Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-23 / 250. szám
4 *3W,man 1989. OKTÓBER 23., HÉTFŐ MARGÓ ...gyűlöletet szül Kínos, kellemetlen helyzet. Ki cserélne ilyenkor a het- venhárom tagú tantestület első emberével, az igazgatóval?! Valamit tennie kell, de mi legyen az? Kinek mit mondjon? Érzi ő, de még mennyire érzi, ennek az egész ügynek beláthatatlan a vége, s ami náluk történt, az nem több, mint csepp a tengerből, amely, ha nem ügyelnek rá mind a hetven- hárman, akkor ellepheti az iskolát, a gyerekeket éppúgy, mint szüleiket, a tantestületet, a pedagógusok hozzátartozóit, szinte mindenkit. Hiszen ők csak az egyik iskola a városban... A tantestület egyik tagja cikket írt a széles körben olvasott hetilapba. A sorokat átitatva a gyűlölet pácleve, kiderült, a szerző, bár csupán harminchárom éves, semmivel nem ért egyet, ami ebben az országban történt. Nem ért egyet, s tévedhetetlen biztonsággal jelölte meg írásban azokat a személyeket, szerveket, akik, amelyek a bűnökért, hibákért, mulasztásokért felelősségre vonandók, s követelte is ezt... A cikk a tantestület jó néhány tagjában megütközést, sőt némelyekben felháborodást keltett. Nem a véleménnyel volt baj, hanem a tényekkel, a félbetört és önkényesen összeragasztott igazságokkal, a logikai bukfencekkel, azaz az indoklással, a bizonyítással. Ügy hitték azonban, a dolog köztük marad, tantestületen belül és akkor befedheti a csend.. Fénymásolatban keringeni kezdtek a városban az írás lapjai, s az egyik napon beállított az igazgatói irodába három szülő, további tizenegynek az aláírását hozva. Ök tizennégyen tiltakoznak az ellen, hogy az a pedagógus, aki válogatás nélkül gyűlölettel tekint mindenre, ami ebben az országban négy évtized alatt történt, a gyerekeinek az osztályfőnöke legyen. Abba ők nem szólnak bele, hogy órarend szerint gyermekeiket ez a pedagógus tanítja, bár... történelem (magyar) szakos lévén, kétségeik itt is támadnak a tárgyilagosságot, a tényszerűséget illetően. Ez azonban az iskolának az ügye, nem a szülőké. Azt viszont a szülők ügyének i s érzik, hogy osztályfőnökként, azaz a gyermekek egyik bizalmasaként tevékenykedjen-e. ök azt kérik: ne! Nincsenek a szülői kérelemben világnézeti érvek, indokok (az aláírók közül csupán hárman voltak tagjai az MSZMP-nek), már csak azért sem lehetnek ilyenek, mert a szülők világnézete meglehetősen távol áll egymástól, vallásosak és ateisták, régi és új politikai szervezetek tagjai egyaránt megtalálhatók közöttük. Egyetlen érvük van, de az tagadhatatlanul nyomatékos. így hangzik: „Nem akarjuk gyűlöletre neveltetni a gyermekeinket, nekünk magunknak éppen elég kijutott abból." Itt tart pillanatnyilag az ügy. Abban az iskolában. De mert nem egy ilyen ügy van, s mert egyre több iskolában bukkannak fel ezek a friss konfliktusok — például olyan módon is, hogy kiknek van joguk ilyen-olyan ifjúsági szervezetet alakítani az iskolában —, veszedelmes közéleti vakság lenne úgy tenni, mintha nem léteznének. Léteznek és egyre több lesz belőlük! A konfliktusokat vállalni kell, ám nem szabad vállalni azt, hogy a konfliktusok megoldásának, enyhítésének az árát a gyermek, s a nevelőmunka fizesse. Bölcs eleink egyike, Terentius írta le Az androszi lány lapjain, Veritas odium parit. S valóban, a latint magyarra fordítva: az igazság gyakran gyűlöletet szül. Csakhogy: most itt mi az igazság? Kinek van igaza? A cikket író, a véleményét eddig magának megtartó pedagógusnak? A szülőknek? Az igazgatónak, aki tipródik, mert nem tudja, mi lenne a helyes? S ha ezekre a nem könnyű kérdésekre akadna is felelet, még mindig hátravan egy további kérdés: mi lesz a gyerekekkel ilyen hadakozások közepette?! Mészáros Ölté ÜJ HETILAP Magyar Fórum Meglátni és megláttatni a mindennaposban a történelmi folyamatot, a kicsinységben az egyetemest, és mindezt megmaradásunk műveletébe illeszteni. Soha nem veszíthetjük szemünk elöl a legfontosabb sorskérdést: a magyarság európai nemzetként való újra betagozódása csak úgy lehetséges, ha most már az összesség számára nyílik meg a teremtő, méltó emberi élet lehetősége — írja Csurka István az MDF országos gyűlése alkalmából megjelent Magyar Fórum című lap próbaszámában az újság fő célját megfogalmazva. A Magyar Fórum az MDF hetilapja, és az első két nyolcoldalas próbaszámot követően 16 oldalon jelenik majd meg. A hetilap a fővárosban szerkesztett, ám országos kitekintésű újság kíván lenni, vállalva bizonyos provincializmust is. Hangos ellenségek, csendes drukkerek Petőfiért Morvái köti magát és ultimátumot ad Jól ment a sora Morvái Ferencnek, amíg bele nem ütötte az orrát a Petőfi-ügybe. Nagyrédei üzemét szép sorjában hagyták el a Megamorv-kazánok, a vállalkozófeltaláló pedig az ország népszerű embereinek listáján a negyedik helyre került. Igaz, a dobogósok körül volt némi zűr, de ki törődik már ezzel! Morvái sem. hisz belőle királyt, kazánkirályt csinált a sajtó. Világútlevéllel a zsebében röpködött Nyugat-Európától Kínán, Japánon át az Egyesült Államokig még akkor, amikor ez halandó állampolgárnak még csak vágyálom volt. Valutát, milliókat hozott az országnak, s ennek megfelelő megbecsülés övezte. Magas rangú vezetők társaságában forgolódott, ügyességéért csodálták, millióiért irigyelték az emberek. Ma hangos ellenségei és csendes drukkerei vannak. Két gyermeke, egy tönkrement házassága van, volt három inDali-kompozíció Salvador Dali munkáiból nyílt kiállítás Dunaújvárosban. A mintegy negyven litográfiát és öt szobrot november közepéig láthatja a közönség. Képünkön: szoborkompozíció a tárlaton Ki tartsa fenn az iskolákat? Pedagógusok a bérrendezésről — Az elnökség mellé is lehet ülni. Nincsenek proto- kollszabályok. A napokban a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei titkára, Solymosi Sándor biztatta így az összehívott értekezlet résztvevőit. Az egyszerűségre törekvés nem puszta formalitás. A megújulás útját járó mozgalom sokféleképpen keresi a hatékonyság módszereit. Ennek érdekében hozták azt a döntést is a nyáron megtartott megyei választáson, hogy nem kell az alapszervezeteknek operatív utasításokat adó megyebizottság. Átfogó kérdésekben döntsön közvetlenül a titkárok tanácsa. E fórum két ülése között pedig elég, ha a néhány tagú intézőbizottság, jobbára a függetlenített munkatársi gárda ügyködik. A szeptember elsejei béremelés, az eddig kialakult elképzelések szerint 16,33 százalék erejéig része volt annak a bérrendezési folyamatnak, amely 1988. december 31. és 1990 januárja között 60 százalékos jövedelememelkedést jelenthet a megye nevelő- gárdájának. Az előkészítés jó iskola volt az érdekvédelem gyakorlatában, s alkalmat adott olyan következtetések levonására, amelyekre most került sor. Rosszul időzítettek A vonzáskörzetek szakszervezeti bizottságainak titkárai sorra álltak fel, hogy elmondják ezzel kapcsolatos véleményüket. Sokak szerint rosszul időzítették a béremelés előkészítését, amire a nyári vakáció közbejötté miatt nem volt elég idő. Mások szerint a bejelentett, látszatra magas számok néhol ellenérzéseket keltettek a pedagógusokkal szemben. Az emberekben nem tudatosult, mihez viszonyítható a megadott százalék, mekkora lemaradást kell behozni, más foglalkozási ágakhoz képest. Bihari Lászlóné azt fejtegette, hogy míg egyes országrészekben — így például Borsod megyében — 23 százalékra javították a szeptemberi átlagot helyi forrásokból, addig szűkebb pátriánkban alig adtak valamit a központi alaphoz. Pedig közel van Budapest, nagy a fővárosi intézmények vonzása, ahová sok kiváló képességű kolléga távozik. Nem kaptak pótlékot a bérükre például a nevelőotthonokban dolgozók, pedig ott nagyon nehéz a helyzet. Her- czeg János gödöllői titkár ezt azzal toldotta meg, hogy szerinte Pest megye fokozatosan halad lefelé az átlagbér listáján. Az ország más közigazgatási egységei között most a 16. helyen áll. Söpörhet, tanár űr! A központi alaphoz a helyi tanácsok még hozzáadhattak egy bizonyos összeget — ha akartak. És persze, ha volt miből. A nyolc évnél még nem hosszabb ideje tanító kollégák 200 forint pótlékot kaptak az emelés után is alacsony bérükhöz. Két-három- száz forint pótlékhoz jutottak a nemzetiségi nyelvet oktatók, átlag hatszázat kaptak a szak- felügyelők. Egyesek szerint ez is tüskét szúrt többek szívébe. Mert ilyen alapon a más nyelvek oktatói is kaphattak volna pótlékot. Különösen nehéz helyzetben kerültek a 15-20-25 évi gyakorlattal rendelkező korosztály tagjai, mert ők akkor is kimaradnak, ha a fiatalokat kell — egyébként jogosan — felzárkóztatni, s akkor is, ha a nyugdíjba, készülők fizetését szükséges feltornászni. Szentendre körzetében igen szép pénzeket adtak a fizetésekhez a helyi tanácsok. Az óvodai átlagos bérnövekedés itt 40, az iskolai 31 százalék volt. Csakhogy milyen előző összegekhez képest? Az az óvodai dolgozó például, aki a statisztika szerint 133 százalékos emelésben részesült, ezt megelőzően 1950 forintért végezte a munkáját — közölte Baráth Endrévé, a szakszervezet körzeti titkára. Ácsa térségében még mindig 7 ezer 800 forint a tanárok fizetési átlaga. Bérfeszültségek várhatók a különböző szakte- területen dolgozók között — hangzottak el az előrejelzések. Vita robbant ki azon is, hogy a technikai dolgozók részesüljenek-e béremelésben, vagy a most rendelkezésre álló pénzből csak a diplomásokra kerüljön sor. — Nem lenne így erkölcsös — vetette ellen a többség. Viszont külön pénzt kell előteremteni arra, hogy az iskolai dolgozók méltatlanul alacsony jövedelmén is javíthassanak. Ha ez nem történik meg, söp- rögethet a tanár úr, fűthetik a kályhát a tanulók vagy a szülői munkaközösség ügyeletes tagjai. Markánsabb érdekvédelmet Kopcsik István, a budaörsi körzetből annak a véleményének adott hangot, hogy túl erős horgonyt vetett a testület a bérek kérdésénél. Holott tágabb a horizont, messzebb kell tekinteni. Meg kell fogalmazni az iskolai oktatás-nevelés teljes szakmai feltételeit. Különben fennáll az a veszély, hogy az új oktatási törvényben megfogalmazott követelményeknek a testületek nem tudnak eleget tenni. Nem a tanácsoktól kell várni a javulást. Gazdaságilag önálló, központi költségvetésből fenntartott iskola jöjjön létre. A jövő évi béremelés arányait az idei, decemberi alaphoz kell viszonyítani. Ezt központi pénzből szükséges rendezni. A szakszervezetnek jobban fel kell készülnie a jövőben kialakuló, döntés-előkészítő vitákra. Meg kell hagyni a helyi források, hozzájárulások lehetőségét is — foglalta ösz- sze a határozati javaslatot Solymosi László megyei titkár. Ezután került sor az új működési szabályzat tárgyalására, amely a tagság által vári markánsabb érdekvédelem feltételeit teremtette meg. Kovács T. István farktusa. Titkárnője és árnyéka Mónika, ámbár mint mondja, a váláshoz neki semmi köze. A feleség megunta a hatóságok zaklatásait, amelyeknek eredménye a legfrissebb híradás szerint már 38 millió forint adótartozás. Szeme sem rebben, amikor mutatom az ország-világ elé tárt bírósági ítéletet. Csak köti az ebet a karóhoz: márpedig nem fizet, mert állítólag ez ügyben a bíróság sem őt, sem az ügyvédjét még csak meg sem hallgatta. Végigfutja a sorokat, s mutatja: fellebbezéséről a Pp. 26. A § d/ pontja alapján megtartott tanácsülés hozott ítéletet. Ki tudja, mit takarnak a számok és betűk? Egyikünk sem jogász ... kaiak által küldött antropológusokért is ő fizetett személyenként ezer dollárt az intézetnek, s állta a szovjetek kiadásait is. Most hazahozatná végre a csontokat, ha hajlandók lennének megnézni azt, amiről az expedíció tagjain kívül mindenki csak a levegőbe beszél. S ha még mindig kevés lenne a bizonyíték, hát fel- ásatná itthon a rokonok sírjait is. . Morvái Ferencnek — mint mondja — 150 millió forint a vagyona. Ehhez képest kis tétel az a 14 millió hatszázezer, amit eddig a Petőfi-kutatásra költött. Számít még ugyanennyire, s akkor is állja a számlát, ha nem írhatja le a végösszeget az adójából. Nem tehette ezt a Magyarország szent koronája című könyv kiadása után sem, jóllehet több tízezer diák között ingyen osztották szét. Mint ahogyan magánügye az is, hogy a hozzá anyagi segítségért forduló nyugdíjasoknak, szegényeknek évi két és fél milliót küldözget szerteszét az országba. Egyértelmű figyelmeztetések Szavaiban némi keserűség: tönkre akarnak tenni, le akarnak járatni. Futkosok a bíróságra. Az APEH szándéka lesöpörni a padlásomat. Telefonokat kapok, ne menjek az utcára, mert fejemre esik egy tégla. Házam előtt figyelmeztetnek, hagyjam abba a Pe- tőfi-kutatást. Betörnek az irodámba, ahol 470 ezer forint és számos értékes tárgy érintetkapcsolatos dokumentum tűnik el. Állítja, különösen azóta szaporodtak meg a gáncsoskodók, amióta eltűntek a magas rangú pártfogók. Nyíltan zaklatják, úton-útfélen lejáratják az expedíció tagjait, kivált Ki- szely Istvánt, aki nem átallot- ta a csontokat Petőfiének titulálni. Igaz, a mecénás szerint megcsillant a remény: a Művelődési Minisztériumban mintha elmozdultak volna a holtpontról. Morvaiék kiszemelték már a szekeret, és a négy fehér ökröt. Így jutna Petőfi — de csak az igazi — Budapestről Kiskőrösre, gyalogkísérettel. A Magyar Néphadsereg vezérkara állítólag írásba adta: ha a csontokat mindenki a költőének véli, ők a saját halottjuknak tekintik, emberi láncot biztosítanak végig az út mentén, és katonának járó tisztelettel temetik el. A sírnál Morvái szerint minden egyház és felekezet képviselője celebrálna misét, mert Petőfi minden magyaré. — Készül már az ünnepi műsor; az egyes állomásokon Sinkovits Imre, Koncz Gábor, Madaras József ígért verset mondani, magam pedig további ötmillió forintot ajánlok fel arra a két márvány emlékműre, amelyet Barguzinban és Kiskőrösön emeltetnék. Alapítványt is létesítek, amiből évente azokat jutalmazzuk, akik a legtöbbet teszik a magyar kultúra ápolásáért itthon és külföldön. Van abban valami fanatikus, ahogyan a Naksol feltalálója, a Celladam atyja, a Bé- res-cseppek receptúrájának kidolgozója és a kazánkirály Morvái hisz. küzd vélt igazáért. Abban sem nehéz párhuzamot vonni, ahogyan mindegyiküket sarlatánnak kiáltotta ki a szigorúan vett szakma. Mégis, mintha Morvái lenne a legkönnyebb helyzetben: ő pusztán anyagiakat vállalt, lehetőséget biztosított. A számlát egyszer aláhúzza, összeadja és kész. Ha ' tévedett, hát beletörődik, ha nem, gazdagította nemzetünket. Némcsafc milliókkal, de milliók számára Petőfivel. Petőfi — vagy valaki más — azonban messze van, több ezer kilométerre innen, valahol a Szovjetunióban, titkos helyen a filmesek fémládájában. A zárba illő kulcs Morváinál. Itt, Budapesten viszont fényes nappal, az angol nagy- követség előtt parkoló Morvái kocsiját feltörik és ellopják diplomatatáskáját. — Az ott pásztóié rendőr látott ugyan valamit, de személyleírást nem tudott adni — mondja a kárvallott. — Most ez vagyok, ezzel igazolom magam — lobogtat egy rendőrségi jegyzőkönyvet. Eltűnt minden okmányom. Talán az útlevelemre pályáztak, de az Mónika retiküljében volt... Végigcsinálja minden áron A szándékok sorolása után kénytelen-kelletlen visszatér a mába. Mondja, vállalta volna, hogy az Akadémia által hiteles tudósoknak elfogadott embereket a saját költségén kiutaztasson, hiszen az ameriElfogyott a türelme Szerencsénkre vagy balsorsunkra, mert Morvái utazni készül. Napokon belül a Szovjetunióba repül, onnan Amerikába. Elfogyott a türelme, le akarja zárni az ügyet. Levélben — mondhatni — ultimátumot adott a hét végén a miniszterelnöknek: vagy közbenjár azért, hogy legkésőbb november 15—20-ig szülessen egyezség a leletek hazahozatalára és vizsgálatára, valamint a Barguzinban felvett video-dokumentumfilm nyilvánosságra hozatalára, vagy elviszi a csontokat az Egyesült Államokba és ott temeti el, a kinti magyarok kérésére. Azt is elárulta, hogy ebben az esetben december közepén kibéreli a Sportcsarnokot, ahol — úgy véli — telt ház előtt beszélhetnek az expedíció tagjai az esetről. A Petőfi- kutatás részleteiről, illetve a magyar hatóságok eljárásáról könyv is íródott. A kézirat nyomdában van. s várhatóan botránykőként emlegetik majd — modta nyomatékül Morvái Ferenc. Fakezas Eszter
