Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-11 / 214. szám
1939. SZEPTEMBER 11., HÉTFŐ 5 Megtiszteltetés és megméretés Dunakeszin az MSZMP-alapszervczetek javaslata alapján összeállított nyolcas listából választhattak — ugyancsak az alapszervezetek — két küldöttet, akik a város kommunistáit képviselik majd az októberi kongresszuson. A kétfordulós választás eredményeként Grósz Sándor, a városi pártbizottság jelöltje és a dunakeszi reformkor színeiben föllépő Csobai László kapott bizalmat. GROSZ SÁNDOR (48), a Dunakeszi MÁV Járműjavító lakatosa. 1971-től párttag, tagja az üzemi és a városi pártbizottságnak, egy cikluson keresztül a városi párt-végrehajtóbizottságnak is A végeredmény akár döntetlennek is tekinthető a nem igazán harmonikus viszonyban lévő városi pártbizottság és a reformkor között. Az utóbbi viszont egyértelmű győzelemként könyvelheti el jelöltjének megválasztását, hiszen a reformkor megalakulását és tevékenységét meglehetősen bizalmatlanul figyelték a városban. Éppen ezért állítottak jelöltet, kísérletnek tekintették a küldöttválasztást. — Így akartuk lemérni, hógy az általunk ‘ képviselt gondolatoknak milyen hatása van, — mondja Csobai László —, ezért minél több alapszervezet taggyűlésére elmentünk és kifejtettük nézeteinket. Már ezeken a vitákon éreztük, hogy visszhangra lelt, amit mondtunk. Ennek ellenére kellemes meglepetés volt, hogy megválasztottak. Grósz Sándor nem megméretésnek, sokkal inkább meg. tiszteltetésnek érezte jelölését. — Ide eljutni nem mindenkinek adatik meg — fejtegeti —, jólesett, hogy gondoltak rám, de azért volt bennem félsz, hogy mit akarok én, a csóró munkás, doktor akárkikkel vitatkozni vagy versenyezni. A két küldött, ha más-más indíttatással is, de egyforma várakozással tekint a kongresszus elé. — Én a reformkor platformját vállaltam — jelenti ki Csobai László. — Eszerint a kongresszuson dűlőre kell vinni, hogyan újuljon' meg a párt. Tehát milyen programja legyen, s ehhez milyen új, demokratikus struktúrát rendeljünk. Lényeges, hogy milyen hiteles pártvezetést tudunk választani. — Megmondom őszintén, hogy a párton belüli különböző irányzatokkal nem foglalkoztam — mondja Grósz Sándor —, olvastam róluk az újságban, de ezeket a dolgokat én nem veszem komolyan. Szerintem nem az irányzatoknak és a csoportoknak kell versenyezniük. Egyet kell akarni: megújítani a pártot. Mert azzal, hogy most lesz egy tucat irányzat, nem érühk el semmit, akkor megint megkezdődik a pozícióharc, mindenki elkezdi keresni a helyét. Napjaink vitáinak sarkalatos pontja a pártegység kérdése. A két küldött erről kétféleképpen gondolkozik. Amíg Csobai László — s általábár a reformkorok — úgy véli hogy amennyiben sarkalatos CSOBAI LÁSZLÓ (40), a járműjavítóban volt lakatos, amíg SZET-akció keretében közgazdasági egyetemet végzett, 1973 óta párttag, 1985-től a megyei pártbizottság munkatársa Kei küldött — két vélemény kérdésekben a kongresszus nem jut konszenzusra, akkor elkerülhetetlen a szakadás, addig Grósz Sándor mindenekelőtt valónak ítéli a pártegységet. Eltérő álláspontot képviselnek a munkahelyi párt- szervezetek sorsát illetően is. Csobai László — elismerve, hogy á* politizálás nem tiltható ki a munkahelyekről — a lakóterületi pártmunkára helyezi a hangsúlyt, ezt tartja a politizálás igaz színterének, de a változást nem adminisztratív intézkedésekkel tartja elérhetőnek. Grósz Sándor viszont el sem tudja képzelni, hogy a párt kivonuljon az üzemekből. Egy dologban szinte tökéletes összhang van a két küldött között: mindketten határozottan állítják, hogy a párt elvesztette a tömegek bizalmát. Csobai László szerint ettől a tehertől még egy reformáttörés sem szabadíthatja meg teljes egészében az MSZMP-t, mert „o párt általában nem. tagadhatja meg a múltját. Megszabadulhat viszont azoktól, akik annak a múltnak a részesei voltak, s még ma is ott vannak a pártban. a vezetésben". Grósz Sándor ezt bővebben kifejtette, s nyefsehbén. foggl-. mázott: ...... " “ — Tudomásul kell venni, hogy ennek a pártnak, ennek A világkiállításba kapaszkodnak Gombó Pál: H osszú idő óta szeretném megérteni, hogy voltaképpen mi is történik nálunk mostanában. Irigyeltem a politikusokat, akik mind-mind tudják, hogy mi van, miért és mi lesz és hogyan. Meg a kibontakozást ígérik, van, aki gyorsan, már a kilencvenes évekre, van, aki a jövő évezredre. Látni viszont az inflációt látjuk, amelynek során egyik áremelkedés a másikba gyűrűzik, és folyton-folyvást úgy szövögetik a szociális hálót, hogy a lyukait itt-ott kisebbítik, másutt pedig — ahol gazdaságtalan az adósság miatt a termelés — új befoltoznivalót eszelnek ki, már amennyire lehet; létminimum esetére, munkanélküli-segélyezésre, átképzésre, egyházi szociális gondozásra, szponzorálásokra. De azért a nép szegényedik. Aki bevallja keresetét, fizeti a nagy adót, és minden munkás, alkalmazott ide tartozik. A lakás még a legkisebb luxus, a nyugdíjak közül csak a legalacsonyabbak emelkednek új legalacsonyabbakra. Közben meg egyesek nem tudnak mit csinálni a pénzükkel. Talán ha a telek meg a lakóvilla nem lenne a legjövedelmezőbb befektetés, a termelőapparátust bővítenék, modernizálnák, ami ugyebár cél, de villanyszerelésre, vízvezeték-szerelésre nincs vállalkozó, ahogy cipőjavításra sem. Na szóval, a magamfajta ember, aki szeretne mindent megérteni, csak homályt lát és ígéreteket hall és venne párizsit, ha volna változatlan áron. De most ... most mintha valami világosság derengene. Lengyel tudósítónk elmagyarázta nekünk, hogy zlotyból nem lehet megélni, ezért mindenki igyekszik külföldre kijutni és ott zugban valutát szerezni, és akkor megél, sőt, egyesek meggazdagodnak. Oszpossz olyan villákat fényképezett argumentumként, amelyek nálunk is elszaporodtak, tele velük a budai hegyvidék. Van bennük fejlett elektronika, no és garázs az autóknak. És még ez el sem hangzott, máris jött az új rendelet, amely szerint bárki nyithat ^devizaszámlát, és elutazhatja, elvásárolhatja Bécsben vagy a devizáért árusító boltokban. Nálunk. Íme, némi rend teremtődött a fejemben. A mi mai társadalmunk is két alapvető osztályra bomlik. Az egyiket nevezhetjük az egyszerűség kedvéért devizásoknak. Ezek egy része legálisan kezdi. Nyugati rokona van, aki küldi neki az apanázst. Hazajött nyugdíjas, aki márkából, dollárból él. Egy élelmes, aki kiadja a lakását, villáját, és a devizát zsebre vágja. Pincér, fodrász, fogorvos, vagy egy csinos hölgy, aki a külföldiek nemi igényét teljesíti és dollárt kap érte. Ö, pardon, ezek közt akad már féllegális, míg persze vannak, akik csak most tudnak végképp legalizálni. Erre nézve banktitok garanciája áll fenn. Nem számít, hogy az illető lopott-e vagy egyszerűen üzletelt a piacon, behozott árut és eladta sokért, részt vett a piaci maffiában, vagy felvásárolt személyi igazolványokat világútlevélre, állami valuta felvételére. Nem az a kérdés, kérem, hogy hogyan, hanem, hogy van-e neki mit betenni valamely bankba. Így teljes tőkéjével részt vehet a valutakereskedelemben, persze, ha vállalkozó szellem és tudja, mit honnan kell behozni és hol kell eladni, mert a piacon ugyebár hiány van, a fizetőképes piacon pláne; jobb az osztrák cserép, mint a magyar. A valutás osztály tehát tőkét halmoz, megfoghatatlan adóval a jövedelme, tetszés szerint vásárolhat ingatlant, amelynek ára jobban megy fel, mint bármi másé. Na de ez az osztály nem nagy létszámú, mindig is kevesebb volt a gazdag ember, mint a szegény. Mert például a munkás, alkalmazott nem ér rá és nem is tud valutaszférában gondolkodni, cselekedni, ö csak viseli az infláció terheit, mert a külföldi adósságok kamatait fizetni kell, különben nem kapunk új kölcsönt. A nyugdíjas sem fürge már bevásárló körutakra, neki kérvényezni lehet a szociális ingyen gyógyszert, összébb húzza magát, mert drágább a villany, gáz és sok minden még, örüljön, ha a lakbér nem ugrik akkorát, csak kisebbet, részletekben. No és a fiatal házasok. Gyereket szülni, felnevelni drága dicsőség, még ha némi szociális hálót adnak is erre. Például általános iskolai tankönyvekre, de nem telik iskolai étkeztetésekre. Szóval többen vannak szegények és egyre számosabban azok, akik pótállást vállalnak, a mama elmegy bejárónőnek, a papa keres egy maszekot, aki megfizeti. A kibontakozás tehát világos. Valamiképpen ösztönözni kell a külföldi tőkét, hogy szálljon be az üzletekbe. Haszna és annak kivitele garantált... Csak az a baj, hogy éppen most olvasom: sok magyar üzletfél mint külföldi hasznot viszi ki a tőkéjét az országból. Ezzel szemben a politikai megújulás rohamos léptekkel halad előre. A kormánybiztos levele MUNKAKÖZVíTÍTÍ SAROK A PEVDI modellező részlege gyakorlattal rendelkező két angol női szabót keres modellvarró munkakörbe. Egy műszakos, rugalmas munkaidő. A Tejipari Szolgáltató Vállalat azonnali belépéssel felvesz asztalost. víz- és központifűtés-szerelőt. A BÉSZKÜ Költségvetési Üzem (Budakalász) felvételre keres 2 érettségizett anyagkönyvelőt. A Kőbányai Sörgyár kiemelt bérezéssel felvesz palackfeitő üzemébe fejtőgépsor kezelésére és kiszolgálására érvényes egészség- ügyi könyvvel rendelkező, általános iskolát végzett 18 éven felüli férfiakat és nőket betanított munkára. Felvesz továbbá villanyszerelőket. lakatosokat, elektroműszerészeket. A 43. sz. AÉV keres házgyári betanított munkásokat, panelgyártókat, asztalosokat, üvegeseket., híddarusokat, hegesztőket, lakatosokat, víz-, gázszerelőket, esztergályosokat, vasbetonszerelőket, könnyűgépkezelőket, kőműveseket, villanyszerelőket, tetőfedőket, toronydaru-kezelőket, betonozó- kat, ács-állványozókat, hidegburkolókat, festő-mázoló-tapétáA GA-KAMIN BT (Érd-Ófalu) alkalmaz és betanít 10 fémnyomót fő- és mellékállásban is. Egy év után szakmunkásvizsgát tehetnek. Bérezés darabbér szerint, jó kereseti lehetőség. Az ICHOR Ipari Szolgáltató Kisszövetkezet felvételre keres önálló munkavégzésre képes szak- és segédmunkásokat a következő munkakörökbe: villanyszerelő, vízszerelő, kőműves, burkoló. Az érdi Lottó Aruház felvesz legalább közgazdasági érettségivel rendelkező pénzügyi vezetőt, és érettségivel rendelkező statisztikust. Az MGM Diósdi Gyára felvételre keres lakatos, forgácsoló szakmunkásokat. továbbá gépész é3 vegyész szakmai végzettséggel rendelkező mérnököket és üzemmérnököket, felsőfokú végzettséggel rendelkező rendszerszervezőket. munka- és üzemszervezőket. A Százhalombatta Városi Tanács művelődési osztályához tartozó nevelési tanácsadó felvesz két logopédust. a vezetésnek nincs hitele. S addig, amíg erkölcsileg és anyagilag nem vonjuk felelősségre azokat, akik az országot ide juttatták, addig nem is fog változni semmi. El kell ér. ni a kongresszuson, hogy szűnjön meg a vezetésben az összefonódás, hogy akármi történt, ők mindig ott maradtak. El kell érni, hogy a vezetők ne akkor menjenek nyugdíjba, amikor már elegük volt, hanem azok, akik megválasztották őket, vissza is hívhassák azt, akivel elégedetlenek. Olyan új pártvezetőket várok a kongresszustól, akiknek a füle mögött valpban nincs semmi! M. Nagy Péter Alapítvány négyezer esztendő örökségéért nek, ami az utóbbi időben gyakran tapasztalható. Valaki ismét lepasszol egy problémásnak tűnő kérdést, udvarias levélben másra hárítja a megtisztelő feladatot, hogy segítse, támogassa a rászorulókat Ha a világkiállítást előkészítő bizottság, s a kormánybiztos más kérdésben is így* cselekszik, nem sok jót jósolhatunk a rendezvénynek. Mindenesetre a battaiak ismét segítségért fordultaik a megyei tanácshoz, s a közeljövőben várható, hogy a tanács testületé elé terjesztik a terület, védetté nyilvánítását. A védettség kimondásáig pedig ajánlatos az ideiglenes építési tilalom kimondása a kritikus részeken. Nem rózsásak a kilátások Sőt, az egységes nemzeti park létrehozása érdekében — hiszen ez- a végső cél — alapítvány megtételére hívták fel a múzeum dolgozói az érdeklődők figyelmét. Természetesen ehhez magánszemélyek, vállalatok, intézmények, szervezetek is csatlakozhatnak. S ha az újságíró szkeptikus is, a múzeum dolgozói továbbra is hallatlan lelkesedéssel végzik értékmegőrző munkájukat, bíznak a világkiállításban és a kormánybiztosban, s természetesén''a' Művelődési Minisztériumban, hogy hozzásegíti őket á régészeti-; a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium pedig, hogy támogatja szándékukat a természeti védettség kimondásával. Hogy a kormánybiztos levelén kívül mi tartja vissza még e sorok íróját a túlzott bizakodástól? Egy szám: közel százmillió forint kellene az előzetes becslések alapján a terület védetté nyilvánításához. A KVM összesen 150 milliót tud természetvédelemre fordítani idén, s alig hiszem, hogy jobbak lennének a kilátások jövőre vagy az azt követő évekre. Köztudott, hogy a művelődési ágazat helyzete sem túl rózsás. Ehhez képest százmillió forint óriási összeg. — Mikor kerülhet sor ön szerint ennek a területnek a védetté nyilvánítására — kérdeztem Rakonczay Zoltán környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhelyettest, a hazai természetvédelem legfőbb gazdáját. — Legfeljebb a következő évezredben — adta meg a nem túl lelkesítő választ a miniszterhelyettes. De mi lesz addig? Fiedler Anna Mária ' Százhalombatta régészeti értékeiről már sokszor írtunk, de ; úgy látszik, még mindig keveset. Hányszor, de hányszor intéz- ! tünk dörgedelmeket a láthatatlan „ellenséghez’', aki semmit í sem tesz azért, hogy megmeneküljenek az idd és az ember I pusztító hatásától a halmok, a bronzkori földvár! Hányszor, de > hányszor írtuk le, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk! ^ Úgy tűnik, eredménytelenül. Újságíró-nemzedékek sora nőtt fel ezen a témán a Pest Megyei Hírlapnál, s az országos sajtó- ban, de jószerivel semmi, de semmi hatást nem sikerült elérni, í Régészeti és természeti védelem alá vonták ugyan a terület > egy részét, de ugyanúgy gazdálkodnak ma is a halmok oldalá- ; ban, mint évtizedekkel ezelőtt, a természetvédelmi területen * pedig házakat építenek az élelmes érdiek. Hiába volt a lelkes battai lokálpatrióták igyekezete, hiába a számtalan ötlet a megmentésre. Pedig most már igazán veszélyben forognak ezek a kincsek, hiszen addig, amíg alig pár százan éltek a vidéken, nem volt aki pusztítsa a több ezer éves emlékeket. Ám, amióta teljesen birtokba vették a környék lakói a területet, megindult az irtóhadjárat is. S bár nem a rossz szándék dolgozik az emberekben, az oktalanság, ostobaság ellen nincs mentség. Végső elkeseredésükben a világkiállításba kapaszkodnak a battai múzeum szakemberei. Most vagy soha felkiáltással levelet írtak Somogyi László kormánybiztosnak, amelyben felhívták a figyelmét a Magyarországon egyedülálló leletegyüttesre. Közel négyezer esztendeje folyamatosan lakott Százhalombatta környéke. Egy 1963- ban végzett ásatás tanúbizonysága szerint bronzkori földvár található az óváros területén, ahol a nagyrévi és a vatyai kultúrára jellemző leleteket találtak. Az itt élő földművelőállattartó népet, a kora bronzkor emberét követte a késő bronzkori, nyugat felől érkező népesség, amely szintén itthagyta emlékeit urnamező temető formájában. De folytatódott az élet a vaskorban is, s a kor vezetői hatalmas halmokat emeltettek sírjaik fölé. Ezek a hallstatti kultúra halomsírmezői. Ám ők sem uralhatták sokáig e földet, mivel az időszámítás előtti negyedik században megjelentek a kelták, akiknek nyomai szintén fellelhetők a vaskori település központjában. S jöttek a fél világot uralmuk alá hajtó rómaiak, akik illíreket és venéteket találtak a mai város területén. A rómaiak közel négyszáz esztendeig éltek itt, hiszen a birodalom határát jelző limes húzódott Batta területén, s ezt bizonyítja a feltárt katonai falu, fürdő maradványa. A népvándorlás sem kerülte el a vidéket, s avarok telepedtek meg itt. A DKV közelében 12 avar sírt tárt fel Tettamanti Sarolta 1975-ben. A honfoglalás korának embere egy előkelő harcos temetkezési helyében hagyta e földön emlékét, az Árpád-korból kemencék, tűzhelyek, sőt, szemétgödrök maradtak fenn. A védetté nyilvánításhoz keresik a támogatókat a múzeum szakemberei, s így jutottak el a kormánybiztoshoz. Somogyi László Balogh Lászlóhoz, a megyei tanács elnökéhez intézett levelében leírja, hogy idegen- forgalmi szempontból óriási fejlesztési lehetőség rejlik Batta régészeti és természeti adottságaiban. Ennek kiemelt jelentősége lehet a világkiállítás idején, s azt követően is a bel- és külföldi turizmus szempontjából. Ezért kéri a kormánybiztos Balogh Lászlót, hogy segítse a battaiak értékmentő munkáját. A levél olvastán már megint az az érzése támad az ember^UaíutáóoL éó ózeaénueb A Pest Megye! Munkaügy! Szolgáltató Iroda (Bp. XI. Karinthy F. út 3.) részletes felvilágosítást ad az alábbi állásajánlatokról a fenti címen, illetve a 185-2411/191, 149-es mellékű telefonon.