Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-28 / 255. szám

1989. OKTÓBER 28., SZOMBAT VIHAROS SZOCIÁLDEMOKRATA TALÁLKOZÓ Lényerők Viharos szócsatákkal tarkí­tott ülésen választották meg a Magyarországi Szociáldemok­rata Párt Pest megyei szerve­zeteinek képviselői az ideigle­nes megyei szervezőbizottsá­got. A csütörtök esti gyűlés ki­menetele eleinte kétségesnek tűnt, tekintve, hogy a résztve­vők az első másfél órában ér­demi döntés helyett egyre éle­sedő szópárbajt vívtak. A negyven év után újjáéle­dő MSZDP országos* vezetősé­ginek torzsalkodása a tagság­ra, és a közvéleményre sem ma­radt hatás nélkül. Alig egy éve működik újra a párt, de e2 idő alatt több, nagy feltűnést kel­tő — egyben a tagok és szim­patizánsok bizonytalanságát növelő — esetről, nyilatkozat­ról számolhatott be a sajtó. A mozgalom megosztottságát és a véleménykülönbségeket a Pest megyei szervezetek kép- vi élőinek találkozója is jelez­te. A gyűlésen elsőként Takács Imre, az MSZDP szervezéssel megbízott vidéki titkára ka­pott szót. Megnyitójában be­szélt arról, hogy a párt szer­vezése — pénz és infrastruk­túra híján — egyelőre gyerek­cipőben jár. Magyarország 3200 településéből talán ha két­százban alakult kisebb-w- gyobb szociáldemokrata cso­port. Hangsúlyozta, hogy a pártban mindig is voltak frak­ciók, de az újjáéledés óta sze­mélyi ellentétek is felszínre kerültek. Elmondta végül, hogv tudomása szerint a megyében több szervezet létezik,' mint ahány jelen van, és nehezmé­nyezte, hogy azokat nem érte­sítették korábban a készülő gyűlésről. E bevezető után a .11 megyei szervezet jelenlévő képviselői közül többen szót kértek. V >1- tak, akik igen élesen bírálták a gyűlést összehívó- ideiglenes ügyvivőt. Fölvetődött a kérdés; hogy miért egyedül szervezte meg az összejövetelt, mikor az előző ülésen nem csak őt bíz­ták meg ezzel? Miért rekesz­tett ki g rendezésből másokat? És egyáltalán: milyen' alapon nevezi magát ideiglenes ügyvi­vőnek? Ezek a hozzászólások mintha kiszabadították volna á szelle­met a palackból. Elszabadultak az indulatok. A résztvevők kö­zül többen megvédték Kövér Tibort mondván, hogy áldoza­tos szervezőmunkájáért köszö­net illeti, és nem bírálat. A fiatalok sérelmezték, hogy — bár ők csak január óta tagjai az MSZDP-nek — ki akarják őket rekeszteni a pártélet ala­kításából, és a régi szociálde­Győzött a józan ész mokraták felülről akarják irá­nyítani a szervezetet. Az idő­sebbek között is akadt, aki szemrehányást tett Takács Im­rének, hogy beszédével elindí­totta ezt az áldatlan vitát. Töb­ben elmondták, hogy bizony nem ilyen légkörű partnak voltak ők tagjai negyven-öt- ven évvel ezelőtt. Történt mindez egy héttel az MSZDP kongresszusa előtt. Még folyt egy ideig a méltat­lan veszekedés, melynek kap­csán felmerült a legfontosabb kérdés: van-e joguk a résztve­vőknek egyáltalán ahhoz, hogy megalakítsák a megyei vezető­séget? Annak réme, hogy hiába volt minden eddigi munka, amit a résztvevők a szervezés­be fektettek, lehűtötte az indu­latokat. A szervezetek képvi­selői egyhangúan úgy döntöt­tek, hogy ideiglenes szervező­bizottságot hoznak létre, ame­lyet a Könyves Kálmán körút 76-ban kereshetnek az érdek­lődők, és amelynek legfonto­sabb feladata a megyei szerve­zetek összefogása, tájékozta­tása, a kapcsolattartás elősegí­tése. Döntés született arról is hogy a 11 szervezet képviselői alkotják az ideiglenes testüle­tet. A bizottság vezetőjévé vá­lasztották Kövér Tibort, az ül­lői, Danyi Imrét, a fóti. Hajós Lajost, a kerepestarcsi és Pász­tor Istvánt, a tápiószecsői szer­vezet képviselőjét. A három és fél órás talál­kozó tehát mégiscsak járt némi eredménnyel, de a kívülálló joggal teszi fel a kérdést: ha húsz demokrata között is ilyen éles véleménykülönbségek van­nak. mit hoz majd a konfjresz- szus? Kecskés Agnes A Nagykőrösi Konzervgyár le- nyerővonalának első állomása a gyűjtőhely. Ezekben a na­pokban végéhez közeledik a lé­alma begyűjtése (Vimola Károly felvétele) Az elnök asszony makacs Tízmillió már elfogyott Van egy közmondás: misze­rint: a szegény embert az ág is húzza! Vámosmikolán, a községi közös tames elnöke, dr. Pásztor Imréné azonban azon a véleményen van, hogy any- nyira nem lehet szegény, pénztelen a nagyközség, hogy amire hosszú évek óta nagy szükség van, s ez története­sen az iskolások testnebelési óráinak megtartásához szüksé­ges tornacsarnok, ne épülhet­ne fel. Idén tavasszal szereztünk tudomást arról, hogy az elnök­asszony nagy fába vágta a fej­széjét. A falak nélküli, pillé­reken nyugvó „épülettorzó’” két éve éktelenkedik a nagy­község centrumában. Az utób­bi néhány hétben ugyan meg­jelentek a helyi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet kő- művesbrigádjának a tagjai, s amit tudtak, dolgoztak. A fa­lak elkészültek, mégsem kezd­hetik a belső szakipari mun­kákat, csak akkor, ha az ab­lakok is a helyükön lesznek. — Határozott ígéretünk van arra, hogy néhány napon be­lül a• Beton- és Vasbetonipari Művek, Szentendrén lévő gyáregységétől, megkapjuk az ablakok fölé szükséges áthi­daló elemeket. Szintén napok kérdése és a helyszínen lesz­nek az ablakok is ... 9 Igen ám, de az említette­ket be kell majd építeni. Eh­hez honnan lesz munkaerő? — Tanácstagjaink megfor­dultak minden egyes háznál. Magukkal vittek egy jelenléti, még pontosabban felmérési ívet, hogy kikre számítha­tunk, s hogy az adott szemé­lyek milyen szakmunkák vég­zését vállalják. Ezen kívül je­lentkeztek a Kemencen lévő vegyesipari szövetkezet kő­művesei, hogy két-három na­pot vállalnák. 9 ök is társadalmi munká­ban? — Hát... nem valószínű, de most a lényeg az, hogy halad­jon a tornacsarnok kivitelezé­se. 9 Mennyibe v&n, ez a tár­sadalmi munkákra alapozott beruházás? — Tízmillió forintot már biztosan felemésztett. Az épí­tőanyagokat, az erő- és mun­kagépek beszerzését, üzemel­tetésük árát nem lehet köz­adakozásból előteremteni. S meggyőződésem, hogy talán még a 20 millió is kevés. Ál­landóan emelkednek az építő- anyagárak. 9 — És ha nem tornate­rem lenne? — Ez képtelenség! Erről *szó sem lehet. Az iskolásoknak kéül a tornacsarnok. Még nem tudom, hogy mikor készül el, csak annyi bizonyos, hogy meglesz! Voltak és vannak olyanok, akik pénzt ajánlanak fel, s egyúttal a kétkezi mun­kájukat is. Remélem, nem tű­nik szerénytelenségnek, de jómagam is idén ötven sza­badnapot áldoztam a torna- csarnokra. 9 Létezik Vámosmikolán a ,pártiroda, valamint a nagy­községi KISZ-titkár ' számára kijelölt helyiség. Utóbbit, mint hírlik, már második éve nem használják. — Bennünket is foglalkoz­tatnak ezek a lehetőségek. Előreláthatóan a jövő év júniusában tartják meg'a ta­nácstagi választásokat. A ta­nácselnök asszony tisztában van azzal, hogy mivel man­dátuma lejár, ha tovább kíván hivatalában maradni, akkor jelöltetnie kell magát. — Ötödik éve vagyok a köz­ségi tanács élén. S alapelvem, miszerint, amit az ember el­kezdett, azt becsülettel fejezze is be. szeretnék a jelenlegi posztomon megmaradni. Gyócsi László Itt csak egyszer lehet tévedni Mim tűk a magasban A szőke hajú, kicsit mackós mozgású fiatalember minden mozdulatán látszik a megfon­toltság. Igaz, aki 30-40 méter magasságban dolgozik, az nem kapkodhat. — Azt szoktam mondani, a mi szakmánkban csak egyszer lehet tévedni, javításra nincs alkalom. Ezért mindig legalább kétszer ellenőrzőm a felszere­lésemet — mondja Vígh Já­nos, a ráckevei MHSZ-klub titkára. — A vizet és a ma­gasságot tisztelni kell. Nehéz kenyér A harmincas éveinek elején járó fiatalember már gyerek­kora óta a búvárkodás szerel­mese. Dunaharasztin ismerke­dett meg még tizenhárom éves korában ezzéi h sporttal, s ez a szenvedély azóta sem múlt el. Igaz, itt nincs korhatár, ahogy a klubtitkár fogalmaz, ezt a csecsemőkortól 99 éves korig lehet űzni. Tanult szak­máját — a gyógyszergyártást — egészségi okok miatt abba­hagyta — s mióta átvette a klub vezetését, elmondhatja magáról, hogy a munkája és a hobbija összekapcsolódik. 2-3 éve nemcsak a vízben mo­zog otthonosan, hanem a le­vegőben is. — A klubunkat saját ma­gunknak kell eltartanunk, s számunkra létkérdés, hogy pénzt szerezzünk. Búvártech­nikával végezhető munkát népi mindig kapunk, ezért el­sajátítottuk az alpinista fogá­sokat is. Hidroglóbusz-szervi- zeiést, kéményszerelést, pa- nelépület-szigetelést, korrózió- védelmet, veszélyessé vált fák kivágását is vállaljuk. Csak így tudjuk biztosítani, hogy a bú­várkodást kedvelő gyerekek­nek megtarthassuk a heti két­szeri edzést, fizessük az uszo­dabérletet, honoráljuk az ed­zőt. Vígh János a megyei veze­tőségtől kapja a fizetését, s a klubnak csak két főállású dol­gozója van. Természetesen az aktivisták is a rendelkezésük­re állnak, ha egy-egy munka elvégzésében segíteni kell. — Megmondom őszintén, kicsit haragszom a Linda-fil- mekre. Abban úgy mutatták be a búvárokat, mintha azok csak a tengerekre járnának vagy a Dunában kutatnának a kincsek után. Az igazság az, hogy nehezen tudunk megélni. Van egy-két nagymenő cég. akiknek milliós felszerelésük van, profiszinten dolgoznak. Mellettük mi csak kishalak­nak számítunk. Nekünk csak a „morzsák” jutnak. Ezért jó eredménynek tartom, hogy az idei bevételünk elérte az 1 millió forintot. — Nehezen jött össze ez is, mert a különböző cégeknek, vállalatodnak kevés a pénzük. Mióta munkát keresek, járom az országot. Látom, hogy mun­ka akadna bóven. csak a meg­rendelő pénztárcája üres. Csak azt csináltatják meg, aminek a javítását már nem lehet tovább húzni-halaszta- ni. Nemrégiben például a Kő­faragó Vállalat egy jó fél évig nem fizette ki a munkabérün­ket, várhattunk a pénzünkre. Uborkaszezon télen A nettó bevételük 33 szá­zalékát fizetik ki munkabér­ként. A többiből állják a már említett költségeket. Télire is kell tartalékolniuk, hiszen a hideg hónapok már uborka- szezonnak számítanak. A fel­szerelésük sem olcsó mulat­ság. Egy téliesített búvárruha például 180 ezer forint, de egy iégzőautomata is 12 ezerbe ke­rül. Az életük változatos, egyik héten Pesten dolgoznak, s le­het, hogy a következő hónap­ban már valahol vidéken járnak. Nehéz felsorolni, hogy már mi mindent csináltak. Legutóbb a Vízügyi Igazgató­ság kérésére helyeztek el egy mélységmérőt Vácnál a Duná­ba, nemrég a Duna—Tisza csa­tornán zártak le egy tűsgátat, dolgoztak a Ceglédi Tangaz­daságban, a 43. Számú Építő­ipari Vállalatnál, rendszeres megrendelőjük a X. kerületi IKV is. . Vígh János hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy olyan munkatársak dolgozzanak mellette, akikről tudja, ha va­lami baj történik, számíthat rájuk. — A kollégák megválasztá­sánál legfontosabb szempont, hogy józan életűek és megfon­toltak legyenek. Múltkoriban jelentkezett nálam egy fiatal­ember, aki nemrég került ki az iskolapadból) és nem volt munkája. Kipróbáltam, de a magasban két olyan bakit is elkövetett — például nem kapcsolta be a biztonsági övét —, ami végzetes lehetett vol­na. Amikor lejöttünk, megkö­szöntem a munkáját. Minden pénzt megér — Nem mondom, amikor először felmentem, én is fél­tem. Emlékszem, Alsónémedi­— A HÉT HÍRE — aMMHMgwiiWBaHBianws^ aa.i it«-.» «u.'/mwihbbwbmI SZOMJÚSÁG © A Jvlagyar ENSZ Társaság az előzetes letartóz­tatás szabályozásáról tárgyalt. © Vegyes vállalat ala­kult telefontechnikai eszközök gyártására Székesfehér­várott, 0 Békéscsabán lekvárfőző versenyt rendeztek. © Pécs adott otthont az országos munkaügyi értekez­letnek. ® Zalaegerszeg volt a helyszíne a kétnápos vállalkozói konferenciának. (§1 Az Egri Dohánygyár fo­gadta a dohánytermesztők és cigarettagyártók országos tanácskozása résztvevőit. @ A hét híre az is, hogy Nagykanizsán volt a söripari szakmai nap. A bölcs mondás szerint min­denből lehet sört készíteni, de nem mindenből érdemes. A fogyasztásban nagyon is kö­zönségesnek számító ital az előállítását nézve, a legkénye­sebb élelmiszeripari termékek közé tartozik. Szigorú szabá­lyai vannak az alapanyagok kezelésének éppúgy, mint az erjesztésnek, szűrésnek, érle­lésnek, lefejtésnek. Aligha vé­letlen, valamikor sörneve lés­ről beszéltek, írtak eleink, jelezve: oly érzékkel kell a sörhöz is nyúlni, mint a ser­dülő ifjú ember formálásá­hoz, mert csak akkor lesz be­lőle az, amit szeretnénk. Ez az amit szeretnénk, ne­hezen meghatározható. Egyé­nenként, tájanként, s még in­kább országonként erősen változik az ízlés, a szokás, mi „a” sör. Csak az örökös szom­júsággal küzdőknek mindegy, mi kerül a korsóba... Az igé­nyesebbek, a válogatósabbak pontosan tudják, miről árul­kodik a szín, az illat, az íz, Százezernél több megfelel Pénteken az Országos Vá­lasztási Elnökség” megtárgyalta az Állami Népességríyilvántar- tó Hívatál jelentését az SZDSZ által, a népszavazás kezdemé­nyezésére gyűjtött aláírások­nak, a népesség-nyilvántartás adatai alapján elvégzett azono­sításáról. Az íveken szereplő 204 152 aláírásból 114 470 — tehát a törvény által előírt több mint 100 ezer — aláírás minden te­kintetben megfelel a jogi kö­vetelménynek. Az íveken ezen túlmenően — egyéb hibákon kívül — további 25 049 olyan aláírás van, amelyeket az ÁMH a választójogosultság megléte és a lakóhely szem­pontjából azonosított, de ezek­nél a2 olvasható aláírás mel­lett a nevet külön nem tüntet- * ték fel. ben javítottunk egy templom­homlokzatot, s akkor eszembe jutott, mi lenne, ha velem va­lami történne, az óvodás fiam milyen emléket őrizne meg rólam. Azóta már elmúlt ez az idegenkedés, ha bekapcsolom a biztonsági övét, már fent a magasban is úgy dolgozom, mintha a földön lennék. Igaz, óvatos vagyok, mindig arra gondolok, otthon vár a három fiam. Persze olyan is van, hogy valaki egy idő után úgy érzi, nem tudja- folytatni. Leg­utóbb az egyik kollégám — akivel a hidroglóbuSzon dol­goztunk — egyszer csak elkez­dett remegni. Lehoztuk, s rög­tön azt mondta, hogy ö többet nem megy fel, befejezte. Ilyen esetben nem lehet semmit tenni. Ha valaki megijed, és még akkor nem megy fel a magasba, vagy a búvárkodás­nál nem merül a víz alá, ak­kor benne marad a félsz. A mai világban talán nem csoda, ha mindig visszakanya­rodunk a pénzkereséshez, a megélhetéshez. Vígh János­nak is-az a véleménye, hacsak vállalkozóként dolgozna, va­lószínűleg többet keresne. Ö ■azonban szívügyének tekinti a klubot, büszkén meséli, hogy még Délegyházáról is Rá eke- vére vonatoznak a gyerekek, hogy részt vehessenek a fog­lalkozásokon. — Ha az edzéseken látom a sok csillogó gyermekszemet, az nekem minden pénzt meg­ér... Hargitai Éva amint azt is, milyen sör illik a különböző ételek mellé, s milyet nem szabad csak úgy magában iszogatni. Az ókori Rómában élők nem szerették a sört. Ismerték ugyan, de o barbárok italának tartották. S ami igaz, az igaz: az akkori sör nem nagyon hasonlított a maihoz. Hamar megposhadt, íze elváltozott, mert hiány­zott belőle a később legfonto­sabb alkotó elemének tartott komló. / Azok, akik tavaly, a jelen­tős importmennyiség mellett; torkukon leeresztették a ha­zai söripar 942 millió litert kitevő termelését, aligha gon­doltak arra: olyasmit fo­gyasztanak, amit hétezer esz­tendeje ismer és tüntet el tor­kán át az emberiség. A régé­szeti leletek alapján tudjuk, már Babilóniában értő ke­zekre bízták a sörnevelést, bár akkor is, s utána sok évszá­zadon, évezreden át, az ama­tőrök sem maradtak tétlenek. Éppen azért, mert szinte min­den családban akadt valaki, aki értett — valamennyit — a sörfőzéshez, csak későn, az 1600-as évek végén céhesedik hazánkban ez a mesterség. S még akkor is hosszú ideig fennáll a párhuzamosság: az iparosok mellett az uradal­makban, a falvakban is készül a ser, mert hiszen ebből, az eredetileg sárpa* jelentésű szói ból alakult ki mai sör kife­jezésünk. ■ Bizonyára nem a szomjúság hiánya, hanem a rávaló nél­külözése volt az oka annak, hogy az ötven esztendeje a megyében évi tíz litert tett ki a sörfogyasztás egy lakosra jutó mennyisége. S ma, ami­kor ez a mutatószám túlju­tott a bűvös határon, s ta­valy már 101 litert eresztett le a torkán mindenki, aki eb­ben a hazában él — azaz a statisztikai átlaghoz mérten a tényleges fogyasztás sokkal nagyobb azoknál, akik tény­legesen eltüntetik olthatatlan szomjúságuk oltásaként ezt az italt —, talán nem indokolat­lan, s még kevésbé túlzó a kérdés: nem túlzás ez? Már­mint a 101 liter. Rengeteg betegségnek, baj­nak — lásd: sörszív — az az eredője, hogy a mértéktelen fogyasztásra rákapottakat an­nak idején, amikor még talán segített volna, senki nem fi­gyelmeztette, tartotta vissza. Sőt! Ma is a virtusnak az egyik formája ki hány korsó­val ereszt le a torkán a hab­zó italból. Egy-egy pohár, egy- egy üveg sör. bárkinek — fel­nőttnek! — jóleshet. A ve- delés azonban... És sajnos, sokan a szó szoros értelmében vedelnek. Orvosok mondják el nem ritkán kerülnek elé­jük olyanok, akiknek a napi adagja négy-öt liter sör .. ! Szónoki a kérdés, de mégis feltesszük: nem hiányzik en­nek a napi négy-öt liternek az ára a családi pénztárcából? Hiányoznak bizony ezek a forintok! Elképesztő ugyanis a sörszámlának a végösszegé. Tavaly 25 milliárd forintot adtak ki hazánkban erre az egyetlen élvezeti cikkre! Ami­nek az igazi súlyát akkor ér­zékelhetjük. ha például tud­juk, a 128 ezer új személygép­kocsiért ennél, jóval keveseb­bet, 17,8 milliárd forintot kel­lett leszurkolni. Az irreális mértékű fogyasztás a családi költségvetésben is irreális té­telként jelenik meg. Az oltha- tatlannak látszó szomjúságra aligha mentség a feszült vi­lág, az életkörülmények meg- nehezedésé. Hiszen már 1350- ben azzal az indokkal vetet­tek ki adót a sörforgalmazás­ra, hogy ,,a mértékteleneket mértékre bírhassa” .., Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents