Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-11 / 214. szám

1939. SZEPTEMBER 11., HÉTFŐ 5 Megtiszteltetés és megméretés Dunakeszin az MSZMP-alapszervczetek javaslata alapján összeállított nyolcas listából választhattak — ugyancsak az alapszervezetek — két küldöttet, akik a város kommunistáit képviselik majd az októberi kongresszuson. A kétfordulós választás eredményeként Grósz Sándor, a városi pártbizottság jelöltje és a dunakeszi reform­kor színeiben föllépő Csobai László kapott bizalmat. GROSZ SÁNDOR (48), a Dunakeszi MÁV Járműjavító lakatosa. 1971-től párttag, tagja az üzemi és a városi pártbi­zottságnak, egy cikluson ke­resztül a városi párt-végre­hajtóbizottságnak is A végeredmény akár dön­tetlennek is tekinthető a nem igazán harmonikus viszony­ban lévő városi pártbizott­ság és a reformkor között. Az utóbbi viszont egyértelmű győzelemként könyvelheti el jelöltjének megválasztását, hi­szen a reformkor megalakulá­sát és tevékenységét meglehe­tősen bizalmatlanul figyelték a városban. Éppen ezért állítot­tak jelöltet, kísérletnek te­kintették a küldöttválasztást. — Így akartuk lemérni, hógy az általunk ‘ képviselt gondolatoknak milyen hatása van, — mondja Csobai László —, ezért minél több alapszer­vezet taggyűlésére elmentünk és kifejtettük nézeteinket. Már ezeken a vitákon érez­tük, hogy visszhangra lelt, amit mondtunk. Ennek ellenére kel­lemes meglepetés volt, hogy megválasztottak. Grósz Sándor nem megmé­retésnek, sokkal inkább meg. tiszteltetésnek érezte jelölé­sét. — Ide eljutni nem minden­kinek adatik meg — fejtegeti —, jólesett, hogy gondoltak rám, de azért volt bennem félsz, hogy mit akarok én, a csóró munkás, doktor akár­kikkel vitatkozni vagy verse­nyezni. A két küldött, ha más-más indíttatással is, de egyforma várakozással tekint a kong­resszus elé. — Én a reformkor plat­formját vállaltam — jelenti ki Csobai László. — Eszerint a kongresszuson dűlőre kell vinni, hogyan újuljon' meg a párt. Tehát milyen programja legyen, s ehhez milyen új, demokratikus struktúrát ren­deljünk. Lényeges, hogy mi­lyen hiteles pártvezetést tu­dunk választani. — Megmondom őszintén, hogy a párton belüli külön­böző irányzatokkal nem fog­lalkoztam — mondja Grósz Sándor —, olvastam róluk az újságban, de ezeket a dolgo­kat én nem veszem komolyan. Szerintem nem az irányzatok­nak és a csoportoknak kell versenyezniük. Egyet kell akarni: megújítani a pártot. Mert azzal, hogy most lesz egy tucat irányzat, nem érühk el semmit, akkor megint meg­kezdődik a pozícióharc, min­denki elkezdi keresni a helyét. Napjaink vitáinak sarkala­tos pontja a pártegység kér­dése. A két küldött erről két­féleképpen gondolkozik. Amíg Csobai László — s általábár a reformkorok — úgy véli hogy amennyiben sarkalatos CSOBAI LÁSZLÓ (40), a járműjavítóban volt lakatos, amíg SZET-akció keretében közgazdasági egyetemet végzett, 1973 óta párttag, 1985-től a megyei pártbizottság munkatársa Kei küldött — két vélemény kérdésekben a kongresszus nem jut konszenzusra, akkor elkerülhetetlen a szakadás, ad­dig Grósz Sándor mindenek­előtt valónak ítéli a pártegy­séget. Eltérő álláspontot kép­viselnek a munkahelyi párt- szervezetek sorsát illetően is. Csobai László — elismerve, hogy á* politizálás nem tilt­ható ki a munkahelyekről — a lakóterületi pártmunkára he­lyezi a hangsúlyt, ezt tartja a politizálás igaz színterének, de a változást nem adminiszt­ratív intézkedésekkel tartja elérhetőnek. Grósz Sándor vi­szont el sem tudja képzelni, hogy a párt kivonuljon az üzemekből. Egy dologban szinte tökéle­tes összhang van a két kül­dött között: mindketten hatá­rozottan állítják, hogy a párt elvesztette a tömegek bizal­mát. Csobai László szerint et­től a tehertől még egy re­formáttörés sem szabadíthat­ja meg teljes egészében az MSZMP-t, mert „o párt álta­lában nem. tagadhatja meg a múltját. Megszabadulhat vi­szont azoktól, akik annak a múltnak a részesei voltak, s még ma is ott vannak a párt­ban. a vezetésben". Grósz Sándor ezt bővebben kifejtette, s nyefsehbén. foggl-. mázott: ...... " “ — Tudomásul kell venni, hogy ennek a pártnak, ennek A világkiállításba kapaszkodnak Gombó Pál: H osszú idő óta szeretném megérteni, hogy voltaképpen mi is történik nálunk mos­tanában. Irigyeltem a politikusokat, akik mind-mind tudják, hogy mi van, miért és mi lesz és hogyan. Meg a kibontakozást ígé­rik, van, aki gyorsan, már a kilencvenes évekre, van, aki a jövő évezredre. Látni vi­szont az inflációt látjuk, amelynek során egyik áremelkedés a másikba gyűrűzik, és folyton-folyvást úgy szövögetik a szociális hálót, hogy a lyukait itt-ott kisebbítik, má­sutt pedig — ahol gazdaságtalan az adósság miatt a termelés — új befoltoznivalót eszel­nek ki, már amennyire lehet; létminimum esetére, munkanélküli-segélyezésre, átképzés­re, egyházi szociális gondozásra, szponzorá­lásokra. De azért a nép szegényedik. Aki be­vallja keresetét, fizeti a nagy adót, és min­den munkás, alkalmazott ide tartozik. A la­kás még a legkisebb luxus, a nyugdíjak kö­zül csak a legalacsonyabbak emelkednek új legalacsonyabbakra. Közben meg egyesek nem tudnak mit csinálni a pénzükkel. Talán ha a telek meg a lakóvilla nem lenne a leg­jövedelmezőbb befektetés, a termelőappará­tust bővítenék, modernizálnák, ami ugyebár cél, de villanyszerelésre, vízvezeték-szerelés­re nincs vállalkozó, ahogy cipőjavításra sem. Na szóval, a magamfajta ember, aki sze­retne mindent megérteni, csak homályt lát és ígéreteket hall és venne párizsit, ha volna változatlan áron. De most ... most mintha valami világosság derengene. Lengyel tudó­sítónk elmagyarázta nekünk, hogy zlotyból nem lehet megélni, ezért mindenki igyekszik külföldre kijutni és ott zugban valutát sze­rezni, és akkor megél, sőt, egyesek meggaz­dagodnak. Oszpossz olyan villákat fényképe­zett argumentumként, amelyek nálunk is el­szaporodtak, tele velük a budai hegyvidék. Van bennük fejlett elektronika, no és garázs az autóknak. És még ez el sem hangzott, máris jött az új rendelet, amely szerint bár­ki nyithat ^devizaszámlát, és elutazhatja, el­vásárolhatja Bécsben vagy a devizáért áru­sító boltokban. Nálunk. Íme, némi rend teremtődött a fejemben. A mi mai társadalmunk is két alapvető osz­tályra bomlik. Az egyiket nevezhetjük az egy­szerűség kedvéért devizásoknak. Ezek egy része legálisan kezdi. Nyugati rokona van, aki küldi neki az apanázst. Hazajött nyug­díjas, aki márkából, dollárból él. Egy élel­mes, aki kiadja a lakását, villáját, és a de­vizát zsebre vágja. Pincér, fodrász, fogorvos, vagy egy csinos hölgy, aki a külföldiek nemi igényét teljesíti és dollárt kap érte. Ö, par­don, ezek közt akad már féllegális, míg per­sze vannak, akik csak most tudnak végképp legalizálni. Erre nézve banktitok garanciája áll fenn. Nem számít, hogy az illető lopott-e vagy egyszerűen üzletelt a piacon, behozott árut és eladta sokért, részt vett a piaci maf­fiában, vagy felvásárolt személyi igazolvá­nyokat világútlevélre, állami valuta felvéte­lére. Nem az a kérdés, kérem, hogy hogyan, hanem, hogy van-e neki mit betenni vala­mely bankba. Így teljes tőkéjével részt ve­het a valutakereskedelemben, persze, ha vál­lalkozó szellem és tudja, mit honnan kell be­hozni és hol kell eladni, mert a piacon ugye­bár hiány van, a fizetőképes piacon pláne; jobb az osztrák cserép, mint a magyar. A valutás osztály tehát tőkét halmoz, megfog­hatatlan adóval a jövedelme, tetszés szerint vásárolhat ingatlant, amelynek ára jobban megy fel, mint bármi másé. Na de ez az osztály nem nagy létszámú, mindig is kevesebb volt a gazdag ember, mint a szegény. Mert például a munkás, al­kalmazott nem ér rá és nem is tud valuta­szférában gondolkodni, cselekedni, ö csak viseli az infláció terheit, mert a külföldi adósságok kamatait fizetni kell, különben nem kapunk új kölcsönt. A nyugdíjas sem fürge már bevásárló körutakra, neki kérvé­nyezni lehet a szociális ingyen gyógyszert, összébb húzza magát, mert drágább a vil­lany, gáz és sok minden még, örüljön, ha a lakbér nem ugrik akkorát, csak kisebbet, részletekben. No és a fiatal házasok. Gyere­ket szülni, felnevelni drága dicsőség, még ha némi szociális hálót adnak is erre. Pél­dául általános iskolai tankönyvekre, de nem telik iskolai étkeztetésekre. Szóval többen vannak szegények és egyre számosabban azok, akik pótállást vállalnak, a mama el­megy bejárónőnek, a papa keres egy masze­kot, aki megfizeti. A kibontakozás tehát világos. Valamikép­pen ösztönözni kell a külföldi tőkét, hogy szálljon be az üzletekbe. Haszna és an­nak kivitele garantált... Csak az a baj, hogy éppen most olvasom: sok magyar üz­letfél mint külföldi hasznot viszi ki a tőké­jét az országból. Ezzel szemben a politikai megújulás rohamos léptekkel halad előre. A kormánybiztos levele MUNKAKÖZVíTÍTÍ SAROK A PEVDI modellező részlege gyakorlattal rendelkező két an­gol női szabót keres modellvarró munkakörbe. Egy műszakos, ru­galmas munkaidő. A Tejipari Szolgáltató Vállalat azonnali belépéssel felvesz aszta­lost. víz- és központifűtés-szere­lőt. A BÉSZKÜ Költségvetési Üzem (Budakalász) felvételre keres 2 érettségizett anyagkönyvelőt. A Kőbányai Sörgyár kiemelt bé­rezéssel felvesz palackfeitő üze­mébe fejtőgépsor kezelésére és kiszolgálására érvényes egészség- ügyi könyvvel rendelkező, általá­nos iskolát végzett 18 éven felü­li férfiakat és nőket betanított munkára. Felvesz továbbá vil­lanyszerelőket. lakatosokat, elekt­roműszerészeket. A 43. sz. AÉV keres házgyári betanított munkásokat, panelgyár­tókat, asztalosokat, üvegeseket., híddarusokat, hegesztőket, lakato­sokat, víz-, gázszerelőket, esz­tergályosokat, vasbetonszerelőket, könnyűgépkezelőket, kőművese­ket, villanyszerelőket, tetőfedőket, toronydaru-kezelőket, betonozó- kat, ács-állványozókat, hideg­burkolókat, festő-mázoló-tapétá­A GA-KAMIN BT (Érd-Ófalu) alkalmaz és betanít 10 fémnyomót fő- és mellékállásban is. Egy év után szakmunkásvizsgát tehet­nek. Bérezés darabbér szerint, jó kereseti lehetőség. Az ICHOR Ipari Szolgáltató Kis­szövetkezet felvételre keres önál­ló munkavégzésre képes szak- és segédmunkásokat a következő munkakörökbe: villanyszerelő, vízszerelő, kőműves, burkoló. Az érdi Lottó Aruház felvesz legalább közgazdasági érettségivel rendelkező pénzügyi vezetőt, és érettségivel rendelkező statiszti­kust. Az MGM Diósdi Gyára felvétel­re keres lakatos, forgácsoló szak­munkásokat. továbbá gépész é3 vegyész szakmai végzettséggel rendelkező mérnököket és üzem­mérnököket, felsőfokú végzettség­gel rendelkező rendszerszervező­ket. munka- és üzemszervezőket. A Százhalombatta Városi Ta­nács művelődési osztályához tar­tozó nevelési tanácsadó felvesz két logopédust. a vezetésnek nincs hitele. S addig, amíg erkölcsileg és anyagilag nem vonjuk felelős­ségre azokat, akik az országot ide juttatták, addig nem is fog változni semmi. El kell ér. ni a kongresszuson, hogy szűnjön meg a vezetésben az összefonódás, hogy akármi történt, ők mindig ott marad­tak. El kell érni, hogy a ve­zetők ne akkor menjenek nyugdíjba, amikor már elegük volt, hanem azok, akik meg­választották őket, vissza is hívhassák azt, akivel elégedet­lenek. Olyan új pártvezetőket várok a kongresszustól, akik­nek a füle mögött valpban nincs semmi! M. Nagy Péter Alapítvány négyezer esztendő örökségéért nek, ami az utóbbi időben gyakran tapasztalható. Valaki ismét lepasszol egy problémás­nak tűnő kérdést, udvarias le­vélben másra hárítja a meg­tisztelő feladatot, hogy segít­se, támogassa a rászorulókat Ha a világkiállítást előkészítő bizottság, s a kormánybiztos más kérdésben is így* cselek­szik, nem sok jót jósolhatunk a rendezvénynek. Mindenesetre a battaiak is­mét segítségért fordultaik a megyei tanácshoz, s a közeljö­vőben várható, hogy a tanács testületé elé terjesztik a terü­let, védetté nyilvánítását. A védettség kimondásáig pedig ajánlatos az ideiglenes építési tilalom kimondása a kritikus részeken. Nem rózsásak a kilátások Sőt, az egységes nemzeti park létrehozása érdekében — hiszen ez- a végső cél — ala­pítvány megtételére hívták fel a múzeum dolgozói az érdeklő­dők figyelmét. Természetesen ehhez magánszemélyek, vál­lalatok, intézmények, szerveze­tek is csatlakozhatnak. S ha az újságíró szkeptikus is, a mú­zeum dolgozói továbbra is hal­latlan lelkesedéssel végzik ér­tékmegőrző munkájukat, bíz­nak a világkiállításban és a kormánybiztosban, s természe­tesén''a' Művelődési Miniszté­riumban, hogy hozzásegíti őket á régészeti-; a Környezetvé­delmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium pedig, hogy támo­gatja szándékukat a természeti védettség kimondásával. Hogy a kormánybiztos leve­lén kívül mi tartja vissza még e sorok íróját a túlzott biza­kodástól? Egy szám: közel százmillió forint kellene az előzetes becslések alapján a te­rület védetté nyilvánításához. A KVM összesen 150 milliót tud természetvédelemre fordí­tani idén, s alig hiszem, hogy jobbak lennének a kilátások jövőre vagy az azt követő évekre. Köztudott, hogy a mű­velődési ágazat helyzete sem túl rózsás. Ehhez képest száz­millió forint óriási összeg. — Mikor kerülhet sor ön sze­rint ennek a területnek a vé­detté nyilvánítására — kérdez­tem Rakonczay Zoltán kör­nyezetvédelmi és vízgazdálko­dási miniszterhelyettest, a ha­zai természetvédelem legfőbb gazdáját. — Legfeljebb a következő évezredben — adta meg a nem túl lelkesítő választ a minisz­terhelyettes. De mi lesz addig? Fiedler Anna Mária ' Százhalombatta régészeti értékeiről már sokszor írtunk, de ; úgy látszik, még mindig keveset. Hányszor, de hányszor intéz- ! tünk dörgedelmeket a láthatatlan „ellenséghez’', aki semmit í sem tesz azért, hogy megmeneküljenek az idd és az ember I pusztító hatásától a halmok, a bronzkori földvár! Hányszor, de > hányszor írtuk le, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk! ^ Úgy tűnik, eredménytelenül. Újságíró-nemzedékek sora nőtt fel ezen a témán a Pest Megyei Hírlapnál, s az országos sajtó- ban, de jószerivel semmi, de semmi hatást nem sikerült elérni, í Régészeti és természeti védelem alá vonták ugyan a terület > egy részét, de ugyanúgy gazdálkodnak ma is a halmok oldalá- ; ban, mint évtizedekkel ezelőtt, a természetvédelmi területen * pedig házakat építenek az élelmes érdiek. Hiába volt a lelkes battai lo­kálpatrióták igyekezete, hiába a számtalan ötlet a megmen­tésre. Pedig most már igazán veszélyben forognak ezek a kincsek, hiszen addig, amíg alig pár százan éltek a vidé­ken, nem volt aki pusztítsa a több ezer éves emlékeket. Ám, amióta teljesen birtokba vették a környék lakói a területet, megindult az irtóhadjárat is. S bár nem a rossz szándék dol­gozik az emberekben, az okta­lanság, ostobaság ellen nincs mentség. Végső elkeseredésükben a világkiállításba kapaszkodnak a battai múzeum szakemberei. Most vagy soha felkiáltással levelet írtak Somogyi László kormánybiztosnak, amelyben felhívták a figyelmét a Ma­gyarországon egyedülálló lelet­együttesre. Közel négyezer esztendeje folyamatosan lakott Százha­lombatta környéke. Egy 1963- ban végzett ásatás tanúbizony­sága szerint bronzkori földvár található az óváros területén, ahol a nagyrévi és a vatyai kultúrára jellemző leleteket ta­láltak. Az itt élő földművelő­állattartó népet, a kora bronz­kor emberét követte a késő bronzkori, nyugat felől érkező népesség, amely szintén itt­hagyta emlékeit urnamező te­mető formájában. De folytató­dott az élet a vaskorban is, s a kor vezetői hatalmas halmo­kat emeltettek sírjaik fölé. Ezek a hallstatti kultúra ha­lomsírmezői. Ám ők sem ural­hatták sokáig e földet, mivel az időszámítás előtti negyedik században megjelentek a kel­ták, akiknek nyomai szintén fellelhetők a vaskori település központjában. S jöttek a fél világot ural­muk alá hajtó rómaiak, akik illíreket és venéteket találtak a mai város területén. A ró­maiak közel négyszáz eszten­deig éltek itt, hiszen a biro­dalom határát jelző limes hú­zódott Batta területén, s ezt bizonyítja a feltárt katonai fa­lu, fürdő maradványa. A népvándorlás sem kerülte el a vidéket, s avarok teleped­tek meg itt. A DKV közelében 12 avar sírt tárt fel Tettamanti Sarolta 1975-ben. A honfogla­lás korának embere egy előke­lő harcos temetkezési helyében hagyta e földön emlékét, az Árpád-korból kemencék, tűz­helyek, sőt, szemétgödrök ma­radtak fenn. A védetté nyilvánításhoz ke­resik a támogatókat a múzeum szakemberei, s így jutottak el a kormánybiztoshoz. Somogyi László Balogh Lászlóhoz, a me­gyei tanács elnökéhez intézett levelében leírja, hogy idegen- forgalmi szempontból óriási fejlesztési lehetőség rejlik Bat­ta régészeti és természeti adottságaiban. Ennek kiemelt jelentősége lehet a világkiállí­tás idején, s azt követően is a bel- és külföldi turizmus szem­pontjából. Ezért kéri a kor­mánybiztos Balogh Lászlót, hogy segítse a battaiak érték­mentő munkáját. A levél olvastán már megint az az érzése támad az ember­^UaíutáóoL éó ózeaénueb A Pest Megye! Munkaügy! Szolgáltató Iroda (Bp. XI. Karinthy F. út 3.) részletes felvilágosítást ad az alábbi állásajánlatokról a fenti címen, illetve a 185-2411/191, 149-es mellékű telefonon.

Next

/
Thumbnails
Contents