Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
3 1989. SZEPTEMBER 30., SZOMBAT AMIKOR A KÖR REZÁRUL J Napokkal ezelőtt röppent fel a hír: kitelepítik a kerepestar- esai cigányokat? A kérdés ilyetén felvetése hibás. Ügy helyes n fogalmazni: hozzásegítik őket ahhoz, hogy kikerüljenek a du- ^ gadőlt házakból, emberibb körülmények közé. Am kizárólag ^ azokkal a családokkal tudják ezt megtenni, ahol legalább egyet- | len munkaviszonyról szóló igazolást fel tudnak mutatni. Csak § annak alapján kaphatnak ugyanis az OTP-től építési kölcsönt. ^ A többség helyzete tehát — szándék ide, segítség oda —, kon-’ ^ zerválódik, miközben családjuk népessége egyre nő. , H IET HÍREI EGÉSZ EGÉSZSÉG © A SZOT környezetvédelmi fórumot rendezett. © Nyilvános vitát tartott saját helyzetéről a Magyar Tudományos Akadémia. ©'Budapest volt a színhelye a Nemzetközi Bibliofil Társaság kongresszusának. @ Kétnapos országos konferencia témáját vitatták meg Miskolcon: kié legyen a vállalat? © Debrecenben ásványkiállítás nyílt, Bányavirágok címmel. ® Vép fogadta a felnőttek szakmunkásképzéséről rendezett országos tanácskozás résztvevőit.© A hét híre az is, hogy Pécs adott otthont az Egészséges városok címmel rendezett nemzetközi konferenciának. NAGYKŐRÖS Visszakapja Nagykőrösön a városközpontban levő hatalmas épület évtizedek óta az ott állomásozó szovjet alakulatoké volt. Az épületben tiszti kaszinó és iskola kapott helyet. Az MSZMP városi bizottságának első titkára, Gotzián Lászlóné dr., a minap arról értesítette szerkesztőségünket, hogy a megegyzés szerint a szovjet alakulatok visszaadják a városnak az épületet. Nos, a híreknek akkor is örülnünk kell, ha tudjuk, hogy egyelőre nincs szó a helyreállítás költségeinek megtérítéséről. De ez azt is jelezheti, immáron esetleg arról is szó lehet, hogy Nagyőrös is bekerülhet a következő haderőcsökkentés sávjába. Az egyik szovjet támaszpontot kiüríthetik és azt alkalmassá tehetik majó gazdasági tevékenység folytatására. E sorok írója immár esztendők óta tudósít azokról a gondokról, amelyek vissza-vissza- térően a málnatermesztők és a -feldolgozók közérzetét rontják. Ha sok gyümölcs terem, az a baj, ha kevés, akkor az. Valami megoldást kellene tehát keresni, amely segítene az érdekek összehangolásában, ám — bár több jó megoldás is született — mindeddig minden maradt a régiben. A változtatásra az igény azonban változatlanul nagy — legalábbis szavakban. A tetteken tehát a sor, ezért sok véleményt tmegismerve ezúttal arra vállalkozunk, hogy a Pest Megyei Hírlap kezdeményezi az első lépéseket. Felvázoljuk az együttműködés egyik lehetséges módját, várva azok jelentkezését. akik akár a megvalósításban, akár egyszerű tagként részt vennének a szervezőmunkában. Első lépésként az lenne a legcélszerűbb, ha valamennyi olyan településen, ahol többen is termesztenek málnát, a gazdák megalakítanák a málnatermesztők helyi szövetségét. Ennek tagjai önmaguk közül választanának az ügyek intézését vállaló vezetőséget, s maguk fedeznék az ügyviteli költségeket is. (Évente csupán néhány száz forintról van szó!) A terület nagyságát ismerve előre fel lehetne becsülni a termés várható mennyiségét, s így. együtt fellépve kötnének szerződést a feldolgozókkal. Bizonyára nem kell magyarázni, hogy mennyivel előnyösebb helyzetben vannak azok, akik összefogva több tonnányi gyümölcsöt kínálnak eladásra, mint azok, akik különTény, hogy a cigánytelepek felszámolási törekvéseit jogszabályok támasztják alá, s a megvalósításhoz anyagi eszközöket is .rendeltek, ám az egykor elegendőnek tűnt forintok mára jócskán devalválódtak. És hol vannak már a háromszázalékos kamatozású, hosszú lejáratú kölcsönök...? Kerepestarcsnán a népesség öt százaléka, 1070—7080 ember cigány származású. Közülük 250—270 él a vihart kiváltó két telepen. A tanács rendszeresen támogatja az etnikumot, külön legfeljebb néhány száz kilónyit. Úgy tűnik, a feldolgozók hajlanak arra, hogy ebben az esetben úgynevezett védőáras szerződést kössenek a termelőkkel. Ez mindkét fél számára előnyös, hiszen, ha sok a málna és alacsonyabbak a fel- vásárlási árak, akkor a szövetség tagjai annál magasabbat kapnak, míg a feldolgozó biztos lehet abban, hogy a szerződést — a váratlan eseményeket nem számítva — a gazdák teljesítik. így termelési tervében erre építhet. Ha a védőárnál drágábban értékesíthető a málna, a többlet- hasznon a két fél fele-fele arányban osztozik. Adódik a kérdés: mi van akkor, ha a feldolgozók és a termelők mondjuk 40 forintos védőárban állapodnak meg, de az adott esztendőben 80 forintért is vesznek át más felvásárlók málnát? A termelőnek ugyanis az lenne a rövid távú érdeke, hogy felrúgja a szerződést, s oda vigye a gyümölcsét. ahol azért többet adnak. Hadd ismételjük meg: ez csak rövid távú érdek lehet. Mert az előrelátó termesztő gondolkodik, s azt mondja: igaz, hogy nem 80-af, hanem csak 60 forintot kapok a gyümölcsömért, de ezt biztosan megkapom, ugyanúgy, mint a 40 forintos védőárat akkor, ha csak 20 forintot adnak kilónaz évi segélyezési keret 23 százalékát kapják. Vitatkozni lehet azon, sok ez, vagy kevés? Ám a keretből kell jusson a nyugdíjasoknak, a nagycsaládosoknak, a rendkívüli támogatást igénylőknek is. A telepek felszámolásának ügye évek óta húzódik. A vb döntése alapján több tucat telket kaptak már cigánycsaládok. Most viszont a telepeket elhagyni szándékozókat nem akarják Kerepestarcsán másutt befogadni az emberek. Első nekifutásra úgy döntött a végrehajtó bizottság: ott építkezzenek, ahol eddig éltek. Ám ezt az elképzelést megfúrta a környékbeliek heves tiltakozása. A vb visszatáncolt. Kerepestarcsán máshol kezdtek helyet keresni a cigány- családoknak. Egyedül a tanácstitkár, Mladoniczki Mihály tiltakozott a korábbi döntés megváltoztatása ellen abból a megfontolásból, hogy ahol egyszer már gyökeret vertek, talán maguk is ott maradnának szívesebben, illetve azért, mert vélhetően előre számított rá: másutt sem fogadják majd be a fedélt keresőket. Kerepestarcsán azóta sem csitult a vihar a telepek körül. És amikor hírül vették, hogy Rontó lmréné népes családja a Nógrád megyei Nagy- lócon vásárolt 200 000 forintért családi házat (jóval olcsóbban, mint tehették volna ezt a főváros közelében), meg hogy elköltöznek oda Oláh József- néék is, megindult a szóbeszéd: erőszakkal telepítik ki, őket Kerepestarcsáról, hiszek' pénzt kapnak azért, hogy elhagyják régi otthonukat. Maga Mladoniczki Mihály járt Nagylócon, s onnan címlistával tért haza. hol vannak a nógrádi településen lakatlan házak. Őszintén szólva nem értettem: először ő „kardoskodik helyben maradásuk, de életkörülményeik javítása mellett, aztán maga utazik Nog- radla. — A lakossági tiltakozás nyomán megváltozott vb-dön- tés elfogadása számomra kötelező, függetlenül attól, hogy ként. Hosszú távon tehát előnyös a szerződés betartása, a papírra lehet alapozni, például akkor, amikor az ember újabb telepítéseken, vagy a régiek felújításán töri a fejét. A szövetségnek tehát két alappillére van. Az egyik a megbízható minőség. Ennek záloga, hogy a közvetlenül a felvásárlással megbízott személy szava a döntő. Hogy e hatalommal véletlenül se lehessen visszaélni, felvásárló csak az lehet, akit a tagságát képviselő szövetségi vezetőség és a feldolgozók vezetői elfogadnak, tehát mindkét fél vétójoggal rendelkezik. Emellett nagyon fontos lenne, hogy a felvásárlók anyagi érdekeltségét ne az átvett mennyiséghez kössék, hanem a minőséghez. A mennyiséget ugyanis a szerződések egyértelműen meghatározzák. A másik alappillér a szerződés feltétlen betartása, amely — mint azt néhány sorral fentebb már írtuk — a feldolgozó biztonságát szavatolja. Ezért elengedhetetlen a szövetség alapszabályában egy olyan pont, amely kimondja: ha valaki felróható módon megszegi a vállalt kötelezettségét, átmenetileg vagy véglegesen ki kell zárni a szervezetből. Ez tehát a gazdák összefogásának első lépése lehetne. A másodikban azután — az igényektől függően — meg kelegyetértek-e vele, vagy sem. I Mint ahogyan az is, hogy meg-1 oldást keresünk akár itt, Ke- I repestarcsán, akár máshol, különösen, ha ez utóbbi változat iránt maguk az érintettek is érdeklődnek — vélekedik Mla- doniczki Mihály. Kérdezhetik, miért éppen Nagvlócot szemelték ki? Nos erről szó sincs. Pusztán annyi történt, hogy a kerepestarcsai illetőségű Oláh (Szűrös) Bálintnak élnek ott rokonai. A férfiban felmerült a gondolat, esetleg oda költözne, mert amíg a szabadságvesztését töltötte, egyszerűen széthordták a házát. Oláh Bálint el is utazott a rokonaihoz, ám mégis úgy döntött, inkább a kerepestarcsai famíliájával marad. De mert Nagylócon látott üres házakat, erről beszámolt másoknak is. Oláh József és Lakatos Ferenc fel is kerekedtek, majd visszatérésük után megerősítették Oláh Bálint állítását. Mivel többeket is érdekelt a dolog, a tanács cigányügyi előadója utazott Nagylócra, majd a vb-titkára is. így a tanácsnak valóban birtokában van az a bizonyos címlista. Ám az ottani vb-titkárnak nem tetszett a hirtelen született érdeklődés, s nem rejtette véka alá: ő bizony szépen egyenként felkereste az üres házak tulajdonosait, s arra kérte őket: ne adják el ingatlanukat a kerepestarcsaiaknak. Sőt egyenesen megmondta azit is Mladoniczki Mihálynak, hogy az ő tanácsuk bizony azt szorgalmazza, inkább a nagyl&ci cigány származású lakosok vegyék meg a házakat. Kérés ide, agitáció oda, a magántulajdonban lévő ingatlanok árusításakor a tulajdonos és a vevő szabad akarata, megegyezése szerint köt, és kötött is üzletet. Erőszakos kitelepítésről szó sincs. Akinek pénze van;-és-másutt -talál- magának életteret, elszánja magát, eltépi a gyökereit. Más kérdés, hogy mai társadalmi viszonyaink éppen nem abba az irányba mozdulnak el, ahol mindenkit a munkára ösztönöznének, sőt! Nem büntető kategória többé a közveszélyes munkakerülés, bizonyos ideig, megszabott feltételek mellett folyósítanak munkanélküli-segélyt, rendre érkezik a tanácsi támogatás, és ezáltal máris zárult a kör. Fazekas Eszter lene alakítani a málnatermesztői szövetségek egyesülését. amely például az Ipoly mentén és a Dunakanyarban létező szervezeteket fogná ösz- sze. Az egyesülés már olyan nagy termésmennyiséget tudna felajánlani, amely esetleg meghaladná a térségben lévő három nagy feldolgozó, a Dunakeszi Hütőház, az Erdei Termék Vállalat nagymarosi gyárának és a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalat kapacitását, ezért a ma már könnyen megszerezhető önálló külkereskedelmi jog birtokában közvetlenül is exportálhatna külföldre. Az üzletkötőket az egyesülés maga alkalmazná meghatározott időre, s ezzel kikapcsolná a jelenleg a kereskedelmi láncban csupán a haszon lefölözésében érdekelt külkereskedelmi cégeket. A szervezet fejlődésének harmadik lépcsője lehetne, amikor az egyesülés és a tagok anyagi hozzájárulásával és a feldolgozók pénzbeni részvételével részvénytársaságot hozna létre, amely túllépve az egyszerű együttműködésen, maga is kezdeményezné különböző eszközök megvásárlását, vagy bérbevételét. Elképzelhető például, hogy a gyümölcs előhűtésére alkalmas konténereket állítanának fel a nagyobb málnások szélén, s például a termelők által béBiZOnysra minden megkérdezett más és más választ adna arra, hogy szerinte mikor nevezhető egy város egészségesnek. Maga az alapfogalom is lehet szubjektív mérce: ki- nek-kinek más az egészségről, a lakóhely egészségességéről a felfogása. Van, aki parkot áhít az ablaka alatt, mások széles utakat, csendet kívánnak, akadnak, akik a tiszta levegőt említik elsőnek ... Írhatnánk akár azt is, egy város akkor egészséges, ha komfortos, körülményeket kínál az ott élőknek. Csakhogy: kinek mi a komfortosság?! S ha ezt kérdezzük, akkor ugyanott vagyunk, ahol az előbb, az egészséges fogalomnál. Napjainkban a megye lakosságának az egyharmada él városban. Ez az egyharmadnál valamivel több ember 350 ezer főt tesz ki, azaz amikor városról beszélünk, akkor 350 ezer ember mindennapjairól szólunk. Ennek a súlya azonban ritkán mutatkozik meg akkor, amikor mérlegelni, kellene, vajon minden városlakónak kedvezőbb, előnyösebb á helyzete. mint azoké, akik falun élnek? S vajon, folytatva a kérdéseket, a megye városai valóban városok? Avagy több tekintetben ezeknek a településeknek a java része még nem tudott túljutni a községiét korlátain? Napestig sorolhatnánk a kérdéseket, így próbálva meg közelebb araszolni a valósághoz, vajon a félegészségből miként válik egész egészség? Vajo« úgy, hogy nagymértékben növelik az orvosoknak a számát? Valameny- nyi városnak legyen saját kórháza? Avagy akár úgy is lehet az egészségi állapotot gondozni, hogy már a bölcsődés relt kamionok szállítanák a nyugati piacokra a magyar málnát. Ebben az esetben azonban az egyesülés néhány fős profi kereskedői csoportot alkalmazna, amely az ő érdekeinek megfelelően kötne üzleteket. Az egyesülés keretén belül meg lehetne szervezni a szaporítóanyag közös beszerzését, vagy előállítását, a szükséges műtrágyák és növényvédő szerek együttes megvásárlását is. Igaz, mindez pénzbe kerül, de kérem, ne felejtsék el: ma a málnából a termelőn kívül a felvásárlónak, a feldolgozónak, a külkereskedőnek és a gyümölcsöt közvetlenül értékesítőnek is haszna van. s ha e sok lépcsőt a terméknek nem kell feleslegesen átlépnie ahhoz, hogy a málna a fogyasztóhoz kerüljön, a megmaradó pénzből, sőt annak csupán kis részéből fedezhetők az egyesülés közös kiadásai. Ennyi lenne az az elképzelés, amelyet több gazdával megismertetve, eddig valamennyien támogatták. Lapunk most vitára bocsátja, azzal a szándékkal, hogy felvállaljuk a kezdeményező cseppet sem könnyű feladatát. Ezért kérjük, hogy akiket érdekel a dolog, levélben keressék meg szerkesztőségünket, s mi segítünk abban, hogy egy-egy településen a jelentkezőket összehozzuk, ezzel elindítva a szervezést is. Ehhez a kívánságnak megfelelően némi jogi és bonyolítási támogatást is nyújtunk, ha igénylik. Egy biztos: a szavak ma már nem elegendőek, cselekedni kell végre. A borítékra írják rá: „Málnatermesztők Szövetsége”. Furucz Zoltán kisded belekerül egy rendszerbe, amely élete végéig szemmel tartja, ismétlődően vizsgálja, megelőzve á betegségek kialakulását? Ha a lecsupaszított tényeket nézzük, akkor a megyében o legegészsegesebb város, bármennyire is meglepően hat, Százhalombatta. Itt a legkisebb a. betegeknek a népességhez viszonyított aránya... ámde: csalóka dolog ez így! A reális képalkotáshoz ugyanis tudnunk kell: a megye városai közül Százhalombattán a legkedvezőbb a népesség kor szerinti összetétele. Mindössze hétszázaléknyi a lakosságon belül a hatvan év felettieknek az aránya, míg például Cegléd esetében egyötöd! Folytathatjuk töprengésünket a félegészség és az egész egészség merőben más jellemzőiről is, például arról, hogy Nagykátán háromszor annyi orvos jut ezer lakosra, mint Budaörsön, de ez megint ingoványos talajra vezet bennünket. A gyógyítók nagyobb létszáma nem automatikus biztosítéka az egészségnek: a feltételek minimuma nélkyl az egyre több orvos sem, képes a korábbi színvonalnál többet nyújtani. Ezerféle tényezőt kellene említenünk, mint az egészség alkotó elemét. A többi között azt, hogy Monoron száz otthon közül csupán öt kapcsolódik a közcsatorna-hálózathoz, a korábban „legegészségesebbként” említett Százhalombattán a legmostohábbak a lakásviszonyok, hiszen itt a legmagasabb a száz otthonra jutó lakóknak a száma, 74 fővel több, mint például Nagykőrösön. S akkor még a papír közelébe sem kerültek az egészségnek olyan lényeges befolyásolok mint a levegőtisztaság, az egy osztályteremre jutó általános iskolai tanulóknak a száma (ez Monoron a legkedvezőtlenebb), a zajártalmak, a belső úthálózat portalanítása, a zöldterületek nagysága, a pszichés ártalmak, hiszen az utóbbiakkal az orvosoknál jelentkezőknek a száma kétszer nagyobb, mint a községekben. Tisztuléban * látóhatár, mert növekszik azoknak a száma, akik rájönnek: a városi élet nem okvetlenül esik egybe az áhítottal, az elképzelttel. Sartre írta le Az undor lapjain: .......o városoknak c sak egyetlen napjuk van, s az minden reggel egyformán újrakezdődik”. Amiben kétségtelenül sok az igazság. A zsúfoltság, a monotónia sokaknak elveszi a kedvét attól, ami még néhány esztendeje a vágyak netovábbja volt: a városban éléstől. Egy-egy esztendőben a megye városaiba, állandó vagy ideiglenes jelleggel 24 ezer ember költözik be. Akik távoznak, azok 21,5 ezren vannak ... Ki tudja, az érkezők és a távozók mit gondolnak a város — egészségességéről... Mészáros Ottó Döntött a pártbizottság A váci városi pártbizottság legutóbbi ülésén úgy döntött: az épület két szintjét az egészségügyiek vehetik birtokukba. A földszinten négy körzeti és egy gyermekorvosi rendelő kap helyet, míg az első emeleten az ideggondozót helyezik eL Ó MONDTA Egy része? Terjedelmes, a kényes kérdéseket sem megkerülő interjút készített Nyers Rezsővel, az MSZMP elnökével Baló György. A Mozgó Világban (89/9.) olvasható beszélgetésben terítékre kerül az ellenzék és az MSZMP viszonya éppúgy, mint a szociáldemokrácia és az MSZMP politikája közötti különbözőség és egyezőség. Természetesen az elnök beszél arról is, miként látja szerepét a politikai küzdelmekben és pártján belül, mit tart elsődlegesnek és hátrább állónak. Elkerülhetetlenül szgpp ^ jönnek a választási előkészületek is az interjú folyamán. Ny. R., aki a bonyolult politikai kérdésekről is mindennapi nyelven, közvetlenséggel beszél, itt sem tagadja meg magát. Amikor például arra kért választ a hírlapíró, az MSZMP (vagy utódpártja/i/) és o szociáldemokrata párt programja között a választók milyen markáns megkülönböztető jegyeket fedezhetnek majd fel, Ny. R. így kezdte a választ: „A választók egy része meg fog bolondulni, mert sok mindenben nem lesz éles különbség. Egyetértünk. Olyannyira osztjuk Ny. R. felfogását, hogy a választók lehetséges „megbolondulásáról” már több szerény dolgozatban publikáltuk a véleményünket, legutóbb például (szept. 6.) Követ címmel. Talán nem alaptalanul, van olyan feltételezésünk is, hogy a választóknak aligha csak az egyik része fog „megbolondulni”, hanem már-már valamennyi csoportja. Lehetséges, bennünk a hiba, de mi nem vagyunk képesek markáns különbségeket felfedezni a többi párt programjai, szándéknyilatkozatai között sem, már amennyire persze néjnely dokumentum egyáltalán programnak nevezhető. S még ezeket a dokumentumokat sem nagyon ismerik a választók: ezt igazolta a Gallup közvéleménykutatása. Van tehát esélye annak, hogy a programok, az érvek helyett majd a választási demagógia uralja a terepet. S akkor bizony nemcsak a választók egy része, s nemcsak a választók egésze bolondulhat meg, hanem erre a sorsra juthat az ország is . KLIENS SZÜKSÉG VAN-E A MALNATERMESZTŐK SZÖVETSÉGÉRE? Egy elképzelés támogatókat keres i Kitelepítés, szóbeszéd?
