Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-04 / 208. szám

1989. SZEPTEMBER 4., HÉTFŐ ÜiilÉ 3 Grósz Károly üdvözlete A Miinnich-társaság közgyűlése A Munkások Marxista—Le­ninista Pártja anarchista szí­nezetű kezdeményezés, ahhoz a Münnich Ferenc Társaság­nak (MFT) semmi köze, attól egyértelműen elhatárolódik — jelentette ki Aggod József, az MFT intézőbizottságának al- elnöke a társaság közgyűlésén. A közgyűlést levélben üdvö­zölte Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Ebben egyebek közt rámutatott: nagyon rokonszen­ves számára, hogy a Münnich Ferenc Társaság nem a taga­dás ma oly divatos álláspont­ját képviseli, hanem az előre­mutató közös cselekvés módo­zatait kutatja. Aggod József beszámolójá­ban hangsúlyozta: a társaság célja a népi demokratikus és szocialista forradalom vívmá­nyainak megőrzése, továbbfej­lesztése. Az olyan reformokat ellenzik, amelyek a szocialista értékek elsorvasztását céloz­zák. Ugyanakkor síkraszáll- nak a népi, demokratikus és szocialista célzatú reformo­kért, sőt, a radikális átalakí­tásokért. Az MSZMP-nek meg kell tisztulnia — hangoztatták a tanácskozást követő sajtótájé­koztatón egyebek között az el­nökség tagjai. A pártban ki­alakult két vonal, a kommu­nista, illetve a reformista vagy más elnevezésű vonal tartósan aligha maradhat fenn ugyan­azon a párton belül. Lehetsé­ges, hogy októberben két kong­resszus ülésezik majd, de az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem lesz kongresszus — fogal­mazták meg. BÁNYÁSZNAP! ÜNNEPSÉGEK Nehéz helyzetben Szombaton országszerte foly­tatódtak a 39. "bányásznap vál­lalati, üzemi ünnepségei. Bizakodó hangulatban ün­nepeltek a bauxitbányászok Tapolcán. Optimizmusukra az adott okot, hogy a bányászün­nepre már egyértelművé vált: a Magyar Alumíniumipari Tröszt és a Bakonyi Bauxitbá­nya Vállalat meg tud birkózni a számukra kedvezőtlen áp­rilisi kormánydöntésből adódó nehézségekkel, a nyírádi bá­nya bezárásának következmé­nyeivel. Erre utalt köszöntő szavaiban Fazekas János, a vállalat vezérigazgatója és a Hévízi-tó védelmében tett alu­míniumipari áldozatokról szólt Horváth Ferenc ipari minisz­ter is. Hangoztatta: a bányá­szok számára kedvezőtlen döntés után hozott intézkedés- sorozat jó példa arra, hogy ne­héz helyzetben miként működ­het együtt a kormány és a vállalat. A MAT ugyanis ma­gára vállalta a bányák bezá­rása miatti két és fél milliárd forintos többletköltséget, to­vábbi félmilliárd forintnyi vagyonveszteséget, és gondos­kodik a bauxitbányászok fo­lyamatos foglalkoztatásáról. A kormány pedig felmentést adott a trösztnek az állami alapjuttatási járadék fizetési kötelezettsége alól, továbbá kedvezményes nyugdíjazási le­hetőségeket biztosított. Az el­múlt hónapokban a bauxitbá­nyászok rendkívül fegyelme­zett és áldozatos munkát vé­geztek, s ennek köszönhető, hogy jó ütemben halad a bau- xit gyorsított kitermelése, és Értelmiségi Fiatalok Szövetsége Kétezer meghívott Ígéretes kezdés után mély hallgatás — így foglalható ösz- sze az Értelmiségi Fiatalok Szövetségének eddigi rövid története. Április 2-án a DE- MISZ tagszervezeteként ala­kult meg az ÉFSZ, hogy a szét­forgácsolódó értelmiségi erő­ket valamelyest összefogja. A szerveződés híre Pozsgay Im­re államminisztert, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját is felvillanyozta, aki részt vett az alakuló közgyűlésen, s rá­mutatott akkor: a fiataloknak az értelmiségi küldetést lebe­csülő időszak után kell utat keresniük. A tavasz óta érzékelhető csend azonban csak látszóla­gos — nyugtatott meg dr. Le- hóczky Pál, az ÉFSZ ügyve­zetője. A . mélyben” nagy erők munkálnak. Április óta kivált a szövetségből a Külügymi­nisztérium mintegy 400 fős tagcsoportja, mivel úgy gon­dolták, hogy mégsem a politi­kát, hanem az érdekvédelmet teszik érdeklődésük és tevé­kenységük középpontjába. (Az ÉFSZ — a platformja szerint — „sajátos rétegértékek és ér­dekek képviseletére szervező­dött önálló ifjúsági politikai szervezet’’.) Az egyes megyei és városi tagcsoportok pedig — eltérő létszámmal és eltérő aktivitással ugyan — általában megtalálták a testhezálló fel­adatokat. Hogy erről a közvé­lemény miért nem értesült? Nos, erre a kérdésre is kere­si majd a választ a szeptem­ber 9-re összehívott választ­mányi ülés. Hollókőn tartják majd a megbeszélést, amelyre meghívták az egyes helyi cso­portok képviselőit. Szó lesz itt sok más kérdés mellett a nyil­vánosság szerepéről is. Októ­ber 13-15 között pedig orszá­gos tanácskozást tart az ÉFSZ, amelyre minden egyes tagját meghívja. Legkevesebb 200 fia­talt várnak ide, ám ha min­denki elmegy, tízszer annyian is lehetnek a fórumon. A kül­ügyi fiatalok kiválása ellené­re ugyanis az országos taglét­szám az áprilisi ezerhétszáz- ról kétezer körülire növeke­dett. Közülük kétszázharminc- négyen Pest megyében tevé­kenykednek. Megyénk fiatal­jai éppoly „buzgalommal” pro­pagálják tevékenységüket, mint a tagcsoport. Vagyis, nem hallani róluk semmit. De talán — a tájékoztatásról ter­vezett megbeszélések után — kedvezően változik ez a hely­zet. — Meglehet persze, hogy azért van ez a csend az ÉFSZ körül, mert tovább tart önma­ga gúzsbakötöttsége — sze­geztem a feltételezést Lehóczky Pálnak. — Az alakuló köz­gyűlés után elsősorban az a kérdés foglalkoztatott, hogy egyáltalán működőképes lesz-e az ÉFSZ. Az ottani részvevők ugyanis annyi jogi garanciát halmoztak fel, hogy az már le­hetetlenné tesz mindennemű cselekvést. — Kétségtelenül túlbiztosí­tásra törekedtek az akkori fel­szólalók, hogy ne veszélyeztet­hesse semmi az ÉFSZ műkö­dését. A szabályözönnek két alapvető oka volt. Egyrészt a különféle kérdések intellek­tuális megközelítése, másrészt pedig a leírt szó értékének túlbecsülése vezetett oda, hogy minél több garanciát igyekez­tek belegyömöszölni a szerve­zeti és működési szabályzat­ba. Mindennek ellenére úgy vélem, sok értékes gondolat is megfogalmazódott akkor. Azt viszont nem ártott volna job­ban tudatosítani, hogy mind a működésünkről, mind pedig a programunkról megfogalma­zott vélemények, elképzelések ajánlás jellegűek. Kötelező ér­vényű döntést még az országos tanácskozás sem hozhat a tag- szervezetekre vonatkozóan. A vitákból, felvetésekből, ötle­tekből viszont valamennyi tag­csoport meríthet. Meggyőző­désem, az ÉFSZ előbb-utóbb rátalál önmagára, s megleli annak módját is, hogy a tag­csoportok miként cserélhetik ki az eddiginél biztonságosab­ban és rendszeresebben a ta­pasztalataikat. Lehetne még a kérdéseket sorjáztatni. Ettől azonban visszatart, hogy a választ úgyis csak szóban kaphatnánk meg. Márpedig a tettek beszédeseb­bek. Az ÉFSZ-nek — ha nem akar a „felnőtt társadalom" hibáiba esni, s ha valóban helyreállítani szándékozik az értelmiség megtépázott rang­ját és szerepét — beszédes cselekedetekkel kell elmagya­ráznia a szándékait. Kovács Gyula az új csabpusztai bánya meg­nyitása. A Duna—Tisza közén 25 esztendővel ezelőtt megkezdő­dött szénhidrogén-kutatás és -termelés negyedszázados ju­bileumát, valamint a bányász­napot köszöntötték kiskunha­lasi ünnepségükön a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat dolgozói. Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes tartott ün­nepi beszédet, amelyben töb­bek között kifejtette, hogy helytelen a bányászat egészét gazdaságtalannak tekinteni. Rámutatott arra, hogy vannak jól gazdálkodó, nyereséges szénbányák, amelyek jövőjét elsősorban a korszerűsödő ha­zai széntüzelésű erőművek állandósuló szénigényei ala­pozzák meg. Változatlanul meghatározó szerepe marad a gazdaságosan termelő bányák­nak a lakosság tüzelőellátásá­ban is. Czipper Gyula elmon­dotta, hogy kőolaj- és föld­gázbányászatunk szolgáltatja jelenleg a leggazdaságosabb hazai energiát. Önköltsége ugyanis csupán egyharmada a világpiaci árakénak. Ám a geológiai és geofizikai kuta­tások az utóbbi tíz évben ke­vesebb új készletet fedeztek fel, mint amennyit az ágazat kitermelt. így várhatóan a termelés is mérséklődik az ezredforduló­ra. kőolajból 1,8-ről 1,5 mil­lió tonnára, földgázból pedig 6,1-ről 4 milliárd köbméter­re. Ezért az importot fokozni kell, s a tervek szerint szük­ség lesz a korábban épített Adria távvezetékre is. Az energiamérleg egyensúlyának megőrzésében fontos feladat újabb föld alatti gáztárolók megépítése, ezt a téli és a nyári földgázfelhasználás kö­zötti háromszoros eltérés in­dokolja. Pécsett szombaton a bara­nyai bányásznap hangulatát beárnyékolták a három me­cseki bányavállalat, az urán- és szénbányászat, valamint az aknamélyítés jövőjével kap­csolatos aggodalmak, nem ke­vésbé a három nappal ezelőtt lezajlott bányászdemonstráció utóhatásai. Pécsett, Komlón és a többi baranyai bányatelepülésen a korábbi évekhez képest vissza­fogottabb bányásznapi prog­ramot szerveztek. Egyebek kö­zött elmaradt a hagyományos politikai fórum. Ezt bizonyos fokig ugyanis helyettesítette az augusztus 30-i munkásgyű­lés, amelyen az iparág és a szakszervezet vezetői találkoz­tak a mecseki bányászokkal. A pécsi Szent István téren mindenesetre most megszer­vezték a szokásos Sajtó ut­cát. alkalmat adva a közön­ségnek a különböző sajtóorgá­numok, valamint a rádió és a televízió munkájának megis­merésére. Komlón bányatör­téneti kiállítást rendeztek és helikopteres városnézést szer­veztek. Szombaton este bányász­lámpák és fáklyák- fényénél megkoszorúzták a pécsi és a komlói bányász emlékművet, s mindkét mecseki városban tűzijáték zárta az ünnepi prog­ramot. (Folytatás az 1. oldalról.) csületes, tisztességes pártta­gok tenni akarása. A megúju­lásra esélyt lát azért is. mert a reformok iránt a nem csak szavakban elkötelezett pártta­gok mellett mindig ott voltán: és vannak azok a pártonkívü- liek is, akik tetteikkel, kiálla­saikkal kivívták a társadalom megbecsülését. Véleménye sze­rint, ha a reformkörök nem a kizárólagosságra, hanem min­den, a jövőért, a felemelkedé­sért tenni akaró erővel együtt­működésre törekednek, s így meghatározó tényezővé válnak a pártkongresszuson, akkor a plénumot követően a párt talpra fog állni, és figyelmét a választásokra koncentrálhat­ja. Németh Miklós a reform­körök önálló platformalakí­tási szándékával összefüggés­ben felvázolta azt oz MSZMP-n belül kialakult két fő irányvonalat, amely köré sok és sokféle létező platform, illetve program csoportosít­ható. Az egyik fő áramlat ra­dikálisan szakítani kíván az eddigi modellel, s a másik is reformokat hirdet, de az eddi­gi módon, tehát sok kompro­misszummal és lassabban akarja végrehajtani a változ­tatásokat. Szerinte az olyan part, amely ezt a sokszínűsé­get kompromisszumokkal akarja feloldani, nem fog megújulni, nem bízhat abban, hogy nyerni fog a nyílt, sza­bad és demokratikus választá­sokon. A vasárnapi plenáris ülést követő politikai nagygyűlésen elsőként felszólaló Nyers Re­zső, az MSZMP elnöke elöl­járóban megerősítette a ta­nácskozás állásfoglalását, mi­szerint új szocialista pártra van szükség. Utalva arra a tanácskozáson is lezajlott vitára, hogy gyöke­resen új vagy megreformált pártra van-e szükség, ismétel­ten kijelentette: az MSZMP- ből kell reformpártot kiala­kítani. Ugyancsak a reform­korok vitáját felidézve leszö­gezte: a párt egészéhez képest nincsenek többségben azok, akik a reformok tudatos val­lói, vállalói és harcosai. Ök meghatározó kisebbséget gl- kotnak, de ez nem jelenti azt, hogy a többség reformellenes. Az igazi kérdés az, hogy a még bizonytalan párttagokat sikerül-e a reformerőknek megnyerniük, vagy a kételke­dés és a keserűség keríti ha­talmába őket? A párt elnöke részletesen szólt az MSZMP törekvéseiről, Levél az MSZMP tagságához és a kongresszusi küldöttekhez Elvtársak! A párt történelmi jelentőségű kongresszusra készül. Pártunk sorsa a tét! Teremtsünk együtt olyan szocialista pártot, ámelynek gazdája a tagság. Válasszunk hiteles vezetőket, ellen­őrizzük őket és hívjuk vissza őket megbízásukból, ha akaratunknak nem tesznek eleget. Alkossunk olyan pártot, amely szakit a bürokratikus központosítással. Olyan pártot, amely minden együttműködni kész poli­tikai és szellemi erővel képes megvalósítani az európai szintű modern Magyarországot. Az államszocializmus, az állampárt történelmi zsák­utcába vezette az országot. Általános válság alatt szen­vedünk. Törjünk ki ebből a válságból, véglegesen sza­kítsunk a kudarcra kárhoztató sztálini modellel. A kongresszusi küldöttektől olyan program, alapsza­bály megalkotását várjuk, amely biztosítékot teremt céljaink, érdekeink, értékeink érvényesítésére. Azt vár­juk tőlük, hogy csak olyan személyiségeket válassza­nak meg a párt vezető szerveibe, akik a környezetük­ben kifejtett tevékenységük alapján rászolgáltak a bi­zalomra. Az országosan ismert politikusok közül csak azok kerülhetnek a vezető testületekbe, akik személyi alkalmassága, reformkötelczettségc, erkölcsi feddhetet­lensége közismert, akik nem önnön becsvágyuk eszköze­ként kezelik a pártot, hanem ellenkezőleg, a pártmoz- galom érdekeinek szolgálatába állítják képességeiket és személyi ambícióikat. Mi. az országos tanácskozás küldöttei, résztvevői el­tökéltük, hogy a párt minden rcformelkötelezctt tagjá­val összefogva ilyen pártot teremtünk. Hosszú éveken át minden energiánkkal, legtisztább szándékainkkal, alkotó gondolatainkkal építettük ezt az országot, és sze­mélyes fájdalmunk a kudarc. Most itt a lehetőség új lapot kezdeni, új pártot teremteni, elősegíteni, hogy hazánk ismét elfoglalhassa helyét az emelkedő nemze­tek sorában. Kongresszusi küldötteink e törekvések képviseletére önálló küldöttesoportot alakítanak, támogassátok őket! A döntés a Ti kezetekben van. Budapest, 1989. szeptember 3. Az MSZMP-reformkörök és -reformalapszervezetek II. országos tanácskozása Elősegíteni a békés átmenetet Ellenzéki találkozó Gödöllőn a politikai egyeztető tárgyalá­sokon képviselt magatartásá­ról. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta: a többpártrend­szert elvi alapon kell elfogad­ni, mert társadalmi értéket fog hordozni a szocializmus, a magyar nép számára. De senki ne gondolja azt, hogy a nép érdeke száz százalékig bármi­kor azonos a pártok egyezte­tett érdekével. A társadalmi szervezetek és a társadalom önszerveződései teljesíthetik csak ki a pártok útján szerve­ződő magyar demokráciát — hangoztatta. Nyers Rezső foglalkozott a modellváltás-rendszerváltás dilemmájával is, a modellvál­tás mellett téve le voksát. Szerinte modellváltásra van szükség abban az értelemben, hogy ez a politikai és gazda­sági rendszer megreformálá­sát, megváltoztatását jelenti. Végezetül a párt újjászü­letésének folyamatáról, s az újjászületett párt feladatairól elmondottak összegzéseként rámutatott: amikor az MSZMP megalakult, búcsút mondott a Magyar Dolgozók Pártja politikájának. Legalább ugyan­ilyen jelentőségű változásra van szükség most a pártmoz­galomban. Az MSZMP elnökének sza­vait. követően Győrffy István, a Zala megyei reformkörök országgyűlési képviselőjelöltje mutatkozott be a gyűlés részt­vevőinek. Az MSZMP képviselőjelölt­jét Pozsgay Imre, a párt el­nökségének tagja követte a szónoki emelvényen. Beveze­tőjében hangoztatta, hogy kö­zeledve a kongresszushoz, küzdvén egy jó kiegyezésért a nép javára, a színvallások ide­je is eljött. Szerinte a párt sem a po­litikai egyeztető tárgyaláso­kon. sem a nép szemében nem erőtlen, mert bár veszteségei hitelben és tekintélyben is óriásiak, most nem hatalmi tényezőként, hanem politikai küzdöfélként kíván részt ven­ni a tárgyalásokon. Pozsgay Imre fontosnak tar­totta tisztázni, hol húzódik a párton belüli erők kompro­misszumkészségének határa. Ez nem jelent ítélkezési jogot, de megbékélésre sem ad le­hetőséget a reformerőkétől merőben eltérő koncepcióktól. Egy ilyesfajta magatartás a nemzet félrevezetését jelente­né, a reformerők saját vere­ségüket készítenék elő. Ezzel összefüggésben hangoztatta: kiegyezésre, egyezkedésre a homlokegyenest más nézetet vallók között nincs lehetőség. A nyílt elhatárolódással sze­rinte a párt reformerői tiszte­letet. becsületet vívhatnak ki a még ingadozó párttagság kö­rében. s e lépéssel tárgyalási alapot is teremthetnek a nem­zet számára. Véleménye szerint a meg­újuló magyar szocialista párt nem számíthat tévedhetetlen, kizárólag tiszta lappal induló emberekre. Akiket viszont va­lóban súlyos felelősség terhel az elmúlt évtizedek hibás dön­téseiért — s bennük nincs ke,t- lő önmérséklet, önismeret —, a párt kérje őket arra, hogy ne vállaljanak tisztséget, illet­ve tegyen róla. hogy ne vállal­hassanak funkciót. Az országgyűlési választások előkészületeinek gyakorlati kérdéseiről a hétvégén kétna­pos konferenciát tartottak a Gödöllői Ellenzéki Kör szer­vezésében a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen, különbö­ző alternatív szervezetek mintegy háromszáz tagjának részvételével. Elsősorban azok a stratégiai, taktikai, jogi kér­dések kerültek szóba, ame­lyekben a választásokon az ellenzéki szervezetek együtt­működve kívánnak majd fel­lépni, hogy — amint többen is kifejtették — a szabad vá­lasztásokkal elősegítsék az egypártrendszerről a többpárt­rendszerre való békés átmenet feltételeinek megteremtését. A tanácskozást bevezető előadás­ban Roszik Gábor, a nemrég megválasztott gödöllői ellenzé­ki országgyűlési képviselő egyebek mellett elmondta: az igazi demokrácia megteremté­séhez most kedvezőek a kül­politikai feltételek. Itthon a kormányzatnak a félelemmen­tes légkör megteremtését, a munkásőrség feloszlatását, a fegyveres erők, karhatalmi szervek pártellcnőrzésének haladéktalan megszüntetését kell elérnie. A jogállamiság­nak ugyancsak feltétele — hangsúlyozta a képviselő — az alapvető emberi, polgári, politikai jogok, a sajtószabad­ság, a véleménynyilvánítás szabadságának maradéktalan biztosítása, s a még létező diszkriminációk megszünteté­se. Ugyanakkor fontosnak ítélte meg a bírói független­ség helyreállítását. A képvise­lő javasolta, hogy ezek a szempontok a választási küz­delmekben az ellenzéki szer­vezeteknél hangsúlyozottan kapjanak szerepet. A tanácskozáson felszólaltak még többek között az MDF, a Fidesz és az SZDSZ képvise­lői. Vasárnap szekcióülésekre került sor, majd plenáris ülésen összegezték a tanács­kozás tapasztalatait. A megyei reformkörök koordinációs tanácskozá­sának következő összejöve­telét 1939. szeptember 6-án 16 órakor tartják a Pest Megyei Pártbizottság ötö­dik emeleti tanácstermében (XII., Nagy Jenő u. 5.). A szervezők várják a megyé­ben működő reformkörök és alapszervezetek képvi­selőit. A tanácskozáson szükséges többek között megvitatni a reformkörök képviseletét a megyei párt értekezleten és a reform küldöttcsoport megalakítá­sának lehetőségét. Uj szocialista párttá építsük át az MSZMP-t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents