Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-14 / 243. szám

1989. OKTOBER 14., SZOMBAT Gödön Jllafof" szór az esti szellő Milyen jogon menjünk be? Térjünk vissza, beszéljünk részletesebben arról a gödi ta­nácstagi felszólalásról, ami a legutóbbi ülésen hangzott el. Eszerint mind többen foglal­koznak biohumusz-termeléssel, gilisztákkal a faluban. Csak­hogy itt kicsik a telkek, közel állnak egymáshoz a szomszé­dok házai, s az illatot szétviszi a szél. Lépjen fel tehát a ta­nács, akinek a közegészség vé­delmében rendet kell terem­tenie. — Hívom az illetékes kollé­ganőt — jelenti ki Siposné Szolcsányi Zsuzsanna, a Gödi Tanács vb-titkára. Bednarik Károlyné szabálysértési előadó volt az, aki az említett tanács­ülésen azt válaszolta: Tud a dologról, de csak két bejelen­tés érkezett, s ő kizárólag ezek nyomán intézkedhet. — Na és, ha nem jön beje­lentés, akkor elfertőzhetik az egész települést? Ellenőrizni nem lehet? — Ellenőrizni? — élénkül fel mindkét tisztviselő. Először is, kinek lenne rá ideje, hogy bejárja ezt a több részre ta­golt nagy kertvárost? Másod­szor, milyen jogon mennénk be az udvarokba? Különben sem lenne célszerű, hogy hatósági eszközökkel dolgozzunk — veti ellen Siposné, aki szerint még a bejelentések nyomán sem egyszerű az intézkedés. Megfe­nyegetik az előadót. Alaptalan előítéletet táplálnak a hivatali dolgozókkal szemben. A Mezőgazdasági és Élelme­zési Minisztériumtól a Gödi Tanácshoz érkezett levél sze­rint a gilisztatenyésztéshez kü­lön engedély nem kell, s nem is kérik ezt a vele foglalkozók. — Erre a tevékenységre is az állattartással kapcsolatos elő­írások az irányadók. Ha prob­léma van, a tanács megtilt­hatja az istállótrágya-ágyások kialakítását. A Köjál szerint a trágyatárolás előírásait kell következetesen betartatni. — Mivel nem kell engedély, tájékozódni is nehéz — szólal meg ismét a vb titkára. S mi­után az illető már komoly ösz- szegeket ruházott be, megálljt parancsolni sem egyszerű. Csak a megelőzés vezethetne célra. — Mi várható a jövőben? — forszírozom tovább a kérdést, mert valahol érzem, a két il­letékes keresi a módját önma­ga felmentésének. Ám embe­rileg értem is, ha viharoktól, az erőszakos ügyfelektől tarta­nak. Igaz, azt mondják: az új­kori aranyláz, a korábbi va- naszáradat mintha szűnőben lenne. Ügy látszik telítődött a piac. Már nem annyira érde­mes vállalkozni. Meg aztán az egész technológia is olyan, aminek sokkal kisebb a kör­nyezeti ártalma, mint sókan híresztejik. Számításba kell venni, hogy a számos kivétel­től eltekintve, előfordul a szomszédok irigységé is, látva azt, hogy a másik ember gya­rapodik. Talán ez is igaz. De tény az is, hogy .településeinken ben­zinfüstöt, istállószagot, s más kellemetlen illatokat is hoz az esti szellő. Az emberek egész­ségét csak a helyi hatalom védheti meg. Ám kizárólag ak­kor, ha bíznak benne, érzik az erkölcsi támogatást. K. T. I. Pártok az asztal körül Végtelenbe tolódó döntések A többpártrendszerben másként kell a várospolitikát irányítani, mint azt eddig tették. Erről győzött meg az a találkozó, amelyet Krajcsovits Istvánná tanácselnök szervezett a Szentendrén működő pártok képviselőinek. A megbeszélés célja az volt, hogy néhány fontos, rövi­desen döntést igénylő dologban a közigazgatás egyez­tessen a pártokkal. A Magyar Szocialista Pártot Roz- gonyi Ernöné dr., a Hazafias Népfrontot Benkovits György, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Pártot Mészáros János, a Magyar Demokrata Fórumot dr. Széli Péter képviselte. Már ütemteSen Lakihegyen a főúttól néhány méterre kaptuk lencsevégre ezt a kétütemű Wartburg gépkocsit, amiben, mint képünk is bizo­nyítja, már semmilyen ütem nincs. Nem szennyezi a környe­zetet, csak arra vár, hogy tovább szereljék szét, mert van még benne néhány használható darab (Koppány György felvétele) Egyik fele eladó S' így mar nem megy A gyömrői Szabóék a Dó­zsa György úti takaros portá­juk egyik felét eladásra kínál­ják. Tekintetem végigszalad a szép telken. A kert és a ház környéke tiszta, rendezett, a sok vlrágvetemény önmagáért beszél. Kint szorgoskodik most is Szabó néni, csak úgy, kíván­csiságból érdeklődöm, mennyi a telek ára. — Jöjjön be, kedves — in­vitál, miközben kezét kötényé­be törölgeti. Szabó Jánosné nyugdíjas. Elmúlt 66 éves, három leányt nevelt fel tisztességgel. Majd amikor eljött az ideje, úgy­mond kiházasította őket. Csak úgy csillog a szeme a büsz­keségtől, amint a gyermekei­ről beszél. Férjével nagyon sokat dol­goztak. Minden fillérért meg­szenvedtek, a keresetet gondo­san beosztva éltek. Ingáztak a fővárosba, a munka mel­lett földet béreltek. Szabó bácsi szívbeteg lett. Mégis tesz-vesz. Nem az a típus, aki csak úgy feladja. Utolsó munkahelye a PEVDI helyi üzeme volt. Az asszony is onnan ment nyugdíjba. Több idejük jut most a kertre, a házra. Néha már jólesne a pi­henés, ám a gyümölcsérés mindig kiszólítja őket a kert­be. Ha nem érik már az al­ma, körte, akkor gyomlálnak vagy a portán rendezkednek. Szabó néninek négyezer fo­rint a nyugdíja. A papáé négyezer-ötszáz, ehhez jön még kevéske a háztájiból. — Miért adják, el a telket? Nem érné meg valamit ter­meszteni rajta? — Elvették az ember ked­vét. Mert a munka mindig biz­tos, ám a termés bizonytalan. Igaz, hogy egész életében a föld adta a kenyeret, hiszen már előző lakhelyükön, Bagón is gazdálkodtak, de mára el­fáradtak. — Az ember tudja beoszta­ni, amije van — fogalmazza meg az örök igazságot Szabó néni. — Amióta a gyerekek nincsenek ittnon, azóta ket­tőnknek nem kell már annyi. Jószágunk is kevés van, épp ami nekünk kell. Leadásra nem éri meg dolgozni velük De hiszen ezt biztosan tudja maga is. Kikísér a kapun. Búcsúzóul egy gyönyörű rózsát ad. Lát­szik, szívesen. Orosz Endre Pillanatkép Okos és szép Vendég vagyok egy ál­talános iskolai tanórán. Ülök az utolsó padban, s nem tudom eldönteni, örül­jek-e, hogy az én nevemet többé már nem lapozza fel senki az osztálynaplóban, nem kell frászt kapnom, hogy felelni hívnak — vagy ezen inkább szomorkodnom kéne ... A tanárnő Barbarát szó­lítja. Azzal bízza meg, hogy a vaskos értelmező kézi­szótárból keressen ki egy adott szót, aminek értelme­zésével a nyolcévesek meg nincsenek tisztában. Barba­ra meglepően gyorsan oldja meg a feladatot, dicséretet is kap. — Ez igen! Okos kislány vagy! Mire egy fiú a szomszé­dos pádból áhítatosan hoz­záteszi: — ... és szép is... Mert ami fontos, az fon­tos. —ez Elsőként arról, ami nem tet­szett! Az például, hogy a kis­gazdák képviselője (időnként az MDF-é is) igen tájékozat­lan volt olyan fontos kérdé­sekben, amelyekről az ember azt hinné, mindenki tud a vá­rosban. Itt van például a 200 telefonvonal ügye, vagy az Európa skanzen dolga, illetve a Bodor-ház sorsa, amelyek­ről többször tárgyaltak a tes­tületek, újságokban is megje­lent róluk híradás. Sőt, mi több, a kisgazdák képviselője rendszeresen jelen van a ta­nácsülésen. mint ahogyan a többieket is meghívják. Ne kötelezzék Feltűnő volt az is, hogy a pártok képviselői olyan eset­ben is haladékot kértek a vá­laszra, ahol a tanácsot sürge­tik a határidők. Hiába, egy­más mellett él a régi közigaz­gatás a maga menetrendjén vei, és a pártok törekyése ar­ra, hogy a véleményalkotás előtt mindenkivel beszélniük kell. Esetenként indokolt le­het a körültekintés, ám ha a várospolitikai irányokat a köz- igazgatás egyeztetni akarja (márpedig akarja), a végtelen­be tolódnak a döntések. Csak hát a település élő szervezet- zavartalan működéséhez gyors intézkedésekre is szükség ván. Most pedig'konkrétan: mi­ről is volt szó a megbeszélé­sen? Arról a jelenségről egye­bek között, hogy a tanács- és vb-tagok visszaadják a man­dátumukat, így félő: döntés­képtelenek lesznek a testüle­tek. Most a monolitikus ha­talom lebontása idején az elbizonytalanodás nyomai máris érezhetőek. Ezt ellen­súlyozhatná, ha a pártok vé­leményük kialakításával segí­tenék a döntéseket. A tanács 15 szavazókörze­tet alakított ki a köztársasági elnökválasztásra. Azzal a cél­lal, hogy ezek később hatá­rait képeznék a tanácstagi körzeteknek is. Szentendrén tehát az lenne a felállás, hogy a közigazgatást a tanácselnök és a 15 tanácstag irányítaná. A pártok képviselői nem tar­tották jónak, hogy a köztár­sasági elnökválasztásra létre­hozott körzetek megmaradja­nak a tanácsválasztásokra is. Ezek határairól később kíván­nak tárgyalni. Krajcsovics Istvánná azt ja­vasolta, hogy ebben az év­ben — a politikai események torlódása és az appará­tus számtalan teendője miatt — ne tartsanak tanácstagi be­számolókat. A pártok képvise­lői ezt úgy kívánták módosí­tani, hogy amelyik tanácstag akarja, találkozzon a válasz­tóival, ám a közigazgatási apparátust ne kötelezzék ar­ra, hogy ehhez a szokott tech­nikai segítséget biztosítsa. Lejárt ART Nagy gondot okoz Szentend­rén, hogy rövidesen lejár az általános rendezési terv ha­tárideje. A módosítását el kell kezdeni! Hiszen ÁRT nélkül nem lehet építési engedélye­MINDENNAPI TÖRTÉNETEINK — Kell az a pince — hoztuk meg együtt a családi határoza­tot. Különben nincs hová be­zárni a kerti szerszámokat, el­tenni a téli zöldséget. Olcsó megoldást alkalmazunk. Házi­lag zsaluzunk, mindenféle hul­ladékdeszkákkal — határoz­tuk el. Az árokásástól az ol­dalak összeszegeléséig el is ju­tottunk. Csak a betonozáshoz kellettek emberek. A dombte­tőre ugyanis nehéz annál több vizet felvinni, mint áml a lo­csoláshoz kell. Kész anyagot hozattunk gépkocsival, a válla­lattól, de azt azonnal be is kell dolgozni, különben megköt a helyszínen. Rokon, barát, jó szomszéd ke­rekedett fel az egyik reggel. A helyszínre érve vártuk, hogy jöjjön a betonos kocsi. Addig is tettünk-vettünk, hogy ne múljék haszontalanul az idő. — Láttál már olyan hazai céget, amelyik akkorra teljesít valamit, amikorra vállalta? — szólalt meg az első türelmét veszítő, aki szívesen jött, de azért nem bánta volna, ha ko­ra délutánra végzünk azzal a pár köbméterrel. — Előbb kellett volna mo­rognod — jegyezte meg ne­vetve a szomszéd, aki éppen a vizeshordó zárókupakját akar­ta lefeszíteni az új balta élé­vel. — Megjött a beton! Mu­tatott a kocsi felé, s közben eltörte a balta nyelét. — Blamázs — mondta, s nem győzött mentegetőzni. — Na, húzzunk bele, mert mindjárt jön a másik szállít­mány is — ajánlotta a sógor. A kezében levő új lapáttal sú­lyos adagokat merített a be­tonból. Jó erőben van még. Messzire tudta lendíteni a ter­het. A nehéz töltelékanyag mindig ott esett le, ahol kel­lett. Láthatóan nőni kezdett a pincefal. — A fenébe! — kiáltott fel rákvörösen egy reccsenés után. A lapátnyél vége tört le, ami­kor. a szerszámot a vizes só­derhalmazba nyomta. — Mert ilyen nyeleket csi­nálnak — jegyezte meg a szom­széd. — Gyárilag, sorozatban — tette hozzá. Nyugodt okfej­tése később indulatos lett, mert az ő kezében ugyanúgy eltört a másik lapátnyél. Mindketten a fűrészért nyúltak, s a törés­nél rövidebbre vágták a puha­fát. A többiek nevettek. — Mondjátok meg őszintén, hogy nem akartok dolgozni! A szomszéd még mindig do­hogott. — Minek az ilyet gyár­ban csinálni? Voltak a régi, jó bognár mesterek. Tudták, mi­hez milyen anyag kell. Csinál­tak talicskát, szerszámnyelet, mindent, ami a házi munká­hoz kellett. Csak ránéztek a fára, s az úgy alakult, ahogy akarták. A kapáimmal még a nagyapám is dolgozott. — Ne dohogj, pihenj egy ki­csit, de aktívan — biztattam nevetve. Locsold meg a betont, mert nagyon köt. — A szomszéd hajlott a ké­résre, vette a formatervezett műanyag locsolót, amit szintén az előző nap vásároltunk a nagy munkához. A bádoghor­dót ketten kellett megdönte- nünk, mert a vékony kereszt­metszetű gumicső nem adta ki másként a vizet magából. A locsoló fogója pont középen ível át az edény teste fölött. Vizet csak úgy tudtak bele­löttyinteni, hogy közben a fele mellé folyt. A negyedik, tize­dik öntésnél már a felázott ta­lajon csúszkálva birkóztak a behemót hordóval. — Ragaszd vissza valahogy! — Nem lehet — hallatszott dél felé a két ember ingerült dialógusa A betont ugyanis nem öntözni, hanem zuhany- szerűen kellett volna locsolni. De az a kis lukacsos izé, ami­től a locsolórózsa, az, ami a szórófej lapja, még idejekorán levált, nagy bosszúságunkra. — Na most aztán hajrázha­tunk, mert mindjárt bealko­nyul — biztatta magát a tár­saság a második szállítmány után. Ekkor a délelőttinél jó­val nagyobb adagot öntött a földre az ismét késéssel érke­ző billenős autó. A közreműködő jóbarát meg­fogadta a tanácsot, hogy ne várjanak. Ne kínáltassák ma­gukat. Igyanak, amikor kell. Az első korty után azonban fu­ra fintort vágott, majd a sza­vatossági jelzést kezdte vizs- gálgatni a sörösüveg oldalán. — Lejárt — állapította meg a férfiemberek legválságosabb perceinek nyitányaként. Ez­után már csak a kristályvizet kortyolgathatták a munka vé­geztéig. Valaki bekapcsolta a táska­rádiót. A műsorban éppen ar­ról volt szó, hogy nekünk fel kell zárkóznunk Európához. — Zárd el! Zárd el! Még itt se legyen nyugtunk? Akkor meg minek a természet lágy öle? — kiáltozta a sógor, hét­rét görnyedve a betonhalmaz, meg a rövidre vágott lapátnyél felett. Kovács T. István két kiadni, eldöntendő, hogy a város bóvítse-e vagy sem üdü­lőterületét, épülhessenek-e oda családi házak, hol legyenek a parkolók, tartsanak-e fönn he­lyet az Európa skanzennek? A HNF-et képviselő Benko­vits György azt szorgalmazta, hogy egy évvel hosszabbítsák meg az ÁRT hatályát, s az újonnan választott testület döntse el, másikat készíttet helyette vagy módosítja a je­lenlegit. Rozgonyi Ernöné dr. azt kerte, hogy a tanács szak­emberei ismertessék velük a módosító javaslataikat. Végül abban maradtak, hogy a pár­tok gyorsan végiggondolják az ÁRT-tal kapcsolatos állás­pontjukat, s közlik észrevéte­leiket a tanáccsal. Melyik oldalra ? * l. * l. Rövidesen elkészül a város 1990-es költségvetése. Fontos volna ismerni a pártok véle­ményét, melyek azok a be­ruházások, melyek szerintük elsőbbséget élveznek, s nem maradhatnak ki a jövő évi teendők közül. Hamar kitűnt, hogy szinte minden képviselő más sorrendet tartana fontos­nak. A közös álláspontot no­vember 15-ig alakítják ki. Mi legyen a központban fekvő Bodor-házzal? Köztu­dott, hogy nehéz kisajátítási harc után Szentendre eladta az Iparművészeti Főiskolának, hogy az ott felújítás után pro­filjának megfelelő tevékeny­séget folytasson. Azóta kide­rült, hogy az iskolának nincs pénze, az épület állaga rom­lik, csúfja a településnek. A város hajlandó visszavásárolni az ingatlant, de csak a fél évtized előtti eladási ároo, A mi legyen kérdésére egyelőre senki nem tudott válaszolni. Egyéb dolgokon is rágód­hatnak a, szentendreiek az el­következendő hónapokban. Például azon, hogy mi legyen a Fő téren álló kereskedő- házzal. Vagy a Halász utca l. alatti tanácselnöki szolgá­lati lakással. Most a nevelé­si tanácsadót és a családse­gítő központot helyezték el benne. De ha nem lakás cél­jára hasznosítják, 6 milliót kell fizetni érte, mert az át­alakítása előtt, két tanácsi bér­lakás volt benne. A Pest Megyei Tanács is szeretne választ kapni arra a kérdésre, mi legyen a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárral. A gond az. hogy a 18 ezer lakosú Szentendré­nek nincs szüksége akkora könyvtárra, amely a házban m. űködik. A megye szívesen elvinné a könyveket a jóval népesebb Vácra. Csakhogy az igen leromlott állapotú épü­let Szentendre nyakán marad­na. Honnan vegvék a pénzt a többmilliós felújításra? Ebben a kérdésben egyetértettek a résztvevők: a pénznyelő épü­letre, s a benne dolgozó nagy létszámú apparátusra nincs szüksége Szentendrének. S végül: melyik oldalra áll­jon a település? Azok közé, akik kérik a megye név- és cí­merváltoztatását (ami legalább 30 millió forintba kerül), vagy azok közé. akik azt mondják: maradjanak a régiek! Teljes volt az egyetértés abban, hogy október 23-án Szentendre minden közintézményére kite­szik a nemzeti zászlót. Vicsotka Mihály Koszorú Fótra Németh Kálmán néha! fóti fafaragó emlékére kirándulást szervezett Fót—Kisalagra a Budapesti Művészetbarátok Egyesülete. Október 14-én, szombaton indul a csoport az Árpád híd pesti hídfőjénél lé­vő távolsági buszpályaudvar­ról. reggel nyolctól fél kilen­cig tart a gyülekező, A cso­portot dr Kollmann J. György vezeti, ő tart emlékbeszédet Németh Kálmánról, mun­kásságáról A temetőben ko­szorút helveznek el a mester — volt egyesületi tag — sírién, meglátogatják emlékházát, fel­keresik a Fáy-présházat, Fót nevezetességeit, műemlékeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents