Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-23 / 250. szám
1989. OKTOBER 23., HÉTFŐ ^írfgp 5 Egy riport utóélete Különleges volt-e az Örkényi házeladás? Egy különös házeladás címmel október 16-i számunkban riportban foglalkoztam az Örkényi Kripkó Józsefék kálváriájával. Ök idén vásárolták meg azt a lakást — amelyet egyébként egy sportöltözőből alakítottak ki, és maguk tettek lakhatóvá — a tanácstól, amely körül most viták gyűrűznek. Ez abból ered, hogy a mai napig sincs Kripkóék íiázanak külön villany- és vízmérője. A helyzetet még az eladás előtt tisztázni kellett volna, ám ez nem történt meg. Tudomásom szerint a család által fogyasztott energiát a mai napig a községi könyvtár villanyórája méri,' s a tanács fizeti. a rend hiányának értékelem, hogy egy család három éven át lakhat egy házban lakbér és közüzemi díj fizetése nélkül. A vb-titkár írja, hogy 1988- ban a tanács tulajdonába került az otthonná előlépett sportöltöző, ám a helyzet mit sem változott. Jószerével azt is lehetetlen megállapítani, hogy ezt megelőzően hol volt az a villanyóra, amely Krip- kóék fogyasztását regisztrálta. Engem vádol a tanács tisztességtelenséggel, miközben jogban járatlan embereket hatalmi szóval próbál arra rábírni, hogy számukra előnytelen feltételekkel menjenek bele üzletekbe. S ha az illető szakemberhez, uram bocsá, a nyilvánossághoz fordul, a retorzióban is biztos lehet. Nem tekintem lezártnak a vitát Kéri Lászlóval. Örömmel venném, ha következő levelében arról számolna be, hogy konkrétan mivel rágalmaztam. Móza Katalin A pénzt a széken felejtette Teréz anya leányai Érden Kalkuttai Teréz anya leányai — egy osztrák, egy francia és két indiai nővér —, a nyár eleje óta Érden működnek. A legelesettebbekről felmérést, azaz problématérképet készítenek, ennek alapján tervezik meg, mekkora ingyenkonyha felállítására volna szükség, kik azok az asszonyok, akiket meg kellene tanítani háztartást vezetni, hiszen az igazi segítség nem az egyszeri adományban rejlik, hanem abban: ismerjék, miként javíthatnak sorsukon. Rendszeresen látogatják a létminimum alatt élő nagycsaládosokat, a cigányokat segítik a beilleszkedésben, gondozzák az egyedülálló idős embereket. az emberi nyomorúság mindennapos látványa. Azóta rendje, a Szeretet Misszionáriusai, Indiában összeszedi az utcán haldokló embereket, életük végéig ápolja őket, majd végtisztességgel eltemeti. Megmenti a kukákba kidobott újszülött csecsemők életét. A tizenéves prostituáltakat megtanítja a fogamzásgátlás elemi szabályaira. Egybegyűjti az utcákon csellengő asszonyokat, főzésre, varrásra oktatja őket. Magyar érdeklődők Emberi nyomorúság Megírtam, hogy a napokban elzárták Kripkóék vizét. Most attól rettegnek, hogy mikor járnak hasonlóan a villannyal. Az írásban az egyedi problémán túl azt feszegettük, hogy a szakigazgatási munka színvonala alapján alkotnak véleményt az állampolgárok a tanácselnökről, annak ellenére, hogy nem a választott vezető intézi ezeket az ügyeket. Kovács Istvántól, az Örkényi Tanács megbízott elnökétől a riport készítése után azzal váltunk el, hogy az emberséges megoldást ő személy szerint fogja kezdeményezni, mert belátta, hogy a Kripkó- féle lakásügyben számos olyan momentum van, amely a szak- igazgatásban uralkodó „rendetlenségre” utal. Utóélete is lett az írásnak, amely egyébként hétfői napon jelent meg. Előző héten, egy nappal a csütörtöki nyomdába adás után, Kripkóéktól táviratot, Kovács István megbízott tanácselnöktől telefonüzenetet kaptam. Az előbbi leginkább egy segélykiáltásra emlékeztetett, az utóbbi tisztességes megegyezést jelzett. Mindkét üzenetet a cikk megjelenése után kaptam kézhez. Szerdán Kéri László Örkényi vb-titkár, csütörtökön Kripkó Józsefné levelét hozta a posta. Ezekből idézünk: „Tisztelt Móza Katalin! Az 1989. október 16-án megjelent Egy különös házeladás című cik- kg felháborított. Az egész cikk megjelenését a vízszolgáltatás megszüntetése motiválta, amelyben mi teljesen vétlenek vagyunk. A PVCSV Kripkóékkal való előzetes egyeztetés után, a megállapodás be nem tartása miatt döntött a vízszolgáltatás megszüntetése mellett. A mi hozzájárulásunkat, beleegyezésünket nem kérték ki, és nem is kellett kikérni. Mi a lakást 1989 júniusában eladtuk Kripkóéknak, hogy ők azóta hogyan fizetik a vizet a szolgáltató szerveknek, az kettőjük dolga. A megbeszélésünk Kripkóékkal korábban arra irányult, hogy nem a legszabályosabb körülmények között lettek e ház lakói és nem úgy rendezték a rezsit, mint azt általában szokták a lakók. Azon elmaradt fizetnivalók fejében csináltassák meg maguknak a víz- és villany leválasztását. Erre kaptak egyébként 10 százalék vételárkedvezményt is. Kikérem a magam és munkatársaim nevében is, hogy munkánkat annak ismerete nélkül kritizálja és pellengérezze ország-világ előtt! Kripkóékat nem a tanács rakta ebbe a lakásba. Az épület nem volt tanácsi kezelésben, annak kezelői jogát csak jóval beköltözésük után, 1988-ban szerezte meg a tanács, és így az azzal való rendelkezés jogát is. Az újságírónak sem tesz rosszat munkája során, ha megpróbál tárgyilagos lenni és az igazat, csak az igazat olvasói elé tárni. Ettől lesz hiteles, szavahihető és olvasói által nagyrabecsült és közkedvelt közéleti ember. Kéri László vb-titkár.” ,.Tisztelt. Móza Katalin! Szeretnék köszönetét mondani lelkiismeretes munkájáért, segítségéért. A táviratot azért küldtem önnek, mert nem tudtam elviselni a tanács zsarolását, fenyegetését. Ugyanis pénteken behívattak bennünket, és megfenyegettek, ha nem vonom vissza a cikket, beperelnek, bíróságra adnak. Ám, ha befogom a számat, elintézik a vizet, és a villanyt nekünk kell rendeznünk. Én megmondtam a tanácsházán, ha tiszta a lelkiismeretük, vállalják a nyilvánosságot! Nem vonok vissza semmit. Ök sem voltak velünk szemben emberségesek, amikor elzárták a vi zünket. A megbízott tanácséi nők azt mondta, ha a cikk megjelenik, oda a jó hírük és kiderülnek a szabálytalansá gok. Miután hétfőn megjelent a cikk. Kéri László behívatott bennünket, és ismét bíróság gal fenyegetett. Most már 241 ezer forintot követelne rajtunh a tanács, és hogy három évre visszamenőleg fizessünk villany- és vízdíjat. Megtagadtuk, hogy ilyen értelmi papírt aláírjunk. A vb-titkái egyébként beidézte az ügyvédünket is, hogy felelősségrí vonja, amiért irt a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának a vizünk elzárásé miatt. Köszönettel: Kripkó Józsefné.” ★ Bevallom, örültem Kér László levelének, annak eile nére, hogy olyan dolgokká vádol, amelyeket azután nert bizonyít. Hiszen egyetlen tárgyi tévedést sem tud a fejemre olvasni, csupán a lejáratás' bizonygatja. Mint ahogy arró sem szól felháborodott soraiban, hogy mi a helyzet a: OTP-n keresztül való értékesítéssel. Kovács István megbízott tanácselnök 13-án, pénteken érkezett üzenete tisztességes megoldást ígért. Viszont indulatai közepette e vb-titkár ennek mibenlétét elfelejtette levelében közölni Erről csak Kripkóné elkeseredett írása bői 'értesültem! Arról hogy ugyan csalc egy évé voltak kezelői a lakásnak, mégis három évre viszamenőleg követelnék a közüzemi díjat. Ma sem vagyok meggyőződví arról, hogy nagyobb rend lenne az Örkényi Tanács háza táján, mint amilyet ott jártamkor és a tanácselnökkel folytatott beszélgetés során tapasztaltam. Mert én egyértelműen meg — hacsak nem lehet előnyösen kölcsönözni papagájkórt is. Az meg a teljes tanácstalanság állapotába taszít, amikor egy nő fürdik, fürdik és aztán azt hirdetik, hogy „plusz, plusz, plusz”. Mit vegyek, ha hiszek a hirdetésnek? Nőt, vagy amibe bebugyolálják, vagy számtant tanuljak, netán Béres-cseppek új csomagolására várjak a hosszú sorban? A művelt Nyugat persze e téren is példát mutat. Itt van az úttörő szinkronhirdetés. Azt mondja egy osztrák úr magyarul, hogy „Hänkel, minden háztartásban ez kell” — de látom is mindjárt, hogy mi. Például Fa szappan, amit eddig is megvettünk, ha lehetett. De már zavarban vagyok, ha a Hélia—D azt veri a fejembe, hogy táncverseny, kupa meg virágcsokor lesz rendezve, meg jutalmul adva, mert biztos, hogy nem ilyesmit árulnak, hanem más, hirdetésekből megismerhető szépítőszermárkákat. Hasonlóképpen hoz zavarba a papírgyűjtés hirdetése, mert aszongya: „Gyűjthet, futhat, nyerhet, ha papírt gyűjt!” Hát hogy gyűjthetek, ha gyűjtök, az majdnem biztos. De miért futhatok? Különben nem futhatnék? Vagy ha futok, netán nyerhetek? Netán a papír árát? Szép titok, nagy recept! Mindenki nek ajánlom, mert mindenkinek ajánlják, noha érdektelen vagyok, mert nem futhatok semmi papírmennyiségért, lévén, hogy érszűkületem van. Nagy kedvencem még az, Egyrészt a szerkezetváltásból adódó munkaerőhelyzettel kapcsolatosak. Meg kell állapítani, miként érintik külön a megyét és külön a fővárost a profilváltásból adódó, problémák, majd azokat összhangba kell hozni. Figyelembe veszik azt is, hogy a budapesti és a megyei vállalatoknak milyen munkaerőigényei várhatók. Ennek alapján szervezik majd meg az átképzéseket. A másik kérdéskörbe a felszabaduló munkaerő mozgatása tartozik. Azt kell megvizsgálni, hogy a fővárosban és' a megyében a munkanélkülivé váló emberek számára milyen elfoglaltságok vannak. Ez esetben különös tekintettel lesznek arra, hogy adott szakmákból egyes területeken hiány mutatkozhat, de máshonnan épp ilyen felkészültségű emberek szabadulnak fel, azaz elméletileg átcsoportosíthatók. Ezért is kívánják összhangba hozni a munkaközvetítő hivatalok tevékenységét. Eddig ugyanis jórészt egymástól elkülönítve, regionális feladatokat láttak el. Az elvárásokhoz igazodva építik ki s kötik össze a számítógépes rendszereket, így válik lehetővé az információk gyors cseréje. Nagy segítséget jelent ez a foglalkoztatási programok kidolgozásában, mert várhatóan széles körű adatokra lehet majd támaszkodni. K. Z. Istállóból templom Amikor azonban Érden meglátta a parkvárosi istállóból átalakított templomot, és a környékbeli cigány családokat, úgy döntött: ide telepíti leányait. A munka itt igen nehéz, a nővérek szerint a cigány családokkal Magyarországon sokkal komplikáltabb foglalkozni, mint Indiában, mert nálunk hozzászoktatták őket a pénzbeli adományokhoz, segélyekhez. Mondják is a nővéreknek: pénzt hozzatok, ne tanítani akarjatok! De a nővéreknek nincs pénzük, hiszen nincs jövedelmük sem. Élelemmel is a környék plébániái látják el őket, az adományokat pedig továbbadják a rászorulóknak. Rájuk tették fel életüket. Szegő Krisztina Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest, XI., Karinthy Frigyes út 3.). Telefon: 185-2411 a 149-es és a 191-es mellékállomáson. Vidéken él, a fővárosban dolgozik Aki reggelenként a Budapestet övező településekről vasúton, távolsági busszal igyekszik munkába a fővárosba vagy délután hazafelé tart, tapasztalhatja a zsúfoltságot. A hivatalos statisztika sze- "rint az agglomeráció 43 településéről naponta majd száztízezer ember utazik, ugyanakkor mintegy tizenötezer .lakos Budapestről jár a környező településekre. Mindezt azt bizonyítja, hogy a főváros és a megye munkaügyi problémái a közigazgatási határokkal nem választhatók el egymástól. Ez a felismerés késztette a megyei és a Fővárosi Tanács vezetőit arra — amikor szeptember elején az együttműködés különböző vetületeiről tárgyaltak —, hogy kiemelten fontos szerepet szánjanak a munkaügyi kérdések összhangjának megteremtésére. Határozat született arról, hogy közös feladattervet készítenek, s a munkaügyi szervek helyzetelemzését november elején terjesztik a tanácsok vezetői elé. A munkaterv szerint a lehetséges megoldások két csoportban foglalhatók össze: Gombó Pál: jU Lrdetéóeh vilácjci A televízióban egy új világ nyílt meg előttünk. A lehető legdemokratikusabb és a szabadpiac törvényeit a legcélravezetőbben érvényesítő világ: a hirdetéseké. Szuper- iemokratikus, mert mindenki azt és úgy hirdet, amit és ahogyan akar — ha megfizeti az árát. De hogy a legcélravezetőbben érvényesíti-e a piac törvényeit, abban már támad némi kételyem. Mert például az, amit egy filmhirdetés belénk szuggerál, hogy „erőszak, szex” és még valami (hülyeség?, kapzsiság? helyezkedés? — nem tudom, mert csak úgy átabotában írtam a jegyzeteimbe —, de leginkább „ kegyetlenség” lesz), az világos. Vonzani kell i nézőt a humán értékekkel — mint a vadonatúj-régi, most feltámadt nyilaspártnak, amely arra buzdít, hogy konzoljuk fel a kommunistákat, zsidókat —, amikor a kegyetlenség és az erőszak már adva van, a szexet hozzá pedig a playboy és kezdeményei biztosítják — a szabad sajtó nagyobb dicsőségére. No jó, ez csak egy film mozgósító erejű hirdetése, ezt értem. De azt már nem értem, hogy kis piramisok közt fény villog, és dadog, hogy to-to-to, ba- ba-ba, míg végül kimondja, hogy Kontrax — de azt nem mondja meg, hogy az micsoda? Mosópor? Számlázógép? Esetleg egy számítógépvírus elpusztítója? — nem fontos, csak vegyék, mert biztos, hogy pénzbe kerül. Vagy például azt nagyon is jól értem, amit a ragokkal játszanak a szereplők, hogy „Vásároljon a kölcsönzőből, -tői, -ben.” De amikor ugyanezek a szereplők papgájjá változva hirdetik, hogy „kölcsönzőből olcsóbb”, nem tudom, mi a vonzó benne, hogy papagájként szólalnak ami előtt bejelentik, hogy „közkívánatra”. Közkívánatra pedig feltűntek előttem eredetileg csinos hölgyek válogatot- tan elcsúfítva, boszorkánynak festve, grimaszolva. Ök a riasztó arcváltoztatások modern görgői, akik ezt hirdetik: „ha előhívat egy Kodakcolor Gold tekercset, újat kap jutalomként.” És ösztönzést arra, hogy rútítson el minden hölgyet, akit színesben lefényképez. Közkívánatra. P ;rsze nem minden hirdetés ilyen kérdőjeles. Autóvásár, Autópiac, Autóexport, Autó Extra — világos: olyan lapok, amelyek korunk új fizetőképes keresletet ösz- szegyűjtött gazdagjainak igényeit próbálják versengve kiszolgálni. De akármennyit hirdetnek, sem veszik meg őket azok, akiknek létminimumszintjéről vita folyik. Még ha ez évre 2000 forint pótlékot kapnak, akkor sem. Annál sejtélyesebb az a hirdetés, amelynek elején egy összera- kós játékba belemerült hölgy azt mondja: ő még gondolkodik negyedévet; aztán egy férfi kijelenti: ő még gondolkodik félévet; végül egy harmadik: ő gondolkodik háromnegyed évet. És a végén kiderül, hogy azon gondolkodnak, vegyenek-e negyed-, fél és háromnegyed évre szóló kincstárjegyet. Mindebből a néző számára az az egyetlen tanulság, hogy ne vegyen kincstár- jegyet, hanem használja fel az időt gondolkodásra — mint a bemutatott példaszemélyiségek. A Pevdi Vegyi Gyáregysége (Gyömrö) keres vegyészmérnököt főteehnológusi munkakörbe, vegyipari szak- vagy betanított munkásokat, villanyszerelőket és lakatosokat 3 műszakos munkarendbe. A Vízügyi Építő Vállalat vecsési üzemébe keres lakatosokat, hegesztőket, maróst, esztergályost, villanyszerelőt, technológust (felsőfokú végzettséggel). A Borsodi Sörgyár vecsési ki- rendeltsége felvesz villanyszerelőt, targoncavezetőt. A Gáz- és Olajszállító Vállalat felvételre keres vecsési telepére gépészmérnököt, villamosmérnököt, gázmérnököt. A Pevdi Konfekció Gyáregysége felvételre keres abonyi, ceglédi, monori, dabasi, nagykátai üzemébe gépi varró munkakörbe szakmunkásokat, vagy konfekciőszak- mában jártas betanított munkásokat. A Kőbányai Sörgyár kiemelt bérezéssel felvesz palackfejtő üzemébe betanított munkára, fejtőgépsor kezelésére és kiszolgálására érvényes egészségügyi könyvvel rendelkező, általános iskolát végzett nőket és férfiakat, villanyszerelőket, lakatosokat, elektroműszerészeket. Az Épszak Vállalat felvételre keres asztalosokat, ácsokat, kőműveseket, burkolókat, festő-mázoló- kat és tetőfedőket. Szak- és betanított munkások jelentkezését várják. A Kőbányai Könnyűfémmű felvesz és betanít több műszakos munkarendbe gépkezelőket, mélynyomó gépmestert. Jó kereseti lehetőség! Szükség esetén szállást biztosítanak. A Pestvidéki Gépgyár magas kereseti lehetőséggel felvesz pénzügyi és számviteli szakembereket. Nagy szakmai gyakorlattal és középfokú vagy mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezők jelentkezését várják. Megközelíthető-: Csepel Tanácsház térről a 38-as busszal. A Tüzép Rt. belvárosi munkahelyre keres külkereskedelmi pénzügyi gyakorlattal rendelkező devizakönyvelőt. Az Épszak Vállalat felvételre keres 8-10 fő központifűtés-szerelőt vagy brigádot. Kereseti lehetőség teljesítménytől függően 10-15 00D Ft. A rend alapítója, Kalkuttai Teréz anya harmincévesen kezdte misszionáriusi tevékenységét. Akkor Albániában egy, az Angol Kisasszonyok Rend által fenntartott középiskola igazgatónője volt. Egyszer Indiába ment, ahol megrázta Teréz anya ma is igen szerényen él. Napi élelme mindössze pár marék rizs. Szétosztogat vagy visszautasít minden olyan adományt, ami a szegénységből kiemelné a rendet. Nem tart igényt magas színvonalon felszerelt kórházakra. Jellemző az anyagi javak iránti közömbösségére: amikor átvette a Nobel-béke- díjat, a vele járó hatalmas összeget a széken felejtette. Ugyanez a szerénység jellemzi Érden a nővéreket is. Ha valakit meglátogatnak, még egy szelet süteményt sem fogadnak el. Segíteni mennek, s még a látszatát is kerülni akarják annak, hogy azért viszonzást várnának. A Szeretet Misszionáriusai szemlélődő rendnek vallják magukat. Imádkoznak, elmélkednek, ám rendkívül sokat, és nehéz körülmények között dolgoznak. Időbeosztásuk igen szoros. Ébredés után ima, majd mise a közeli templomban. A délelőttöt nyelvtanulással töltik: mindannyian beszélnek angolul, így angol nyelvtanárnő tanítja őket magyarra. Ezután ismét közösen imádkoznak, majd ebéd után megkezdik napi munkájukat. Késő estig dolgoznak. Ketten rendszeresen bejárnak Budapestre, mert . a Bokréta úti katolikus templomban szintén egy népkonyha megvalósítását tervezik, és itt is tanítanak majd főzni, varrni. Gyűjtik már ehhez a varrógépeket is. Ugyanitt tervezik a novicius- képző beindítását, ahol azokat a lányokat készítik majd fel, akik - be szeretnének lépni a rendbe. Van érdeklődő. Egy magyar származású angol orvosnő például azért határozta el magát a hazatelepülésre, mert be akar lépni közéjük. A jelentkezőknek két hetet kell Érden a nővérekkel eltölteni- ük, élve az ő életüket, végezve nehéz munkájukat. Ha ezután is vállalják ezt a létformát, Indiába utaznak, kétéves kiképzésre. Aztán újabb döntés: fogadalmat tesznek vagy megmaradnak novicius- nak, esetleg végképp hátat fordítanak a rendnek. Felmerül a kérdés: miért éppen Érdet választották lakhelyül Teréz anya leányai. Nos, a helybéli szóbeszéd szerint Filó Kristóf érdi lelkész bejelentette, nővéreket keres a diósdi szociális otthonba. A hírre ittjártakor megjelent Teréz anya. Megnézte Diósdot, de nem tetszett neki, mert igen gazdag falu. Úgy érezte, nekik itt nincs tennivalójűk.
