Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-19 / 221. szám

1989. SZEPTEMBER 19., KEDD ^fíiian 3 VASAS-DILEMMÁK Az is baj, ha túl harcias Korábban azért bírálták a szakszervezeteket, mert nem képviselték elég határozottan a dolgozók érdekeit. Mostaná­ban pedig az a baj, hogy nem méltányolják a kormány ne­héz helyzetét, az ország gaz­daságának katasztrófával fe­nyegető állapotát, túlságosan harcos érdekvédelmet folytat­nak. Hódi Zoltánnal, a legna­gyobb érdekvédelmi tömörü­lés, a vasas közgazdasági tit­kárával, a mozgalom megúju­lásáról beszélgettünk. — Változik a szakszervezet. Az utóbbi években számos sokkhatás érte a lakosságot — kezdte. — Gondolok itt a sze­mélyi jövedelemadó ismert következményére; az életszín­vonal csökkentésére, a két számjegyű inflációra. Nap­jainkban valósággá vált a munkanéküliség. A termék­szerkezet-váltás létszámleépí­tést jelent, a megszűnő mun­kahelyek helyett kevés új lé­tesül ... Az emberek a gond­jaikat a szakszervezetre tes­tálták. Sokszor olyan dolgok­ban is tőlük várják a segítsé­get, amelyekben a mozgalom­nak nincs jogosítványa. Tavaly októberben összehív­tűk a vasas országos konfe­renciáját. A tanácskozáson beszámoltunk a kongresszus óta eltelt időszakról, de na­gyobb hangsúlyt kapott a moz­galmi munka megújulása, a „hogyan tovább". A dolgozók megfogalmazták, milyen szak­szervezetet akarnak. Meg kell teremteni azokat a jogokat, amelyek alapján bele tudunk szólni, akár az országos, akár a vállalati döntésekbe. Itt van például a néhány hónap­ja a Csepel Autógyár és az Ikarus között kirobbant ár­háború. A szigetszentmiklósi gyár emelte az autóbuszalvá­zak árát, amelyet a székesfe­hérváriak nem tudtak elfo­gadni. Ezért az autógyáriak egyhetes munkaleállással kényszerítették a kormányza­tot, hogy megoldja a két gyár­óriás gondját. Az egész ügyet úgy tálalták elénk, hogy meg­kérdezték, mit tettünk, hogy ez a helyzet ne alakuljon ki? összehívtuk az érintett vál­lalatok szakszervezeti bizott­ságainak titkárait. Ennek eredményeként született meg az a 300 millió forintos tá­mogatás, amellyel a tárca a begyűrűző áremeléseket kom­AZ ORSZÁGGYŰLÉSI BIZOTTSÁG TÁRGYALTA A hős—nagymarosi vízlépcső ügye A Bős—Nagymarossal fog­lalkozó parlamenti ad hoc bi­zottság ülésén Udvardi László, a vízlépcsőrendszer építésé­nek kormánybiztosa kiemelte: jelenleg a legszélesebb körben támogatott megoldási forma, hogy a magyar fél kezdemé­nyezze az államközi szerződés módosítását, a bősi erőmű csúcsrajáratásának s a nagy­marosi létesítmény építésének elhagyását, s Bősnél az alap- üzemmódú működtetést. E változat mellett az MTA, a független szakértők köre és különféle társadalmi mozgal­mak nagy része foglal állást. Ellenzi viszont ezt a formát, s az eredeti koncepció megva­lósítását tartja célszerűnek a Környezetvédelmi és Vízgaz­dálkodási Minisztérium az OVIBER-rel együtt. Mindkét szakmai kör - jelentős elemzé­sekkel .. rendelkezik... .Udvardi László rámutatott, a kormány továbbra is felelőssége tudatá­ban elsősorban az ökológiai követelmények maradéktalan érvényesítésére helyezi a hangsúlyt. Az ad hoc bizottság tájékoz­tatót hallgatott meg a cseh­szlovák országgyűlés bős— nagymarosi vízlépcsőrend­szerrel kapcsolatos úgyneve­zett 87. számú határozatá­ról, és úgy foglalt állást eb­ben a kérdésben, hogy csak az októberi ülésszakot köve­tően válaszoljanak. penzálta. Persze ez a vállala­tok számára csak ideig-óráig jelent segítséget. A megoldás csak az lehet, ha az érintett gazdálkodók átvizsgálják ed­digi tevékenységüket, változá­sokat hajtanak végre. Ha már a formaváltásról szóltam, maradjunk is ennél. A szakszervezet igazodik a változásokhoz. Rengeteg vál­lalattípus van, például „sima” vállalat, vegyes vállalat, rész­vénytársaság. A magyarorszá­gi munkavállalók külföldi munkaadókkal kerülhetnek kapcsolatba. Jó példa erre a megyében a gödöllői Ganz Árammérőgyár. A vállalat 75 százaléka a külföldi partner, jelen esetben egy francia cég kezében lesz, míg a maradé­kon három magyar osztozko­dik. A kérdés az, hogyan vi­szonyul ehhez a vasas? Olyan még nem volt, hogy a partne­rek követelték volna: ne le­gyen szakszervezet! Gödöllőn a franciák kifejezetten kér­ték, hogy erős szakszervezet alakuljon a vállalatnál. A mozgalmon belül és kí­vül, egyaránt fontos kérdés: marad-e a gyárakban a szak- szervezeti apparátus. A válasz egyértelmű: igen! A vállalatok a bizottságok működési költ­ségeihez hozzájárulnak. Ha Nyugaton a tőkésnek megéri, hogy a szakszervezet tisztség- viselőit megfizesse, akkor úgy gondolom, társadalmunkban is meg kell, hogy érje. Nálunk a mozgalom, az érdekképvise­leten, az érdekvédelmen túl segítője a vállalatvezetésnek. Még akkor is, ha ez hihetet­lenül hangzik. Szilágyi Béla Az 1975-ben tartott népes­ségösszeírás megadta az or­szág lakosságára vonatkozó legalapvetőbb adatokat: a ne­vet, a kort, a családi állapotot és a lakhelyet. Az információ­kat az Állami Népességnyil­vántartó Hivatal a személyi számok kiadása után, 1986- ban vitte számítógépre, de a változások feldolgozása még így is meglehetősen hosszadal­mas. Az országos köz­ponti adatbázis nehézkessége miatt a Minisztertanács célul tűzte ki a közvetlenebb és gyorsabb adatszolgáltatást biztosító megyei alközpontok kialakítását. Az elképzelés megvalósult, gondot csak az okoz, hogy a megyei alközpon­tok munkájukat elszigetelten, egymás törekvéseiről és ered­ményeiről nem tudva végzik. — Hogyan biztosítható a megyei népességnyilvántartók szakmai koordinálása? — er­ről kérdeztük dr. Kiss Györ­gyöt, a Pest Megyei Tanács igazgatási osztályának vezető­jét. — Szeretnénk kihasználni az együttműködésben rejlő le­hetőségeket, ezért is hoztuk létre 1989. július 1-jével az AN Informatikai Társulást. A társuláshoz eddig tizen­egyen csatlakoztak, köztük a mi megyénk is. — Milyen előnyökkel jár az informatikai egyesülés létre­hozása? — Pest megyének elemi ér­deke a társuláshoz való csat­lakozás, különben lemaradunk a többi megye számítástech­nikai fejlődésétől. Fontos szempont, hogy az információ­szolgáltatásban nagy anyagi lehetőségek rejlenek, bár en­nek nálunk nincsenek hagyo­mányai. Az adatok piaci ér­tékesítésének lehetőségeit ki­használva bevételhez is jut­hatna a társulás. Nem lényeg­telen szempont azt sem, hogy a megyének nincs önálló szá­mítógépes központja, így az adatrögzítéssel és -tárolással a fővárosi SZÜV-öt bíztuk meg. Az ő díjszabásuk viszont számunkra esetenként érthe­tetlen és ellenőrizhetetlen. Az informatikai egyesülés az ér­dekeinket is képviseli majd. — A különböző információk értékesítése nem jelenti a sze­mélyiségi jogok megsértését? — Természetesen neveket nem adhatunk ki. Egy ipari vagy kereskedelmi vállalat számára azonban fontos lehet tudni, hogy egy környéken például hány nyugdíjas, gye­rek, nő vagy férfi él. Ez egy­féle piackutatás. Ennek alap­ján szervezhető a termelés és a kereskedelem is. — Mennyibe kerül az Infor­matikai Társulás a megyének? — A költségekhez való hoz­zájárulás idén 130 ezer forint, jövő évtől kezdve pedig esz­tendőnként 200 ezer forint. Ha a szolgáltató tevékenység beindul, a bevételek meg is haladhatják a költségeket. Á pontos, naprakész népes­ségnyilvántartás az államigaz­gatás számára rendkívül fon­tos. A népesség korösszetéte­léből például pontosan ki le­het számítani, hogy mikor, melyik körzetben hány isko­lára, óvodára, közértre lesz szükség néhány év múlva. Más kérdés, hogy felhasznál­ják-e ezeket az adatokat a szociálpolitika tervezésénél. Épp a népességnyilvántartás fontossága miatt a megye hosszú távú tervei közé tar­tozik a városi alközpontok ki­alakítása. (—kés) Várakozó állásponton a kisiparosok Rokonok nélkül éhen halnának A gazdasági nehézségek nem kímélik a kisiparosokat sem. Főleg a termelőágazatot nyomja a pénztelenség, a megrendelések hiánya, az üre­sen, semmittevéssel eltöltött napok, hetek sora. A kisipa­rosok panaszkodnak, de azért kitartanak a maguk által vá­lasztott elfoglaltság mellett. A egyeztetését, a pártértekezlet, il­letve a választmány által válasz­tott végrehajtó szerv intézi, mely­nek tagjai többségében hivatásos politikusok (megyei, városi, köz­ségi titkárok, a megyei tanács MSZMP-csoportjának vezetője, a párt ifjúsági szervezetének me­gyei képviselője, a megyei párt­lap főszerkesztője, stb.). A végrehajtó szerv tagjait csak a kiszabott feladatra való alkal­masság alapján célszerű kiválasz­tani, figyelmen kívül hagyva a képviseleti elvet. Ez a struktúra és működési mód garanciát nyújt arra, hogy a megyei szinten még meglevő po­litikai érdekképviseleti funkciók a párttagság közös akaratának ér­vényesítését szolgálják. titkárok tanAcsa — megyei irodával (létszám 130- 140 fő). Tagjait döntő többségében a he­lyi Önkormányzati szintű párt- szervezetek titkárai alkotják. Raj­tuk kívül azonos jogokkal vesz­nek részt; a megyei tanács MSZMP-csoportjának vezetői, a tömegszervezetek megyei szintű testületéi MSZMP-csoportjainak vezetői, és a jelentősebb platfor­mok delegált képviselői. Két vál­tozata lehetséges : az egyik szerint csak konzultatív jellegű fórum­ként működne, döntési jogosult­sággal is rendelkezne a regioná­lis kérdésekben. A tanács mun­káját az elnök fogja össze. A titkári tanács típusú megyei pártszerv a helyi pártszervezetek­től igényli, sőt egyenesen feltéte­lezi a teljes öntevékenységet, ösz- szetételc miatt a közös álláspon­tok kialakítása nehezebb, az első változatnak ilyen funkciója nincs. Politikai felelősséget viselő vá­lasztott végrehajtó szervvel nem rendelkezik, az iroda erre nem alkalmas. Így a megye — mint népképviseleti testülettel rendel­kező társadalmi-közigazgatási egy­ség — politikai életének befolyá­solására kevésbé alkalmas. A több régiót érintő területfejlesz­tési. infrastrukturális, környezet­védelmi, illetve egyéb társadalmi és mozgalmi kérdések megoldá­sában a közös érdekeket felisme­rő önszerveződésre épít. O Folytatnunk kell a vá­lasztásokra való felké­o szülés már megkezdett me­gyei szintű munkálatait. A pártértekezlet erősítse meg, hogy a párt helyi választási kampányainak segítésére, kü­lönböző szolgáltatások biztosí­tására (közvélemény-kutatás, elemzések, információk, fel­készítések, propagandaanya­gok stb.) működjék megyei választási bizottság és iroda. Pártunknak ma csak az lehet a célja, hogy a vá­lasztási küzdelemből, vállalva a választópolgárok körében a megmérettetést,- a legerősebb pártként, a lehető legnagyobb szavazati aránnyal a legtöbb mandátumot megszerezve ke­rüljön ki, s ennek alapján egy szilárd parlamenti többséggel rendelkező kormány gerincét, fő erejét képezze. A kongresz- szustól olyan döntéseket vá­runk, amelyek által a párt al­kalmassá, hitelessé válik e küzdelem megvívására. Igé­nyeljük azokat a döntéseket, amelyek a múlthoz való vi­szonyban a szakításra, vagyis az elavult, önmagát túlélt gaz­dasági-politikai szerkezet le­bontására, s ezzel párhuzamo­san az időt állónak bizonyult értékekre alapozó építésre te­szik a hangsúlyt. A párttagság polarizációja minden bizonnyal megmutat­kozik a kongresszuson is. A „fendcsinálás” hívei, köztük a megmerevedett dogmákat val­lók, éppúgy jelen lesznek, mint a kádári politika némi­leg módosított változatát aka­rók, vagy a demokratikus szo­cializmust zászlajukra tűző re­formerők. Eszmei-politikai üt­közetükből — felfogásunk sze­rint — csak az utóbbiak ke­rülhetnek ki győztesen. Ezt támasztja alá az a megyei ta­pasztalat is, hogy a párttagok többsége gyökeres változtatást akar. Amikor kimondjuk, hogy a programnyilatkozat-tervezet vállalható, egyúttal azt mond­juk: a demokratikus szocializ­muson nem a korábbi gya­korlat megreformált változa­tát értjük. Ugyanakkor azt is pontosan tudnunk kell, hogy a demokratikus szocializmus mozgalma által célul kitűzött jóléti társadalom megvalósí­tásához az alapok csak hosz- szabb időszak alatt és a nem­zet egészének összefogásával teremthetők meg. Ha elkötelezetten vállaljuk az alapvető irányváltást, az új minőségű társadalmat igenlő baloldali, szocialista, kommu­nista erők továbbra is a nem­zeti megújulás és összefogás domináns tényezői maradhat­nak. A Pest megyei küldöt­teknek e felfogás következe­tes érvényre juttatását ajánl­juk az előttünk álló pártkong­resszuson. O A megyei pártértekezlet­nek az országgyűlési kép­viselő-választások időpontjá­tól függően sorra kerülő má­sodik fordulója dolgozza ki a megyei pártszerv politikai te­vékenységének konkrét fel­adatait, alapul véve: — a kongresszusi döntése­ket; — a megyei pártértekezlet első fordulójának vitájában kialakult és elfogadott több­ségi álláspontokat; — és a júliusban pártvitá­ra bocsátott megyei politikai program megerősített elemeit. nehéz helyzetben egyre keve­sebb a remény, hogy hamar vége lesz a gazdasági stagná­lásnak. Hogy milyen ma a kisipa­rosok helyzete? Ki tudná ezt jobban, mint egy olyan sze­mély, aki a kisiparosok között él és dolgozik. Ezért mentem el a gyömrői KlOSZ-titkárhoz, Rónaszegi Ferencnéhez: — Hogyan vélekednek ön szerint a KIOSZ munkájáról? — Természetesen van mit pótolnia a KIOSZ-nak. A gazdasági élet színesedésével a ránk háruló feladatok száma is növekedett. Hogy csak né­hányat említsek az utóbbi évekből: az adózással kapcso­latos tanácsadás, a könyvelési ismeretek elsajátításához nyúj­tott segítség, jogi tanácsadás. Ilyen témákban egyre gyak­rabban fordulnak hozzánk a kisiparosok. — Sok helyen megtagadták a kisiparosok a tagdíj fizetését az utóbbi időben, önöknél elő­fordult ilyen eset? — Hallottam erről, de ná­lunk nem így van! Annak el­lenére, hogy sokan várakozá­si álláspontra helyezkedtek. — Kik azok, akik ma is el­fogadható helyzetben vannak? — Határozottan állíthatom, hogy elsősorban a szolgálta­tásban dolgozók. Hiszen, aki nem építkezik, az is kényte­len valamit mindig megjavít­tatni, vagy szállíttatni. — Gondolom, ebből ered a kisiparosok vitája a kontárok­kal! — Persze, akad nézeteltérés jócskán. Sok az olyan kontár, aki minden kötelezettség nél­kül dolgozik, s ráadásul sok esetben még rosszul is. Persze van vita a kisiparosok között is. De ilyenkor megpróbálunk békességet teremteni. Tudja, én a ki iparosok között nőt­tem fel. Tizenkét éve dolgo­zom mellettük, ebből kilenc esztendeje mint KIOSZ-tit- kár Sok mindent ismerek, sok mindent megértem. De hiá­nyolom azt a becsületet,, amely a régi iparosokat jellemezte. — Mi okozza a legtöbb gon­dot? — A túlzott adminisztráció. A kisiparosok sokszor tizenhat órát is dolgoznak. Késnek az átutalások. Sokan arra kény­szerülnek, hogy könyvelőt tartsanak, aki viszont nem úgy végzi el a munkáját, ahogy azt kellene. Mondok egy példát: ellenőrzés esetén, a kisiparost vonják felelősségre a könyve­lési hiányosságokért, annak ellenére, hogy egy állítólagos szakértő készítette el. Ilyenkor mi szoktuk kijavítani a hibát. Gyakori és jogos pa/nasz, hogy rendkívül hosszadalmas a táp­pénz kifizetése. Ha nem len­nének rokonok, hitelezők, ak­kor sok mesterember szó sze­rint éhen halna a táppénz fo­lyósításáig. — Nem lehetne a KIOSZ SZTK kifizetőhely is? — Ezt csak hosszadalmas jo­gi vita után, és csak a pénz­ügyi szervek jóváhagyásával lehetne megvalósítani. — Sok társadalmi munkát végeznek mostanában Is a kisiparosok? — Talán azt mondanám, hogy végeztek és végeznének! Régebben sokat segítettek a községnek, és ezért cserébe különböző kedvezményeket kaptak. Ma viszont semmi kedvezményt nem kapnak. — Ön hogyan látja a jövőt? — Bizakodunk és igyekszünk tagjainkat átsegíteni a vál­ságos 'időszakon. A fellendülés elengedhetetlen feltétele azon­ban az adminisztráció csök­kentése, a nagyobb ösztönzés. Szükséges a kisiparosok pénz­ügyi hitelének, a jelenlegitől jóval kedvezőbb kamat'felté­teleinek kidolgozása. Mert a mostaniak olyan magasak, hogy nem veszik igénybe a kisiparosok. Ahogy a buszmegálló felé ballagtam, sok embert láttam, akik a hétvége első délután­ját a családjukkal töltötték A délutáni nyugalmat csak a még mindig fuvarban levő szállító kisiparos teherautójá­nak hangja zavarta meg. Azon tűnődtem, vajon az év vége és a jövő esztendő mit hoz a kis­iparosoknak? Orosz Endre Ő MONDTA Szabadabban Nyolc esztendőn, át töl­tötte be a Magyar Gazda­sági Kamara főtitkári tisz­tét Lőrincze Péter. Hőskor­szakban. Gazdag tapaszta­latokra tett szert. Érthető tehát a Heti Világgazdaság (89/37.) kíváncsisága, ami­kor a véleményét kérte sokféle témáról, benne á Kamara szerepéről a gaz­daság korszerűsítésében, a kormány lehetőségeiről. A tevékenységét más terüle­ten folytató volt főtitkár, tisztét gyakorolva sem tar­tozott a nyílt szót kerülők közé; most sem állt be kö­zéjük. Meglepőket mond tehát. Legalábbis azoknak meg­lepőt, akik nehezen vagy sehogyan sem akarják tu­domásul venni a realitáso­kat. Azokat a realitásokat, amelyek nemcsak most, hanem a következő idő­szakban is meghatározzák a gazdaság terepén a cse­lekvési lehetőségeket. L. P. úgy véli, „.. .ez az a kormányzat, amelyik sok­kal szabadabban csele­kedheti meg, pártpolitikai érdekektől mentesen, amit szakmai lelkiismerete dik­tál.” Ám azt is kimondja, amit az indulatok gerjesz­tői, a minden rossz hirde­tői igyekeznek elfelejteni: .......bármit csinál ez a kor­mány ..alapvető for­dulatra „...a rendelkezés­re álló igen rövid időben semmilyen eshetőség nincs.” A szakemberek tudják ezt, ám ma sajnos, a leg­kisebb szava azoknak van, akik értenek is ahhoz, ami­ről beszélnek. A legnagyobb a hangja viszont azoknak, akik ugyan nem értenek a gazdasági kérdésekhez, de azért bátran adják a taná­csokat, fogalmazzák meg a követeléseket, mit kellene, mit kell csinálni. S L. P. sejt valamit, amit ma még kevesen. Amikor ugyanis megállapította, hogy a je­lenlegi kormány „sokkal szabadabban” cselekedheti meg a szakmai lelkiismere­te diktálta teendőket, így folytatja: „Sokkal szaba­dabban, mint ahogyan egy későbbi, a koalíciós érde­kéktől várhatóan gúzsba- kötött kabinet működhet.” S még ez sem elég! Mert azt is megállapítja: „Bár­mily furcsa, úgy érzem, hogy a mai kormány gaz­dasági téren erősebb mint a következő.” Őszinte sza­vak. Eljön az ideje, amikor majd eszünkbe jutnak ... KLIENS Világbanki segítséggel Megújuló utak Világbanki hitelből ebben az évben 110 millió forintot szánnak a Pest megyei utak javítására. Ebből az összegből a közúti igazgatóság által ki­írt pályázaton a Betonútépítő Vállalat négy megyei útsza­kasz korszerűsítésére kapott megbízást. Jelenleg a 6-os út százha­lombattai térségében mintegy három kilométer hosszúság­ban készítenek új alapot, il­letve meghatározott területén biztonságos aszfalt záróréteget helyeznek el. Hasonló munka folyik Gödöllőn is, ahol a 30- as számú út öt kilométeres szakaszán újul meg a pálya. A világbanki hitelből a 4-es számú fpút Pilis és Abony kö­zötti szakaszán tíz kilométer­nyi hosszúságban, Alsónémedi térségében az 50-es úton mint­egy tíz kilométernyi távon fo­lyik építkezés. A pályázati kiírás szerint a munkálatokat igen gyors tem­póban kell csinálni, mivel leg­később szeptember végén va­lamennyi útszakaszon bizto­sítani kell a közúti forgalom teljes zavartalanságát. A jelenlegi útépítések olyan korszerű anyagokkal történ­nek, amelyek az eddiginél jobban ellenállnak a tél vi­szontagságainak. K. Z. SZÁMÍTÓGÉP NÉLKÜL Eladható adatok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents