Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-04 / 208. szám

4

^fíwian

1989. SZEPTEMBER 4., HÉTFŐ

Börzsöny-napok — immáron ötödször

Tájh az Ipoly tölgy esen, vendégség Letkésen

Kegyesek voltak az égiek a Börzsöny Baráti Kör tagjai-'í hoz, s a hosszú, borongós idő után végre kisütött a nap, és simogató melegével járult hozzá az ötödik Börzsöny-napok sikeréhez. Bizony,, már ötödször került sor szombaton erre az eseményre, melynek — Kemence, Szob, Diósjenő és Verőcemaros után — ezúttal Let- kés adott otthont.

S az Ipoly menti község la- ' kói mindent bedobtak, hogy emlékezetessé tegyék az ösz- 6zejövetelt. Hetekkel ezelőtt megkezdődött a készülődés, szervezték a programokat, sü- / tötték a süteményeket, hiszen nemcsak a környező, börzsönyi falvakból várták a vendégeket, hanem az Ipoly túlsó oldaláról, a csehszlovákiai Szálkáról is.

Az egész napos rendezvénysorozatot dr. Sághy Vilmos nyugalmazott miniszter, a Kö-te. zép-Duna-völgyi Intéző Bízott- > ság elnöke nyitotta meg. Szólt || a Börzsöny-napok jelentősé- ■ géről s a vidék természeti %r szépségeiről, kulturális szere- i péről. Köztudott, hogy az or-’: szág négy kiemelt üdülőkörzetének egyike a Dunakanyar, s |t ennek egyik gyöngyszeme a Börzsöny. Az Ipoly és a Duna által közrefogott terület még érintetlenül őrzi a reá oly nagyon jellemző táji és természeti értékeket. S egyike az ország azon részeinek, ahol ^ sikerült megállítani a civilizáció pusztításait.

Ebben óriási szerepe van a helybéliek egészséges lokálpatriotizmusának, hagyomány- őrző munkájának, melyben segítségükre vannak az innen elszármazottak is. Az esztendők óta tartó közös munka eredményeként sikerült feltárni mindazokat a kulturális, természeti kincseket, amit a Börzsöny lankái őriznek. Sőt! Nemcsak feltárták ezeket, tovább ápolják őket, s így a nagyközség számára is elérhetővé váltak. Például a Börzsöny-napok keretében, amit idén is sikerült megrendezni a nehéz gazdasági körülmények ellenére.

A szülőföld szereteti

Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke, a terület országgyűlési képviselője felhasználta az alkalmat, s néhány szóval beszámolt az Országgyűlés munkájáról, s külön Ikitért az Ipoly menti falvak életében oly fontos nagymarosi erőműre is. Szólt arról, hogy pályázat keretében a megye két elmaradott térsége, Nagykáta környéke és az Ipoly mente kap támogatást az ellátás javítása érdekében. Ezt bárki igénybe veheti, magánvállalkozó és vállalat egyaránt. A mohi atomerőműről elmondta, hogy hasonló a paksihoz, s eredetileg a jövő év őszére tervezték az első blokk átadását, de úgy tűnik, csúszásra kell számítani. Egyébként a csehek tagjai a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek, így rájuk is azok az előírások vonatkoznak, mint a fejlett nyugati

színpadon a nagybörzsönyi pávakör tagjai

országokra, s a szomszédok vállalták, hogy eleget tesznek a nemzetközi szabvány követelményeinek.

A képviselő munkáját részletesen taglaló tájékoztató után Balogh László átadta Letkés új létesítményét, az oktatási és sportközpontot. Nagy dolog manapság, ha a mai világban egy ilyen intézménnyel gazdagodik egy kis község. Igaz, ebben oroszlán- részük volt a helybelieknek, akik szombatjukat, vasárnapjukat áldozták fel, hogy társadalmi munkában járuljanak hozzá a megvalósításhoz. Segítettek ebben a környező gazdálkodóegységek is.

Hogy is mondta dr. Sághy Vilmos? A Börzsöny-napoknak jelentős szerepe van a vidék kulturális és természeti kincseinek megismertetésében. S hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja a sok színes program, ami az átadást követte.

Egy kiállítás az új oktatási és sportközpontban Für Tibor fotóművész alkotásaiból, amelyek a vidék szépségeit örökítették meg a fényérzékeny film segítségével. Az iskola előcsarnokában Béki Márton akvarelljei állították meg a látogatókat. A nagymarosi festőművész hallatlan finomsággal vitte papírra a Börzsöny fáinak zöldjét, a

hundér bah készült az ínycsiklandozó vaddisznópörkölt

(Vimola Károly felvételei)

Duna kékjét, az ég haragos zöldjét, a templom áhítatát, az eső csepegését. De a folyó mindig visszatér. A Duna, mely egyik képen kanyarog, másikon csónakokat himbál a hátán, a következőn nádasokat ölel át. A vén folyó, mely mindig megbabonázta azt, aki a leikéig szeretett volna hatolni szemével s ecsetjével.

Hajnaltól hajnalig talpon

A művelődési házban színes fotók segítségével pillanthattak be az érdeklődők a Börzsöny színes növény- és állatvilágába. Igaz, e falak között akkor volt a legtöbb ember, amikor megérkezett Halász Judit és a Bojtorján együttes. Mert bizony úgy ér valamit egy ilyen színes műsorokkal, vidámsággal teli nap, ha a gyermekeknek is jut szórakozás. Anyukák ölében, apukák nyakában önfeledten tapsikoltak az apróságok a dalok ritmusát kísérve.

Közben, az iskola udvarán már készült a kiváló pörkölt vaddisznóból és házisertésből. Balázs Lászlóné vezetésével főzték a helybéli pávakor tagjai, Németh Istvánná, Brán Jánosné és Klagyivik Nándor- né. Ügyeltek nagyon, nehogy forrni kezdjen a pörköltlé, mert különben nem lesz igazán jó. Ha már egy kicsit bugyborékolni kezdett a kon- dér tartalma, löttyintettek egy kis vizet a lángoló' fahasábokra, s máris szépen- lassan főtt tovább az ebéd.

— Hat órától talpon vagyunk — mondja Németh Istvánná. — Ebéd után mi is fellépünk, régi letkési dalokat énekelünk. Akkor nézzen meg bennünket!

Bizony nem álltak meg egy percre sem az asszonyok. Megetették az egész vendégsereget, hozták az elkészült pörköltet, vitték a piszkos edényeket, majd egy perc múlva már letkési népviseletben pompáztak.

— Hogy bírják ezt a tempót? — csodálkoztam rájuk.

— Még hogy hogy bírjuk? Ez semmi, este lesz a bál, hajnalig táncolunk — bizonygatja mosolyogva Némethné.

Megérkeztek a határ túlsó oldaláról az ipolyszalkaiak is. Az idősebbek közül többen ma is népviseletet hordanak. Csodálkozó tekintetemet látva hozzátette Tóth Ilona:

— Ó, Szálkán a fél falu népviseletben jár. De azt nézze meg, amit a lakodalmason felveszünk! Komaasszonyok leszünk — mutat a mellette álló Molnár Mihálynéra, aki még hozzáteszi:

— Az uram pedig a vőfély.

Míg Letkésen készültek a

délutáni fellépésre a vendégek és a házigazdák, rövidke ünnepségre került sor Ipolytöl- gyesen.

A községi elöljáróság portáján tájházat adtak át. Ez így leírva egy mondat, kimondva pár másodperc csupán. De hat esztendő kemény, lelkiismeretes gyűjtőmunkája van mögötte. Akkor kezdték el összeszedni Molnár János és neje s számtalan segítőtársa a faluban még fellelhető régi használati tárgyakat, ruhákat. A tanács megvásárolta az épületet, ők pedig berendezték azokkal a bútorokkal, edényekkel, szőnyegekkel, amit ellenszolgáltatás nélkül adtak nekik az ipolytölgyesi- ek. S ma olyan ez a ház, amilyen dédanyáink, nagyanyáink falusi háza volt.

A falon az évszázados komód felett Krisztus-kép, arrébb népviseleti ruhadarabok, nehéz selyem ünneplő kendők. Hímzett ágyneműszélek, hatalmas dunna, nagy-nagy puha párna. Természetesen a ház legszebb porcelán csupra ott díszeleg a kredencen, s a sarokban a hullámos fémlemez. Ahogy nagymamám hívta. a mosógép. Hátul, a kamrában az elmaradhatatlan

Dr. Sághy Vilmos nyugalmazott miniszter, a KDIB elnöke nyitotta meg a Börzsönynapokat

szakajtók, méhkas, s a tornác falán a parasztember fontos segítőtársa, a járom. A múlt emlékeit nemcsak a tárgyak segítségével elevenítették fel az ipolytölgyesiek, hanem a helybéli pávakör jóvoltából — néhány tölgyesi népdallal is.

Aztán vendégek és házigazdák buszra szálltak, s visszamentek Letkésre, ahol készülődtek a délutáni műsorra. A színpadon a Határőrség Művészegyüttesének tagjai játszanak. A nézőtéren, ameddig a szem ellát, mindenütt népviseletbe öltözött lányok, asz- szonyok várnak a fellépésre. Bár inkább asszonyok, s közülük is az idősebbek.

— Kevesen vagyunk —

mondja szomorkásán Kovács Józsefné. — A fiatalok inkább otthon ülnek, nézik a televíziót. Meg aztán — áll meg egy pillanatra — soknak meghalt a férje, özvegyein maradtak. Nem jönnek egy darabig énekelni. ’

Neki még él az ura!

S valóban, az ipolytölgyesi, s a letkési pávakör tagjai is jobbára özvegyasszonyokból állnak. Alig néhány akad. amelynek még él az ura. Tiltakozott is a letkési szakácsnő, mikor pávakörösnek néztem:

— Én nem vagyok pávakörös, nekem él az uram! Én csak főzni jöttem ide, nem énekelek — ingatja fejét.

És sorba jelentek meg a színpadon a letkési, a nagy-- börzsönyi, a nagybörzsönyi nemzetiségi,’ ipolytölgyesi, kós- pallagi pávakör tagjai, a szendehelyi asszonykórus, a nagyoroszi citerazenekar muzsikusai. Elhozták Letkésre a Börzsöny dallamkincsét, ruhákban megálmodott, s megörökített művészetét. S ahogy az már lenni szokott, az ötödik Börzsöny-napokat is hajnalig tartó mulatság, bál zárta.

Fiedler Anna Mária

Magyarország bemutatkozik az NSZK-ban

Kulturális program

Gazdag kulturális és idegen- forgalmi programmal fogadta a nyugatnémet főváros és környéke közönségét közös rendezvényén az NSZK Szabad- demokrata Pártjának (FDP) Friedrich Naumann-alapítvá- nya és Magyarország bonni nagykövetsége. Az alapítvány königswinter-ittenbachi székházában, Margarethenhofban és parkjában sok száz érdeklődő tekintette meg reggeltől késő estig a „Magyarország bemutatkozik" rendezvény programjait.

Fellépett a pécsi Leövey Klára Gimnázium német nemzetiségi kórusa és táncegyüttese. A nagy múltú, nyolcvan- három esztendős gimnáziumban harminc éve működik német nemzetiségi tagozat a baranyai—tolnai német nemzetiségi gyerekek tanítása céljából. E tagozaton mintegy kétszázan tanulnak.

Hasonlóképpen bemutatkozott Margarethenhofban a Du- naföldvári Népművészeti Egyesület néptánccsoportja, Szeré- nyi Béla tekerőlantművész, a Rakovszki György, Kovács Zoltán furulyakettős. A közönség megtekinthette kézműves népművészek, Gál Gabriella és Fekete Katalin fonónők, valamint Gosztonyi Zoltán fafaragó művész és Bélányi László tímármester bemutatóját. A dunaföldvári együttes magyar népi viseletekből kiállítást is rendezett. Az IBUSZ videotá- jákoztatót tartott, a Malév és a frankfurti magyar idegen- forgalmi hivatal szintén széles körű információval állt a közönség rendelkezésére. A vendégek ismerkedhettek a magyar népi konyhaművészettel is.

Wolfgang Mischnick, az FDP parlamenti csoportjának és az alapítványnak az-elnöke megnyitójában külön szívélyesen köszöntötte a pécsi Leövey- gimnáztuíh nemzetiségi kórusát és tánckarát, amelynek előadását tavaly Magyarországon már volt alkalma megtekinteni. A befolyásos nyugatnémet liberális politikus beszédében méltányoita. hogy a Magyarországon kibontakozott gyors ütemű társadalmi fejlődés, a pluralizmus megalapozása nemcsak belpolitikai hatású, hanem a külkapcsolato- kat is jelentékenyen befolyásoló előremutató tényező.

Ennek megható példájaként említette, hogy Magyarország nehéz helyzetében is segít abban a tevékenységben, hogy a Magyarországon nyaralt NDK- állampolgárok közül azok, akik az NSZK-ba óhajtanak áttelepülni, kiutazhassanak az országból. Mély hálával és nagyrabecsüléssel fogadjuk ezt az emberséges gondoskodást. Ezt annál is inkább értékelni kell, mivel az NSZK teljes mértékben tudatában van annak, hogy Magyarországnak menynyire ügyelnie kell a politikai kiegyensúlyozottságra: egyrészt bizonyítja, hogy a humanizmust kifelé is gyakorolja másfelől szem előtt tartja szerződéses kötelezettségeit a Varsói Szerződés szövetségében — mondotta.

Mischnick nyomatékosította, hogy éppen ezekben a napokban megmutatkozott az évek hosszú során át ápolt nyugatnémet—magyar kapcsolatok, a kétoldalú barátság gyakorlati jelentősége. Megértéssel szólt arról, hogy a magyar kormány helyzetét e nehéz napokban bizony nem könnyíti meg némely elsietett sajtóértesülés a humanitárius akció részleteinek nemkívánatos megelőlegezéseként. A magyar segítség — hangoztatta Mischnick — hálára kötelezi az NSZK-t, így az FDP-t is, és ezért késznek mutatkozott arra, hogy támogassa Magyarországot fejlődésében, új tájékozódása irányának, pluralizmusának és a demokratikus szabadságjogoknak a megszilárdításában. Mindez természetesen a magyar fél óhajától függ, mert senki sem akarja egyoldalúan ráerőltetni készségét.

Horváth István, Magyarország NSZK-beli nagykövete köszönetét mondott az FDP és alapítványa segítségéért, s kidomborította: ez a rendezvény is bizonyítéka a két ország élénk, baráti kapcsolatainak. Szavai szerint az alapítvány irodájának Hans-Dietrich Genscher alkancellár és külügyminiszter legutóbbi budapesti látogatása alkalmával történt megnyitása is úttörő jelentőségű lépés volt. Reményét fejezte ki, hogy az iroda munkájával megfelelő támogatást tud nyújtani a magyar politikai élet konszolidálására irányuló folyamatoknak és a politikai vitakultúra kialakításához.

Tanévnyitók országszerte

(Folytatás az 1. oldalról.) létesítmény, 1986-ban merült fel. Ez ma már realitás, hallhattuk a beruházó tanács elnökétől, Vassné Nyéki Ilonától, aki a tanévnyitóval egybekötött tanévnyitó ünnepségen elsőként szólt. Elmondta egyebek között, hogy a beruházás 64 millió forintos volt, és határidőre kiváló minőségben készült el. Kivitelező a kere- pestarcsai Általános Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat volt. A főépítésvezető Ungi Miklós munkáját külön kiemelték.

A tanácselnöknő beszélt a hivatástudatról, az emberségről, s arról, hogy a magyar egészségügynek a jó betegellátáshoz szüksége van lelkiismeretes, tudásuk legjavát adó ápolónőkre.

Az iskolaavató beszédet a majdani gyakorlati oktatáshoz és az elméleti oktatáshoz orvosokat biztosító Flór Ferenc Kórház főigazgató főorvosa, dr. Szabadfalvi András mondta. Hangsúlyozta, a nehéz gazdasági helyzet ellenére úgy véli, ez egy megtérülő beruházás.

Az avató gondolatok után a leendő növendékek zeneszámokkal és versek előadásával tették emlékezetesebbé a megnyitót. Ezután a tanácselnöktől az iskola igazgatója jelképesen átvette az épületet.

Az iskola háromszintes, 8 tantermes, stúdió, anatómiai szaktanterem van benne. A csontváztól kezdve a különféle szerv- és testrésztorzókig minden megtalálható. Az eszközök az elméleti oktatás mellé kiváló szemléltető tárgyak lesznek. A csecsemőápolást és az ápolástant is szaktantermekben tanulják majd a nebulók. Hat pólyázó, fürdőkád és a babák már várják a gyakorló kezeket.

Az iskolában a szakoktatók mellett négy óraadó orvos is dolgozik majd. Az avatóünnepség befejezéseképpen minden jelenlevő megtekintette a létesítményt, majd a meghívottak a kórház szakácsainak szójából készült remekeivel ismerkedhettek meg, a helyes táplálkozás jegyében kínálták őket.

A 450 lelket számláló kisközség, Váckisújfalu is avatott. A három évvel ezelőtt megkezdett építkezés, ahol helyet kapott az általános iskola és az óvoda, ma megnyitotta kapuit a község gyerekei előtt. A beruházást, mely hétmillió forint volt, a lakosság egymillió 200 ezer torint társadalmi munkával támogatta, valamint a Galga-parti összefogás Mgtsz egymillióval. A kivitelezést a helyi és környékbeli kisiparosok végezték. A háromszintes építmény alsó szintjén tornaszoba, könyvtár, iskolai és községi célra, valamint ebédlő van. Fölötte ikerlétesítményként helyezkedik el 22 gyerek számára tanterem mellék- helyiségekkel, szertárral, a másik oldalon pedig az óvoda,

szintén mellékhelyiségeivel és az elkülönítővei. A tanács vezetői úgy döntöttek, hogy a tetőtérben kialakítanak két szolgálati lakást.

Az avatóünnepségen Tóth András. Galgamácsa közös tanácsának elnöke megköszönte mindenkinek az anyagi és fizikai területen tett támogatását. Az iskolaavató beszédet dr. Cselőtei László akadémikus, országgyűlési képviselő mondta. Hangsúlyozta, hogy mindig örömmel jön a kisközségekbe, ahol családias összetartás tapasztalható. A számokról elmondta, hogy önmagukért beszélnek, hisz a 670 négyzetméteres létesítmény négyzetmétere 10-12 ezer forintban van csupán. A többi a községek összefogásának és erőfeszítésének eredménye.

A községben az elöljáró, Pintér András igen sokat tett a megvalósítás érdekében. Az ünnepségen Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetést kapott Nagy István burkoló kisiparos. És többen Érdemes Társadalmi Munkás kitüntetésben részesültek.

Az átadott egy tanteremben négy osztály összevontan tanul. Huszonkét kisiskolást Diószegi Károly tanító bácsi tanítja a betűvetésre, aki 21. évét kezdte meg Váckisújfa- lun.

Az ünnepség után baráti beszélgetést tartottak a meghívottak és a társközségek őöl- járói.

Árvái Magdolna

Hat év gyűjtőmunka áll Kovács Józsefné, Molnár János és. Molnár Jánosné háta mö- gött