Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-25 / 252. szám

4 1989. OKTÓBER 25., SZERDA Nagykőrösön1 Magyartanár­konferencia A Művelődési Minisztérium, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és Pest megyei tago­zata, a Pest Megyei Tanács, a TIT Pest Megyei Szervezete, a Pest Megyei Múzeumok igaz­gatósága, valamint Nagykőrös Város Tanácsa és művelődési intézményei közösen szerve- zik-rendezik meg a középis­kolai magyartanárok I. orszá­gos konferenciáját. Ennek színhelye Nagykőrös, helye az Arany János Művelődési Köz­pont és a Toldi Miklós Élel­miszeripari Szakközépiskola, ideje október 27—28., vagyis péntek-szombat. A gazdag és sokszínű elő- adáscsokorból csak ízelítőül néhány: Czine Mihály, az ELTE egyetemi tanára Anya­nyelvi kultúra — nemzettudat — magyartanítás — nyelv- használat címmel, Grezsa Fe­renc tanszékvezető egyetemi docens a JATE-ről A mai ma­gyar irodalom a középiskolá­ban címmel tartja meg érte­kezését. Péntek este Kelemen Elemér miniszterhelyettes ve­zetésével fórumot tartanak a Toldi-iskola aulájában. Október 28-án, szombaton tartják a hagyományos Arany­ünnepséget a költő szobránál, ahol átadják a Nagykőrös Vá­rosért, Művelődéséért Díjat. Próba szabad délelőtt Tücsök koma bábszínháza Tücsök koma mindig la népszerű volt a gyerekek kö­zött. Mert ugye, szépen szól a muzsikája. Érzelmes húrokat penget a nagy, tágas mező­kön. Ha pedig úgy alakul, ter­metéhez képest hatalmasat tud ugrani. Bizonyos életkorban ezek még nem különválasztott szellemi és fizikai tulajdonsá­gok, hanem egységesen tartoz­nak a mezei intelligenciához. E köztiszteletben álló mese­beli személyiség Dunakeszin kiérdemelte, hogy színházat nevezzenek el róla, még életé­ben. A Tücsök Bábszínházát ti­zenkét óvónő alapította. Veze­tője és rendezője Szabóné Czank Magdolna, aki a legkö­zelebbi bemutató díszleteinek is tervezője. A tizenharmadik alapító miatt nem babonásak az óvó nénik. Inkább örülnek, hogy akadt közöttük egy férfi, egyikük férje, aki segíti azt a rengeteg munkát, ami az anyagbeszerzéssel, az ügyes kezű hölgyek által készített bábuk megteremtésével jár. Egy színházban ezenkívül még adminisztráció is van. Szer­vezni kell a közönséget, meg kell hallgatni a véleményeket. Szóval, lesz itt munka még bőven. A színházalapításhoz évente ötezer forinttal járul hozzá a Kölcsey Könyvtár, azaz a vá­rosi főkönyvtár. A helyet, ahol próbálhatnak, bemutatót tart­hatnak, a József Attila Műve­lődési Központ adja. A para­vánok elkészítéséhez a MÁV járműjavító, rajtuk kívül a Gárdonyi Géza Szakmunkás- képző Intézet adott segítsé­get. Miért kell egy városnak sa­ját bábszínház? Kik lesznek a nézői? — Óvónők vagyunk — je­lenti ki határozottan Szabóné a többiek szószólójaként. Mindenki tanult bábozni, álta­lában jó a kolléganők hangja, szépen énekelnek. Magától értetődő, hogy a gyermekek miatt vállalkoztunk, és főleg az óvodások, legfeljebb az al­só tagozatos kisiskolások érde­kében. ők még csak legfeljebb háromnegyed órás műsort néznek meg nyugodtan, tehát ilyen rövidre kell összeállítani az előadásokat. Hamarosan sor kerül az el­ső bemutatóra. Készül már a Télapó-ünnepség műsora is. Az óvó nénik kezében su­nyin pislog a ravaszdi róka. A terem ajtajáig haladva mögöt­tem még hallom cirmos cica nyávogását. A művészi készü­lődés közepén találkoztunk. Szabad délelőttjükön lelkesen próbálnak a kis csapat tagjai. Társadalmi munkában. Pedig szánhatnák az időt mellékke­resetre, ami ezen a pályán még mindig jól jönne. De őket csak a siker érdekli, amit majd a tágra nyílt gyereksze­mekből olvasnak ki. K. T. I. Gazdálkodj okosan, talpon maradsz Helyi igényekből áll össze a program — A művelődési ház még talpon van, ez azonban csak an­nak köszönhető, hogy az állami támogatás biztosítja a szak­mai működés feltételeit — jelentette ki Takács Péter, a száz­halombattai Barátság Művelődési Központ és Könyvtár igaz­gatója. — Ugyanakkor az elvonás miatt csökkentenünk kel­lett például a két évvel ezelőtt indult, közkedvelt családi hét­vége rendezvényeinek számát is, pedig közösségteremtő hatá­suk vitathatatlan. Az első évben harminc alkalommal tudtuk megrendezni, most már csak nyolcszor-tízszer. miszerint már-már a működés alapfeltételeit is nehéz kigaz­dálkodni. Ruzsicska Mária IÁLLÍ TÓTERMEKBŐL Tapintható dimenzió A hallgatás tornya Dr. Rácz Zoltán köztéri plasztikáinak tervei a Vakok Székházában tekinthetők meg | október 30-ig. Űj házak épülnek fák he­lyén. Szennyezett a víz, a le­vegő, s miközben rongálódik a környezet, Rácz Zoltán a természet gyarapítására vál­lalkozik. A pázsit friss, zöld árnyalataihoz csatolja a plasz- titkák nyugtató fehérségét. Ez a küldetése. Erdész családban született Ráckevén 1940-ben. Ez eleve meghatározta a természet iránti vonzódását. Szomorú sors jutott neki osztályrészül: látását kétszer is elvesztette, de Imre professzor és Zajácz Magdolna műtétéi után, ha csökkenten is, lót. Félelem és küzdelem jellemzi életét, ám a ragyogó tehetség elé a vak­ság sem gördíthet akadályo­kat. Sorsa sokszorozza erőit; művésszé válni árnyékok kö­zepette. Maradhatott volna jo­gász, hiszen a csurgói gimná­zium elvégzése után Pécsett kapott diplomát 1966-ban. Most Aszódon dolgozik a ta­nácsnál. Lehetséges, hogy ép­pen személyes drámája miatt lendült benne a szobrászi ener­gia az elvesztett harmónia meghódításáért. A közelmúltban Vácott, a BNV-n és a Vakok Szövetsé­ge fennállásának 70. évfor­dulóján mutatkozott be önálló kiállításon a Városligetben. Kiállított művei alapformák voltak, amelyeket szobrászat­ra alakított Vasarely op art metszetei nyomán. Fehér mű­kövei szépen mutattak a zöld gyepen. Nem véletlen, hogy például a hatvani lakótelepre került belőlük néhány azért, hogy karakteresítse a személy­telenné váló teret. nya” —, kolumbáriumainak legszebb darabja. Főműve a „Mehasadt piramis”, melyet az 1956-os népfölkelés emléké­nek szentelt, mély gondolati tartalommal. A romjaira vet­kőzött építmény közepén a lángtartó kehely azt szimbo­lizálja, hogy megbékélésünk­kel, bűnbánatunkkal, megbo­csátásunkkal és munkánkkal újra fölépíthető a szabadság és jólét piramisa. A jövő. Ez az eszmesűrítő plasztika minden bizonnyal hamarosan köztéri szobor lesz valahol a megyé­ben. Rácz Zoltán segítő munka­társai: felesége és két lánya, ók másolják a rajzokat, biz­tosítják a nyugodt alkotói lég­kört. Rácz Zoltán nem lett jo­gász. Szobrász ő, aki verse­ket is ír, gondolataival a Kortársban is találkozhattunk. Világháborús emlékművet tervez Kerefjestárcsáral A raj2 és a makett kész, vár a plasztikai kivitelezésre, ha a Művészeti Alap nem késleke­dik az engedéllyel. Losonci Miklós Az aszódi intézetbe terve­zett „Díszkút”-ja e zártságot és nyitottságot egyaránt érzé­kelteti. A „Madarak emlékmű­ve” a repülés misztériumát közvetíti, a szárnyalást, amely a lelkűiét, és a szellemiség le­hetősége is. Életfának álmod­ta az isaszegi kolumbáriumot, amelyet novemberben avatnak föl. A forma, ha nem is ser­kentheti életté az elmúlást, megnyugvást kelt. Újszerű a gödöllői fürdő és a szentend­rei napfényszínház tervei és megdöbbentő „A hallgatás tor­O A támogatás csökkenése arra kényszeríti a művelődési házakat, hogy tartsák el ma­gukat. Ezt azonban megnehe­zíti az a tény, hogy a magyar kultúra és művelődés nem csak pénzügyi értelemben van vál­ságban. — Igen, mert a központilag elgondolt kultúra nem számolt a helyi igényekkel, sajátossá­gokkal. Nem törődött azzal, hogy a társadalom különböző rétegeinek mire van szüksé­gük. Mi az 1975-ben meghirde­tett „Nyitott ház Magyarorszá­gon’’ mozgalom szellemét vall­juk. Vagyis a helyi közössé­gekre alapozzuk tevékenysé­günket Figyeljük, kutatjuk az igényeket. Csak így nem lesz félnivalónk. <9 Milyen módszerekkel al­kalmazkodnak a megváltozott feltételekhez, a helyi igények­hez és adottságokhoz? — Mindenekelőtt valamilyen módon be kell emeljük az in­tézmény munkájába a szociá­lis tevékenységet. A családok­nak szeretnénk segítséget nyújtani díjmentes pszicholó­giai, jogi és pedagógiai szolgál­tatásokkal. Otthont szeret­nénk adni az oktató-nevelő munkához, illetve az átképzési feladatokhoz is. Ezért ajánljuk fel nyolc termünket az általá­nos iskolának. Délelőttönként báboznak, szőnek itt a gyere­kek, délután pedig az ifjúsági és a felnőttoktatással kapcso­latos igényeket elégítik ki. A hátrányos helyzetű fiataloknak a Waldorf-típusú iskolákhoz hasonló oktatást szeretnénk a házban létesíteni. Sajnos a helyi vállalatok nem nagyon érdeklődnek a felnőttképzés iránt, pedig a gazdaság vár­ható átalakulása miatt előbb- utóbb megjelenik az átképzés igénye. A százhalombattai óvodá­soknak színházi előadásokat rendeznek, meghirdették a kö­zépiskolások színházbérletét. A helyieken kívül az érdi gim­názium és a pusztaszabolcsi szakközépiskola tanulói is ér­deklődtek. — Ügy vélem, hogy a műve­lődési házak programjába szervesen be kell illeszteni a pártok kulturális tevékenysé­gét is — mondja Takács Pé­ter. — Törekvésünket a helyi tanács elfogadta. A testület augusztusi ülésén úgy döntött, hogy ezentúl a művelődési ház legyen az otthona a helyi párt- szervezetek sajátos kulturális rendezvényeinek is. így került sor október 14-én a Magyar Demokratái Fórummal közös rendezésben az „In memóriám 1956” című rendezvényre is. • Ami ma igényes és szín­vonalas, az nem biztos, hogy nyereséges. A felsorolt rendez­vények nem sok bevételt hoz­hattak. Hogyan egészítik ki a reálértékében is csökkenő fi­nanszírozást? — Rendezünk fogyókúra-, testápolás- és biokertészeti tanfolyamokat. Jelentős bevé­telt nyújtanak a nyelvtanfo­lyamok is. Komoly anyagi for­rásunk az 1985-ben létrejött megállapodás szerint a Pest Megyei Moziüzemi Vállalattal közösen üzemeltetett mozi, amely a legnépszerűbb filme­ket vetíti. Ezenkívül az archív vetítésekre is sikerül hat­van-száz fős nézőgárdát szer­vezni. Telt házas volt a Sing-Sing vagy a Börtönrock együttesek műsora is. Színház- termünket felajánlottuk pró­bateremnek. ezzel a lehetőség­gel évek óta él a Rockszínház. Azt tervezzük, hogy konferen­ciák, tanácskozások számára is bérbe adjuk majd a termet. Mindez azonban nem oldja meg teljesen azt a problémát, Hdzi- és gazdaasszonyképző szakok Két szomszédvár a művelődésért Jó néhány esztendővel ez­előtt még úgy emlegették a két Városház utcai tanácsot: a két szomszédvár. Az utóbbi három-négy évben azonban fordult a világ: egyre több közös témát talál Budapest és Pest megye közigazgatási in­tézménye. Ez elsősorban az oktatás és művelődés terüle­tén tapasztalható. Egy jól sikerült pályázat — és a vé­letlen — eredménye, hogy a fővárosi művelődési ügyekkel foglalkozó főosztály vezetői székében most ugyanaz az ember ül, aki közel egy évti­zedig a megyében töltött be hasonló posztot. • Milyennek látja innen ezt a kapcsolatot? — kérde­zem dr. Novák Istvántól. — A két művelődési osztály között folyamatos, rendszeres és kiegyensúlyozott a kapcso­lat — kezdi a Fővárosi Ta­nács művelődési főosztályának vezetője —, s én eddig is úgy láttam: egymást segítő együttműködés a jellemző. Ez leginkább a továbbtanulás­ban érezhető. KÖZÖS PONTOKAT Az elmúlt tanévben Buda­pesten 104 ezer diák járt kö­zépfokú oktatási intézmények­be, közülük 18 ezer 600 Pest megyei volt. A többi tizen­nyolc megyéből összesen 6600- an látogatták a különböző fő­városi középiskolákat. Miköz­ben a demográfiai hullám emelkedett, az előző évben ezerrel több Pest megyei gye­rek tanulhatott tovább a fő­városban. Ma a Budapesten tanuló középiskolások 17,8 százalékát a megyeiek teszik ki. Ez az arány az első év­folyamokon megközelítően 22 százalék. Természetesen okta­tási intézménytípusonként nagy eltérés mutatkozik — a szakközépiskolák javára. 9 Hol akad javítanivaló? — Jónak érzem a gyógype­dagógiában kialakult kapcso­latot, amely azonban még to­vább fejleszthető. Nagy előre­lépés történt a nemzetiségi művelődésben: hagyományos közös nemzetiségi rendezvé­nyekre kerül sor időközön­ként. Lehetőséget látok arra is, hogy közös nemzetiségi bi­zottság alakuljon. Ennek ré­vén különböző nemzetiségi művészegyüttesek tarthatná­nak bemutatót, látogathatnák egymást, sőt, olvasótáborokat szervezhetnének. A fővárosban és a megyében lévő nemzeti­ségi középiskolák figyelemmel kísérhetnék, segíthetnék egy­más tevékenységét. £ Miben foghatna még össze a két szakmai irányí­tás? — Igen fontos dolog a ta­pasztalatok átadása, de úgy gondolom, előbbre jutnánk, ha együtt képviselnénk bi­zonyos művelődéspolitikai kér­déseket, álláspontokat. A fő­város kulturális kínálata a megyéből elérhető, így Buda­pest kulturális központja le­het a megyének is. Mint ahogy Szentendre, Vác, Gö­döllő, Ráckeve a fővárosból kimozduló lakosság művelődé­sét, szórakozását is szolgálja. Ezt még tervszerűbbé, folya­matosabbá lehetne • tenni, hi­szen a peremkerületek és az agglomerációban lévő telepü­lések tanácsai rendszeresen figyelembe veszik, megbeszé­lik egymás gondjait, lehetősé­geit. NE VELE SZEMBE £ Sor kerülhet-e pedagó­gusok találkozójára? — Ez tulajdonképpen a kö­zös továbbképzések szervezé­sével megvalósul. A legköze­lebbi novemberben lesz a történelemtanárok számára. Az elmúlt két hónapban, amióta itt vagyok, semmilyen tekintetben nem találkoztam elzárkózással, ha Pest megyé­ről volt szó. A napokban egy reggel azzal fogadlak munka­társaim, hogy Nagykőrösre mennek, a Toldi Miklós Élel­miszer-ipari Szakközépiskolá­ba, tapasztalatcserére. Sor kerül majd egy solymári lá­togatásra, amikor is a Wal- dorf-óvodával ismerkednek meg. £ Mi a helyzet a kulturá­lis élet más területein? — Sok jó példát sorolhatok. A Budapesti Tavaszi Fesztivál részévé váltak a szentendrei programok. Az Állami Báb­színház és az Arany János Gyermekszínház rendszeresen szerepel a megyében. A fővá­ros zenei kínálatát gazdagít­ják a Pest Megyei Tanács díszudvarában tartott hang­versenyek, a különböző helye­ken fellépő nemzetiségi együt­tesek műsorai. Fontos, hogy e rendezvények száma gyara­podjon. £ Hogyan néz vissza a me­gyére pedagógusként? — Fájó szívvel. Pest me­gye olyan hátrányokat hor­doz, amiket nem tudott le­küzdeni. Azonban nem hiszem, hogy a kettőt szembe kell ál­lítani. Annak ellenére sem, hogy a megye nem kap köz­ponti támogatást, mert ezt nem a főváros miatt nem kapja meg ... HÁROM HATÁRIDŐ Az 1990—91-es tanév fővá­rosi középfokú beiskolázásáról tartott sajtótájékoztatót kedd délelőtt a Fővárosi Tanácsban dr. Novák István. Megtudtuk, hogy ebben a tanévben 29 ezer 189 nyolcadikos végez, s közülük 28 ezer 605-en je­lentkeztek továbbtanulásra. Ez a létszám nem haladja meg a tavaly végzettek számát. A fővárosi középfokú intézmé-. nyéknek mintegy 8100 tanulót kell fogadniuk az agglome­rációból és más vidékekről, így összesen 37 ezer elsőéves elhelyezéséről kell gondoskod­niuk. Bár a helyek száma össze­sen 38 ezer, azonban a diá­kok nem mindig azt az intéz­ményt keresik, ahol tárt ka­pukra találnáimk. A gimná­ziumokba például közel két­ezerrel többen fognak jelent­kezni, mint ahányat felvehet­nek. Emiatt egyes fővárosi szakközépiskolákban is indí­tanak gimnáziumi osztályokat. A szakmunkásképzők iránt viszont kisebb lesz az érdek­lődés, pedig ezekben több si­kerrel próbálkozhatnának. Bő­vül a lehetőség az egészség- ügyi szak- és gyors-, gépíróis­kolákban: s indulnak házi- és gazdasszonyképző szakok is. A jelentkezési határidők eltérőek: a két tannyelvű gimnáziumokba 1989. novem­ber 6., a speciális gimnáziu-, mi osztályokba 1990. január 10., egyéb középfokú intéz­ményekbe 1990. február 16. Vennes Aranka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents