Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-28 / 255. szám

• yV;

1

089. OKTÓBER 28., SZOMBAT

Szentendre, öreg este

(Cs. Kovács László képeihez)

Mint rossz piktor a szűzi vásznat, átmázolta az eget az este; vad, sötét felhők fényt aláznak, a Iiő-hegy mögé menekül a Nap — enyhülést keresve.

Kettéreped az égi vászon és halk homályba vész a kék; a Bükkös partján — sárban — lábnyom őrzi szerelmes sétánk titkát, míg belepi a sötét.

Fölöttem vad, lidérces árnyak, nem félek, tudom: szived velem van. Előttem sűrű csöndbe vágnak rendet sejtelmes, esti hangok; dúdolok magamban.

Hangtalan száll hozzád az ének, átível fákon, vízen, árnyakon, viszi emlékét kéknek és fénynek, tudom, meghallod. így könnyitek sóhajos álmodon.

Már összeért a föld az éggel, egyetlen nagy, fekete paplan a takarójuk. Melléjük térdel vágyam és értünk mondok imát csobogó szavakban.

Már minden tizedik

Barlangi túrák és kúrák

Alig múlik el egv hónap anélkül, hogy valamilyen híres vagy kevésbé jelentős nemzetközi szervezet ne rendezne hazánkban kongresszust. Augusztusban például a • világ vezető barlangtani szakemberei jöttek Budapestre, hogy tudományáguk aktuális kérdéseit a soros kongresszusukon megvitassák. Biztosan azért éppen hozzánk-látogattak el, mert olcsók vagyunk, gondolnánk sokan, s ugyanezt kérdezem elsőként dr. Tardy Jánostól, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium Barlangtani Intézetének igazgatójától.

— Olcsónak éppen nem mondhatnánk; annyiba került a résztvevőknek, mint bárhol Európában. Érdekes módon pont a svájciak drágáll- ták a legjobban, sőt bojkottra is felszólították a résztvevőket, de azért végül ők is eljöttek. Tudok viszont két egyéb okot mondani, amiért nekünk ítélték a rendezés jogát. Az egyik — a sablonos — az, hogy a magyar barlangkutatók az elmúlt nyolc évtizedben komoly, nemzetközi elismerést kiváltó eredményeket tettek le az asztalra. A másik politikai: a kedvező széljárás rokonszenvessé, érdekessé teszi Magyarországot a külföld szemében, szívesen jönnek hozzánk.

— Egy héten keresztül rengeteg téma került terítékre. Mit emelne ki közülük? Mi volt az, ami inkább a tudósokat, és mi volt, ami rajtuk kívül a széles közvéleményt is érdekelheti.

— Ami a kongresszus témacsoportjai közül inkább a szakemberek számára fontos, az a barlangok keletkezése. Ismeretesek a karsztbgr- langok, amelyek az enyhén szénsavas beszivárgó vizek által kioldott, vagy a víz által szállított hordalékkal kikoptatott, erodált üregek mészkőterületeken. Nekünk például nagyon szép, látványos, sok turistát vonzó cseppkőbarlangjaink vannak, de ezek nem igazán szakmai kuriózumok. Annak számítanak viszont a budapesti hévizes barlangok. Közismert, hogy Budán egy sor, még a-tö-i rök időkben kiépült, meleg vizes forrásokra települt fürdő volt. és részben még van ma is. A szakemberek budai termális vonalnak hívják azt a földtani szerkezetet, amelynek mentén ezek a források fakadnak. E források hajdani járatrendszerei hálózzák be a Budai-hegységet. A meleg víz által kioldott barlangok a Budai-hegység kiemelkedésével szárazzá, úgy mondjuk, inaktívakká váltak. Hogy ez az esemény pontosan mikor történt, erről még vitatkozunk, de például a Pálvölgyi-barlang alsó részét 3f50 ezer évesnél idősebbnek határozták meg.

betegeknek egy igen nagy csoportja, akiknek nincs szükségük feltétlenül állandó orvosi felügyeletre. Az általiunk elvégzett vizsgálatok azt jelzik — s ebben az orvosok is megerősítenek bennünket —, hogy a barlangok ezeknek a nem súlyos betegeknek igenis segítenek. Ahhoz nem is kell nagy felkészültség, hogy a rászorulók hetente néhány órára levonuljanak valamelyik barlangba. A kristálytiszta levegő még senkinek sem ártott. Persze, az úgynevezett hideg barlangokba — a budaiak ilyenek — nyilván nem a reumatikus fájdalmakkal kínlódó betegeket kell lekül- deni.

— Barlangjaink egy részét turisták is látogatják, összefér-e egymással a barlangi túra és a kúra?

— Részletes vizsgálataink azt mutatják, hogy a barlangok természetes áts;rellőzése olyan jó, hogy röviddel a látogatók távozása után már a műtők sterilitásával vetekedő levegőt szívhatnak azok, akik gvógyászati célból mennek le a föld alá.

Németh Géza

Az ásó tudománya

A régész feladata, hogy kutasson, hogy a leleteket bíráló mérlegelésével a történelem időrendjébe illessze, és a jövő számára megőrizze, mind szélesebb körben bemutassa, ismertesse.

Kutatni mindenütt lehet, de találni csak kevés helyen. Szerencsére a szakemberek tevékenységét mások is elősegítik. Sok helyütt vonnak árkot, ásnak épületaiapot, bontanak falat, s az ott dolgozók érdeklődését ugyancsak felkelti az ítt-ott előkerülő régiség. A régész szerepe ilyenkor a leletmentés.

A föld alatt rejlő emlékek feltárása legtöbbször úgynevezett kutatóárok megvonásával kezdődik. Az árok szélessége mindössze egy méter, hossza átszeli a kutatott területet, mélysége pedig a természetes, nőtt talajig terjed. Az árok útjába eső leletek helyzete, értéke támpontot ad a további ásáshoz. A kutatóárok két oldalán metszetben jelennek meg azok a talajrétegződések, amelyek a terület történelmének is megközelítő „keresztmetszetei”. Régi romoknál, élő épületeknél a falak szolgálnak támpontul a további_ munkához.

A kutatóárokban vagy a feltárt mezőben előkerült falak, kultúrréte- gek és egyéb leletek helyét pontosan rögzítik, fényképezik. A felbukkanó kerámiatöredékeket, a tört vagy ép edényeket — mielőtt kiemelték — finom ecsettel megtisztítják, majd a rendszerint benne levő földdel együtt a konzervátorokhoz szállítják.

Az utóbbi időben mind gyakrabban emelnek ki egész sírleletet az ásatási gödörből oly módon, hogy az a múzeumba eredeti állapotában kerüljön.

*

Az elmúlt évszázadokban sok kitűnő magyar építőművész hagyta ránk kézjegyét. Alkotásaik meghatározzák városaink, településeink építészeti arculatát. De talán mindannyi közül kiemelkedik a 150 éve, 1839. október 29-én született Steindl Imre, aki merészen a Duna-partjára varázsolta nemzeti szimbólummá lett Országházunkat.

Természetesen hosszú út vezetett a Parlament megszületéséig. Rengeteget tanult, dolgozott,, kereste a legjobb megoldásokat a korábban tervezett épületein, amíg a magyar his- torizáló építészetnek Ybl Miklós és Schulek Frigyes mellett legkiválóbb képviselőjévé vált.

A pesti Műegyetem elvégzése után előbb két, majd hat esztendőn át a bécsi Akadémián tanult, ahol több, a korban meghatározó jelentőségű építész tanítványa volt.

A 19. század második felében a historizáló építészet dívott, azaz régebbi korok építészeti stílusait elevenítették fel, s ültették át az akkori jelenbe, az akkori kor igényei szerint. így emelkedtek Európa-szerte a neoromán, neogót, neoreneszánsz épületek. Steindl is ezt az iskolát járta, ennek a szellemében alkotóit.

Kezdetben a reneszánszot kedvelte, s ilyen stílusban építette föl Debrecenben az azóta lebontott Bika Szállót. és a szerencsére még ma is álló, a közelmúltban eredeti pompájában■ helyreállított úgynevezett új pesti Városházát 1870—72 között. A nagv- szjrű palota a Váci utca G2—64. szám alatt áll, s a Fővárosi Tanácsé, ott tartja üléseit. Milyen kár. hagy a szűk utcában, iitött-kopott házak között szorong és a nagy nyilvánosság legfeljebb a televízióból ismerheti üléstermét.

Csaknem ezzel egy időben tervezte

és építette Budapesten a Múzeum körút 6—8. szám alatt álló természettudományi kar épületét. Az iparművészet csaknem minden területét átfogó stílusa az épületek kerámiás díszítésében, a városháza lépcsőházának vaskonstrukciójában is megnyilvánul. Szíve szerint azonban — egyik bécsi tanárának hatása*-alatt — leginkább a gótikához vonzódott, amelynek egyik kitűnő példája a budapesti Rózsák terén álló Szent Erzsébet-templom.

Ahhoz, hogy e történeti stílusokban teljes otthonossággal mozogjon, sok más munkán át vezetett az út. Stílusérzékének tökéletesedését számtalan műemlék restaurálása és helyreállítása szolgálta. Ö hozta helyre a Vajdahunyad várát, a máriafalvi, az iglói, a bártfai és a budapesti belvárosi templomot, valamint a kassai székesegyházat.

Az Országháznak, mint Steindl Imre fő művének, a Bécs melletti Fünfhaus temploma és a berlini Reichstag pályázatára készült és dicséretben részesült terve szolgált előzményül. Az Országházra kiírt nemzetközi pályázaton Steindl pályaműve — mint a nemzeti múltat kifejező öntudat legmegfelelőbb építészeti megjelenítése — nyerte el 1883-ban az első díjat. A következő évben kapta meg a megbízást az akkor már az ifjú építésznemzedéket a műegyetemi katedráról nevelő, ün(Viniola Károly felvétele)

népéit és sikeres Steindl. Élete végéig dolgozott az Országházon, amelynek főlépcsőjén elhelyezték Stróbl Alajos által mintázott mellszobrát, és vele szemközt egy emléktáblát, amelyet 1904-ben emelt az 1902. augusztus 31-én elhunyt nagy építész tiszteletére az Bpítészsgylet.

Dr. Csonkaréti Károly

— Ember és barlang. Ez volt a cí me a kongresszus másik nagy téma' körének. Mi újat, érdekeset tudta! ehhez hozzátenni a magyar barlan gászok ?

—■ A barlangok és a természetvé delem, valamint a barlangi klíma “ a gyógyhatás kérdésében a nemzet közi élvonalban vagyunk. Jelzi ez az is, hogy a Nemzetközi Szpeleoló giai Unió barlangterápiás bizottságának magyar elnöke van, dr. Hor váth Tibor tapolcai főorvos szemé lyében.

Sajnos, elmondhatjuk, hogy agyon szennyezett levegőjű országunkban de elsősorban fővárosunkban, gya korlatilag minden tizedik ember va lamilyen légzőszervi betegséggé küszködik. Nekünk nincsenek frisi hegyi levegőt nyújtó magas hegységeink vagy tengerpartunk, vannü viszont barlangjaink, amelyek érdekes módon éppen azokon a vidékeken helyezkednek el legnagyobl számban, ahonnan a legtöbb betet kikerül. Sokáig a barlangi gyógyászát hivatalból „nyomott” területnea számított, s csak a ’80-as évek elejétől változott kedvezően a hivatalai orvoslás alapállása. Nem mondható ugyan, hogy segítik, de nem is akadályozzák. Az ipar, az urbanizáció kitermeli a betegeket, a természetvédelem kutatja a lehetőségekét, ds arra nem vállalkozhat, hogy gyógyítson is. Ezt az orvostudománynak kell megtennie.

— A — nevezzük így — nem támogatott gyógyászati eljárásók művelőinek köre általában néhány megszállottra korlátozódik. Ezek után, ha az ember bemegy a körzeti orvoshoz légzőszervi panaszaival, eszébe jut-e valakinek, hogy a beteget barlangi kúrára küldje.

— Senkit nem akarok megbántam, de a „megszállottak” köre a valóban felelősséggel gyógyítók mellett az üzleti lehetőségek megszimatolásával egyenes arányban nő. Mindenesetre egyre több azoknak az orvosoknak a száma, akik tényleg hisznek a barlangterápiában. Sajnos, mindössze két hely van az országban, ahol ezzel foglalkoznak. Néha egyenesen ide hozzánk, o Barlangtani Intézetbe küldenek az orvosok betegeket, hogy engedjük le őket valamelyik barlangba. Mi, persze, nem vállalhatjuk át ezt a munkát tőlük. Feltétlenül különbséget kell azonban tenni a barlangterápia és a barlangi légzésrehabilitáció között. A gyógyászatnak komoly infrastrukturális feltéte'ei vannak; természettudományi, kutatási, higiénés követelményei éppúgy, mint személyiek. A beteg az orvos kezelése nyomán gyógyuljon, ne a patkolókovácsnál! Van azonban a

STEINDL IMRE KEZJEGYE

Az Omáúház építőié