Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
8 K^Cinnwp 1989. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT Hogy mindez hogyan lehetséges? Ennek jártam utána Ócsán, ahol az előbb emlegetett ciroktermesztési rendszer központja van. Mielőtt azonban a titokra tényt derítenénk, úgy vélem, érdemes megismerkedni ezzel a nem mindennapi növénnyel. Annál is inkább, mert — mint majd remélhetőleg írásomból kiderül — egy olyan „élőlénnyel" van dolgunk, amelynek jószerével minden porci- kája használható — hasznosítható valamire. Veri ä kukoricát! Ha azt mondom, cirok, legtöbbünknek azonnal a seprű jut eszébe. Nem hiszem, hogy sokan tudnák: a cirok legalább olyan jól használható takarmányozásra, mint például a kukorica. Hasznosítás szempontjából vizsgálva, a növény három csoportba sorolható: a szemes-, a silócirok, és a szudáni fű. Az első kettő hasonlóan a kukoricához, abrak és silótakarmányként, míg az utolsó zöldetetésre használható. Eddig a tömegtakarmány, azaz a siló és a Örökség •t. ............ . ... - ........< S T f ilágot kaptunk. Tengereket. Ha’ talmas erdőket, szetid folyókat. Területet, amelyen építkezünk. Ígéretet, hogy minden jó lesz, csak éljen bennünk az akarat. Az, amely előrelendít s fölmagasztal. Azt mondták, elég a kívánság, s vele megszületik mindaz, ami a lelket és az értelmet szárnyra kapja. Ha a szem érzékeli, bármely hatalmas kék özön tengerré, s óceánná tömörül. Tudja meg tehát az ész is, élet él ott s ezért hatalmas. Ha az erdő illatát érzi meg érző lény, keljen föl értelme, mert az a kocsányos tölgy, s az a vérbükk, ott, a lankás tájakon, öregkorunk jelzői lehetnek. Élt bennük ifjúság, s túléltek háborút. Békére vágynak. Iskolát ígértek, jó tanítást, a kockázatot pedig vállalja más, mondták, majd. megtudod, milyen a Bour- bon-liliom, s ha azt mondják, Romulus, hát majd rávágod: Róma. Tanítottak is. Büszkeséget. Tárogatószóval, s később Deák-bölcsességet. Hitették, a szó: magyar, az én megfogalmazása, s hittük mi mindannyian, a hatvanas évek aranykorában, nem lehet ebből elvenni, csak reá építeni. Ügy mondják ma, az volt a nagy generáció. Halálszaga van. A különleges lehetőséget kapott, ma negyven-valahány évesek néznek megrokkant lélekkel fiaikra, lányaikra. Mi voltunk azok, akiknek végül is nem adták oda az aranykanalat, s ami volt, lehetett, vagy lehetett volna, árvízként borított el. Mi voltunk, akik másféleképpen éreztük a szabadság keserű ízét, az elvárás gyönyörűségét, a harcot, ami ellenáll. Mi voltunk, akik tudták, hogy megélni annyit jelent, mint szétverni a fejed azon a vastag falon; mi, akik elértünk, és hibáztunk, ' akik feddhetetlenek vagyunk s bűnösek. Ígérnék én ma, megint, tengereket, de ezek ma csak abban a régen elvesztett múltban létezhetnek, amelyről magam is álmaimban hallottam. A fiam nem a kékség végtelenségét kívánja, olykor káromlásra áll a szája, felnötthöz tüskésen közelít. Nem tudja, mert nem tanították neki, hogy létezik a rózsákért, amire kaput most nem nyitunk. örököltük ükapáink lázát. Hús vízzel eloltották, ne égjen, ne fájjon. Hogyan ragyog hát a csillag, az a hét, hogyan hajol a derék, hogyan élhet a tűz a bokákban? L'gymásnak örökül — o lényeget. Azt, amitől az ember emberré lehet. Tanítsátok hát az iskolákban, tengerré dúsul minden, ami kék; erdő zsong körülöttünk, s ha kezünkbe vesszük, zúgnak a folyók. Szelíden elhajlik előlünk a láng, s s mi vagyunk, akikre apánk rábízta mindezt, mi, akik a titkot továbbadjuk. Volt valaha a vállat rántó bizalom, s most járjuk az utcákat magunk. Amit mutatunk, amitől véreink tovább élnek, ott, a nagy vizekben, rengetegekben, városokban és falvakban, mindaz a gyöngeség az erő lehetetlen, ép valóságában. Addig, amíg él a nemzedék, nincs hitetlenség, s nincs tehetetlenség, addig van a jóság varázsa, addig él az örökség, s változni csak előre változhat a világ. Legyen tehát a tét a folyó, amelybe elbizakodottság nélkül léphetünk, amelynek vize, bár oly’ minutumban változó, erejével sodor, forgatva, űzve előre. Bellér Agnes Cirokseprű helyett cirokbenzin Szupernövény, unit most kezdünk lelícdezni? Ha azt mondom, hogy az ezredfordulón cirokból készült üzemanyaggal feltankolt autókkal fogunk furikázni az utakon, biztosan kinevetnek. Megvallom őszintén, én is elképedtem, amikor mindezt meghallottam Bács Barnától, a Hybár Ciroktermesztési Rendszer igazgatójától. Most hogyan is fogjak hozzá? Ezt ezzel, vagy azt azzal párosítsam? Bács Barnáné nemesítés közben szudáni fű volt a slágernövény — a termelők számára. Mára már fordult a kocka, ugyanis megnőtt a szemes cirok ázsiója. Ez arra vezethető vissza, hogy hazánkban a takarmánynövény termelése mindig háttérbe szorult az árunövény termesztésével szemben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tengeri. Magyar- országon a silókukorica nem az, amit annak vetnek el, hanem ami gyenge szemesnek. Ebből következik, hogy az országos tömegtakarmány termelési átlag 20 tonna alatt volt, illetve van, ami annyira gyenge eredmény, hogy nem lehet vele megoldani a tömeg- takarmány-ellátást. És ezért nőtt meg a cirok jelentősége. Arról nem beszélve, hogy a cirok szárazságtűrő képessége messze jobb, mint a kukoricáé. Vagyis azokon a helyeken, ahol a talaj, vízháztartása nem kielégítő, azaz nem él meg a tengeri, ott a cirok még fejlődik. Aranyat érdemel Magyarországon a növényt közel 30 ezer hektáron termelik. A termelési rendszerhez több mint 150 partnergazdaság tartozik. Jelenleg egy megye kivételével mindenhol foglalkoznak ezzel az értékes növénnyel. gyei partner szövetkezetek közé sorolhatjuk az Alagi Tangazdaságot a maga 350 hektárjával, a pilisi Aranykalászt és a jászkarajenői Árpádot, de meghatározó szerepet tölt be a nagykátai Magyar—Koreai Barátság is. Ezek a gazdaságok évek óta kiemelkedő eredményeket érnek el a cirok termesztésében. Az elmúlt valamivel több mint tíz évben, amióta a cirok létezik hazánkban, tíz, államilag elismert új fajtát kísérleteztek ki Ócsán. Ez annál is érdekesebb, mert a hetvenes évek vége felé majdnem a nulláról indultak. Megalakulásukkor mindössze -két cirokfajta létezett. Az idén szűkebb hazánkban, Pest megyében 4-4,5 tonnás termésátlag várható. Ez nagyon jó, hiszen 3-3,5 tonnás átlag felett a cirok abszolút nyereséges, míg a kukoricát hat tonna alatt nem is érdemes termelni. Tehát sokkal jövedelmezőbb cirkot termeszteni, mint tengerit. Kevesebb műtrágyát igényel, olcsóbb a vetőmagja, egyszerűbb a betakarítása és még lehetne folytatni a sort. Életképtelen ötlet Az utóbbi évek szenzációja, hogy más nővérkéktől eltérően minden cirokmennyiséget el tudtak adni a gazdaságok. Tavaly csak Jugoszláviába körülbelül 20 ezer tonnát exportáltak. De vevőnek számít Franciaország és a Szovjetunió is. Az idén a múlt évihez hasonló mennyiségű szemes cirokmagot értékesítenek. A cirok „feketepiaci ára” tonnánként 5000-5500 forint körül van. A hivatalos ár, amit a Gabonaforgalmi Pest megye, a társterületek között, í Vállalat—ad. alig valamivel, több, sportnyelven szólva az aranyérmét ’ mint négyézer1 forint,'á'rríi égysze- viszi él, vagyis itt -termesztik a leg- rűen nevetséges. Nem én mondom, több cirkot. A jelentősebb Pest me- hanem a szakemberek. Egyebek mellett ez is bizonyítja a Gabonaforgalmi életképtelenségét. Két Zsigulinak elegendő Nem titok, hogy Ócsán különböző kísérletek folynak a cirok minél sokrétűbb felhasználása érdekében. A takarmányozáson kívül gyógyszert készítenek belőle — és mint a cikk elején olvasható — üzemanyag előállításával is próbálkoznak. A környezetvédelem lassan már nálunk is előírja az ólommentes benzin használatát. Viszont, ha az ólmot kiveszik a benzinből, leesik az oktánszám, amit alkohollal lehet visszapótolni. A cirok a mérsékelt égöv cukornádja. A silócirkok csoportjában jó néhány fajta van, aminek-a szárában olyan magas a cukortartalom, hogy az alkohollá erjesztve, benzin pótlására is felhasználható. Alkalmazásával megszűnik a* környezetszennyezés, viszont van üzemanyag, mégpedig bőven. Már kikísérleteztgk azt a fajtát, amely egy hektáron 3000 liter 96 százalékos alkoholt ad. Ez két Zsiguli egyéves üzemanyag-szükséglete. Mint mondják, óriási dolog lenne, de én a szakembertől eltérően ennek jövőjét elég pesszimistán ítélem meg. Hiszen amíg nyolc-tíz forintból állítanak elő egy liter benzint, és azt 26 forintért adják el a kútnál, addig semmiféle bioalkohol nem szoríthatja ki, mert kell a kormánynak a pénz. Remélem, rövidesen megcáfol az élet! Szilágyi Béla Nem ámítás! Ez az a cirokfajta, amiből az Üzemanyag készül Egy hírlapíró archívumiból Véget ért a tízesztendős Lapunk hasábjain napról napra találkozhatnak kollégánk, kedves barátunk, Kasznár Zoltán nevével. Azt gondolhatnánk, a név viselője fiatal ember, erre utal információinak frissessége, a szerző sohasem lankadó kíváncsisága. Pedig a szóban forgó bírlaptró elmúlt már hetvenéves, nemcsak a ml szerkesztőségünkben, de az egész magyar sajtóban a legidősebb zsurnaliszták közé tartozik Belső munkatársként, tudósftóként számos heti- és napilapnál dolgozott. A szerkesztőség tagja volt például az Autó című lapnál, a Magyar Napnál, a Független Magyarországnál, dolgozott a filmhíradónál és a Magyar Távirati Irodánál. Az ötvenes években sokáig hallgatásra ítéltetett. Sorozatunkban a sz rző negyvenéves újságírói pályafutásának legérdekesebb találkozásait, történeteit eleveníti feL Szinte észrevétlenül suhant el mellettünk egy jubileum. Negyven esztendővel ezelőtt — 1949. augusztus 1-jén — jelent meg, az akkori Országos Közellátási Hivatal vezetőjének rendelkezése a kenyérjegy megszüntetéséről. Ezzel a második világháború egy, sok keserű élményt jelentő, s a lakosságot immár tíz esztendeje sanyargató jelensége, az élelmiszer-jegyrendszer befejezte dicstelen pályafutását.- v 5 ' > ' . V, I IV. j Hí, I Sí. j; J. « | tótóM \ •«?»***?> M I iS sti^l * * 5 j 5 *R m j cí&í* | IM . tó < tó jfcütóm: NAGY-BUDAPESTS PÓTJEGY HIVATALNOKOK * Oft KJ*)**«*»* sm;. , v « v msä; • . \ 4WS gr •-vv •>><■.:.&«*» ***»< t* »***»> t*y * **} •*<♦*<*, «cs. w* **«#>*». ’ *■' “isasir**"*“ A bejelentést érthetően nagy lelkesedéssel vette hírül a lakosság. Mindenki az igazi békekorszak beköszöntésének jeleként érzékelte az eseményt. Olyan volt ez, hogy indokoltnak tűnt visszatekinteni az élelmiszer-jegyrendszer egész pályafutására. ★ A Közellátási Hivatal Duna-parti épületében lázasan folyik a csomagolás. A szobákban, folyosókon mindenütt hatalmas csomagok várják, hogy átadják őket megőrzésre a Levéltárnak. Egykor bizonyára fontos dokumentumai lesznek ezek a háborús évek sok keserűségének. A hivatal vezetőjének asztalán néhány nagyméretű albumban összegyűjtve sorakozik a legfontosabb okiratok, fényképek, plakátok egy-egy mintapéldánya. Ezt átlapozva, pontos képet nyerhetünk arról, hogy évről évre miként váltak még súlyosabbá az élet- körülmények. Kövessük tehát históriai sorrendben az eseményeket. 1939-ben, amikor a hitleri Németország megtámadta Lengyelországot, a magyar kormány az éhes Németország igényeinek kielégítésére — Hitler parancsára — jegyrendszert vezetett be. Szőkébbre kellett húzni a nadrágszíjunkat, csak azért, hogy a német élelmiszerigényeket ki. lehessen elégíteni. A kormány — talán azt gondolva, hogy ezzel elkerülhet egyéb német követeléseket — szolgai módon tett eleget a parancsoknak. Az élelmiszerjegy-lavina 1940-ben kezdődött. Az 1940 nyarán megjelent első plakát a petróleumjegy bevezetéséről tájékoztatta a lakosságot. Minthogy a falvak többségében és a városok számos peremkerületében még nem volt villany, ez súlyosan érintette a lakosságot. A petróleum jelentette akkor sok helyütt a világítást. A jegyek kibocsátása után csakhamar az is kiderült, hogy a petróleumjegyeknek nem volt árufedezete. Így sokan megdöbbenve tapasztalták, hogy méig a lefekvéshez és felkeléshez sem gyújthattak világosságot. A jegyrendszer további kiterjesztését jelentették be októberben. Ekkor arról értesítették a lakosságot, hogy a mosószappan — jegyre kiadható — havi fejadagja 10 deka. 1943 júliusában még kritikusabbá vált a helyzet. Ekkor Budapesten és vidéken a burgonyát, a hagymát, a babot és a borsót is csak jegyre osztották. 1944-ben — ahogy Németországban egyre nehezebbé vált az élelmiszer- ellátás — mind súlyosabbá vált nálunk is a lakosság helyzete. Ekkor már valamennyi élelmiszert csak jegy ellenében szolgáltattak ki, illetve szolgáltattak volna ki, ha lett volna miből. Azokban az üzletekben, amelyeket a bombázások megkíméltek. mind üresebb polcok várták a lakosságot. A felszabadulás után bizony még eltartott egy ideig, amíg kiszabadulhattunk az élelmiszerjegyek rabságából. A rommá lőtt fővárosban 1945. február 25-én jelent meg a Közellátási Kormánybiztosság első hirdetménye az élelmiszerkészletek bejelentéséről. Ekkor osztották az első étkezési jegyeket is. Minden budapesti lakosnak — ennek ellenében — 10 deka kenyér és 7 deka liszt járt, vagy napi egy tál meleg étel. Az április 19-i újabb közlemény arról tájékoztatott, hogy a jegyrendszerbe bevonták a főváros körüli településeket: Albertfalvát, Békásmegyert, Pestújhelyt, Pestszentimrét és Rákoskeresztúrt és Sashalmot is. Április 15-től az egy éven aluli gyerekek és a csecsemők 2 deci tejet kaptak jegyre. Június 1-jétől tejhez juttathatták az 1-3 éves korú gyerekeket is. Ezerikilencszáznegyvenhat január elsején megjelent a dohányjegy. Az 1928-ban vagy annál korábban született férfiak tarthattak erre igényt. A fordulat 1948 októberében kezdődött. Mind több élelmiszerre szüntették meg a jegyet, s augusztus í- jén jelentették be, hogy szabadon vásárolható a kenyér is; megszűnt a kenyérjegy. A lakosság ekkor érezte valóban először, hogy pontot tehet a második világháború lidérces árnyékára. (Magyar Nap, 1949. augusztus 20.) ★ - . Negyven esztendő telt el azóta. Korosztályok növekedtek fel, akik bizonyára nem gondolhatnak arra, hogy ilyen jubileumot ünnepelhetünk. Ne is legyen rá szükség soha többé. Kasznár Zoltán 1
