Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-29 / 230. szám

1989. (SZEPTEMBER 29., PÉNTEK ^híctp 5 Nyilvános vita Budakalászon Kié a haszon? A Magyar Demokrata Fó­rum budakalászi szervezete a napokban nyilvános vitát szervezett a Buda-Flax mű­velődési házában — Kié a föld, kié a gyár, kié a haszon Budakalászon? címmel. A vi­tára meghívták a Budakalászi Textil Rt., a Gyógynövényku­tató Intézet, az Óbuda Terme­lőszövetkezet és a Temaforg vezetőiiit. A meghívott gazdasági ve­zetők röviden beszámoltak arról, milyen tulajdonformá­ban, hogyan gazdálkodnak és mire fordítják nyereségüket?! Mennyi jut ebből a falunak? A Buda-Flax nevében Jokán Petemé, az rt'. ügyvezető igaz­gatója közölte, hogy 1,2 millió forintot fizetnek a tanácsnak telekhasználat fejében. A vita során egyebek mellett terí­tékre került a „Büdös patak” kérdése, a község ellátásának javítása, valamint az, hogy miért nem nyit a gyár egy textíliák árusításával foglal­kozó boltot? Mint elhangzott, a régi halsütő épületét sze­rette volna a cég megszerez­ni erre a célra, de elképzelé­sük kudarcba fulladt. — Szilágyi — A Posta épp csak erre vár? Önerőből, állandó lakosoknak A Budapest Vidéki Posta­igazgatóság levelet írt a Szentendrei Városi Tanács­nak, amelyben közli, hogy a városban mintegy 150 szabad telefonvonallal rendelkezik. Tudván, hogy Szentendrén 3513-an várakoznak a készü­lékre, nem csodálkozhatunk azon, hogy óriási vita kereke­dett. A település, melyik ré­sze kapja a lehetőséget a tár­sulás megszervezésére? A legkevesebbet ízbég kapott az utóbbi csaknem ötven évben. A családiházas részben gya­korlatilag nincs telefon. A végrehajtó bizottság tehát azt javasolta, adják a 150 vona­lat ízbégnek. Ezen felhábo­rodtak a Pannónia, illetve a László telepiek, valamint a Nap utca környékén lakók. A Pannónia telepiek ugyanis már évekkel ezelőtt meg­szervezték a telefontársulást, ám többre nem jutottak. Má­sok is azt mondták, hajlandók megfizetni készülékenként 35- 40 ezer forintos költségeket. A Postaigazgatóság 150 sza­bad vonala igazi viszályalmá­nak bizonyult. Már-már azt mondták egyesek, hogy bízzák a postára, hova teszi a telefo­nokat. Azonban valaki tudni, vélte, hogy a kutya épp itt van elásva! A hollósok legszí­vesebben az üdülőterületen fejlesztenének, s éppen ar­ra várnak, hogy az állatldó lakosság lemondjon a részvé­telről. Végül abban maradtak, hogy a négy, telefonért harcoló kör­zet lakosságát megkérdezik: hányán vállalnák közülük a 30-40 ezer forintos költséget? A számok ismeretében aztán szétosztják a 150 szabad vo­nalat a városrészek között. Igaz, így kevésbé lesz gazda­ságos a társulás, mert növek­szik az egy főre jutó költség. Kikötötték, hogy az együtt­működésben csak állandó la­kosok vehetnek részt, s a vá­rosi tanács a telefonhálózat fejlesztéséhez nem ad pénzt. V. M. . Fortuna kegyeltjeit sokan irigylik Kertész leszek, fát nevelek Pénteken egy ország nézi, hallgatja figyelmesen a tele­vízió Ablak című műsorában Bálint gazdát. Szakszerű út­mutatásai alapján megtudhat­juk, miként tehetjük szebbé kertjeinket,,, hogyan óvhatjuk meg gyüíhólcsöséiríket a kár­tékony élősködők pusztításá­tól. Reneszánszát éli a kertész­kedés, hétvégeken a városi emberek közül is sokan indul­nak útnak a telekre „földet túrni”. A nagykátai Damjanich János Gimnázium és Kerté­szeti Szakközépiskola a me­gye egyik legnagyobb közép­fokú oktatási intézete. Két esztendővel ezelőtt, adták át, a mintegy 52 millió forintos költséggel készült, hat tante­remmel, 160 férőhelyes étte­remmel, 600 adagos konyhá­val, és egy új ■ hőközponttal bővített iskolát. Ekkor végez­ték el a régi épület külső, és belső felújítását is. Az idén a tanulók birtokba vették az új sportpályát, ahol nemcsak ők, hanem a város lakói is teniszezhetnek, rop- és kézi­labdázhatnak. Nemrég fejez­ték be a kollégium felújítását. Újdonság, hogy az idei tanév­ben megkezdődött az általá­nos kertészképzés. 9 Eddig zöldség-, illetve gyümölcstermelő szakképzés volt az iskolában. Most miért döntöttek az általános kertész­képzés mellett? — Az országban mostanáig, csak néhány helyen oktattak jövendő dísznövénytermesztő­ket, pedig sokan választották volna ezt a szakmát — ma­gyarázza Povázson Sándor igazgató. Ezért, kapóra jött számunkra az új tanterv, amely a kertészet mindhárom ágát felöleli. Komoly problé­mát okozott nekünk az a tény, hogy kertészeti szakmai gya­korlatot csak Tápiószentmár- tonkátán, és Farmoson tud­tunk szervezni, mert kizárólag ott nyílt rá alkalmunk. Ez a két lehetőség viszont kevés volt a megfelelő számú szak­ember-utánpótláshoz. Ezentúl tanulóink a kertészet minden ágazatában elsajátítják^ a szakmai, ismereteket, ' így könnyebben elhelyezkedhet nek, illetve képesek a pro­filváltásra is. # Milyen változást hozott az iskola életében az új kép­zés? — A gyakorlati oktatás rendszere, mintegy húsz év alatt alakult ki. Azért tar­tott ilyen sokáig, mert a szem­léltető- és használati eszközök, gépek, nagyon sokba kerül­nek. Nyolc Super Zetorra van szükségünk — értékük több millió forint —, mert hallga­tóinkat meg kell tanítsuk ♦ IJral^tqfrtí « vezetni. Az üvegház sém olcsó,' a szaktantermek­ről, a gépműhelyről,' már nem is beszélve. Mára azonban minden együtt van. Szakem­berek irányítják az oktatást, többek között kertész, és ag­rármérnök tanítja a gyereke­ket. Megnőtt a nyári szakmai gyakorlat értéke is, hiszen a fogásokat az üzemekben sajá­títják el. Üjdonság: hallga­tóink magángazdaságokban is megszerezhetik a gyakorlatot, ha az adott helyen ezt vállal­ja a gazda, és szakmai útmu­tatásaival újat, többet tud ad­ni a gyerekeknek. @ Országszerte változott a nyelvoktatás gyakorlata. Itt hogyan döntöttek? — Választhattak a tanulók, ki milyen nyelvet akar tanul­ni. Mi tagadás, bajban vol­tunk. A nyelvtanárok nem tudták vállalni, hogy minden­kinek francia vagy olasz órát adnak. A szülők azt javasol­ták: sorsolással döntsük el, ki maradjon az orosznál. Sajnos néhányan nem törik magukat azok közül, akik For­tuna kegyeltjei lettek. Pedig irigyük bőven akad. Tóth Mariann Hibád zik az okos mondás íze, szaga árulkodik róla Már messziről hallani a trak­tor zúgását. A motor hangja, és a szőlősorok között látható keréknyomok is jelzik; jó he­lyen járok. Egy modern ház­táji gazdaságban Tápiószele határában. Eltartott még néhány percig, amíg a betonkádból a traktor szivattyúja a tartálykocsiba ürítette a barackpálinkának való cefrét. Amint elment a vontató rakományával. Mer- felsz József, a darált szőlővel teli kádhoz lépett. Egyik ujját belemártotta a sűrű lébe, majd megkóstolta, milyen a friss must, mert — mint mondta —, az íz, a szag árulkodik az új bor minőségéről. Még néhányszor megkeverte József gazda a kád tartalmát, majd kis bungalójába invitált, vadászereklyéi közé. Még­sem a muflon- ,és szarvas­trófeák történetéről kérdeztem. A szőlész-borász szakember tapasztalataira voltam kíván­csi. No meg arra, van-e jövő­je a háztáji szőlészkedésnek? Merfelsz József, nyugdíjas koráig 29 évet dolgozott bo­rászként a Promontorvin Vál­lalatnál, illetve jogelődjeinél. Negyven éve él Tápiószelén, azóta foglalkozik a szőlővel, a borral otthon is. Nagykátán és körzetében, s Pest megye más vidékein is részt vett a hatva­nas években a nagyüzemi sző­lőtelepítésekben, de a táblák kiirtásában soha. Okkal ment el a kistermelők kedve a szőlészkedéstől. A nagyüzemi táblákat megsem­misítették, a megmaradt sző­lőtőkéket gomba- és fagykár tizedelte meg, a bor külpiaci értékesítése sem ment jól. Ám mindez csak az okok egy ré­sze, ami elkedvetlenítette a gazdákat.. Merfelsz József éve­ken át hiába szorgalmazta, a modern háztáji termelés meg­fontolások miatt nem kapott kellő támogatást a szövetkeze­ti szektoron kívüli termelés fejlesztésére. Közben csökkent a szőlő ára, ma 10—12 forintért vásárolhat­ják fel helyben kilóját. Ezért van halálra ítélve a szőlőter­melés az Alföldön. Meg pén­zük sincs az embereknek a gé­pesítésre. Alaposan megren­dült a bizalom a mezőgazda­ságban, a fiatalok egymás után A leszedett szőlőt nem szabad magára hagyni — Merfelsz Jó­zsef gyakran megkeveri, megkóstolja préselés előtt a darált szőlő levét (A szerző felvétele) költöznek közelebb a főváros­hoz, ahol biztosabbnak tűnnek a munkalehetőségek. Merfelsz József szerint csak azoknak a gazdáknak van esé­lye a fönnmaradásra, akik nagyban termelnek. Ehhez azonban alacsony a gépesítés átlagos szintje, de nincs miből fejleszteni sem. Tehát a kör bezárult. Csak a jól felkészült háztájik maradnak talpon, a többi tönkremegy! Maga Jó­zsef gazda is 4-5 évre tervez csupán, bízva abban, hogy az idén még engedélyt kap a bor nagybani értékesítésére, mert csak így kifizetődő. Literen­ként 10 forint haszonra számít. Úgy tartja a szólás, akkor gazdaságos a szőlészkedés, ha a termés egyharmada a tőkén, másik harmada a pincében, harmadik harmada pedig a bankban van. Csakhogy ;az utolsó rész hibádzik — így József gazda. — A tőkéken so­kaknak ott rohad a termés, mert alacsony a felvásárlási ár, azért nem érdemes megdolgoz­ni. A pincékben van bor, de ahány hely, annyiféle a nedű. A különböző fajtájú, kis tételei­ket nagyon nehéz eladni — vé­li. A mezőgazdaság reformjától azt várják a gazdák, hogy a fejéről a talpára állítsa az ér­tékeket. Vagyis: ki-ki munká­ja szerint részesüljön a javak­ból. Aszódi László Antal Számolni kell az analfabétákkal Szülőt leváltam nem lehet Nincs mit kerülgetni a dol­got, a hírek igenis riasztóan hatnak. Az újságok bűnügyi rovataiban egyre többet olva­sunk gyermekgyilkosságról, el­tűnt gyermekekről. Érthető, hogy hatékonyabb megelőzé­sért kiáltunk. Szorongással en­gedjük útra gyermekeinket reggelente. Tény, hogy a bűnül­dözés e területén is sokágú társadalmi gondok okozzák az esetek szaporodását. Ám a részletekre sem árt figyelni. A gyermek- és ifjúságvédelem csak részletkérdésként, de nem elhanyagolható problémaként kezeli ezt. A szakemberek szá­mára azonban világos, hogy a nevelés, a gyermek- és ifjúkor személyiséget meghatározó dolgai a legfontosabbak. Ám mint azt a fóti példából is lát­hatjuk, tennivaló akad bőven. AGGASZTÓ LÁTLELET Sok kérdés évek, sőt évtize­dek óta visszaköszön, miköz­ben az új nemzedékekből fel­nőttek lesznek. Életük indulá­sakor rájuk.ható körülmények alakítják ki a társadalmi nor­mákhoz való viszonyukat. A nagyközségi tanács e té­mával foglalkozó albizottsága nemrég azt jelentette a testü­letnek, hogy megbeszéléseik során keresik az együttműkö­dést, várják a segítséget. Ezért tanácskozásaikra meghívják mindazokat, akik tehetnek va­lamit a fiatalok védelmében. Vendégeik sorában épp úgy ül­nek a rendőrség, mint az ifjú­sági szervezet képviselői, a vállalatok családvédelmi fele­lősei. Mivel a lakás-, az élet- körülmények, nem utolsósor­bak a családok kultúrája meg­határozó a gyermek fejlettsé­ge szempontjából, már a böl­csödébe, óvodába kerülök fel­vétele előtt is a lakáson tájé­kozódnak a gondozók és az óvónők. Sajnos, olyan világban élünk ma — jó lenne rövid időre utá­nagondolni, hogy még —, ami­kor egy ilyen jelentésben azt is megfogalmazzák a beszámo­lásra kötelezettek: „minden intézmény rendszeresített nyomtatványon, rangsorolva hozza a rendkívüli segélykérel­meket”. Mert ugye segélyekre szük­ség van. Kinek azért, mert a betegsége, egyéb körülményei miatt kedvezőtlenek a jövedel­mi viszonyai, kinek meg ... No de az albizottság csak tapin­tatosan fogalmaz, mert tagjai tudják: ha az illető családfő éppenséggel a munkával nincs jó barátságban, nélkülöző cse­metéje erről nem tehet. Hiszen szülőt választani, cserélni, le­váltani nem lehet. Foton min­denesetre a családok helyzeté­től függően ezer, háromezer, nagycsaládosok néha . ötezer forint támogatást kapnak időn­ként. Szokássá vált a ruhase­gély adása. Kínos, hogy azt is tudomásul kell venni: a segé­lyek gyakran csak a gyermek- védelmi felelős kezéhez érkez­hetnek, akik ellenőrzik annak a rendeltetésszerű felhasználá­sát. Persze, nem azokkal szem­ben kényszerülnek erre, akik csak ritkán, akkor is piron­kodva kérnek, mert már ez a végső megoldás nehéz helyze­tükben. Sajnos, ha messzebb­re tekintünk a fóti határoknál, láthatjuk; ezek az esetek is egyre szaporodnak. KONZERVÁLT ÉLETMÓD Mint arról már sokszor ki­fejtettük tapasztalataink alap­ján kialakult véleményünket, a cigányság társadalmi beil­leszkedésének foka, erkölcsi, szellemi színvonala falvanként, városonként eltérő megyénk­ben. A fótiak elé tárt kép most azt mutatja, hogy jövő­jük érdekében fokozott figye­lemmel kell kísérni a cigány- gyermekek helyzetét, akik ugyancsak rászorulnak erre. Főleg a hatalmas település kis- alagi körzetében jellemző, hogy sojc család még mindig képte­len az ezredforduló követelmé­nyeihez igazodni, megváltoztat­ni konzervatív életvitelét. A felnőttek vagy rendszertelenül dolgoznak vagy egyáltalán nem állnak munkaviszonyban. A gyerekek túl gyakran hiá­nyoznak az óvodából, iskolá­ból. Többen, csak a szülők fi­gyelmeztetése után ülnek be néhány napra az iskolapadba, s így újra születik a környé­ken az analfabéta- vagy fél- műveltréteg. Ilyen viszonyok között álmodni sem lehet ar­ról, hogy otthon a leckekészí­tés, -tanulás nehézségein bár­ki is átsegítse az apróságokat. A valamilyen oknál fogva veszélyeztetettnek mondott gyermekek száma a cigánycsa­ládok tagjain kívül is közel százötven. Az albizottság szerint nincs a fiatalok széles tömegeire hat­ni tudó ifjúsági szervezet, amely jó irányba terelhetné például a szabadidő eltöltését. A településen működő egy-két kulturális csoportosulásnál, klubnál, szakkörnél jóval több kellene. Már csak azért is, hogy ne pusztán a diszkóműso­rok vonzzák az unatkozó fiú­kat, lányokat. Nem az a baj, hogy ez az ismerkedéshez, szó­rakozáshoz keretet adó műfaj vonzó és divatos, hanem az egyéb iránt tapasztalt igény­telenség, meg a műfaj lehető­ségeit kihasználni nem tudó fantáziátlanság, a színvonalta- lanság kiváltotta szélsőségek sora a gond. Az agglomerá­ciós övezet más, a fiatalokra épp eléggé ható körülmények is hozzák a bajt. Sokszor ne­héz is megállapítani, hol kez­dődött az ifjú ember kisiklása. Az italozó, kiábrándultságot mutató életmódot mennyire motiválta a nehéz anyagi hely­zet, az albérlet, a családi kö­zelmúlt. FELNŐTTFELELŐSSÉG A látlelet egyben a követen­dő gyakorlatra, a tennivalók sokaságára is rámutat. Tudás, tapasztalat és tett az, amit a fiatalság jövője kíván a ma felnőttjeitől. Amilyen az ifjú­ságnak mondott adjon isten, olyan lesz később erre, a kor­osztály válasza. Kovács T. István Lesz az még tíz És? Ácsorgók a boltban, a NYÉK lakótelepi üzletében reggel. Elég n ágy a tu­multus, mert az egyikük­nek kifli, a másiknak zsem­le, a harmadiknak meg pa- rizer kellene a tízóraihoz. Van időm figyelemmel kí­sérni a gondolák feltöltését, az utánpótlás alakulását. De valahogy nem tud a szemem elszakadni attól a kis táblácskától, mely fél­reérthetetlenül és fennen hirdeti: a tojás darabja 4,80. Nem akarok hinni a szememnek: így aztán a fü­lemre hagyatkozom, s meg­kérdezem a pénztárostól. hogy a tojás? Csak mutat a tábla felé. Ám én mint az írástudatlan analfabé­ták, újra kérdezem. Kide­rül, tévedés az aztán a do­logban nincs. Azt már jó régóta tudom, hogy szinte Pest megye leg­drágább piaca az érdi. Itt a gyümölcs, a zöldség 3-4, olykor 8 forinttal is drá­gább, mint a pesti piaco­kon. S ráadásul kókadtabb, fonnyadtabb is. De nagyra tartják magukat — már mini az árak. Ám ez a to­jás ott egyszerűen nem fér a fejembe. Hiszen a főváro­si piacokon, boltokban, szerződéses Zöldértekben — tehát ahol ráteszik a hasznot — még ott is szé­gyellnek 4 forintnál többet kérni egy tojásért. De*aki veszi magának a fáradsá­got, s az utcai árusoknál, vagy éppen a piacon vásá­rol, az I. osztályú, váloga­tott nagyságút is megkapja 3,60-ért vagy 3,80-ért. A miértre bárhol is kér­dezősködtem, csak azt a választ tudták adni: „ja, Érden mindig minden drá gább, mint máshol. Ám a gyanú nem hagy békén. Ez a tojás nem olyan mint a többi. Legfeljebb csak kül­sőre. Nyilván tartalmát belbecsét tekintve számot­tevően különbözik sok mii lió társától. Hogy megtud­jam miben, erre föl az „így mulat egy magyar úr elvből kiindulva, vettem ötöt. Egyesével, külön po­hárba ütöttem bele őket, alapos vizsgálatnak tettem ki mindegyiküket. Ügy szín- •e és szagra! Mielőtt rántot­ta képében asztalra került volna, annyit azért megálla­pítottam, hogy kissé állott. Ennél tovább nem jutot­tam. Csak gondolatban. Mert ugye, ha ez így megy tovább, az érdi boltok rö­videsen csúcsot javítanak, karácsony táján már 10-én adják a tojást, lekörözve a legpénzéhesebb, a leoráms- nősebb szerződéses bob gazdáját is. Állami lobogó alatt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents