Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-14 / 243. szám
I 4 1989. OKTOBER 14., SZOMBAT Ki felelős az ifjúságért. Nem könnyű az új lecke Az osztályvezetői iroda csak pár hete munkahelye Oberczán Józsefnek. Lapunkban már beszámoltunk arról. hogy váltás történt a megyei tanács művelődési szakigazgatásában, a helyettesből lett az első ember. Ahogy az újkori szólásmondás szerint jellemezhetnénk, régi motoros lépett előre. A filozófia-történelem szakos tanár volt pedagógus Aszódon és Vácott. A gödöllői gimnáziumban is mint a lélektan és logika tanárát ismerték meg. A hatvanas évek utolsó két esztendejétől már a megyei tanács szakfelügyelője. Bár közben 19S2—84, között a Művelődési Minisztérium munkatársaként is szerzett tapasztalatokat, onnan könnyű volt visszacsábítania előző főnökének. Színházi level Elveszett-e a paradicsom? Az új vezetővel szokás beszélni a koncepcióról, tervekről, munkamódszerekről.. De most az osztály szerepét nehéz meghatározni, változóban a megyei tanács funkciója is. Sok minden kiszámíthatatlan. Az átmeneti helyzetben csakis a szakismeret, a több évtizedes tapasztalat segít. KONTRASZELEKCIÓ Közoktatás, közművelődés, sport. Egymástól eltérő sajátosságú ágazatok. Más és másféle szakértelmet, egyéniséget feltételező feladatok. Csupán a közép- és általános iskolai tanárok 12 ezren vannak Pest megyében. Széttagolt intézményhálózat, sok településen elavult, megrongálódott iskolaépület, kevés és rosszul felszerelt tanterem. Ezen kell, azaz kellene változtatni, miközben egyre nő a helyi önállóság, csökken a központi beleszólás lehetősége. — A módszer? — kérdez vissza az osztályvezető. A segítségnyújtás. A vezetők meggyőzése. Be kell bizonyítanunk, hogy a kor követelményei szerint csak ott nevelhető a jövő társadalma, ahol mind a tárgyi, mind a személyi feltételek elegendőek ehhez. Meg kell küzdeni a kontraszelekció örökségével, vissza kell szerezni a tanári pálya tekintélyét. Szóba hozom az öröknek tűnő vitát arról, hogy ki nevelje, oktassa a gyereket. Mit és mennyit várhatunk az iskolától? Oberczán József szerint számolni kell azzal, hogy mindkét szülő dolgozik, sőt, mellékjövedelemre is szert akar tenni. E kényszer miatt valóban kevés idő jut otthon a nevelésre. Erdős Renée sem tilalmas olvasmány többé! Mint a cukrot, úgy vitték a két világháború között a rendkívül népszerű, erotikus témákkal (is) foglalkozó írónő először 1923-ban megjelent regényét. Elolvastam, hiszen annak idején, az egyetemen sokkal inkább Karinthy Frigyes paródiájából, az Így írtok ti lapjairól ismertük őt (Norrah). S kiderült: nem sokat veszítettem. Erdős Renée ebben a könyvben ügyesen, izgalmasan vázolja ugyan a szerelem, a házasság örök gondját: találkozhatik-e a test s a szellem egyazon szerelmi kapcsolatban? S eleven nőket rajzol, akikben vagy az egyik, vagy a másik tényező jól működik, s még az esélyét is jelzi finoman, hogy a hősnő, a gazdag és szép Dóra a vonzó és romantikus zeneszerzőnek, Ozdynak a párjaként o szerelmi gyönyör „nagy sikolyát” is hallathatná, s ugyanilyen szinten teremthetne vele szellemi kapcsolatot. Ám közbeszól a mindentudó családtag, Henrik püspök, és útmutatása nyomán Dóra megmarad 11- lésfy Sándor óldalán, akinek testi közelségétől undorodik ugyan, de vállalja, hogy majd a gyermekszülés közbeni nagy sikollyal kárpótolja magát azért a nagy sikolyért, amelyet a testi kielégülés leírhatatlan öröme csalt volna ki belőle — Ózdy feleségeként. A nagy sikoly című regénynek ez a mondanivalója sem nem baloldali, sem nem jobboldali. egész egyszerűen: maradi ásatag. Ember- és így nőellenes. Helyes volt ezek szerint, Biztos, hogy az iskolának többel kell vállalnia társadalmunkban. Ám a körülményektől függetlenül nélkülözhetetlen a család ideális légköre. — Ehhez viszont művelt szülők kellenek — vonom le a következtetést, átérezve a beszélgetés fonalát ezzel a köz- művelődésnek az iskolánál is tágasabb mezejére. — A személyi állomány és az intézményhálózat meglehetősen ellentmondásos — közli a szakember, aki szerint Gödöllőn, Százhalombattán, Vácott és néhány nagyobb településen bizonyára ismeretlenek azok a gondok, amelyek a kis falvak egyszemélyes művelődési házaiban tapasztalhatók. Itt szinte alig vehető észre az évtizedek múlása. A régimódi berendezések nem követték a lakáskultúra fejlődését, a körülmények nem vonzók. ANYAGI GONDOK A Szentendréhez kötődő száz művész munkásságáról, az alkotók támogatásáról, műveik közkinccsé tételéről épp oly keveset szólhatunk itt, mint a megye gazdag népművészeti hagyományairól, amelyet nem hagyhat veszendőbe a társadalom, noha Súlyos anyagi gondok szabnak korlátokat. Diplomatának sem lenne könnyű az új lecke. .Sportegyesületek fölött kell felügyeletet gyakorolni az önállóságuk tiszteletben tartásával, a szakági szövetségekre is támaszkodva. Azt már előre kell bocsátania az osztályvezetőnek: a sportéletre fordítható összegek miatt nem kell aggódniuk az elnökségeknek. A támogatások nem csökkennek. Az osztály hogy Erdős Renie-t tiltották a felszabadulás utáni magyar közönségtől? Csöppet sem! Mert igaza van ugyan Szerb Antalnak abban, hogy a (vi- lágjirodalom legfőbb tanulsága: az, akit a századok folyamán nagy írónak kiáltottak ki, valóban nagy író; mégsem lehet az embereket megfosztani attól a joguktól, hogy saját maguk fedezzék föl a nekik szóló értékeket. De mi történik akkor, ha emberek tömegei nem jutnak el értékekhez, legalábbis azokhoz az értékekhez, amelyeket tanult szaktekintélyek. kritikusok, irodalomtörténészek minősítettek értékeknek? Ha nagyjából mindegy, hogy milyen betű sodródik hozzájuk, s az aluljáróban, úton-útfélen a krimi, a ponyvaregény köti le figyelmüket, s végképp megrekednek az efféle olvasmánynál? S ettől már csak egy lépés, hogy a „komoly", ám ekként mégiscsak élvezetes, sokak számára igenis szórakoztató mű hátrányos helyzetbe kerül. Nem árulják ponyván, aluljáróban, úton-útfélen. hanem pironkodva húzódik meg könyvesboltok és könyvtárak polcán, akadályozza a forgalmat, nem nyereséges, sőt tönkreteszi a forgalmazóiét (az írójáról — ha él még — nem is beszélve). Mert nálunk lassan ilyen a helyzet. Hallatszódnak már a kultúra „nagy sikolyai”. Azé a kultúráé, amely általában nem oly módon lehet nyereséges, hogy a művelői (és kiadói) pénztárcáját tömi degeszre, hanem a szellemét gyarapítja. Ember és magyar voltunkra dolga viszont szaporodik a tömegsport ösztönzésével, aminek érdekében még rendezvények szervezésébe is kezdenek. Teljes egészében a szakigazgatás hatáskörébe kerül az iskolai, tágabb értelemben a diáksport irányítása. — Űj pártok és szervezetek, általuk új igények kerültek felszínre a településen. Ez bizonyára szükségessé teszi a művelődési házak vezetésének demokratizálását. Hogy oldják meg? HA KELL SEGÍTENI — Mivel a művelődési ház a népé, ehhez igazodva kell összegyűjteni az igényeket. A programnak a mára kialakult sokszínűséget kell tükröznie Az új csoportok törekvéseit nem integrálni kell, haneri szakmailag segíteni ott, ahol ezt kérik, de tisztelni minden kiscsoport önállóságát. A magyar és egyetemes képzőművészét kimagasló egyénisége, Barcsay Jenő emlékére hozott létre alapítványt az elhunyt művész testvére, Barcsay Erzsébet. Az alapítvány célja, hogy erkölcsi elismerést és anyagi támogatást nyújtson azon képzőművészeti főiskolai hallgatóknak, továbbá fiatal pályakezdő festőknek, akik Barcsay Jenő szellemében végeznek kimagasló színvonalú munkát. Az alapítvány összegéből 1990-től kezdődően minden évben — Barcsay Jenő születésnapján, január 14-én — két, egymástól független kuratórium döntése alapján Bar- csay-jutalom illeti meg azt a képzőművészeti főiskolai hallgatót, aki az előző év során kitűnt az anatómia és a térábrázolás tantárgyban kimagasló szakmai munkájával, és sikolyai ébreszt rá minduntalan. Életünk minőségét határozza meg. De hát manapság a jó kultúra, jó művészet szinte sehol sem üzlet, legalábbis Magyarországon. Fő- és alilleté- kes tanácsolja, hogy a mozikban lehessen pattogatott kukoricát fogyasztani, társuljon a filmszínház a vendéglővel. Bölcs gondolat, de még mindig nem derül ki ebből: vajon mit játszanak majd az ilyen típusú, testünknek máris kellemes mozikban? Csak és kizárólag amerikai vagy amerikai mintájú horror-, kaland-, akciófilmeket? (A pornófilm- böl — 'olykor — a kulturált szeretkezés módozatait is elleshetjük.) Ki fog magyar vagy külföldi értéket, klasszikus művet vetítem, csökkentjéé a profitját? Hiszen az igazi üzlet a horror-, a kaland-, az akció-, a pornófilm (még reklámozzák is őket. a televízióban, amely a tönk szélén áll). Az a fajta mozgókép kelendő, amelyen nem szükséges gondolkodnunk, gyönyörködnünk benne, hanem ellazítja idegeinket, vagy más módon csi- gázza föl érzékeinket, mint a hétköznapi élet a maga gyakori nyomorúságaival, ijesztő eshetőségeivel. Es meg kell értenünk azokat is, akik csak az efféle kultúrát közvetítik, hiszen nekik is csak egy életük van, s ebben az egy életben akarnak meggazdagodni, vagy legalábbis jól élni. Hire járja színházi dramaturgnak, aki Thália süllyedő hajójáról egy pompásan működő ponyvaregénygyár kft. jachtjára kapaszkodott ki, és havi 30-40 Ma nyílik Cegléden Szőnyi József ötvösművésznek nyílik kiállítása hétfőn délután G órakor a Ceglédi Galériában. Az erdélyi származású művész 1921 óta foglalkozik az ötvösséggel. Elsősorban egyházműveszeti tárgyakat készít, de ezekben is föllclhctők az erdélyi kultúra hagyományai. A kiállítás október 22-ig tekinthető meg. tevékenységét a nagy művész szellemi hagyatékához méltó elmélyülés jellemzi. A pályakezdő festők számára kiadandó jutalomra első ízben idén, legkésőbb november 15-ig lehet jelentkezni. Ehhez mellékelni kell a munkásság bemutatását szolgáló katalógusokat, fotókat, egyéb dokumentumokat. A pályázatokat a Magyar Képzőművészeti Főiskolára kell eljuttát- ni (1389 Budapest, Pf. 109; Budapest VI,, Népköztársaság útja G9—71.). Az alapítványtevő és a kuratóriumok felhívják a figyelmet, hogy az alapítványt gazdagító esetleges további adományokat és felajánlásokat a ..Barcsay Jenő Közérdekű Jutalom” 46. 396. sz. csekkszámlára lehet tenni (OTP körzeti fiók. Bp. VI., Népköztársaság útja 83—85.). ezer forintnyi fizetését csaknem százezerrel „egészítette ki". Nem is ez a baj. A baj az, hogy kizárólagossá válik az egyik típusú, a valódi kultúrával alig vagy egyáltalán nzm találkozó kultúraszerűség. Mi hát a teendő? Nem az ilyen-olyan, külső és belső cenzúrák visszaállítása, hanem az alapoknál kezdve, az iskola- rendszer segítségével fölépíteni a hiteles kulturáltság szocialista-szociális társadalmát. Amelyben a méltó bér a valódi teljesítményt honorálja, amelyben a valódi értékek kiválasztására, birtokbavételére kapunk ösztönzést belülről, s minden irányból. Amelyben a kulturáltság a mindennapokat is áthatja, s az agresszív lumpenmagatartás kiszorul viszonyulásainkból. Mert ma még a nagy pénzű faragatlanoké a világ. Ma még — s Így lesz ez jó ideig — egyre kevésbé vagyunk személyünkben is biztonságban, egyre nyíltabban érvényesül az ököljog. ellopják a gépkocsi pótkerekét, holnap tán a többi négyet is akár. Milliók nyomorognak. Es innen-onnan ordas eszmék us2ulnak reánk. lllésfyné elszalasztott gyönyörsikolyai helyett tehát — egyebek között — a kultúra nagy sikolyai hallatszanak, mind fáradtabban. A patinás filmfolyóirat szerkesztői azt fontolgatják, hogy „le kell menni kutyába”, akár könyo- matos, szűk terjesztésű lapként vegetálni addig, amíg ismét jobb idők nem járnak. Átmenti magát, aki tudja, a jövedelmező álkultúrába, vagy fürjet tenyészt és fenyegetőzik. Csak azt remélem: Ózdy, a zeneszerző még nem hasogatta aprófává a zongoráját, pedig közeledik a tél. Kőháti Zsolt j anak művek, amelyekhez elválaszthatatlanul tapadnak legendák, történetek. Ezeknek holdudvara nélkül is érthető lehet a mű, de ismeretük hozzásegít a világosabb megértéshez, mű és alkotó, mű és kor jobb megítéléséhez, a viszonyok, kapcsolatok, hatások és ellenhatások tisztább áttekintéséhez. Sarkadi Imre drámája, az Elveszett paradicsom, minden bizonnyal ilyen mű. Sorsa elválaszthatatlan írója sorsától, s most már utólag talán olyasmit is belelátunk a drámába (a színpadiba), ami az író drámája, az élet, a valóság drámája volt. 1961 májusában mutatták be ezt a darabot a Madách Kamaraszínházban. Már javában próbálták, amikor Sarkadi meghalt. Talán sohasem derül ki teljesen bizonyosan: öngyilkos lett, vagy baleset érte? Ami tény: hosszú idő után végre színpadhoz jut ezekben a hónapokban 1961 áprilisában jelenik meg talán legjobb kisregénye, A gyáva, a Kortársban. Szerződések várják. Remélhető, hogy más darabjai is színre kerülnek. A külső jelek szerint jó passzban van, semmi oka a tragikus és végső megoldásra. Az öngyilkosság motivációi valószínűtleneknek tűnnek. Ugyanakkor épp ez a két említett mű szinte kikerülhetetlenül vezet hét az önpusztításhoz. A dráma hőse, Sebők Zoltán, a fiatal és tehetséges orvos, elkövet egy súlyos orvosi műhibát, s ezzel akarat- lanuMs megöli a szeretőjét. A törvény szerint tíz-tizenöt év börtön vár reá. Lelkifurdalás sa, céltalanná vált élete, a büntetés letöltésétől való irtózása, mély erkölcsi válsága mind-mind arra sarkallja, hogy ne csinálja végig, tegyen pontot egy elrontott élet és egy reménytelennek látszó jövő után — és előtt. Talán egy tiszta, őszinte szerelem, a távoli rokon erdélyi lány, Mira megtisztító ragaszkodása, megváltó szeretete eltéríti Zoltánt, s talán az épp hetvenöt éves apja példája is segít az újrakezdés hitének megszerzésében. Vagy nem. Mert a dráma igazából nyitva marad. Mira elmegy, de várni fog Zoltánra. Zoltán pedig (talán) meg tudja tenni, ezért a szerelemért is, hogy életben marad. A gyáva hősnője, Éva, nem követ el tragikus műhibákat, nem fenyegeti sokévi, börtön. Csak éppen gyáva ahhoz, hogy megcsinálja a maga önálló, értelmes életét, gyáva vállalni a döntéseket, az egyértelmű és világos szituációkat, és ettől reménytelenebbül hullik szét az élete, mintha mérget inna vagy a vonat elé feküdne. Huszonnyolc év távlatából másképp nézzük mind a műveket, mind Sarkadi korai és tragikus halálát. A halál oka és módja valahogyan kevésbé fontos már, mint a ténye. Pedig felfogható jelképesnek is, az író hősei, Zoltán és Éva sorsának az életben végbement folytatásának is. Sarkadénál bizonyossággá vált a Sebők Zoltánnál még felmerülő „talán” és az Évánál bekövetkező teljes reménytelenség is elvezetett a végső pontig. Nem kell szoros párhuzamokat keresni alkotó és mű sorsa között, — de Sarkadi esetében mégis ez* kell tennünk. Az ö sorsa ugyanis épp ezeknek a korai 60-as éveknek az értelmiségi konfliktusaiból vezethető le. Ncgy-öt évvel vagyunk 1956, két évvel a Nagy lmre-ki végzés után. Valami, ami annak idején elindult és a legszebb reményekre jogosított, befulladt, tragikus véget ért. A konszolidáció azt is, jelentette, hogy létrejött valamiféle alku: ha nem bolygatjuk 56 és Nagy Imréélc ügyét, ha úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, ha nem nyúlunk kényes témákhoz, nem írunk kényes kérdésekről filmet, regényt, színművet, tanulmányt, akkor a jóságos pártállam megengedi egy kicsit a gyeplőt. Ma már tudjuk: az értelmiség egy igen jelentős hányada (és igen értékes egyedei) belementek ebbe az alkuba. Nem biztos, hogy lelkiismereti válságok nélkül, nem biztos, hogy gyanútlanul cs mit sem sejtve. Ám ha így tették, amit tettek, akkor ez nem múlhatott el súlyos emberi és művészi válságok nélkül. Ha azt mondjuk: Sebők Zoltán magánéleti válsága és tragédiája éppúgy a kor viszonyainak terméke volt, mint Ééa gyávasága. elkallódása, akkor közel járunk az igazsághoz. S ha idevesszük Sar- kadi más művei .is — mint itfldául áz Osilopö's Síáimm- című drámát az önsorsronías nagy példázatát —, akkor ez az értelmiségi válságtünet még világosabban mutatkozik meg. Az Elveszett paradicsom épp ezért nemcsak korrajz, kortü- neti dokumentum, hanem a magyar értelmiség hosszan elhúzódó lelkiismereti válságának képe is. Ettől időszerű ma is. Ez indokolja az időről időre megtörténő felújítását is. Sebők Zoltán útja tartogat tanulságokat a mai Sebők Zoltánok számára is. A kérdés ma is úgy áll: elveszett-e ennek az értelmiségnek a számára a paradicsom, vagy jöhet még egy megváltó, nagy. tiszta szerelem, jöhet még egy Mira? [-1 ogy a dráma most a meg- újuló Nemzeti Színházban újra színre került (Sarkadi most szerepel először a Nemzeti színpadán), annak a fentiek alapján bőven var oka, indoka. Ám annak a előadásnak, melyet a dráma ból a vendég Taub János ren dezett, erősen vitathatók a megoldásai. Nem csak az a baj, hogy Taub keményen meghúzza a drámát, s beiktat olyan motívumokat, melyek az eredetiben nincsenek (például egy vonatjetképsort), vagy hogy átrajzol figurákat, szituációkat, hangulatokat. Nagyobb baj. hogy a túlságosan szordinósra vett előadásból vilamiképp kiiktatja az igazi emberi drámát. Takacs István Malck Andrea (Mim) és Cserhalmi György (Zoltán) az Elveszett paradicsom egyik jelenetében A kultúra nagy Kovács T. István Minden január 14-én Barcsay jenő-alapítvány *
