Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-25 / 226. szám

1989. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ iwgp Befejeződött a pnilértekeriet első fordulója Gödöllőn Nem elég megújulni újpárttá van szükség Szavaznak a küldöttek (Folytatás az 1. oldalról.) reformfolyamatokban, s nem pusztán egyfajta elitváltásban, hanem gyökeres átalakításban gondolkodik. A Pest Megyei Hírlapról szólva Hámori Csaba hangsú­lyozta: az MSZMP befolyását nem közvetlen irányítással, ha­nem a tulajdonosi jogosítvá­nyok révén kívánja érvényesí­teni. Elvárva, hogy dominálja­nak az írásokban a baloldali értékek, s tovább erősödjön a néplapjelleg. (E gondolatok je­gyében változott a lap fejléce, s az impresszum is a mai nap­tól. Szerk.). Utasítsuk el a szélsőségeket Felkészültség, vitakészség, a vélemények sokszínűsége jel­lemezte a pártértekezleten szót kérők mondandóját. A vitá­ban először a platformképvi­selők adtak hangot vélemé­nyüknek, álláspontjuknak. A megyei reformkörök és a Cse­pel Autógyár pártértekezlete álláspontja sokszorosítva is közkézen forgott. Így az a ja­vaslat is, hogy az MSZMP Magyar Szocialista Pártra vál­toztassa nevét. Ám ez a pul­pitusról is gyakran elhang­zott, volt. aki vitatta, ki meg jóváhagyólag tudomásul vette a megyei irányító szervek lét­jogosultságát. Az ugyvesstő tagjai Dr. Fazekas László (Bu­daörs es térsége), Nagy Gá­bor (Cegléd és térsége), Lackó János (Dabas és tér­sége), Murvai Zoltán (Du­nakeszi és térsége), dr. Po­gány Gyula (Gödöllő és tér­sége), Szentgyörgyvári Ist­ván (Monor és térsége) Farsang István (Nagykáta város), Gótzián Lászlóné dr. (Nagykőrös és térsége) Seibert Józsefné (Ráckeve és térsége), Zimányi László (Százhalombatta város), Miakich Gábor (Szentendxe és térsége), Lábai Lász'ó (Vác város), dr. Ónodi Ist­ván (Csepel Autógyár), Sza­bó Mihály (Pest me­gyei Rendőr-főkapitányság), Suttman Péter (Pest Me­gyei Tanács), Bordi Károly (Zsámbék—Pilisvörösvár), Dobroti István (Gyál—Du- naharaszti), dr. Benkovms Gyula (Pécel—Gyömrő— Maglód), Meggyes Nagy István (Vecsés—Üllő). Koncz Dezső (Budakalász), dr. Juhász János (Pomáz), Józsa László (Nagykáta és térsége), dr. Pásztor Imre (Vác és térsége). Simon Pál (Szigetszentmiklós és von­záskörzete). A testület elnöke Hámori Csaba, elnökhelyettese Csa­bai László. Újszerű gondolat, felkaro­lásra alkalmas — csatlakoz­tak is az elképzeléshez jó né- hányan — amely szerint ifjú­sági platformot kell életre hívnia a pártnak. Olyat, amely felvállalná a mindinkább hát­rányba kerülő rétegek érde­keinek képviseletét. Bírálat is akadt, szép számmal. Így az, hogy a másokat irritáló ki­emelt nyugdíjakat el kellene törölni. A javaslat mögött az húzódott meg érvként: jobbá­ra olyanok kapják, akik egy átmeneti jólét' után hozzájá­rultak vagy előidézték nem kellően átgondolt döntéseik­kel az ország gazdasági vál­ságát. A vitában szót kért Nyers Rezső is. Elmondta, hogy a belső válságát megélő MSZMP a mélyponton már túljutott, szakítván a sztálini modellel, a pártállammal. A válságos helyzetet a párton belül a po­litikai váltás idézte elő, páro­sulva a bizalmi válsággal is, mely személyekhez, vezetési módszerekhez, gyakorlathoz is kapcsolódik. Ezen a helyzeten csak egy nagyfokú személyi megújulással lehet úrrá a párt. A manapság oly sokszor fel­tett kérdésre is kitért: ki a hi­teles politikus, ki nem? Szerin­te ezt a kérdést a pártnormák alapján kell elbírálni. Tény, hogy az új politika új embe­reket igényel. De akik kike­rülnek a pártból, nem mind­nyájan hitelüket vesztettek — ezért az ellenzék támadásá­nak sem szabad őket kitenni. Ma egyfajta visszarendező­déstől tart mindenki. Van visz- szarendeződés? Igen, ha an­nak tekinthető az 1945—48-as állapotokhoz való visszatérése st MSZMP-nek — azért, hogy előre menjünk. De ez nem a polgári demokrácia egyszerű újraélesztését jelenti — ahogy sokan gondolják azok közül, akik ezzel riogatják a mai ma­gyar társadalmat. Egyfajta gazdasági visszarendeződés is végbemegy az ésszerűség, a célszerűség határain belül: a túlzott államosítás visszaren­dezése, például a szolgáltatá­si szférában. Két szélsőség van jelen ma is az MSZMP-ben — mint Nyers Rezső rámutatott. — Az egyik lényegében a proletár- diktatúrát akarja, ragaszko­dik a monolit hatalomhoz — szemében a legtökéletesebb demokrácia: a proletárdikta­túra. A másik véglet: kiábrán­dult párttagok, akik a világ élvonalához való felzárkózást a nyugati rendszerek másolá­sával vélik valóra váltani. Ah­hoz, hogy a párt képes legyen megújulni: mindkét réteg ál­láspontját el kell utasítani. A megyei pártbizottságok szerepéről szólva Nyers Re­zső ama véleményének adott A pártértekezlet éjjel 11 óra után fejeződött be. A fáradtság már meglátszott a küldötteken (Erdősi Ágnes felvételei) hangot: az önkormányzat, a párton belüli demokrácia erő­södésével a városi, a községi pártszervezeteknek szorosabb kapcsolatuknak kell lenniük az országos vezetéssel. Így a megyei apparátus egy közbe­iktatott szervezetté válik. De nem nélkülözhető jó darabig szellemi integráló tevékenysé­gük. Erős demokrácia szocialista munkásmozgalom nélkül a magyar társadalomban soha­sem létezett, a történelmi ta­pasztalatok is ezt bizonyítják — mutatott rá Nyers Rezső. De a szövetkezeti tagságról sem mondhat le a párt, amely­nek úgy kell változnia, hogy nem tagadja meg értékeit, de új úton halad. A munkahelyi pártszervezetek kérdését érint­ve a pártelnök szerint nem az a kérdés, hogy kivonuljon-e az MSZMP vagy sem, hanem az: szabad-e a munkások ál­lampolgári jogait korlátozni? A jogot feladni nem szabad, de célszerű — más szerveze­teket követve — a politikai munka súlypontját a lakó­helyre átvinni. A kongresszuson pedig új pártot kell alakítani, olyat, mely a demokratikus szocia­lizmus mellett tesz hitet. Azok­nak kell összetartaniuk, akik a változást akarják — akik nem, azok szakadjanak le. Az egyedül üdvözítő platformhoz ragaszkodni pedig szerinte ép­pen olyan hiba, mint amilye­neket az MSZMP korábban követett el. A vidék még másodrendű A vitában egyébként a bí­rálatból a pártvezetésnek is bőven kijutott. Hiszen a kon­zultációk, a beavatottság híján joggal fogalmaznak úgy akis­településeken élők: mást mon­danak a vezetők páros napon — mást meg a páratlanon. Ép­pen ezért kiválasztásukban ma már részt követel, mégpedig nem is kicsit, a tagság. Miköz­ben az a felelősség, melyet minden párttag érez a társa­dalom átalakulásáért, a gazda­ság talpra állásáért, ugyancsak nem sikkadt el. Az akciókép- talenség? Átmeneti állapot, ám okait elemezni szükséges. Miközben a marxizmust nem kell, s nem szabad elvetni, szelleméhez ragaszkodni szük­séges, de betűihez nem. Mit csináljon az ember munkaidő alatt? Dolgozzon. Ráckevén úgy vélik, hogy a szervezett politizálás időpont­ja nem lehet a nyolc óra. Mint ahogy nem szabad a magyar társadalomban megengedni A döntő lépés a kongresszusra vár Nyers Rezső interjút adott lapunknak A pártértekezlet egyik szü­netében arra kértük Nyers Rezsőt, hogy válaszoljon kér­déseinkre. © Véleménye szerint önma­gában a kongresszus képes-e a párton belüli gondokat —* pél­dául a széthúzást, a kiábrán­dultságot — orvosolni? — A kongresszus egy döntő lépést jelent afelé, hogy a megoldásokat megtaláljuk — válaszolta a párt elnöke. — A fő cél egy új típusú párt meg­teremtése, enélkül nem jutunk előre. Természetesen egy kong­resszus lehetősége nem terjed ki arra, hogy egy politikát meg is valósítson — legfeljebb arra, hogy megformálja. Októ­beri tanácskozásunk megállít­hatja a párton belüli bizalmat­lanság terjedését, jó esetben meg is szüntetheti. Csakúgy, mint azt a bizonytalanságot, amely a párt programja, jel­lege körül most jól érzékelhe­tően jelen van. Jelenleg ugyan­is az MSZMP nem tudja a ben­ne rejlő koncepcionális és mozgalmi értékeket kifejezni. © A mostani pártértekezle- ten elhangzott felszólalásokból is kitűnik, hogy az egyik leg­súlyosabb gond ma a párton belül a perspektívátlanság. Tud-e vonzó közeli s távoli cé­lokat adni tagjainak —* de tá­gítva a kört —, a társadalom­nak az MSZMP? — Azt hiszem, ma a magyar társadalom nem a távoli pers­pektívát nélkülözi és hiányol­ja. Sokkal inkább a közeljövő miatt aggódik. A közeljövő alatt nem egy evet, hanem a következő néhány esztendőt értem. Olyan helyzetben van az ország és benne a párt is, hogy áldozatokat kell vállalni a jövőért. A legfontosabb kér­dések egyike, hogy minél rö- videbb ideig terheljük a társa­dalmat, s a terhek minél egyen­letesebben oszoljanak meg a különböző rétegek között. © Mitől lehet nagyobb hitele az MSZMP mostani törekvései­nek, mint a korábbiaknak? A bizalom pedig alapkérdés, ezt tapasztalhattuk a gödöllői or­szággyűlési választásokon, ahol a pártot is tömörítő választási szövetség jelöltje éppen ennek hiánya miatt maradt alul. — Én azért így nem fogal­maznék, hiszen Körösfői László a szavazatok harminc százalé­kát kapta, tehát e körzet la­kóinak egyharmada bízik az MSZMP-ben. Am kétségtelen, hogy most kisebb a párt iránti bizalom, s ez összefügg a gaz­dasági válsággal. Ezért olyan fontos, hogy mihamarabb ki­jussunk a hullámvölgyből. Ügy látom, ahogy elkezd a gazda­sági helyzet javulni, a bizalom fokozatosan visszatér. Ez azt is jelenti, hogy nem a politikai csatározásokkal kell az embe­rek támogatását, hitét vissza­szerezni — bár valamit javít­hat a helyzetünkön, ha az MSZMP egyértelműen a de­mokratikus szocializmus mel­lett kötelezi el magát és belső demokráciája is megerősödik. A gazdaság fellendítését egye­dül képtelen a párt elérni, eh­hez valamennyi haladó politi­kai erő összefogására szükség van. A párt áldozata a válság­nak: miután korábban más po­litikai erő nem volt a poron­don, nekünk kell a következ­ményeket vállalni. Fel lehet tenni a kérdést: vajon, hamás kormányzó párt, vagy pártok lettek volna, akkor Magyaror­szágon nem lett volna semmi­féle válság? Azt nem hiszem, legfeljebb az lenne a különb­ség, hogy akkor mások is vi­selnék a felelősség terhét. Ez­zel nem azt akarom mondani, hogy a párt nem felelős. Az azonban bizonyos, hogy a ki­utat csak együtt tudjuk meg­találni és végigjárni. © Nem csak az MSZMP tag­jainak körében folyik a vita arról, hogy vajon a kongresz- szuson bekövetkezik-e a párt­szakadás. Mi erről a vélemé­nye? — Nem úgy néz ki, hogy pártszakadás lesz. Valószínűleg lesznek kisebb csooortok ame­lyek kiválnak a pártból, felte­hetően a szélekről. Elsősorban azok mennek majd el, akik a proletárdiktatúrán alapuló munkáshatalmat akarják, s azok is, akik hitüket vesztet­ték, s a kiutat egy polgári po­litikában látják. Q Az ön személyes sorsa mennyiben kapcsolódik a párt egységéhez? — Ezt nem tudom megmon­dani. A pártért szeretnék ezu­tán is dolgozni, legjobb tudá­som szerint. Személyes sorsom erősen kötődik az MSZMP- hez, korábban pedig a szoci­áldemokrata párthoz és az egyesült munkáspárthoz. Ké­pesítésem szerint közgazdász vagyok, tehát nem a oártból é*ek. Ha úgy adódna, bármikor visszatérhetek eredeti mun­kámhoz. Erről azonban egye­lőre nincs szó — mondotta be­fejezésül Nyers Rezső. (furuez) azt: lakhely szerint első-, má­sod- és harmadrendű tanulók legyenek. Mármint ami a tan­szerjuttatást illeti. Mert ez az aprócska példa is az elosztási viszonyok ellentmondásaira világít rá a magyar társada­lomban. Sürgető kérdés agrárpoliti­kánk elemzése, hibáinak fel­tárása ma, amikor a paterna­lista állam beavatkozása meg­szűnt. Mert az MSZMP nem hagyhatja magára a falu la­kosságát, életkörülményeinek Az értekezlet állásfoglalásaiból A pártértekezlet számos konkrét kérdésben foglalt állást. Az alábbiakban ezek közül ismertetünk néhányat. Szükséges, hogy a kongresszus mindenképpen tárgyalja meg történelmi múltunk tapasztalatait. A pártértekezlet alapvetően egyetértett az 1956-os eseményeknek az előzetes dokumentu­mokban megfogalmazott politikai értékelésével, ugyanakkor fontosnak tartja a tudományos tényfeltáró és elemző munka további folytatását, az események meghatározó szereplőinek pontosabb értékelését. Hangsúlyozottan szükséges emellett az utóbbi tizenöt év részletesebb áttekintése, amely tényszerűen és személyekre lebontva is tisztázza a múltat. Nem mosható össze ugyanis az egyszerű párttagok és a különböző vezető funkció­kat betöltők cselekvési lehetősége és ebből következő eltérő felelősségük. A párt jövőjét illetően a küldöttek úgy foglaltak állást, hogy az eddigi gyakorlat vonatkozásában nem a folyamatos­ságot, hanem a megszakítottságot kell hangsúlyozni, tehát a dokumentumokban feltétlenül új és nem megújuló pártról kell írni. Mindehhez névváltoztatást, a tagsági viszony megújítását és új jelképek bevezetését is szükségesnek ítélték. A lehetsé­ges új nevek közül a legnagyobb szimpátiát a Magyar Szocia­lista Párt elnevezés váltotta ki. A párt társadalmi bázisaként a bérből és fizetésből élő illetve a személyes munkájukból jö­vedelemhez jutó embereket javasolták megjelölni. A megyei pártértekezlet úgy ítélte meg, hogy az alapsza­bályban biztosítani kell a szerveződés szabadságát. Mindenütt működhessen alapszervezet, ahol legalább öt párttag politikai munkát akar és tud végezni. Akár munkatársi közösségek párttagjai is alkothassanak egy alapszervezetet, ha az tevé­kenységét a munkaszervezeten és a munkaidőn kívül, a szak­mai kérdésekbe nem beavatkozva végzi. Ugyanakkor fontos, hogy a Központi Bizottság majd ösztönözze azon szerveződési formákat, amelyek segítségével a szervezett és hatékony lakó­helyi jelenlét felépítése felgyorsítható. A megyei pártértekezlet a programnyilatkozat tervezetét vitaanyagként alkalmasnak minősítette, alapvető megközelíté­seivel egyetértettek a küldöttek. Ugyanakkor hiányolták töb­bek között az ifjúságpolitika, a szociálpolitika, az agrárpolitika részletesebb kifejtését, a vidéki Magyarország esélyegyenlősé­gének határozottabb megfogalmazását, a válságkezelés igazsá­gos és hatékony rövid távú programjának körvonalazását. Az országos ügyek közül a küldöttek véleménye leginkább a munkásőrség jövendőjét illetően oszlott meg. A tartózkodá­sok nagy száma miatt csak viszonylagos többséget kapott az a javaslat, amely e fegyveres testület megszüntetésének a párt általi azonnali kezdeményezésére vonatkozott. A pártértekezlet alapvetően pozitív minősítést adott a múltról és a közeljövőről szóló megy.i pártbizottsági anyagok­nak. A helyzetértékelést azonban az előterjesztéshez képest egy kicsit „szigorította" mondván, hogy a megyei pártszervek a megújulás fölgyorsítására a korábbi keretek adta lehetőségeket sem használták ki. A következő időszak feladatainak részletes meghatározására november 20-ig hívják majd össze újra a küldötteket. Ez és a kongresszust követő időszakra vonatkozó tervek kidolgozása a most megválasztott ideiglenes elnökség feladata lesz. A pártértekezlet novemberi második fordulójába viszont a most elfogadott állásfoglalás szerint megyei pártvá­lasztmány megalakítását kell előkészíteni. romlását nem nézheti tétlenül. Mint ahogy a kórházak közöt­ti állami támogatásbeli külön­bözőségek ellen is végre fel kell lépni. Hiszen ellenkezik ez a gyakorlat az orvosetiká­val, s a köz akaratával, érde­kével is. Megfontolandó az is: az egészségügyi ellátás állami feladat maradjon-e? Marad­jon bizony, kiegészítve jó, cél­szerű biztosítási rendszerrel! Lehet-e megújulás az értel­miség nélkül? Aligha. S ezt vallják azok a közvetlen, ter­melésben dolgozó, vagy irá­nyítóként ténykedő munká­sok, MSZMP-tagok. Mert az egymásrautaltság a huszadik század végefelé egyre erőtel­jesebb. De megengedhetetlen, hogy a munkások érdekeinek felvállalása nélkül az újjáala­kuló párt az elitek pártja le­gyen. Mert az emberek, ahogy nem hívei a sztálinista vissza­rendeződésnek, az erőszaknak — úgy a kapitalista viszo­nyoknak sem. Nem öncélú, s demagóg kérdés: mi lesz az­zal, aki tőkét nem tud befek­tetni? S ők vannak többen! Mit várnak ma a párttagok a megyei szervezettől? Élő, eleven kapcsolatot, ahol mód és lehetőség van egy-egy elvi kérdés tisztázására éppúgy, mint azokra a találkozásokra, melyek a döntések előkészíté­séhez, az álláspontok markán­sabbá tételéhez, kikristályoso­dásához vezetnek. Nem elve­tik a megyei szervezetet, ha­nem birtokba akarják venni a helyi pártszervezetek, értelmes szolgáltatásokat igényelve kö­zelebb akarnak kerülni hoz­zá. Miközben a koordináló szerepkör teljes értékű betöl­tését is várják tőle.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents