Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-25 / 226. szám
4 &£Man 1989. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ Az acsai kórtünet majdnem általános Kevesen kalandoznak a betűk világában A kultúra nem csak a szellemi javak összessége. Mint tudjuk, meghatározó egy-egy település közvetlen anyagi színvonala is. Erről Ácsán ellentmondásos képet kaphatnak. Az utcák tiszták, rendezettek. A kapu előtt virágok díszlenek, sok az új, modern lakóház. Nem kell már vízvezetéket építeni, hamarosan megnyílik a gyermekorvosi rendelő is. Sok szempontból azonban többe kerül az élet, mint városon, ahol kialakultak a szolgáltatások. A gépkocsi-tulajdonos például több falun is áthajthat, amíg tankolni tud. Ha a boltosokat szabadságolják, mindjárt zavar keletkezik. Pedig a szellemi igények ébredése attól is függ, mennyi energiát takaríthatunk meg az ilyen fölösleges bosszúságok elkerülésével. KEVÉS AZ IGÉNY Imródi Papp Zsuzsa központi könyvtáros véleménye szerint ma, a középgeneráció a faluban is túlhajszolt. Nekik kell gondoskodniuk a gyermeknevelés anyagi feltételeiről, pótolni az öregek gyakran alacsony nyugdíjához, s közben megteremteni a család otthonát. Ha lehet, megtartani a korábban kialakul élet- színvonalat, mert az igényekről nehéz lemondani. Hiába bizonygatjuk tehát, hogy a szellemi gyarapodás közvetve visszahat az anyagiakra, mert ezt részint nehéz igazolni, részint nincs idő kivárni a szellemi beruházás megtérülését. Az acsai művelődési ház sokkal vonzóbb ma, mint pár évvel ezelőtt. A színházterem elegáns nézőterén kényelmes műbőr karosszékeken foglalhatnak helyet a műsorokra kíváncsi vendégek. A könyvtár hangulatos szegleteiben ugyanúgy böngészhet a látogató a lexikonok, kézikönyvek lapjaiban, mint egy városi intézmény olvasótermében. Ha pedig felnéz a kötetekből, a kitárt szárnyú ablakon át, egy gyönyörű, vázába helyezett virágcsendélet fölött a Cserhát kék vonulatát; pontosabban a Magas-hegyet láthatja. A gondolat és a természet szépségét együtt kínálja a hely. A szellem várának fontos kelléke, az elmélyedés feltétele a csönd, amely viszont a kelleténél is nagyobb. Sajnos, mintaértékűnek is tekinthetjük ezt a mai helyzetet, amely az ország sok vidékén hasonló. SZLOVÁKUL SEM A központi könyvtár állománya, amelyből a négy társközség mintegy ötezer lakójára számítva lehet a letéti, vagyis helyi intézményekkel csereberélni, mintegy 12 ezer kötet. Nem sok, tehát elkelne az erőteljes gyarapítás, amire csak 55 ezer forint jut évente. Ebből kell a szépirodalmi, az ismeretterjesztő és minden más műfajú új kiadványokat megvásárolni. Ám amíg a pénzből, azaz 1985-ben még évi 40 ezer forintból évente 600—700 kötetet lehetett beszerezni, a közben magasra emelkedett árak miatt most talán a felére telik. Nemleges a válasz arra a kérdésre is, hogy a politikai élet felgyorsulását követő, aktuális kiadványok iránt van-e igény. Mert, ha lenne, sem tudnák kielégíteni, mivel a Könyvtárellátó Vállalaton keresztül kell vásárolni. A rendelés és szállítás közt átlagosan három hónap telik el, s akkorára már nem számítanak slágernek ezek a művek. No meg, akik érdeklődnek irántuk, azok megveszik a városok könyvesboltjaiban. Sajnos, azt a 400—500 szlovák nyelvű könyvet sem forgatják elegen, amelyeket a Pest Megyei Könyvtár által támogatásként küld a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége. Éppen arra számítva, hogy mivel nemzetiségi településről van szó, jól jönnek azok az anyanyelv pallérozásához, a szlovák irodalmi tájékozottság elmélyítéséhez. A családok olvasási kedvét az őszi-téli estéken talán az iskolások is felébreszthetnék. Ahhoz viszont először őket kell az irodalomhoz szoktatni. Ennek megalapozták a feltételeit, hiszen különterem szolgálja a gyermek- és egyben az iskolai könyvtár céljait. Hogy milyen eredménnyel? A felnőttekre és a diákokra vonatkozó adatok erről beszédesen tájékoztatnak. Kevés nyugdíjas, gyermek- gondozási szabadságon lévő kismamák. Belőlük áll az acsai olvasóközönség. Szám szerint az idén nyolcvan- nyolc személy, de az arányuk évről évre csökken. A tanulók száztízen járnak ide rendszeresebben, de az iskolai létszámhoz képest ez is kevés. Még kritikusabb a helyzet, ha azt nézzük, hogy közülük mind több tíz éven felüli távolodik el, sajnos nem csak az intézménytől, hanem a könyvekkel épp, hogy alakulni kezdett barátsága is elszürkül. Pedig nekik még nem kell dolgozniuk, másod- és harmadállás után nézniük. Sőt, a mai fiatalokat az érettségi idejéig szinte minden munka alól mentesítik odahaza. Igaz, ezt nem lehet dicséretesnek mondani. Annak, hogy kevesebben kalandoznak a betűk világában, bizonyos mértékig oka a civilizáció, amelynek értékeivel nem mindig bánnak arányosan. Sok időt rabol el a videofilm, a színes tv-készülékek sugározta szórakoztató műsorok válogatás nélküli élvezete. A helyes arányokat jó tanáccsal kellene formálni,' ám ez a legtöbb családban elmarad. JÖVŐJÜK A TÉT — Itt volna még mint lehetőség, hogy az iskola adjon impulzusokat az igényes időtöltésre, főként az olvasásra —jegyzi meg az újságíró, miután ez kerül mérlegre a beszélgetés során. Évente egy-két foglalkozást tartanak itt osztályonként — derül ki. Ezek főleg könyvtár- ismertető órák. Mindenképpen hasznosak, de nem elegendőek. Az igényes új nemzedékekért a pedagógusok tehetnének a legtöbbet. És nem kizárólag a magyar szakosok. Kovács T. István Ma este a Tv 1-en: Szinte hihetetlen, hogy mindössze tizennégy hónap telt el Bartók Béla hamvai hazaszállítása és ünnepélyes itthoni eltemetése óta. A felgyorsult események majdnem feledtették ezt a világszerte figyelemmel kísért aktust. A Magyar Televízió és a BBC angol televízió még az elmúlt év nyarán — bekapcsolódva a Bartók-hamvak hazahozatalának és a temetésnek az eseményeibe — dokumentumfilmet forgatott, Bartók Budapesttől Budapestig címmel. E film hetvenöt percben próbálja összefoglalni Bartók utolsó éveinek főbb mozzanatait, attól kezdve, amikor elhagyja Magyarországot, addig, míg a gyógyíthatatlan betegség el nem ragadja, már Amerikában. A szerkesztők, Bánki László és Dennis Marks, és a rendező, Donald Sturrock, ezt a periódust, a dokumentumok bemutatását sem mellőzve, elsősorban mégis abból a szempontból vizsgálják, hogy Bartók életének eseményei, találkozásai barátokkal, zeneművészekkel, s maguk a lakóhelyek, melyeken Amerikában tartózkodott, milyen hatással voltak alkotóművészi tevékenységére. Élet és mű összefüggéseit nyomozzák, s e tekintetben különösen szép munkát végeztek, hiszen finom eszközökkel világítják meg az Amerikában komponált nagy művek, a Concerto, Arannyal hímzett bársonytartóban Eszter könyve Októberben jelenik meg a könyvesboltokban az Eszter könyve, a 18. századi héber nyelvű tekercs hasonmása. Hazánkban a Helikon Kiadó gondozásában lát napvilágot első ízben. A feltehetően itáliai eredetű tekercset Kaufmann Dávidnak, a múlt században élt neves gyűjtőnek a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában őrzött hagyatékában lelték fel, s a békéscsabai Kner, valamint a bécsi Globus Nyomda reprodukálta. A csaknem 5 méter hosszú, 39 centiméter széles műpergamenen a bibliai Eszter héber nyelvű története olvasható színes illusztrációkkal, arany-, ezüstdíszítésekkel. Külön füzetecs- kében közlik a bibliai szöveget és a tekercsről írt tanulmányt, magyar és angol nyelven. A tekercset ugyancsak illusztrált, pergamenjellegű borító és kartonhenger védi. A kiadvány díszesebb változatát arannyal hímzett bársonytartóban adják közre. A könyvújdonságot a Nemzetközi Bibliofil Társaság szeptember 25-én, hétfőn Budapesten kezdődő kongresszusának résztvevői tekinthetik meg elsőként a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Hamarosan a televízióban is bemutatják, dr. Komo- róczy Géza egyetemi tanár közreműködésével. Eszközei: a szín, a forma és a fény Mt Az első pillanattól éreztem egyfajta dacot ebben az emberben. Próbáltam megfejteni. Véltem: tüske talán. Olykor a legelhivatottabb és legtehetségesebb alkotók leikébe ékelődik — néha egy egész életre —, ha diplomájukat nem a Képzőművészeti Főiskolán kapták. Ám az is lehet, hogy elhatározottsága, jellemének keménysége keltette bennem ezt a gondolatot. Cserőháti Kovács István a Heves megyei Poroszlón született, nem egészen négy évtizeddel ezelőtt. Igen nagy kacskaringókkal jutott Pilisvörös- várig. Amikor az életéről mesél, különös kettősség rajzolódik ki az eltelt esztendőkről. Míg népművelőként ugyancsak változatos pályát futott, addig festőként egyenes utat járt be. Igaz, sokszori megtorpanással. Gyerekkorát úgy töltötte a Tisza mentén, mint a többéi hasonló korú társa. ' Hatodikos volt, amikor egy Petőfi-portrén megakadt a tekintete. Lerajzolta. Sikerrel. Aztán már kereste a portrékat, hogy másolhasson. Szüleivel egy ízben szülőfaluja körzeti orvosához — dr. Baranyai Miklósékhoz — ment vendégségbe. Észrevett egy Van Gogh-reprodukciót a falon. Miközben Kodály-leme- zeket hallgattak, ő a Napraforgó csendéletet bámulta, Egészén lenyűgözte, olyany- nyira, hogy néhány hónap alatt a legjobb rajzos lett. Édesapja egy ideig országos cserkészvezetőként dolgozott, s gondosan összegyűjtötte a cserkészújságokat. Ezekben búvárkodott. Aztán pedig a különböző lapokból kivágta Csontváry képeit, s egy albumot készített magának. Később már lejárogatott a Tisza-part ligetes-erdős Cserő- hátnak nevezett részére, s raj- zolgatott, festegetett a szüleitől kapott temperával. A képzőművészeti gimnáziumba nem vették fel, mert akkor még a rajzszenet hírből sem ismerte. A pap tanácsolta az édesapjának, hogy adják be a debreceni református gimnáziumba. Ez a lépés határozta meg további sorsát. Felfedezték ugyanis tehetségét, s megengedték, hogy kijárjon a debreceni képzőművészkörbe, melynek vezetői Bíró Lajos és Félegyházi László festőművészek voltak. Két hónap múltán haladó csoportba került. Érettségi után jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, de a második rostán már nem jutott túl. Egy ismerős révén az Egyetemi Nyomdába ment dolgozni. Sokirányú kulturális érdeklődése indította arra, hogy újságot szerkesszen, fiatal nyomdásztársaival klubot alakítson, ám szorgalmasan látogatta a Szlávik Lajos vezette képzőművészkört is. Ekkor határozta el, hogy a népművelői pályát választja. Elvégezte a debreceni tanítóképző főiskola népművelő—könyvtáros szakát. Eközben Karcagra került, az ifjúsági házat vezette. Itt ismerkedett meg Viski Ágnessel, aki azóta is társa, s feleségként legjobb kritikusa. Vele tartott, mikor Zánkára ment dolgozni. Szépítés lenne azt állítani, hogy ezek nehéz évek voltak. Ami anyagi és lakáskörülményeiket illeti, inkább kétségbeejtőek. Nemigen juthatott eszébe a festés, nem volt miből hozzávalót vásárolni. Két gyermekükkel együtt nyolc évvel ezelőtt Pilisvörös- várra kerültek, emberséges körülmények közé. Akkor gondolhatott ismét az alkotásra. Négy esztendeje az Építőipari Szolgáltató Vállalat rákospalotai munkásszállójának népművelője. A vállalattól kapott kis műtermet s festőállványt is. Meghívták a kerület képzőművészkörébe, s egyre gyakrabban szerepel kollektív és egyéni tárlatokon. Ügy tűnik, most már magára talál Cserőháti Kovács 1stván. Bár a kiesett évek hiányát erősen érzi, de a biztatás, az alkotóközösséghez való tartozás újabb lendületet ad a művészi munkához. Eddig még kevés képet festett. Ezek azonban érettek, mondanivalójuk sűrítmény. Rendkívül komolyan veszi a festészet szakmai részét, többféle technikát kipróbált. Ám úgy érzi, hogy egyiket sem sajátította el igazán. Lehet, nem így lenne, ha annak idején még egyszer megpróbálkozik a Képzőművészeti Főiskolával. Dacból nem tette. Hogy maradt-e benne tüske? őszintén megmondja: az esztendők múlásával ez már nem szúr. Szigorú önmagához. Akár csendéletet,, aktot vagy alakos kompozíciót készül festem, csak akkor emeli fel az ecsetet, ha tökéletesen biztos a dolgában, ha hiteleset tud alkotni. A képeken nem lehet mellébeszélni. Ezt a meg nem alkuvó festői magatartást még Debrecenben tanulta. S hogy mennyire következetesen valósítja meg, arról alkotásai tanúskodnak. Képei komorak, de mégis erőt sugároznak. A forma, a szín és a fény jelentik művészi eszközeit. Mindezek összhangja teszi kiegyensúlyozottá munkáit. A kék legkülönfélébb árnyalatait alkalmazza, s minden művén megtaláljuk ezt a színt. Azonban ha a kék hideg érzetet keltene az emberben, megleli hozzá a megfelelő narancssárgát. összecsendül e két szín, például a Poroszlói kertek alatt, a Munkásportré II., a Virágcsendélet vagy a Dunántúli utcarészlet címet viselő képeken. Ez utóbbi mondanivalója — különös módon — a kék nélkül darabjaira esne szét. Cserőháti Kovács István harminchárom alkotásából a hét végén nyílt kiállítás a pi- lisvörösvári könyvtárban. Vennes Aranka Párkánydíszítő címertöredékek Több száz kötöredék fekszik a visegrádi Mátyás Király Múzeum restaurálóműhelyében. A gondosan megtisztított darabokat Lövei Pál, az Országos Műemléki Felügyelőség művészettörténésze rendszerezi. Nincs könnyű dolga, ugyanis még folynak az ásatások a királyi palota Duna felőli szárnyán. Innen kerültek tlő a Mátyás-kori késő gótikus zárt erkély maradványai. Hogy a föld itt értékes emléket rejt, arról tudtak a régészek. Héjj Miklós — az akkori igazgató — kezdte meg a kutatást 1972-ben. A teljes feltárásra azonban csak nemrégiben kerülhetett sor. Így most bizonyosodhattak meg arról, hogy ez egy teljesen egyedi lelet. Az előkerült kövek között akadnak egy-két centis darabok és másfél méteresek is. Mindezekből megállapították a szakemberek, hogy például az emeleti párkányt címersor díszítette. Jól összerakható a kettős keresztes és vágásos magyar, a hollós Hunyadi-címer is. Rekonstruálni lehet majd Beatrix királyné aragóniai—nápolyi címerét a morva sassal és a dalmát leopárdfejekkel. A zárt erkély árkádos alsó része pontosan így nézett ki, ahogy a rajzon látható, a felső rész még feltételezés. Szekér György, az OMF építésze néhány lelet alapján ilyennek véli a homlokzatot. V. A. Bartók Budapesttől Budapestig a Brácsaverseny vagy a III. zongoraverseny születésének körülményeit. Számos kiválóság szólal meg a filmben, Yehudi Menuhintól Solti Györgyig, s mond el sok érdekes, vagy eddig még nem ismert részletet, mozzanatot Bartók amerikai éveiről. A filmnek mintegy narrátora Bartók fia, az Amerikában élő Bartók Péter. ö kísér végig bennünket apja három amerikai lakóhelyén, s általa válik igazán élővé az egész feldolgozás. A film készítői a visszaemlékezéseket és Bartók koporsójának útját rögzítve kitérnek arra is, mi történt azokban az években a világban. Dokumentumfilmhez illően korabeli híradókból válogatott képsorokkal érzékeltetik: miközben Bartók, a súlyos kórral küzdve, remekműveket alkotott, a világban iszonyatos harc dúlt, s ezek is nyomot hagytak a bartóki életművön. Az érdekes filmet — mely a BBC-ben már műsorra került — ma, hétfőn este 20 óra 5 perctől sugározza a Tv 1. (t. i.)
