Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-25 / 252. szám

1989. OKTÓBER 2S„ SZERDA ŐK ÍRTÁK Lövöldözők A határtalan sajtósza­badság jegyében már az is szabadnak látszik, ami nem szabad: a gondolatolvasás. Erre vállalkozik ugyanis a Heti Világgazdaság, amikor (89/42.) nekiront nagy bát­ran a döglött oroszlánnak, a megjelenés napján már feloszlatott munkásőrség­nek. A hangulatkeltés gyengéd bájával ugyanis így szellemeskedtek: „Lőni vagy nem lőni? — tépelőd- nek mostanság a munkás­őrségnél.” Irigylendő a jólinfor- máltság! Sárgulunk is miatta. Hiszen, ha tudhat­nánk, hol miről tépelőd- nek ...?! ök viszont tud­ják, hiszen máskülönben honnét vennék a bátorsá­got ilyen állításhoz? Mert bizony ez nem játék: lőni vagy nem lőni?! Itt szó sze­rint vérről van szó. Vérről: vádról. Súlyos vádról, ame­lyet súlyosan büntet a tör­vénykönyv, ha: igaz. Ha viszont nem igaz, akkor rá­galom. Amit persze szintén büntet a törvénykönyv. Csakhogy: kezdeményez-e ilyen pert egy feloszlatott szervezet? Lehetetlen. Kockázat tehát semmi. Amint abban az állítás­ban sem volt semmi koc­kázat, amelyet így írtak le laptársunknál, a citált mon­dat folytatásaként: „A hat­vanezer magyar munkás­őr bizonyára irigykedve néz a csehszlovák és az NDK-beli testvérszervezet­re.’’ Bizonyára nem téve­dünk, ha feltételezzük: is­mét gondolatolvasás ered­ménye a „bizonyára irigy­kedve” fogalmazás. Miként láttak bele hatvanezer fej­be?! Fantasztikus! Mire ké­pes a szabad sajtó! Még arra. is, hogy egy csapásra hgro.m legyet üssön: a ha­zai munkásőrök mellett sértően szóljon két, más országbeli szervezetről... Ezeket nyilvánvalóan azért irigylik a hazai munkás­örök, mert nem tépelödnek, hanem — lőnek ... Mi viszont azon tépelő- dünk, valójában kik lövöl­döznek itt? És miféle cél­táblákra? Milyen lőszerek­kel? Mit szeretnének a lövöldözéssel elérni? Kik­től óhajtják megkapni a mesterlövész címet? KLIENS A külügyminiszter a közelmúlt eseményeiről Szédítő sebességgel haladunk Sűrűsödnek az események körülöttünk. Néhány napja fejeződött be az Országgyűlés ülése, amelyen hosszú elő­készítés után végül elfogadták az úgynevezett sarkala­tos törvényeket. Hétfőn, október 23-án, az 1958-os nép­felkelésre emlékeztek szerte az országban az emberek, s ehhez a naphoz kötődik a jeles esemény, a negyedik köztársaság kikiáltása. 0 ön. mint a Magyar Szocialista Párt egyik ve­zető politikusa, hogyan ér­tékeli a hétfőn történteket? — kérdeztük Horn Gyula külügyminisztertől tegnapi gödöllői előadása előtt. — A megemlékezések összes­ségében kiegyensúlyozottan, a megbékélés szellemében zaj­lottak. A nap jelentőségét a Magyar Köztársaság kikiáltá­sa csak növelte. Ha párhuza­mot vonhatok június 16-a és október 23-a között, akkor ab­ban fogalmaznám meg az azonosságot, hogy megítélé­sem szerint a magyar nemzet méltóságát tükrözték az ese­mények. Azt viszont sajná­lom, hogy disszonáns hangok is belekeveredtek a megemlé­kezésekbe, de nem ez volt a jellemző. 0 Külügyminiszterként Is ugyanezt az értékelést mondaná el? — Természetesen, hiszen a két dolgot nem tudom külön­választani. 0 A gyors magyarorszá­gi változások és az ön által is emített disszonáns han­gok — de fogalmazzunk konkrétan: szovjetellcnes megnyilvánulások — sok embert aggodalommal töl­tenek el, s többekben fel­merül: meddig számítha­tunk keleti szomszédunk türelmes támogatására, partneri együttműködésé­re? — Én azt hiszem, hogy azért ez nem türelem kérdése. Meg­ítélésem szerint a Szovjet­unióban, ha nem is azonos, de hasonló folyamatok zajlanak, mint Magyarországon, Ótt egy rendkívül gvötrelmes átalaku­lás tanúi lehetünk, ök is ke­resik az új politikát, az új le­hetőségeket,' s meg kell mon­dani, hogy ma már egészen másként vetődnek fel a szov­jet—magyár viszony kérdései, beleértve ebbe azt is, hogy sok mindent meg kell változtat­nunk, például a külpolitiká­ban és a gazdaságban. Ezek a folyamatok zajlanak most. Ez a dolog egyik oldala. A másik viszont az, hogy mi nem hagyunk kétséget afelől, hogy a szövetségi viszonyból, a szövetségi tagságból eredő kötelezettségeinket teljesítjük- Azt hiszem, hogy a szovjet vezetés, amely ma ugyanígy híve a Varsói Szerződés mo­dernizálásának, mint mi .és ezt szorgalmazza, ezt támo­gatja, megérti, hogy egy ilyen nagy átalakulás együtt jár az­zal is, hogy nem csupán a vi­ták, de olykor a szenvedélyek is nagyon felerősödnek, s ezek­hez toleranciával kell viszo­nyulni. Tehát semmiképpen sem dramatizálnám a helyze­tet, már csak azért sem, mert a Szovjetunióban magában is vannak nagyon kemény szov­jetellenes jelenségek. Úgy gondolom, azt azért nem sza­bad figyelmen kívül hagy­nunk, hogy csak úgy tudjuk dolgainkat radikálisan, békés eszközökkel végigvinni, ha számításba vesszük szövetsé­geseink reagálását, érzékeny­ségét is. 0 Ezek szerint nem vár­ható szovjet tiltakozás, mint azt sokan rebesgetik, a hét­fői szélsőséges megnyil­vánulások miatt? — Én nem hiszem, hogy ilyenre sor kerülne. A kor­mány a keddi ülésén foglalko­zott ezekkel az eseményekkel, s elhatárolta magát tőlük. 0 Nyugat-Európa fi­gyelme a reformpolitikát folytató kelet-európai or­szágokra, elsősorban a Szov­jetunióra. Lengyelországra és hazánkra irányul. Ám tapasztaljuk azt is. hogy az eddig konzervatívabbnak tartott környező országok­ban is megmozdultak a tö­megek, s elképzelhető, hogy másutt is megerősödnek a változásokat követelő erők, s a megújulás szándéka az állami politika rangjára emelkedik. Sokan ebben azt a veszélyt látják, hogy nyugati támogatóink ér­deklődése irántunk csök­ken emiatt, s megeshet, ma­gunkra maradunk reform­jainkkal. — Ez valóban fontos kérdés. Én azonban meg vagyok arról győződve, hogy Kelet- és Kö- zép-Európa valamennyi or­szágában — például Csehszlo­vákiában és az NDK-ban — előbb, vagy utóbb, de meg­indulnak a reformfolyamatok, s ezek lényegi, gyökeres vál­tozásokhoz vezetnek. A kér­dés csupán az idő, vagyis az, hogy mikor és milyen tem­póban zajlanak majd ezek az átalakulások. Ami a kérdése lényegét illeti, arra azt vá­laszolhatom, hogy hazunk olyan sebességgel halad előre a reformok útján, amely nem csupán számunkra tűnik szé dítőnek, hanem másoknak is, akik szerint messze megelőz­zük a többi reformországot. A Szovjetunióban például az új politikai gondolkodás ellenére a pluralizmus, vagy a több pártrendszer kialakításához még csak hozzá sem kezdtek. Szerintem Lengyelországnál is előrébb tartunk a politikai megújulásban, s mire a többi ország is erre az útra lép, s hozzákezd a nagy munkához, addig egy kis idő eltelik, ezt a magyar tapasztalatok is mu­tatják. Ezért Magyarország még egy jó ideig mindenkép­pen élenjáró lesz a reform- folyamatokban, s amit Nyu­gaton különösen fontosnak tartanak: példánk nagy ha­tást gyakorolhat a közép-ke- let-európai megújulásra — mondotta befejezésül Horn Gyula. Furucz Zoltán Kudarcot vallott a növekedési stratégia Agrokémiáról az agráregyetem A fejlett nyugat-európai színvonalhoz felzárkózni kívá­nó, modernizálódó Gödöllői Agrártudományi Egyetem az oktatással egyenrangú szere­pének tekinti a kutatást és a tudományos szolgáltatást. A Chemolimpex Külkereskedel­mi Vállalat úgy véli, haszno­sak azok a fórumok, amelye­ken a termelők, a tudósok és a kereskedők találkoznak. Eb­ben foglalható össze az a kö­zös érdekeltség, amely révén tegnap a két fél konferenciát rendezett az egyetemi város­ban az agrokémia helyzetéről, jövőjéről — különös tekintet­tel a környezetvédelemre. Bevezetőjében dr. Petraso­vits Imre rektor bővebben is kifejtette, miért támogatják az ilyen együttműködéseket. A személyes részvételre épülő információcserét semmilyen médiarendszer nem pótolhat­ja. A múltban az autonómiától megfosztott egyetemektől le­választották a kutatóintézete­ket és a tudományos szolgál­tatás funkcióit is száműzték a felsőoktatásból. Az újra megcélozott autonó­mia csak 10—15 év alatt ér­hető el. Annak fontos jellem­zőjévé válik az, hogy az egyetemek nem csak a köz­ponti költségvetésből várják a pénzt, hanem széles körű tár­sadalmi kapcsolataik révén azokkal a vállalatokkal, intéz­ményekkel is kapcsolatba lép­nek, melyek hasznosítani tud­ják például a tudományos szolgáltatásaikat. Dr. Dobrovits Péter, a Che­molimpex vezérigazgatója a másik oldalon arra hivatko­zott, hogy a termelés és az áruforgalmazás beruházásai az egyetemeken hosszú távra szólnak, és nem csak a pro­filban mérhetőek. A következő 15—20 évben a biotechnológia eredményeinek alkalmazása várhatóan nem fog olyan gyorsan terjedni, hogy helyet­tesítse az agrokémia termé­keit. Azonban ez az évtized és a következő is a környezet- védelem kihívásainak jegyé­ben telik el, olyan anyagokat, vegyszereket kell alkalmaz­nunk, melyek nem pusztítják világunkat. Gondolatgazdag és nem csak a szűkebb szakmai közvéle­ményt érdeklő előadásában dr. Ángyán József, a GATE egyetemi adjunktusa elmond­ta az energiaintenzív, nö­vekvő mesterséges energiabe­vitelre alapozó cs egyre na­gyobb termékkibocsátást célzó növekedési stratégia nap­jainkra kudarcot vallott. Errs figyelmeztet a környezet álla­pota. a termelés közgazdasági problémái, a humán egészség­ügyi kockázatok növekedése, az emberi létfeltételeket ve­szélyeztető jelenségek sora. A hosszú távon ökológiai és ökonómiai szempontból egy­aránt eredményes stratégia alaptényezője a környezettől való függetlenedéssel szemben az alkalmazkodás, a biológiai­lag szelíd beavatkozásrendszer lehet. Attól függően, hogy a mezőgazdálkodás melyik stra­tégiát választja, változik a kémiai iparok szerepe, fel­adatköre, kutatási és termék- struktúrája, a vegyiparban felhalmozott tőke befektetési területe. Érdekesség: a piacra kerülő termékekben megnyugtatóan alacsony a növényvédő szerek maradványa, 90 százalékuk semmilyen szermaradványt nem tartalmaz. Erről dr. Hargitai Ferenc, a Chemolim­pex főosztályvezetője tájé­koztatta a résztvevőket. A ked­vező vizsgálati eredmények el­lenére arra kell törekedni, hogy a növényvédőszer-fel- használást a legszükségesebb­re szorítsuk vissza. Ez azon­ban nem csak elhatározás vagy adminisztratív intézke­dések kérdése. Balázs Gusztáv Nem tize! a megrendelő Védekezik a szövetkezet A Pest megyei ipari szövet­kezetek közül egyre többnek és egyre gyakrabban okoz gondot, hogy megrendelőik- — többségükben iparvállalatok — nem tudják, illetve nem időben fizetik ki a számláju­kat. A megkésett, különösen a nagyon megkésett átutalások már a szövetkezetek működé­sét veszélyeztetik. Több közü­lük esetenként már a bér­alapját is nehezen teremti elő, s nem tudja beszerezni a termelés folytatásához szüksé­ges alapanyagokat. A 250 szö­vetkezetét tömörítő Pest Me­gyei Ipari Szövetkezetek Szö­vetségének adatai szerint je­lenleg 100 szövetkezetnek tar­toznak különféle vállalatok, összességében mintegy 600 millió forinttal. A szövetség az ebből adódó átmeneti zava­rok elhárítására külön alapot hozott létre: összegyűjti a tő­keerősebb szövetkezetek pén­zét, s ebből — kedvező kamat- feltételekkel — kisegíti a meg- szorultakat. Az idén e forrás • ból 30-40 millió forint áll a maguk hibáján kívül pénz­ügyi zavarba került, szövetke­zetek rendelkezésére. E köz vetlen anyagi segítségen kívül a szövetség hasznos informá­ciókkal is segít partnereinek, megbízhatóan tájékozódik pél­dául a vállalatok fizetőképes­ségéről, s felhívja a figyelmü­ket azokra, amelyekkel csak kétes kimenetelű megállapo dást köthetnek. E listán több. országszerte sikeresnek tartott nagyvállalat is szerepel. A se­gítségnyújtás módszerei közé tartozik továbbá olyan koope­rációk szervezése, amelyekkel elkerülhető, hogy az elmaradt fizetések miatt ne bénuljon meg a társszövetkezetek tevé­kenysége. Szexcsapda Gyálon Pórul járt pillangók Íme a szexcsapda egy bőtermő almafán (Pék Veronika felvétele) A környezetvédők, a bio­kertészkedést szorgalmazók el­lenzik a mezőgazdasági nagy­üzemek túlzott vegyszer-, il­letve nöVényvédőszer-haszná- latát. A megyei növény vé­delmi, és agrokémiai állomás pályázatot hirdetett a gazda­ságok számára, hogy gyümöl­csöseikben olyan hatékony nö­vényvédelemre törekedjenek, amely a legkisebb megterhe­lést jelenti a közvetlen kör­nyezetre. A rajzásf is jelzik A gyáli Szabadság Termelő- szövetkezet agrokémiai ágaza­tát nem érte váratlanul a pá­lyázat, hiszen Hadadi Zoltán kertészmérnök vezetésével már jó ideje eredményes har­cot vívnak az állati, rovar- és gombakártevők ellen. A szövetkezet több mint száz hektáros almásában meggyő­ződhettünk eredményeikről. Az ágazatvezető sajnálkoz­va mondta, hogy hazánkban nincs tudományosan rögzített előrejelzés arra, hogy mikor és hányszor kell permetezni. Ennek.aztán a növényzet lát­ja kárát. Példák sokaságát le­hetne felsorolni, miszerint hússzor is permeteztek, ami­kor a fele is jócskán elegen­dő lett volna. Gyálon, szeren­csére, kedvező a helyzet. En­nek alapvető oka az, hogy si­került időben telepíteniük azokat a rovarfogó szexcsap­dákat, amelyekből nemcsak arra tudnak következtetni, hogy milyen kártevők „garáz­dálkodnak”, hanem arra is, hogy mikor és milyen meny- nyiségben. Eleinte az USA-ból szárma­zó Zoecon anyagot kenték rá a nagyméretű, levélborítékra emlékeztető „kalitkára”. Sze­rencsére egyre jobbak és gyorsan beszerezhetők a hazai készítmények is. A Codlemone nevű anyagot például a Rea- nal Finomvegyszergyár ké­szíti. A szexcsapdák vagy szakmai nevükön szexferomo- nok kitűnő prognózist is je­lentenek például a rovarok rajzásáról (almamoly, szövő­lepke). Erdőn veszélytelenek A már említett finomvegy­szerek remek fegyvernek bizo­nyultak az almakártevők el­len. Nagy előnyük, hogy rö­vid idő alatt lebomlanak, s például az erdők, mezők vad­jait nem veszélyeztetik. Volt időszak, hogy a mezőgazdasá­gi üzemekben elterjedt a Thiodane nevű szer alkal­mazása, amely . a melegyérű állatokat is pusztította, özek, szarvasok estek a vegyszer ál­dozatául. Rendelkezik a gyáli Szabad­ság Tsz a tőkés ' importból származó, úgynevezett luftké­szülékkel, amelynek értéke 30 ezer forint, tehát nem olcsó. A szerkezetet, amelyet a ter­mőfára helyeznek fel, akku­mulátor működteti. Nagy elő­nye, hogy a hőmérséklet is­meretében támpontot ad a növényvédelmi szakemberek­nek ahhoz, hogy esetleg mi­lyen gombakártevők invázió­jára kell felkészülni. Az egyik leggyakoribb és pusztító gombabetegség, a varasodás idejekorán történő előrejelzé­se előnyére válik a gyümöl­csösöknek, hiszen az időben végrehajtott permetezés jelen­tős költségmegtakarítással jár. Nem is szólva a kedvezőbb terméskilátásokról. Hadadi Zoltán szerint, ha húsz permetezés helyett csak 14-szer kell akcióba lépniük, már nyert ügyük van. Idén legalább félmillió forintot spóroltak meg a felhasznált növényvédő szerekből. Csak ha indokolt A szövetkezet almása idén Is meghálálta a szakértő gondos­kodást. Tavaly négymillió fo­rintnyi nyereséget könyvel­hettek el, ez évi eredményeik is több millióra rúgnak. És még valami, a szövetkezet al­másában járva, szakemberek­kel beszélgetve elhangzott az is, hogy a fogyasztók szíve­sebben veszik a fényes, egész­séges kinézetű, jól megter­mett gyümölcsöt, mintsem a férges, sápadt küllemű almát. Vagyis, bármennyire is sze­retnék a környezetvédők, a hagyományos termesztési, ke­zelési módokat szorgalmazók a kerteket a növényvédő sze­rektől megóvni, úgy tűnik, késő. A bőséges termés elérése csak a kemikáliák bevetésével lehetséges. Amiben viszont feltétlenül és mielőbb lépni kell, az, hogy csak ott és any- nyiszor permetezzenek, ahány­szor az indokolt. Gy. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents