Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-19 / 221. szám
4 ^ßfgfCTP 1989. SZEPTEMBER 19., KEDD Ahol leányálom a habrerés Szakmunkástanulók Mekkája Cegléden Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Falugyűlés volt ez? esztendő alatt készült el az iskola (megyei céltámogatással elnyert építkezés, mint olyan, és a két esztendő alatt drágultak az építőanyagok, jött az áfa) — szépszerével 110 millió forintért. A DUTÉP és alvállalkozói munkáját dicséri. Az alapterület 3600 négyzetméter — ezt már csak azért is ki kellett számítani, mert eszerint foglalkoztatunk takarítószemélyzetet. A berendezésekre .szánt ösz- szeg kevesebb lett. Áthozták hát a régi iskolából a jó állapotban lévő szekrényeket, székeket, asztalokat, szemléltetőeszközöket. Kár lenne elkótyavetyélni. Hasznosak és nem mutatnak rosszul a vadonatúj környezetben. Commodore-ok, sorakozó! Találgatom, mégis mi okozhatja itt a legnagyobb örömöt, melyik az az új, a több? A tornaterem? A kis belső udvar, ahol műanyaggal borított torna-, kézilabda- és futópálya van? A diákkönyvtár, ahol akár író-olvasó találkozókat, vetélkedőket tarthatnak, ahol a polcsorokon ott sorakoznak két-három tucatjával a sok más mellett a kötelező olvasmányok? Is-is. Ám elbúcsúzás előtt még két ajtó nyílik. Az egyik helyiség az iskolarádiő és -video stúdiója, amelynek adása irodában, tanteremben, még a zsibongóban is látható. A másik az a tanterem, amelyben az asztalsoron a számítógépek kaptak helyet. Ebben a tanévben már lehetőség nyílik arra, hogy mindenki, aki itt tanul, megismerkedjen a számítógép-kezeléssel, vizsgázzon a tanultakból — hiszen a számítógépek kereskedelemben, vendéglátásban is a jelen s a jövő fontos, úgyszólván kihagyhatatlan munkaeszközei. Eszes Katalin I Volt, aki így nevezte, volt, aki nem. Mindenesetre a rendezvényre invitáló meghívók nagy része rejtélyes módon eltűnt, mielőtt a lakosság kezéI be került volna. Viszont a jelenlévő községi vezetőknél volt meghívó... A tanács elnökét személyesen kérte fel az MDF helyi képviselője, hogy foglaljon helyet az előadói asztalnál. Ezt ő visszautasította. A megkezdett programbeszédbe az egyik tanácstag neveletlenül beleszólt, sőt sértő hangon provokálta az előadót. A továbbiakban a jelenlévő lakosok kérésére sem hagyták abba hangos megjegyzéseiket. A falu vezetősége és ■ néhány tanácstag meg sem várva a bevezető előadás végét, gúnyos megnyilvánulásaik kíséretében kivonultak. Talán azért, mert féltek a lakosság kérdéseinek megválaszolásától? A kulturált viselkedésről csak annyit, hogy több párton- kívüli egyszerű lakos meg tudta várni az előadás végét. Csendben, érdeklődve, türelmesen. Nem úgy mint vezetőink: a tanácselnök, a műszaki előadó, az iskolaigazgató és egyes tanácstagok. Mindez Halásztelken történt, nem is olyan régen. ★ A levél végén hat aláírás olvasható, alattuk a pontos rímekkel. És a következő utóirat: A levelünkhöz nevünket adjuk, de kérjük, hogy ha le- közlik, nevünket ne írják alá. Mert nehézségeink származhatnak belőle. Nálunk nem következmények nélküli a szólás- szabadság. ^üsfbement j ígéret Levél a Zsámbéki-medence |Mgtsz elnökének: _____________ A Magyar Demokrata Fórum pátyi, zsámbéki és biatorbágyi szervezetei, valamint ezek környezetvédői felkérik önt, hogy a három község határában az aratás után szokásos tarlóégetés elrendelésekor vegye figyelembe a következőket: Ha ezt a munkát a lakott helyek közvetlen közelében végzik, az nemcsak elkerülhetetlen kellemetlenséget és bosz- szúságot. hanem tényleges károkat is okoz az ott lakóknak: A szél fojtogató füsttel, korommal és pernyével teríti be a házakat, a kerteket. Ennek eltakarítása fölösleges fáradsággal terheli az embereket. Elkerülésére bizonyára van mód (például a faluszéli "földek beszántása), és bízunk benne, hogy elnök úr, tekintettel a három község lakóinak érdekeire, megnyugtató megoldást fog találni! Az MDF pátyi, zsámbéki és biatorbágyi szervezetei Válasz: A szövetkezetünk vezetősége nevében az alábbiakat közlöm: Levelüket.— amit helyes felvetésnek tartunk — megküldtük Nagy István termelési elnökhelyettes, Vanyek Endre főágazatvezető, Szabó Imre csoportvezető, Simon Gá bor központi gépirányító vezetőknek, azzal az utasítással, hogy a községek környékén lévő tarlókat ne égessék fel. Be kell viszont azt is jelentenem, hogy a településektől távol eső tarlókat mindenképpen fel kell égetnünk, mert az idei időjárásban kialakult nagy gombafertőzés csak ezzel szüntethető meg. Ezeket a tarlókat szélcsendes időben fogjuk égetni, hogy a környezetünket ne szennyezzük. Szin Béla, a Zsámbéki-medence Mgtsz elnöke Alighanem még a javaslat megfogalmazóit is meglepte a tsz gyors és kedvező válasza. A levélíró MDF-esek elégedettek voltak magukkal: lám-lóm, mégiscsak lehet hinni az emberek jóságában. Azonban a boldogságuk augusztus 8-ig tartott, amikor is fekete füst gomolygott a községek felett. Égett a tarló, mégpedig nem magától. Lehet, hogy a tsz-nek a tarlón hagyott szalmára nem volt szüksége. Idén azonban nemcsak a szalma vált füstté, hanem a tsz elnöke iránti bizalom is. Az utóbbira pedig szükség lenne, a. jövő évi aratás előtt mindenképpen! Bendl János, Székely László Páty it Csak néhány érdekesség: Ezeket a leveleket jóval a keltezésük után kaptuk, meg: A tsz elnöke kézjegyével hitelesítette sorait, az MDF levelét senki sem írta alá. Hasonlóképp Bendl János és Székely László is csak odagépelte a nevét. Egyébként kettejük közül az utóbbi — tudomásunk szerint — az MDF pátyi szervezetének vezetője. A probléma felvetése jogos. Ezek után azonban mégis elgondolkodtunk: Valóban a tsz-elnök iránti bizalom ingott meg? Csak ő vonható felelősségre a történtekért? Kíváncsan várjuk a pátyi, zsámbéki és biatorbágyi olvasóink véleményét. A gödöllői MSZMP állásfoglalásai Az általános választásról Mindez most jutott eszembe, amikor a Kossuth Ferenc utcában engedelmesen nyílt előttem egy vadonatúj emeletes épület nagy ajtaja. Egykét lépés és már benn is voltam az előcsarnokban. Jobbra a portás kis kuckója, ott az uzsonnapótlós büfé is. A folyosó végében ruhatár, mellette kanyarodva tágas étterembe jutni, amely kicsi, de teljesen korszerű és minden szükségessel felszerelt konyhát láttat maga mellett. Az étteremben egyszerre nyolcvan éhes ember ülhet asztalhoz. Az étkeket melegítőkonyhában adagolják. Az itteni konyha tankonyha, tűzhelyeivel, munkaasztalaival, polcsoraival, a különféle elektromos szerkentyűkkel, amelyek a tésztakeverést, habverést, sütés-főzést majd hogy leány- álommá teszik. (Természetesen annak a lánynak, akinek legszebb gyermekkori álma az volt, hogy szakács vagy cukrász lehessen ...) A konyhához természetesen előkészítő helyiségek, tárolóhelyek, hűtők tartoznak. Hófehéren ragyog minden. Öröm csillan az iskola igazgatója, Vígh Ferenc szemében is, ő mutatja be új birodalmukat, a Károlyi Mihály Kereskedelmi Szakközépiskolát, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolát. Földszintről emeletre, teremről teremre járunk. Igen, ez már egészen iskola... Albérlők az iskolában — No, azért a Pesti úti is sokat változott a múlt esztendők alatt. Csak kinőttük alaposan. Tény, hogy ez az első igazi, önálló iskolánk e célra épült falak között. Áz ipari szakmunkásképzősök már jóval előbb elkerültek sajátjukba a Pesti útról — említi az igazgató. Csak összehasonlításként sorol számokat. Cegléden 1977- ben 394 gyerek tanult kereskedőnek, vendéglátósnak. Ezt a tanévet 740 fiatal kezdte itt meg. Közülük hatvankilencen — két osztály ilyen — kereskedelmi szakközépiskolások, ők érettségizni fognak, a többiek célja, hogy szakmunkásbizonyítványt kapjanak. A végzettek elhelyezkedésével különösebb gond nem volt. A gyerekek zöme bejáró, jönnek tanulni Dabasról és Vecsésrűl, Örkényből és Kocsérró l, Pusztavacsról is. Száz közül hetven a nap mint nap utazó. — Hasonló szakmai iskola a fővárosban van és Vácott. Ezek a legközelebbiek. Így hát ahogyan a konzervipari és sütőipari szakmunkástanulók Mekkája Dél-Pest megyében Nagykőrös, úgy ezt mondhatjuk az itt elsajátítható szakmákkal ismerkedőknek magunkról. Huszonnégy pedagógus foglalkozik az itt tanulókkal, beleértve az igazgatót, a két igazgatóhelyettest, a gyakorlati oktatásvezetőt. A szakmai tárgyakat nyolc szakoktató ismerteti meg a gyerekekkel. A tanári kar ebben a tanévben négy pedagógussal gyarapodott. — Van kilenc tantermünk, két előadótermünk, négy csoportfoglalkoztató szoba, iskolai könyvtár, tornaterem — sorolja Vigh Ferenc. Jó érzéssel mutatja sorra valameny- nyit. — A tanulószobát és a klubszobát. is oktatásra használjuk. Megértük, hogy nem mások adnak nekünk helyet, haV-FIGYELŐ' FALUKÖZÖSSÉG — KÖZÖSSÉGI FALU. Amit elfelejtettünk, azt most újra tanuljuk.' Milyen is az a falu- közösség — közösségi falu, ahol a közösséget érintő nagy feladatokat nemcsak megjelölik — közösen meg is oldják. Ahol boltot nyitnak, s a takarosán rendbe szedett, ám a szomszéd családban már felesleges ruhaneműket olcsón árusítják, segítve a közösség szegényebb tagjait. Ahol nem kerül szemétbe az újabbra, mindentudóbbra cserélt háztartási gép — amely a szomszédnak még éppen jó. Angol, vagy holland a példa — egyre megy: péntek délután nemcsak bámulatunkat, hanem elismerésünket is kivívta az elénk hozott példa. Csakhogy az igazsághoz hozzátartozik: csírái, előhírnökei a magyar faluközösségben is léteztek; — éltek ennek az összefogásnak, egymás támogatásának, kulturális ön- szerveződésnek — egészen 1948-ig. Aztán az urbanizáció, a városok kínálta munkaalkalom, a valóságos vagy vélt előny, s az iparosodás mindezt elfeledtette velünk. Azt a közösséget, amely saját létében nagynak, meghatározónak számító feladatok megoldására vállalkozhatott. Miközben tagjait óvta, védte — vagy erkölcsi rosszallásával visszafogta attól, hogy ferde vágányra fusson. A faluközösségnek — a közösségi falunak huszadik század végi értékét, értelmét hozta elénk gondolkodásra késztetve a szerkesztő-riportert. Nagy Katalint. Mert van min gondolkozni a felhozott példák alapján éppúgy — mint a mifelénk mostanság alakuló, erősödő kis közösségeket nézve. Hiszen nem csak magánházra vágyik, aki a nagyvárosnak hátat fordít. Nem csak a kőrengetegből menekül, hogy naponta oda-vissza hatvan kilométert megtegyen otthona, g munkahelye között. Nem. Először talán csak a csend, a nyugalom vonzza, s aztán az az alkotó-, összetartó erő, amelyet a kisközösség magában hordoz. Erőt jelent ez, még akkor is, ha nincs nálunk szerepük — mint például Hollandiában — az ország életében, szavuk a kormány döntéseiben. Ám effelé tartunk, kóstolgatva, majd felismerve a faluközösség, a kistelepülés erkölcsi és visz- szatartó értékű erejét, súlyát a közösségi feladatok megoldásában. S ráadásul egymás segítésében sem elhanyagolható a faluközösség szerepe. Amikor boltot nyitnak, adják-veszik, kézen közön, a még használhatót. Nem szívességként, szolgálatért — csak egymás hóna alá nyúlnak. A segítségnek ez is olyan fajtája, amely gyakorlatunkból kikopott, újabbkori szótárunkban pedig a megoldásra nincs szavunk. S a gyerekek — a faluközösség — a közösségi falu szeme láttára nőnek fel. Élvezve a közösség védelmének megnyugtató érzését. S ebben a minivilágban, amit egy falu jelent, jól megfér egymás mellett 125(!) szervezet, egyesület is. Miközben a kevés pénz, anyagi erejük szűk volta. korlátlan előnyt is hordoznak magukban. Mégpedig az általam legnagyobbra, legtöbbre becsült előnyt — nem gátolja a fantáziát. Készteti, kényszeríti az embert arra, hogy pénztárcájának ürességét ötlettel, ötletekkel ellensúlyozza! 4 ABLAK. Kitekintés a világra, saját világunkra. Mi tagadás, számomra szomorú volt a péntek esti műsor két riportja is. Miközben készülhettünk volna szeptember 18-a, a mozgássérültek napjának köszöntésére — ahelyett azzal szembesültünk, hogy létünk alapvető feltételeit sem biztosítjuk. Mert például építünk járdát jó magas szegély- lyel, de hogy onnan hogyan kormányozza le testi épsége veszélyeztetése nélkül járművét az, kit az élet tolókocsiba zárt? Ezzel nem törődtünk, törődünk. Csak az egészségesek világát építgetjük — pedig az egészség az ember életének legtörékenyebb darabja. Ma itt van, holnap nincs! Még mindig az ablakban. Ahogy kinéztem, azaz ránéztem a soltvadkerti riportra, hát mit mondjak, forrt bennem az epe! Megengedheti ma az MSZMP egyetlen szereve- zete is azt, hogy a példaként felhozott módon- cselekedetével távolítson el önmagától olyan embert, aki negyvenhat éve tagja? Az alapvető jogot — a demokratikus szavazás jogát — megvonva tőle, mert a megye sürget, az elvtársak sietnek. Merre, hova tart ez a párt, amely néhány ezer begyöpösödött fejű funkcionáriusának régi reflexével — s annak tűrésével! — saját taglétszámát veri szét?! Nem tudom, de egyben biztos vagyok: vak nem vezethet világtalant. Varga Edit Az MSZMP Gödöllő Városi Bizottsága figyelemmel kíséri a nemzeti kerékasztal-tárgyalások munkáját. Fontosnak ítéljük, hogy a felek közti véleménykülönbségek csökkenjenek, a napirenden lévő kérdésekben mielőbb megegyezés szülessen. Eredményesnek tartjuk a választási törvény főbb pontjaiban létrejött megállapodást, amely néhány vonatkozásában további lépések megtételét teszi szükségessé — a választások eredményes előkészítése és lebonyolítása érdekében. A pontosításra és döntésre váró kérdések közül kettőt kiemelnénk: az egyéni választókerületek csökkenése nyomán kialakuló új választókerületek kialakításának ügyét, valamint a választások időpontját. Álláspontunk szerint az ön- kormányzatokat kiemelt szerep illeti meg: A választókerületek kialakítását kizárólag demokratikus ■ úton, az önkormányzati testületek megkérdezésével és egyetértésével szabad végrehajtani. Szükséges, hogy ezek a munkálatok haladéktalanul megkezdődjenek. Viszont nem értünk egyet az előrehozott, ez év decemberére kiírt választások tervével. A hátralévő idő nem elég egy valóban demokratikus, szabad választás előkészítésére. Szerintünk az általános választás legkorábban a jövő év tavaszán bonyolítható le. az MSZMP városi bizottsága Gödöllő Hadtörténetem fiataloknak Porty áztak az Atlanti-óceánnál is Mintegy 47 katonai vállalkozás történetét dolgozza fel a Zrínyi Kiadó az idén útjára indított Hadtörténelem fiataloknak című sorozatának legújabb kötete. A magyar kalandozások. A szerzők, Kordé Zoltán és Petrovics István, a JATE (pécsi Jannus Pannonius Tudományegyetem) fiatal tanárai felkutatták a témára vonatkozó hazai és nemzetközi szak- irodalmat, s annak ismeretében szép stílusban olvasmányos kötetet sikerítettek a fiatalok számára. Hogy mikor is volt az a bizonyos 47 katonai vállalkozás? Amiről ők írnak, nagyon régen. Akkor, amikor még — „A magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket!” — reszkettek tőlünk közeli és távoli népek. Egészen pontosan a 830-as és 970-es évek között. A karddal, kopjával, buzogánnyal és íjjal felszerelt könnyűlovas eleink honfoglalás előtti és utáni harcait, győzelmeit és kudarcait tárják elénk. Nem titkolván az Atlantióceán partjáig kétszer is eljutott magyar harcosok hihetetlen kegyetlenkedéseit, a keresztény kolostorok és városok kifosztását sem. Ugyanakkor elemzik a portyázók hadi- technikáját és az átmeneti katonai sikerek okait is. Szemléletesen írnak a 933-as merse- burgi tragédiáról, a 955-ös augsburgi katasztrofális vereségről (a portyázó magyar törzsi vezérek, Lehel és Bulcsu regensburgi felakasztásáról) egészen a német fejedelemségek fölényének kialakulásáig. A kötetet mosty is — akár a sorozatindítót, amely a Bas- tille-tól Waterlooig címen jelent meg — nemcsak a tinédzser ifjúságnak, hanem tanáraik és mindazon „civil” érdeklődők figyelmébe ajánljuk, akik. a „história est magistra vitae” elvét vallják. A. F. Ha pályám során rovást metszettem volna az ajtófélfába, valahányszor így vagy úgy szűküs körülmények között működő, korszerűtlen iskoláról kellett írnom, amely jobb sorsra várt, igencsak faragott lenne az ajtó szemöldökfája. Néhány Jelet a ceglédi szakmunkásképzés helyzete is hagyott volna rajta. A Pesti úton, forgalmas helyen, a piactól sem messze, áll egy módosabb polgárház. Szeptembertől a nyári szünidő kezdetéig nagy volt benne a zsongás-zsibongás, az volt az ipari szakmunkásképző. Közvetlen közeléoen egy másik házban a kereskedőnek, vendéglátósnak készülő gyerekek tanultak a tanteremmé lett helyiségekben. nem mi segíthetünk egy másik iskolának. Itt a közelben az Április 4. Közgazdasági Szakközépiskola, ők a „bérlők”, tanáraik átjáró tanárok. Kótyavetyélés helyett Az, hogy ez a hely szakközépiskola is lett, számos új dologgal jár. A tényt már a tanévre készülődve is számításba kellett venni. Heti két- két órában — nem kötelezően, kivéve a szakközépeseket — idegen nyelvoktatással szaporodik a tanítanivaló. A szakközépesek négy évig tanulnak idegen nyelvet, érettségizhetnek belőle. Itt az orosz, az angol és a német oktatására készültek fel. A diákseregé volt az utolsó szó, ők dönthettek, melyiket szeretnék tanulni, így most kétharmad- egyharmad megoszlásban angolul, illetve németül folyik a nyelvtanítás. Az orosz szakos tanár is tanul: hamarosan német szakos lesz belőle. A szakmunkástanulók éppúgy, mint az érettségizők, választhatnak, hogy oroszul, németül vagy angolul szeretnének olvasni, beszélni tanulni. A vendéglátósok tantárgyai közt egyébként is ott az idegen nyelv. Szót ejtünk a költségekről: mennyibe is került ez az új iskola? Az igazgató jól megtanult egyszeregyként ismeri az ezzel kapcsolatos számokat — Kezdetben úgy indult, hogy az épület 67 millió forintba fog kerülni, ehhez 10 millió forint szükséges még, hogy berendezkedhessünk. Két
