Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
1989. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT M net-ei 3 Ülést tartott a minisztertanács A konvertibilis export a termelés fő húzóerejévé vált (Folytatás a2 t, oldalról.) toldások, azzal a céllal, hogy a tárgyaláson elhangzottakat még teljesebben az előzetes koncepcióhoz igazítsák. A végleges álláspont kialakításában nehézséget okoz az eljárások során felhasznált tárgyi bizonyítékok, egykori dokumentumok nagy részének hiánya is. A Legfőbb Ügyészség megkísérli ezek felkutatását. összességében azonban az eddigiek alapján is egyértelműen megállapítható, hogy a Mindszenty József és társai ellen, valamint más egyházi perekben a vádak súlyossága nem állja meg a helyét, illetve a büntetések még az akkor hatályos törvények szerint is aránytalanul súlyosak voltak. . Fogyasztásnövekedés A kormány ülésén Horn Gyula külügyminiszter távollétében Somogyi Ferenc külügyi államtitkár arról tájékoztatta a testületet, hogy a tárca tapasztalatai szerint kedvező fogadtatásra talált külföldön az osztrák és a jugoszláv határ mentén kialakítandó bizalomerősítő övezetre vonatkozó MSZMP-indít- vány. A kormány ezzel a javaslattal teljes mértékben azonosul, ezért úgy döntött, hogy a biztonsági övezet kialakításával kapcsolatos gyakorlati teendők összehangolására tárcaközi bizottságot alakít, amelynek tagja lesz a Külügyminisztérium mellett a honvédelmi, a kereskedelmi és a művelődési tárca képviselője is. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a Minisztertanács rendhagyó hosszúságúra nyúlt ülésén elsősorban gazdasági, gazdaságpolitikai kérdések uralták a napirendet. A beható eszmecsere eredményeként körvonalazódtak a jövő, évi gazdálkodást megalapozó elgondolások, s a kormány közelebb jutott az 1990—91—92- re szóló úgynevezett csomagtervének véglegesítéséhez is. Ez a programcsomag előreláthatólag novemberben kerül az Országgyűlés elé. A gazdaságpolitikai kérdések sorából Bajnok Zsolt kiemelte, hogy a Tervhivatal elkészítette az idei gazdasági folyamatokról szóló jelentését, amelynek alapján már számos következtetés is megfogálmazható az idei gazdálkodás eredményeiről. Az első nyolc hónap teljesítményei alapján biztatónak ítélhető, hogy a konvertibilis export a termelés fő húzóerejévé vált, és árbevétele a jelek szerint mintegy 8 százalékkal növekszik. Növelte kivitelét például a kohászat, az élelmiszergazdaság, a vegyipar, s különösen örvendetes, hogy növekedést mutat a gépipari export is. Az éves előrejelzés szerint 1-2 százalékkal nőtt az idén a lakosság fogyasztása. A keresetek növekedése — s ezt korántsem kedvező értelemben említette a szóvivő — mintegy kétszerese a tervezettnek. A beruházások, amelyek tavaly meglehetősen nagy mértékben visszaestek, az .idén főként vállalati körben érzékelhetően növekedtek. Az ár- és pénzfolyamatok elemzése tükrözi a gazdálkodás számos akut problémáját. A fogyasztói ár 16-17 százalékkal nőtt, amiből már most látható, hogy nem sikerül a tavalyi szint alá szorítani. Ami a költségvetés hiányát illeti, az csak a menet közben hozott intézkedéseknek köszönhetően fogja megközelíteni a tervezettet. A vállalati jövedelmek magasabbak a tervezettnél, gyors a nyereség- növekedés, magasabbak a bérek, — elsősorban az alapanyag-szektorban. A pénzpolitika szigora révén sikerült elérni, hogy az importliberalizálás nem rendítette meg a külgazdasági egyensúlyt. Alighanem ez az idei esztendő egyik legnagyobb eredménye — fűzte hozzá a szóvivő. Nem sikerült érzékelhető változást elérni a kedvezőtlen jövedelmezőségű, rossz hatásfokkal működő vállalatok felszámolásában, holott ez a gazdasági szerkezet korszerűsítésének egyik feltétele. Címer, zászló A kormány egy rövid előterjesztés alapján megtárgyalta az állami szervek címer- és zászlóhasználatát. Ennek lényege, hogy a párt és az állam szétválásának ' folyamatához hozzá tartozik az is, hogy az állami épületeket legfeljebb állami jelképek, azaz a népköztársaság zászlaja és címere díszítheti. Kivétel ez alól a helyi jelképek használata, például a városok, helységek önálló címere. A kormány megvitatta azt az előterjesztést is, amely a társadalmi szervezetek támogatási rendszerének jobb áttekinthetőségét szolgálta. Az eddigi gyakorlat szerint többféle módon jutottak támogatáshoz a különböző szervezetek. A hagyományosnak nevezhető társadalmi szervezetek — köztük az MSZMP, a Népfront, a Béketanács — például évente egy összegben jutottak hozzá az Országgyűlés által megszavazott támogatáshoz, de ennek a summának a megoszlása gyakorlatilag követhetetlenné vált. Egyéb társadalmi szervezetek a tanácsok költségvetéséből részesedtek. Végül a vállálkozá- sok társadalmi, érdekképviseleti szervei tagdíjakból, a vállalkozások hozzájárulásaiból tartották fenn magukat. A párttámogatásokról A támogatás új rendszerének elvei lényegesen áttekinthetőbbek, ennélfogva ellenőrizhetőbbek is lesznek. A pártok támogatásának mikéntjét természetesed a párttörvény rögzíti majd, a kormány ülésén azonban megfogalmazódott, ‘hogy az átmenet időszakában olyan megoldást kellene alkalmazni, amely szerint a pártok közötti megállapodás alapján a parlament döntene a pártoknak jutó támogatás összegéről. A választások után pedig a mandátumok, esetleg a taglétszám szerint, illetve a kettő kombinációja alapján részesedhetnének a pártok a központi támogatásból. Egyéb politikai jellegű szervezetek esetében az új irányelvek azt mondják ki, hogy a taglétszámmal mérhető szervezeteknél, mozgalmaknál egyfajta normatíva alapján kell dönteni a támogatás odaítéléséről. Az előterjesztés szerint egyébként jövőre 500 millió forinttal kisebb lesz a támogatások összege, mint az idén. összességében erre a célra 2,6 milliárdot fordítanak 1990- ben, amiből 1 milliárd forintot kapnak a pártok, s 1,6 milliárd jut a többi mozgalom, szervezet támogatására. Rehabilitációk Napirendre került az internáltak, kitelepítettek rehabilitációjáról szóló minisztertanácsi rendelet, amely már konkrétan rögzíti a tennivalókat. A rendelet 55 ezer, 1945 és 1953 között internált embert, és mintegy 43 ezer kitelepítet- tet érint. A kormányt az a szándék vezérli, hogy elsősorban azokat a sérelmeket orvosolja, amelyeket politikai eljárások során szenvedtek el az emberek, így a rendelet természetesen nem vonatkozik a háborús, népellenes bűnök elkövetőire, a közrendet és a közbiztonságot veszélyeztetőkre. UgyanaK- kor a rendelet hatálya kiterjed azokra, akiket a II. világháború után a Szovjetunióba szállítottak munkavégzésre, illetve azokra is, akiket szovjet katonai bíróságok ítéltek el akkoriban. A rendelet lényege, hogy az így eltöltött időt munkaviszonyként, szolgálati időnek kell tekinteni, és ennek megfelelően korrigálni kell a nyugdíjakat is. A rehabilitáció november 1-jei hatállyal kezdődhet meg. Mivel a hosszú idő elteltével bizonylatok, igazolások beszerzése szinte lehetetlenné vált, a kormány úgy döntött, hogy az érintettek számára differenciálás nélkül, egységesen havi 500 forint többletnyugdíjat állapít meg. Ezzel párhuzamosan természetesen minden érintett kérheti nyugdíjának megállapítását az új szolgálati idő alapján. Ez tovább növelheti az 500 forintos többletet. A kormány etnellett szorgalmazza az érintettek erkölcsi és politikai rehabilitációját is. Ezért olyan ajánlást fogalmaz meg, miszerint az Országgyűlés kimondhatná: a kitelepítések, az internálások hibás politikai gyakorlat szüleményei voltak. A törvényhozás ezzel egy időben leszögezhetné, hogy e gyakorlattól egyszer s mindenkorra elhatárolja magát. A problémák utólagos orvoslásának egyik érdekessége, hogy a kormány rendezni kívánja azoknak az ügyét is, akik a háború befejezése után amerikai hadifogságba estek, majd elbocsátásukkor 50-300 dolláros utalvánnyal fizették ki munkájukat. Közülük sokan a Nemzeti Bankban letétbe helyezték utalványukat, amelyek együttes értéke mintegy 50 millió forint. A bank nem fizette ki ezeket az összegeket, ezért itt is megvizsgálják az esetleges kártérítés lehetőségét. Az előbbiekkel rokon témaként szerepelt a kormány előtt az 1956-os népfelkelés elítéltjeinek rehabilitálása is. Az előterjesztést megelőző széles körű vizsgálódás, adatgyűjtés nyomán megállapítható, hogy az 1956-os események miatt csaknem 22 ezer embert ítéltek el. A kormány az ő esetükben is a fix összegű kárpótlás mellett döntött. Azok az elítéltek, akik egy évnél kevesebb időt töltöttek szabadságvesztésben, havi 500 forint többletnyugdíjat kapnak. Minden újabb megkezdett év további 250 forint többletet, a hatodik évtől kezdődően pedig minden újabb megkezdett esztendő ismét további 200 forint többletet jelent a nyugdíjban. Ez érvényes azokra is. akik jelenleg nem nyugdíjasok; a pótlék az ő részükre is jár, amikor nyugdíjba mennek. A rendelkezés szerint egyébként azok a hozzátartozók, akik elítélt után részesednek valamilyen juttatásban, az említett összeg felét kapják meg. Bár a rehabilitáció, illetve a kártalanítás a tervek szerint október 1-jével lép életbe, hatálya hat hónapra visszamenőleg érvényes. Ugyancsak 1956-ot követően honosodott meg a rendőrség gyakorlatában az úgynevezett közbiztonsági őrizetbe vétel intézménye, amely a jelenlegi ismeretek szerint 12 900 embert érintett. Az előterjesztés a közbiztonsági őrizetbe vételt mint jogintézményt, alaptalannak minősíti, s az őrizetben töltött időt is munka- viszonyként, szolgálati időként számolja el. Bős—Nagymaros Nem tudott még részleteket mondani Bajnok Zsolt a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer tiAfÄRTALANUL 0 Esztergom volt a színhelye a számítástechnikai oktatásról rendezett nemzetközi konferenciának. 0 Debrecenben lovascentrumot avattak. Q Pécsett megkezdte munkáját az ország első kísérleti ifjúsági nyelviskolája. © Kaposvárott kiállítás nyílt, Szép magyar kertek címmel. © Siófokon zajlott le az úttörő tűzoltók országos versenyének döntője. © A hét híre az is, hogy az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottsága a külföldre utazásról, a ki- és bevándorlásról szóló törvényjavaslatról tárgyalt. sorsáról folytatott polémiáról. Ezzel kapcsolatban közölte, hogy a kormány áttekinti a beruházással kapcsolatos eddigi vizsgálódásokat. Ugyancsak megvitatják a csehszlovák féllel folytatott tárgyalások tapasztalatait, azzal a szándékkal, hogy körvonalazzák a követendő magyar álláspontot az előtt a kormányfői találkozó előtt, amelyre várhatóan október elején kerül sor Prágában. A rádió tudósítója érdeklődött arról: a magyar tárgyalófél számíthat-e egyáltalán a csehszlovák partner objektivitására Bős—Nagymaros ügyében, hiszen Csehszlovákiában maga a vízlépcső tervezője ezeknek a kérdéseknek a kormánybiztosa. Bajnok Zsolt elismerte, hogy az eddigi konzultációk a csehszlovák partnerekkel meglehetősen merev, rugalmatlan álláspontot tükröznek; gyakorlatilag tapodtat sem kerültek közelebb a véleményék. Ez valóban olyasmit sugall, hogy'nem az objektivitás volt az álláspontok kialakításának vezérlőéivé. Ez azonban nem zárja ki a reményt, hogy a tények, a kockázati elemek számbavétele a csehszlovák partnereket is elgondolkodtassa. Nekik is érteniük és érezniük kell azokat a súlyos aggodalmakat, amelyeket többek között az ökológiai kockázatok, a vízminőség romlása és egyéb esetleges káros hatások miatt a magyar szakemberek és a magyar kormányzat képviselői éreznek. Képviselők eMóher 23-rsl A múlt héten félbemaradt ülését folytatta pénteken az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. Az újonnan megválasztott gödöllői képviselő, Roszik Gábor az ülésen az javasolta, hogy az Országgyűlés szeptemberi ülésszakán külön na- 'P^rendi " pontként tárgyalja meg október 23-a nemzeti ünneppé nyilvánításának kérdését. Roszik Gábor álláspontja szerint október 23-át mint a népfelség napját nemzeti ünneppé és egyúttal munkaszüneti nappá kell nyilvánítani. Ezzel kapcsolatban Soltész István, az Országgyűlés főtitkára tolmácsolta Szűrös Mátyás véleményét. Emlékeztetett arra: a Ház elnöke augusztus 20-ai, ópusztaszeri beszédében már felvetette, hogy október 23-a legyen nemzeti emléknap. Szűrös Mátyás egy nyilatkozattervezetet terjeszt be a jövő heti ülésszakon, és ebben javasolja — a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások szellemében —, hogy , október 23-a legyen a nemzeti megbékélés napja. A bizottság tagjai Roszik Gábor indítványa ellenében Szűrös Mátyás javaslata mellett voksoltak. SzüüZacio volt még két évtizede is, ha nem társasutazás részeként, hanem csak úgy, maszek módra nekivágott „a nagyvilágnak” a család. Azért az idézőjel a nagyvilágnál, úti cél nem volt más, mint valamelyik szomszédos ország. Aki elment távolabbra is, nagy érdeklődéssel kísért előadást tarthatott — s különlegességnek számítottak a vetített diaképek, még inkább a film — a világjárók helyi ’ klubjaiban. Ezek a klubok, Monortól Vácon át Nagykőrösig, olykor a „gyanús” emberek gyülekező helyének számítottak, hiszen micsoda dolog az, ha valaki csak úgy, kedvtelésből kíváncsiskodik napnyugta felé ... ? 1 Ha az élet sok más dolgához fűződhettek csacska, meg veszedelmes előítéletek, miért éppen az utazás lett volna kivétel? Ma is vannak csacska meg veszedelmes előítéletek, csak éppen fordított előjellel: ki az a gyanúsan élhetetlen, aki nem váltja ki az útlevelét, s persze, ami a fő, a valutáját?! Tavaly sem voltak kevesen a megyéből külföldön, az idén viszont az előző év első feléhez viszonyítva megkétszereződött a kiutazóknak a száma január és június vége között. Valami elképesztő buzgalom lett úrrá polgártársaink nagy csoportjain, világot akartak látni,.. S hogy ez a világlátás legtöbbször nem tartott tovább az első osztrák bevásárlóközpontnál, jobb esetben Bécsnél? Ki tehetne bárkinek is szemrehányást azért, mert állampolgári jogával él? Ha jár a világútlevél, akkor jár. S kinek mi köze hozzá, tulajdonosa mit lát a világból a becses okmány segítségével? Január és június vége között 6 546 000 magyar utazott külföldre, ami nyolcvan százalékkal több a tavalyi hasonló időszak adatánál. Tavaly egyébként 10 797 000 honfitársunk járt a határokon túl, azaz kézenfekvő: voltak, akik többször is megfordultak itt. ott, amott. S némelyek, mint beszélik ezt a környezetünkben, csinos összegre tettek szert haszonként, mert tudták, „a nagyvilágból”, azaz a szomszédos Ausztriából, mivel érdemes vásárfiaként megjönni... Ott a bökkenő, hogy a magánimportnak ezek a rejtett és gyakran rejtélyes eredetű anyagiakra támaszkodó útjái, módjai úgy kapcsolják Össze a világútlevelet az üzleteléssel, hogy közben tetemesen rontják az amúgy sem túlságosan erős forint helyzetét. A bagóként átváltott forintokért tavaly és az idén még ingajáratban közlekedett a páncélozott pénzszállító kocsi Becsbe ... Igaz viszont, hogy ugyanakkor fogalmak sora vesztette el a tartalmát, a külföldi tartózkodás jogellenes meghosszabbítása, a disszi- dens... A világ gyorsabban változik, mint az, ami a gondolkodásunkban az utazáshoz, más népek megismeréséhez, a külföldön éléshez, a ki-< vándorláshoz, a visszatelepüléshez- kapcsolódik. Leegyszerűsítve bár, de azt írhatjuk: mindenki ott éljen, ahol akar, s ez legyen a természetes. Az idén, az év első felében 7 988 000 külföldi lépett be határainkon, azaz megállíthatatlan az emberfolyam: mi miért maradnánk ki abból?! Jó dolog tehát, ha utazik a magyar, de: valóban utazzon! S bár nagyon igaz az, amit Andersen meséinek egyikében — Baráti szövetség — úgy fogalmazott meg, hogy „Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szivünket”, azért láthatóan itt-ott szükség lesz bizonyos jogszabályi igazításra. Szükség lesz erre, mert a határtalanul kitágított utazási lehetőségeket korántsem lehet ma összekötni a határtalanul űzött üzletelési lehetőségekkel, a szomszédba járjunk bevásárolni gyakorlatának a kialakulásával. Indokolja az ésszerű pénzügyi kereteknek a megteremtését az is, hogy kétszer gyorsabban emelkedik a kiutazó magyaroknak a száma, mint a hazánkba érkező külföldieké, s ráadásul a devizabevételek sem állnak arányban az ide látogatók növekvő táborával: „valahol” eltűnik a dollár, a nyugatnémet márka ... Márpedig a meghatározott forrásokból nem lehet határtalanul költeni. A külföldre jutott magyaroknak a fele viszont huszonnégy órán belül már itthon van...! Valószínűleg azért, mert — kicsi a világ... Mészáros Ottó KÍNLÓDVA VÁLNI A TÁRS&feÉCiEKTQl Nincs idő a tétlenségre A bombát a verőceiek robbantották. ök akartak először kiválni a Verőcemarosi Közös Községi Tanácsból. Azóta megbolydult a másik három társközség lakossága is, s most az Elnöki Tanács asztalán döntésre vár a kérelem: önállósodjon a négy község, Verőce, Kismaros, Szokolya, Kóspallag. Az önállóságnak ára van. Tisztában vannak ezzel a lakosok, hiszen az apparátusi létszám nem növekedhet, s több pénzre sem számíthatnak. Ezért úgy gondolkodnak, hogy fenntartva egy feltétlen szükséges szak- apparátustj a tanácselnök dolgozzon társadalmi munkában. A kismarosi népfront s az elöljáróság tisztában van az idő rövidségével — hiszen már csak három hónap áll rendelkezésre az önálló helyi apparátus kialakításáig — bár még nincs kezükben a határozat, úgy gondolták, megteszik az előkészületi lépéseket. Ezért hívták össze a régi tanács épületébe a helyi népfrontot és az elöljáróságot szeptember 21-én. Bár a meghívón nem tüntették föl a napirendet, mindenki tudta, hogy az önállóság lesz a fő téma. A Pest Megyei Tanácstól három szakértő mondott véleményt, adott segítséget ahhoz, milyen feladatok várnak a jelenlegi közös apparátusra. Ám mielőtt a konkrét teendők megbeszélésére került volna sor, egy félreértés következtében heves vita bontakozott ki, s a jelenlévők — mintegy harminc ember — csaknem mindegyike szót kért. A félreértés abból adódott, hogy az öpállósodási kérelembe olyan szöveg került be, amely azt tartalmazza: a teljes önállóság mellett elképzelhetőnek tartják, hogy Kóspallaggal közösen működtessék a tanácsi szak- apparátust. Sokan nem értették, hogyan lehet Kismarosnak önálló tanácselnöke, vagy polgármestere — mert ez utóbbi cím jobban tetszett —, amikor közös apparátust tartanak fenn. Kicsit bonyolult is a kérdés — igaz —, hiszen ma még helyi elöljáróságról beszélhetünk. A helyi elöljáróság, ha az újonnan létrehozott tanács szervezeti és működési szabályzatában lefekteti: önállóan dönthet minden helyi kérdésben, s önálló pénzügyi gazdálkodást folytathat. Így lényegében maga gazdálkodik eszközeivel, a döntés a kezében van. Más, nem helyi jelentőségű kérdésekben — mint például a vb-titkár személye — közösen döntenek. Ha kedvező az Elnöki Tanács határozata, akkor január 1-jével az elöljáróság jogfolytonosságot élvezhet, s átalakul tanáccsá. Ha úgy határoznak, hogy új tanácsot akarnak alakítani, vissza kell hívni a tanácstagokat. Ehhez a választópolgárok tíz százalékának aláírása szükséges. Viszont az olyan sokáig tartana, hogy az azt követő rövid időre — a választások közelsége miatt — nem érdemes megtenni. Fura helyzet állt elő, hiszen a jelenleg érvényben lévő tanácstörvényhez alkalmazkodva kell teljesen újat létrehozni — ezért a kínlódás mindenfelé, ahol pnállóak szeretnének lenni a községek. (halász) /
