Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-14 / 243. szám
/ 8 * l 1 I < " t 1989. OKTOBER 14., SZOMBAT Lehangoló, melankóliát sugalló az ősz. De Szentendrén, a legnyáribb helyek egyikén látni a magányos korzót, a fiákeres elfáradt lábú lovait, a Görög Kancsó elárvult teraszát, a didergő kerámiákat, a Kovács Margit Múzeum vendégriasztó bejáratát — ha lehet még szomorúbbá teszik ezt a különben is lehangoló évszakot. Mikor lesz itt megint nyár? (Hancsovszki János képriportja) sában röppent fel a hír. Ezt a dátumot tekinthetjük a fényképezés születésnapjának. x A múlt század húszas éveiben a francia,Niepce már közel járt ahhoz, hogy rögzítse a camera obseurában létrejött vetített képet. Honfitársa, Daguerre vele együtt kísérletezett tovább, de később egyedül fedezett fel egy, az eddigiektől eltérő képrögzítő módot, amelyet dagerrotípiának nevezett el. De hát mi is volt az a csodás találmány, amelynek nem minden alap nélkül tulajdonítanak legalább akkora jelentőséget az emberiség kultúrtörténetében, mint az írás megszületésének? A fototörténész szerint: egy gondosan előkészített, simára csiszolt ezüstözött rézlemez, amely a Daguerre által leírt öt munkafázis után a felvett személy vagy tárgy hű tükörképét adta. A szó szerinti értelemben vett tükörképet, mert a tárgy fordított, azaz tükörképét örökítette meg. Daguerre a gyakorlatban is bemutatta képeinek készítési módját, s mivel a törvény is kötelezővé tette annak pontos leírását, kiadta egy füzetben, amely egy éven belül 39-féle különböző kiadásban és több idegen nyelven — köztük magyarul is — megjelent. Alig egy évtizedig tartott a da- gerrotípia korszaka. Az angol Fox Talbot fizikus és kémikus, meg az ugyancsak angol Archer fényképész találmányai — a másolható papír-, illetve üvegnegatívos eljárás újabb lendületet adtak a fényképezés elterjedésének. Százötven éves a fényképezés és százötven éves a magyar fotográfia is. Daguerre találmányáról, a „Mindenek fölött legérdekesebb fölfödö- zésről” már 1839-ben tudósít a Hasznos Mulatságok folyóirat, S az első hazai dagerrotipiát a pesti tudományegyetem mennyiségtan tanára. Vállas Antal 1840 nyarán mutatta be. S alig egy évvel később nyitotta meg Pesten dagerrotip-műtermét Rudolf, Szöllősy Kálmán, Vadas Ernő. A harmincas éveket a társadalomkritikai fotográfiát gyakorló szociofotó uralja. A Kassák és az általa szerkesztett Munka című folyóirat köré szerveződött Bass Tibor, Schubert Ernő, Tajpák Lajos, meg a falukutató, népi írók szociográfusi munkásságához közel álló Kálmán Kata, Kárász Judit, Müller Miklós, Sugár Kata tevékenysége sorolható e körbe. És akkor még itt vannak a magyar származású, külföldön világhírűvé lett fotográfusok, André Kertész Brassai ^Halász Gyula), Moholy-' Nagy László, Robert Capa, Munkácsi Márton, Paul Almásy, akik a világ fotóművészetét egyértelműen meghatározzák. Az évforduló jó alkalom a magyar fotográfia, a magvar fotóművészet múltjának, jelenének felidézésére. Kiállítások sora kapcsolódik az eseményhez országszerte Az első bemutatót még tavaly rendezte meg a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Nemzeti Történeti Fényképtára a félmilliós gyűjtemény legszebb, legérdekesebb fotóival illusztrálva az első száz évet. Most pedig egyszerre kilenc helyszínen 12 fotótárlat nyílt, hazai köz- és magángvű jteménvek anyagából. Láthatunk dagerrotípiákát, első világháborús amatőr felvételeket, régi "és mai szociofotókat, avantgárd fényképeket és lapokat családi albumokból. Ismert fotóművészek — Escher Károly. Balogh Rudolf. Lengyel Lajos fotói mellett a nem kevésbé értékes, ám javarészt csak a szakemberek által ismert Müllner János. Kóris Kálmán, az erdélyi Veress Ferenc. Pécsi József munkássága is feltárul. S talán ez az évforduló alkalom arra is, hogy végre megszülessen egy önálló magvar fotómúzeum. Mert anyag, gyűjtenivaló; dokumentum van bőven .., Kádár Márta Marastonl Jakab festőművész. Számos festő követte: Doctor Albert, Borsos, József, Barabás Miklós tért át a íotografálásra. A „fényírdák” száma a múlt század nyolcvanas éveiben már elérte a háromszázat. Megjelent az első magyar fényképészeti folyóirat, a Veress Ferenc szerkesztette Fényképészeti Lapok. A művészindíttatású fényképészek mellett olyan amatőrök írták be nevüket a hazai fotótörténetbe, mint Gothard Jenő és Konkoly Thege Miklós, a csillagászati fotó, Eötvös Loránd, Lóczy Lajos, Hopp Ferenc, a földrajzi fotó megteremtői. A tájfényképezés mestere volt Divald Károly, a Tátra és a Felvidék tájainak fotósa, Klösz György pedig a főváros épületeinek és építkezéseinek meg- örökítője. A továbbiakban már csak néhány nevet, néhány irányzatot említhetünk, A századforduló utáni realista fényképezés, az úgynevezett magyaros stílus művésze volt Balogh Százötven éves a fényképezés. Az évforduló kerekségén mit se változtat, hogy kísérletek, félsikerek már évekkel, évtizedekkel 1839. előtt is voltak. Sőt, az optikai leképzés alapvető eszközének, a camera obseurá- nak első ismert leírása egyenesen Arisztotelésztől származik. Az első európai camera obseurát még Roger Bacon készítette a 13. században, Leonardo da Vinci pedig részletes és pontos elemzését adta az optikai leképzés jelenségének. A lencsét meg valószínűleg már a történelmi idők kezdetén is ismefték, Ninivében találtak is gyűjtőlencsének alkalmas üvegdarabokat. A camera obseurában 1550 körül alkalmaztak először üveglencsét. És már 1840-ben, alig egy évvel a fényképezés feltalálása után a magyar Petzvál József elké- .szítette a nagy fényerejű lencserendszert, amellyel a portréfényképezés alapjait vetette meg. Daguerre találmányáról, a „nap által rajzolt képről” 1839 augusztuA FÉNYKÉPEZÉS SZÜLETÉSNAPJÁN r
