Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-30 / 231. szám

2 ^£Moo 1989. SZEPTEMBER 30., SZOMBAT 'HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS] Biztató nyitány ENSI-ben Szovjet—amerikai közeledés a vegyifegyver- megegyezés irányában Megnövekedett remények a közel-keleti megbékélés kivívására Gorbacsov erőfeszítései a nemzetiségi problémák rendezésére I Általános PILLANATKÉP Az idén az ENSZ-közgyűlés megnyitását megelőzte Sevard- nadze és Baker kétnapos wyomingi megbeszélése s ezt megelőzően a szovjet külügy­miniszter találkozója Bush amerikai elnökkel. A szovjet diplomácia vezetője Moszkvá­ból Gorbacsov üzenetét vitte a Fehér Házba, s mint kitűnt, széles körű felhatalmazása volt az ennek nyomán kibon­takozott eszmecserékben, hogt/ elhárítsa azokat az akadályo­kat, amelyek még útjában áll­nak a hadászati támadó fegy­verek ötvenszázalékos csök­kentéséről szóló szerződés vég­ső formába öntéséhez. Gorba­csov levele tisztázott több ed­dig vitás kérdést. — De mint a Fehér Házból kiszivárogtat­ták — nem tartalmazta azt az enged*nényt, amelyet Sevard- nadze a wyomingi tanácskozá­sokon tett. Nevezetesen azt, hogy Moszkva hajlandó rugal­masabban kezelni az úgyneve­zett hadászati védelmi kezde­ményezés (angol rövidítése alapján SDI), a kommentáto­rok által egyszerűen „csillag­háborús” program eddigi sú­lyos problematikáját. A wyo­mingi tárgyalás folyamán ugyanis Sevardnadze beleegye­zett abba, hogy az amerikai SDI-program folytatása nem lehet akadálya a hadá­szati támadó fegyverek drasz­tikus csökkentéséről intézkedő egyezmény megkötésének. Katonai hírmagyarázók sze­rint e Aioszkvai döntés mögött több szempont is rejlik. Egy­részt a szovjet vezetés felis­merte: a Bush-kormányzatnak más a viszonya a „csilllaghá- borús” tervhez, mint a meg­előző Reagan-adminisztrációé. A Fehér Ház korábbi ura va­lósággal megszállottja volt en­nek az általa „egyedül üdvözí­tőnek” tartott programnak. Bush és közvetlen munkatár­sai jobban hallgatnak azokra a hangokra, amelyek e prog­ram rendkívüli költségei mel­lett arra hívják fel a figyel­met, hogy a kiépítendő raké- ta-elháritó rendszernek hatal­mas rései lesznek, és hogy a „másik oldal”, azaz a Szovjet­unió kutatói rövid idő alatt megtalálhatják azokat a mó­dokat, amelyekkel rakétáikat átjuttathatják ezen a „paj­zson”. Másrészt — mint meg­jegyzik — Moszkva korábban maga is folytatott kísérleteket egy SDI-hez hasonló szovjet elképzelés megvalósítására, de felismerte, hogy ez csupán korlátozott hatásfokú, s ezért abbahagyta a rendszer kiépí­tését megelőző kutatásait. A wyomingi eszmecserén szovjet részről lemondtak az Egyesült Államok által kifogá­solt krasanojarszki radarálilo- más üzembe helyezéséről, s be­leegyeztek lebontásába. Így tör­tént, hogy a jövő év tavaszára vagy nyár elejére kitűzhették a Gorbacsov—Bush találkozó időpontját. JÓ KEZDET LEHETNE A két világhatalom közötti közeledés e szellemében nyílt meg az ENSZ közgyűlése, ahol a hagyományok szerint az álta­lános vita első szónoka az Egyesült Államok külügymi­nisztere, vagy egyes esetekben maga' az amerikai elnök. Az idén ez utóbbira került sor Ezt nemcsak az magyarázza, hogy a világszervezet súlya és tekintélye, valamint közvetítői tevékenysége a helyi konflik­tusok rendezésében rendkívüli módon megnövekedett. Bush aki 1971—72-ben országának fődelegátusa volt az FNSZ- ben, ezúttal, mint az Egyesült ‘ Államok legmagasabb szintű vezetője léphetett a közgyűlés szónoki emelvényére. A múlt­jából annyira ismerős terepen, ahol több küldöttel annak ide­jén beható tárgyalásokat foly­tatott, átfogó képet adott a vi­lághelyzetről, s kifejtette fő külpolitikai céljait. Beszédének középpontjában a kelet-euró­pai reformfolyamatok támoga­tása melletti hitvalláson kívül, a vegyi fegyverek gyártását és tárolását megtiltó egyezmény kidolgozásának szükségessége állt. Nyilvánvaló, hogy Bush erre vonatkozó javaslataival tulaj­donképpen azt az eszmecserét folytatta, amit Sevardnadze és Baker Wyomingben megkez­dett ebben a kérdéskörben. Az amerikai elnök egy olyan egyezményt körvonala­zott, amely szerint az aláírá­sától számított tíz éven belül semmisítsék meg az összes ve- gyifegyver-készleteket és tilt­sák meg ilyen harci eszközök gyártását is. Mint emlékezte­tett rá: Földünkön mintegy húsz ország képes vegyi fegy­verek gyártására, s ezeket a pusztító eszközöket már helyi háborúban több ízben be is ve­tették. Bush ígéretet tett arra, hogy országa az egyezmény aláírását követő nyolc év alatt meg fogja semmisíteni készle­teinek csaknem 98 százalékát, feltéve, ha a Szovjetunió is csatlakozik a szerződéshez. Tíz éven belül pedig teljesen kiik-‘ tatja arzenáljából ezt a fegy-; verfajtát, amennjtibén miriden olyan állam, amely képes a vegyi fegyverek előállítására, aláírja a megállapodást. Bush kifejezte az Egyesült Államok készségét, hogy már a szerző­dés előtt megsemmisíti készle­teinek több mint 80 százalékát, ha a Szovjetunió az Egyesült, Államokéval azonos szintre csökkenti ebbeli arzenálját és a két hatalom megegyezik az ellenőrzési feltételekben. „ELLENGÖZ” WASHINGTONBAN Bush javaslatait ai szintén New Yorkban felszólaló. Se­vardnadze azzal fejlesztette to­vább, hogy szovjet részről már most készek a teljes készlet megsemmisítésére az Egyesült Államok által is javasolt el­lenőrzési formulák mellett. A kialakulóban levő kedvező lég­kör azonban láthatólag zavar olyan amerikai befolyásos kö­röket, amelyeket aggaszt a moszkvai és washingtoni kor­mányzat között kialakulóban levő törekvés a kompromisszu­mos megegyezések elérésére. Ezek egyszerre több ponton is igyekeznek kétségeket támasz­tani, Egyrészt azt állítják, hogy a szovjet vegyifegyver-készle­tek hatszorosan nagyobbak az Egyesült Államokénál, s Moszkva csupán elavulttá vált arzenáljától kíván megszaba­dulni, hogy moderneket gyártson, s helyezzen raktárai­ba. Az ellenőrzés szerintük nem lehet tökéletes, hiszen egy vegyiüzemben sokféle cikkel gyárthatnak, s a békés rendel- tetésűek mellett mindig lehe­tőség van hadicélokra is ter­melni. Másrészt alig hiszik — hangoztatják —, hogy az a húsz .ország, amelyről az el­nök említést tett, lemondana olyan olcsó hadianyag tárolá­sáról és gyártásáról, mint a ve­gyi fegyver. Egyes nyugati kommentá­torok eközben „képmutatás­sal” vádolták az amerikai kor­mányzatot. Rámutattak, hogy miközben Bush elnök javasla­tot tett a vegyifegyver­készletek megsemmisítésére, az amerikai törvényhozásban nemrég fogadtak el olyan in­dítványt, amely milliókat irá­nyoz elő a vegyi fegyverek új fajtáinak gyártására. A londo­ni rádió is említést tett erről hírmagyarázataiban, s „ellent­mondásosnak” nevezte az ame­rikai magatartást. ELŐTÉRBEN A PALESZTINOK ÜGYE ‘ A New York-i felszólalások­ban, csakúgy, mint a kétoldalú diplomáciai megbeszéléseken a héten ismét többször felvető­dött a Közel-Kelet ügye. Baker szavai szerint reményteljes diplomáciai mozgás van a „bé­keterv” körül. Amerikai forrá­sok abban látják a kibontako­zást, hogy az izráeli kormány különböző frakciói között meg­egyezés jöjjön létre a megszállt területeken tartandó választá­sok kérdésében. A szovjet politika viszont kompromisszumos megoldás körvonalait kutatja. Ezért hangzóit el az a javaslata, hogy Izrael és a PFSZ képvi­selői kezdjenek Moszkvában párbeszédet a békés rendezés­ről. Bár mind a washingtoni, mind a tel-avivd válasz el­utasító volt, a paleszin ügy va­lamelyest elmozdult a holtpont­ról. Ezt tükrözi, hogy az idén az ENSZ-iközgyűlésnek a pa­lesztin kérdésről való vitáját nem kell áthelyeznie Genfbe, a PFSZ megbízottai ugyanis megkapták a New York-i be­utazásukra feljogosító vízumot az apaerikái, <külügyminisztér;T umtól. A MEGSZŰNT BLOKÁD A megelőző héten megtartott és elsősorban a nemzetiségi kérdésnek szentelt 'SZKP KB ülés után is éleződött a hely­zet a Szovjetunió „feszültség­övezeteiben”. A hegyvidéki Karabah azerbajdzsáni blo­kádja miatt válságossá vált az ellátási helyzet ezen a terüle­ten. A Litván KP, annak elle­nére, hogy az SZKP KB plé­numa megengedhetetlennek minősítette a párt föderációját, programtervezetében, amelyet most tettek közzé, független­nek nyilvánítja magát a pe­resztrojka folyamatában. Uk­rajnában is feszültebbé vált a helyzet, s a megújulást hirde­tő, de ellentmondásos nép­frontmozgalom gyűjtőhelyévé vált az elégedetlenek szélsősé­ges elemeinek. Ilyen körülmények között Mihail Gorbacsov több erőfe­szítést tett, a peresztrojka erőivel karöltve, a helyzet enyhítésére. A Legfelsőbb Ta­nács szónoki emelvényéről kétnapos határidőt adott az azerbajdzsániaknak a blokád megszüntetésére. Az addig fel­tartóztatott szerelvények meg is indultak. De a hírek sze­rint egyelőre nem a nélkülöz­hetetlen élelmiszerrel megra­kott tehervagonokat és az any- nyira szükséges benzint hozó tartálykocsikat irányítják a helyszínre. Gorbacsov szemé­lyesen vett részt az új ukraj­nai első titkár választásán. A Szovjetuniónak ez a második legnagyobb tagköztársasága. Az 51 millió lakosú Ukrajná­ban él a Szovjetunió Bsszné- pességének 20 százaléka. De gazdag gabonatermése és szénlelőhelyei gazdaságilag is életbevágóan fontossá teszik ezt a területet. Scserbickij a legutóbbi plénumon felmen­tett PB-tag, aki Ukrajnában volt elíő titkár, ellenállt min­den megújulási kísérletnek. Most helyére Ivaskót, az eddi­gi másodtitkárt választották meg. Gorbacsov ezt az alkal­mat felhasználta, hogy osto­rozza a szélsőségeseket, ame­lyek vagy akadályozni, vagy eltorzítani akarják az átalakí­tás folyamatát. * Arkus István Peking ünnepel Kínai évforduló A Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának 40. évfordulója alkalmából pénteken nagygyű­lést tartottak a Kínai parla­mentben. A több mint tízezer résztvevő előtt Csiang Cö-min, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtit­kára tartott ünnepi beszédet. Hetvenöt perces beszédében a kinai párt új vezetője leszö­gezte: Kínában folytatják a reform és a nyitás politikáját, de a párt és a kormány poli­tikájának arra a négy alap- elvre kell épülnie, amely sze­rint Kína kitart a szocialista út, a népi demokratikus dik­tatúra, a kommunista párt ve­zető szerepe, valamint a 1marxizmus—leninizmus és a Mao Ce-tung-i eszmék mellett. Egyet nem értés bizonyos kérdésekben Párttanácskozás Várnában Szeptember 26—28. között Várnában tanácskozást tartot­tak 12 szocialista ország kommunista és munkáspártjának nemzetközi kérdésekkel foglalkozó KB-titkárai. Az MSZMP- nek ez idő szerint nincs ilyen KB-titkára, a magyar pártot Kótai Géza, a KB nemzetközi kapcsolatok osztályának veze­tője képviselte. A tanácskozás rendhagyónak bizonyult any- nyiban, hogy az MSZMP küldöttsége nem vállalt közösséget az ott elfogadott közleménnyel, s csak ahhoz járult hozzá, hogy a dokumentum a magyar küldöttség részvételét és a de­legációvezető felszólalását regisztrálja. URAL! ATOMBOMBA Üjabb adalékkal szolgált egyik pénteki cikkében a Krasznaja Zvezda, a szovjet honvédelmi minisztérium köz­ponti lapja az 1954-ben az Urál déli részén egy hadgya­korlaton felrobbantott atom­bombáról. A kísérletről a múlt héten a Szovjetszkij Patriot című folyóirat számolt be. A Krasznaja Zvezda cikke szerint, amelyet egy nyugal­mazott ezredes írt olvasói le­vélre válaszolva, az atombom­bát 500 méterrel a föld felszí­ne felett robbantották fel. Ezt követően katonákat vezényel­tek a szennyezett területekre, azzal a céllal, hogy kipróbál­ják: az egységek miként tud­nak mozogni sugárfertőzött térségben. A cikk szerint a robbantás­nak nem voltak halálos áldo­zatai, de az írásból nem derül ki, hogy a gyakorlaton részt vettek szenvedtek-e később sugárbetegségben. Ugyanakkor a Krasznaja Zvezda hang­súlyozza, hogy a katonákat fedett lövészárkokban, föld alatti, kettős ajtajú óvóhelye­ken helyezték el, gázmaszkok­kal, sötét szemüvegekkel és vegyvédelmi öltözékkel látták el őket. A robbantás helyszí­nének közelében különleges fertőtlenítőközpontokat hoztak létre. A találkozóról Kótai Géza interjút adott az MTI szófiai tudósítójának. Nagy Károly- nak. Több mint másfél évtizedes hagyományai vannak annak — mondotta —, hogy a szocialis­ta országok KB-titkárai egyez­tetik véleményüket nemzetkö­zi kérdésekről, az európai hely­zetről, és megpróbálnak kije­lölni valamiféle közös célo­kat, megállapodni valamiféle közös törekvésekben. Ilyen volt a várnai tanácskozás is. Nagyon komoly, esetenként éles vitákra került sor, Két napirendi pont szerepelt a ta­lálkozón. Az egyik a világ-, il­letve az európai helyzet érté­kelése, az ezzel kapcsolatos tennivalók számbavétele. A másik: hogyan alakul a szo­cialista országok viszonya, az együttműködés; miben tudunk egyetérteni, mint közös törek­vésben, és mi az, amit sajáto­san nemzeti feladatnak kell tekintenünk. Vita volt a vi­lág- és az európai helyzet ér­tékelésében. A különbségeket jelentőssé tette, hogy mind­egyik ország a maga specifi­kus adottságaiból kiindulva ítélte meg a folyamatokat. A fent elmondottakból már következik, hogy a magyar de­legáció nem tudta azonosítani magát azzal a sajtónak szánt közleménnyel, amelyet a ta­nácskozás menetében a szer­kesztőbizottság kialakított. Több kérdésben alapvetőnek bizonyultak a különbségek. Módosuló szlovén alkotmány Kiválni a föderációból Jugoszláviában folytatódik a szópárbaj a szerdán elfogadott szlovén köztársasági alkot­mánymódosítás körül, amely elvben lehetővé tenné, hogy az ország legnyugatibb tag- köztársasága kiváljon a föde­rációból, a rendkívüli állapot kihirdetésére és á hadsereg bé­keidőben történő bevetésére vonatkozó döntés jogát a fö­deráció hatásköréből a tagköz­társasági képviselőházra ru­házza és leszögezi, hogy a fö­deráció kiadásaihoz Llubljana „erejéhez mérten” járul majd hozzá. A vita főként a szlovén és a szerb politikai „csúcs” közötti véleménykülönbségeket tük­rözi, amelyek tavaly ősz óta az úgynevezett hármas reform, a „Hogyan tovább?” kérdésé­ben már eléggé világosan ki­rajzolódtak. A szerb álláspon­tot a leghatározottabban a vaj­dasági vezetőség támogatja, s szót emel mellette a Crna Go- ra-i, esetenként pedig a Ko­szovó tartományi is. A horvát­országi, és gyakorta a bosz- nia-hercegovinai nézetek a szlovéniaiakhoz állnak közel. Makedónia általában saját sú­lyos társadalmi-gazdasági gondjaival van elfoglalva. Nem keltett tehát meglepe­tést, hogy Crna Gora székvá­rosában, Titográdban 2000 em­ber gyűlésen tiltakozott a szlo­vén alkotmány módosítása el­len, amelyet a jugoszláv fö­deráció bomlasztására irányu­ló szándékként értékeltek. A vajdasági székvárosban mint­egy húszezres tömeggyűlésen Jugoszláv Kosztics, az auto­nóm tartomány elnökségének elnöke bírálta éles szavakkal a szlovén szeparatizmust. Várható, hogy a szlovén al­kotmánymódosítás „ügyét” a következő napokban újabb párt, állami és tömegszerve­zeti fórumokon még napirend­re tűzik. Nem taktikai megfontolások­ról, nem szavakról, kifejezé­sekről van szó, hanem ennek az anyagnak az egész tartal­máról, egész mondanivalójá­ról. — Az anyagban szó esik az úgynevezett szocialista tulaj­don megszilárdításának fel­adatáról. A magyar küldöttség azonban nem fogadhatja el en­nek abszolutizálását akkor, amikor az MSZMP célja a ve- gyestulajdon-forma és a való­di piacgazdaság. Egy másik példa: a tanácskozás doku­mentuma „bizonyos országok­ban” erősödni látja a revam- sizmust, a neofasizmust, a neo- nácizmust. Megnevezése nél­kül is világos, hogy itt az NSZK-ról van szó — illetve közismerten ellenünk is el­hangzott már a nacionalizmus, a sovinizmus vádja —, amit mi nem tudunk elfogadni. Bi­i zonyára léteznek az említett erők, s nyilván előfordulnak Nyugat-Németországban is, de az NSZK kormányának poli­tikájára nem a revansizmus, nem a neonácizmus a jellem­ző. — A szovjet delegáció ma­gatartása, a szovjet képviselők véleménynyilvánítása csaknem teljes összhangban állt a mi véleményünkkel. Szimpatikus volt, amit a bolgár részvevők mondtak, s hasonlóképpen szólhatok a lengyelek által ki­fejtett nézetekről. Ügy. vélem, hogy az elfogadott sajtóközle­mény nem egészen azt fedi* amit ezek a felszólalások tar­talmazták. Sajnálatos módon az" úgynevezett inercianyoma­ték folyamatosan érezhető volt. Az említett példáktól el­tekintve, nem éreztük igazán a peresztrojkát, a reformokat, a megújulást. Még kísért a múlt — mondotta Kótai Géza. A légkör végig korrekt, kul­turált volt Várnában. Sokan fejezték ki rokonszenvüket a magyar állásponttal, különö­sen a „folyosói beszélgetése­ken”, de a plenáris ülésen is. Nem hiszem, hogy indokolt lenne dramatizálni azt, ami történt. A sokszínűség, a bi­zonyos kérdésekben való egyet nem értés nem akadályozza, hogy egész sor más kérdésben a jövőben is együttműködjünk — jelentette ki a párt képvi­selője. MOSZKVAI SZEMINÁRIUM A párt vezető szerepe a szocializmusban: problémák, tapasz­talatok címmel nemzetközi szemináriumot rendeztek a napod­ban az SZKP KB társadalomtudományi akadémiáján. A ta­nácskozáson a szocialista országok testvérpártjai társszervei­nek és felsőfokú politikai intézményeinek munkatársai vet­tek részt. A TASZSZ hírügynökség szerint megállapították: a kommu­nista párt — ideológiai, politikai és szervezeti okok miatt —. továbbra is megőrzi proletár osztályjellegét, kifejezi a nép alapvető érdekeit és védi az általános emberi értékeket. Ezért nem helyes szembeállítani az osztályérdekeket az össznépi-ék- ■ kel és az egész emberiséget érintő érdekekkel, hanem a közös vonásokat kell megtalálni. Általános volt az a vélemény — így a TASZSZ —, hogy meg kell szabadítani a pártot a jellegének nem megfelelő, admi­nisztratív funkcióktól és el kell különíteni a párt és az ál­lam teendőit. Csak így lehet biztosítani, hogy a tömegek teret kapjanak és az emberek kibontakoztathassák tudásukat, ön­állóak legyenek — írja a szovjet hírügynökség. SÚLYOS SÉRÜLÉS Pretoriában a Verwoerd kór­házban pénteken megoperál­ták Joao Soarest, Mario Soa­res portugál köztársasági el­nök fiát — közölte Portugália pretoriai nagykövetsége. A nagykövetség nem közölte, hogy milyen jellegű műtétről van szó. Csütörtök óta a kór­házban tartózkodik Joao Soa­res betegágyánál felesége és édesanyja is. A dél-afrikai ál­lami rádió szerint Soares álla­pota kielégítő. A portugál államfő negyven­éves fia súlyosan megsérült a fején és a mellkasán, amikor gépe kedden, a dél-angolai Jambában, felszállás után le­zuhant. Soares az Unita an­golai kormányellenes szerve­zet rendkívüli kongresszusán vett részt. (ttiiföldi események egy mondatban Genfben ismét elkezdődtek a nukleáris és űrfegyverek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások, ez a tizen­kettedik forduló. A Péntek este óta Izrael és a zsidó világ az új évet, a ros hasanát ünnepli: a megemlékezés a világ terem­tésének szól, a héber kalendárium szerint ez 5750 évvel ezelőtt történt. A A Csendes-óceán térségében közös japán—ameri­kai hadgyakorlat kezdődött pénteken, Pacex néven. A A len­gyel belügyminiszter rendelete értelmében megszűnik a len­gyel rohamrendőrség, felszámolják a különleges motorizált rendfenntartó egységeit, a ZOMO néven ismert alakulatokat. A Dél-Korea elutasította a KNDK javaslatát egy átfogó nem- zet-újraegyesítési tanácskozásra. A Együttműködési megálla­podást kötött New Yorkban a héten a New York Medical Col­lege és a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem ve­zetője: az okmány információcserét, közös vállalkozásokat irá­nyoz elő. \

Next

/
Thumbnails
Contents