Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-12 / 241. szám
1989. OKTÓBER 12., CSÜTÖRTÖK 5 Ha nem féltékeny Gyálra % Miért táborog ma Felsőpakony? Levelet kaptunk Felsőpa- konyból — Gyál társközségéből —, mégpedig lapunk szeptember 8-i számában Társadalom- biztosítás címmel megjelent közlemény kapcsán. Varga Lajos több helybeli nevében ragadott tollat s írta meg kifogásaikat. Ugyanis a közleményből megtudták, hogy a Dabason és a város vonzáskörzetének további 13 településén élőknek társadalombiztosítási ügyeik miatt október 1-jétöl nem a budapesti és Pest megyei igazgatóságra, hanem a ceglédi kirendeltségre kell utazniuk. A felsőpakonyiak kifogásolják ezt a szerintük át nem gondolt intézkedést, mert igazságtalannak tartják, hogy a székhelyközségből Budapestre, nekik meg Ceglédre kell menniük. A levélben feltett kérdéseket előadtuk Cegléden, a társadalombiztosítási kirendeltség vezetőjének, Takács Andrásnak. Először is arra kerestük a választ, hogy mi tette szükségessé a változtatást. A kirendeltség igazgatója tulajdonképpen megerősítette korábbi információinkat. Ezek szerint a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság óriási leterheltsége miatt — ami elsősorban az állandó létszámhiány számlájára írható —, például a családi pótlékok ügyintézése, illetve kifizetése 6—8 hónapig is eltartott, s a táppénzt is nagyon sokan csak több hónapos késéssel kapták meg. Nem gigantománia! A ceglédi kirendeltségen a megyei igazgatóságénál sokkal jobb körülmények között dolgoznak az ügyintézők: ők a családi pótlék fizetéséről szóló határozatot 30 napon belül ki tudják küldeni az igénylőnek, illetve munkáltatónak, s a betegellátással kapcsolatos ügyintézés sem vesz igénybe 4-5 napnál több időt, ami az MNB-átutalással együtt is csak 8-10 nap! A ceglédiek jó s gyors munkáját igazolják azok a köszönőlevelek, amelyeket Monor és Nagykáta körzetéből kaptak az ügyfelektől. A ceglédi kirendeltség igazgatója hangsúlyozta, hogy a dabasi körzet hozzájuk csatolásával nem egy gigantomá- niás szervezetet akarnak létrehozni, hanem mint az eddigiek is bizonyítják, a lakosság érdekeit szolgálja az új felállás. Kérdés: mibe kerül a nagyobb távolságra eljutni Da- bas és körzete lakosságának? Van élé kapcsolat Takács András elmondta, hogy tapasztalatai szerint a társadalombiztosítási ügyek intézése, az esetek többségében nem igényli az érdekeltek személyes megjelenését Cegléden. Akik pedig elengedhetetlenül szükségesnek vélik a személyes találkozást, azok a kirendeltség épületében levő ügyfélszolgálati irodán élőszóban kaphatják meg a kért felvilágosítást. Az idén mintegy másfél ezren vették igénybe ezt a szolgáltatást. Útiköltséget egyébként csak a rokkantsági nyugdíjjal kapcsolatos ügyek esetén térítenek vissza azoknak, akiket maga a kirendeltség idéz be felülvizsgálatra Nagykőrösre vagy Ceglédre. Tapasztalataink szerint az emtierek többsége azonban igényli a közvetlen kontaktust a különböző intézmények, hatóságok dolgozóival... Erre a megjegyzésünkre reagálva mondta el Takács András, hogy Dabason az APEH irodájában helyet kapott egy jól képzett szakemberük, minden hónap első hétfőjén (az adócsoport félfogadási idején). Igaz, őt elsősorban kiskereskedők, kisiparosok, és a kisszervezetek képviselői keresik fel tanácsért, információért. A nem ebbe a szűk munkáltatói körbe tartozó többségnek is terveznek nyitni egy tájékoztató irodát. Ennek az elképzelésnek a megvalósítása azonban függ az APEH-hal folytatott tárgyalások eredményétől. Vagyis: kapnak-e még helyet egy másik szakképzett dolgozójuknak? Egyébként, mint a kirendeltség vezetőjétől megtudtuk, a dabasiak és a körzetben lakók családi pótlékkal kapcsolatos ügyeit eddig is Cegléden intézték. A gyáliak pedig azért tartoznak közvetlenül a budapesti és Pest megyei igazgatósághoz, mert abból a nagyközségből Cegléd csak a fővároson keresztül érhető el tömegközlekedési eszközökkel! Végezetül arra voltunk kíváncsiak, hogy ha a ceglédi ki- rendeltségnek 6000 nyugdíj-, illetve 4100 családipótlék-téte- le van — utóbbi Dabassal és körzetével együtt —, a várható többletfeladattal megbirkóznak-e az ügyintézők az eddigiekhez hasonló jó eredménnyel, s egyáltalán: menynyibe kerül ez az átszervezés a társadalombiztosításnak. Új murchal&hefóségsk! Takács András igazgató elmondta, hogy korábban hatvannégy kinevezett dolgozója volt a ceglédi kirendeltségnek. A budapesti és Pest megyei igazgatóság közel kétszáz üres állásának terhére növelték a kirendeltség apparátusának létszámát százhetvenre, s ehhez megkapták a szükséges bértömeget is. Ebből következik. hogy az átszervezés nem került több pénzbe, ugyanakkor javította Cegléden és körzetében a munkalehetőségeket. Sőt, további harminc jelentkezőt tartanak nyilván, akik közül majd válogatnak, ha a tapasztalatok azt mutatják, hagy a megnövekedett feladatok ellátásához a százhetven ember sem elég. Nos, mindehhez csak egy megjegyzést fűzhetünk. Ugyanezt a — Cegléden kapott — pontos, minden részletre kiterjedő tájékoztatást előbb is meg lehetett volna adni. Mondjuk úgy, hogy előre értesíti a megyei igazgatóság a szervezeti változásban érintett települések lakosságát, akár szórólapokon. A. L. A. LEVÉLHÁBORÚ OCSÁN (2.) Nem politikai, Üzleti vállalkozás * Az ócsai levélháborúról teg- X nap közreadtuk a helybeli mű- ! velödési ház Híd a jövőbe cí- I mű szórólapjának kivonatát, s S a válaszként terjesztett „nyílt s levelet — utóbbit Juhász Ká- N roly, a Népfőiskola, Révész ^ Miklós, az SZDSZ és Végh Gá- bor, a Független Kisgazdapárt § ócsai csoportjainak képviselői S írták alá. Most Dönti Károly ócsai tanácstag erre írott leveléből idézünk. Félreértések sorozata ", I. Tájékoztatjuk önöket: amennyiben a felhívásból nem derült volna ki, ez a megmozdulás nem politikai, hanem üzleti jellegű vállalkozás. Ebből követhetően sem most, sem a jövőben nem kívánunk politikai szervezeteket, pártokat munkánkba bevonni, csak azok tagságát, mint ócsai polgárokat! Nem kérdezzük, hogy ki, milyen pártnak a tagja, mert az egyszerűen nem tartozik ránk. A július 4-i megbeszélésen senki sem képviselt politikai pártot... hogy ki milyen pártállású, azt senki sem vizsgálta, s nem is fogja! A katolikus közösség képviseletében meghívást kapott a tisztelendő úr is. Sajnos, halaszthatatlan utazása miatt nem tudott jelen lenni a megbeszélésen, így levélben küldte el támogató felszólalását és értékes javaslatait. Kijelentésünk komolyságának megkérdőjelezését határozottan és kategorikusan visz- szautasítjuk! Véleményünk az. hogy nem szükséges SZDSZ-tagnak vagy kisgazdának lenni ahhoz, hogy komolyan gondoljuk, amit mondunk. Ha önök felelősen kívánnak politizálni, nem pedig felelőtlenül vádaskodni, akkor vennék a fáradságot némi tájékozódásra. Ez esetben tudnák, hogy ... a tanácsülésen Dönti Károly tanácstag felvetette a világkiállítás hasznosításának ötletét. Majd a kedvező hozzáállás után személyesen kereste fel azokat, akikre — a szervezési és beruházási munkákban — támaszkodni lehet. Igaz, nem kérte ki előzetesen az SZDSZ.az FKGP engedélyét, de még az MSZMP-ét sem, s önök, uraim joggal tarthatnak attól, hogy nem is fogja! A nyújtható garanciákról pedig annyit: egy vállalkozásnak lehetőségei vannak és nem garanciái, azokat kemény munkával meg kell teremteni. Ez az alkalom módot ad arra,' hogy községünk eddigi fejlődési ütemét jelentős mértékben meggyorsítsuk. Fia ezt nem használjuk ki, akkor mi, ócsaiak csak magunkra mutogathatunk. Utasítgatásról még udvarias formában sincs szó, annál inkább koordinálásról. A lakások utasításra történő átadásának vádja egyszerűen nevetséges ! Siker esetén ... „pecsenye- sütögetésre” Úcsa minden lakójának oka lehet, de ehhez mi még csak a tüzet fújjuk. Vitákról a továbbiakban sem zárkózunk el, de csak személyesen, a nyilvánosság előtt, és nem pedig levelezés formájában ... Hát, ez volt a három röpirat tartalma, illetve a levélháború története Igaz, létezik még egy negyedik nyílt levél is — Papp László tollából, amely válasz az ellenzékiek kételkedéseire —, az újabb idézetek helyett azonban inkább nézzük, milyen lehetőségekről beszélt Dönti Károly azon a bizonyos nyári tanácsülésen. Azzal érvelt, hogy a Felső- babádi Állami Gazdaság központi épületeit kastélyszállóként lehetne hasznosítani, ahol százötven férőhelyet alakíthatnának ki. — Ebben partner lenne a gazdaság. Már nem csak álom! A gázgyárnak szintén van olyan épülete, ahol újabb százötven vendégnek alakíthatnának ki szállást. Az életveszélyessé vált kis gimnázium helyén egy hatvan férőhelyes panziót kellene építeni, ahol étkezést is biztosíthatnának. A jövő év szeptemberében megnyíló kereskedelmi szakközép- iskola és gimnázium helyett külkereskedelmi szakközépiskolát és gimnáziumot volna kívánatos létrehozni. Ehhez már megvannak az adottságok, A játékterem sem cikk Hcs nincs sz©$z, nem jönnek Házasság? A jól értesültek állítják: Érdnek és Százhalombattának házasságra kell lépnie. No, nem eg\ várossá válnia — ettől messze még az idő, s ehhez össze is kellene épülnie a két településnek. Ez mondjuk a harmincadik században lehetne teális. Viszont amit kérdeznek több n több fórumon — szerkesz tőségünktől levélben, s telefonon —, igaz-e, hogy Érd és Százhalombatta együtt választ egy országgyűlés; képviselőt? Ami az értesültségi fokozatokat illeti, még semmi biztosat nem tudok De egyfajta elképzelés, mégpedig annál a kerékasztalnál megfogalmazódott: hetvenezer ember választhat vagy válasszon egy ország- gyűlési képviselőt. Elképzelés, mely ha létjogosultságot nyer. akkor már csak számolni kell. Érd 55 ezei lakos körül, Százhalombat ta 20 vagy valamivel afölött. Meglehet, hogy miután csak együtt tesszük ki azt a bizonyos hetvenezret, házasságra keli lépni. Nem érzem a görög tragédiák szelét — nincs ebben semmi tragikus! Két város is választhat egy országgyűlési képviselőt, l i érdekeit maradéktalanul képviseli. Ám ehhez olyan útravaló sem árt — ha mindez bekövetkezik —, mely egyértelműen megszabja, ki, mit vár tőle Miközben a számonkérés is az elvárásokhoz igazodik. Nincsenek könnyű helyzetben mostanság a kulturális intézmények. Fenntartásukra egyre kevesebb pénz jut, s emellett rendezvényeik is mind kevesebb érdeklődőt vonzanak. Tény, hogy a művelődési házak hagyományos szerepe megváltozott, mégis kissé meglepett a taksonyi kultúr- ház falára nemrégiben kikerült „játékterem” feliratú tábla. — Nem látok ebben semmi különöset — mondja Nádasdy Lajos, a művelődési ház igazgatója. — A játékautomaták, az évek óta rendkívül elhanyagolt állapotban levő pincében kaptak helyet. A gépek tulajdonosa egy kisszövetkezet, amely a saját költségén hozatta rendbe a helyiséget. Ezenkívül évi 83 ezer forint bérleti díjban állapodtunk meg. ami a mai szűkös időkben mindenképpen jól jön. — Lehet, de ennek ellenére nem a játékautomatáknak kellene ideszoktatniuk a helybelieket ... — Három éve dolgozom itt igazgatóként, azóta sokféle programot szerveztem, de nagyon nehezen jönnek be az emberek. Leginkább a gyerek- előadások iránt érdeklődnek. A felnőtteknek szóló műsorok egy része veszteséges, vagy alig néhány száz forint a nyereség. Egyébként a játékterem sem megy, most már három hónapja zárva vannak. — Az utóbbi időben a legtöbb művelődési ház a hagyományostól eltérő, szolgáltató jellegű programokkal csalogatja be a közönséget. Nem lehetne ezt megpróbálni Taksonyban is? — Igyekeztem különböző tanfolyamokat szervezni, de egyik sem volt sikeres, alig két-három ember jelentkezett. Innen eljárnak dolgozni a a helybeliek, este későn érnek haza, akkor pedig pihenni akarnak. Meg aztán tele van a falu kocsmával, és sokan ott keresik a kikapcsolódást. — Tulajdonképpen mit nyújt a művelődési ház a tak- sonyiaknak? — Kedden délutánonként nyugdíjasklub működik itt, csütörtökön próbál az asszonykórus, péntek-szombat-vasár- nap diszkót rendezünk. Most már büfénk is van, mert ha nem árulunk szeszt, akkor a kocsmába mennek az emberek. Szeretnék egy nyitott házat csinálni, ahová eljönnek az emberek, de ha nem keresnek meg a kéréseikkel, igényeikkel, akkor nem tudok sokakat érdeklő programokat szervezni. Akinek négyezer gyereke volt" Utca őrizze emlékét Október 10-cn, 100. születésnapjának előestéjén emlékeztünk Tápiószecsőn Honfi Ferenc hajdani iskola- igazgatóra, aki elhivatott néptanító volt. Honti Ferenc 1889. október 11-én született egy Duna melléki patinás kisvárosban, Esztergomban, s több mint hetven évig volt lakója a Tápió melléki kis falunak, Szecsőnek. Kölcsönösen szerették egymást a lakossággal. Élete legfájdalmasabb időszaka az utolsó négy esztendő volt, amikor idős napjait szeretteitől távol kellett töltenie. Amikor közvetlenül halála előtt a 94. születésnapját köszöntöttük a soproni pedagógus szeretetotthonban, elővett egy kis fényképes tabhiszen hat nyelvet tanítanak, s szakosított idegenvezető-képzés is van ugyanott. Mindebből kiérződik a régi vágy — ami Bartos Sándortól, az állami gazdaság igazgatójától sem idegen —, hogy Öcsa idővel iskolavárossá nője ki magát. A lokálpatrióták szeretnék letelepíteni Ócsára valamelyik főiskola vagy egyetem kihelyezett tagozatát is. Ennek úgy tűnik szintén megvannak az alapjai, mert a nagyközségben évek óta hazai és külföldi szakemberek tanulmányozzák tudományos igénnyel a tájvédelmi körzet állat- és növényvilágát. Uszoda, szauna, szálloda Ócsa térségében 1200 méter mélyen hőforrásokat találtak. Lenne mivel megmelegíteni a helyi strand vizét, s később a megnövekedett bevételekből, tőkeerős vállalkozók segítségével fedett uszodát, szaunát építhetnének. Az Ófalu határában pedig van hely egy termálszállónak — állítólag vállalkozó is jelentkezett, aki NSZK-beli utazási irodákkal venné fel a kapcsolatot hasznosítására. A tervezett ócsai utazási iroda pedig már egyáltalán nem álom! A reklámozást a helyi Vörös Október Termelőszövetkezet vállalná. A felsoroltak közé illesztenék a falusi turizmust. Ezek azok az elképzelések, amelyek az ellenzék szerint irreálisak. A magunk részéről csak annyit teszünk az ügyhöz: ha az ellenzékiek és a munkacsoport egy asztalhoz ülne, talán megtalálnák a közös nevezőt Ócsa minden állampolgárának kedvére. Aszódi László Antal lót, s egy megnyerő külsejű fiatalemberre mutatva mesélni kezdett: Ez a fotográfia akkor készült, amikor 1908 szeptemberében — 19 évesen — Kákán tanítani kezdtem. December elsejével áthelyeztek Tápió- szecsőre, ahol még nagyobb volt a tanítóhiány és ott egyfolytában 56 évet tanítottam. Beszélt az agg nevelő, mint a gondos gazda, aki az év végén visszatekintve, számadást tesz, hogyan is sáfárkodtam az elmúlt esztendőben. Egy hosszabb emberöltőt szimbolizál a példának vett esztendő, ahonnan visszatekintve — megragadva az utolsó alkalmat — teljes szellemi frissességgel mesélt egy szeretett tanítványának, akinek érdemeiben nevelőapaként osztozott, s akivel a levelezések, találkozások alkalmával állandó kapcsolatot tartott. Tápiószecsőn az első alkalommal 103 növendéket kapott. A szép kisvárost hagyta ott a poros községért. 1915- ben megnősült. Tanítónőt vett feleségül. Családjuk nem volt, és így az „édesapai” szerete- tet, gondoskodást a nagy „családnak” a község lakosságának tudta szentelni. Részi vett a község társadalmi életében, az ifjúság iskolán kívüli nevelésében és mindennemű közösségi tevékenységben. Két évtizeden át volt iskolaigazgató, s hosszú tevékenysége alatt nemzedékek kerültek ki keze alól. Amikor 1921 szeptemberében — mint félő elsős kisdiákot — átvett édesanyámtól és megsimogatta a fejem, rögtön megérettem a szeretetét, amely kölcsönössé lett és egészen haláláig összefűzött bennünket. Az első, második és hatodik osztályban a betűvetés mellett az öntevékenység igényét és a népművészet szeretetét is belém plántálta, amelyért köszönetét mondva, példaképnek tekintettem életét. Munkásságáról a mostani fiatal nevelők is példát vehetnének. Honti Ferenc népszerű lett a járásban is. Élismerték képességeit és hét község iskolai felügyelőjének . nevezték ki. 1954-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, 1962-ben arany fokozatot, 1969-ben gyémántdiplomát és 1974-ben vasdiplomát kapott. Tanítása utolsó évtizedében már csak az első osztályosokat oktatta. Az 56 esztendő alatt közel négyezer gyerek került ki a keze alól. Növendékei között volt dr. Szabolcs István egyetemi tanár, dr. Papp Miklós orvos és vagy tíz tanító. Az első évtizedek diákjai ma a község öregjei, de az utolsó évek tanítványai is meglett, családos emberek már. Nevelői búcsúztatását 1964 júniusában tartottuk. Nem küldtünk szét meghívókat, mégis zsúfolásig megtelt a művelődési ház nagyterme — megható ünnepség volt. A kitüntetés átadása, a hivatalos beszéd után sorba állt 11 tanítványa; minden elmúlt öt esztendőből egy, mindegyiknél hatalmas virágcsokor... A galambősz. 75 éves Honti Ferenc elcsukló hangon köszönte meg a jókívánságokat. Néhány év múltán meghalt a felesége és az emberek sze- retete nem tudta pótolni a kihűlt otthont... Pár esztendeig Gazsi István hajlékában még derűsen élte mindennapjait, de a család kihalása után elkerült a soproni pedagógusotthonba. Ott halt meg öt esztendővel ezelőtt, és itt hántoltuk el a felesége mellé Tápiószecső temetőjében. Most, amikor századik születésnapját ünnepeltük, meleg szeretettel emlékeztünk és tisztelettel álltuk körül temetői „katedráját". Ott pihen már sok növendékével. Az élők virággal, koszorúval borították be sírhantját. A temetői emlékezés után a nagyközségi tanács dísztermében volt egy nagyobb lélegzetű megemlékezés, ahol értékeltük hosszú szecsői életútját, munkásságát. Javasoltuk, hogy utcát nevezzünk el róla Tápiószecsőn. Ofella Sándor
