Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-05 / 209. szám

1989. SZEPTEMBER 5., KEDD ^»lap 3 O MONDTA Törlés A politika nagy öregjei­nek egyike. Vörös Vince, a Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt elnöke adott interjút a Népfront (89/8.) munkatár­sának. A beszélgetés ért­hetően sokféle témáját fel­öleli napjaink valóságának, s a szokásokhoz híven a megszólaló politikus nem csupán a saját véleményét mondja, hanem egyben pártja álláspontját is. En­nek a kettősségnek a je­gyében fedeztük fel örven­dezve azt a megállapítást, ami szerint „A települése­ken, a falvakban a nép­front jelenléte kitörölhetet­len a közéletből. Hiszen az elmúlt évtizedekben min­den községben ott serény­kedett, s a falusi bizottsá­gait szerintem továbbra is fönn kell tartani, men életképesek." örvendetesen és egyben meglepően józan hang nap­jainkban, amikor bizony sokkal-sokkal többen fog­lalják el magukat a törlé­sekkel, a kitaszításokkal, a kitagadásokkal, mint a ki- törölhetetlenségek, a be­fogadások, a megértések szerepének latolgatásával és elismerésével. Ami akkor is igaz, ha V. V. némely megállapítása — az pél­dául, hogy .......elsődleges c élunk a föld tulajdonvi­szonyának visszaállítása az 1947-es állapotnak megfe­lelően” — vitára hív. A mai feszült helyzetben nem azt tartjuk fontosnak, ami vitatható, hanem ami kö­zös, mert ezek a közös dol­gok vihetnek előbbre. S mert ezeknek a közös pontoknak a keresésében bizony nem kényszerülünk tülekedésre a politika po­rondján, örömmel fedezünk fel minden olyan megnyi­latkozást, amely (még?) a realitások terepén halad, a tárgyilagosság,, útjp.\zői,t kq- vetí. Éilentétben ugyanis a hamari bátrak, a minden voltra sziszegök egyre né­pesebb csapataival, azt tartjuk legfontosabbnak, amit V. V. felelt arra a kérdésre, „mi a legfonto­sabb kérdés manapság?" Azt mondta ugyanis, az, ..hogy a népnek mielőbb javuló helyzetet teremt­sünk." S ez az, ami a tör­léssel elfoglaltaknak eszük­be sem jut... KLIENS Arról sem tudtak, ami már megtörtént Munkásőrök tiltakozása A Magyar Távirati Iroda híradásából a rádió és a te­levízió vasárnap, a napilapok pedig hétfőn ismertettek rész­leteket az MSZMP-reformkö- rök második országos tanács­kozásán bejelentett felhívás­ból, amelyet az azon részt ve­vő munkásőrök közül tettek közzé tízen. Eszerint kifejez­ték, hogy a jövőben ne legyen egy pártnak sem fegyveres testületé, s hogy a munkás­őrséget fel kell oszlatni, és úgy újjászervezni, hogy men­tesüljön a pártok harcától le­gyen más neve, a felvétei ne függjön a párttagságtól. Kö­zölték továbbá, amíg az álta­luk javasolt új fegyveres szer­vezet létre nem jön, addig fegyverükről lemondanak. A Munkásőrség Orszá­gos Parancsnokságára hétfőn egész nap tömegével érkeztek telefonhívások arról, hogy a munkásőrök az egész testü­letben értetlenül fogadták tíz társuk nyilatkozatát. A mun­kásőrök ismeretei szerint a reformkörök e fórumán nem tíz, hanem 23 munkásőr vett részt, a többiek viszont nem írták alá a felhívást. Nyilván tudták, hogy a munkásőrség ma már nem egy pártnak a fegyveres testületé, hiszen az MSZMP Központi Bizottsága 1989. május 8-ai állásfoglalá­sával hatályon kívül helyezte a testület pártirányításáról szóló minden korábbi határo­zatát, míg a Minisztertanács az 1939. június 15-i ülésén ar­ról rendelkezett, hogy egye± dűli irányítója és felügyelője a munkásőrségnek. A nyilatkozók nem vették figyelembe azt sem, hogy az általuk javasolt újítások jó ré­sze már megvalósult, míg más része most van megvaló­sulóban. A munkásőrszolgálat ma nem függ például semmi­lyen párttagságtól. Ezt bizo­nyítja, hogy a munkásőröket nem az MSZMP-szervezetek veszik fel a testületbe, hanem a munkásőralegységek kollek­tívái, másrészt az MSZMP- tagokon kívül jelenleg is szol­gálnak a Szociáldemokrata Párt, a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Ma­gyar Demokratikus Párt, to­vábbá más pártok és szerve­zetek tagjai. Sőt az idén es­kütételre készülő több mint ezer munkásőrjelölt mintegy kétharmada semmilyen párt­hoz nem tartozó magyar ál­lampolgár. A munkásőrségben az orszá­gos parancsnok által kineve­zett reformbizottság működik, javaslataikat a kormány tár­caközi bizottságának továbbít­ják. Ha a lakók is akarják. • • Csörögi vízvezeték-demokrácia Meg nem nagyon értik a csörögi Vörösmarty utca la­kói, hogyan is működik a vízvezeték-demokrácia tele­pülésükön. Mert úgy látják, hogy valami baj van. Né­hány hónappal ezelőtt ugyanis azt tapasztalták, hogy a falut hosszában átszelő utcák közül kettőben lefektetik a vízvezetéket, s a számítások szerint ezután ők kerül­tek volna sorra. Volna — írtuk, s a feltételes mód indo­kolt, mert legnagyobb meglepetésükre, a Vörösmarty ut­ca kimaradt, helyettük a liövctkező, jobbára hétvégi házak szegélyezte utca jutott egészséges vízhez. Mi tör­ténik itt? — kapták fel a fejüket többen is, s nchá- nyan arra gyanakodtak, hogy az üdülők tulajdonosai között „nagy fejesek” vannak, akiknek valamiért kijár a csővezeték telepítésének joga. majd folytatódott a sor má­sokkal. A Vörösmarty utcában lakók nem kezdeményezték az együttműködést, így tulajdon­képpen ők kimaradtak. Ez, s nem valamiféle protekcioniz­mus az oka a mostani pana­szuknak. Am, ha bármikor meggondolják magukat, mi a korábbi feltételekkel őket is segítjük. A tanácselnök joga A vesztesek, a Vörösmarty utca lakói még ma is panasz­kodnak, bár Sándor István sződi tanácselnök szerint — Csörög társközségként kapcso­lódik a közeli településhez — valami nagy-nagy félreértés­ről van szó. — Két ötéves terven át ígérgette a megyei tanács, hogy adnak ötmillió forintot a csörögi vízgondok megoldá­sára, miután a váci kommu­UN/CENTER Információs központ Az Unicbank Rt. Vniccenter néven információs központot hozott létre, amely a magyar vállalatok és magánvállaiko- zások külföldre irányuló tevé­kenységét támogatja, valamint külföldi cégek magyarországi marketingmunkáját, esetleges partnerkeresését segíti. A Unicbank elsősorban a magán- vállalkozások finanszírozásá­ban vesz részt. Ennek során évek óta számos vállalat for­dul hozzá a baniki feladatokon kívüli témakörökben is tanács­adásért. Szűnjön meg a mezőgazda­sági termelőket sújtó kötött árak rendszere, első lépésként a gabonánál, a sertésnél és a marhánál — így foglalt állást határozatában hétfőn a Szabó István vezetésével ülésező Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége. A testület a Pénzügyminisztéri­um. a MÉM és az Országos Árhivatal előterjesztését vitat­ta meg az élelmiszer-termelés pénzügyi szabályozásának módosításáról. Mint a TOT-elnökség írásos anyagából és a vitából is ki­derült: az élelmiszer-gazdaság pénzügyi szabályozására ké­szült munkaanyagban kilá­tásba helyzett intézkedések nem alkalmasak a mezőgaz­dasági termelés fejlesztésé­re, ezért — s mielőtt az a kormány elé kerül — alapo­san át kell dolgozni. A TOT- ban az új szabályozási kon­cepcióról olyan vélemény ala­kult ki. hogy abbán az ösz­tönzés és az érdekeltség rend­szerét, összefüggéseit nem gondolták át alaposan. Enél- kül pedig a mezőgazdásági termelésben dolgozók, a fa­lun élők számára nem bizto­síthatók az iparban és másutt dolgozókéval azonos életfelté­telek, s a mezőgazdasági vál­lalkozók számára nem lehet garantálni az iparban elérhe­tő tőkemegtérülés, gyarapodás feltételeit. Ilyen körülmények között a hazai élelmiszer-ter­melés visszaesése következne be, s ez elfogadhatatlan. A TOT elnöksége megtár­gyalta azt a MÉM-előterjesz- tést is, amelyben megalapoz­zák a kritikus helyzetben lévő mezőgazdasági nagyüzemek működőképességének javítá­sát. Mint ismeretes: az 1980- as évek második felére csak­nem 500 gazdaság került tar­tósan a fizetésképtelenség ál­lapotába. Helyzetük javításá­ra különféle intézkedések tör­téntek, ám ezek csupán a ter­hek mérséklésére voltak ele­gendőek, a végleges megoldás­ra kevésnek bizonyultak. A szakminisztérium ezért prog­ramot dolgozott ki a jelenleg legkritikusabb helyzetben lé­vő mintegy 170-180 alacsony hatékonyságú, többszörösen veszteséges tsz gazdasági sta­bilizálására. Ügyeskednek, manővereznek Teljesítik vagy belebuknak A sertéstelep kapuja nem nyílik meg előttem. „Majd az elnökünk engedélyt ad”, vi­gasztal a portás, de Tóth Já­nos nem adhat engedélyt. Nem, mert éppen tárgyal Gö­döllőn. Már-már feladom, hogy az eddigieken kívül akár egyetlen sorral is többet ír­hassak az Aranykalász Tsz- ről, amikor végre segítségem­re siet Lengyel György fő­könyvelő. Az, hogy siet, azért inkább újságírói túlzás, mert nem re- pes az örömtől: nem szeret nyilatkozni. Megnyugtatom, mi egyszerűen beszélgetünk. — Három község, Kisncme- di, Váchartyán és Püspökszi­lágy határában négyezer-há­romszáz hektárt művelünk meg — mondja. — Szövetke­zetünkben több mint 1500-an dolgoznak. Eddigi ismereteink szerint sikeres gazdasági év lesz számunkra az idei. Szavai igazolásául egy ki­mutatásba pillant, és kiderül, hogy minden idők legjobb bú­zatermését érték el, hektá­ronként hét tonna termett. Összesen 4150 tonna kenyér- nekvalót takarítottak be a földekről. Meghálálta a mun­kát az árpa és a zöldborsó is, előbbiből 630, utóbbiból, vető­magnak, 975 tonnát gyűjtöttek be. Kukoricát és napraforgót kisebb területen vetettek, elő­sem a kínlódásuk. Egy-egy sertésen 200—300 forint hasz­nuk marad, s ez nem ösztönöz az állatnevelésre. Hiába kap­nak jobb tenyészanyagot, mint eddig, és hiába segítünk a tápellátással is. A felvásár­lási áraknak a valódi költsé­geket kellene tükrözniük. Ha tavasszal nem lesz hús a bol­tokban, annak nem örülne senki. A szövetkezetünk mos­tanáig minden évben 5000— 5500 sertést adott le; ez fele­fele arányban a közös és a háztáji hizlalásból jött össze. Gondban lennénk, ha nem építünk saját keverőüzemet. Kizárólag saját szükségletre készítünk tápot. A kisnémedi Aranykalász Tsz-ben az alacsony aranyko­rona-értékű földeken gazdálko­dókhoz hasonlóan igen magas a kiegészítő tevékenység ará­nya. Jól érzékelteti ezt, hogy a tervezett 80S millió forintos árbevételükből 550—600 mil­lió a részesedése. S ami a lé­nyegesebb, a számított 18 mil­lió 300 ezer forintos nyereség java is onnan származik. La­katos-, vasipari üzemeik olyan megrendelőknek dolgoznak, mint például a MÁV vagy az Elzett gyárai. Műanyag-feldol­gozó iparuk termékei nélkül pedig bajba jutna többek kö­zött a fővárosi Kender-Juta Gyár. reláthatóan meglesz a terve­zett 5,5 és 2,6 tonnás átlag. — Szükségünk is van min­den szemre, másként még jobban megnőnének az állat-, tartás költségei — magyaráz­za. — Jelenleg 230-250 tehe-. net tartunk, az egyre jutó éves átlag 5600-5700 liter. Idén is várjuk a megszokott egymil- lió-kétszázötvenezer liter te­jet. A körzetben szakosított szarvasmarha-tenyésztés fo­lyik; a szödi termelőszövetke­zettől kapjuk az utánpótlást, nekik adjuk le a borjakat. Kérdésemre, hogy miért nem juthattam be a telepre a malacokat megnézni, elmoso­lyodik. s így felel. — Nem sokat láthatott vol­na az állatokból. Ugyanis nagy elhatározásra jutottunk. Ta­vasszal lecseréljük a teljes ko­caállományt. Júliusban kez­dődnek a fialások, és folynak az állatorvosi vizsgálatok. Minden ilyen váltás nagy ri­zikó, magas követelményeket támasztanak az egészségügyi előírások. Ha nem tudjuk tel­jesíteni, belebukunk. Most te­hát nincs kihelyezett állatállo­mányunk sem, és hogy a gaz­dák vállalják-e majd október­ben a bérhizlalást, ma még nem tudjuk. Mi reméljük, nem vettük a kedvüket. De csak reméljük, hiszen érthető, ha azt nézik, megéri-e vagy — Óvatosak vagyunk, de tudjuk, hogy a régi módon, vállalkozás nélkül nem megy — gondolkodik hangosan a fő­könyvelő. — Megkeresett ben­nünket az Agroker, hogy lép­jünk be tőkével a közelmúlt­ban létrehozott AGROTRADE társaságba. Egyelőre 300—400 ezer forintos tőkehozzájárulást látunk hasznosnak. Vagy; ajánlatot kaptunk, hogy csat­lakozzunk tőkével a Triál Kft.-hez, ugyanis a Triál mint nagyvállalat megszűnik. Iga­zából azt várjuk, hogy mi­ként működik a társasági tör­vény, nem kockáztathatjuk a közösség pénzét. Találkoz­tunk érdeklődéssel külföldi partnerektől is; a puhatolózó tárgyalásoknál tartunk. Fa- és vasipari cikkek gyártására lé­tesítenének velünk vegyes vállalatot, ök adnák a tőkét, a gépeket, mi a gyártási he­lyet, a munkaerőt. Lengyel György elárulja, hogy az év végi zárszámadás­kor 19-20 millió forint nyere­ségre számíthatnak, és ebben nagy szerepet játszik a fen­tebb említett jó minőségű, ma­gas búzahozam. De az is, hogy minden korábbinál jobban fi­gyelnek a takarékos gazdálko­dásra, például jelentősen csök­kentették a készleteket. — Nap mint nap ügyeske­dünk és manőverezünk, hogy a pénzügyi helyzetünk stabil maradjon — fűzi az eddigiek­hez a főkönyvelő mintegy zárszóul. — Az ország 1200 téesze közül 400-500 a szanálás szélére sodródott, mi megka­paszkodtunk az első 300 kö­zött. Dodó Györgyi nális hulladékot a falu köze­lében nyitott új lerakóhelyen helyezik el — magyarázta az előzményeket a tanácselnök. — A saját szememmel láttam, hogy ez az összeg valóban szerepelt a tervben, de csak az úgynevezett felső sávban, ami azt jelenti, hogy ha min­den jól megy... De tudjuk, a dolgok nem a legkedvezőbben alakultak, s így a tanács költ­ségvetésének csökkentésével együtt a mi támogatásunk is lekerült a napirendről. Ennyi­ben is maradt volna a dolog, ha a sződi termelőszövetkezet elnöke és a váci vízmű igaz­gatója nem ajánlotta volna fel, hogy pénzzel is segítenek gondjaink megoldásában. Az elveszettnek hitt remény újraéledt a csörögiekben. Annál is inkább, mert az ígé­reteket telt követte. A téesz átadott a tanácsnak egy ki­sebb fürdőterületet, amelyet kiparcelláztak, s az így ka­pott pénznek csak húsz száza­lékát kérte a szövetkezet, a többiből már el lehetett kez­deni a vízvezeték telepítésé­nek előkészítését. Önként adták, de.. * Jó hír volt, amikor a vízmű is bejelentette, hogy ad egymil­lió-hatszázezer íorintot. A ter­vek elkészítését a megyei ta­nács fizette, de az már az elején látszott, hogy a néhány esztendeje még huszonhatmil­lióra rúgó összeg, amely má­ra harminchatmillióra emel­kedett, nem teremthető elő egyszerre. Ezért a kivitelezést két ütemre bontották. S tu­lajdonképpen ezzel kezdődött a Vörösmarty utcaiak vitája: az induláskor rendelkezésre álló pénzből csak a gerincve­zetékek kiépítésére és néhány közkút telepítésére futotta. A tanács a helybeliek önkéntes befizetéseire apellált; mond­ván, ha minden család ad két­ezer forintot, lehet folytatni a munkálatokat. E felhívásra azonban csupán valamivel több mint kétszázan nyúltak a pénztárcájukba, a többség, mintegy hatszáz háztulajdonos nem adott egy vasat sem. — A tervezett hattal szem­ben tizenhat közkút működik Csörögben — folytátja Sándor István. — Ám a hálózat bőví­tésére csak annak az utcá­nak volt és van esélye, ame­lyik összefog. Mi vállaltuk, hogy ahol összeadják az épí­téshez szükséges pénzt, arra a szakaszra a tanács költség­vetéséből megvásároljuk a szükséges anyagokat. Először a Lenin utcaiak jelentkeztek, A Sződi Tanács költségveté­sében az idén szerepéi ötszáz­ezer forint a Vörösmarty ut­cai vezetékfektetésre. Az el­nök szerint ez csak a kezdet, mert az is fontos lenne, hogy a lakásokba is bevezessék az egészséges vizet. A folytatás azonban nagyon bizonytalan. A mindeddig csak a közkutak- ra megadott úgynevezett víz­jogi engedély módosítását ugyanis a közelmúltban a Kö- zép-Duna-völgyi Környezetvé­delmi és Vízügyi Igazgatóság egyik tisztviselője látatlanban, a helyszín megismerése nél­kül elutasította. Sándor István felháborodott interpellációjá­ra azután megjelent a Kör­nyezetvédelmi és Vízgazdálko­dási Minisztérium egyik mun­katársa és szóban elismerte, hogy a tanácselnök, aki a lakók megválasztott képvise­lője, jogosult a kérelmet be­nyújtani. A feltétel: új főve­zetéket kell építeni, mert az Erdei Termék Vállalat által is használt cső átmérője kicsi. — Lakásonként tizennyolc- ezer forintot kellene befizetni, s ha legalább háromszáz csa­lád vállalkozik erre. akkor a még fennmaradó összeget a tanács kifizeti — sorolja Sán­dor István. — Társulatot nem alakítunk, mert úgy látom, a mai helyzetben nem enged­hetjük meg magunknak, hogy egy kis közösség négy-öt em­bert fizessen csak azért, hogy ügyeiket intézzék. Ez, mégha többletmunkával jár is, a ta­nács feladata. Emiatt kezde­ményeztem korábban a sző­di—sződligeti közös víztársulat felszámolását is. Ha akarják, meg az idén Ritka ma az a tanácsi veze­tő, aki az általa képviselt em­berek érdekeinek védelmét határozottan, a többséget se­gítve fel tudja vállalni. Sán­dor Istvánnak ehhez megvan a szakmai és erkölcsi hitele, s az ezek mellé párosuló tá­mogatás. Nem véletlen talán az sem, hogy a faluban élő MSZMP-tagok is rá szavaztak, amikor kongresszusi küldöttet kellett választaniuk. Szavának hitele van, s így nem kétel­kedhetünk abban, hogy a Vö­rösmarty utcaiak sem csalat­koznak benne. A tanácselnök szerint, ha az ott élők össze­fognak, még az idén lefektet­hetik a csöveket. Csörögben tehát — ha sza­bad ezt a fogalmazást használ­ni — már javában működik a vízvezeték-demokrácia. De ér­vényes ez, a vízvezeték szó nélkül is. Furucz Zoltán MSZMP-reformhör esitsfowff Nagykőrösi állásfoglalás Az MSZMP Nagykőrös Vá­ros'. Reformköre 1989. augusz­tus 31-én kimondta megalaku­lását. Tagjai azért tartották szükségesnek megszerveződé- süket, mert úgy ítélik meg, az augusztus 21-i városi MSZMP- értekezlet — annak ellenére, hogy programjául éppen a re­formkort szervezők által ké­szítettet fogadta el — nyilván­valóvá tette, hogy az MSZMP jelenlegi városi vezetői, az MSZMP jelenlegi városi fel­építése és vezető szervei nem alkalmasak az általuk is elfo­gadott program végrehajtásá­ra. A reformkor szervezése alapjául szolgáló elvek és cé­lok a következők: 1. Elhatároljuk magunkat az MSZMP eddigi helyi és orszá­gos gyakorlatától, szervezeti felépítésétől. Gondolkodó emberekből álló, önszerveződő, demokratikus pártot akarunk. 2. Elutasítjuk az emberek világnézeti alapokon álló meg­különböztetését. Tagjaink közé várjuk azo­kat, akik elfogadják politikai célunkat, örök értékeket hor­dozó, emberibb társadalom megteremtését. 3. Elvetjük az MSZMP mun­kásdemagógiára épülő kontra- szelekcióját. Célunk az alkotó emberek pártjává válni. Több az ígéret, mint a segítség Esélyegyenlőséget kérnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents