Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-11 / 240. szám
1989. OKTÓBER 11., SZERDA SZÁJTÁTVA Murujár Veszedelmes hamariság lenne egy gyár udvarán járva az öltözékekből bármire is, de főként az illető beosztására következtetni. Mert ugye, azt hinné az ember, ha nem elég óvatos, hogy amikor lát egy bakancsos, pufajkás alakosakkor munkást lát. Lehet. De az is lehet, hogy egy műszaki ügyintézőt, technológust. Azt bizony! Mert hiszen nekik is „ki kell menni” az életbe, azaz a szerelőiéire, a csarnokba, s akkor . . . akkor bizony nekik is ugyanaz jár, mint az ott dolgozó munkásoknak. Nem nyugodtak addig, míg jogosultságukat papírra rögzítette a szakszervezet: jár! Bővült tehát a lista, amelyen a belső tolvajnyelv szerint az áll, hogy „muruiár”, azaz munkaruha-járandóságok. S ha egy ilyen listát a kezébe kaparinthat az ember — némi helyi ismeretség segítségével a hírlapíró megtehette, * böngészgetni kezdte —, hamar citálja a száját. Ki mindenkinek jár bakancs! S pufajka! Az esőköpenyről nem beszélve! A köpeny meg egyenesen természetes járandóság, olyannyira közönséges jog, hogy egyszerűbb lenné azoknak a nevét listára venni, akik élhetetlenek módjára még env- nvfct sem tudtak maguknak kiharcolni« Ügy kell nekik! A furcsa, a nehezen érthe- nő nemcsak ez, hanem az is, hogy az ún. kihordási időben — mert erre már nem jutott figyelem, avagy nem futotta a bátorságból? — semmi különbség. Azaz az igazgatói titkárság vezetőjének a köpenye, az esőkabátja ugyanannyi ideig szolgál, mint a vegyszer- raktárosé, s a technológus bakancsának sem kell többet kibírnia, mint a hegesztőének . . . Ez már tényleg az egyenlőség! Itt már nincs különbség. őrizkedünk attól, hogy barmit is állítsunk. Csupán kérdezni merünk. így: valóban az az igazságos egyenlőség, hogy nincsen különbség?! MOTTÓ Veszélyforrás árnyékában Szigorúan ? Régóta foglalkoztatja a százhalombattai lakosságot a városban tapasztalható környezeti ártalmak sora: a gépkocsikat, mosott ruhákat tarkító kénpöttyök, az olajszag, a kiserdei „égő forrás”. Fokozta a bizonytalanságot, az emlékezetes mérgezéses halpusztulás, majd a HF alkilezőüzem beindítása. A helybelieket elsősorban ez a létesítmény foglalkoztatja: Sebestyén Béla vezérigazgató-helyettessel a Dunai Kőolajipari Vállalat környezet- szennyező voltáról beszélgettem. Zárt rendszerben — A DKV-t, első technológiai üzemének 1965-ös átadása óta folyamatosan fejlesztik — kezdte. — Ma több, mint 200 olyan terméket gyártunk hazai és külföldi felhasználásra, amelyek nélkülözhetetlenek az ipar különböző ágazatai részére. Eközben — jellegéből adódóan — tűz- és robbanás- veszélyes anyagok koncentrálódnak a vállalat területén. A kőolaj és annak származékai mellett különböző egészségre ártalmas segédanyagok is megtalálhatók itt. A folyamatosan növekvő igényeket tükröző technológiai fejlesztések egyik fontos állomása volt a fluid-katalitikus krakküzem beindítása. Az itt keletkezett mintegy 90 ezer tonna úgynevezett C—4-es szénhidrogén értékes, hasznosítása azonban Budaörsi szüret Budatiff [tatárában megkezdték annak a mintegy 12 hektáros szőlőtáblának a szürctelését, amelyet a közös gazdaság tagjai béreltek a Sasad Termelő- szövetkezettől. Huszonkét család vállalt különmunkát, átlagban fél hektárt és most elérkezett a szüret ideje. Alsó képünkön Ko- gyila Istvánné szedi a szép, nagyra nőtt, mézédes csiri fürtöket. Az álló képünkön Gábor fia pedig rekeszekben hordja ki a sor vegére a szőlőt (Hancsovszki János felvételei) Nógrádha is jut belőle Dunai, parti szűrésű Két év múlva. 1991-től a Dunakanyarból jut majd egészséges ivóvízhez a szomszédos Nógrád megye nyugati térsége. Ez a terület ugyanis nem a vezetékes vízellátás alapjául szolgáló vízbázis. Nyugat-Nógrádi településeinek közműves fejlesztését csak a Duna menti, parti szűrésű kutak további kiépítésével, és a víz nógrádi területre vezetésével lehet megoldani. Ezt bizonyítják az eddigi vízkutatások és erre az eredményre jutottak az Észak-Magyarorszúg vízellátásának távlati megoldására kiírt országos pályázat tervei is. A Duna menti vízbázisok továbbépítése megteremti a vízátadás lehetőségét. Az 1991-ig megvalósuló fejlesztés beruházási költsége 160 millió forint. csak úgy lehetséges, ha ezt cseppfolyós szénhidrogénné alakítják. Ennek érdekében építettük meg a HF alkilező- üzemet. Itt katalizátorként 40-50 tonna rendkívül veszélyes anyag, az úgynevezett hidrogén-fluorid cirkulál azúrt rendszerben. íróasztalba rejtve — Ilyen üzem a világon mindössze száz található. Fokozott veszélyessége miatt a technológiai rendszer tervezésére, építésére és működtetésére rendkívül szigorú előírások betartása mellett kerülhet csak sor. A Világbank előírásainak megfelelően a kivitelező cég elkészítette azt a veszélyességi tanulmányt, amely a tervezési, kivitelezési, üzemeltetési követelményeken túl tartalmazza a környező települések — Ercsi és Százhalombatta — védelmére vonatkozó utasításokat. Sebestyén Béla érveléséből az tűnt ki, hogy egy ilyen ipari centrum a létében is potenciális veszélyt jelent környezete számára. Ennek tudatosítása, az esetleges katasztrófa elhárítását szolgáló felkészítés komoly felelősséget ró minden érdekeltre. Magyarországon azonban az ipari katasztrófákkal kapcsolatos lakossági tájékoztatás és felkészítés még gyermekcipőben jár. Mindannyian ugyanabban a világban élünk! Mindannyiunk alanyi joga, hogy szembenézhessünk a ránk leselkedő veszélyforrásokkal, hogy felmérhessük azok nagyságát, hogy felvehessük ellenük a harcot. A DKV vezetőinek szilárd meggyőződése, hogy agyonhallgatással nem segítelek. a—miadunialan újraéledő! ftyilvánvaló és - kézenfekvő problémákon. Ezért a jövőbeli rendszeresen és folyamatosan nyilvánosságra hozzák azokat az adatokat és tényeket, amelyek kizárólagos birtoklása nem lehet a kiválasztott kevesek egyedüli joga. Nem lehet „szigorúan bizalmas” címkével íróasztalba zárt szakmai titok. Szilágyi Béla KIKRE LESELKEDIK A MUNKANÉLKÜLISÉG? , í Csalr a fővárossal együtt ^ Borsodban régóta áll a „bál”: ^ megkezdődött a gazdaság ki- vánt szerkezetátalakítása, aini- S bek következtében egy csapás- s ra százak maradtak munka ^ nélkül. ^ Nem is tudom; örüljek-e i vagy sírjak, hiszen Pest me- 5 gyében még úgy fogalmaznak, ^ a foglalkoztatási feszültségek ^ kezdik éreztetni hatásukat. Hogy mit takar a finom meg- S közelítés? Egyrészt sajnos azt, X hogy például öt nagyvállala- ^ tunk; a Pcvdi, a Budaflax, a i Tungsram Itt, a PVCSV és a | Pestvidéki Gépgyár hiába dnl- ^ gozik például magas adminiszt- ^ rativ létszámmal, nemhogy J elküldenek, de még csak át ^ sem csoportosítják dolgozóikat $ fizikai munkakörbe. Miért tennék, hiszen a két utóbb említett gyáron kívül a többi gyakorlatilag eredményesen gazdálkodik és még mindig kegyesek hozzájuk az egyébként minden baj forrásának kikiáltott külső körülmények. Másrészt viszont szű- kebb pátriánkban is megjelentek a munkaközvetítő irodák, de a kínálatot nehéz összehozniuk a kereslettel. Túlnyomó többséggel a szakképzetlenek kínálják magukat, a vállalatok viszont a hiányszakmában keresnek munkaerőt. Ráadásul azt sem tudjuk pontosan, igazából kikre leselkedik a munkanélküliség, hiszen a fővárosba bejáró mintegy 170 ezer emberről, azaz a munkaképes lakosság egyhar- madáról nincs adatunk. Mindaddig tehát, ameddig Budapest foglalkoztatáspolitikai koncepciója számunkra fehér folt, nem is lehet a megye félmillió munkavállalójának jövőjéről felelősen gondolkodni. Az szinte biztosnak látszik, hogy a fiatalok rövidesen mostoha helyzetbe kerülnek, mert ez oktatási rendszerünk nem fut egy sínen a termelés igényeivel, azaz az iskolákból szárnyra bocsátott ifjúság bizonyos rétegeinek lassanként PÁLFQRDULÁS MAGYARÁZAT MÉLKUL Ablakon kidobott pénz? Az utóbbi évek gazdasági baklövéseit vizsgáljuk, kétségtelen, hogy a legnagyobb közülük a bős—nagymarosi erőmű építése. Amikor egy évtizede belefogtak az építkezésbe, nem hiszem, hogy valaki gondolta volna, hogy a nyolcvanas évek végére politikai tényezővé válik.. Az elmúlt időszakban tanulmányok tömkelegé jelent meg. az építkezés azonnali leállítása mellett, vagy pedig éppen ellenkezőleg. a folytatásáért. Az esettanulmányok leg- ÚjabbiJca a Gazdaság és Energia című kiadványban jelent meg Vajda. György akadémikus, az MTA osztályvezetőjének tollából. Tekintettel arra. hogy a beruházás sorsáról honatyáinknak hamarosan dönteni kell, érdemesnek találtuk a tudós szakember véleményét megkérdezni az ügyről. Vajda György szerint az indulatok és érzelmek rendkívül nagy szerepet kaptak az építkezéssel kapcsolatos kérdésekben. Ügy látja, hogy a nagymarosi létesítmény esetében is elsősorban politikai célok vezérelték a kormány lépéseit. A vitázók érvei között sok olyan van, amely feltételezésen alapul, tehát nem lehet rá tudományos precizitással következtetéseket építeni. A szakemberek szerint a beruházást mindenképpen be kell fejezni az eredeti terveknek megfelelően. Mint mondja, azért, mert a várható hatások mai tudásunk szerint szinte bizonyosan uraihatók. Az nyilvánvaló, hogyha a vízlépcső nem épül meg, akkor ami eddig történt, ablakon kidobott pénz. Ami a helyreállításra kell, az is elveszett pénz. ahogyan az állásidő is az. Ráadásul a kártérítéseket is meg kell fizetni! — véli. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tudós saját bevallása szerint korábban erélyesen ellenezte a beruházást. Hogv mi pálfordulásának oka, arról egyelőre nem nyilatkozott. Sz. B. már az első munkahelyhez sincs reális esélye. Számukra a munkanélküli-segély folyósítása csak a legeslegutolsó lehetőség, kényszermegoldás lehet, ha egyáltalán megengedheti magának társadalmunk gazdasági, nem utolsósorban pedagógiai szempontból (kétlem), hogy az ereje teljében lévő, tettre kész fiatalságát ily szomorú sorsra kárhoztassa. A munkát vállalni szándékozó nyugdíjasoknak sem rózsás a helyzetük, mert a vállalatok csak végső esetben alkalmazzák, elsősorban saját volt dolgozóikat. E réteg zöme nem a mostani hiányszakmák mestere, ráadásul az ingázásra, a nehéz fizikai munkára csak kevesen kaphatók. Ugyanakkor hajtja őket a kényszer; életkörülményeik évről évre rosszabbodnak, ám az irántuk való kereslet ennek arányában csökken. A törzs, a 30-50 évesek széles tábora, akiknek meg kell becsülniük magukat adott helyükön a kenyérért, de még muszáj . átképzésre vállalkozniuk, újrakezdési kölcsönért folyamodniuk, ha úgy hozza a sorsuk. Nem ők a felelősek azért, hogy egykor szétverték a munkaügyi kormányzatot, s azóta nincs, aki rendet tenne a foglalkoztatáspolitikában. Ki mondja ma meg, mi minősüljön úgynevezett perspektivikus szakmának, s hol az a központi nómenklatúra, ami alapján finanszírozni kell az átképzést. Ezt az akciót egyébként bizonyos feltételek mellett ugyan fizeti az állam, ám tény, hogy megyénkben az effajta vállalati igény például minimális, ami ugyancsak a késlekedő szerkezetátalakítással magyarázható. Első teendőnk most, hogy <i .fővárossal, gőzösen kimunkálójuk azt a megbízható információt, amihez a munkaerőközvetítő irodák számítógépeinek összekapcsolása, illetve a napi együttműködés nyújthat garanciákat. Igyekeznünk kell, mert a langyos vízben is fel lehet fázni, hát még ha váratlanul érkezik a hideg zuhany ... ! F. E. Utánuk dobták a lakáskulcsot Ki mint veszi házát.. A lakásgazdálkodás olyan téma Magyarországon, ami szinte kivétel nélkül mindenkit érdekel, amiről mindenkinek megvan a maga véleménye, ha lakása nincs is. A szerteágazó problémakörnek csak egy kis szelete a tanácsi lakások eladása. Manapság nagy viták folynak arról, hogy érdemes-e a bérlakásokat állami kezelésben hagyni. Érvek és eLlenérvek csapnak ös«ze. Sokan egyenesen bűnnek tartják a lakások értékesítését, mondván, az állami vagyont fillérekért elkótyavetyélik. Az ingatlankezeléssel foglalkozó szervezetek viszont szorgalmazzák ezt a lépést, enyhítendő nem csekély gondjaikat. KI KERT, KAPOTT Pest megyében 18 ezer tanácsi lakás található. Mint azt Csecserits Imréné, a Pest Megyei Tanács közgazdasági koordinátora elmondta, a megyei bérházak jobb állapotban vannak, mint a fővárosiak. Színvonalasabb a karbantartásuk, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a házak fiatalabbak. Az agglomerációs övezetben a lakótelepek az ötvenes, hatvanas években épültek. Már a megyében is elkezdődött a bérlakások árusítása. Hogy hol milyen ütemben halad, az elsősorban a helyi tanácsoktól függ. Nekik kell meghatározniuk, hogy mely lakásokat bocsátják eladásra, hányat tartanak meg szociálpolitikai okokból, mennyi legyen az eladandó lakás forgalmi értéke, s ennek hány százalékát tegye ki a vételár. Dunakeszin például a városi tanács úgy döntött, hogy a telepszerű, többszintes épületeket megtartják. Van olyan település a megyében, ahol még nem is foglalkoznak ezzal a kérdéssel, máshol még éppen csak nekiláttak a probléma megoldásának. Viszont a szigetszentmiklósiak két év alatt közel 300 lakást eladtak. Henczi Gábor, a Szigetszent- miklósi Városi Tanács vb-tit- kára hangsúlyozza, hogy az ügyben teljesen pártatlanok, mivel sem ő, sem pedig tisztségviselő társai nem tanácsi bérlakásban élnek. Szigetszentmiklóson is az ötvenes években kezdték meg a lakótelep építését, akkor, amikor a település ipara rohamléptekben fejlődött. Ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogy akkor aki kért, az kapott is tanácsi lakást. Kis túlzással úgy is mondhatnánk, hogy utánuk dobták a lakáskulcsot. Sokáig csak jelképesnek mondható összeget kellett lakbérként fizetni, s a néhány évvel ezelőtti emelés után egy két és fél szobás, komfortos lakás bére még az 1000 forintot sem érte el. Érthető, hogy az itt lakók nem mozdultak, nem kerestek más lakásmegoldást, inkább ví- kendtelket. kocsit vettek, Így a rászorulók ma már nehezen juthatnak bérlakáshoz. MINÉL TÖBBET ELADNI A vb-titkár elmondta, hogy elsősorban nem ők, hanem maguk a lakók kezdeményezték a lakásvásárlást. Az első jelentkezések után a tanács egy röpke közvélemény-kutatást végzett, s a végeredmény azt mutatta, sokan élnének ezzel a lehetőséggel. Csupán hat épületet zártak ki az értékesítésből. Az okok különbözőek. Nem adják el azokat, amelyekben csak egy-másfél szobás lakások vannak, vagy az épület műszaki állapota olyan siralmas, hogy az eladás a lakók számára nem lenne méltányos. Két épületet pedig a jövőben nyugdijasházzá alakítanak át. ' Szórólapokon, gyűléseken tájékoztatták az embereket, eloszlattak néhány félreértést is. Volt például, aki azt hitte, ha nem veszi meg a lakást, kilakoltatják. Hamarosan hozzáláttak az előkészületekhez. Ahhoz, hogy a bérházat társasházzá átalakítsák. meglehetősen költséges és hosszadalmas procedúrát kell végigcsinálni. A lakók ebből nem sokat éreznek meg, a költségek és a munka megszervezése is természetesen a tanácsot terheli. Henczi Gábor hangsúlyozza, a tanács célja az, hogy minél több lakást eladjanak. Azt várják, hogy az' állampolgárok — mivel a tulajdonuk lett a lakás — gondosabban kezeljék a házakat, a környezetet, az épületeknek végre igazi gazdája legyen. Ennek a szemléletnek köszönhetően már 282 lakást adtak el. Előfordult olyan eset is, hogy a lakó az utolsó pillanatban, a vételár fizetésénél lépett vissza, gondolta meg magát. A lakótelepen levő Jókai utca 16. szám alatti ház tizenkilenc lakója október 1-jétől már tulajdonosa a lakásnak. Mint azt a földszinten lakó Szentivánszki Jánosné elmondta, csak ketten nem éltek a lehetőséggel. A többiek rövi- debb-hosszabb gondolkodási idő után igent mondtak annak ellenére, hogy többségük már nyugdíjas. A feltételeket azonban kedvezőnek találták KOCKÁZAT IS AKAD Egy 53 négyzetméteres lakás forgalmi értékét 542 250 forin:- ban állapították meg, a vételár ennek a harminc százaléka, alig több, mint 162 ezer forint. Ennek is csak a 10 százalékát kellett készpénzben kifizetni, a többit 25 év alatt — 3 százalékos kamat mellett — lehet törleszteni. Szentivánszkiék 696 forintot fizetnek havonta, ehhez jön még a közös költség, amely négyzetméterenként 14 forint. Az asszony nem tagadja, hogy kedvező feltételek mellett lettek öröklakás-tulajdonosok. Azt azonban gyorsan hozzáteszi, hogy nem kevés kockázatot vállaltak. A házukat több mint huszonöt éve nem tatarozták, s ha ezentúl bármi baj történik — elreped egy cső, beázik a tető —. nekik kell fizetni, még akkor, is,' ha a közös számlán egyelőre kevés a pénzük. A városi tanácsnál elmondták, hogy a bérlakások eladásából befolyt pénzből fedezik az adás-vétel előkészítő munkálatait, valamint ebből szeretnének néhány középületet— rendelőintézetet, iskolát — felújítani. Hargitai Éva
