Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-12 / 241. szám

///y/ 198 9. OKTOBER 12.. CSÜTÖRTÖK Ő ÍRTA lopta-Iak Nem szűkölködünk mos­tanában — ahogyan a szer­ző fogalmazta — „izgága, de igazi gondolkodó"-kban. Akik bizony lerántják a leplet...! Például arról, hogy „kollektiv tolvajosdi" jellemzett bennünket, s ha valaki nem vett részt ben­ne, ,,a közvélemény ... egy­szerűen hülyének nézte őket." Szerzőnk, Lővéri Szabó Róbert, aki a Kapuban (89/9.) publikálta dolgoza­tát. próbát is javasol. Mint írta.........tételezzük fel, hogy létezik egy csodagomb, amelynek megnyomásakor a magánerős építkezéssel készült házakból minden lopott anyag egy szempil­lantás alatt eltűnne." Nagy muri lenne ez. mert hiszen néhány „hülyét” kivéve, a tolvajok hada ott kesereg­hetne romokban heverő ott­hona előtt. Sőt, keseregni sem nagyon lenne ideje, kedve, mert hiszen a cso­dagomb megnyomása után .. az ország egy atomtá­madás utáni állapotú rom­halmazzá változna." Na. most tessék mondani: kell nekünk atombomba?! Avagy elég néhány „hülyé­nek nézett", aki nem tu­dott lopni, s aki csodagom­bokat nyomkod?! Így is, úgy is romokban az ország. Akkor meg? Komolyra fordítva a szót: kezdünk torkig lenni a csak én vagyok egyedül becsületes hamis igéinek prófétáival. A megyében az 1981 és 1985 közötti évek­ben 3.3 964 új otthon került tető alá, s ennek több, mint kilencven százaléka a ma­gánerős formában valósult meg. Akkor tehát: 30 ezer család, mint tolvaj. Vagy nem mindegyik? S a ko­rábbi években építkezők? Avagy a tavalyi 4973 új lakásnak a tulajdonosa? Mind-mind tolvaj? Ottho­nában ott állhatna a fel­irat: lopta-lak?! Már bocsá­nat: ki kit néz itt hülyé­nek?! Feltételezzük, L. Sz. R. is lakik valahol. S ha igen, akkor csakis tanácsi bér­lakás, avagy egy albérlet lehet a színtere ennek a lakhatási lehetőségnek. Máskülönben ugyanis ... csak nem?! Hogy ö is? De hiszen, ha úgyis tolvaj min­denki, köztünk marad ... KLIENS Követelésüket továbbították Az ápolónők a válaszra még várnak Az ápolónők követeléseit kedden továbbítottál^ a pénz­ügyminiszterhez — közölte dr. Pesta László, az Országgyűlés szociális és egészségügyi bi­zottságának elnöke. Az ápolónők — mint isme­retes — tiltakozó tüntetést tartottak szeptember 26-án a Szociális és Egészségügyi Mi­nisztérium épülete előtt, köve­telve igen nehéz anyagi hely­zetük megoldását, munkafel­tételeik javítását. Kéréseik között szerepelt, hogy a túl­óra. az ügyeleti díj, a műszak­pótlék mentesüljön a prog­resszív adózás alól; a jövőben ne kezeljék nem termelő ága­zatként az egészségügyet; az ott dolgozók bérezését ne há­lapénzzel oldják még. Köve­telték továbbá: részesedni kí­vánnak a közvagyon azon ré­széből, amely pillanatnyilag az MSZP — tüntetésük idején még MSZMP — őrzésében van. Petíciójuk átvételekor Szűrös Mátyás, az Országgyű­lés elnöke ígéretet tett arra, hogy kéréseikkel megismer­kednek a Parlament tagjai. Majd az iratot — tanulmányo­zás és állásfoglalás végett — az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának adta át. A szakbizottság hétfői, Vá­cott tartott ülésén azonban — sok képviselő távollcte miatt — a téma nem került napi­rendre. Idönyerés végett a bi­zottság úgy döntött, hogy dr. Pesta László — Lestárné dr. Varga Mária kíséretében — felolvassa a petíciót az adó­rendelet módosítását tárgyaló építési és közlekedési parla­menti bizottság szerdai ülésén, hogy az irat mihamarabb az illetékeshez, Békési László pénzügyminiszterhez kerüljön. A választ az Országgyűlés legközelebbi ülésére várják — közölte dr. Pesta László. Új tagkönyv egyúttal belépő Minden párttag szabadon dönthet A kongresszus után tegnap tartották a Magyar Szocialista Párt Pest Megyei Szervezeté­nek első aktívaértekezletét, amelyen természetesen a leg­utóbbi napok eseményei vol­tak a napirenden. A részvevők több beszámolót és véleményt hallhattak a tanácskozásról, részletes információkat kap­tak a platformok tevékenysé­géről, ám ami ennél sokkal fontosabb: hozzáláthattak az új párt megszervezéséhez. Az új alapszervezetek meg­alakítására november 10-éig kerül sor. Tekintettel arra, hogy az átjelentkezés során valamennyi érintett szabadon dönthet arról, melyik alap­szervezethez kíván csatlakozni, várhatóan kisebb-nagyobb át­rendeződés következik be. Ahol a tagok szükségesnek ítélik,, új vezetőséget választhatnak. Az elképzelések szerint november végéig a városi szintű, decem­ber 20-ig a megyei pártveze­tést kell megújítani, hozzáido­mítva természetesen az appa­rátusi szervezetet is. A tervek szerint néhány na­pon belül összehívják a ko­rábban MSZMP-tagként meg­választott országgyűlési kép­viselőket, s akik vállalják az új pártot, megalakítják a par­lament MSZP-frakcióját. Újdonság az is, hogy a szo­cialista párt új tagkönyve bir­tokosát feljogosítja arra, hogy bármelyik párttntéz- ménybe vagy helyiségbe an­nak felmutatásával beléphes­sen, nem úgy, mint eddig, amikor is a Központi Bizott­ság budapesti székházába csak külön igazolvánnyal vagy en­gedéllyel lehetett bejutni. Napi tízezer forint az államnak Húszezer szeszfok A kertek alján az Ipoly, a rézcsövekben pedig a pá­linka csörgedez. No nem holmi közönséges zugfőzdéről van szó, hanem is nagyon is törvény szabályozta magán- vállalkozásról. Vámosmikolán Ungar Zoltán miniüze­me a példa arra, hogy érdemes kitartónak lenni, s vál­lalni az esetleges összeütközéseket is a fontoskodó hiva­tali apparátussal. mWWl — Három hónap alatt sike­rült tető alá hoznom, és a szükséges berendezésekkel fel­szerelnem a szeszfőzdét, de másfél hónapig tartott, amíg kézhez kaphattam a működési engedélyt. Igaz, akkor, 1984- ben még csak remélni lehetett, hogy zöld utat kapnak hazánk­ban a társasági törvényen ne­kibuzdulva a magánvállalko­zások. A szeszfőzde építési, beru­házási költségei meghaladták az egymillió forintot. Valamennyi berendezési tár­gyat, az üzemeltetéshez szük­séges eszközöket kisiparossal készíttetett. Ezek olyan színvo­nalon termelnek, hogy akár szabadalmaztathatnák is. Eleinte fával, de két éve már fűtőolajjal működteti a beren­dezést. Tulajdonosa a szüksé­ges tőkét., valóban kemény munkával hozta össze. Má­sodmagával elvégezte a helyi szociális otthon tetőráépítését. Jó hírű ácsmesterből, így vált elismert vállalkozóvá. A bü­rokrácia tévelygő papírhalma­zaira üzemének nyereségessé­ge a legcsattanósabb válasz. — Akkor, 1984-ben annyira kifogytam a pénzből, hogy már attól féltem, a gyermekem ka­rácsonyfájára semmi sem jut. Az eltelt öt év azonban kár­pótolta az akkori legatyáso­dásért. Havi tiszta jövedelme meghaladja az ötvenezer fo­rintot. Főállású dolgozót fog­lalkoztat tízezerért. Az üzem havi átlagteljesítményét 20 ezer szeszfokban jelölte meg. A teljesímcnyeknél időzve el­mondta, hogy napi átlagban 30 hektónyi cefre kerül az üstbe, s ebből mintegy 240 li­ter pálinka nyerhető. — Vállalkozási alapelvem, hogy csak akkor tudok lépést tartani a konkurenciával, s ezen belül az állami iparral, ha a gyorsaság nem megy a minőség rovására, s áraim alacsonyabbak, mint például az áfész által működtetett szeszfőzdéké. Szó szerint gyümölcsöző öt­letnek bizonyult, hogy aki igényli, annak a háztól az üzembe fuvarozza a cefréjét. A páciensnek így csak a végter­mékért kell jelentkeznie. Nem tagadta, voltak s van­nak ma is ellenségei. Olyan notórius feljelentgetök, akik szeretnék üzemét, annak jó hí­rét lejáratni. Erre oiyan ese­tekben derült fény, amikor ki­szálltak az APEH-től, vagy a megyei pénzügyőrség illetéke­sei lázasan kerestek valami törvénybe ütközőt. Konkurenciát a helyi áfész- főzde jelentene, ha... Ha egyáltalán képes lenne rá. Ál­landó az üzem meghibásodása, s mint hírlik, kezelői sem na­gyon törekednek arra, hogy a maszekkal mérkőzzenek. Sze­rettünk volna velük is beszél­ni, de az üzem ajtaján ákom- bákom betűkkel ott éktelenke­dett a felirat, miszerint mű­szaki meghibásodás miatt szü­netel, a műnket, A Jcoszos ab­laküvegen át kandikálva in­kább szurokkészítő műhelyre gyanakodik az idegen, mint­sem a higiéniai követelmé­nyekre nagyon is adó szesz­főzdére. Szemétlerakó telep volt, a senki földje, ahová a Tökön élő Kollár Géza megálmondta az üzemét. Eredeti szakmáját tekintve kertészmérnök, de birtokában van az élelmiszer- és borásztechnikusi oklevél is. Szeptember közepén indíthatta be vállalkozását. Mint mond­ta, az ötlete már 1984-ben megszületett, de pénz híján csak most valósíthatta meg. — Ki kell termelnem a ha­vi jövedelem mellett a felvett félmillió forintnyi hitelt és an­nak 19,5 százalékos kamatát. Ügy számolom, hogy három év alatt megtérülhet a bein­vesztált tőke. — És ha nem? Vállalkozása kudarcot vallana...? — Akkor megpróbálkoznék a sörkészítéssel. — Vonzódik a pálinka- és sörfőzéshez. Talán bornemisz- szal? — Egyáltalán nem iszom semmiféle szeszt. Meggyőző­désem, hogy aki a nagyobb jö­vedelem mellett az ital sze- retete miatt fog bele egy ilyen nagy értékű beruházásba, an­nak azt üzenem, hogy húzza le Kóstoló a rolót és adja vissza sürgő­sen az iparengedélyt. Ehhez tiszta fej és találékonyság szükséges. Bent az üzemben a főzőüs­tök előtti területen jókorá fa­hasábok jelzik, hogy itt aztán van mit eltüzelni. Alkalman­ként segítője is akad. Arra vi­szont fenemód ügyel, hogy aki besegít a napi munkába, az le­hetőleg háttal álljon az üveg­nek vagy a féldecis pohár­nak. Az üzem belseje, s benne a főző-, finomítóberendezések úgy ragyognak, mintha gyógy­szertárban lennénk. — A berendezés állapota határozza meg, hogy milyen minőségű, tisztaságú pálinkát kapnak a megrendelők. Itt két­szeres az üzemeltetési bizton­ság, hiszen az üstökhöz csatolt állványcső, nyomásmérő és szelep erre biztosítékot ad. A berendezés stabil pontja az a mérőóra, amelyről, mi­ként egy gázos vagy elektro­mos díjbeszedő, a cefrét szál­lító is leolvashatja, hogy a fő­zést követően végül is mennyit kell fizetnie. Viccesen tarifa- számlálónak is titulálják. — Napi tízezer forintnyi adót adok az államnak, s át­lagban 1,5 hektoliternyi tisz­ta pálinkát állítok elő. Általá­ban a kuncsaftok 50 százalé­kot megközelítő alkoholtar­talmú készterméket kérnek. Egyébként a hivatalosan meg­engedett 40-50 szeszfok közöt­ti.. — Alig egy hónapos üzemel­tetés után már feltérképezhet­te azt, hogy mennyi önnek a tiszta haszna. — Mi tagadás, erre Is gon­dolni kell, s úgy látom, hogy a havi tiszta jövedelmem 40-50 ezer forint között mozoghat. Az üzem irodaépületében lé­vő íróasztalon akták, hivatalos dokumentumok jelzik, hogy naprakészen és pontosan kell vezetni minden, a szcszfőzés- sel kapcsolatos momentumot. A megyei pénzügyőrségtől ugyanis gyakorta, meglepetés­szerűen szállnak ki a „finán­cok”. Sokasodnak Pest megyében a magánvállalkozásban mű­ködtetett szeszfőzdék. Rövide­sen beindul egy Sóskúton és Pócsmegyeren, de épül már a tárnoki is. Gyócsi László A fokoló t nein lehet becsapni A belföldi húsellátás ja­vítása. zavartalanná tétele érdekében az állami inter­venciós alapból október 1- jctől december 31-ig kilón­ként 11 forintos támogatást igényelhetnek azok, akik a belkereskedelem számára meghatározott sertéshús- féléket értékesítenek. A tá­mogatás az állami feldol­gozó üzemeket és az úgy­nevezett regionális — ter­melőszövetkezeti, állami gazdasági, áfész — vágó­hidakat és feldolgozóüze­meket illeti meg. Pest megyében is több ter­melőszövetkezet foglalkozik húsfeldolgozással, tart fenn vágóhidat. A hír kapcsán megkérdeztük, az intézkedés érdekeltté teszi-e őket abban, hogy minél több húst adjanak el a kereskedelemnek, illetve értékesítsenek saját üzleteik­ben. Lefölözni a nyereséget Az ágazatvezetők véleménye megegyezett abban, hogy az ártámogatással az eladás nem ráfizetéses, így most bátrab­ban értékesíthetik a tőkehúst is. Nem hallgatták el a gon­dokat sem. Aggasztja őket, hogy az állattartók már je­lezték — hallván a támogatás­ról —, szeretnének ők is árat emelni. Nyugtalanítónak tart­ják, hogy a 11 forintos ártámo­gatás csak december 31-ig szól, s januártól már a szabad ár lép érvénybe. Tüske Róbert, a TOT taná­csosa elmondta, hogy a regio­nális üzemeknek az első félév­Félnek a szabadpiac farkasförvényeitől Ki süti majd a pecsenyéjét? ben sem voltak olyan nyereség­tartalékaik, mint a nyugat­európai sertéskeresletet kihasz­náló, extraprofitot elérő álla­mi húsipari vállalatoknak. Ezek az üzemek jórészt kény­szerpályára kerültek, s egy na­gyon vékonyodó, gyorsan fogyó nyereséghányad mellett próbál­nak szerződéses kötelezettsé­geiknek eleget tenni. A szak­emberek véleménye szerint megoldás lenne, ha az extra­profitot elérő vállalatok nye­reségét „lefölöznék", és ebből egy olyan pénzalapot képez­nének, amelyből biztosíthat­nák az üzletből kirekesztett — de a közellátás szempontjából nélkülözhetetlen — üzemek nyereséges működését is. Sze­rinte sem jelent megoldást a 11 forintos árkiegészítés akkor sem, ha az élő állat felvásár­lási ára meghaladja a 70 fo­rintot. Ilyen körülmények között lehetetlen a tőkehúst rentábilisan előállítani. Ismeretlen játékszabály Igaz, a hizlalás költségei is egyre tetemesebbek. Az árrend­szer furcsasága, hogy bár a ta­karmányárak szabályozottak, a fehérjék — elsősorban a szó­jadara — hónapról hónapra drágulnak. A szabad ár kialakítása csak akkor korrekt, ha az összes piacszabályozó eszköz — amely az áron kívül létezik — egy­értelmű. A termelők és a fel­dolgozók egyelőre úgy érzik, hogy a „piaci játék” szabá­lyait még nem közölték velük. A feldolgozóüzemek ilyen­tájt kötnek szerződést a ter­melőkkel. Korábban az árakat államilag szabályozták, s bár előfordult, hogy különböző in­dokok miatt ezek egy-két fo­rinttal emelkedtek, de mindkét fél tudta, hogy mire számíthat. Ma gyökeresen más a helyzet. A hizlalók még nem tudják, hogyan alakulnak a takarmánygabona-árak, mennyiért lehet megkapni egy malacot. A kukoricatermésről eddig ugyan ellentmondásos hírek érkeztek, de az bizo­nyosnak látszik, hogy nem lehet rekordtermésre számíta­ni. A bizonytalanságot jellem­zi, hogy a kukorica ára a sza­badpiacon az elmúlt egy-két hónapban mázsánkénti 100 fo­rinttal drágult. Volt, hogy 1000 forintért lehetett venni egy malacot, máskor 1800 fo­rintot is elkértek érte. Ha egy hízott sertésen a gazda haszna 150-200 forint, akkor a 800 forintos mozgás óriási. Hosszú távon a hizlalók sem nevel­nek sertést, ha az állattartás nem hoz nyereséget a kony­hára. Ha a piac kiszámítha­tatlan, a termelők bizalma megrendülhet a vállalkozás sikerében, az előre nem látha­tó bajok ellen a legnehezebb védekezni. A másik rovására A fogyasztókat sem nyug­tathatja meg az az előrejel­zés, miszerint az élelmiszer- iparban az áremelkedés maga­sabb lesz. mint az idén. Nem lehet tudni, hogyan alakul a fizetőképes kereslet, hiszen egyes becslések szerint a ma­gyar családok már jövedel­müknek felét költik élelmi­szerre és háztartási cikkekre. Ha a jelenlegi helyzet nem változik, akkor előfordulhat, hogy a fogyasztó ráfizet, de a termelő és a feldolgozó sem jár jól. A mezőgazdasági szak­emberek tartanak attól, hogy a kormány az élelmiszer-ipari ágazatot kiszolgáltatja a sza­badpiac farkastörvényeinek. Félnek, hogy egy olyan szabá­lyozhatatlan árharc alakul ki, amelyben mindegyik fél a má­sik rovására akar nyereséget elérni. Ez ugyan átmeneti eredményeket hozhat hol az egyik, hol a másik javára, de hosszú távon gazdasági össze­omláshoz vezet. Hargitai Éva Megérkeztek a cefrével teli bordók a tök! szeszfőzdébe „ V ' - (Pék Veronika felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents