Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-11 / 214. szám
4 1989. SZEPTEMBER 11., HÉTFŐ O IRTA Terep Esszésorozatot publikál a Forrás (89/8.) hasábjain Sándor Iván. Haza és külvilág gyorsan változó kapcsolatait mérlegeli a hazai gyors változások tükrében: nem könnyű vállalkozás. S mégis, a ma oly ritka tárgyilagosság sem reked kívül ezen a nehéz vállalkozáson. Sőt! Meglepve olvassuk az olyan megállapításokat, amilyeneket manapság nem különösebben illendő papírra tenni. Azt például, hogy „Terep vagyunk ma Európa számára. Aminek, persze, azért lehetnek átmeneti-hosszabb távú előnyei, bármilyen diffamáló is terepnek lenni.” Felhőjárások divatja idején bizony szokatlan a nyers valóságot. észrevenni, s nemcsak észrevenni, hanem ki is mondani. S. I. azonban telhetetlen. Az előbbi mondatot ugyanis így folytatja: „Piac lehetünk Európa számára (ami ugyanolyan megalázóan hangzik, s persze azért ugyanúgy lehetnek átmeneti-hosszabb távú előnyei)”. Terep, piac: szikár meg- foglalmazása annak a valóságnak, amelyet manapság szívesen hagynak figyelmen kívül azok, akik örömmel feledkeznek bele a nagy magyar ábrándok álmoskönyvébe, úgy vélekedve: a világ már toporzékol a türelmetlenségtől, mikor ölelheti a keblére a „megtért” magyarokat. Belső dolgaink, nemzetközi szerepünk túlértékelése, fontosságtudatunknak a túl- tengése ma olyan reális veszély, amelyet csak a politikai realitásérzék gátjai tudnának feltartóztatni. Sajnos, ezeknek a gátaknak még az alapjait sem nagyon leljük meg, nemhogy félmagasodásukat láthatnánk! Furcsa verseny- futásba kezdtek a politikai szervezetek, a haza fontosságát a maguk fontosságával cserélve fel, tévesztve össze. Talán-talán csitul majd a nyüzsgés. Talán- talán a ma a nagyvilággal érvelők rájönnek arra, amit S. 1., az előbb citált mondatok beszegéseként így rögzített a papíron: „Ezen túl nem nagy érdeklődésre számíthatunk”. Manapság az ilyen reális gondolatoknak van-e — piaca, terepe?1 KLIENS Szentendrén csak fújják a magukét Nádsíp—hozott anyagból Esztendők óta szeretné elérni a szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola a népzeneoktatás bevezetését. Ez a harmadik tanév, amikor újfent csak reményük van. jóllehet az intézmény már komoly népzenei hagyományokkal rendelkezik. A nagyobbrészt növendékekből álló fúvószenekar a nyáron részt vett a franciaországi nemzetközi nemzetiségi népzenefesztiválon Saint- Maixent-ban. S harmadízben tartották meg — szintén a szünidőben — az ifjúsági népzenei tábort ANYAGI AKADÁLY — Többszöri kísérletezésünk ellenére mindeddig nem jutottunk komoly eredményre — tájékoztat Bánk Zsuzsa, a zeneiskola igazgatója. — Első növendékem, Borbély Ferenc, aki maga is pedagógus, tanított már nálunk népzenét, de nagyarányú elfoglaltsága miatt abbahagyta. Pedig nem egy gyerek azért tanul blockflőtén, hogy majd áttérjen a népi furulyára. A napokban dől el. hogy meg tudjuk-e nyerni Bodza Klárát a népi ének oktatására. Ha igen, akkor ezt már az idén elindítanánk pár órában. Természetesen az akadályt az anyagiak hiánya jelenti. Pedig sok az érdeklődő, amit legjobban Pozsonyi Béla igazgatóhelyettes érzékeltet: — Második alkalommal vezettem a népzenei tábort — mondja —, de mindenkor nagy volt a jelentkezés. Sajnos. a létszám viszont korlátozott. Az idén negyvenötén jöhettek el. Közülük többen visszatérők. A Bugyi községből érkezők két csoportot alkottak, de voltak már itt az érdiek és a tárnokiak is. Egyébként az idei tábort támogatta a Soros-alapítvány, — A múlt évben pályázatot hirdettek a. zeneiskolák számára — meséli Bánk Zsuzsa. — Mi Nemzetiségi hangszeroktatás címmel adtuk be munkánkat, s reméljük, hogy ennek megnyerésével megindíthatjuk a népzenei tanszakot. Nemcsak a városi, hanem a megyei tanács is biztatott bennünket a kísérletre. Választ azonban mind a mai napig nem kaptunk. Megyénkben nem túl gyakori a népzenei tanszak, felmerül a kérdés: miért olyan fontos ez a szentendreieknek? A választ az igazgatónő fogalmazza meg: — Ennek igénye a város és környékének adottságait tekintve magától értetődő. Sokarcú nemzetiségi település Szentendre.. Természetes tehát, hogy nemcsak a magyar népzenével akarunk foglalkozni, hanem valamennyi itt élő nemzetiség muzsikájával. Szeretnénk ápolni, élővé tenni a hagyományokat. Létezik ugyan nyomtatott tananyag népi furulya, cítera, duda, tekerőlant oktatására, ám ehhez még szükséges a tanár egyénisége, személyes varázsa. Gazdag tapasztalatot adtak a népzenei táborok is. — Hadd említsek olyan példákat, amelyek a pedagógusok számára is nagy élményt jelentettek — mondja Pozsonyi Béla. — Olsvai Imre előadásában a Dunakanyar népzenéjét ismertette. Sőt, összehasonlította az itt élő három nemzetiség népzenéjét. Hallhattuk ugyanazt a népdalt magyar és szerb szöveggel vagy éppen szlovákkal. Eredics Gábor a magyarországi délszlávok népzenéjét elemezte. Gulyás Ferenc, az érdi zeneiskola tanára népi hangszereket mutatott be, de oly módon, hogy az felért egy show-műsorral. Nagy köteg nádat is hozott magával, s a résztvevők nádsípot faragtak. — Hogy mi is csak mostanában tudjuk igazán élvezni a népzenét, az az akkori zeneoktatás hibája — vallja Bánk Zsuzsa. — Annak idején majdhogynem kiirtották belőlünk a szeretetet iránta. Amíg tanultuk, az maga volt a szenvedés, s hogy egy népdal szép. odáig már nem juthattunk el. MÉG TÖBBET IS ? Pozsonyi Béla bólogat, hogy ez csakugyan így volt. — Minket még úgy tanítottak, hogy a magyar népzene nem hangszeres, mi viszont mint egységet szeretnénk megismertetni növendékeinkkel e muzsikát. Azok. akik a táborban foglalkozásokat vezettek, sokkal többet tudnak minderrpl. Olyan tapasztalatokhoz segítettek hozzá bennünket, amelyeket majd beépíthetünk a tananyagba. Volt azonban saját ötletük is. Vziuális élménnyel egészítették ki a táborban folyó oktatást: Prohászka Antal festőművész Bartók műveinek hatására készült alkotásaiból rendeztek kiállítást. Ügy érzem, aligha kell tovább bizonygatni, hogy menynyire időszerű lenne már a népzene intézményes tanítása Szentendrén. Túlságosan hosz- szúra nyúlik már a fölkészülés ideje. Egyetlen biztos ígéretük van csupán: 1990-től kapnak egy státust népzenei pedagógus számára. Ám, ha a szentendreiek továbbra is ilyen kitartóan fújják a magukét — talán hamarabb és többet is elérnek. Vennes Aranka Két évtized Szentkirályon A Bács-Kiskun megyei Szentkirályon 20 éve végez régészeti feltáró munkát Palóczi Horváth András, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum régésze. A hosszú kutatómunka eredményeként többek között kiderítette, hogy ez a település volt Kecskemét környékén a legnagyobb falu a középkorban. A régi nevét — Szentkirályt — két éve visszakapott ősi településen több mint harminc épületmaradványt, 400 Árpád-kori és középkori sírt tártak fel. Felvételünkön Szentkirály egykori épületeinek maradványt Zöld Szív gyermehnozgalom Ne gyűjtsenek többé rovarokat! A pomázi 1. Számú Altalá- . nos Iskolában a tanévnyitó ünnepségen az iskola rajztanára, a természetvédő szakkör vezetője, Orgoványi Anikó jelentette be a Zöld Szív gyermek-természetvédő mozgalom indulását. Céljuk az, hogy a gyerekek az ország minden táján természetvédő közösségeket alkossanak, ismerjék meg és figyeljék környezetüket, vonjanak védnökségük alá egy-egy területet, amely természeti értékeinél fogva méltó erre. Figyeljék a környezetkárosító tényezőket, kutassák fel azok forrásait, és emeljék fel szavukat megszüntetésük érdekében. A mozgalom betekintést és beleszólási jogot szeretne — természetvédelmi szempontból — a készülő tantervekbe, tanmenetekbe és tankönyvekbe. Első lépésként meg kívánnák szüntetni az iskolai növény- és rovargyűjtési akciókat. Első közös feladatként a Duna szennyező forrásainak felderítését tervezik oly módon, hogy a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig gyermek-megfigyelőállomásokat létesítenének. Belgrádban már van is jelentkező, az ott dolgozó diplomáciai testület egyik tagjának gyermeke, a mozgalom tagja, vállalná ezt a feladatot. A Zöld Szív mozgalom a gyerekekkel a Pajtás című újság Zöld Szív rovatán keresztül tartaná a kapcsolatot. A mozgalom tiszteletbeli tagjai sorában üdvözölhet már olyan közismert személyiségeket, mint Bródy János, Dévényi Tibor, Csepregi Éva, Janicsák István, Eszményi Viktória, Levente Péter, Dolly, a Pa-Dö-Dö énekesei, Antal Imre és Mészáros Miklós, a Kölyökrádió szerkesztője. A Zöld Szív címe: 1364 Budapest, 4. Postán maradó. Tagdíja nincs, működési költségeit az esetleg jelentkező üzemek, vállalatok segítő hozzájárulásaiból tervezik fedezni. Az ő, valamint minden természetszerető gyermek és szülő jelentkezését várják ezen a címen. Sz. K. Három évszázad öröksége Összerakható földgömb A budapesti Iparművészeti Múzeumban (IX. kerület, Üllői út 33—37.) szeptember 15-ig látható még az Ég és Föld — Föld, ég és csillagászati gömbök három évszázadból című időszaki kiállítás. Hogy miért éppen ott, ahol egyébként a gyönyörű bútorok, az edény- és ruhakincsek tárháza van? Erre választ kap, aki ellátogat most a múzeumba, hisz valóságos kis műremekek, szemet gyönyörködtető mestermunkák az ég- és földgömbök, valamint a társaságukba illő tárgyak. A kiállítás megtekintése kitűnő alkalom lehetne egy iskolai földrajzórára. Számomra a legfantasztikusabb élmény volt — nem tévedek, ha úgv gondolom, a gyerekek is ezt élveznék a legjobban — a szétszedhető és összerakható földgömb. Ez a tárgy a gyermeki értelem szintjéig leegyszerűsítve mutatja be — mintegy szemléltetőeszközként — a térképismeret és -készítés rejtelmeit. A legkisebb, a hat centiméteres átmérőjű iszlám éggömb, amely bár XVIII. századi másolat, azt tanúsítja, hogy az ókori hellén és római előzmények után milyen tudásban gazdag és pontos elődöktől vehettek leckét az arab tudósok. A. P. Kiállítás, konferencia, koncert A fotózsurnalizmus egyik atyja Az NSZK kulturális központ az év hátralevő hónapjaira tervezett programjai közül elsősorban a kiállítások és a konferenciák érdemelnek figyelmet. Érdekes módon sok esemény kapcsolódik az 1920-as, 1930-as évekhez. Ilyen a Magyar grafika Németországban 1919—1933 című kiállítás, amelyet december 7-én nyitnak meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az 1918—19-es forradalmak bukása után ugyanis sok magyar művész emigrált Németországba, közöttük Moholy-Nagy László, Breuer Marcell és Weininger Andor; a két világháború közötti német művészet szinte elképzelhetetlen az ő munkásságuk figyelembevétele nélkül. A Műcsarnokban szeptember 20-tól két kiállításon is láthatók Erich Salamonnak „a modern fotózsurnalizmus egyik atyjának” 1928 ás 1938 között készült színes fotói. Sas Valéria magyar szobrásznő és az NSZK-beli fotós, Werner Hannappel kiállítása október 20-tól látható az Ernst Múzeumban. A nagy német grafikust, Käthe Kollwitzot, a magyar közönség eddig elsősorban az NDK-ban őrzött művek alapján ismerhette meg. Most, december közepétől a Magyar Nemzeti Galériában NSZK-gyűjteményekből láthatók művei. Az 1920-as években készült kísérleti és absztrakt filmeket mutat be november 23-án és 24-én a budapesti Vörösmarty Filmszínház. Az intézmény több előadást és konferenciát is rendez a következő hónapokban Budapesten. Friedrich List német közgazdász tanai a XIX. században Magyarországon is népszerűek voltak. Eszméinek időszerű változásairól október 13-án dr. Eugen Wendler reut- lingeni professzor tart előadást. Heidegger-szimpózium keretében november 2-től 4-ig — a második világháború óta először — találkoznak Magyar- országon magyar és nyugatnémet filozófusok. Igazi zenei csemegének ígérkezik december 5-én a kulturális központ szervezésében Kollár Zsuzsa és Láng Gabriella hangversenye a Budapest Kongresszusi Központban. Mindketten öt évig a híres kölni zongoraművész, Alfons Kontarsky tanítványai voltat. A december eleji koncerten két zongorán játszanak Schumann-, Liszt-, Ligeti- és Doh- nányi-műveket. Szeretlek és várlak Egy korszak — levelekben vagyok! Semmi problémám — rajtad kívül. Szeretlek, várlak és ez teljesen kitölt. A barátaink mind szeretnek és jönnek hozzánk. ... Ha Isten segít, október elején láthatjuk egymást a beszélőn, addig is az a legfőbb mondanivalóm Számodra: szeretlek!... Azzal a tudattal élj, hogy van aki csak Érted él, és „talán” nem méltatlanul szereted! Szeresd is!!!! Kis- bödédet. Az akkor 66 éves Déry Tibor szabadságvesztését (1957. április 20-án tartóztatták le) 1960. április 1-jén, a M. N. E. T. 7—3/11/1960. sz. határozatával, kegyelemből három évi próbaidőre felfüggesztették. A Szeretlek és várlak című fejezetben olvashatók még az író feleségének nemcsak férjéhez, hanem Münnich Ferenchez, Kádár Jánoshoz, Marosán Györgyhöz, Nyikita Hruscsov- hoz és másokhoz íródott levelei, amelyekben férje negyvenéves kommunista múltjára apellálva kér. könyörög, küzd beteg élete társa szabadságáért. A Leveleskönyv a Téka Könyvkiadó támogatásával jelent meg. A. P. „Minél teljesebb, sokoldalúbb, elmélyültebb képre van szükségünk a felemásság és az erkölcsileg elviselhetetlen viszonylagosság, a korszakos skizofrénia felszámolására ... Közleményeinkkel nem akarunk semmit és senkit leleplezni — nem felelősöket keresünk, hanem tanulságokat a jövő építéséhez. Kapaszkodókat az ijesztő ideiglenességben, hogy a tegnapi tényekből ma összerakott képben a holnap is felderengjen." — írja Horgas Béla a Leveleskönyv bevezetőjében, 'mintegy olvasói levélként. A levelek összegyűjtésében és válogatásában segítőtársa, Levendel Julia, s rajtuk kívül még sokan mások, akik időt és fáradságot nem kímélve, honorárium nélkül engedték át dokumentumaikat a kötet létrehozásához. Ezzel kívánván alapot teremteni a további Liget könyvek kiadása számára. Kinek a leveleit kapja kézhez most az olvasó? A teljesség igénye nélkül olyan írókét, mint Déry Tibor, Kardos László, Örkény István, Németh László, Illyés Gyula, Gergely Ágnes, Lengyel László és másokét. A levelek 1956 és 1988 között íródtak. Szükségünk van a félmúlt elemzésére — még akkor is, ha nincs elegendő ismeret és kellő távlat sem áll előttünk a megnyugtató értékeléshez. Mert ha bepillantunk a szerkesztők által fellelt dokumentumokba, talán új elemeket fedezhetünk föl a régóta túdott vagy sejtett összefüggésekben. Ezzel a reménnyel idéznek Déry Tibor börtönleveleiből, elsőként állítva a kötet élére, Szeretlek és várlak címmel. A levelekből az időrenden túl egy rendkívüli emberi kapcsolat bontakozik ki. amelynek bemutatásával az írások gondozói egyben érvelnek is egy értékrend mellett. Néhány mondat az egyik, a váci börtönbe címzett, harminc évvel ezelőtti leveléből. Déry Tiborné — Déry Tibornak, 1959. szeptember 13-án. „Édes Életem, Szerelmem, Mindenem!!! Alig tudok Írni a boldogságtól, hogy olvashatom leveledet!!! Életem! nagyon-nagyon szeretlek, mindennél, mindenkinél, magamnál jobban, a világon Te vagy nekem egyedül amiért élek! .,. Szívem, jól
