Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-05 / 209. szám
4 ^ßfrifan 1989. SZEPTEMBER 5., KEDD Margó Eltűnt 168 óra Remek műsor! Politikai, társadalmi magazin. Címe fogalommá lett. Igaz, kitalálóját, sok-sok akadályon átbukdácsoló első szerkesztőjét ma már jobb sajtókörökben nem illik másként említeni, mint ilyen-olyan (s a ma használatos jelzőket ismerő olvasó sejtheti, milyen) ÁVO-st, ám ezen cseppet sem csodálkozunk, hiszen a sárdobálás korát éljük, amikor ki-ki érdemeket kíván szerezni azzal, hogy azokat mocskolja, akik tegnap, tegnapelőtt tanújelét adták: a lehetetlen körülmények között is lehetett hadakozni. Most azonban nem ez a témánk, bár szinte bizonyosak vagyunk benne, hogy a műsor mai, elveikben mindig is szilárd szerkesztői és felelős szerkesztője egyszer majd kézbe kapják az ilyen, ürömmel töltött poharat. Ítészek ugyanis mindig' könnyebben teremnek, mint cselekvők ... Most azonban, mint leírtuk, nem ez a témánk. (Bár ez sem akármilyen téma lenne!) Az a furcsa, meglehet, csupán általunk értetlenül szemlélt folyamat a témánk, aminek a végére eltűnt — 168 óra ... Igen, szó szerint eltűnt. Volt ugyanis az az idő, amikor a rádió közéleti magazinját meghallgathattuk a Kossuthon, a szokott időben, szombatonként tizenhat órakor. A másfél óra ki- nek-kinek ízlése, érdeklődése, világlátása szerint szerzett örömet, bosszúságot, ki- kapcsolódást vagy éppen bekapcsolódást, esetleg mindezeket együttesen. S ha nem ért rá tizenhat órakor, ha esetleg — a jobb megértés kedvéért — valamit még egyszer hallani szeretett volna. akkor meghallgathatta a Petőfin, 21.03-kor az ismétlést. Jött azután a kísérlet. Két őrára növekedett a korábban másfél órás műsorideje a közéleti-politikai magazinnak. Kérték a hallgatók véleményét. Ami megoszlott. Aminek többsége nem lehetett helyeslő, mert rövid idő elteltével a szerkesztők közölték: visszaállnak a régi útra, a másfél órára ... Közben azonban, vélhetően a kétórányi terjedelem műsorba szorításának nehézségei miatt, elmaradt az ismétlés. S amikor visszaállt a régi, másfél órányi adás idő, akkor ... nos, akkor, el felejtődött az ismétlések felújítása. Elfelejtődött? Vagy — véljük inkább ilyen irányban meglelni a választ? — alárendeltetett a hallgatói érdek egy másfajta, mert űz leti érdeknek?! Közben ugyanis, míg zajlott a másfél óra vagy két óra kérdezz- felelekje a hallgatósággal, megjelent egy új hetilap, a 168 óra __ Amely nyomta t ásban tette, teszi elérhetővé a műsor anyagát. Illő árért természetesen. Csak nem így és ide som- polygott el az a fránya 168 óra?! Furcsa csere. Ismétlés helyett lap. Mi úgy vélekedünk, az ismétlés, mint korábbi szokás, műsorrend mellett kiadott lap tényleges válasz tási lehetőség lett volna az érdeklődők nem kicsiny tábora számára. Így azonban, az ismétlés 168 óráját eltüntetve, már nem választási lehetőség, hanem kényszer: vagy a műsor, szombaton tizenhatkor, vagy a lap a következő hét elején ... S mert a szombat tizenhat óra sokféle ok miatt nem a legkedvezőbb időpont, az esti ismétlés jó lehetőség volt a mulasztás megszüntetésére, a műsor meghallgatására. Vártuk, heteken át, egyszer csak felbukkan a Petőfi műsorában a korábban megszokott jelzés. Belátjuk, hiába vártunk. A feledékenység, úgy látszik, véglegesnek bizonyult. Vagy az üzleti érdek, a nagyobb példányszám reménye temettette el a korábban megszokottat? Akár ez, akár az előbbi, sajnálatos. Hiszen megtörténhet, sokaknak semmi baj az érdeklődésével, ám a pénztárcájuk már nem állja a lap árát, s akkor ők, aligha vannak kevesen, máris kimaradtak... Kár, hogy valami elveszett. Kár, hogy még annyi sem hangzott el: bocsánat. S a legnagyobb kár, hogy már ott is az üzleti logika diktál, ahol nem lenne szabad ... Mészáros Ottó Száztagúi cigányzenekar Gyermekvárosban a gyermekekért Sok-sok ezer gyermek szomorú sorsa, hogy a családi, szülői környezet hiányát kell éreznie. A gyermekotthonban ugyan szerető gondoskodás veszi őket körül, anyagi létük talán magasabb színvonalú és biztonságosabb, mintha otthon élnének. Ám a természetes emberi vágy erősen él a lelkűkben a család iránt. A fenti gondolatok sokat foglalkoztatták a közelmúltban a magyarorsági cigányság szervezeteinek több vezetőjét is. Mint írják: „Mi, cigány fiatalok, különösen jól ismerjük ezt, hisz közöttünk sokkal nagyobb arányban vannak és voltak állami gondozottak, mint más nemzetiségiek körében. Látjuk azt is, hogy a növekvő állami tehervállalás ellenére még a legpatinásabb, komoly múlttal rendelkező intézményeket is súlyos gondok terhelik." Erre a helyzetre hivatkozva született meg a javaslat, majd a Cigány Ifjúsági Szövetség (CISZ), a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége (MCKSZ) elhatározása arról, hogy a maguk eszközeivel segítséget nyújtanak az állami gondozottak helyzetének javításához. Ennek egyik akciója lesz szeptember 9-én a fóti esemény. Ezen a napon este 7 órakor a gyermekvárosban a gyermekváros javára ad koncertet a száztagú Budapest cigányzenekar. A hosszabb szünet után fellépő együttes bevételét teljes egészében az intézmény javára ajánlja fel. Így hát nem lesz olcsó a jegy, darabjáért száz forintot kérnek. Ügy gondolják, hogy aki a ritka zenei eseményre kíváncsi, egyben segíteni is akar. Nem helyárnak, hanem támogatásnak tekinti, s amit fizet, azt jó szívvel adja. Az oktatás még nem piacorientált Rituálék helyett készség! e j lesztés Szentendrén e tanévtől kísérleti oktatás indul. Az új iskola szellemi atyja Nyvelt Erik, aki beszélgetésünk elején elmondta, hogy Szentendrén eddig három különböző épületben, egy vezetés alatt egyetlen mamutiskola működött; közel száztagú tantestülettel. Valamikor a három intézmény különálló volt. Az összevonással egy idő után csak a problémák halmozódtak fel. Ez a tény, valamint az akkori vezetőség mulasztásai olyan közhangulatot teremtettek, amely válsághoz vezetett. Nyilvánvaló volt, hogy valamit tenni kell. A tantestületben akadt olyan tanár, aki felismerte, hogy változtatni kell. Végül négy pedagógus összefogásával elindult egy új program. Látták, hogy magániskola alapításához nincs elég erejük és eszközük, no meg a törvények sem nagyon teszik egyelőre ezt lehetővé. A tervezésbe közben szülők és pszichológusok is bekapcsolódtak. Sokat segített a tanács változtatási készsége. Ök ugyan nem igényelték, hogy a városban új típusú iskola induljon, de végül segítséget nyújtottak létrejöttéhez oly módon, hogy határoztak a három iskola szétválasztásáról. A régi, nagy tantestületben három csoport alakult ki. Az egyik a régi vezetőség és köre. A másik egy testnevelési és sportérdeklődésű csoport, a harmadik pedig a kísérletező, újat próbáló pedagógusok közössége. Nincs címkézett modell — Nem kértünk kísérleti iskolai státust — magyarázta. Nyvelt Erik —, mivel a jelenlegi oktatási törvény tág kereteket biztosít az elképzelések megvalósításának. Anyagi segítséget sem kaptunk, csak az erre az épületre szánt rendes évi felújítási összeget a tanácstól, az eszközöket pedig a régi intézmény háromfelé osztotta. Ezt hoztuk magunkkal. — Milyen típusú iskolát tér. vetnek itt? — Nem akarunk semmiféle módszert egy az egyben alkalmazni, de bizonyos elemeket a Waldorf- és Freinet-módszerekből és a szentlőrinci kísérletből átvennénk. Saját programunk kidolgozása előreláthatóan több évet vesz igénybe, hiszen sok dolog nem módszer, hanem tapasztalat, józan paraszti ész kérdése. Törekvésünk tehát nem egy címkézett modell felmutatása, hanem az eddigi gyakorlat jó vonásainak kiemelése. Nem inkubátoriskolát, hanem mindenhol, mindenki által követhető mintát szeretnénk alkotni. A Waldorf-iskola nem ismer igazgatót, hanem képviselője van. Ez nem jár plusz fizetéssel, személye évente változik. Mi is szívesen átvettük volna ezt a rendszert, de a jelenlegi szokások, körülmények között ez nem volt lehetséges. Így nálunk az igazgató képviselő dr. Beregnyei József né, és mellette mi négyen, a kezdeményezők alkotjuk a nevelői tanácsot; kontrolláljuk őt. Helyettes nincs, 18 pedagógussal működünk. Az intézményt az iskolavezetés, a szülők tanácsa és a diákönkormányzat irányítja. A döntések nyíltak, ezekről emlékeztetők készülnek, hogy mindenki, mindig megismerhesse valamennyit. Délutáni kínálat — Mi a különbség a már ismert szülői munkaközösség és a szülők tanácsa között? — A szülők tanácsa beleszólhat a valódi stratégiai, de nem szakmai döntésekbe, a szülő bármikor bejöhet az iskolába. Mi szeretnénk szerves kapcsolatban élni a várossal. Sok itt a művész, a muzeológus. közülük nyilván számosán szívesen jönnének rajzórát, történelemórát tartani. Legfontosabb célunk a demokratikus légkör teremtése. Egyaránt érezze jól itt magát a pedagógus és a gyerek. Ne terheljük őket felesleges rituálékkal, például, hogy enni csak a második szünetben lehet, hogy köpenyt kell viselni és hasonlók. Készségfejlesztő iskola szeretnénk lenni. Megtanítani a diákot az információk felhasználására a döntéselőkészítésben, döntésben. A kommunikációs készség fejlesztésében nagy súlyt helyezünk a nyelvtanításra, öt nyelvet kínálunk tanítványainknak: angolt, franciát, németet — ezt nemzetiségi nyelvként — oroszt és eszperantót. A legtöbben két nyelvet tanulnak, de van aki hármat, mert a délutáni kínálatban a számítástechnika és a természetjárás mellett még további idegen nyelv is választható. Az indulás gyötrelmei A korona ékköve Filmsorozat és könyv Rendhagyó módon, szeptember 3-án, vasárnap este kezdődött, majd keddenként folytatódik a Korona ékköve című, 14 részes angol filmsorozat a TV 1 programján. A II. világTv-FIGYELŐ Mestersége: színész.Gimnazista voltam, amikor először láttam színpadon Haumann Pétert, mint színművészeti főiskolást, egy vizsgaelőadáson. Már nem emlékszem a darab címére s arra sem, kik játszottak még benne. Egyetlen dolgot nem felejtettem el: hihetetlenül nagyot alakított a fiatal színész. Már akkor is föltűnő volt kifejező mimikája, amelyet mint rá jellemző sajátosságot a portréfilmben a beszélgetőpartner, Baló György is hangsúlyosan említett. Azóta persze számtalan emlékezetes szerepet mondhat magáénak, s közülük nem egyről csak felsőfokon írt még a legepésebb színházkritikus is. Arra azért kíváncsi lettem volna; vajon egy olyan kaliberű művész, mint Haumann, miféle rossz tapasztalatok alapján fogalmaz föltűnő óvatossággal, hozzátéve, hogy nem szeretné, ha a színházi újságírók és a kollégák . belekötnének abba, amit mond. vagy netán belemagyaráznának valamit. S bár a kérdések egy helyben topogtak, mégis megismertük a művész mellett az embert is. Kevesen mondhatják el magukról, hogy személyiségük és választott hivatásuk olyannyira összeülő lenne, mint Haumann Péter és a színészmesterség. Tulajdonképpen akármiről faggatta is őt Baló György, mindig ide kanyarodott vissza. Mint mondotta, szerencsés, mert létezik olyan foglalkozás — vagy inkább hivatás — a világban, mint a színészet. Azt hiszem, mi, a közönség is szerencsésnek mondhatjuk magunkat — hiszen a szakma szeretete és a tehetség együttesen olyan produkciókat eredményez, amelyekkel maradandó élményt szerez valamennyi színházba járónak. A fasori gimnázium. Ez az az oktatási intézmény, amelyik szinte legendává lett az elmúlt évtizedekben. Csodálatos történeteket lehetett hallani az egykori diákoktól kitűnő szelleméről, kiváló, nagy tudású pedagógusairól és arról az értékes útravalóról, amelyet ez az iskola adott a diákjainak. Tavaly, amikor először hallottam arról, hogy 37 évnyi szünet után ismét megnyitja a tanulók előtt a kapuit az egykori, 1823-ban alapított Budapesti Evangélikus Gimnázium, rögtön arra gondoltam, hogy most talán többet megtudhatunk arról, mi volt a titka ennek az intézménynek. A gimnáziumról készült dokumentumfilm is erre kereste a választ. Az egykori növendékek mindegyike azt hangsúlyozta, hogy tudós tanáraik voltak, akik tiszteletet ébresztettek diákjaikban, és ugyanakkor tanulásra inspirálták őket. Valamennyi ott tanító pedagógus autonóm személyiségként ' foglalkozott a gyerekekkel, s mindegyik rendelkezett a tudományos kutatói és lelkiismereti szabadsággal. A tanári kar tagjai között akad olyan, aki maholnap már hetvenesztendős. Valaha ott tanított a fasoriban, s most visszajött, mert kor ide vagy oda, ezért az iskoláért mindent! És a fiatalok? Büszkék és boldogok, hogy itt taníthatnak, mert ebben az intézményben bizonyosan sokra becsülik az emberi értékeket, s az sem. kétségei, hogy itt a pedagógus számára az a legfontosabb, hogy megértse, elfogadja a diákjait és azok is őt. Valami nagyszerű hagyomány folytatódik, és ugyanakkor egy jó kísérlet is kezdetét veszi. Pedig nem lesz könnyű dolguk a tanároknak a 46-47- es osztálylétszámok mellett. S mit mondanak a növendékek? Olyasmit emlegettek, hogy az igazgató mindegyikükkel beszélgetett és nem a tanulmányi eredményre volt elsősorban kíváncsi, hanem arra, hogy jövendő diákja emberileg milyen. Azt remélik, hogy kihozzák belőlük mindazt, ami bennük van. Sokat várnak és várhatnak iskolájuktól, hiszen azt hallották, itt minden tanár eleve két nyelven beszél, és kutatómunkát is kell végeznie a tanítás mellett. A gimnázium nyíltan vállalja, hogy szellemi elitet kíván képezni, ám ez nemcsak különleges képességet, hanem jókora erkölcsi tartást is jelent — és éppen erre van szüksége a társadalomnak. Műhelyt kívánnak létrehozni, ahol a szabadság és a humánum szellemében tanítják a gyerekeket, miközben arra törekszenek, hogy minél szélesebb ismereteket nyújtsanak számukra. De jó lenne, ha hasonlóképpen gondolkoznának a többi oktatási intézményben is, s nem csak néhány száz diáknak adatna meg a méltán elvárható valódi tudás! Körmendi Zsuzsa háború idején Indiában játszódó történet egy angol család életén keresztül mutatja be az indiai nép függetlenségi harcát. Az író Paul Scott — aki a háború alatt maga is Indiában szolgált a hadseregben — hatalmas „tablón" jeleníti meg az indiai brit uralom végnapjait. Az Európa Könyvkiadó példás gyorsasággal követte a Magyar Televízió műsortervét. A sorozat vetítésével egy időben jelenik meg a regényfolyam négy kötetben. Az első rész A korona ékköve, a második A skorpió napja, a harmadik A csend tornyai, a negyedik a Préda felosztása címen lát napvilágot. Újdonság az is, hogy egyes csoportoknál megpróbáljuk a nyelvtanítást az eszperantóval kezdeni, és erre, mint alapra építjük a többi nyelv oktatását. A technika tantárgyat differenciáljuk a fiúk között is, a lányoknál pedig a fő hangsúlyt a háztartási ismeretekre, környezet- és életmódkultúrára helyezzük. A tantárgyakat természet-, társadalomtudományi jellegű tömbökre osztjuk. Gerincüket a tudománytörténet, illetve az archaikus népi kultúra adja. Ez megjelenik a kézimunkában, népi játékokban is. Szeretnénk létrehozni az erdei iskolát. A biológiai, földrajzi ismereteket tavasszal és ősszel egy hétig természetközeiben nyújtanánk. Eddig minden energiánkat lekötötte az épület felújítása, berendezése, a munkatársak toborzása. Nem minden jelentkező érti még céljainkat, de van egy markáns mag, amely majd átadja tudását az újonnan jövőknek. — Miféle visszhangra, sikerre számítanak? — Az oktatás ma még nem piacorientált. Ha mi jól fogunk dolgozni, egyre több ember akarja majd hozzánk járatni a gyermekét. Ez pontos mutató, hiszen a szülő mindig tudja, mi a legjobb a gyereknek. Mi azonban ebből nem fogunk profitálni, a bérünk nem változik, körülményeink pedig egyenest romlanak majd, mert magasabbak lesznek az osztálylétszámok. Jó lenne az ilyen gondokra megoldást találni, ezzel máshol is ösztönözni lehetne a nívósabb munkát az oktatásban. Szegő Krisztina Demográfiai csúcs a középiskolákban Véget ért a vakáció Hétfőn a hazai általános és középiskolákban megkezdődött a tanítás. A hét végi tanévnyitó ünnepségeken mintegy 125 ezer első osztályos kisdiákot köszönthettek az iskolákban, velük együtt mintegy 1 millió 180 ezren tanulnak az új tanévben az alapfokú intézményekben. Az általános iskolások száma ezúttal is tovább csökkent, csaknem 60 ezerrel kevesebben járnak ebbe az iskolatípusba, mint tavaly. A gimnáziumok első évfolyamain több mint 34 ezren, a szakközépiskolák első osztályaiban mintegy 48 ezren tanulnak idén, az elsős szakmunkástanulók száma pedig több mint 83 ezer. A megye általános iskoláiban 111 ezer 600 gyermek ült a padokba, közülük több mint 11 ezer az első osztályos. A demográfiai csúcs a nyolcadik osztályt és a középiskolák első osztályát érte el. Ez a két évjárat a legnagyobb létszámú, nekik olykor még tantermet sem sikerül biztosítani, kabinetrendszerben vagy szükségtantermekben tanulnak. Ugyanakkor eredménynek tekinthető, hogy néhány, korábban körzetesített iskola visszakapta az önállóságát, a gyerekek nem utaznak más faluba. Ahol sikerül megteremteni ennek a feltételeit, ott a tendencia mindinkább érvényesül a jövőben. Ám csak akkor, ha nem a tanítás színvonalának rovására történik mindez. Gondot okoz, hogy évről évre csökken az érdeklődés a mélyebb általános műveltséget adó gimnázium iránt. Ugyanakkor mind több a jelentkező a szakközépiskolákba. Sokan jelentkeztek óvónőnek, népszerű a vendéglátó-ipari képzés és számosán választják a gyorsan keresethez juttató ipari szakmákat. Megkezdték az egészségügyi utánpótlás oktatását a kere- pestarcsai nővérképzpben, Cegléden pedig kereskedelmi és vendéglátóipari szakközép- iskola nyílt. A tankönyvek — egy-két közismereti kiadvány kivételével — időben megérkeztek az iskolába. Mivel az első osztályos Képek könyve című rajztankönyv, a 7. osztályos földrajz, illetve a 8. osztályos fizika tankönyv csak augusztus végére készült el, e kiadványokat több helyütt néhány nap késéssel vehetik kézbe a diákok. A tankönyveket egyébként ezekben a napokban az iskolákban kaphatják meg a diákok. Az 1989—90-es tanév első féléve 1990. január 31-ig tart, az iskolák február 9-ig adnak értesítést a diákok tanulmányi eredményeiről. A téli szünet 1989. december 21-től 1990. január 2-ig tart. A tavaszi szünet április 5—17. között lesz, s a tanév 1990. június 8-án fejeződik be.
