer- helyzetben nyúltam a vízfestékhez, s rájöttem, hogy ezzel is csodákat lehet művelni. Különösen, mikor már érzi az ember a lelkét. Először kemények, nagyon kemények voltak a képeim. Aztán ráébredtem, hogy milyen, ha az előre benedvesített papíron futtatom a festéket. S így lett egyre lágyabb a táj, a felhő az égen. Béki Márton azon lelkes amatőrök egyike, akik munkájuk után — ha még marad egy kis szabad idejük — leüldeje nézem, figyelem a Duna- part köveit, s úgy találtam rá a rendkívül különleges darabokra. A különböző formák, az erezet mintha egy érdekes arcot utánozna. Ezeket is látni kéne mindenkinek, csak nem tudom, hogy lehetne elhelyezni úgy, hogy minden oldalról meg lehessen csodálni őket. A hagyományos vitrinek nem alkalmasak erre, hiszen igazából úgy élvezheti az ember, ha kézbe veszi, forgatja. Ám a kaviccsal és a festészettel még mindig nem merült ki Béki Márton alkotói, művészi világa, hiszen pár esztendővel ezelőtt a fa is megihlette. Azóta különböző képeket faragott. Olyanokat, amelyek a legprofibb népi iparművésznek is becsületére válnának. Ügy hajlanak a levelek, a virágszirmok, ahogy az alföldi vagy a székely fafaragó mesterek keze nyomán formálódott száz esztendeje és formálódik ma is. Képeit már többször megcsodálhatták a Dunakanyar környékének lakói, a kiállítások látogatói. Nemrégiben Vácon és Szobon páros kiállítás keretében fafaragásaival is megismerkedhettek az érdeklődők. F. A. M. Európai Színházak Szövetsége Díjat is alapítanak A francia kormány támogatásával létrejön az Európai Színházak Szövetsége a Párizsban működő Európa Színház bázisán. Az együttműködésben egyelőre hat színház vesz részt, köztük a budapesti Katona József Színház, továbbá az NDK, az NSZK, Svédország, Spanyolország és Olaszország egy-egy társulata. Jack Lang francia kulturális miniszter azt is bejelentette, hogy a francia kormány támogatásával európai színházi díjat is alapítanak. A kétévenkénti, igen jelentős ösz- szeggel járó díjat mindig egy- egy olyan személyiségnek ítéli oda egy nemzetközi zsűri, aki életművével elősegítette a színházművészet fejlődését a kontinensen. A párizsi Odeon Színházat a jövő évtől kezdve az egész évadra megkapja az Európa Színház, hogy minél több előadási lehetőséget biztosíthassanak a kontinens más országaiból érkező vendégtársulatoknak. Az Európa Színház a francia kormány és Strehler „közös gyermeke”, létrejötte óta a világhírű olasz rendező igazgatta. Ez a színház adott helyet a Katona József Színház párizsi vendég- szereplésének is. A szövetséghez minden olyan színházi együttes csatlakozhat, amely egyetért programjával. ■ Heti eilmtegyzetb A magányos zsaru Hiába Jean-Paul Belmondo a főszereplője ennek a francia filmnek, hiába ő (kissé nyúzott arccal, már nem a legfittebb fizikummal) az a bizonyos magányos zsaru, ez a krimi bizony elég fáradt és meglehetősen emlékeztet vagy öt hasonló filmre (köztük Alain Delon legalább két hasonló témájú mozijára). Ä sztori itt is arról szól, hogy egy hekus szinte kényszerképzet hatása alatt kezd üldözni egy bűnözőt, akit már többször majdnem elkapott, de az mindig kisiklott a keze közül. Végül aztán, különböző fondorlatok után, sikerül a nagy fogás, és a sokszoros gyilkos hurokra kerül, ám a törvénytisztelő zsaru nem végez vele, hanem a törvény kezére adja. Van persze sok üldözés, lövöldözés, vér, erőszak, vannak jópofa párizsi bemondások, bisztrók, sztriptízbárok, van egy kisfiú is (a hekus megölt kollégájának a fiacskája). Egyvalami nincs: indok arra, hogy ezt a jellegzetesen szokványos hekusfigurát épp Belmondo játssza. Régebbi hasonló hekusfilmjeiben még volt valami csibészes báj, va- gányság, gaminhumor. Ebben már mindezeknek csak a halvány visszfénye dereng. Ez már sajnos, csak a régi nagyság emléke. Idegen test Ennek az angol filmnek a jobb - megértéséhez tudni kell néhány brit specialitást. Először is azt, hogy a II. világháború után széthulló angol világbirodalom hajdani legszebb ékköve, a brit királyi korona legnagyobb gyémántja, India, még brit alkirályság korában (vagy már akkor is) meglehetősen nyomatékosan jelen volt a szigetország életében, hiszen számos indiai származású értelmiségi és szakmunkás dolgozott a legkülönbözőbb területeken. Az 50-es évektől kezdve pedig már tömeges volt a bevándorlás, s ezt csak fokozta a Bangladessel lezajlott konfliktus. Londonban egész kerületeket színezett át az indiai bevándorlók áradata. Olykor mintha Delhiben járt volna az ember, annyi szikh turbánt, szép selyemszárit, fehér vászon furulyanadrágot és Neh- ru-sapkát lehetett látni az utcákon, s annyi indiai étterem, gyümölcsüzlet, tisztítószalon és szabó dolgozott. Nem is beszélve az autóbusz- és a földalatti-kalauzok, -vezetők közt feltűnt sok szikhről, akik egyenruhájukhoz is hordták a vallási előírásaik szerint kötelező turbánt, szakállt, hajfonatot. ' Az indiai beáramlás annál is könnyebb volt, mert a széthulló világbirodalom a régi nagyság megmentésére fenntartotta a Commonwealthot. a nemzetközösség intézményét. Ebben a volt gyarmatok különböző rangú tagként foglaltak helyet. A legszebb gyémánt, India természetesen előkelő státust élvezett (s élvez). Az indiai állampolgárok minden nehézség nélkül beutazhattak Nagy-Britanniába, s így érthető, ha nagy számban telepedtek meg Londónban. és sok-sok más angol nagyvárosban. Tartózkodásuknak, munkavállalásuknak nem volt különösebb akadálya — feltéve, ha kaptak munkát és lakást. Mert az talán világos, hogy a beáramló indiaiakra s más színeseikre nem nézett jó szemmel a gondokkal küszködő angol munkás, alkalmazott. Komoly versenytársat jelentettek, mert sokkal kisebb bérért is hajlandóak voltak dolgozni, nem válogattak a munkában, s mert gyakran még képzettek is voltak — esetenként képzettebbek, mint a brit bennszülöttek. Ezt a hátteret szem előtt tartva kell néznünk a Ronald Neame rendezte kellemes angol filmkomédiát. Hőse ugyanis, a legnyomorúságosabb indiai nagyvárosnak tartott Kalkuttában élő Ram Das, azért utazhat minden gond nélkül Londonba, s vállalhat ott munkát, mert ehhez mint egy Commonwealth-állam polgárának, joga van. Az más kérdés, hogy a kalkuttai garni- száílóportásságot Londonban sem tudja jobbra váltani, mint hogy buszkalauz lesz (jellegzetes bevándorló indiai foglalkozás!). De eztán rámosolyog a szerencse, melynek kicsit maga is kovácsa, hiszen üres óráiban kihasználja jó felfogóképességét, és biológiai meg orvosi könyveket búj. A véletlen (meg egy bámulatosan életrevaló távoli rokona, I. Q. Patel bácsi) révén egyszer csak a menő orvosok utcájában, a Harvey Streeten találja magát. Arisztokraták lesznek a páciensei. Még a miniszterelnököt is kezeli, , és hatalmas összeget hagy rá egyik kedves előkelő betege. S hogy a he- piend se maradjon el, „összejön” a lánnyal, akinek balesete az egész karriert elindította. Amikor pedig a szeretett lánynak bevallja a nagy csalást, az megbocsát, és így semmi akadálya a további boldogságnak, karriernek és jólétnek. A film érdekessége maga a sztori is, az ágrólszakadt indiai fiatalember hihetetlen karrierje egy tulajdonképpen mélyen ellenséges közegben. De érdekessége az is, ahogy megfricskázza a származási és faji előítéleteket, meg az angol sznobéria mulatságos tüneteit. Ram Das karrierjéhez elég, hogy egy bizonyos Lady Ammanford a páciense legyen (a lady unokahúga a széD Susan, aki azt a bizonvos balesetet elszenvedte). Ettől kezdve Ram Da.s a jobb körök csodadoktora lesz, és senkit nem érdekel, van-e egyáltalán diplomája. És ha a jobb körök el- és befogadják, akkor a társadalmi karriernek sincs akadálya. Prűd és sznob világban így mennek a dolgok (bár a •film nézése közben olyan érzésem volt, hogy hasonló prü- dériáért és sznobériáért nem kell Londonig mennünk nekünk sem). A jó humorú, szórakoztató, kellemes filmnek nagv előnyére szolgál, hogy Ram Da«t egy kitűnő indiai színész. Victor fíannerjee játssza (magvar hangja Józsa Imre), s hogy a nagybácsit egy nagyon jó angol komikus színész Warren MHchell (Suka Sándor pompás magyar hangjával). Takács István Amanda Donohue és Victor Bannerjee,' az Idegen test főszerepeiül
