Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-28 / 255. szám
Az ötlet jó, de sokba kerül Makettpark az erdő szélén ^ Hol elutasítják, hol meg biztatják — címmel nem* ^ rég szokatlan ötletről számoltunk be. A világkiállítás ^ gondolata megmozgatta egy nyugdíjas jogász, dr. ^ Csorba Ernő fantáziáját is. A Dobogókőtől Lepence- ^ völgyig vezető úton — időrendben ha'adva — föl kel- lene építeni a legismertebb, legjellegzetesebb műemlé- S kék makettjeit, .javasolta. Ügy vélte, igen hasznos lenne, ha kis- és nagydiákok a természetben sétálva ismerkedhetnének meg különböző korok építészetének stílus- irányzataival. Mégpedig oly módon, hogy egy-egy külföldi emlék — például a párizsi Vagy a bécsi operaház mellé odakerülhetne a magyar kicsinyített mása. Alapos előtanulmányok után fölkereste a Magyar Építőművészek Szövetségét, ahol meghallgatásra talált, s műemléki bizottságuk foglalkozni kezdett az üggyel. Többszöri biztatás után azonban végül mégis elutasították az ötletet. — Miért, mégsem jó? — kérdezem Kruppa István építészt, a MÉSZ titkárát. — Az ötletet én továbbra sem tartom rossznak — feleli Kruppa István. — Vállalom: én biztattam, ugyanis a világon nagyon sok hasonló létesítmény működik, bár nem ilyen kulturális-nevelési tartalommal megtöltve. A szövetség műemléki bizottságának tagjai sokat vitatkoztak a megvalósítás lehetőségein. Ezek után döntöttek úgy, hogy mégsem foglalkoznak e feladattal. Nemcsak azért, mert a magyar műemlékvédelemnek szigorú előírásai vannak. Például az, hogv a makettet semmiképpen sem építhetik eredeti anyagból. S bármennyire meglepő, ez a kivitelezés rendkívül szerteágazó előkészítést igényel. — Mégis mi lenne a legalapvetőbb? — Szakszerű, minden részletre kiterjedő tematikát, kellene összeállítani. Történész, művészet- és irodalomtörténész ismereteire lenne szükség ahhoz, hogy az adott korszakból a legérdekesebb momentumokat kiemelhessék. Hollandiában, a Maduro-dam területén a kicsinyított királyi palota előtt éppen a koronázási ceremónia látható, természetesen az öltözékek ebhez illőek. Tehát még erre is oda kell figyelni. Javaslatuk: tőkeerős vállalkozót keressen. — Ezzel meg is szakad a kapcsolatuk? — Igen, de még más részletben sem tudtunk megegyezni. Dr. Csorba Ernő úgy képzelte el a kicsinyített létesítményeket, hogy teljesen szabad területen, erdőszélen, út mentén állnának. Ahol létezik ilye-", csak zárt területen! Sehol a világon nem bízzák az emberek jóindulatára megóvásukat. Ma, amikor a templomokban a díszesebb fafarag- ványokat letördelik, a védett műemlékeket nem becsülik — ez elképzelhetetlen. A másik dolog: egy ilyen létesítmény mindenütt a világon üzleti vállalkozás is, nem szolgálhat csupán oktatási célokat, mert abból nem lehet fenntartani. E két témában nem tudtunk megegyezni. — Volt még egy elképzelése az ötletgazdának, azzal mi lett? — Ahhoz is vállalkozót kellene keresni. Igaza van, egy jó makett dísze lehet egy lakásnak. Ha bemegy az ember valamelyik múzeumba, habán kerámiautánzatokat lehet kapni, ami nem szép, de viszik. Ehelyett készíteni és árulni lehetne például egy-egy kastély makettjét vagy a visegrádi kút oroszlánfejét, vagy a királyi palotában fellelt egy-egy címer másolatát. Hiába ér pénzt az ötlet, ebben a dologban a szövetség nem tud lépni. Azóta viszont megalakult a Vállalkozók Országos Tanácsa, hozzájuk lehetne fordulni, netán a Felkínálom című tv-műsorhoz. — A műemlékmakettcket milyen környezetben tudja elképzelni? — Olyan helyen, ahová már egyébként is elmegy a turista. Pest megyében nagyon szép vidékek vannak. Például Ráckevén a Savoyai-kas- tély kibővített kertjében látványosságot jelentene. Netán Vácott, a történelmi' városmag-1 ban: akár a rendkívül elhanyagolt Ybl-ház lehetne a központja. Szentendrén is akadna hely. Ahol átvágták az új út miatt a várost, szép zöld sarkok alakultak ki, az egyiken például szoborpark van. El tudom képzelni a Szabadtéri. Néprajzi Múzeum mellett is. — Nem kell hozzá nagy terület? — Nem. A világhíres Madu-; rodam mindössze két hektáron fekszik, s minden lényeges látható rajta. A sipoli repülőtér felszállásra készülő géppel, a csatornák felnyitható kis. hidakkal. Minden kivilágítható, mozgatható. — Ki készítené el mindezeket? — Adtam ehhez ötleteket. Minden évben hirdethetnének' modellezőknek, szakköröknek pályázatot, a tárgyak, a létesítmények bővítésére. Természetesen mindenkor egységes léptékben, szemlélettel, anyaggal kell dolgozni... S egy pén^ zes vállalkozóval... Európa legjobb dokumentumfilmje A Recsk lett Európa legjobb idei dokumentumfilmje. Böszörményi Géza és Gyar- mathy Lívia alkotását 16 versengő film közül találta legjobbnak egy nemzetközi zsűri, arrielynek döntését pénteken ismertették Párizsban. - A Fclix-szobrocskát, amelyet az idén először osztanak ki a dokumentumfilmek kategóriájában, november 25-ikén vehetik át a 'magyar művészek a francia fűvárosban, az európai filmdíjak ünnepségén. Könnyen lehet, hogy társaik is lesznek, a játékfilmek kategóriájában ugyanis az előzsű- rízés után nem kevesebb mint hat kategóriában jelölték díjra Bereményi Géza Eldorado című filmjét, A FIDESZNEK Rastodíj A Thorolf Rasto norvég társadalomtudósról elnevezett emberi jogi díjat a Fiatal Demokraták Szövetségének és Doina Cornea román profesz- szornőnek ítélte oda az idén a bsrgeni székhelyű Thorolf Rásto Alapítvány. Erről értesítették a Fidesz-t. V. A. A Színház- és Filmművésze.!! Főiskola végzős hallgatóinak vizsgaelőadásaként október 27-én mutatták be az Ödry Színpadon Lessing „Minna von Barnheím” című színművét, Valló réter rendezésében. Fotónkon: Náray Erika és Tóth Ildikó Ki fölfelé| ki lefelé terjeszkedne Komolyzene — iskolás fokon — Mit tehetünk? — tárja szét karjait Bánk Zsuzsa. — Tanítunk, amíg ki nem önt a víz... A szentendrei zeneiskola temperamentumos igazgató asszonya ugyanis egyelőre hiába kér segítséget a tanácstól, nem találnak műszaki megoldást. A múlt századi szecesz- sziós épület a Duna-parton áll, s hiába hozatta rendbe az alagsort, mégsem vehetik igazán birtokukba az állandó vízveszély miatt. Pedig milyen szép terveik voltak, mi mindenre lehetne a tágas helyiségeket használni! Hiszen az iskola már igencsak .szűk. Béres Károly, a ceglédi zeneiskola igazgatója óvatosan fogalmazza meg mondandóját: az épület lassan kicsi lesz. Fölfelé lehetne terjeszkedni a padlástérbe, ha ... Most hallom, hogy a dúnakeszieknek is több teremre lenne szükségük. A harminckilencedik De hát hogyan is állunk tulajdonképpen. abban a megyében, ahol az országban először indult meg a falusi zeneoktatás, s az idén a 3íl-ik tanévet kezdték meg? Vajon nem okozolt-e zavart, nehézségeket, hogy megosztották a feladatokat: a hálózatfejlesztés továbbra is a Pest Megyei Tanácsra hárul, míg a szakmai kérdésekkel, a szak- tanácsadók irányításával, ösz- szefogásával a Megyei Pedagógiai Intézet foglalkozik. Ezekkel a kérdésekkel kerestem meg Varsányi Lásziónét, a megyei tanács művelődési főelőadóját. — A tizenhat központi zeneiskola, és a 64 kihelyezett tagozat zökkenőmentesen folytatja munkáját — kezdi Varsányi Lászlónó —, annak ellenére, hogy majd minden helyen kinőtték az intézményeket. Sorra kellene kerüljön a megyei vb határozatának szellemében megfogant elképzelések végrehajtása. — Milyen képet mutatnak az oktatás körülményei? — Abonyban szükségtermekben is tanítanak, bar a Gyulai Gaál János általános iskola szép új épületrészében is oktathatnak. Albertirsán is csak pillanatnyilag elfogadható a helyzet. Aszódon a majdan épülő művelődési központban lesz a zeneiskola végleges helye. Dabason nemrég renoválták az iskolát. Érden két szépen rendben tartott épületet biztosított a várps, Gödöllőn megfelelő a helyzet. Monoton a növendéklétszám emeléséhez, a jobb minőségű munkához feltétlenül szükség lenne még több helyre. Tápió- györgyén alapított zeneiskolai központot Nagykátára helyezték át, a város igyekszik megfelelni a feladatnak. Nagykőrösön, Ráckevén kicsi az épület. Százhalombattán megnyugtató a helyzet. Szabón nem jideális, mert az épület egyik részében öregek ‘otthona működik. Otthon kerestetik Vácon öröm a gond, mert már annyi együttes működik, hogy nem győzik beosztani a próbákat. A kihelyezett tagozatok közül Nagymaros igyekszik önálló otthont biztosítani a muzsikának. Vec sósén viszont a művelődési házat eladták a tsz-nek, ahol a zeneiskola működött. — Hány zenetanár oktat a megyében? " — összesen 408, azonban 224 az utazó tanárok száma, akik nélkül nem menne a zeneoktatás! Ez a szám több mindent mutat: például jelzi a feladatot, hogy a zeneiskoláknak egykori növendékeikből lehetne az utánpótlást biztosítani. Ezt a megye ösztöndíjjal segíti. Legjobb lenne helyben lakó tanár vagy pedig olyan körülményeket, teremteni, hogy letelepedjenek a zenepedagógusok. Hiszen ők minden helyen az értelmiségi réteget erősítenék. Sok jó példa akad erre, többek között Abonyban, Nagykátán viszont igencsak hiány mutatkozik. Tanárhiányt jelzett Gödöllő, Monor. Nagykőrös, Ráckeve, Szob. — Miben keresendő még a tanárhiány oka? — A tanárképző intézetekben végzettek közül a legkevesebben vállalnak pedagógusi munkát. Zenei szerkesztő, rendező állásokat vállalnak, zenei könyvtárban, együttesekben helyezkednék el. Legnagyobb a hiány zongoratanárban. és nagyon kevés a diplomás gitár-, valamint ütőhangszer szakos. Sajnos az utóbbi időben egyre többen kötnek három-négy évre szóló szerződéseket külföldön. — Sok gyerek tanul zenét a megyében? —i Számuk meghaladja a hétezret, bár egyes helyeken csökkent a létszám. A mai gyerekeknek igen sok lehetőségük van érdeklődési körüknek megfelelő iskolán kívüli elfoglaltságra. Mi azt szeretnénk, ha ebben a technikaközpontú világban jusson idő a művészetekre is. Jó lenne, ha minél több gyereket elkísérne a komolyzene egész életében. Drága, még drágább — Milyen a hangszerek állapota? — Ugyanúgy mint országszerte, a megyében is ijesztő. Elviselhetetlenül drágák. Az árak egyre magasabbak, míg a beszerzési keretek ezzel nem tudnak lépést tartani. Nagyon fontos lenne, hogy ne csökkentsék, inkább növeljék! A hangszer munkaeszköz, enálkül nem lehet dolgozni. Mi igyekszünk vigyázni rájuk, éppen ezért megkezdtük egy megyei hangszerjavító hálózat kialakítását. Vácott indult meg műhely először a vonós hangszerek javítására. Cegléden vonós és fúvós-, Dabason fúvós-, Gödöllőn vonós hangszerjavító működik', s Szentendrén is létrehoztak egy műhelyt. Tisztában vagyunk azzal, hogy a hangszer a nemzeti vagyon szerves része, megóvásáért mi ennyit tudunk tenni. . — Milyen a zenepedagógusok anyagi megbecsülése? — A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetéhez tartozunk, akik felmérést készítettek. Anyagi és szociális helyzetünk ugyanolyan, mint más pedagógusoké. Vcnncs Aranka — Színházi levélbh— Áll még a ház Idestova három éve is tudtuk azt, ami azóta színháztörténeti bizonyossággá vált: Spiró György drámája, a Csirkefej egy társadalmi helyzet időben történt műalkotássá formálása. Lehet, hogy ez a megfogalmazás nem eléggé esztétikai, — de hát erről volt szó akkor. És az az életdarab, amelyet Spiró ábrázolt, sem volt esztétikus, ám igazsága tagadhatatlan volt. Talán csak mára lett igazán világossá azonban valami, amit akkor elfeledtek a dráma körüli harcok, tiltások, ostoba és szűklátókörű vélemények —, hogy tudniillik, amit akkor egyedinek láttak egyesek, az már akkor is. tömeges volt. Tömeges volt az elszegényedés, tömeges a szellemi és fizikai leépültség, tömeges a helyzet szorításából rossz irányba menekülök száma. A hivatalos tiltások elsősorban arra hivatkoztak, hegy részint nincs ilyen ház, nincs ilyen utca, nincsenek ilyen emberek, s nincsen ilyen durva, kommuniká- cióképteienséget inkább,' mint kommunikációt jelentő nyelv. Egészen biztos, hogy akik így vélekedtek, sonem jártak a VIII. vagy a IX. kerületnek a körutaktól csak száz méterre lévő mellékutcáiban, s e mellékutcák szanálásra ítélt, de szanálásra a pénz- és lakáshiány miatt még ki tudja meddig nem kerülő házaiban. Sosem tévedtek be ezeknek az utcáknak a sarkán lévő kocsmákba, nem ültek le ezeknek a terecskéknek a koszos, töredezett padjaira, s nem hallgatták .az emberek beszédét a söntéspultok, a padok, a kerítések, udvari lócák mellett. Egészen biztos, hogy mindezt nem ismerték. Vagy ha látták, úgy tettek, mintha nem látták veil..a, s előálltak az ismert kábító szövegekkel: — Ezzel szemben émtettünk Békásmegyert és Újpalotát, elvtársak! Holott semmiféle Ezzel szemben nem tudta elfedni ezeknek az utcáknak a képét, s főleg azt nem, amit ezek az utcák tudati elmaradottságban, szellemi szintzuhanásban, iszonyatos kapcsolat- és szeretet- hiányban, közösséghiányban kitermeltek lakóikban. Némelyek, akik igazoltan csak a darab első pár oldalát olvasták el, azon műháborodtak fal, hogy milyen nyelvet használ a Srác, a Haver vagy az Apa. Pedig ha ezek a műfelháboro- dók 220-as fekete Mercedesek helyett időnként a Mester utcai villamosra is felszálltak volna, és pártüdülők önköltségi árú büféi helyett a Liliom utcában fröccsöztek volna, ennél még épületesebb szövegeket is hallhattak volna. Ma már eléggé világos, hogy ennek a darabnak a fogadtatása tökéletesen kifejezett egy elidegenedett, voluntarista, a paternalitás látszatában tetszelgő politikát. A Csirkefej szociális és társadalmi, meg gondolkodásbeli igazságait, tragikumát éppúgy nem lehetett elismerni, elfogadni, mint any- nyi más tényt, amelyről egy ország tudott, csak éppen azt hitték egyesek (egy egész vezetés), hogy ha nem beszélünk róla. róluk, akkor nincsenek is. A Katona József Színház bemutatója annak idején t e t t volt, s az előadás megrendítő drámája többet jelentett pusz* tán színházi teljesítménynél. Figyelemfelhívás, tiltakozás, kiáltás volt azokért; akik ebben a házban, ezekben a házakban éltek, és rettenetes traumáikat, r elyeket megnevezni, megfogalmazni, kifejezni nem is tudtak, ijesztő pót- és tévcseleií- vésekben vezették le. A bemutató után hetek teltek el, mire engedélyezte a mindentudó hatalom, hogy kritikák jelenjenek meg az előadásról, a darabról. Amíg a Népszabadság ban nent írtak róla, a többi lap sem írt. És utána is elég rossz néven vette a különböző hivatalos helyeken nem egy funkcionárius, ha valamelyik színikritikusnak elismerő véleménye volt a műről, a szerzőről, az’ előadásról. E funkcionáriusok közül azóta — amennyire én tudom — mindössze egy van az akkori helyén, de mint hírlik, hamarosan neki is megköszönik eddigi1 áldásos működését. Ezzel szemben a Csirkefejet most is játsszák. A Katona József Színház ugyan, Gobbi Hilda betegsége, majd halála után szüneteltette az előadásokat, ám most, a Vénasszony szerepét Töröcsik Marira bízva, felújították a drámát, A dolog eszünkbe juttathatná az ősrégi viccet a főkapitányról meg a Conti utcai rosszlányról ■— tíe hagyjuk a viccelődést. Sokkal lényegesebb, hogy a Csirkefej, igazságai mára nemhogy elhalványultak volna; inkább megerősödtek, visszaigazolódtak. Több szinten, a darab több jelentésrétegében is. Az egyik mindjárt az, hogy javában áll még a ház, amelyneki udvari lakásaiban ez a dráma lejátszódik. Nem a valóságos (bár magam csak a Ferenc körúttal párhuzamos, keskeny kis Angyal utcában több mint tíz olyan házat tudok, amelyek közül bármelyiknek az udvara pontosan olyan, mint a Csirke fej remek díszlete, és az ott élők közül is többen nyugodtan átsétálhatnának a Katona József Színház színpadára). Azok a szellemi, társadalmi. tudati, szociális házak vagy inkább ketrecek állnak, egyre inkább megingathatatlannak látszóan, amelyekbe ennek a háznak a lakói be vannak zárva. A Vénasszony .a vénasszonyok) helyzete sem- m:t nem javult, sőt, ma talán már nem a macskájuknak, hanem maguknak vásárolják a csirkefejet, csirkelábat, csirkeszárnyat, a csontos húst, mert ennyire futja a nyugdíjukból, özvegyi nyugdíjukból. És nem lett jobb sem az Apa, sem a Tanár, sem a Nő helyzete. Magányuk, elsivárodott életük, kiúttalanságuk szemernyit sem változott. Nem a színpadon, hiszen a szöveg azonos a három évvel ezelőttivel. Hanem a valóságban. A magyar társadalom súlyos konfliktusai, az ezekben a házakban élő emberek létkérdései gyakorlatilag semmit nem változtak a Csirkefej bemutatója 'óta. — azaz, inkább csak romlottak. Jó dolog, hogy köztársaság lettünk. Jó dolog, hogy pártok alakultak. Jó dolog ezernyi más. De mikor szanáliuk végre — valóságban és átvitt értelemben — a Csirkefej há zait? Takács István Jelenet a felújított Csirkcféjből: Papp Zoltán (Tanár), Töröcsik Mari (Vcnasszony) Bodnár Erika (Nő) Vizsgaelőadás
